Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-13 / 163. szám

ábíl hagyományos dísz­fajta költői logikát érvényre juttatni >tőan a neoavantgar- iait tatására, amelyek letet nyelv- és jel­teremtő lehetőségnek A nyolcvanas évek- ■po fiatal lírikusok szakítanának ezekkel etizáló” törekvések- t jogaiba helyezik a isiéget, az éradme- több, a vaMomásos amely Jelektől lé- eretne hiidat verni, ímélyesebb, vallómé­ról tőiséget képviselik >en született Soóky z 1953-ban született .ászló, Kövesd! Ká­nár László, az 1959- ;sű Kendi Mária ver­Pomogáts Béla •ca zsebre dugott ialva ;ondolatok tságról )lad fináncok nyt sem íátarn bolond orsan terjed ír bezártak ól fáig >-körül. yunk felett /öl lázas arcod ióra a Hold. ij és vedd a sarcot! ; kell maradnod, hegyén. am szeretném e vésni, cm vizekre; ját szeretném szőni, om szelekbe; n szeretném nyel tenni, nkán, bitangba; ■etném Itetni. viharja; ne szeretném temetni, el Húsvétja. úry Dezső: Sóhaj) Hol van a majlandi 32 torony? Mól Lembergig Történelmi és irodalmi 11- nulmányamk során gyakran találkozhatunk olyan hely­ségnevekkel, amelyeket hiába karesünk a térképen. Hová való volt például a nemzete drámánkból is ismert merá­ni Gertrud? Kis gondolkodás után rájövünk, hogy az észak-olaszországi Merano vá­rosáról van szó. Kossuth La­jost így is szokás említeni; a turini remete. Nem nehéz fel­ismerni, hogy a kiváló ál­lamférfi Torinóban töltötte életének utolsó szakaszát. Mindkét esetben az történt, hogy agy és ugyanazon hely­ségnek volt (van) német és olasz neve. Megfigyelhetjük ugyanis, hogy azoknak a vá­rosoknak a neve honosodott meg nálunk németes alakban, amelyek a Habsburg-biroda- lomhoz tartoztak fennállásá­nak valamelyik szakaszában. Így lett Padovából Pádua, Firenzéből Flórenc' Vegyünk érdekesebb példát is! A híres népdal így hangzik: „ Sej Nagyabonyfbam csak két to­rony látszik, De Majlandban harminckettő látszik...” Csak rövid nyomozás kell hozzá, hogy kiderítsük: a hazavágyó dalszerző katona Milánóban állomásozott. Nemcsak Olaszországban, hanem másutt is vannak olyan helységnevek, amelye­ket mind szóban, mind írás­ban a saját országukbeli ne­vükön említünk, de amelyek­nek bizonyos esetekben az egykori német nevét hasz­náljuk. A Vajda János által is megénekelt karlsbadi víz Karlovy Vary ban fakad. A Hradec Králové melletti üt­közetet königgrätzi csatának nevezzük, akárcsak Ferenc Józsefinek Olomoucban kia­dott hírhedt kiáltványát ol- ‘ mützi kiáltványnak. Radnóti Miklós a csehszlovákiai Li.be- recben tanult, de az iroda­lomtörténet (és maga a költő is) Reichenberget jegyzett fel. A sokszor emlegetett haláltjá- bort sem a mai nevén (Os- wiecám) ismerjük, hanem így; Auschwitz. Nyelvemlé­keink is megőriztek néhány ilyen nevet, például azt a könyvet, amely az Ömagyar Márna -siralmat tartalmazza, Lötaeni-kódexnek nevezzük, nem leuvenänek vagy louva- ninimak; s a Königsbergi tö­redéket sem mondtatjuk ka- Imyángrád'imk, pedig ma Ka- linyiingrádnak hívják Königs- berget. Az említett helységnevek egy-egy történelmi esemény­hez vagy kiemelkedő szemé­lyiséghez kötődnek, csak ve­lük kapcsolatban emlegetjük őket így németül. Ebben az esetben tehát (de csak ebben!) el kell tekintenünk a mai hi­vatalos városnévtől. Kivétel, persze itt is akad. Ilyen pél­dául Lemberg. Ez a város Ukrajnában fekszik, a mai neve: Lvov. Csakhogy ezt egy magyar anyanyelvűnek na­gyon nehéz kimondani, ezért sokan megmaradtak a köny- nyebfben kiejthető német név­formánál. Alighanem ez az oka, hogy a Plzenbsn gyár­tott sört pilzeninek nevezzük. A bemutatott régies város­nevek történelmünk, iroda­lomtörténetünk egy-egy da­rabkáját. őrzik. Nem lehet tehát kifogásunk ellenük, ha a maguk helyén (állandó­sult szókapcsolatokban, törté­nelmi értelemben stb.) for­dulnak elő. Célszerű azonban ismerni a mai nevet is, hi­szen térképeken, menetren­dekben, útjelző táblákon és az idegen nyelvű beszédben csak ez utóbbiakkal találkoz­hatunk. Könnyen előfordulhat az a mulatságos eset, hogy a gdanski pályaudvaron Dan- zigba próbálunk jegyet venni. Mizser Lajos ra túrán onatkozilk, hiszen az arab- rzsa oktáv tizen­hét, az Hai pedig huszon­két ham, >1 áll.) S mindeh­hez még ozzá járult, hogy a modern elektroakusztika szövetik ut a kompúiterrel. így törtérhetett, hogy a szá­mítógép aim te forradalma­sította a, elektronikus zene- alkotást A modem technika meg­teremtette az elektroakusz­tikáit, amely nemcsak a han­gokat áitaJalkítja elektromos rezgésekké, és így azokat rögzíteni képes, hanem for­dítva is: a hangfrekvenciás elektromos rezgéseket visz- szaaüakítja hangokká. S mi­vel a hang valójában olyan periódikus rezgőmozgás, amely bármilyen rezgésszá­mon érzékelhető, tulajdon­képpen megszűnt a megszo­kott skálarendszer egyed­uralma, amely az oktávot tizenkét egyenlő felhangra osztotta. Vagyis kiderült, hogy léteznék hangok a több száz éve megszokott félhan­gok között is. (Mindez per­sze csak az európai tempe­A sz. tógép kétféle mó­don szt előtt a zenetudo­mány u gáláiéba. Egyfe­lől — ‘ i nbináeióis készsé­gének sz íté végtelen lehe­tőségeivel — segíti a kom­ponisták munkáját a meg­szokott skálarendszer b en való zen szerzés, a hang­szerelés terén, másfelől részt vesz az új alapokra helyezet' elektroakusztikai zene létrehozásában és meg­szólaltatásában. Az elektro­nikus zeneművek hangjait már nem az öt vonal rend­szerében elhelyezett kottafe- jekfcel jelzik, hanem ponto­kat, vonalakat, geometriai alakzatokat tartalmaznak a hangok mélységének, magas­ságának, időtartamának, erejének, színének érzékel­tetésére. Az elektroakusztikai zenét már komputer kottáz- za. Az elektronika mintegy 20 000 különböző hangma­gasságot produkál, a hallha­tóság 20 hertzes mélységé­től a 20 000 hertzes frekven­cia magasságig. Képünkön egy olyan, a komponista szolgálatában ál­ló számítógépet láthatunk, amely a dailtamvardációk sokféleségét produkálja, s adott zenei anyag hangsze­relését igen rövid idő alatt oldja meg. H azánk egyik legérdeke­sebb középkori falkép­együttese a vizsalyi re­formátus templomban talál­ható. A restauráláshoz 1944- ben kezdtek hozzá. 1952-ben, majd 1977-ben folytatták. Se­res László festő-restaurátor vezetésével Sztrakad Judit és Faragó Ferenc festő-restaurá­tor szeptemberre befejezi a nagy munkát, összesen több, mint 240 négyzetméternyi kö­zépkori freskót restaurálnak a templom szentélyében, illet­ve a hajójában. A képen: Fa­ragó Ferenc a szentély falá­nak restaurálása közben. (MTI Fotó: Kozma István felv.) A moszkvai Csajkovszkij konzervatórium falán em­léktábla látható egy férfifej reliefjével. A portré Nyiikolaj Grigorjevics Rubinsteánt ábrázolja, a hí­res zenei intézmény megalapítóját. Muzsikusok, diákok, zenerajongók most abból az alkalomból emlékezhetnek reá, hogy 150 évvel ezelőtt, született. Korának egyik leg­kiválóbb zongoraművésze és tanára volt. Édesapja kereskedéssel foglalkozott előbb a besszará- biai Volvotinec faluban Jassy mellett, aztán Moszkvába költöztek, ahol' iróngyárat alapított. A Sziléziából szár­mazó Kalenija Christophorosinéval kötött házasságból öt gyermek született. Egy lány és négy fiú. Köztük kettőnek, Anionnak és Nyikolajnak zenei tehetségét zongorázni tu­dó édesanyjuk korán felfedezte. Nyiikolaj már négyéves ko­rában kezdte a zenélést. Az iróngyár azonban tönkrement. A két Rubinstein fiút anyja elvitte bemutatni Chopinnek, ö azit ajánlotta, hogy mindkettőt taníttassa igazi profesz- szorral. Bemutatkozásuk nagyon tetszett a zeneszerzőnek, de figyelmeztetett arra, hogy a gyermekkor hamar elmú­lik, felnőttek számára pedig nem elég ez a tudás, Rubin- steinné ezután felkereste Meyerbeert, sőt Felix Mendel- ssoh-Bartoldyt is. Miindketten hasonló tanácsokkal lát­ták el. Az 1829-ben született Amtonit'és az 1835-ben világ­ra jött Ny.ikolajt „Kis Liszt”-nek nevezték. (És Antonból csakugyan világhírű orosz zeneszerző, karmester és zon­goraművész lett, többször járt Magyarországon, fellépett Pestten, Sopronban, Pozsonyiban és Győrött. Utoljára 1885- ben hangversenyezett hazánkban.) Az édesanya az említet művészek tanácsára VíMoing professzort választotta tanítójuknak Párizsban. Tanáruk kisvártatva felléptette a fiatalokat. Hangversenyükön je­len volt Liszt Ferenc is. Míg Anton nemzetközileg elis­mert előadóművésszé és zeneszerzővé fejlődött, a hason­ló tehetséggel zongorázó Nyikolaj inkább a tanítást vállal­ta. 1865-ben benyújtott az illetékes hivatalnak egy terve­zetet a Moszkvában létesítendő zenekonzervatóriumról. Egy évvel később javaslata megvalósult, és Nyikolaj Ru­binstein átvehette az igazgatói állást. néletírásában az utóbbi igen rokonszenves hangon méltatja Nyikolaj Grigorjevics Rubinsteint, aki őt fiatalon Moszkvában beavatta a zongorázás rejtel­meibe, mielőtt Liszt Ferenchez került volna Weimarfoa. Nyikolaj Rubinstein még arról is nevezetes, hogy ő szer­ződtette a konzervatórium tanári karához az első női zon­goratanért, Natasa Hruscsóvát. Nyikolaj Rubinstein negy­venhét évet élt, Párizsban hunyt el. __________ K. K. 1985.. s 13. 0 f -----------]----------------------------------------------------------------\ Zene és számítógép Emlékezés Nyikolaj Rubinstein RAM a vizsolyi templomban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom