Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

1985. augusztus 18. Q an és olyan erkölcs, 'énye tetteinknek. Es: /édő törvényé az el- Ez teszi átélhetövé al számot vető fele- írben és időben. Üti- ; a vonaton, utóda- anyaméhben és a ju­tában. )S ember túllát a mán” és a lehetsé- vel mint megvalósí- calkulál. A bajok or- t legjobb módját ke- ler József a Valóság számában tanácsul :llit idézi: „Köny­igyítás a baj elején, íz a felismerés, mi val, ha nem ismerik nem gyógyítják; sz a bajt megállapí- akkalta nehezebb az helyreállítani. Az eiben is így van ez: felismerve, ami csak érnék adatik meg, a íjok hamar nyernek de ha idejében fel red, s már mindenki , nincsen többé or­í évvel ezelőtt köze- értek nekünk és kö- álmodtunk magunk- elenről akár le is nk — gondoltuk e >űvöletében. Aztán a isztalás győzött meg, a jövő közelít, de és nem az, ahogyan eztük magunknak, incs. Mennyei és föl- linden jelennek van történelem folytató- az ember józanul, de tható álmokat is ál- gyszerre kell, hogy jelenével és jövőjé- - Ézsauval ellentét- ík a maga kárán kel­ta — jó lenne tuda- íagunkban: atyai ál- így van. Egy tál len­játszani nem érde­Csanády János: Szentistván ötkilós parasztkenyérrel koronázom — mert véle kell megkoronázni mindennapjaim. Segíts a békességgel! — jöjj el, történelem, abronc-sos koronákkal ne fájditsd homlokunkat, amit a vetésből kell esőkkel, fellegekkel - kicsikarni a földből, fogadd el, íme, nyújtom kelendő kenyerűnket, mit a régi kovásszal keltettünk tekenőnkben, s kemencébe vetettünk, hol piros-ropogósra sült a forró falak közt — elfogadjuk mi is, el, amit nyújt kézzel az ember asszonynak, gyerekeknek, tétova öregeknek, ifjú erőnek, drága jövőnek, verejtékkel sózott mindennapunkban. Jöjj el, ó jöjj el csillagos kegyelemmel! SOLTÉSZ ALBERT: AUGUSZTUS 20. Az énekkar a főpróbán a Wiener Staatsoper színpadán Amikor hóna pukkad ezelőtt megkapta a felkérést a nyír­egyházi 4. sz. Általános Isko­la énekkara és Szabó Dénes karnagy, még alig sejthették, milyen csodálatos feladat áll előttük. Vaskos (kotta érke­zett; a hazánkban álig is­mert, még be nem mutatott Leonard Bemstein-mü, a III. szimfónia (Kaddish) parti­túrája. Előre kijelölitek, mit keld megtanulni. Sok próba után, már április elsejétől felkészülten várták a pesti és bécsi fellépést. Nem véletlenül kapta a kó­rus ezt a megtisztelő felada­tot. A nagy nemzetközi ver­senyeken már négy első dí­jat elnyert gyermekikar ko­rábbi hangverseny-szerep­lései — Mahler VIII. szimfó­niájában és Lászit Szent Er­zsébet legendájában — bebi­zonyították, hogy megbízha­tó, méltó partnerei a legki­válóbb előadóknak is. Most pedig a világhírű zeneszerző, karmester és zenepedagógus vezénylete alatt kellett ismét bizonyítani. Növelte a szereplés külön­legességét, hogy az év hang- versenykörútjának számitó, a rendezők által békeútnak (Journey for Peace) nevezett turné részeként két helyen, a Budapest Sportcsarnokban és a bécsi Operaházban léptek közönség elé. A turné a hl ro­st mai atomtámadás 40. év­fordulója alkalmából négy várost érintett: Athénit, Hiro­simát, Budaipestet és Bécset. A műsor mindenütt azonos volt: Beethoven III. L,eonora- nyitánya, Bemsteinnel; a hi- rosimai koimponistanő, Fu- miko Kojiba Hirosima-rekvi- emje; Mozart A-dúr hegedű- versenye a 14 esztendős ja­pán kislány, Mi Dóri varázs­latos előadásában. E két szá­mot az ugyancsak hiirosimai Bennstein-tanítvány, Eiji Oue vezényelte. S végül a Kad- dish-szimfónia a szerző ve- . zényletével. Megkezdődött a nagy koncert, melynek első részét a televízió, teljes mű­sorait pedig a rádió is közve­títette. A szünet utáni Bemstein- szimfónia óriási hatású kom­pozíció volt. Michael Wager, a kiváló orgánumé színmű­vész, a liturgikus fogantatá­sé Bernstein-szöveget az em­ber minden fájdalmával, fé­lelmével és erejével szólal­tatta meg, az angolul nem tudók számára is felfogható érzelemgazdagsággal. Kö­nyörgése, imája (héberül: • kaddiish) nem egyszerű fo­hász, hanem szinte perleke­dés az „aityával”: — Nem ér az alku! — s a kórus rázen­gi : — Magasztalhassák és szenteltessék meg az ember nagy neve!” A bemsteini misztikum a műben és külö­nösen itt, a békekomcenten óriási életigenléssé dagadt, melyet a szikrázóan szelle- i mes zenekari és 'kórusvezetés j lenyűgöző varázsa vont ált, s a a mélyen lírai szopránszóló, Barbara Hendricks kitűnő tolmácsolósában tett teljessé. Méltán csattant fel a mű befejezését követő döbbent csendben a Budapest Sport- csarnok óriási nézőterén a taps. Hosszú időbe telit, mire végső búcsút inthetett Bern­stein hálás közönségének. S közben még arra is volt fi­gyelme, hogy csókot hintsen a magasan a zenekar és a kórus felett elhelyezett nyír­egyházi gyermekek felé. Éjfél is régen elmúlt, mi­re az ATRIUM-HYAT szál­lóbeli fogadását megszakítva buszra szállhatott a gyer­mekkar, hogy a győri, alig néhány órás pihenés után va­sárnap délben már a bécsi operaházban folytathassa próbáit. A sokadik ismétlés után, kora délután, mtistmár Bernstein vezette a zenekari főpróbát. Mi „bennfentesek” is hamar megnyugodtunk, amikor a kánon úgy sikerült, hogy a Mester — Oké, very good! — fel kiáltásra ragad­tatta magát. Mire a zenekar­ban és az énekkarban har­sány elismerő és bátorító taps csattant fel, értékelve a kis dalosok „beugrási” tel­jesítményét. A bécsi béke-koncertet jól szervezett, óriási előkészüle­tek jellemezték. Az operai előadással egyidőben hatal­mas ernyőre, az épület oldal­só homlokzatára vetítették a hangverseny televíziós köz­vetítését, hirosimai doku­mentumul m -részletekkel ki­egészítve. A bécsi 'tv mellett az EURO VÍZIÓ hálózatán Hollandiában, Belgiumban, az NSZK-ban, Svájcban és Portugáliában is élőben (LIV AID) sugározták a koncertet. A szünetben az osztrák tele­vízió japáni riportját mutat­ták be az augusztus 6-i hiro- simai gyászünnepségről, Bernstein találkozásairól és nyilatkozatáról. Arról beszélt, hogy ki kell fejeznünk a bennünk lévő haragot a ször­nyű pusztítás ellen. S hogy semmilyen hatalomnak nincs joga boldogságainkra törni, az egész földünkön eltöröl­ni minden életet, zöldet, gyü­mölcsöt, rovart, emberi létet. Megható látvány volt a hiro­simai emlékparkban a kü­lönleges gyászszertartás 'ben­sőséges egyszerűsége és mél­tósága. Maga a koncert a budapes­tinél elegánsabb, pazarabb volt. A zártabb térben job­bam érvényesültek a műsor finomabb motívumai. De nem volt 'kisebb az ünneplés, az ováció, melyből kijutott kis dalosainknak is, akik méltó társai voltak az ifjúsá­gi 'kórusnak, fényesebb hang- színükkel, hibátlanul téve gazdagabbá a pazar harmo- miaviilágú szimfónia előadá­sát. Felszabadultan mentek a nyíregyházi gyerekek az Operaház fogadótermébe, ahol a fényes csillárok alatt nemcsak mindenféle jóval, hanem kedves szavakkal, ci­rógatással fogadták őket ma­guk közé a zenekar és az énekkar ifjú művészei. So­kan kaptak autogramot a kis japán hegedűművésztől, de a legnagyobb kincs, egy- egy bemsteini aláírás, pu­szi, csak néhányuknak jut­hatott, egy életre szóló emlé­kül ennek a feledhetetlen budapest-bécsi hangverseny- kőrútnak ; Bemsteinnel a békeúton. Erdélyi Tamás Bemsteinnel e békeúton MOHÁCSI REGÖS FERENC: ÜJ KENYÉR Bernstein vezényel Budapesten

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom