Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
jIc mű — kétmillió példány v ünnepi hete dik és június 5-ig (szerdáig) íyvkiadók és Könyvterjesz- Egyesülése — úgy is mint änyvhetek egyik szervezője léhány változtatással szélé megújítani e hagyomá- s, joggal mondhatjuk, táralmi eseményszámba menő dezvénysorozatot. A koráb- évektől eltérően kevesebb jelenik majd meg, maga- b példányszámban, hogy a ;bb települések lakóihoz is .thasson a könyv, hogy ne yvórákról, legalább könyvekről beszélhessünk, z évben 78 mű jelenik meg, el 2 millió példányban, a ábbi évek 120—130 műve ^ett, s a koncepcióban, a yvheti lista összeállításá- is az eredeti elv látszik ényesülni. Nem kerültek a yvheti listára hazai vagy földi bestsellerek, szak- yvek, szakácskönyvek, má- - és többedkiadások — az magyar irodalom uralja a íőnyt. A 78 mű közül 48 társi szerző munkája, máik kiadás is csak kettő d, s közülük is az egyik áhított, gyors utánnyomás áraz György: A tábornok). . könyvhét május utolsó tekjén, május 31-én kezdőtart. Az ünnepi könyvhét országos megnyitójának most Debrecen városa ad otthont, s fogadja nemcsak a könyvszerető város közönségét, de a magyar könyvszakma és irodalmi élet képviselőit, a külföldi író s kiadói vendégeket is. 1972 óta először csak egy ünnepi megnyitó lesz — a jövőben egyik évben vidéken, a másik évben a fővárosban. A könyvheti kínálat elsősorban a prózában erős, s a korábbi évektől eltérően kisebb arányban képviselteti magát a nemrégiben oly meghatározó műfajú líra. Verskötetek (mindössze 13) között tallózva feltűnő az életműveket vagy eddigi teljesítményt összefoglaló kötet. A Kosztolányi-centenáriumra ugyan nem jelenik meg — sajnos — a régóta várt, Kosztolányi összes, csupán egy válogatás, viszont eddig igen ismeretlen verseket és verstöredékeket tartalmazó könyv a poéta doctus Babits Mihálytól. Ikerkötettel jelentkezik a Magvető Kiadó, amikor egy- időben adja közre apa és fia, Áprily Lajos és Jékely Zoltán összegyűjtött verseit. Áprily és Jékely az Erdélyből átmentett finom humanitást, a csendesen csillogó szépséget, a forma- gazdagságot hozták magukkal, s hagyományozták most már visszavonhatatlanul a magyar irodalomra. Nagy László, az utóbbi évtizedek legnagyobb magyar költője, saját hangján szólal meg. A Magvető Kiadó a Hanglemez- gyártó. Vállalattal közösen jelenteti meg a Ki viszi át a szerelmet című verses-lemezes kötetet. A költő előadásában olyan feledhetetlen verseket hallhatunk, mint a Himnusz minden időben, a Versben bújdosó, a József Attila stb. Űj verseskötettel jelentkezik Kálnoky László (Egy mítosz születése) és az utóbbi időben magáról keveset hallató Ladányi Mihály (Van időd.) Az ez évben Kossuth-díjat kapott Csorba Győző a tőle megszokott igényességgel, gazdag költői tapasztalattal, folyton megújuló képvilággal lép elénk a Görbül az idő című új kötetében. Csoóri Sándor új kötetének címe: Kezemben zöld ág — mintha képletesen élményekről, emlékekről, csalódásokról s biztos, erős reményekről tudósítana, s mintha a megnyugvás, higgadás tüneteit is érezhetnénk, váltakozva az eltűnések szívszorító gyötrelmeivel. szelíd lágyságában mink vala“ egye nemesi közösségének állásfoglalása Kölcsey Ferenc mellett rók sem hagyhatták szó nél- :ül. Eötvös József 1841-ben z Akadémián tartott Köl- sey-emlékbeszédében is :énytelen volt foglalkozni az gaztalan mocskolódásokkal: .... emberek találtattak — 'léggé alávalók —, kik e neues kebelt, miután körünkül elköltözött, rágalmazni lem pirultak — fakadt fel a ájdalom Eötvösből —; minőn a pártok zaja e tisztelt ír fölött hallgatni nem ikart; miután tények hozat- ak föl, melyek nem történek, szavak' ismételteitek, nelyek mondva nem valá- xak: legyen szabad felszó- alni a barátnak is, és el- nondani sírja fölött, hogy ő ■isztán futá át a nehéz pávát s tisztán fog állani em- ékeinkben mint oly férfiú, út nem önzés, hanem hon- izeretet lelkesített...” Eötvös József szép védelme, a /idéki tudósítók, levelezők sokasága mellett — és erről i Kölcsey-szakirodalom má- g sem emlékezett meg — 'elszólalt a költő védelmé- oen Szatmár vármegye is. Testületileg álltak ki Köl- cseyért. 1838. december 10- én. Nagykárolyban, a me- gyegyűlésen úgy határoztak, hogy a Szion támadása ellen körlevélben védik meg Kölcseyt és a megye becsületét. Berenczei Kováts Ágost aljegyző ismertette a rágalmakat, és kérte a megyegyűlés résztvevőit, hogy Magyarország minden vármegyéjénél és szabad kerületénél tiltakozzanak a költőt ért rágalom ellen. Kováts Ágost indítványával a megyegyűlés egyetértett, és megküldték tiltakozásukat Magyarország törvényhatóságaihoz, közöttük a szomszédos Szabolcs vármegyéhez is, amelynek irattárában most találtam meg a szatmári rendek nyomtatott tiltakozását (IV. A. 1. Acta politica, 1839., 39. cs. 86. db.). A Kölcsey-kuta- tást segítendő közlöm ezt a dokumentumot: „Nemes Szatmár vármegye Nagykároly mezővárosában 1838-ik évi karácsony hó 10- én tartott közgyűlésében mondott beszéde berenczei Kováts Ágost első aljegyzőnek: A Szion című folyóirat folyó félévi 23-dik számában „Egy Honfi" aláírással, állítólag Kolozsvárról, Kölcsey Ferenc emléke ellen írt cikkely, a tekintetes karok és rendek figyelmét bizonyosan nem kerülte el, mert a név, mely ellen intéztetett, az emlékezet szent fényében ragyog, és az ügyet, mely ellen irányoztatott, a tekintetes karok és rendek mélyen kebleikben hordozták. Kettő van tekintetes karok és rendek ezen cikkelyben, mellyel érzékenyen megbántva vagyunk. Egyik: mert közgyűlésünk zsibongásnak, tagjai pedig nagy részben éretleneknek neveztetnek; más: mert oly hazánkfia rá- galmaztatik, kinek képét, érdemeihez képest parányi ugyan, de szép emlékül ta• nácskozási termünkben fel- függesztetni elhatároztuk. A tekintetes karok és rendek ismerték Kölcsey Ferencet, ki lelke szelíd nagyságában mienk vala. Forró barátja volt ő az emberiségnek, kinek szép jogait saját nyugalma feláldozásával is védelmezte. A jelenkor tudja ezt, és nem fogta hinni, hogy a szelíd jog és emberbarát embertársaival oly viszonyban élt volna, minőnek őt a Szion-cikkely állítá. De kidőlnek lassanként a kor emberei; s a jövendöség az utókorban históriai adatok után fog ítélni. És e tekintet miatt azt vélem tekintetes karok és rendek, kötelességünk elhunyt nagy hazánkfia mellett felszólaw.- lani; s valamint a közgyűlés. úgy az egész haza törvényhatóságai előtt többször említett cikkelyt alaptalan koholmánynak, s nemtelen rágalomnak nyilvánítani, s az által Kölcsey Ferenc emlékét a maga szentségében a jövő kornak általadni; valamint szinte közgyűlésünk méltósága s tekintete megbántásá- ért a gyalázat és becstelenség bélyegét a cikkely írójára kimondani. Végzés: Ezen előterjesztést a megye rendei egész kiterjedésében elfogadván, s a névtelen cikkely írójára a közvélemény nyilvánságos becstelenség bélyegét kimondván, egyszersmind elhatározták: hogy az indítványt tevő első aljegyzőnek előadása a meKiállítás az Ernst Múzeumban Marastoni József: Mátyás király gye jegyzőkönyvébe is szóról szóra beigtattassék, s kinyomtatandó körlevelekben a megyei törvényhatóságokkal, Jász-, Kun és Hajdú-kerületekkel is közöltessék; és a megyének jelen határozata a Jelenkor című hírtapban is közhírré tétessék. A körlevél szabad királyi Nagybánya városnak is, mint meghalt Kölcsey nagy tisztelőjének, megküldetvén. Nagykároly, 1838. december 10. Kiadta: SZERDAHELYI PÁL főjegyző” Szatmár megye rendei valóban átérezték a veszteséget, amit Kölcsey halála okozott. Nemcsak mellképét szándékozták megfestelni, hanem indítványozták azt is, hogy volt főjegyzőjüknek és országgyűlési követüknek a haláláról külön gyászjelentésben tájékoztassák a vármegyék mindenikét. Ez utóbbi indítvány vitát válthatott ki, mert végül olyan döntés született, hogy a mellkép elkészítése körüli munkákra Kende Zsigmond „első alis- pány úr” ügyeljen fel. A festőnek járó díjat pedig „aláírás útján” gyűjtsék össze. A költő haláláról szóló értesítést azonban csak azoknak a vármegyéknek küldhette meg a jegyzői hivatal, amelyek Kölcseyt táblabírájuk- ká választották, tehát Bereg, Bihar, Sopron, Szabolcs, Zala és Vas megyéknek. Külön még Nagybánya szabad királyi városnak, mely városnak a megyegyűlésen részt vevő törvényhatósági képviselője külön kérte ezt. Takács Péter Tar István: Honvédelem és hazafiság a magyarországi művészetben (896—1848) alcímmel nyílt kiállítás a Honvédelmi Minisztérium, a Művelődési Minisztérium és a Műcsarnok rendezésében. A honfoglalástól a polgári forradalom győzelméig terjedő időszak történelmi eseményeihez kapcsolódik a kiállítás anyaga. Festmények, szobrok, grafikák, iparművészeti tárgyak szerepelnek, kötődve egy-egy példamutató hősi Zrínyi Miklós cselekményhez, személyiséghez. A hazafiság a honvédő helytállás gondolata motiválják a válogatást. Nagy számban szerepelnek korabeli művek, főleg metszetek és későbbi századok alkotóinak visszatekintő feldolgozásai a Magyar Nemzeti Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. Hazánk történetének színes képeskönyve ez a bemutató, egy sorozat első része. 1985. június 1-0 0 ivasz a házsongárdi temetőben Aletta van der Maet emlékének dobén hol a sötétség tenger-árja ellen metőben. ragyogó gátat épített a szellem. kereszten Aletta van der Maet nevét susogta, kerestem. mikor a béke dús szemét befogta. rég az álom, S mikor a hálátlan világ temette, r nem találom. Aletta búja jajgatott felette, indben míg dörgő fenséggel búgott le rája : bennem. a kálvinista templom orgonája. a néztem Aztán a dal visszhangját vesztve, félve ét idéztem, belenémult a hervadásba, télbe. a vére Gyámoltalan nő — szól a régi fáma — ; nevére. urát keresve, sírba ment utána ... tétje, A fényben, fenn a házsongárdi csendben féitve védje. tovább dalolt a név zenéje bennem. e halkan, S nagyon szeretném, hogyha volna könnyein, i dalban, egyetlen könny, hogy azt a dallamot Aletta van der Maet-nak megköszönjem. —----------»
