Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-31 / 178. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. július 31. A helsinki értekezlet tizedik évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról) a külügyminiszter —, ám ezekben a kérdésekben nem mutatkozik tényleges haladás. Szovjet részről több ízben kifejezésre juttatták a készséget a hadászati, illetve a közepes hatótávolságú rakéták számának lényeges csökkentésére, csak a kölcsönösség hiányzott ahhoz, hogy ez a szándék realizálódjék. A bécsi tárgyalásokon az amerikai fél szüntelenül számokat követel a szocialista országoktól. Azok rendelkezésre is bocsátják a szükséges adatokat, de a másik félnek az sem tetszik, így aztán világos, hogy nem számokon múlik a dolog, hanem a partnerekből hiányzik a készség a megállapodásra. A Szovjetunió más országokhoz hasonlóan úgy véli, hogy Stockholmban is gyorsabban lehetne haladni. Ehhez megvannak az előfeltételek, de ideje lenne hozzáfogni nagyszabású, egymást kölcsönösen kiegészítő bizalomerősítő intézkedésekről szóló megállapodások kidolgozásához. A szocialista országok ebben a témában is alaposan mérlegeli javaslatokat terjesztettek elő de a sikerhez a konferencia más résztvevőinek konstruktív hozzájárulása is elengedhetetlen. Eduard Sevardnadze a kétoldalú kapcsolatok határain messze túlmutató eseményként jellemezte Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár- nak Mitterrand francia, államfővel és Reagan amerikai elnöikkel tervezett találkozóit. A szovjet vezetés abból indul ki — mondotta —, hogy a találkozók eredményéként csökkennie kell a jelenlegi veszélyes feszültségnek, s kedvező fordulatnak kell bekövetkeznie áz európai és a világhelyzetben. A Szovjetunió — hangoztatta a .küKi gymiti i sztor a 'becsületes, egyenjogú megállapodások híve, ám csalódás vár azokra, akik azt hiszik, hogy az erő pozíciójából tárgyalhatnak vele. Minden olyan kísérlet, amely a jelenlegi katonai egyensúly megbontását vagy egyoldalú előnyök szerzését célozza, hatékony ellenállásiba fog ütközni a Szovjetunió részéről. Másfelől a szovjet politika célja nem a konfrontáció, s az európai fejlődésnek sem szabad a konfrontáció irányában haladnia. Ebben a szellemben kell felkészülni már most a Helsinkit követő bécsi konferenciára, amely a szovjet külügyminiszter szerint akkor lehet eredményes, 'ha a résztvevőknek sikerül felülemelkedniük nézeteltéréseiken, ha mindannyian partnereknek tekintik egymást a széles körű nemzetközi együttműködés kialakítását célzó erőfeszítésekben. Nehezményezte a szovjet külügyminiszter, hogy távolról sem teljes erővel folyik a kontinensen a kereskedelmi, gazdasági, az ipari és a tudományos-műszáki együttműködés, noha a szocialista országok, mint a KGST és az EGK kapcsolatainak felvételiére vonatkozó javaslatok iba- núsítják, készek új csatornáikat megnyitni ezen a téren. EhJhez persze többek között arra is szükség van, hogy véget vessenek olyan, az államközi kapcsolatokban megengedhetetlen módszereknek, mint a szankciók és az embargók alkalmazása, a diszkriminációs intézkedések, a megkötött üzletek és megállapodások önkényes lemondása. Egyszóval itt az idő, hogy az európai országok komolyan megvizsgálják a „második kosár” egész témakörét, azokat a fontos kérdéseket, amelyek eddig érdemtelenül háttérbe szorultak, s 'amelyek megoldása friss szemléletet, politikus megközelítést igényel. Sevardnadze foglalkozott a „harmadik kosár” problémáival is, megállapítva, hogy a Szovjetunió meggyőződéses híve a humanitárius problémák megoldásának, érdekelt a kulturális és oktatási kapcsolatok kiszélesítésében, de úgy véli, hogy a kapcsolatoknak és cseréknek az emberi személyiség kiteljesedését, a népek közötti megértést és barátságot kell szolgálniuk. Ebben a tekintetben a szovjet álláspont szerint gondosan el kell választani az ideológiai nézetkülönbségeket az államközi kapcsolatoktól. A Szovjetunió ezt teszi, s nem engedi meg senkinek, hogy beavatkozzék belügyei- be. A szovjet társadalmi rendszer, a szocialista demokrácia elleni támadási kísérletek a továbbiakban is megfelelő válaszban részesülnek majd — mondotta a szovjet külügyminiszter. Az államok közötti humanitárius együttműködés csak szuverenitásuk és jogszabályaik teljes és maradéktalan tiszteletben tartása, a bel- ügyeikbe való be nem avatkozás alapján képzelhető el. Az e területeken való együttműködéshez ugyanolyan szükség van az enyhülésre, mint a levegőre, szükség van a bizalom magas fokára, mely tartós biztonságra épül — állapította meg Sevardnadze. Beszédének befejezéseként a szovjet külügyminiszter arról szólt, hogy a Szovjetuniónak nagyszabású tervei megvalósításához tartós békére van szüksége Európában és az egész világon. Ugyanezt igénylik más országok népei is saját kormányaiktól. Épp ezért mondható, hogy Európa alapvető érdekei követelik meg a továbbhaladást azon az úton, amelyen az irányt Helsinki jelölte meg. Leopold Gratz osztrák külEduard Severdnadze szovjet külügyminiszter és Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió amerikai nagykövete ünnepélyes megnyitón Helsinkiben. ügyminiszter szerint, aki a keddi plenáris ülés következő felszólalója volt, a helsinki záróokmány ösztönzést és támogatást jelentett az elmúlt tíz évben az osztrák jószomszédsági törekvéseknek. E törekvéseknek az a meggyőződés az alapja, hogy Európa békéjének megőrzésében nemcsak az érőegyensúlynak van fontos szerepe, hanem a jószomszédi kapcsolatok átfogó rendszerének is. Földrajzi elhelyezkedése és a történelmi hagyományok következtében Ausztria az európai kontinensen belül különösen Közép-Európa nemzeteivel és népeivel érez rokonságot, amelyek a kontinensen húzódó választóvonal két oldalán helyezkednek el — jelentette ki Gratz. Az osztrák külügyminiszter megállapította, hogy a helsinki záróokmány előírásainak egy része nem valósult meg, de elutasította azt a „fatalista nézetet”, mely szerint ia kelet—nyugati kapcsolatok légköre egyszer s mindenkorra adott és megváltoztathatatlan. A budapesti kulturális fórum jelentőségéről szólva Gratz kijelentette: a tavalyi sikeres előkészítő találkozót követően Ausztria a budapesti fórum sikeres befejezésére számít az idén. Üdvözli mindazokat az erőfeszítéseket, amelyek a tényleges kulturális együttműködés kialakítását eredményezik a földrészen, s veszélyesnek tekint minden olyan próbálkozást, amely Európa kulturális vagy gazdasági megosztását célozza. George Shultz amerikai külügyminiszter a helsinki jubileumi találkozó első „munkaülésén” elhangzott beszédében a finn fővárosban uralkodó általános hangulattól valamelyest eltérő szkeptikusabb hangnemben beszélt Európa helyzetéről. Kijelentette, hogy az európai kontinens a történelem folyamán még sosem volt olyan megosztott, mint napjainkban, s hogy nemzedékének tagjai „nem is reménykedhetnek” a megosztottság eltűnésében, a versengő hatalmak közötti nézeteltérések pedig „végső soron kibékít- hetetlenek”. Beszédének végén a fentiekkel alig összeegyeztethető módon Shultz rámutatott: hisz abban, hogy a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak van lehetősége a megegyezésre. Az Egyesült Államok külügyminisztere, aki az utóbbi időben a külpolitikáját „pu- hánynak” ítélő amerikai szélsőjobboldali erők heves nyomása alá került, a republikánus „kemény vonalhoz” való hűségét igyekezett igazolni. Arra helyezte a hangsúlyt, hogy az európai biztonság az egyes emberek érdekeinek érvényesülésétől, vagyis az emberi jogok amerikai felfogás szerinti érvényesülésétől függ. Shultz elismerte a „lassú haladás” lehetőségét, s azt, hogy a záróokmány „nem egyszerűen a célok és elvek kifejezése, hanem gyakorlati lépések programja is volt”. Értékelése szerint az eltelt 10 év „a korlátozott haladás” időszaka volt, „a legfontosabb ígéretek azonban beváltatlanok maradtak”. Shultz „legfontosabb ígéretek” címén az emberi jogok megsértéséért próbálta felelősségre vonni a Szovjetuniót és Csehszlovákiát, s beszédének jó harmadrészét a nyugati sajtóból vett szovjetellenes „esettanulmányok” ismertetésének szentelte. Szerinte ugyanis „ezek nélkül nem beszélhetünk helsinki folyamatról”. A kontinens biztonságát közvetlenül érintő kérdésekkel Shultz igen felületesen és röviden foglalkozott. Kijelentette, hogy amerikai vélemény szerint a stockholmi konferencián lehetőség van a bizalom és a biztonság erősítésére katonai téren. A nyugati résztvevők csomagtervéből azonban a katonai kérdéseket illető „nagyobb nyíltság” követelését emelte ki. Mint ismeretes, az amerikai külügyminiszter hétfőn este lényegében már elutasította a Szovjetuniónak az általános bizalom és együttműködés légkörének javítására tett legújabb kezdeményezését. Közvetlenül Helsinkibe érkezése után közölte: az Egyesült Államok nem szándékszik követni a szovjet példát és nem hajlandó leállítani nukleáris kísérleti programját. A szovjet moratóriumindítványt a Finlandia palotában elhangzott beszédében Shultz nem is említette. Ehelyett összekapcsolta a biztonsági kérdések megoldását „az emigráció fejlesztésével”, „emberi jogi aktivistáknak” nevezett, valójában államellenes bűncselekményekkel vádolt szovjet állampolgárok szabadon bocsátásának követelésével. Az amerikai fél — mondotta befejezésül Shultz — , „kész élni az alkalommal”, hogy a novemberi szovjet— amerikai csúcstalálkozón „türelmes és komoly munka kezdődjék” a két nagyhatalom közötti problémák megoldására. Az amerikai külügyminiszter, mint ismeretes, szerdán több órás megbeszélést tart Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel. A helsinki külügyminiszteri találkozó hivatalos megnyitása előtt Shultz Dobrinyin szovjet nagykövettel folytatott hosz- szú és — a televíziós kamerák közelképeiből ítélve — meglehetősen barátságos eszmecserét. Ezen tények alapján helsinki diplomáciai megfigyelők nem sietnek véglegs következtetéseket levonni a hivatalos amerikai beszédből. Általános vélemény, hogy a helsinki kelet —nyugati párbeszéd ezekben a napokban nemcsak, s talán nem is elsősorban a Finlandia palotában folyik. Roland Dumas francia külügyminiszter volt a keddi plenáris ülés következő szónoka. Az európai biztonság és a leszerelés kérdései valamennyi európai országot érintik — mondotta — s azok megvitatása nem lehet a két „nagy” monopóliuma. Egy realisztikus leszerelési program a francia nézet szerint nem egyszerűsíthető le az Európán belüli hagyományos fegyverzet kiegyensúlyozására. Dumas noha minden tekintetben igyekezett a sajátos francia álláspontra helyezni a hangsúlyt a biztonsági kérdésekben, amerikai kollégáját látszott követni abban, hogy megkülönböztetett hangsúlyt adott „a harmadik kosár” kérdéseinek. Azt mondotta: nem teljesült az a helsinki előírás, miszerint az emberi jogok tiszteletben tartása „a béke lényeges eleme”. Szinte válaszként hangzott erre a megközelítésre a plenáris ülés utolsó szónokának, Stefan Olszows- ki lengyel külügyminiszternek a beszéde. Mint rámutatott, az aláíró országok tíz esztendővel ezelőtt abban állapodtak meg, hogy a dokumentumban foglalt elvek mindegyike elsőrendű jelentőségű, mindegyiket egyformán és maradéktalanul végre kell hajtani. Lengyelország viszonya a helsinki záróokmányhoz és az európai biztonsági folyamathoz nem változott — állapította meg a külügyminiszter. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eszméjét Lengyelország, más szocialista országokhoz hasonlóan, külpolitikájának egyik alapelvéből, nevezetesen a békés egymás mellett élés alapelvéből vezeti le. Bíróság a VIT-en Van a moszkvai világifjúsági találkozó eseményeinek egy helyszíne, ahol a belépő hiába keresi a fontos politikai rendezvényeken, nagygyűléseken is jelenlevő felszabadult hangulatot, fiatalos jókedvet. Hol elkeseredés, hol torokszorító düh jellemzi a hangulatot a Kozmoszszálló nagy konferenciatermében, ahol második napja ülésezik a fiatalok antiim- perialista bírósága. Egymást követik a néhány órás tárgyalások, melyeknek tanúi az imperializmus természetrajzáról, az imperialista politika különböző megnyilvánulási formáiról tesznek vallomást. Vádbeszédek hangzanak el a hadiipari komplexum tevékenységéről, a támadó jellegű katonai doktrínákról, a nukleáris fegyverkezési hajsza veszélyeiről, a nemzeti felszabadításért küzdők elleni bűntettekről. Kedden állt a bíróság elé Papalazarosz Neofitoi ciprusi küldött. A fiatal férfi a sziget török és görög népközössége közötti konfliktusban megölt két gyermeke halálával vádolja azokat, akik mesterségesen ellentéteket szítanak a ciprusiak között, hogy fgy osszák meg, s változtathassák katonai támaszponttá a szigetet. A salvadori Farabundo Marti Népi Felszabadítási Front két fiatal harcosa csak néhány napra érkezett Moszkvába, hogy felszólalhasson a bíróság előtt. Harcoló alakulatukat csak azért hagyták ott,*hogy beszámolhassanak róla: a salvadori rezsim képtelen volna fenntartani magát az amerikai fegyverek és az Egyesült Államok pénzügyi támogatása nélkül. A tizenkét éves Abdul Sza- bir Afganisztánból érkezett. A kisfiú mindkét karját egy töltőtollba rejtett robbanószerkezet szakította le, amit a külföldről támogatott ellenforradalmi bandák csempésztek az országba. Egy algériai küldött atomtengeralattjárónak filmvászonra vetített képe előtt tesz tanúvallomást. „E pusztító fegyver hárommilliárd dolláros árából 16 millió gyerek egyéves tanításának költségeit lehetne fedezni.” Az antiimperialista bíróság a fesztivál végéig folytatja tárgyalásait. Kommentár Előremutató gesztus Világszerte nagy figyelmet keltett hétfőn Moszkvában nyilvánosságra hozott intézkedés, amely szerint a Szovjetunió jövő keddtől beszüntet mindenfajta atomfegyver-kísérletet. A lépés célja az egyre fenyegetőbb katonai vetélkedés mérséklése, az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betiltásának elősegítése — derül ki Mihail Gorbacsov nyilatkozatából. Az SZKP KB főtitkára egyben hasonló döntésre szólította fel a világ többi nukleáris hatalmát is, rámutatva, hogy az összes atomfegyver-kísérlet beszüntetése messzemenően hozzájárulhatna a világbéke megszilárdításához, a katonai erő- egyensúly fenntartásához. Az időpont kiválasztása nem véletlen: augusztus 6- án van a Hirosima elleni amerikai atomtámadás évfordulója. A tragikus me- mentóhoz kötött politikai kezdeményezés tehát a legutóbbi világégésre is visszautal. Gorbacsov nyilatkozata túlmegy azokon a szerződéseken, amelyeket eddig e tárgykörben megkötöttek (például az atomcsendegyez- mény, vagy a föld alatti kísérletek korlátozása), s kitűnő lehetőséget kínál a fegyverkezési hajsza ütemének legalább némi csökkentésére. A hangsúly itt a lehetőség szón van. Az ugyanis a szakértők, diplomaták előtt is világos, hogy a moszkvai kezdeményezés nem csupán katonai szempontból jelentős. Sokkal fontosabb lenne e lépés elfogadásának és viszonzásának politikai szimbóluma. Ez ugyanis arra mutatna, hogy — a kölcsönös jó szándék érvényesülése esetén — erőre kaphat a nagyhatalmak oly sokáig feszült viszonyában egyelőre ellentmondásosan, nyomokban érzékelhetően megkezdett javulás. Ugyanezt, a szovjet—amerikai kapcsolatok normalizálódását remélik az optimistább megfigyelők a nagy érdeklődéssel várt novemberi, genfi Gorbacsov —Reagan-találkozótól is. Kérdéses persze, mennyire indokolt a derűlátás. A moszkvai kezdeményezést ugyanis rendkívül gyorsan követte a kiábrándító elutasítás. Shultz amerikai külügyminiszter — aki kollégáival együtt a helsinki záróokmány aláírásának évfordulós ünnepségein a finn fővárosban tartózkodik, sietett bejelenteni: országa nem fogadja el a szovjet moratóriumjavaslatot. Időközben különböző fenntartások hangzottak el Washingtonból is, jelezve, hogy az amerikai adminisztráció jelenleg kevéssé tűnik hajlandónak a pozitív reagálásra. Pedig a helsinki találkozó, az enyhülés tíz évvel ezelőtti fénykorára való visz- szaemlékezés ritka jó alkalmat kínálna a kedvezőbb nemzetközi légkör kialakításához. A szovjet javaslat január elsejéig szól. Csak remélni lehet, hogy a gyors elutasítás nem jelenti az utolsó szót Washington részéről, s a szovjet gesztus más, érdekelt országokban is követőkre talál. Sz. G. ® Új szolgáltatás! ® HAJBUl Magánházépítők, társasházépítők, közületek! önöknek csak meg kell rendelni nálunk a központifűtés- szerelési munkálatokat és mi saját gyártású lapradiátoraink alkalmazásával azt rövid határidőn belül kedvező áron komplett kivitelezzük (kazán, csővezeték, szerelvények és radiátorok). Az általunk készített komplett fűtésszerelési munkákra garanciát vállalunk és szervizeléséről gondoskodunk. Cím: Hajdúsági Iparművek Hadháztéglás Szerviz üzem. Telefon: 15-800. HAJDÚ (U41)
