Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-04 / 155. szám
1985. július 4. Kelet-Migyuoniáe 3 a változások ügynökei Nem öncél a szervezés Fiatal és fiatalos arcok, felfokozott vitakészség, minden áron meggyőzni akaró gesztusok, nem szűnő érdeklődés egymás gondolatai iránt. Ezt látja valaki, ha bepillant a szervezéstudományi nyári akadémia valamelyik tanácskozására. „A változások ügynökei” — mondta ki az egyik előadó, amikor saját magukra keresett jó jelzőt. Mondhatni, találót. Közülük mutatunk be most, természetesen munkájukon és véleményükön keresztül hármat. — A szó lehet, hogy ismerős, de ebben az összefüggésben még nem sokan ismerik, legalábbis a szalkimán kívül — mondja dr. Kiss Ferenc, a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat szervezési osztályvezetője, az SZVT Fiatalok Bizottságának elnöke. — A kon- tingenciaelimélet az, ami leginkább foglalkoztat és cégemmel ezzel dolgozunk egy ideje Budapesten. Több jó megoldás — A lényege az, hogy a vállalatok szervezésénél nem egy -bizonyos legjobb megoldás létezik, hanem több. Egészen az ötvenes évekig ennek az ellenkezőjét állították olyan nagy nevek is, mint Taylor, Fayal. Túlhalatül egy megbízás, de néhány év múltán sikereink láttán már irodát nyitottunk, amelyben magyar munkatársakat is foglalkoztatunk. Magyar- országra különben nekünk is teljesen új stratégiát kellett kidolgoznunk, annyira sajátos gazdasági szabályok élnek itt. Ha valahol, akikor a szocialista Magyarországon nagyon fontos együttműködni a vállalat vezetésével, mert anélkül nem sokra megyünk. Mi, a tőkés gazdasági rendszerű Svájc egyik vállalata, nagyszerű partnerre találtunk például a Magyar Posztó nagykállói gyárának párttitkárálban. — Szabolcs-Szatmárban jó működési területre találtunk, a konzervgyárat említeném, ahol ma is folytatjuk a munkát. Sajnos nagyon ötletszerű sok helyen a költségelemzés, nem ott számolják el, ahol valójában keletkezett. A konzervgyárban is ebben találtuk a legtöbb tartaléKISS FERENC dottá és merevvé vált ez a szabály. Az adott -körülmény dönt az ideális változatról, és az lehet, hogy az csak néhány évig az, utána változtatni kell. A Hungáriánál például az előző vezetés a tönk szélére vitte a vállalatot az azt követő a szervezés rendbetételével kezdte. A System szervezési vállalatra bízta az ügyet magam is ott dolgoztam és a szervezéssel együtt a Hungáriánál maradtam. Volt mit tanulnom -és tapasztalnom. Azóta egy bizonyos ars poeticám is kialakult: sem a szervezet, sem a működés nem lehet öncél a változtatásoknál, hanem a működés a lényeg, ehhez kell a szervezetet alakítani. Népszerű a szervező — Én a fővárosban kezdtem a szervezést egy nagyon hosszú nevű vállalatnál, de hamar hazahozott a szívem Nyíregyházára — csatlakozik a beszélgetéshez Danyi Gyöngyi, az SZVT megyei szervezete fiatalok bizottságának elnöke. — A Számítástechnikai Ügyvitelszervezési Vállalat toborzott mostanában munkatársakat, ott kedvvel kezdhettem munkához, mindjárt erőt próbáló fel- ad a tóikkal. A VAGÉP-nél készítünk számítógépes rendi- szert, amire mindent felvi- szünk, amit csak lehet, az anyaggazdálkodást, -az állóeszköz-nyilvántartást stb . . . Az ÉPSZER leányváli-alatnál a helyzetfelmérés stádiumában vagyunk, és egyáltalán: népszerű dolog mostanában szervezőnek lenni. — Ha már a számítógépeknél -tartottam, elmondom, hogy nagyon eltolódott az érdeklődés korunk csodájának irányába, méghozzá DANYI GYÖNGYI lassacskán káros mértékben. Csodákat várnak a legtöbb helyen, valamiféle bölcsek kövét, ’amit elég birtokolni és minden megoldódik. Az emberi agy működését azonban egyelőre semmi nem helyettesíti. Alap kel-1, jó előszer- vezés, mert egyébként a számítógép nem tudja „felfogni”, miről van szó, hibásan értelmez, és használhatatlan eredményeket közöl. — Nekünk, fiataloknak egyébként kétszeresen is bizonyítani kell ezeknél a rendcsinálásoknál, mert először el kell fogadtatnunk magunkat. Rögtön a második munkám alkalmával egy nyugdíj előtt álló főmérnökkel hozott össze a sors. Értékelte, hogy mindent hajlandó voltam megtanulni és átvenni tőle, ami nekem új volt. Hasonlóan cselekedett ő is. Új stratégia — Megjöttek a svájci szervezők, akik újévre mindent rendbe tesznek, ekként fogadták bennünket az egyik magyar vállalat portáján — emlékezik vissza Werner P. Schöning, az Agic Intercon- sult A. G. vállalat direktora. — Ezt mondta a portás a telefonba, amikor felszólt a kapuból. Jellemző, hogy sokáig teljesen hamis kép élt az önök országában a szervezéstudományról. Nyolc éve hozott ide az Unidón kereszWERNER P. SCHÖNING kot. A balkányi Fémmunkásban pedig létszámhiányt gyanítottak, de ott meg kiderült, hogy nincs egy valósághű kapacitásmérleg. Az elemzés sajnos nem megy úgy, ha mindent egy lábasba dobálnak az elszámolásnál és nem választják szét az olyan dolgokat, amelyek egymás mellett tanulmányozva hamis képet adnak. — A speciális vonások közül, amelyek hazájukat jellemzik, végezetül még egy tapasztalatomra szeretném felhívni a figyelmet: az eredményes szervezés előfeltétele, ha a helyi vezetőket is premizálják az új program végrehajtásában, egyébként nem nagyon lelkesednek. Ésik Sándor Á veszteségrendezések során a megállapított pénzügyi eredménytelenséget a szanáló bizottságok tulajdonképpen megvásárolják. Csapni való üzflet, ez első pillantásra nyilvánvaló, de nincs miit tenni, mert a gazdálkodás folytatása másképpen lehetetlen a jelentős veszteséget „össze gazdálkodó” termelőszövetkezetben. Vajon helyi sajátosság ez? Sem a tény,' sem a megoldás mikéntje nem az, hasonlóval találkozunk a szomszédos Borsodban és még néhány megyében, ahol a természet és a közgazdasági környezet meglehetősen szűkmarkú a mezőgazdasági üzemekhez. Mifelénk az egységnyi terület másfélszer több embernek kell, hogy munkát és megélhetést nyújtson, mint másutt az országban, és ugyanakkora föld csak hetven százalékát jövedelmezi az átlagosnak. Ez a két viszonyszám nagyon sok mindent megmagyaráz, de a puszta ismerete Testre szabott megoldás kevés vigasz. A jelenlegi szabályozó rendszerben megyénkben újratermelődik a veszteséges termelőszövetkezetek köre, és anélkül, hogy az ezekben elkövetett hibákat egy percig is takargatnánk, felvetődik: a már említett „veszteség- vásárlásra” fordított összeget nem lehetne-e eredményesebben befektetni? Különleges hatásuk van a mi körűim ényeiiik között a szabályozóknak és másképpen csapódik le egy- egy rendelkezés eredménye még akkor is, ha az ország túlnyomó részén jótékony a bevezetése. Legutóbb például az év elején kellett sürgősen korrekciónak alávetni a frissen bevezetett gazdasági változásokat. Egy kis egészséges lokálpatrdo- tizmussal kijelenthetjük, hogy nálunk nyugodtan lehetne alkalmazni egészen testre szabott szabályozókat, mert az országosak hol szorítanak, hol lötyögnek rajltunk. A szanálások feneketlen kútjába tízmilliók hullanak minden tavasszal, tehát azt sem lelhet mondani, hogy nincs pénz. Ezekkel azonban olyan értéket termelő kapacitásokat lehetne — keMeme létrehozni, amelyek fölöltit a térség rendelkezőik. Ment amíg nagyvállalatoktól „levetett” gépeken gyártunk ezt, azt, alig jutunk ötről a hatra. A „megvásárolt veszteségre” költött összegnek befektethető tőkévé kellene válnia, aminek sorsáról helyben lehetne dönteni. Ebből a pozícióból tárgyalva sikeresebb üzleteket lehetne kötni társulni kívánó fővárosi és más cégekké!. é. s. A REKLAMÁCIÓ KÉRDŐJELEI (1.) Ruhák — vissza a feladónak Tavaly sok vevő ment el üres kézzel az áruházakból azért, mert nem kaptak irhabundát. Ha sok nem is, de néhány darab már van a divatos holmiból a Meteor Ruházati Kereskedelmi Vállalat nyíregyházi raktárházában. Am ezek a modellek nem kerülnek az üzletekbe. — Nézze ezeket a gyűrődéseket — mutat egy félkabátot Resán Lászlóné minőségellenőr. — Elöl is, hátul is erősen erezett az anyaga. Tizennyolc darabot kaptunk, de egy sem felel meg az előírásoknak. Meó — a vevő szemszögéből Egy ilyen bunda termelői ára csaknem ötezer forint. Mire a boltokba kerül, ettől is drágább. Ennyi pénzért pedig joggal keres kifogástalan árut a vásárló. — Mi, kereskedők néha kicsit elnézőbbek lennénk — szól Dávida Kornélné, a Meteor nyíregyházi raktárházvezetője —, de már nem a mi dolgunk a meózás. Sokáig saját ellenőrünk volt. Egészen addig, amíg néhány éve létre nem jött a Ruházati Minőségellenőrző Egyesülés. Resánné az ő szakemberük, aki a mi telepünkön dolgozik: szúrópróbaszeA ruházati osztályokon mindig nagy az érdeklődés — sokan alkalmi vételre várnak. (Archív fotó.) i rra ébred az ember, yj hogy fülébe du dől a Culex pipicus, közismertebb nevén a dalos szúnyog. A reflexek félálomban is kitűnőek. Az ember fültövön vágja magát és vagy elájul, vagy álmodik. Egyre megy, a füle cseng és úgy véli, kacag a parazita: — Nem talált! Kis idő elteltével az ember felébred és az égő viszketegség igazolja: a szúnyog talált. De hiszen ez egy merő tévedés. Ez a szúnyog eltévesztette a házszámot. A dalos szúnyog ugyanis a kisebb madarak vérét szívja. Ilyen a szokása és a természete. A felismerés és a dalos szúnyog tudománytalan viselkedése felizgatja az embert, mocorog az ágyban. A felesége rászól: — Mit csinálsz? — Megcsípett egy dalos szúnyog. — Na és? — Hát nem érted?! Itt és most egy dalos szúnyog csípett meg. Egy olyan átkozott dög, amelyiknek a lexikon iés a saját természete szerint csak a madarak vérét kellene szívni. — Tudós szúnyog — dünnyög az asszony. — Tessék? — csattan az ember. — Miféle marhaságokkal etetsz az éjnek évadján. A szúnyog Akkor az asszony felül, — mert már ő is dühös — és rikácsol: — Hát hogy hívnak? Kérdem, mi a neved, te lexikon kukac? — Mi az, hogy hogy hívnak. Mintha nem tudnád, hogy Veréb János vagyok ... — Na látod! Még egy szúnyog is tudja, hogy a veréb is madár... Ez már sok. Az ember kikel az ágyból, de főként magából és irtóhadjáratra készül. Sötétben, hogy az alvókat ne zavarja (ikrek szuszognak és anyós horkol a kisszobában) megkeresi a vofatokszos palackot és befúj minden sarkot, szegletet, függönyt és egyebet. A permet illata kissé különös, eltérő, de ki lehet bírni. Ezek után az ember nyugodtam alszik. Reggel hatig. Akkor harsan a hitvesi jaj és átok: mit átok?! Lealá- zás. — Mit csináltál? Ember, mit műveltél?! Az ember néz és látja: a függöny, a tapéta, a fotel és minden piros foltos, szakasztott mint Pistike hirnlos korában. Gyanús. Az ember nézi a palackot és arra írva van: bőrfesték. Piros. Mit mondjak. Az ember lehervad. Tudja, amíg él, nem lesz nyugta. És mindez egy szúnyog miatt, ami nem is az igazi, mert dallamos. Az igazi a kellemetlen, az úgynevezett gyötrő szúnyog, melyből csak a nőstény szívja az ember vérét. Szóval az ember azt mondja csendesen: —• Anyukám, tévedtem. A szúnyog is kellemetlen. De csak kis mértékben. Seres Ernő rűen ellenőriz minden beérkező szállítmányt. A fiatalasszony emellett rendszeresen jár vállalatokhoz, szövetkezetekhez is, hogy megvizsgálja a belföldre készülő termékeket. Ö nem a gyártó, nem is a kereskedő, hanem szigorúan a vevők szemszögéből nézi az árut. Apróságokat sem hagy szó nélkül. Ebben a fél évben volt gondja bőven. Hiszen márciustól június közepéig nyolc teljes szállítmányt kellett visszaküldenie a gyártóknak. Nem számolva azokat az eseteket, mikor a szállítmányok egy része nem felelt meg a követelményeknek. Sok múlik a szabáson Éves szinten ez több millió forint értékű árut érint csak a Meteornál. Elgondolkoztató adat ez, annál is inkább, mert a termelőktől már meózás után érkeznek a felsőruházati cikkek a raktárházba. — Legtöbb gond a szövetkezeti termékekkel van. Ezek a cégek többnyire gyengébb felszereltségűek, s kevésbé képzett szakemberekkel dolgoznak, mint a nagy ruhagyárak. Sajnos, nem fordítanak elég gondot az alapanyag minőségi vizsgálatára — sorolja Resánné. — Hiába varrnak meg precízen egy ruhát, ha színhibás, vagy szálhúzódásos a szövet. Sok múlik a szabáson is. Elég egy kis pontatlanság, s máris több száz termék minősége szenved kárt. Május végén például ilyen ok miatt kellett visszaküldeni a Mindszenti Vegyesipari Szövetkezetnek félezer divatköpenyt. Szűkre szabták a modelleket : kényelmi bőségük eltért a, szabványtól. Ilyen ’ esetekben vagy leosztályozzák a szállítmányt, vagy a bizományiban, illetve a leértékelt áruk boltjában adják el. Pecsétes lett A szigorú minőségi ellenőrzés eredménye, hogy a boltokban elenyészően kevés a reklamáció ruhaneműkre. — Ez elsősorban a Ruházati Minőségellenőrző Egyesülés érdeme _— magyarázza Krammer Gyula, az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat áruforgalmi osztályvezetője. — Mi arra kötöttünk szerződést az egyesüléssel, hogy vizsgáljon meg minden szállítmányt már a gyártó vállalatoknál, melyektől vásárolunk, illetve melyekkel termeltetünk. Ha raktári készletből rendelünk, az áru az egyesülés központjába kerül, ahonnan meózás után érkezik boltjainkba. Gyakorlatilag minden terhet levesznek a vállunkról, ami a reklamációval jár. Ezért a szolgáltatásért természetesen fizetünk, de megéri. Az egyesülés tavaly kétszer any- nyi kötbért hajtott be nekünk, mint amennyit mi utalunk át a meózásért. Az év első felében összesen 2 vásárlói reklamáció volt az iparcikk-kiskernél felsőruházati cikkekre. A kifogásolt ruhák szállítás közben pecsétesek lettek. Annál több gond van a lábbelikkel. A cipőreklamáció kérdéseiről „Hol szorít a cipő?” címmel lapunk következő számában olvashatunk. Házi Zsuzsa
