Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-24 / 198. szám
1985. augusztus 24. Kelet-Magyarország 3 Kommunisták a szaksiervezetekben Újabb alkotó eszmecsere Juhász, kutya, juhok... (Felvételfink nem a riport helyszínén készült.) Forintot érő minőség Hízik a juhász bukszája Mossák a birkák lábát. Pedig nem készülnek még lefekvéshez, hiszen éppen csak elmúlt dél, most kongatták el a lónyai harangok. Au a juhász a kerítés mellett, a jószágokat kis szűk folyosón eregeti ki nyári szállásukról. Mindegyiküknek bele kell lépniük egy vályúba, melyben gyanús eredetű folyadék csillog. ALIG KÉT ÉVE, 1983. októberében a párt Központi Bizottsága állást foglalt a szakszervezeti munka fejlesztéséről, értékelte az ezzel összefüggő pártmunkát, ösz- szefoglalta az elvi és gyakorlati teendőket. A közeljövő eseményei szükségessé teszik, hogy a pártszervek és -szervezetek ismét napirendre tűzzék a szakszervezetek tevékenységét. Ennek lehetőségét ősszel, a szakszervezeti alapszervezeti tisztségviselők megválasztásával kezdődő, és 1986 februárjában, a magyar szak- szervezetek XXV. kongresz- szusával záruló szakszervezeti választások teremtik meg. A PART ÜTMUTATASÄ- VAL. A dolgozók százezreit megmozgató eseménysorozat a szakszervezeti mozgalom alkotó eszmecseréje lesz tagságával, amelyben egyaránt helyet kaphat az elmúlt fél évtized bonyolult, ellentmondásos fejlődésének elemzése, és a XIII. pártkongresszus útmutatásán alapuló feladatok meghatározása is. A szakszervezeti választások politikai jelentősége indokolja az önvizsgálatot, és azt, hogy a pártszervek és -szervezetek is meghatározzák a szakszervezeti munkával, a választások segítségével összefüggő helyi teendőket. Amikor a szakszervezeti választások politikai előkészítése megkezdődött, néhá- nyan aggályosán szóvá tették, hogy a közelmúlt belpolitikai eseményei, amelyek megkezdődtek a pártkongresszusi irányelvek vitájával, majd folytatódtak a XIII pártkongresszussal, az országgyűlési képviselő- és tanácstagválasztásokkal, „kimerítették” a pártszerveket Várható, hogy lankad a figyelem, megtörik a politikai aktivitás... Az elmúlt hónapok azonban megcáfolták ezeket az állításokat. Sikerült megőrizni a kongresz- szusi időszak politikai lendületét, és ami különösen fontos: kongresszusi „nézőpontból” tudják értékelni és meghatározni a párt szak- szervezeti politikájából adódó, és a szakszervezeti vá lasztásokkal összefüggő tennivalókat. A legfontosabb politikai feladatként fogalmazták meg, hogy a szakszervezeti tisztségviselők megválasztásával összefüggő szervező munkát, a rendezvényeket fel kell használni a párt politikájának megvalósítása, a pártkongresszusi határozat végrehajtása, a politikai aktivitás növelése érdekében. A szakszervezetekben dolgozó kommunisták feladatává tették, hogy a beszámoláskor, a feladatok meghatározásakor. a kibontakozó vitákban ennek nagy hangsúlyt adjanak. A szakszervezeti tagság a választott testületek, tisztség- viselők számára határozza meg az üzemi, vállalati, intézményi, megyei mozgalmi teendőket. NYÍLT, ŐSZINTE ESZMECSERÉT. A pártszervek és -szervezetek segítő, előremutató módon adjanak hangot véleményüknek a szak- szervezetekben dolgozó kommunisták mozgalmi munkájáról, a párt Központi Bizottságának a szakszervezeti munkára vonatkozó állásfoglalása megvalósulásáról. A rendezvényeken szóljanak a szakszervezeteknek a társadalomban betöltött szerepéről, helyi kezdeményezéseiről, arról, hogy milyen módon vettek részt a megyei pártértekezlet határozatából adódó feladatok végrehajtásában. A kommunisták segítik, hogy mindezekről a munkahelyeken nyílt, őszinte eszmecsere bontakozzon ki a dolgozókkal. Olyan légkörben kerüljön sor a beszámolókra, a választásokra, amelyben a szakszervezeti tagság megérti, elfogadja a párt politikai céljait, és alkotó módon, kezdeményezö- en hozzájárul megvalósításukhoz. A mozgalmi munka eredményes végzésének meghatározott személyi feltételei vannak. Többek között az. hogy a szakszervezeti tisztségekbe politikailag felkészüli, a választók, a tagság bizalmát élvező, érdekeit bátran képviselő, meggyőző képességgel rendelkező dolgozón kerüljenek. A pártszervezetek a szakszervezetek önállóságát, felelősségét tiszteletben tartva teszik meg javaslataikat a kiválasztáshoz, ezzel segítve a jelölőbizottságokat megbízásuk teljesítésében. Az elmúlt öt év alatt a szakszervezeti tisztségviselőknek nemcsak a mozgalmi munkája „mérettetett meg”, hanem az alkalmasságuk is. Ahol szükséges, a váltás, a lehetőség most adott. A párt- szervezetek ilyen értelemben is véleményt mondanak a szakszervezetekben dolgozó kommunisták tevékenységéről. EGYSZERŰBB, DE SOKSZÍNŰBB. A párt Központi Bizottsága 1983-as állásfoglalásában javasolta a szakszervezetek szervezeti felépítésének, működésének a követelményekhez történő igazítását. E cél érdekében most egyszerűsödni fog a szakszervezetek megyei tanácsainak felépítése. Változik az iparági-ágazati szakszervezetek megyei középszerveinek formája is. Ez egy-egy megyében a jelenleginél sokszínűbb, szakszervezetenként is eltérő lehet. Ezek nem öncélú változtatások, hanem a korszerűbb, hatékonyabb, az alapszervezeteket jobban segítő mozgalmi munkát szolgálják. Fontos, hogy működésükhöz megkapják a segítséget, mert esetenként még értetlenkedés fogadja a módosításokra irányuló szándékot. Az egyik megyei párt-végrehajtóbizottsági ülésen jegyezték meg: „Zsúfolt lesz a program év végére is!” A megállapítás igaz, hiszen nemcsak a szakszervezetek választanak. Hasonló előkészületek folynak a Hazafias Népfront szerveinél is. Jó- néhány vállalat pedig ekkor választja meg, a korábbi döntéseknek megfelelően, a vállalati tanácsot. A pártszervek segítik a koordinációt, a megfelelő ütemezést, támogatják az együttműködést, hiszen fontos, hogy a szervezés, a rendezvények ne zavarják egymást, mindegyik megőrizze a maga jelentőségét. Az eseményeknek megfelelő nyilvánosságot kívánnak adni. Erre igénybe veszik a helyi tömegkommunikációs eszközöket is. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió vidéki stúdiói, a megyei és üzemi lapok folyamatosan tájékoztatnak majd az eseményekről. Bemutatnak tisztségviselőket, ismertetik a választások politikai jelentőségét, foglalkozni kívánnak a szakszervezeti mozgalom megyei eredményeivel, tudósítást adnak a rendezvényekről ... SOKAT SEGÍTHETNEK. A közhangulatra a XIII. pártkongresszust követő bi • zakodó, legalább lassú gazdasági fellendülést remélő várakozás a jellemző. Ha ezt egy-egy konkrét kérdésben a valóság nem igazolja vissza, olyan feszültséget okozhat, amelyre megfelelő érvekkel és időben fel kell készülni a szakszervezeti és pártszerveknek egyaránt. Ez csak egy az üléseken felvetődhető példa, de lehetne sorolni többet is. A választások előtt tehát alaposan, körültekintő módon kell mérlegelni a várható helyzetet is. A párttestületek, a szak- szervezetekben dolgozó kommunisták sokat segíthetnek a reális értékelés kialakításában, az előremutató program kidolgozásában, és ehhez adnak politikai támogatást — következetesen képviselve és erősítve a párt szakszervezeti politikáját. Sz. Várnai Ferenc az MSZMP KB munkatársa — Hát nem is pálinka, de még csak nem is kútvíz — nevet Balta István, a tisza- Ikerecsenyi termelőszövetkezet iménti tálkájának juhásza. — Formalinos oldat van abban, nem pállik ki tőle a birkák lába. Az övék fájna •ugyan, de az én .bukszám bánná. Csalitban Gyönyörű szép helyen van ez a nyári szállás. Hatalmas .tölgyek tornyosulnak fölénk, odébb meg, ameddig csak .a szem ellát, zöld legelő, ligetekkel, vadkörtefák'kal szabdalva. Szép, de mostoha. Szántóföldi növénytermesztésre mindenesetre mostoha. Vad, ekét sosem látott vidék ez, csak a mezei növények pompáznak. A birka azonban megbújja e csalitokat is, csak úgy herseg foguk alatt az élelem. Az isten is juhtenyésztésre teremtette e tájat. A kerecsenyi szövetkezetben két-három éve mégis azt latolgatták, nem lenne-e érdemes felszámolniuk az egész juhágazatot. Az ugyanis csak veszteséget hozott. A múlt esztendőben aztán fordult a kocka, ha szerényét is. de mégiscsak nyereséget produkáltak a birkák. Úgy kétszázezer forint körüli eredménynyel zárt az ágazat, ám a szövetkezet vezetői szerint az adottságaikat és a lehetőségeket figyelembe véve úgy félmillió forintos jövedelem képzésére képesek az itt dolgozók. — Ehhez azonban rengeteg energiára van szükség — állítja a szövetkezet főmérnöke, Kovács Lajos, aki jól ismeri a „birkafronton” kialakult helyzetet, lévén tősgyökeres hajdú-bihari, ahol igen magas szintet érték el juhtenyésztésben. — Sajnos a hivatalos szervék korábban nem fordítottak kellő figyelmet erre az ágazatra, a szabályozók sem nagyon ösztökélték a gazdát az ebbéli tevékenységre, egyre több helyen vették hát fontolóra: érdemes-e ilyen helyzetben a birkával küszködni. Az utóbbi időben szerencsére változott a helyzet, viszonylag tisztes árat kapunk a bárányokért, s nem lehet — legalábbis nekünk — panaszunk a piacra sem. Meddig igénytelen? A szövetkezet jelenleg mintegy két és fél ezer anyajuhhal rendelkezik, s természetesen azok szaporulatával. Területük elbírna ugyan ennél jóval nagyobb létszámot is, a fejlesztés azonban igen-igen sokba kerülne. Tévedés ugyan azt hinni, hogy a birka igénytelen állat. Megél ugyan szinte a leghitványabb füveken is, de megnézhetné magát az a juhász, aki állandóan csak katáng- kórót vagy vadmuhart etetne velük. Bírja a hideget is, ám elléskor meleg akolba kívánkozik az anya, a kisbéri egyaránt. Kikaparja ugyan magának a hó alól is az élelmet, nem hal éhen, de mennyivel maiiképp szemléli a vevő azt a birkát, amin látszik, hogy gondját viselték. S a gazdát ez érdekli: miképp vélekedik portékájáról a vevő, mennyit penget le az alku során. Az alku persze képletes, már ami a szövetkezetei illeti, hiszen az állatforgalmi vállalat rögzített árakkal dolgozik. A kerecsenyi szövetkezet állatorvosa dr. Kiss János, aki egyben a juhtenyésztés i ágazat vezetője is, számokat sorol: — Ha 'tejesbárányként értékesítjük a szaporulatot, kilencvenöt-száz forintot kapunk kilogrammonként, jerkeként, azaz huszonnégy és huszonhét kilós súlyban nyolcvan forintot fizetnek. Ennyit kapunk a kosbárányokért is, s nekünk most ez az üzlet. Tavaly tejesbárányból adtunk el többet, de a felvásárlási árak változása •miatt most harminc kilóig hizlaljuk a bárányt. így darabonként , kétezer ötszáz, forintot kapunk durván, ami egy jó ezressel több á tejesbárány áránál. És a tizenöt-húsz kilós súlygyarapodás a szövetkezetnék korántsem kerül ezer forintjába. Jelenleg tehát érdemes jó ideig hizlalni a bárányt. A katonai szaknyelvből kölcsön véve: a juhászatot szOkás az állattenyésztés „könnyű tüzérségének” is nevezni, ami könnyen mozgatható, s a befektetés is gyorsabban térül meg, mint mondjuk a szarvasmarhánál. — Úgy gondoljuk, a létszámhoz most már nem nyúlunk — folytatja kint a legelőn az állatorvos-ágazatveze- tő. — Minőségi mutatóinkat azonban javítani kell. Csökkenteni akarjuk az elhullást, s növelni a szaporulatot. Ehhez tulajdonképpen mér kidolgoztuk a megfelelő technológiát — mely az éltetéstől az etetésen át, az eladás optimális időpontjának megválasztásáig terjed — s rendelkezésünkre áll a megfelelő szakembergárda is. Körömpróba Bállá István eközben végzett a juhok lábmosásával, s most körömpróbát végez. Egyetlen mozdulattal dönti földre a sántikáló jószágokat, s közben magyarázza: — Ha sántít egy nyáj, megette a fene, nem juhász akkor annák a gazdája. Ball'a István pedig kényes a hírére. S mint az előbb már mondta, a zsebére is. Ha egészséges a falka, külön prémium üti a markát. Mint ahogy azt is díjazzák — s nemcsak képletesen! —, mennyi a rá bízott anyajuhok szaporulata, milyen a bárányok súlygyarapodása, egyáltalán milyen gazdája a faikának. S ez, a szigorúbb technológiai rend betartásával együtt biztosítéka lehet a tisztes nyereségnek. Balogh Géza /---------------------------------------------4 pu, hogy megy be, no nem a nagy elefánt az oroszlán barlangjába, hanem a gyermekkorom iszonyú álma, száz és ezerszeres görcsös félelme, irtózata és rettenete, az a bizonyos PACA a gyerekek füzetébe. Egész egyszerűen érthetetlen. Beszélgetek a most tizenévesekkel, magyaráznám nekik, hogy milyen irtózatos dolog volt a füzetünkben egy-egy paca, és akkor a húsomból és véremből való gyermekeim visszakérdeznek, hogy apa ugyan már mi az a paca? Az idősebbek biztosan tudják, és talán emlékeznek is még a kövér itatóspapírokra, amelyeknek a sarka volt hivatott felitatni a benti dolgozatfüzetben a ta- nárszomorító pacákat. KéV______________________________ remszépen, én nem akarok laca-pacázni senkivel, de mert a fiaim megkérdezték, hogy mi az a paca, utána indultam a modern, mai kereskedelemben, hogy mit lehet tenni paca ellen. Három boltban is kinevettek. Nem haragszom, mert háromszorosan volt igazuk. Először is, a golyóstoll legfeljebb nem ír, de nem ejt pacát. Kettő: az itatós legfeljebb az idős könyvelők rémálmaiban fordul csak elő. Harmadszor, és ez a legfontosabb érv: tintát és tollhegyet, tollszárat manapság egyetlen boltban se árulnak. A paca tehát kivesző szó. Én régenről, amikor még fontos volt nekem, tudom, hogy egy rettenetes szó, hogy foltot jelent a füzetemben, hogy diákálmaim megrontója lehetett, hogy az itatóspapír sarkával kellett felitatni valamennyit, hogy ... Most rámrivall a két srác, nyilvánvaló irigyen, mert ennyire a múltba kalandozom, és csúfon- dárosan megkérnek, hogy ugyan már, csináljak nekik egyetlen egy igazi pacát. Kérem, nekem már két nyári ruhámat tette tönkre a golyóstoll, én már régen leszoktam arról, hogy egy jól faragott tollal írni öröm. Én már golyóstőllban gondolkozom, és golyóstollas gondolatoktól golyósodom. Honnan vegyek én 1985-ben egy igazi pacát? Én nem értem, hogy sem a népfront, sem a nőtanács nem figyelt még rá, hogy pacahiány ország vagyunk. Apró golyóstollak ellopták tőlem a gyermekkoromat, és én most egy árva paca híján elmesélni sem tudom a fiaimnak, hogy milyen rusnya kisgyerek voltam. A nosztalgiák világát éljük. Kérem az illetékes és élelmes kisiparosokat, hogy mostantól áruljanak hamisított antracén tintát, és ha telik még a madarainkból, faragott lúdtollakat, pacáz- ni tudót, igazit... hátha megtanulunk írni tőle . . . Bizony isten mondom né- hányunkra ráférne immár. Bartha Gábor