Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-10 / 160. szám
Kelet-Magyarország 3 1985. július 10. LEVÉL NYOMÁN Eliny, áldozattal MI A FONTOSABB? Az egyéni gondok megoldása, vagy a vállalat, gyár, üzem érdeke, a kínálkozó piaci lehetőségek maradéktalan kiaknázása? Bizony már maga a kérdés feltevése is rossz. Nem vagylagos dologról van szó, hanem lehetőség szerint mindkét szempontra figyelemmel kell a döntéseket meghozni. Nehéz ügy . .. Mit mond a dolgozó, a panaszos levél írója, a több- gyermekes, bejáró anya? Ö képtelen ennyi túlórát vállalni. Mi lesz a gyerekeivel, a háztartás körüli munkákkal? Ha éjjelre kell bemenni, az a legrosszabb, de a szombat délelőttöt is hasznosabban tudná otth.on eltölteni. (Nem egyedi gondról van szó. Munkahelyén, a Tungsram kisvárdai gyárában a szakszervezeti információs jelentésekben is olvashattunk hasonlót. „ .. . a túlórázást nem akarja vállalni a csoport”. „Szeretnénk kérni, hogy a túlóra egyre kevesebb legyen. Elég sok bosz- szúság van vele és elég sok családi probléma van belőle”) A GYÄR VEZETŐI sem tagadják, akadnak jócskán súrlódások, vannak gondok a túlórázással kapcsolatban. (Jó néhányan, különösen a műszerészek közül, a teljes évi túlórakeret legnagyobb részét felhasználták hat hónap alatt.) A konkrét panaszra az a támadhatatlan válasz, hogy a kollektív szerződés értelmében joguk van a dolgozókat bizonyos számú túlórára kötelezni, s ezt a keretet nem lépték túl senkinél. Nem tagadja az üzemvezető, a művezető sem, hogy ha valaki nagyon húzódozik a pluszmunka alól, akkor — mivel szalagrendszerben dolgoznak — az egész sor teljesítményét gátolja ha nem jön be, s ilyenkor bizony esetleg mindkét fél jobban kinyitja a száját... EZ A FELSZÍN, de miért kell ennyi túlmunka? Esetlég a szervezettségen is lenne mit javítani? A laikus ezen a téren nem tud állást foglalni, a vezetés érvei viszont elfogadhatók. Néhány termékük iránt akkora külpiaci érdeklődés mutatkozik, hogy vétek lenne veszni hagyni a kínálkozó dollár- bevételt és egy-két új gyártmányukkal teljesen új tőkés piacot hódíthatnak meg, ha nem hagyják magukat leelőzni. Sok más oka is van a túlórának (például pótolni kell a téli kiesést, célszerű előre ledolgozni a karbantartásra fordítandó hetet stb.), de a döntő ok a piac élénkülése. MINDEN ROKONSZENVEM az asszonykáé, megértem a helyzetét, a saját szemszögéből igazat is adok neki, de végül is meg kellett hajolnom az érvek súlya alatt. Ameddig nem lépik át a törvényes (és a nem kevésbé fontos emberi együttélési) keretet, addig ebben a helyzetben elsőséget kell adni a hatékonyságnak, a jobb teljesítménynek. Hogy helyesen döntöttek-e a vezetők, az a Tungsramban is a mérleg- készítéskor derül ki. Akkor talán panaszosunk is másképpen látja majd a helyzetét. Annál inkább, mert talán ő is jobban jár majd, a gyár terveiben ugyanis szerepel egy olyan tétel: 1985- ben 9—10 százalékkal akarják növelni dolgozóik keresetét. Ehhez kell a túlmunka vállalása is. Papp Dénes A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság meleghegyi fűrészüzemében 200 ezer almásládához készítenek elemeket. Budai Miklós és Kiss Sándor a köringagéppel tetőanyagot vág. (Elek Emil felvétele) A jövedelmezőség útján Szakítani a régivel A futóhomokon bármenynyire talpon legyünk is, sokszor a növény sem marad meg jobban, mint a lábunk nyoma. Persze a homokot művelőknek nemcsak a szigorú természettel kell megküzdeniük, de egyszersmind a kemény közgazdasági feltételeket is figyelembe kell venniük a gazdálkodásuk során. Hogyan felel meg a követelményeknek a petneházi Egyakarat Termelőszövetkezet? — Tapogatózunk, változtatunk, mjindenfélével próbálkozunk — 'kezdi a tsz elnöke, Koleszár István. — Amiben üzletet látunk, azt megragadjuk. Nem totojázunk, gyorsan és felelősséggel döntünk. Ösztönző veszteség Mit kell szem előtt tartani a tsz vezetőinek a döntésekkor? MJindenekelőtt azt, hogy a természet még csúfságból sem adott zsíros földdaraho- kat a petneházi, laskodi határnak. A 2600 hektárukkal bizony az erősen kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövetkezetek közé soroltatnak. — Hogy a korábbi termelési, vetési szerkezetünkön változtatni kell, arra volt ösztönzőnk. Az, hogy a tavalyelőtti több mint 2 milliós veszteségünket mindenáron feledtetni akartuk, mégpedig — a termelési értékünkhöz viszonyítva — jelentős nyereséggel — magya— Védjük meg a munkaidőt! — kiáltotta Tóth, aki az árokásók brigadérosa. — A munkaidő szent! — kontrázott Balogh, a másodásó. — A munkaidő védelme mindenki szent kötelessége — summázott Májer a talicskás. — Nem engedünk foltot ejteni a munkaidőn — reccsent a pillanatnyi meghatott csendbe Mókus hangja. — Csatlakozom az előttem szólóhoz — toldotta a lelkes brigádtanácskozás felszólalásait a csákányélesítő Nagy. — Erre az egységre inni kell! — így Tóth, aki a csapat Benjáminját, Kócost szalajtotta is a boltba vegyesért és kísérőnek sörért. A csapat letáborozott a bokrok-fák árnyékába. Előkerültek a táskák, belőle kolbász, sajt, szalonna, sült hús, hagyma, retek. Az ásók, csákányok nyele kerítésként őrizte a falatozó csapatot. Kisvártatva megVédőállásban jött Kócos a szállítmánynyal. — Egyél fiú! — biztatták, majd kinyíltak az üvegek. — Egészségünkre! — mondta méltóságteljesen Mókus —, az egységre! — Kezemben az élelem, éljen a munkaidő-védelem! — duplázott rá a lírai lelkületű Nagy, s meghúzta a sört, melyet pálinka előzött meg. — Meg ne sértsük! Feküdjünk le! — ezt már Balogh mondta, s jó példát mutatva a bokor alá hem- p eredeti. Délután volt, amikor ébredezni kezdtek. Ennek oka egy különös zaj volt. Valaki csákányozott. Egy kis, nyolc év körüli fiúcska. A szerszámot alig bírta, de vágta a földet. — Mit csinálsz Te kölyök! Nem látod, hogy pihenünk? — Csak segíteni akartam! — mondta megszep- penten a kis legény. Letette a szerszámot, s eló- dalgott. A csapat tagjai lassan felkászálódtak, ösz- szeszedték az üvegeket, becsatolták táskáikat. — Mozgás fiúk! — sürgette őket a brigadéros —, jön a busz! Sorakozó! Kicsit búsak voltak. A kisfiú elrontotta örömüket. Folt esett a munkaidőn. A csákány hegye is piszkos lett. Pedig védték! Minden erővel. Álltak a hársak alatt. Csendes szomorúsággal. Ekkor szólalt meg Májer: — Holnap fizetés! Ha lehagyták a pótlékot, balhét csinálok! Rábólintottak. Fáradtan. Hiába, nyolc óra hosszú idő. B. L. rázza Müller József főagro- nómus. Módjukban állt jelentősen módosítani a termelési szerkezetüket, hiszen 1983-ig kizárólag csak alaptevékenységgel foglalkoztak, igaz — a vészjósló és balsikeres évig — szép eredménnyel. — 1983-ban már világos volt, hogy a járt út zsákutcává változott, tehát járatlan útra kell lépni — veszi át a szót az elnök. — Jövedelmező alaptevékenységen kívüli tevékenység mellett, hogy a megtorpanás után előre tudjunk lendülni. Kerestünk és találtunk. A nyereségesség „fonala“ Egy fonodára szerződött a tsz a Lőrinci Pamutfonóipari Vállalattal. Némethné Csuhák Éva a petneházi termelőszövetkezeti fonoda vezetője : — Néhány hónap alatt alakítottunk át egy rosszul kihasznált istállót üzemcsarnokká. Ez tavalyelőtt történt. Mindjárt küldték is a gépeket Pestről. Minőségi fonalat gyártunk bérmunkában. Tavaly már teljes évet zártunk. Árbevételünk nem járt messze a 10 millió forinttól, a nyereségünk pedig több mint másfél millió forint volt. Termékeinknek nagy piaca van. Közel 80 embert foglalkoztatunk, túlnyomó- részt fiatal nőket betanított munkásként. Az egyik fonónő, a 17 éves Méhész Katalin mondja: — Most már nem vágyom el a faluból, nekem való munkát, fizetést találtam. Nem szükséges, újra fogalmazni, milyen jelentősége van annak, ha egy termelő- szövetkezet, egy község meg tudja tartani a fiataljait. Macskagyökér és nyugtató — Az idén már nyélbe ütöttünk egy másik, sókat ígérő melléküzemági üzletet. Épül egy paradicsomfeldolgozó léüzemünk. A gépeket hozzá a Nyíregyházi Konzervgyár adja — igaz bérbe, de olcsón. Ez esetben a melléküzemágnak mellékjövedelme is lesz, mert a kisajtolt paradicsom magját is értékesíteni fogjuk — folytatja a főagronómus. Aztán hallhat még az érdeklődő arról, hogy az alap- tevékenységen belül hogyan sikerült a rozstermelést nyereségesre fordítani, meg arról, hogy a petneházi isz- irányítóknak nagy bizodal- muk van a vetőmag-előállításhoz, mert a vetőmag eladásakor jókora extra bevéPetncbázi fonoda felre számíthat a közös kasz- sza. Külön érdekesség, hogy újabban olyan magokat is vetnék, amit nem ismert eddig ezen a vidéken a föld — legalábbis ilyen nagy meny- nyiségben. — öt hektár borsmenta 120 ezer tiszta forintot hozott tavaly. De 20 hektárnyi macskagyökérnek is gondját viseljük. Ebből nyugtatót gyártanak a gyógyszergyárak. Megnyugtató a nyereség is, amit fogunk rajta — közli az elnök. És ez azért is kedvező hír, mert lám a futóhomokon is lehet haszonra szert tenni. Ezt példázza az Egyakarat Tsz, az 51 millió forintos termelési értéke mellett elért öt és fél milliós nyereségével. Ám ehhez okosan kellett kockáztatni, változtatni, módosítani, egyszóval a korábbiaktól elütő módon gondolkodni és gazdálkodni. A nyereség, az értelmes munka jobban köti a helyhez az embert, és az ember köti, tovább köti a homokot. Sztancs János i Tiszaszalka Nimbuszsiker A tenyésztői kedv ébren- tartója Tiszaszalkán és környékén a helyi áfész. Jelenleg három szakcsoportja működik. A legnagyobb veszteségek a sokáig tartó tél következtében a méhészetet érték. Több mint hetven méhcsalád pusztult el a hidegben, ezért a korábbi évekénél lényegesen kevesebb méz leadásával számolhatnak a méh- szakcsoport tagjai. Népes a nyúltenyésztők tábora. Mintegy negyvenen tömörültek a szakcsoportban. A létszámmal helyben azonban korántsem elégedettek. Csökken a törzsállomány is évről évre, most az anyaállatok száma 190 körüli. A visszaesés oka többek között, hogy a leadáshoz előírt állategészségügyi vizsgálatok jelentős terheket rónak a nyulászokra. Az elmúlt évben újabb tenyész- nyulakat nem helyeztek ki, mert nem volt igénylő. A tiszaszalkai általános fogyasztási szövetkezet az év folyamán állandóan gondoskodik takarmányról, tápról. A nyúltenyésztőket segítik ketrecekkel is. A sokoldalú támogatástól az áfésznél azt várják, hogy a szakcsoport az idén teljesíti tizenkét tonnás vágó- nyúl-leadási tervét. Dicsérik a nimbusz uborkafajtát a tiszaszal- kaiak. A múlt évi csapadékszegény időjárást sem sínylette meg. Hogy az idei változékony időben hogyan vizsgázik g zöldségnövény, még nyitott kérdés. Á több mint hetven zöldségtermesztő kapott a szállításhoz szükséges göngyölegből, s a megkötött szerződések alapján bizakodhat abban, hogy tavalyhoz hasonlóan az idén sem lesz értékesítési gondja. A palántaneveléshez negyvenszázalékos engedménnyel fóliát vásárolhattak, rendelkezésükre állnak kisgépek, növényvédő szerek. A tiszaszalkai zöldségtermesztők 1985-re 150 ezer kiló uborkára kötöttek szerződést. Félkertek K ét lépcsőház között két család lakik. Ezt úgy kell érteni, hogy a négyemeletes sorház kiugró szélfogói közt van négy ablak, ebből jobbra kettő egy lakáshoz, balra kettő más lakáshoz tartozik. A szegélykővel kerített előkertecske viszont egy, és végignyúlik a négy ablak előtt. Van, ahol bevetették fűvel, ültettek bele néhány tuját, apró fenyőt, mely már vidáman zsendül ezüstös ághegyeivel. A kert olyan, mintha egy család lakna mind a négy ablak mögött. Van aztán, ahol az elő- kertet félbevágták. Itt két- ablaknyi puszpáng sárga műanyag ládapántoló' szalaggal körülkerítve, mellette három sor vadliliom, meg foltokban fehér és lila apró virág. Ez a félkert a másik két ablakot illeti. Innen jön rá az is, aki nem tudta eddig, hogy két lépcsőház közt két család lakik. Nekem erről azok a szép régi házak jutnak eszembe, melyek valamikor egységes képet mutattak, aztán megosztották őket, s most egyik felük sárga alapon kék mintás, a másik felük zöld alapon barna mintás. Vagy: az egyik lakó meghagyja a stukkót ablakai fölött és színesre meszeli a homlokzatot, a másik leveret minden díszt és szürke nemesvakolatba burkolja a maga részét. Ettől aztán a jobb sorsra érdemes ház olyan lesz, mintha az ember arcának egyik felén bajúsz lenne meg szakáll, a másik fele pontosan az orr által kijelölt középvonal szerint simára borotváit és púderozott. (Salvador Dali. a különc festő csinált ilyeneket feltűnni vágyásának fénykorában.) Ám a félkertek és félházak gazdáit nem a feltűnni vágyás ösztökéli, az ok csupán a rosz- szul értelmezett tulajdonosi tudat: eddig az enyém, az meg ott a másé. E z a város, ez az ország vajon mettől meddig az enyém? (Nyilván rám is jut néhány négyzetméter a lakosság lé- lekszámának arányában.) Jelölje ki nekem pontosan valaki, én más színűre festem, s másfajta virágokat ültetek bele. Ládakötöző pánttal viszont nem veszem körbe. Az olyan szegényes. Megvárom, amíg sok pénzem lesz és csavart betonacélból kerítést kovácsoltatok köré. Mester Attila
