Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-29 / 176. szám

2 Kelet-Magyarország 1985. július 29. öreg bíró: Mikó István; bíróné : Vándor Éva; Nótárius: Tahi Jó­zsef; Kántorné: Andai Gyöngyi; kisbíró: Cseke Péter. A kisvárdai Várszínház bemutatója Sokat köszönhet a magyar színházi kultúra Kisfaludy Károlynaik. A történelem iránti érdeklődés kielégítésé­vel a színházhoz kötötte a nézőket. Magyar sorsokat és jellemeket állított a színpad­ra. Nem sikerült egységes drámai nyelvet teremtenie, de tevékenységével Vörös­marty számára készítette elő az utat. A pártütők (1819) című drámája nem tartozik az író legsikerültebb művei közé, egy korabeli német novella alapján íródott. Kisfaludy feltétlen érdeme, hogy sajá­tos magyar légkört teremtett. Ebben a világban maradan­dóan ötvöződik a falusi el­maradottság és a nemesek tudatlansága. Itt még az is előfordulhat, hogy a Hajnal- fi születésnapjára érkező műkedvelő színészeiket, akik az Ármány és szerelem című tragédiát akarják előadni, igazi lázadóknak vélik. Idáig terjed a felvilágosult gondol­kodás a 'korabeli Magyaror­szágon. Mindez rendkívül éles bírálatot kap a drámá­ban. A jellemábrázolás te­kintetében egyetlen figura mondható sikerültnek, a Körmösdy 'táblabíróé, aki butaságát fontoskodással is növeli. A kisvárdai Várszínház önálló társulata felerősítette a dráma komikus elemeit. Nyári színház műfaja lett a darabnak, amely sajátos ke­veréke a vígjátéknak, a nép­színműnek és a harsány vá­sári komédiának. Ezt segítet­ték Mikó István zenéje, Bar- binek Péter dalszövegei. Vol­taképpen leegyszerűsített fi­gurákat láthattunk: az ön­magával elégedett bírót (Mi­kó István), az örökké részeg ikisbírót (Cseke Péter), a fon­toskodó táblabírót (Csikós Sándor). Menczel Róbert díszlete jól szolgálta a szín- változást, bár a falusi porta hű rmegi dézés ével csökken­tette az általánosítható gon­dolatok érvényességét. Minden együtt volt, hogy a várszínház közönsége sikert ünnepelhessen: a jó idő, a kellemes környezet, a felfo­kozott várakozás. A kisvár­dai néző már sajátjának érzi a társulatot, szeretettel veszi ikörül minden tagját, különö­sen Miké Istvánt. Bármit csinál sikere van. Ezúttal az itt most először színpadra lépett Cseke Péter is részt ként a tapsokból. Derűvel, nagy belső örömmel megfor­mált kisbírója emlékezetes alakítás. A pártütők humora azon­ban gyéren csordogált. A rendező (Halasi Imre) in­kább a helyzetek fonákságai­nak bemutatására törekedett, a jellemek komikus vonásai — a táblabíró (Csikós Sán­dor) kivételével — a háttér­be szorultak- Hiányzott te­hát a szellemes tréfa, olykor nehezen mozgott előre a cse­lekmény. A zene árút tál rit- 'kán emelkedett a szándék szintjére, nem marad velünk egyetlen dallam sem. A Pastoral együttes kuturál- tan kísérte az előadást. Nagy István Attila „KINEK TARTOZOM KÖSZÖNETTEL?“ Srácok.a tetőre! Bár Nyíregyháza egyik nagy ipartelepe itt van a kö­zelben, zajából már csak fosz­lányok jutnak el a Kémény­seprő utcába. B. néni (az ő kérése, hogy nevét ne közöl­jük) fél évszázadot élt le itt férjével. Pista bácsi pár éve meghalt. Lányuk azt gondol­ta, jobb lenne, ha magára maradt édesanyja hozzá kö­zelebb és valami kényelme­sebb lakásba költözne. De a vén fát nem lehet át­ültetni. B. néni is úgy véli, 83 évesen már nem tudna másutt gyökeret ereszteni. Csakhogy az öreg ház mind nehezebben viseli az évtizedek terhét. Letelepszünk a szoba hű­vösében. — Csak látta volna, mi volt itt, amikor esős idő jár­ta — sóhajt B. nénit — Ami edény volt a házban, mind összeszedtem, hogy felfog­jam a tetőn beömlő vizet. Ugyanis megroppant az egyik gerenda, s beroggyant a háztető. A cserepek kezd­tek búcsút mondani egymás­nak . . . — Már attól féltem, rám­szakad az egész. Szaladtunk mi fűhöz-fához, de az egyik mesterember tízezer forinto­kat emlegetett... No, akkor tehetetlenségemben fordul­tam magukhoz. Egy korsó sör Kedvelt az extra „Homályban“ a világos... A sör a nyári időszakban különösen kedvelt ital. Mi­lyen megyénk sörellátása? — erről érdeklődtünk. A Borsodi Sörgyár kisvár­dai kirendeltsége Kisvárdát, Vásárosnaményt, valamint azok környékét látja el Bor­sodi világos, Kinizsi, Extra, Rákóczi, illetve csehszlovák és alkoholmentes Póló sör­rel. — Az ellátás megfelelő — mondja Kalla Emil kiren- deltségvezétő —, de abban az évszakhoz képest hűvös idő is közrejátszik, hiszen ilyen­kor kisebb a sör iránti ke­reslet, kevés a strandoló. Mindezek ellenére a Borsodi Sörgyár kisvárdai kirendelt­sége az év első 5 hónapjában az előzetes megállapodások­ban foglaltakon túl 1300 hek­toliterrel több sört szállított az általa ellátott boltokba, üzletekbe. Az igényeltnél több hordós sörrel tudnának szolgálni, de a sörforgalmazó egységek inkább az üveges söröket igénylik. Az utóbbi időben Kisvár­dán, Vásárosnaményban és azok környékén lakók meg­kedvelték az extra söröket, annál is inkább, mivel azok a többi sörnél tovább eltart­hatok. A kisvárdai kirendeltség jelenleg is két műszakban tud termelni. Egy hirtelen magasra szökő sörkereslet kielégítése nehézségbe üt­közne, így nem árt, ha a ke­reskedelmi egységek megfe­lelő készlet tárolásáról gon­doskodnak. A nyíregyházi söripar a megyeszékhelyet és annak mintegy 50 kilométeres kör­zetében lévő üzleteket látja el sörrel. — A Borsodi világos sört a Ságvári Termelőszövetkezet palackozóüzemétől kapjuk — tájékoztatott Jenei Lajos ki­rendeltségvezető. A minőségi sörök; a Kinizsi, az Extra, a Rákóczi, a Póló Bőcsről, a Borsodi Sörgyárból érkezik. A cseh és a lengyel sörök is az ő közreműködésével jut­nak el hozzánk. A nyíregyházi söripar 1985 második negyedévében 38 ezer hektoliter világos és 11 ezer hektoliter minőségi sört szállított az ellátási körzeté­be. Az év harmadik negye­dében 40 ezer hektoliter vi­lágos és 16 ezer hektoliter minőségi sört tervez értéke­síteni. Kevesebb világos sör lesz, mint kellene, de helyette minőségi, illetve importsör­rel szolgálhatnak. A nyír-, egyházi söripar is több hor­dós sört tudna adni. A Borsodi Sörgyár máté­szalkai kirendeltsége főként Mátészalkára, Csengerbe, Győrtelekre, Nyírbátorba, Jánkmajtisra, Fehérgyarmat­ra és azok környékén lévő településekre szállít sört. A Borsodi Sörgyár máté­szalkai kirendeltségén is pa­lackoznak Borsodi világos sört. A minőségi söröket ők is Bőcsről kapják. A máté­szalkai kirendeltség körzeté­ben jelenleg naponta össze­sen 700—800 hektoliter sör fogy. (cselényi) A levél, amelyet közread­tunk lapunk hasábjain, nem maradt visszhang nélkül. Felajánlották segítségüket a Damjanich laktanya katona­fiataljai, az IKSZV egyik brigádja. A legszemfüleseb­bek a KIOSZ nyíregyházi szervezetének kiszesei vol­tak, akik közül végül négyen szánták rá a szombat dél- előttjüket egy kis társadalmi munkára. — Lettünk volna többen is — mondja Szőke Sándor, az egyik vállalkozó —, de nem volt olyan nagy munka. Pár óra alatt végeztünk vele, noha igazán nem vagyunk „specialisták” ... Jómagam oktatási előadóként dolgo­zom, a másik három srác közül kettő szabómester, egy meg szobafestő. — Mégis úgy megreparál- tak mindent, hogy abban semmi hiba nincsen — ad hangot elégedettségének B. néni. — És egy fillért, egy pohár sört sem fogadtak el! A nevüket sem mondták meg, így aztán azt sem tu­dom, kinek tartozom köszö­nettel . . . Szőke Sándor hétvégi há­zának építését hagyta abba erre a pár órára. Lett volna más dolga Bártfai Antalnak, Orosz Istvánnak és Bakost Lajosnak is. Nem az első eset, nem is az utolsó, hogy ilyesmire vállakoznak. Gönczi Mária Sorsjegy a vásárlónak Kréta, toll, ecset, festék bőségbon, hurkafa havasabb Tart az engedményes tanszer- vásár, amely július 15-én kezdődött. Augusztus 3-ig 30 százalékkal olcsóbban áru­sítják a kötelező egységcso­magokat, 20 százalékos en­gedményt adnak minden tolltartóra, iskolatáskára és tomazsákra. Djdonság, hogy aki az előszezonban 300 forintos, vagy azt meg­haladó értékben vásárol a PIÉRT-boltokban, sors­jegyeket kap, melynek főnyereménye egy 10 ezer forintos utazási utal­vány. Korábban a sajtótájékoz­tatón elmondták; az elmúlt évhez képest jelentős válto­zás nem tapasztalható, mind­össze néhány füzettel növe­kedett a kötelező csomagba helyezett mennyiség. A PI- ÉRT tájékoztatása szerint lesz elegendő számoló­pálca, számolókorong, dobókocka, növénygyűj­tő, rajztáblatartó, techni­kai tasak, polietilén tan­könyv és füzetborító, töltőtoll és tintapatron. De már jelzik, az iskolakez­dés előtti napokban a kí­vántnál néhol kevesebb le­het hurkafából, amelyet fo­lyamatos utánszállítással igyekeznek majd pótolni. Do­bozos pasztellekből és gra­fitceruzákból — miután az írószergyár a szerződését nem teljesítette — az igé­nyeket csak importáruval együttesen tudják kielégíte­ni. Megfelelő az ellátás zsír­krétából, gyurmából, iskolai táblakrétából, ecsetekből, vízfestékből és irónhegye- zőkből. Új négy tantermes, tágas tornateremmel ellátott általános iskolát épít a MEZÉP Kálin ánházán. A 23 millió forintos beruházással épülő létesítményt augusztus 20-án adják át. (G. B.) Trükk K opognak az ajtón, egy ismereetlen hölgy közli: a házban csó­tányirtás lesz, egy hét múl­va jönnek, fizessek 100 fo­rint előleget. Gyanútlanul átadom a százast, bár kétségeim vannak; vajon a ház lakói miért nem tud­nak erről, mikor szavaz­ták meg a csótányirtást. S még egy apróság: az előleg mindig kevesebb szokott lenni a fennmaradó ösz- szegnél, a hölgy mégis 100 forintot kér s a többit, 50 forintot a munka elvégzé­sekor. Aztán tovább gyűrűzik bennem a gyanú, a stenci- lezett megrendelőlapon ugyan ott áll a debreceni kisiparos neve — Kegyes Sándor —, sőt az iparen­gedély száma is rajta van a papíron, de pecsét se­hol. Meditálásom a lép­csőházból beszüremlő zaj erősíti fel, kinézek, a la­kók gyűrűjében a hölgy, akit éppen a házfelügyelő igyekszik azonosítani és tisztázni, nem kalandor- ságról van-e szó. Röpködnek a megjegyzé­sek, nem igaz, hogy a ház közös megbízottja rendelte volna meg a csótányirtást, hisz’ itthon sincs. A hölgy viszont mindenütt ezzel kopogott be ... A heves szóváltások közben vissza­kerülnek a pénzek az ere­deti tulajdonosokhoz mivel szövetkezeti lakásról van szó, az ilyen rögtönzések csak a kisiparos, ha egyál­talán az, magántrükkje- ként fogható fel, aki bele akarta zavarni a gyanút­lan lakókat valamibe. Magamnak is mondom, miután visszakaptam a százast, nem árt óvatos­nak lenni. Különösen, mi­vel sok gyerek van otthon egyedül, s akiktől még könnyebb kicsalni ilyen vagy olyan ürüggyel pénzt. Mint látható, a felnőttek is besétálnak a kelepcébe, mint csótány az eléje szórt szerre. Amitől aztán meg­szűnik csótánynak len­ni ... p. g. Poharak A vakáció — magánügy. Minden diák úgy tölti el, ahogy tudja. Van, aki éppenséggel a presszóajtón kiszédülve, bandákba verődve, esténként az utcán randalírozva, a jámbor járókelőket riogatva. Sajnos, nyári estéken nem ritkaság, hogy ilyen fiata­lokkal lehet találkozni, leg­alábbis a jósavárosi flasztert nagyon kedvelik. Az egyen­jogúság megvalósult, a gye­reklányok is fújják a füs­töt, s az a legmenőbb, aki­ből a legnagyobb trágárság kitelik. Könnyen átcsap a szabadság szabadosságba, s akkor ki tudja, hol a határ? No és ki a felelős — fog­juk akkor kérdezni. Persze a szülők. Meg a társadalom. De ki felelős vajon azért, aki ezeknek a gyerekeknek a kezébe a következő poha­rat is odaadta? (be) Körítők, stricik, szobáztatók. Kéjelgés valutáért Az egyik budapesti kerületi ügyészség által kibocsátott vád­irat tárgya: „üzletszerű kéjel­gés vétsége és más bűncselek­mények miatt X. Y. és társai ellen indult bűnügy.” A vád­lottak — az I. rendűtől a XI. rendűig — zömükben vidékről (Miskolcról, Karcagról, Bajáról, Tahitótfaluból, Pincehelyről, Debrecenből, Nyíregyházáról, Cecéről) a fővárosba szédült lá- nyok-asszonyok, akik bekerül­vén a pesti éjszakába, így-úgy megperzselődtek és ősibb női fog­lalkozást űzvén, nem éltek túl­ságosan rosszul, mármint ami az anyagiakat Illeti. A vádiratból: G.-né vádlott „1978—82 között átlagosan havi egy alkalommal 1500—2000 forint ellenében nemi kapcsolatokat létesített, első­sorban külföldi állampolgárok­kal. Ismeretségeit különböző fővárosi szórakozóhelyeken kö­tötte és lakására vttte partnere­it, illetve a partnerek szállodai szobájában bonyolította le eze­ket a kapcsolatokat”. T.-né vádlott „1982 márciusá­tól 1983 augusztusáig rendszere­sen, átlag havi 1—2 alkalommal Üzletszerű kéjelgést folytatott. Elsősorban külföldi állampolgá­rokkal ismerkedett, akiktől egy- egy kapcsolatáért 100 USA-dol- lárt, illetve ennek megfelelő más nyugati valutát, vagy fo­rintot kért és kapott.” M. M. vádlott „hasonlóan a többi vádlott-társaihoz, buda­pesti szállodákban, illetve szín­vonalasabb szórakozóhelyeken Ismerkedett partnereivel. Igen költséges életvezetését részben barátai jelentékeny összegű tá­mogatásából, részben üzletszerű kéjelgésből fedezte. 1981 január­ja óta rendszeresen lakást bé­relt az utazási irodákon keresz­tül és jelentékeny számú, túl­nyomórészt külföldi partnerei­vel lakásán, vagy szállodákban bonyolította le kapcsolatait. Kgy-egy kapcsolatért legkeve­sebb 100 USA-dollárt, vagy 200 NSZK-márkát kért és kapott... 1982 februárjától 1983 decembe­réig 23 alkalommal vett át 100 USA-dollámak megfelelő kül­földi valutát, amelynek forintér­téke 43 forintos átlagárfolya­mon számítva 98 900 forint.” Sz. I. vádlottat M. M. „vezet­te be a pesti éjszakába”, és 1982 nyarán — két hónapon ke­resztül — „legkevesebb 20 alka­lommal létesített 100 USA-dol- lárért, illetve 2—3 ezer forintért nemi kapcsolatokat.. A többi vádlott tekintetében is — többé-kevésbé — ugyanezek a tényállások. Része a vádiratnak a tanú­ként megidézendők névsora. Kö­zöttük már büntetés-végrehajtó intézetben ülő prostituáltak. Az­után : nyomtalan kerítök, stri­cik, baráti szobáztatók, szállo­dai alkalmazottak, — zömük­ben tehát olyanok, akik így vagy úgy — mindenesetre bizo­nyíthatatlanul pénzt kaptak a most bíróság elé kerülő lá­nyoktól. Továbbá — s főleg — azok a honfitársak és külföl­diek, akik igénybe vették eme lányok szexuális szolgáltatásait fizetség ellenében. Rajtuk kívül még egy szakértő (?) is benne van a dologban. De maradjunk csak azoknál a tanúknál, akik megkeresték, megtalálták a lányokat, majd fizettek, s úri módon távoz­tak . . . Minduntalan föltolakszik a kérdés: valójában nem ők-e azok, akik „üzletszerűen” űzték az Ipart ama bizonyos lakáso­kon és szállodai szobákban? A prostitúciót az „emberkereske­delem” egyfajta megjelenése­ként fölfogva, — mindenesetre ók voltak a vevők. Mindenesetre az ügy bíróság elé kerül, s ítélet is születik. Az Ítélethirdetésen a tanúnak nem kőtelező a Jelenlét, az ó szere­pük a tanúskodás, azután ve­hetik a kalapjukat és távozhat­nak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom