Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-03 / 154. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. július 3. Hz új szovjet államfő Andrej Gromiko (Folytatás az 1. oldalról) Gromiko nevét széles kör­ben ismerik mind orszá­gunkban, mind határainkon túl. Mint. kiemelkedő poli­tikus a párt egyik legrégibb tagja, nagymértékben hoz­zájárul bel- és külpolitikánk kidolgozásaihoz és végrehaj­tásához. Elmélyült tudósa és sokoldalú tapasztalata elvi megközelítéssel és követke­zetességgel párosul nála az általunk kidolgozott irányvo­nal megvalósításában. Pár­tunk és népünk nagyra érté­keli érdemeit a szovjet ál­lam külpolitikájának meg­valósításában. Ügy gondo­lom, hogy minden alapunk megvan azt állítani, hogy Andrej Andrejevics Gromiko méltó lesz azoknak a felada­toknak az ellátására, ame­lyek a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének mun­kája irányításából fakad. A küldöttek a javaslatot egyhangúlag jóváhagyták, s Andrej Gromikót, az SZKP KB PB tagját megválasztot­ták a Legfelsőbb Tanács El­nökségének elnökévé. Gromiko meleg szavakkal köszönte meg a bizalmat. A második napirendi pont­tal összefüggésben Jégen Li- gacsov, az SZKP KB PB tagja, az SZKP KB titkára, a Legfelsőbb Tanács küldötte terjesztette elő az SZKP Köz­ponti Bizottságának javasla­tát, hogy válasszák meg a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének tagjává Mihail Gor- bacsovot, az SZKP KB főtit­kárát. A küldöttek a javaslatot elfogadták, s egyhangúlag megválasztották Mihaü Gor- bacsovot a Legfelsőbb Tanács Elnökségének tagjává. Az ülésszak ezután a Leg­felsőbb Tanács Elnöksége el­nökének helyettesévé meg­választotta Vlagymir Orlovot, az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnökét és Janisz Vag- riszt; a Lett SZSZK Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnökét. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülésszaka Eduard Sevardnadzét az SZKP KB PB tagját a Szovjetunió kül­ügyminiszterévé nevezte ki. A külügyminiszter személyé­re Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Mi­nisztertanács elnöke tett ja­vaslatot. Kedden délután a szövet­ségi és a nemzetiségi ta­nács külön ülésezett. A Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa két egyenjogú kamarájának ülésein megvitatták a kör­nyezetvédelem helyzetéről és a természeti erőforrások ész­szerű felhasználásáról el­hangzott beszámolót, s dön­töttek az állandó bizottságok élén esedékes személyi válto­zásokról. ★ A szövetségi tanács kül­ügyi bizottsága elnökévé megválasztották Jegor Liga- csovot, az SZKP KB PB tag­ját, az SZKP KB titkárát. A törvényelőkészítő bizottság elnöke Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB PB tagja, az SZKP KB titkára lett. A környezetvédelem hely­zetéről és a természeti erő­források ésszerű felhasználá­sáról folytatott vitában ösz- szesen harmincán fejtették ki véleményüket. Szóltak ar­ról, hogy sajnos az oktatási intézményekben ma még egyáltalán nem foglalkoznak a környezetvédelem kérdé­seivel. Rámutattak arra, hogy a helyi tanácsoknak nagyobb szerepet kell játsza­niuk a természeti környezet, hatékonyabb megóvásában. Számos legfelsőbb tanácsi küldött szólt az erdőgazdál­kodásról, amelynek meghatá­rozó szerepe van a környe­zetvédelemben, a tiszta leve­gő biztosításában. A hozzá­szólók közül többen foglal­koztak a környezetvédelem terén megvalósuló nemzet­közi együttműködéssel, amit rendkívül fontosnak nevez­tek. Megállapították, hogy a Szovjetunió ezen a téren is teljesíti vállalt kötelezettsé­geit. A Legfelsőbb Tanács ülés­szaka ma folytatja munkáját. A világ államférfiai között aligha van az övénél ismer­tebb arc — s nincs olyan vi­lágraszóló jelentőségű nem­zetközi esemény, ahol ne lett volna jelen immár több mint négy évtizede. Ellenfelei, vi­tapartnerei tartanak tőle, de tisztelik is következetességé­ért, elviségéért, kemény és ugyanakkor rugalmas tárgya­lási stílusáért. Barátai nemcsak nagy tapasztalatát, hanem világos logikáját, ésszerű okfejtését is jól ismerik és becsülik, nagyra tartják határozott, célratörő stílusát. Így isme­rik Andrej Gromikót, aki 28 évig volt a Szovjetunió kül­ügyminisztere, s most a Leg­felsőbb Tanács elnöksége el­nökévé választották. Fiatal diplomataként azon­nal felelős beosztást kapott: a Szovjetunió washingtoni nagykövetségére küldték ta­nácsosnak. Andrej Gromiko a háború éveit töltötte az amerikai fő­városban, előbb beosztott­ként, de a döntő években már nagykövetként. Ez a poszt érthetően kiemelkedő fontosságú volt, hiszen az antifasiszta koalíció két leg­jelentősebb hatalma közötti kapcsolat, együttműködés fenntartása nagy felelősséget, gyors áttekintést, döntést kö­vetelt meg. Gromiko úgy ol­dotta meg feladatát, hogy kivívta magának amerikai partnerei tiszteletét, megbe­csülését. S a washingtoni szovjet nagykövet akkor még nem volt negyvenéves .. . Ott volt a nagyhatalmak tanács­kozásán, ahol már a háború utáni világ képét alakították, országát képviselte azokon a tárgyalásokon, amelyeken létrehozták az Egyesült Nem­zetek Szervezetét, s ő volt a Szovjetunió állandó képvi­selője a Biztonsági Tanács­ban akkor, amikor az antifa­siszta koalíció szétbomlásá­val az ENSZ — és ezen belül a Biztonsági Tanács — lett a legfontosabb küzdőtér a hi­degháborús erők szerveződő akcióival szemben. Rövid ideig Londonban ve­zette a nagykövetséget, majd visszatért Moszkvába, s kül­ügyminiszter-helyettesként, 1957-től pedig miniszterként irányította — a párt politi­kájának megfelelően — a szovjet diplomácia apparátu­sát. Jelentős közvetlen sze­repe volt abban, hogy a szov­jet állam kibővítette nemzet­közi kapcsolatait, fontos fel­adatkört töltött be a párt és a szovjet állam külpolitikai irányvonalának kidolgozásá­ban, annak képviseletében. Ezekben az években bon­takozott ki a Szovjetunió — és vele együtt a szocialista országok — harca a békés egymás mellett élés elvének elismertetéséért és alkalma­zásáért, ekkor született meg — a párt XXIV. kongresz- szusán — az SZKP béke­programja, ezekben az évek­ben sikerült rendezni Európa államainak kapcsolatait, el­jutni Helsinkiig. De ezek az évtizedek egyúttal konfliktu­sok, robbanások, viszályok évei is voltak. Andrej Gro­miko külügyminiszterként na­gyon felelős poszton dolgo­zott azért, hogy ne a konf­liktusok uralják a nemzetkö­zi életet, hogy kialakuljon, megerősödjék a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés együttműködése. Washingtoni nagyköveti megbízatásától kezdve pél­dául nyolc amerikai elnök kormányzatával tárgyalt, mindvégig, a legnehezebb időszakokban is abból kiin­dulva, hogy a tárgyalás az egyetlen értelmes és lehetsé­ges alternatívája a konflik­tusnak. Nem egy nemzetközi válság idején kellett higgad­tan, de rendkívül követke­zetesen irányítania az ese­ményeket. S minden alka­lommal sikerült magas elvi- séggel, de a realitások iránt tanúsított kiváló érzékkel megoldani feladatát. Andrej Gromiko nagyon sokat tett azért is, hogy — a testvérpártok együttműkö­dése által megszabott célok­nak megfelelően — elősegít­se a szocialista közösség or­szágainak együttműködését, barátságuk, testvériségük erősödését Is. Rendszeresen és állandóan találkozott a szo­cialista országok külügymi­nisztereivel, állandó kapcso­latot, konzultációt tartott ve­lük. Többször járt hazánk­ban is — a miniszteri szintű megbeszéléseket pedig min­den évben megtartotta ma­gyar kollégájával. Munkája elismerését je­lenti, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz- ponti Bizottsága beválasz­totta a Politikai Bizottság tagjainak sorába, számos al­kalommal részesítették ma­gas kitüntetésben, így a Szocialista Munka Hősének megtisztelő címét is megkap­ta, s most a Legfelsőbb Ta­nács elnökségének elnökévé választották. A két héttel ezelőtti Air India-katasztrófához hason­lót okozhatott volna az a po­kolgép, amely tegnap este a római Fiumicino repülőtéren a csomagszállító szektorban felrobbant. A merénylet kö­vetkeztében huszonketten se­besültek meg, hárman súlyo­sabban. Valamennyien re­pülőtéri alkalmazottak. Az egyik feltételezés szerint egy Madridba tartó gépre akar­ták feljuttatni a csomagot, a másik változat szerint a cél­pont ismét egy indiai járat volt. TELEX EMBERRABLÁS MEXIKÓBAN Hétfőn ismeretlen fegyve­resek elrabolták munkahelyé­ről Arnoldo Martinez Verdu- gót, a Mexikói Egyesített Szocialista Párt (PSUM) egyik vezetőjét. Feltételezik, hogy az emberrablást a szél­sőbaloldali „Szegények Párt­ja” elnevezésű szervezet tag­jai hajtották végre. Martinez Verdugo korábban a mexikói kommunisták vezetője volt. Amikor a Mexikói Kommu­nista Párt több más balolda­li szervezettel együtt létre­hozta a Mexikói Egyesített Szocialista Pártot, az új tö­mörülés Martinez Verdugót indította jelöltjeként a leg­utóbbi, 1982-es mexikói el­nökválasztáson. DOMINICAI VÁLASZTÁSOK Az eddigi kormánypárt, a Dominicai Felszabadítás Párt nyerte az általános választá­sokat a kis Karib-tengeri szigetországban. A hétfőn tartott szavazás után az or­szág kormányfője továbbra is az az Amerika-barát Euge­nia Charles marad, aki eddi­gi politikai pályafutását az­zal tette „híressé”, hogy 1983 októberében „hivatalosan” ő kérte fel Washingtont Gre­nada lerohanására. A Kis- Antillák középső részén fek­vő Dominica 1978-ban nyerte el Nagy-Britanniától függet­lenségét. CARICOM-CSŰCS Hétfőn a barbadosi fővá­rosban megkezdődött a ka­ribi-térség angol nyelvű ál­lamait tömörítő Karib-tenge­ri Közösség és a Közös Piac (CARICOM) szokásos évi csúcsértekezlete. A tanácsko­záson 13 karibi ország veze­tője vesz részt. A konferen­cián megpróbálnak megol­dást találni a szervezet sú­lyos válságára; a Grenada elleni amerikai invázió éle­sen megosztotta a CARICOM tagállamait, s az elmúlt két évben jelentősen csökkent a szervezeten belüli kereske­delmi forgalom. /---------------------------" Helsinki levelünk A szauna A szauna nem szárazgőzfürdő, hanem életfenma — legalábbis északi rokonainknál. A finnek szaunáznak otthon, a munkahelyen, a klubban, a sétahajón, sőt, néha még a vonatok szaunavagonjában is. A világ szorgosan tanulgatja az izzasztókamrában ücsörgés, majd a hideg zuhany alá állás rituáléját, de ez még csak annyi, mint mag gyümölcs nélkül Milyen is egy igazi, szép, érett gyümölcs? A szaunázás csupa olyan tevékenységek sorozatából áll, amelyek önmagukban nem kimondottan az egész­séges életmód elemei, a végeredmény azonban mégis testet-lelket üdítő, frissítő. Kezdődik azzal, hogy a vi­dám társaság — összegyűlvén egy gyalult padokkal, asz­talokkal berendezett szobában — hűtött vodkával koc­cint, majd nekilát a lakomához. Ha a hölgyek kitesznek magukért a konyhában, akkor nem marad el sem a rénszarvaspecsenye, sem a halsaláta. De a kandalló tü­zére pirított kolbász is megteszi, vékonyan vajazott bar­na kenyérrel. Sör tekintetében sem kell visszafogni ma­gunkat. Ezután bevonulhatunk a legalább 90, de inkább százfokos szaunába, ahol addig maradunk, ameddig csak bírjuk. Testünket szorgosan csapkodjuk nyírfaágacs­kákkal, valamint időnként felnyúlunk a plafon közelé­be, és ha a gerendák között megszorult levegő már el­viselhetetlenül égeti a kezünket, akkor némi vizet ön­tünk a hevülö kövekre. A felcsapó gőz kissé nehezíti a légzést, de semmi baj: csak a hőérzetünk lett na­gyobb, válójában csökkent a hőmérséklet. Ha attól tar­tunk, hogy mindjárt meggyullad a hajunk, akkor pum­páljunk friss, jéghideg vizet a dézsába, és mártsuk bele a fejünket. Ezután meztelenül menjünk ki a csöndesen szemer­kélő esőbe, ahol — miközben testünkről gomolygó pá­ra száll föl — megihatunk egy-két üveg sört. Dohányo­sok akár rá is gyújthatnak. Majd irány a tó néhány fokos vize, melyben pár tempót még tudunk úszni, mi­előtt teljesen megdermednénk. (Télen persze előbb lé­ket kell vágni, de ilyenkor a finnek közül is csak az edzettebbek vállalkoznak a fürdőzésre.) Ekkor futás vissza a szaunába, ahol már csak addig kell tartózkod­ni, míg újra meg nem szomjazunk. E fázisokat három­szor ismételve, meg is szolgáltuk kiadós pihenőnket, melyre ismét a kandalló körül, finom falatok és kor­tyok társaságában kerül sor. Az igazi szaunázás sava-borsa a kedélyes társal­gás némelykor a komoly eszmecsere. Konferenciák résztvevői gyakran engedményt nem tűrő nyilatkozato­kat olvasnak fel az ülésteremben, aztán este a szauná­ban békésen meghányják-vetik a dolgokat, és — meg­egyeznek. Ha mégsem, akkor ez már nem a szikkadt gerendákból ácsolt házikók hibája. Helsinki, 1985 július. Kárpáti János Az Országos Béketanács fontos feladatának tekinti, hogy hozzájáruljon az eu­rópai békemozgalmak kö- zötti együttműködés elő­mozdításához. Ez tűnik ki 1 abból a levélből, amelyet ; az OBT küldött a vele kapcsolatban álló európai békeszervezeteknek. A ked- jj den közzétett dokumentum hangsúlyozza: Magyarországon egyre többen kapcsolódnak be a békemozgalomba, és egyre többen teszik fel önmaguk­nak és másoknak is a kér­dést: hogyan lehetne még S hatékonyabbá tenni cselek- •; vésünket, miként lehetne I új formákat, új kereteket í adni tevékenységünknek. | Ezt a gondolkodási folya- ! matot jelentősen befolyá- v solják nemzetközi kapcso- í lataink is. Külföldi part- | nereinkkel az utóbbi idő- ; ben folytatott megbeszélé­seink, konzultációink és I delegációink kölcsönös lá- í togatásai arról győztek meg ■ bennünket, hogy mások is I hasonló problémákkal fog- i lalkoznak, mások is ha- I sonló kérdésekre keresnek \ választ — a köztünk meg- 5 lévő különbségek és moz- | galmaink eltérő működési feltételei ellenére. Töprengésünk és útkere­sésünk abból a tényből fa­kad, hogy a békemozgal­mak működési feltételei az elmúlt évben is tovább módosultak. A nemzetközi élet eseményei részben új körülményeket teremtet­tek. Mindez arA ösztönöz bennünket — és tapaszta­lataink szerint partnerein­ket is —, hogy előretekint­sünk és új teendőinkkel foglalkozzunk. Eddigi munkánkban a különböző szintű két- és több oldalú érintkezések, kapcsolattartások feltétle­nül hasznosak voltak. Se­gítették tájékozódásunkat, mások szándékainak meg­ismerését és jobb megérté­sét. Közvéleményünk, bé­kemozgalmunk minderre a továbbiakban is számít, mert mindannyian tisztá­ban vagyunk azzal, hogy ezek a kapcsolatok nem öncélúak. Segítik a nyu­godt, feszültségmentes eu­rópai légkör kialakulását, hozzájárulnak az egymás iránti bizalom megterem­téséhez és erősítéséhez. Ügy látjuk, hogy ez a bi­zalom még sokszor és sok területen hiányzik Európa keleti és nyugati országai között, pedig enélkül moz­galmainkban is nehéz kö­zös vagy párhuzamos ak­ciókat szervezni céljaink elérése érdekében. Lehető­ségeinkhez mérten magunk is igyekszünk ilyen akció­kat kezdeményezni, szíve­sen részt veszünk mások kezdeményezéseiben, egy­más identitásának elfoga­dása és kölcsönös tisztelet­ben tartása alapján, a nemzetközi békemozgalmi kapcsolatokban az elmúlt évek során kialakult pozi­tív normák alapján. Hazánkat Európa integ­ráns részének tekintjük; bennünket éppúgy érinte­nek az összeurópai kérdé­sek, mint bármelyik keleti vagy nyugati partnerünket. Mi is a helsinki szellemet I kívánjuk erősíteni, illetve | érvényre juttatni, s ennek megfelelően szeretnénk tovább munkálkodni a bé- kés egymás mellett élés és az atomfegyvermentes Eu­rópa megvalósításáért. Kétoldalú kapcsolataink a legkülönbözőbb indítta­tású európai békemozgal­makkal a közelmúltban nagyon intenzívek voltak, s ezt az aktivitást teljes mértékben természetes­nek és indokoltnak tart­juk. Az összeurópai béke­mozgalmi együttműködés­ben továbbra is jó lehető­ségeket látunk. Vélemé­nyünk szerint megteremt­hetők és biztosíthatók a hosszú távú, tartós együtt­működés alapjai; ehhez konstruktív szellemű, kö­zös erőfeszítésekre van j szükség. Ehhez szeretnénk a magunk módján hozzá­járulni kétoldalú kapcso­latainkkal is. Emellett vál­tozatlanul hasznosnak tart­juk a multilaterális fóru­mokat, és készek vagyunk találkozni mindazokkal, | akik hajlandók a korrekt együttműködésre. Ebben a szellemben kí­vánunk fellépni Európa va­lamennyi békeszerető ere­jével közösen a fegyverke­zési versennyel szemben, szolgálva kontinensünk bé­kéjének és biztonságának nemes ügyét — hangoztatja végezetül, 'a dokumentum. y $ ■mmr-T r:-»«iTsvv;cre*srof--,*■*. «„re.'.-- • <* v. «sarwi.^t«!; ‘

Next

/
Oldalképek
Tartalom