Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-05 / 156. szám
Kelet-Magyirország 1985. július 5. Kommentár Tamilok és szingalézek Nagyon is hozzászokott már a világ, hogy Sri Lankáról jobbára borzalmakról érkezik hír. Hol tamil szélsőségesek hajtanak végre véres akciókat katonai egységek vagy szingaléz polgárok ellen, hol a kizárólag szin- galézekből álló hadsereg egységei — mintegy bosszúként — tamil falvakat perzselnek fel. Szemet szemért, fogat fogért — elképzelhetetlenül brutális módon él az ősi bosszúszállóige az egykori Ceylon szigetén. A 16—17 milliós szigetország lakóinak kereken 70 százaléka az észak-indiai tájakról bevándorolt népesség, a szingaléz. Ök majdnem kivétel nélkül a buddhista vallás követői, szemben a lakosság ötödét kitevő, a sziget északi részét és a keleti partvidéket benépesítő tamilokkal, akik az ősi indiai hinduizmus követői. A tamilok a történelem során nagyon sokáig uralkodó helyzetben voltak Ceylonban, hiszen sok évszázaddal ezelőtt az első tamilok mint hódítók érkeztek Dél-Indiából, leigázni az akkor már itt gyökeret vert szingalézeket. Az ő leszármazottjaikat hívják „ceyloni tamiloknak5', hogy megkülönböztethetők legyenek az „indiai tamiloktól”, akik az angol gyarmati korban kerültek ide, mint a britek által „importált” ültetvénymunkások. Ez utóbb' jó másfél milliós csoport jelentős részének semmi joga nincs a szigeten. Ez a tény is forrása a feszültségeknek, de sokkal inkább az, hogy a britek távozása után a tamil népcsoport gyorsan elveszítette gazdasági-társadalmi befolyását a szigetországban. A szingalézek az élet minden területén egyeduralkodók, s a kisebbségnek nem sok mozgási teret adnak. A tamilok elégedetlensége és a szingalézek keménysége az elmúlt évtizedekben kitermelte a szélsőségesek háborúskodását. A tamil fanatikusok elszakadást követelnek, s ezért minden eszközzel harcolnak. A központi kormányok Colombőban sokáig nem látták be, hogy az ultrák ellen nem megoldás a fegyver: a legcélravezetőbb a mérsékelt tamil politikai erőkkel való békés megegyezés. Mivel az út meglehetősen hosszú volt ehhez a felismeréshez, az utóbbi időkben mindinkább elszabadult a, pokol. Az indiai kormány közvetítési kísérleteivel szemben sokáig bizalmatlan volt mind a Sri Lanka-i kormány, mind a szélsőséges tamilok. (India Tamil Nadu államában 50 millió tamil él.) India azonban nagyhatalom a térségben, s ezt végül felismerték Sri Lanka mai vezetői is. Tavasszal tárgyal1 egymással a két kormányfő, s alighanem ez vezetett el oda, hogy Colombo júniusban megegyezett a legfontosabb tamil szeparatista csoportokkal. Ezek nyomán kezdődnek ma közvetlen tárgyalások a kormány és a tamilok között. Az első lépést megtették, de a helyzetet ismerve a megnyugtató megoldás még messze van. A. K. Szovjet—jugoszláv tárgyalások Gorbocsov—Pianinc találkozó Mihail Gorbacsov fogadta Milka Pianinc jugoszláv mi- niszterelnökasszonyt. (Kelet-Magyarország telefotó.) A moszkvai Kremlben került sor csütörtökön Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Milika Pianinc, a JKSZ KB tagja, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) elnöke találkozójára. Pianinc szerdán érkezett a szovjet fővárosba hivatalos baráti látogatásra. Mihail Gorbacsov és Milka Pianinc kedvezően értékelte a két ország közötti kölcsönösen előnyös gazdasági és műszaki tudományos együttműködést, és úgy foglalt állást, hogy kedvező lehetőségei vannak e kapcsolatoknak új, korszerűbb formákkal történő gazdagításának. Az időszerű nemzetközi kérdésekről folytatott véleménycsere során az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta: Álljt az atomkísérleteknek AnatoMj Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete átadta a választ arra a levélre, amelyet Gene Larocque ellentengernagy, az amerikai Katonai Problémákkal Foglalkozó Tájékoztatási Központ (közismert nevén: Védelmi Információs Központ) igazgatója intézett áprilisban Mihail Gorbacsov- hoz, az SZKP KB főtitkárához azzal a felhívással, hogy a Szovjetunió hirdessen moratóriumot az atomfegyver-kísérletekre. A válasz a többi között kifejti, hogy ezeknek a kísérleteknek a beszüntetése igen fontos lépés lenne az atomfegyvereik korlátozásában és csökkentésében. A Szovjetunió továbbra is amellett van, hogy a moratórium időpontja például augusztus 6., a hirosimai atomtámadás 40. évfordulója, vagy más időpont legyen. A moratórium az atomfegyver-kíséri etek általános és teljes betiltását kimondó szerződés megkötéséig lenne érvényes. Sajnos, az amerikai kormányzat hivatalos képviselői nyíltan kijelentik, hogy a kísérleteiket folytatják, mert tökéletesíteni kell a meglévő robbanótölteteket és az újabbak gyártási technológiáját. A levél szerint az amerikai fél nem hajlandó tudomásul venni a Szovjetunió jó szándékát, Ezt a Szovjetunió niem hagyhatja figyelmen kívül, biztonsági érdekei bizonyos határokat szabnak, amelyeken egyoldalúan nem mehet túl. (Folytatás az 1. oldalról) Nagy gondot fordítanak az iskolaérettségi vizsgálatokra, a testnevelés tagozatos osztályban pedig a fokozott terhelés okozta elváltozások kiszűrésére. Szükség lenne iskolafogászat létrehozására, s arra is, hogy a városban nyilvántartoti mozgásszervi gondozottak gyógyulását gyógytornász segíthesse. Eredményesnek ítélték az egészségügyi felvilágosítást, amely nemcsak az ismeretek bővítését kívánta segíteni, hanem a viselkedés, a magatartás, a szokások megváltoztatását is szolgálni kívánta. Az iskolai testnevelés terén szép eredmények születtek, de nagyobb figyelmet kell fordítani az alsó tagozatos tanulók testi nevelésére és jobban elő kell segíteni az önkéntes, a tanórán kívüli szabadidősport lehetőségének szélesebb körű kihasználását. a változatlanul bonyolult világhelyzet elengedhetetlenül megköveteli, hogy valamennyi bekeszerető erő aktivizálja tevékenységét, alakítson ki szorosabb együttműködést a nukleáris konfliktus veszélye elleni küzdelemben. Jelentősnek nevezték azt a tevékenységet, amit a szocialista országok és az el nem kötelezett országok mozgalmának számos tagja fejt ki a nemzetközi feszültség enyhítése, a fegyverkezési hajsza megfékezése, az egyenjogú, békés államközi kapcsolatok fejlesztése érdekében. Mindkét részről megerősítették, hogy következetesen törekedni fognak e célok elérésére. Milka Pianinc a szocialista építés időszerű problémáiról, és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége közelgő XIII. kongresszusáról informálta a szovjet vezetőt. A jugoszláv vezetés nevében Milika Pianinc jugoszláviai látogatásra hívta meg Mihail Gorbacsovot egy számára alkalmas időpontban. Gorbacsov a maga részéről megerősítette a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnöksége elnöiké- nek és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége KB Elnöksége elnökének szóló meghívást. A látogatások időpontjában később állapodnak meg. VÁLASZTÁS UTÁN Tanácsi testületek, elnökök Sza bölcs-Szatmár megye valamennyi településén megalakultak a tanácsok. A városi alakuló tanácsülésekről részletesen beszámoltunk, ezúttal Tiszavas- vári városi jogú nagyközség, az öt megyei irányítású nagyközség tisztségviselőit és végrehajtó bizottságát, valamint a többi település tanácselnökét mutatjuk be. TISZAVASVÄRI városi jogú nagyközség: a végrehajtó bizottság tagja lett Sulyok József tanácselnök, Vigh József tanácselnökhelyettes, dr. Mészáros József vb-titkár, Gombás Lajos, dr. Litkei László, Las- kai Károly, Lipták József, Molnár István, Szabó Ká- rolyné. CSENGEK megyei irányítású nagyközség: a végrehajtó bizottság tagja Apáti György tanácselnök, Feren- czi Júlianna és Fehér Bertalan tanácselnök-helyettesek, Szakács Gábor vb-titkár, Kecskeméti Béla, Ke- rezsi Miklós, Molnár Miklós, dr. Nóta József, Papp István né. NAGYKALLÓ megyei irányítású nagyközség: a végrehajtó bizottság tagja Fodor János tanácselnök, Lipesey Zoltán tanácselnök-helyettes, Törő Imre vb-titkár, Babosi János, Be- •reczki Oyörgyné, Bohács Mihály, Enyedi Sándomé, Mogyorósi László, Skórán Miklós. RAK AM AZ megyei irányítású nagyközség: a végrehajtó bizottság tagja Pi- rint Frigyes tanácselnök, Szloboda Péter tanácselnök-helyettes, Harsányi István vb-titkár, Csegei Lász- lóné, Ling Istvánná, Pózer József, Váradi András. ÜJFEHÉRTÓ megyei irányítású nagyközség végrehajtó bizottságának tagja Molnár Miiklós tanácselnök, Nánássy Lajos tanácselnökhelyettes, Varga László vbtitkár, Malkhándi Ilona, Kecskés Gyuláné, Nagy Miklósné, Papp Lajos, Poke Júlianna, Takács József. ZÁHONY megyei irányítású nagyközség végrehajtó bizottságának tagja Borbély Károly tanácselnök, H. Pécsik Béla tanácselnök- helyettes, Horváth Ferenc megbízott vb-titkár, Csősz Béla, Farkas Tiborné, dr. Lőrincz Sándor, Révész Béla, Szűcs Dezső, Takács Gyuláné. Cégénydányádon Lukács Józsefet, Csaholcon Kovács Gusztávot, Jánkmajtison Cséke Lászlót, Kisarban Fekete Bélát, Kölesén Harbu- la Istvánt, Nagyszekeresen Homoki Lászlót, Nábrádon Varga Károlyt, Panyolán Bíró Etelkát, Penyigén Kő- rössy Miklósnét, Rozsályban Ari Sándort, Szatmárcsekén Varga Erzsébetet, Tiszabe- csten Balogh Sándort, Tu- nyogmatolcson Rádi Miklóst, Ajakon Kovács Pált, Anarcson László Józsefet. Dombrádon Solymosi Lászlót, Dögén Barkó Lajost, Fényeslitkén Bedő Lászlót, Gégényben Plósz Andrást. Gyulaházán Bárdi Bélát, Mándokon Bíró Gusztávnét, Mezöladányban Szilvácsku Józsefet, Nyírkárászban ifj. Félegyházi Gábort, Nyírtasson Szemán Miklóst, Papon Tóth Imrét. Pátrohán Molnár Lászlót, Petneházán Vincziczki Imrét, Szabolcs- veresmarton Nagy Bélát, Tiszabezdéden Kovács Gyu- lánét. Tornyospálcán Badó Jánost, Tuzséron Ur Albertet, Hodászon Váradi Lajost. Jármiban Kiss Istvánt, Kocsordon Tóth Ervinnét, Mérken Révész Antalt, Nagydoboson Balogh Józsefet, Nagyecseden Kocsis Miklóst, Nyírcsaholyban Suszté Lászlót, Nyírmegy- gyesen Szakács Andomét, Opályiban Demcsák Bertalant, Ököritófülpösön Kovács Barnánét, Porcsalmán Fehér Zoltánt, Szamossze- gen Molnár Andrást, Tyúkodon Bereczky Istvánt, Vaján Tóth Gézát, Balkán y ban Dankó Józsefet, Bátorligetén Csábi Lászlót, Encsencsen Kóródi Andrást, Káliósemjénben Diószegi Bélát, Máriapócson Palóczi Lajosaiét, Nyírbél- teBen Csik Mihályt, Nyír- bogáton Bírta Sándort, Nyírcsászáriban Ligetfalvi Mihályt, Nyírgyulaj ban Nagy Sándornét, Nyírlugo- son Lisztes Pált, Nyírmi- hálydiban Halcsák László- nét, Nyírvasváriban Erdélyi Józsefet, Ofehértón Balogh Józsefet, Penészleken Szabó Pált, Piricsén Kádár Jánost, Szakolyban Rényai Jánost, Apagyon Tóth Jánost, Baktalórántházán Szabados Józsefet, Bökönyben Olesovics Józsefet, Bujon Fodor Gábort, Demecserben Kántor Gábort, Gávaven- csellőn Hudák Dezsőt, Gesz- teréden Bujdosó Mihályt, Ibrányban Berencsi Bélát, Kálmánházán Panyik Dánielt, Kemecsén Lutter Sándort, Kótajban Fodor Lajost, Leveleken Pásztor Jánost. Nagycserkeszen Ba- bicz Pált, Nagyhalászban Vass Sándort, Napkoron Tárgyán Istvánt, Nyírbog- dányban Mátyás Sándort, Nyíribronyban Molnár Sándornét, Nyírpazonyban Csi- kai Sándort, Nyírteleken Magyar Lászlót, Nyírturán Szabó J ózsefet, Tímáron Weisz Gézát, Tiszabercelen Farkas Dánielnét, Tisza- nagy faluban Kemecsei Lászlót, Vasmegyeren Szabó Józsefet, Aranyosapátiban Lucski Andrást, Barabáson Oláh Istvánt, Bereg- surányban Oláh Dezsőnét, Csarodán Baráth Árpádnét, liken Baráth Gusztávot, Jándon Kakuk Bertalant, Lányán Sebestyén Bertalant, Nyírmadán Lovas Józsefet, Tárpán ifj. Kovács Bélát, Tiszaszalkán Pet- róczki Lajost, Varsánygyü- rén Káplár Sándort, Tisza- dadán Tóth Gyulát, Tisza- dobon Dopita Györgyöt, Ti- szaeszláron Jármy Ferencet, Tiszalökön Marázi Gábort választották tanácselnökké. Olcsván társadalmi tanácselnököt választottak, ezt a feladatot Mándi Ferenc látja el. Kékesének pedig nincs tanácselnöke, mert az alakuló tanácsülésen nem választottak meg senkit. VISSZAPILLANTÓ Szovjet—amerikai csúcstalálkozók A diplomáciai kapcsolatok 1933-ban történt felvétele után a második világháború alatt, az antifasiszta koalíció — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia — kormányfőinek értekezletein találkozott először a két nagyhatalom vezetője: Sztálin és Roosewelt, illetve Truman. Teheránban (1943. november 28.—december 1.), Jaltában (1945. február 4— 11.) összehangolták a német fasizmus teljes szétzúzására vonatkozó katonai terveket, kidolgozták a kapituláció feltételeit. Potsdamban (1945. július 17—augusztus 2.) megállapodtak a német milita- rizmus, nácizmus, a monopóliumok felszámolásához, Németország demokratizálásához szükséges intézkedésekben. 1955. július 18—23. Genf. — A második világháborúi követő „hidegháborús” szünet után ekkor először ültek össze a négy nagyhatalom állam- és kormányfői. Bul- ganyin szovjet miniszterelnök, Hruscsov, az SZKP KB első titkára, Eisenhower amerikai elnök, Eden brit és Faure francia miniszterelnök a német kérdésről, az európai biztonságról, a leszerelésről, a kelet—nyugati kapcsolatokról tárgyalt. A tanácskozás a nemzetközi feszültség enyhítése mellett foglalt állást. 1959. szeptember 15—27. Washington. — Nyikita Hruscsov személyében, aki a miniszterelnöki tisztséget is betöltötte, először látogatott szovjet legfelsőbb szintű vezető az Egyesült Államokba. Szeptember 25—27-én Camp Davidban találkozott Eisenhower amerikai elnökkel. Megbeszéléseiken egyetértettek abban, hogy a legfontosabb nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján, békés eszközökkel kell rendezni. Az 1960. május 16-ra, Párizsba tervezett újabb nagyhatalmi tárgyalás és Eisenhower viszontlátcgatása elmaradt egy amerikai U—2- es kémrepülőgép provokációja nyomán. 1961. június 3—4. Bécs. — Hruscsov és John Kennedy amerikai elnök az államközi kapcsolatokról, a német és berlini kérdésről, a leszerelésről, a nukleáris kísérletek megszüntetéséről cserélték ki véleményüket. Elhatározták, hogy a két országot és a világot érintő kérdésekben konzultációkat fognak tartani. 1967. június 23. és 25. Glassboro. — Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök, aki részt vett az ENSZ- közgyűlés Közel-Kelettel foglalkozó rendkívüli ülésszakán, két ízben találkozott Lyndon Johnson amerikai elnökkel. A közel-keleti nálásáról. Ezenkívül a kétoldalú kapcsolatokat szabályozó további hat egyezményt fogadtak el. 1974. június 27. — július 3. Moszkva — Brezsnyev és Nixon harmadik csúcstalálkozóján megállapodtak a rakétaelhárító rendszerek lényeges korlátozásában, a hadászati támadófegyverek korlátozását célzó új egyezmény megkötésében, a föld alatti nukleáris fegyverkísérletek korlátozásában. Tíz évre szóló gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodást is aláírtak. 1974. november 23—24. Vlagyivosztok — Brezsnyev és Gerald Ford elnök munkatalálkozóján a felék megállapodtak, hogy a hadászati támadófegyverek korlátozásáról a következő évben megkötik az új, 1985-ig érvényes szerződést. helyzetről, a vietnami háborúról és a nukleáris fegyverek elterjesztésének megakadályozásáról készülő egyezményről tárgyaltak. Haladást csak az utóbbi témában értek el, aminek tanújele a következő évben megkötött atomsorompó- szerződés volt. Richard Nixon, az amerikai elnökök közül elsőként látogatott el a Szovjetunióba. Brezsnyev és Nixon aláírták a rakétaelhárító rakétarendszerek korlátozásáról kötött egyezményt, a hadászati támadó nakétafegyverek korlátozásáról szóló ideiglenes megállapodást (a SALT— I. -megállapodásokat). A szovjet—amerikai kapcsolatok alapelveiről szóló nyilatkozat a békés egymás mellett élés elvét tette a két nagyhatalom viszonyának alapjává. A találkozón .számos más kétoldalú (egészségügyi, tudományos műszaki, űrkutatási együttműködési) megállapodás is született. 1973. június 18—25. Washington — Leonyid Brezsnyev viszonttátogatásán az SZKP KB főtitkára és Nixon három nagy horderejű megállapodást írt alá: a nukleáris háború elhárításáról, a hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló SALT— II. -egyezmény előikészí lésének meggyorsításáról és az atomenergia békés felhasz1975. július 30. — augusztus 2. Helsinki — Brezsnyev és Ford az európai biztonsági és együttműködési konferencia záródokumentumának aláírása alkalmával nem hivatalos eszmecserét folytatott a kétoldalú kapcsolatokról és a nukleáris fegyverkezés korlátozásáról. 1979. június 15—18. Bécs — Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, szovjet államfő és Jimmy Carter amerikai elnök közel hétévi tárgyalás után aláírta a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról szóló szerződést, a SALT—II.-megállapodást. J____