Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-20 / 169. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. július 20. Vikitor áll a kerékvatőnél. Tarisznya a lábánál, jobb keze vízszintesen. Hüvelykujja felkiáltójelként (óhajtást jelez) mered az égnek. „Szép nyári nap, foltos farmerek az út mentén ...” Kezdi unni a Vándoréneket (is). Marad a P. Mobil Pléhkrisz- tusánál, „ha már a faszentet nem énekelték meg”, düny- nyögi. Rossz pa&zbam van. Minél több számmal illetnek egy utat, annál kevésbé kedvez az árva stopposnak. Hogy szól az ál Murphy- tőrvény: az ellenkező irányba imindig nagyobb a forgalom. Na jó, gondoljunk inkább sziebb napokra. Péntek déltután... — TISZAVASVÄRI (36-OS ÜT, CCA. 25 KM.) —'j li.il h b J tő .*•»< b két óra felé jár, Viktor bandukol lefelé Nyíregyházán a felüljáróiról. Még szembe sem fordult a forgalommal, fékez egy kocsi. Áldott ijó szívéről híres kollégája felismerte. — Ul'j be pajitás, Vasváriig elviszlek! — Az Isten küldött — lelkendezik hősünk, miközben balra sandít, bekötötte-é magát a veziér? (Ebben a mindenkori sofőrt 'majmolja, ha laz , csak amúgy adjunka- látszatmk-módon átveti vállán az övét, de inem kattint- ja be, Viktor is .ekként cselekszik. Persze, ha túlságosan bénának bizonyul a ko- csipéká, akkor később sunyiban beköti magát.) — Csak ide, Balatonsze- mesre — lezserkedik válasz gyanánt — Viktor bácsi nem bírná kihagyni az első stoppos találkozót. Erről ennyit, jöhetnek a munkahelyi pletykák. Kitartanak a falu túlsó végéig. A kolléga ugyanis, végképp fci- lérdemlandő a kedves jelzőt, megkímélte hősünket a fölösleges kutyagolástól, Vasvári túlsó végén ajánl ja Viktort Fortuna kegyébe. — NAGYCSÉCS (36-OS, 35-ÖS, CCA. 50 KM.) A szerencse istenasszonya pillanatokon belül megjelentik. Igen furcsa képet öltött, is illatából ítélve akkor mosdott utoljára, mikor otthon hagyta az ernyőjét, — no de kicsire nem nézünk! Hát inem is kicsi, önmar kolós, dögnagy teherautó áll meg. Sóderért megy. A sofőr viszont nincs híján eme építőanyagnak, nyomja keményen a szöveget. Felfedi a furcsa ájer okát ás: hús- és csonfliisat alapanyagát szokta szállítani. — Már előre röhögök, amikor igazoltatni1 akarnak a rendőrök. Szolgálatkészen lassútok, indexszéleik ..., a fékre már nem kell rálépnem. Majd kiszakad a karjuk, úgy integetnék, hogy menjek csak nyugodtan tovább. De minél gyorsabban! A tankolás iis hamar megy. Nem hagynák sorba állni. Tolassak vissza elölről, engedjek üzemanyagot, a pénzt hagyjam ott. A benzinkutas addig szépen belhúzódik az irodába, s gondosan magára zárja az ajtót.' A j'ódumajú útitársoak saját kocsija is van, Viktor előveszi hát a stopposigazol- vány-sors jegyét: — Hátha ez hozza a következő autót — süti el szá- zadsizor is külön erre a célra gyártott poénját, — Itt van rajta a cím, ahová be- küldheted — tér át a tege- gezésre. — .Valamikor a télen, sorsolják. A fiatal sofőr pikánsabb témák ecsetelésére tér át. Lekanyarodik a kocsi a kavicsbányához. Hősünk kiszáll, köszön és megköszön, s már meszel újra. — BÜKKÁBRÁNY (35-ÖS, 3-AS, CCA. 25 KM.) Ebben már nem is Fortuna keze van, Viktort maga Hermész, az úton járók, a kereskedők és — Uram bocsá! — a tolvajok (útonállók) Virgonc Lsitankéje vette pártfogásába. Ülögumóit még ki sem lazította, könyörgő hüvelyikjére máris mikrobusz fékez bizonytalanul. Nem döntött miég. Hősünk nem véletlenül öltözik ilyenkor szolídahban a szokásosnál; nyílik az ajtó. — A hármasra szeretnék, ha el tetszene... — dobja be a jólfésült modorát, aztán ártatlan gyermekarccal üldögél a bizalmatlan bácsi mellett. — Hova? Aztán, igazolványa van-e? A sorsjegy sem győzi meg teljesen. Elkéri a tokot, ellenőrzi a fényképet, megjegyzi a nevet, a várost. Mindezt félszemmel és ^kézzel, a másik az úton, illetve a kormányon. Látszik, mindent tud erről a belföldi útlevélről. Hallotta a rádióban, hogy ha netán eltűnne valami, akkor a sorsjegy száma alapján megtalálják a stoppost, ha meg — ne adj Isten — baleset történne, akkor sem én, a vezető felelek, mert ez biztosítás is. — Honnan tetszik jönni? A bácsi lassacskán felenged. Leninvánosból tart Sály- ba, ott lakik. Nem ilyennel szokott ő járni, de hát leszerelt a fia és IFA-ra vágyott. Lemondott az öreg a javára. — így legalább hazajött dolgozni — somolyog gondosan irtott bajsza alatt. Hősünk kényelmesen hátradől. Szó se róla, nem vágtatnak valami észvesztő .tompóban. de legalább rutinos kormányosra talált. Egymillió kilométer, koccanás nélkül! Bácsi jobbra el, Viktor marad a főcsapason. — BUDAPEST (3-AS, M3-AS, CCA. 150 KM.) Tiszta kék ég (eddig csak akkor esett, ’ha mozgó tető volt a feje fölött), igen kedvére való környék — Viktor kedvtelve bámészkodik. Petőfivel 'ellentétben őt a hepehupák jobbam vonzzák az albrosztájinál. (Szülöhasaa, bocs!) A Tnabicsek viszont nagy költőnknek ad igazat; utálja az emelkedőt. Sebaj, hősünk megbocsát. Főleg amikor beindul az ablaktörlő bolond tánca! — Háztartási alkalmazóitt vagyak. Viktor lejtmeneti füldugulásra gyanakszik, de nem, mégis jól hallotta a .szakállas férfi foglalkozását. — Teljesen alávetettem az életem valaminek. Kezd izgalmassá válni a dolog. A megrögzött aiteista és az egyház nélküli pap, jó két órán át egy papírkasz- niba zárVa. — Bizonyítsd be, hogy nincs Isten. Ugye, hogy nem tudod? Viktor agysejtjei keményen dolgoznak. Rákényszerül, roppant okos és felkészült a vitapartner. Nem akarják okvetlen meggyőzni egymást, de érdekli őket a másik gondolkodása. Ami az egyiknek a maijdnem felnőttfej jel átélt megvilágosodás, azt a másik egy kivételes egyéniség erejének, vagy a tömeg- pszichózisnak tudja ibe. Mégis értik egymást. Pestig — amúgy népfromtosan — meg is egyeznek a világ dolgaiban. Az Üllői úton már egészen komolyan gondolják, hogy „Viszontlátásra!” — PÉCS (VASÜTI KITÉRŐ) A csavargószellem éjszakai vonatozásra sarkallja hősünket. Személlyel. Megem- legeti az eleddig ismeretlen Pincehely nevét, őszi borzongás júniusi éjjelen. Huzatos a váró. Fel-f,elriad valami neszre, tapogatja vámkosát; megvan-e culája. Egyszer majdnem félnyerít, eszébe jult a nyíregyházi ex- presszes hölgy ajánlaita: — Reggel felül a fonyódi gyorsra, azzal időben odaér. Mármint a stoppostalálkozóra. Átszállás, szunya a vonaton, napsütéses éhredés, Pécs. Barátja várja. Hazaugramak, Viktor letusol, fehérneműt vált, s már indulnak is. — SZIGETVAR (6-OS, CCA. 30 KM.) — A asüggedésit nem szabad feladni! — inti hősünk régi, de a stoppolásban újonc barátját félórás' városszéli ácsorgás után. — Még mindig megérkeztem. Azt már nem teszi hozzá, hogy a legrosszabb felállásban próbálkoznak. Két fiúnál nehezebben csak hármat, négyet stb. vesznek fel. Péter sötétüveges Lennon-pápa- szeme 'sem igazán soíőrcsa- loigató, de legalább harmonizál a meztélábra húzott, sarunak nevezett bőrmadzagotókai, meg a „Peace and Love” feliratú mellénnyel. — Szigetvárig jó lesz? — érkezik a megmentő sereg: egy Zsiga, bocsánat: Lada, plusz főiskolás vezetője. — Én fe gyakran stoppolok, amikor pedig kocsi van a (...) alatt, alig várom, hogy integessen valaki. így törlesztők. Még kiderül néhány családi titok, balhé otthon, barátnőhöz költözés, azután sorsjegy, búcsúkiézfogás. — SZULIMÁN (67-ES, CCA. 10 KM.) — Egy falu távolságra is érdemes beülni, hátha onnan jön aki végig visz — okítja Pétert hősünk, miután kiszállták a katonatiszt kocsijából. (Nem igazán barátja az egyenruhának, de előítéletei nincsenek. Főleg ilyenkor.) — KAPOSVÁR (67-ES, CCA. 30 KM.) öt percen belül itt a menetrendszerinti stop. Gyönyörű, szőke lány! És atleti- kus felépítésű kiskatonája. A téma adott: bakaélimények, oda-visisza. Közben Viktor állmélkodiik. Kis, alföldi agyával a Ibakti utat tartotta Magyarország legszebbjének, de ez legalább olyan, ráadásul kanyarog, emelkedik, meredeken zuhan lefelé, impresszionista festmény. — Nem tudjátok véletlenül merre van az Erdősor — érdeklődik hősünk. Véletlenül tudják. — BALATONLELLE (67-ES, CCA. 50 KM.) Ez a kis kitérő jólesett — simogatja elégedetten köldöke környékét Péter. Hősünk régi iskoliaitársa kitett magáért, terüljiasztalkámat varázsolt, szomját oltotta két vendégének. Körülszaladt velük a városon is (Viktor imég nem járt arra), aztán a legjobb helyen teszi ki őket Kaposvár határán túl. Hermész sem feledte feladatát: — Látrányig megyek, ha addlig jó lesz nektek, szálltatok be! — Hogyne, köszönjük — vágják rá azonnal. Már csak azít szeretnénk tudni, menynyire van ide a sajátos nevű falu. — Ha már ilyen jól eldumáltunk — mondja félóra múlva az addig egyfolytában beszélő sofőrsrác — átugrok veletek Leltére. — BALATONSZEMES (Arulö módon, —BUSSZAL) A nagy adag lellei fagyi elpilleszti, ahelyett, hogy felfrissítené a két vándort, s nem tudnak ellenállni az érkező Ikarusnak. .. Az Express-tábor megvan,* stopposiigazolvány rendben, 45 forintért szállás a nagy sátor négy vaságyának egyikén. Fehér ágyneművel! Ez kell a megtörtöknek! Na, az ágyra végül alig lesz szűk-, ség; este tízkor kezdődik az első össznépi beszélgetés. Éjfélre végre aludni térnek a kétesebb, szeszgőzös elemek, indul a komoly vita. Kell-e egyesületté alakulnunk, vagy sem? Meddig vállalja a tetemes költséget az Express? Mit ér az igazolvány? És egyáltalán, hogyan tovább? —it Tudjátok, hogy Tokajban a Vajthó-féle borkimérésben kedvezményit kapuink az igazolványra, az egyik egri kisvendéglőben pedig olcsóbb rá a sólet? — Állítólag van olyan Volán vállalat, alhol elrendelték a gépkocsivezetőknek, hogy az igazolvánnyal próbálkozó stopposokat vegyék fel... — Júliusban megnyílik a Petőfi csarnokban a stopp- szervtiz. Mindenféle kedvezményről tájékoztatnak bennünket, szállást ajánlanak, programokat. „Üjafofo jó pont az Ex- pressnek”, gondolja Viktor, aki ugyan — rossz tapasztalatokból kiindulva — ódzkodik kicsit a szervezettségtől, de nem sokat szól. Az ős- stoppotsok szenvedélye any- nyira szimpatikus neki, hogy bízna kezd a leendő egyesületiben. Az utazási iroda vezérigazgató- helyettese, a BM alezredese, a KISZ KB képviselője, a közlekedéssel foglalkozó kutató mind készek a segítségre. Valami elindult. — Fogunk látni! — búcsúzik vasárnap délután a találkozótól, az újdonsült ismerősöktől. Péter indul visz- sza Pécsre, hősünk pedig még nosztalgiázni alkar egyet régi nyári munkahelyén, Földváron. — BALATONFÖLDVAR (7-ES, CCA. 12 KM.) Zuhogó esőben lágyszívű az autós, Viktort pillanatok alatt felveszik, néhány perc múlva ki is száll. — Egy jó pont visszavonva — morog, amikor az Express Ifjúsági és Diákutazá- si Iroda hoteljének felékszerezett portáslegénye legolcsóbb szállás gyanánt négy- személyes pavilonban kínál helyet. Ez nem lenne baj, de az összes szálláshelyet ki akarná fizettetni vele. Csekély négyszáz forintba kerülne egy éjszaka! — Akkor inkább az állomás — határoz, pedig eszébe jut a Pincehely. Még szerencse, hogy Hermész szeme rajta. A sors olyanokkal hozza össze, akik felajánlanak egy üres hálózsákot. Belopja magát a kempingbe éjjelre, a hatszemélyes sátorban csak hárman vannak, leheveredik. Reggel -— igaz kicsit elaludt —; viszonylag frissen indulhat tovább. — SIÓFOK (MAR MEGINT BUSZ!) Lehet, hogy mégsem pihente ki teljesen magát? Hősünk kieaplait a város szélére. Autó jön. — Székesfehérvárig szeretnék ... — Erre ? ? ! Rossiz irányba indult, ■ már nlincs ilellkiereje visszagyalo- golni kilométereket és a busz csábításának ismét csak enged. — A 63-AS ELÁGAZÁSÁIG (M7-ES, CCA. 50 KM.) — Nem, köszönöm. Nem érek én rá ilyeneket beküldözgetni — utasítja vissza a sorsjegyet az enyhén borostás fiatalember. Egy—két tiszteletkor, rriajd tankolás és kávé után már egyihúron pendülnek. Nem a világot akarják az autópályán megváltani, csak azt tárgyalják, hogy miért lehetetlen az akció. Két értelmiségi dumál. Az egyik a népművelő diplomáját jóideje már műsaakicikk-kereske- dőként hasznosítja ... MÉG MINDIG A KERÉKVETÖNÉL — Kezdem unni — dörmög Viktor a 63-ason. Jármű egy szál se. Vállára kapja egyre iterepszínűbb tarisznyáját, s elindul. Csak kocsimorgásra hajlandó megfordulni. A Magyar Stop Nagy öregjének, az 1934 óta csavargó füredi biokémikusnak a szavaival Vigasztalja magát. Borissza ?eri bácsinak hinni lelhet, egész Európáit bejárta. (Albánia kivételével.) — Én a mobilstop híve vagyak. Nem állok ki a sarokra, isnem ballagok a jobboldali útpadkán. Amikor hallom a motorberregóst, be- lepúposodom a nagy cipeke- désbe. A siker ilyenkor minimum öitven százalékos. Vagy megáll az autó, vagy nem. ^ Papp Dénes KM
