Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-07 / 132. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. június 7. Kádár lános választási beszéde Csepelen (Folytatás az 1. oldalról) mi valóban békére, békés egymás mellett élésre törek­szünk. Azt akarjuk, hogy az emberiség által megtermelt értékeket ne fegyverekre, ha­nem az emberiség javára for­dítsák. Mi a tőlünk eltérő társadalmi berendezkedésű országok népeinek is azt kí­vánjuk, amit maguniknak, hogy békében élvezhessék munkájúik gyümölcseit. En­nél józanaibb,' tisztességesebb külpolitikát hirdetni ma nem lehetséges. Nagyon bízunk benne, hogy az emberek nem­csak a mi országainkban, ha­nem a kapitalista világ álla­maiban is megértik: az em­beriségnek, ha fenn akar ma­radni, nincs más útja, mint a különböző társadalmi rend­szerek békés egymás mellett élése, és a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásos megol­dása. Ezt a politikát képviseli a mi hazánk, a Szovjetunió, ezlt képviselik a Varsói Szer­ződés tagállamai, a szocialis­ta országok. Mély meggyő­ződésünk, hogy ebben a kér­désben egész népünk támo­gatását élvezzük. Ügy gondo­lom, hogy szombaton, a vá­lasztás napján békeakana- tunikat is kifejezésre juttat­juk: a békére szavazunk. Kedves elvtársak! Most, a választás idősza­kában pártunknak, kormá­nyunknak, a Hazafias Nép­frontnak, a képviselő- és ta- náostagjelöílteknek is szám­itthoni körülmenyainket te­kintve tudjuk, érzékeljük, hogy az elmúlt öt év nem volt könnyű. A párt 1980-ban tartott XII. kongresszusa ide­jében számot vetve a hely­zettel, elég szigorú programot hirdetett. Nyíltan és becsü­letesen tette ezt, mert a fő kérdések megoldására kí­vánta mozgósítani a dolgozó­kat. E program megvalósítása meghozta az eredményét; kri­tikus és nehéz helyzetben megőriztük az ország fizető- képességét, csökkentettük az ország adósságát. Ez nagyon fontos volt. Ugyanakkor — bár a termelés fejlesztésé­nek ütemét az egyensúly el­sődlegessége miatt alacso­nyabban kellett meghatároz­ni — ezekben az években sem toporogtunk egy helyben, a nemzeti jövedelem 8 száza­lékkal növekedett. A pénzszűke öt éve alatt is nem kevés új létesítmény­nyel gyarapodtunk. Közöttük van a Paksi Atomerőmű, egy olajfinomító üzem; moderni­záltunk kohászati és acél­gyárakat, felújítottunk bá­nyákat; tovább épült a met­ró, hidak, utak építésével és rendbe hozásával is fejlesz­tettük a tömegközlekedést. Szekszárdon húskombiná­tot, sok más helyen nagyon fontos élelmiszer-feldolgozó üzemeket létesítettünk és bő­vítettünk. Más iparágakban is a hatékonyabb termelés fejlesztéséért dolgoztunk, így öt év alatt elértük; hogy a munka termelékenységének növekedése meghaladta a termelés növekedését, és most egy egységnyi termék előállítására 9 százalékkal kevesebb energiát használunk fel. És végül — bár sajnos nem sikerült teljes mérték­ben megvalósítani azt a célt, Kedves elvtársak! A továbbiakban szólni sze­retnék munkánk néhány erős és gyenge pontjáról. Ha elő­re akarunk jutni, akkor meg kell tanulnunk a szocialista rendszer erőforrásaira tá­maszkodni, és az attól ide­adást kell készíteniük. Szól- niiok kell arról — s ez rész­ben a jelödőgyűléseken és a választási gyűléseiken meg­történt —, hogy a legutóbbi választás óta eltolt öt évben az akikor hirdetett progra­mok szerint éltünik és csele- kedltürvk-e? A vállaszunk egy­értelműen igen: az öt évvel ezelőtti választási ígéretek­nek megfelelően dolgoztunk és cselekedtünk, s nem kevés eredményt értünk el. Pártunk és kormányunk ebben az öt évben is állhata­tosan dolgozott a békéért, népünk biztonságáért. Ezt szolgálja az az alapvető ál­lásfoglalásunk is, hogy mi az erőegyensúly fenntartásának hívei vagyunk, erőfölényre nem törekszünk, de azt sem engedjük meg, hogy bárki erőfölénybe kerüljön velünk szemben. Meggyőződésünk, hogy ez az álláspontunk nemcsak a magyar nép, a szocialista országok népeinek biztonságát szolgálja, hanem megfelel minden ország la­kossága érdekeinek is. Az erőegyensúly az eglész embe­riség érdeke, ezért dolgozunk oly kitartóan megőrzéséért. Leginkább csak néhány mondatos sajtóközlemények jelzik, de ezek sokaságából nyomon követhető: pártunk és kormányunk napról napra fellép a nemzetközi küzdő­téren azért, hogy biztosítsuk népünk számára a békét és a biztonságot, a nyugodt építő- munka feltételeit. hogy az elért életszínvonalat megőrizzük — ezen a terüle­ten is értünk el eredménye­ket. A lakosság fogyasztása növekedett, fél évtized alatt felépült 300 ezer lakás és több, igén fontos, az életkö­rülményeket javító intézke­dés történt: általánossá vált az ötnapos munkahét, az ipar jelentős területein bevezették a 40 órás munkahetet. Mindehhez a többi között arra volt szükség, hogy hatá­rozottabban megköveteljük a hatékony termelést. Hogy miként, arra éppen a Csepel Művek nyújt jó példát. Ez elsősorban nem az üzemek nagyságrendjétől függ. Le­het nekünk bármilyen gigá­szi üzemünk is, ha a haté­konyabb termelés azt igény­li, akkor át kell szerveznünk, így történt Csepelen is. A Csepel Művek pártszer­vezetei, a társadalmi szerve­zetek, a csepeli dolgozók a döntés végrehajtásakor fele­lős magatartást tanúsítottak, segítették az átszervezést. S máris jó és biztató eredmé­nyek mutatkoznak, amelyek közül csak egy tényt szeret­nék említeni: 1984-ben a Cse­pel Művek üzemeinek összes nyeresége egymilliárd 200 millió forint volt. Ez a két­szeresé az előző évinek! Úgy gondoljuk, hogy a to­vábbfejlődés még csak ki­bontakozóban van, de a kez­deti eredmények örömmel tölthetnek el mindnyájunkat. Megragadva az alkalmat, hogy ezen a gyűlésen a cse­peliek a házigazdáink, sze­retnék a csepeli párt-, állami és társadalmi szervek veze­tőinek, s valamennyi dolgo­zónak gratulálni a határo- rott, jó helytálláshoz és szív­ből kívánok további sikere­ket. gén, gyenge pontjainkat meg­szüntetni, vagy legalábbis csökkenteni. Vannak olyan vívmánya­ink, amelyeket a köznapo­kon, a mindennapi munka menetében nem nagyon szok­tunk emlegetni. így például nem sokat beszélünk a Ma­gyar Néphadsereg, a belügy­minisztérium, a határőrség, a munkásőrség és az igazság­szolgáltatási szervek tevé­kenységéről, de azért minden­ki tudja, hogy mit köszön­hetünk az ő tisztességes munkájuknak. Néphadsere­günk eleget tesz a reá háru­ló feladatoknak és gondosko­dik népünk biztonságáról. A határőrségtől is nagy mun­kát követel a megnövekedett idegenforgalom, hiszen éven­ként már több külföldi tar­tózkodik hazánkban, mint amennyien idehaza élünk. Biztosan minden gondolko­dó magyar állampolgár nagy­ra értékeli, még ha nem is beszél róla, hogy Magyaror­szágon törvényes rend van.. Érvényesül a szocialista tör­vényesség mindkét oldala, te­hát a vétlen embert az ál­lam, törvényeink ereje, a társadalom védi, de a bűnös­nek lakolnia kell. Elismerés jár azoknak, akik ezt bizto­sítják, és a jövőben is bizto­sítani fogják. A termelőmunkában, a tár­sadalom mindennapi életé­ben az eddiginél többet kel­lene tennünk a szocialista normák teljesebb érvényesí­téséért, mert azok még nem valósulnak meg a szükséges mértékben. A társadalmi igazságosságnak a jelenlegi­nél jobban kellene érvényt szereznünk. Ehhez persze törvényes rendelkezések, kor­mányzati, gazdasági intézke­dések kellenek. De ezek vég­rehajtását segítheti a megfe­lelő közszellem, a társadalom fellépése és támogatása is. A gazdasági életben bizo­nyos követelményeknek las­san már kezdünk eleget ten­ni. Helyes az az elv, hogy nálunk csak a becsületes dolgozó boldoguljon, s a fi­zetés a teljesítmény, a szo­ciális támogatás a rászorult­ság, a közteherviselés és az adózás pedig a jövedelmek szerint történjék. Ez felel meg a társadalmi igazságos­ságnak, és érvényesüléséért még sokat kell tenni a párt­nak, a társadalmi szervek­nek, a kormányzatnak, és nem keveset magának a tár­sadalomnak. Erre azért is szükség van, hogy a becsületes munkának meglegyen a vonzereje. De tennünk kell annak ér­dekében is, hogy a dolog má­sik oldala is rendben legyen: az, aki a köz terhére és má­sok rovására — hogy úgy mondjam — ingyen él, ne boldoguljon a mi társadal­munkban. Aki a törvényt ki­játssza, a jogszabályokat vesztegetésekkel megkerüli, a fogyasztók becsapásával és más módon harácsol, azt fe­lelősségre kell vonni, meg kell büntetni és a harácsolt javaikat vissza kell venni tő­le a társadalom, és a nép szá­mára. Ily módon — a tör­vénykezéssel, megfelelő intéz­kedéseikkel és a közszellem­mel -— tegyük lehetetlenné az ingyenéllést, a harácsolást, a köz megkárosítását, a befo­lyással való visszaélést, a vesztegetést, mindazt, amit népünk igazságérzete nem vi­sel el. A becsületes, tisztességes munka védelmében és ösz­tönzésére be kellett vinnünk a közitudatba — s ez nem volt könnyű —, hogy a fizetés, a kereset, a jövedelem a telje­sítmény szerint alakuljon. Ennek kapcsán megemlítem: a szocializmus eredeti célja a társadalmi egyenlőség. De mi nem a szegénység egyenlősé­gét akarjuk, hanem azt az egyenlőséget, amely megfele­lő mennyiségű javak birtoká­ban alakul ki. Ebihez a szív- vel-telekkel végzett termelő- munkát értékén kell megfi­zetnünk. Így teremthetjük meg mindazt, amire a tár­sadalomnak szüksége van. Kedves elvtársak! A választási ciklus öt esz­tendő, de mi olyan politika támogatását kérjük, amely nem öt évvel ezelőtt született. Hazánkban hosszabb ideje töretlen a politikai irányvo­nal és biztos vagyok abban, hogy még sokáig töretlenül érvényesül az a gyakorlat, amely eddig is jelentős ered­ményeket hozott. Politikánk nagy eredmé­nye, hogy a nép kivívta és megvédte hatalmát. Ez volt az első és döntő lépés abba az irányba, hogy Magyaror­szág a szocialista fejlődés út­jára léphessen, és azon is haladhasson tovább. Ennek során leraktuk, majd jelen­tősen továbbfejlesztettük a szocialista társadalom alap­jait. Gondoljanak vissza e munka egyik rendkívül fon­tos részére, a mezőgazdaság szocialista átszervezésére. Bi­zony akkor nem volt min­denki az első szóra száz szá­zalékig híve a szocialista át­szervezésnek. Az persze több éves folyamat volt, s a meg­alakult szövetkezeteknek ál­lami támogatást is kellett adni. Akkoriban a munkás- emberek közül sokan mentek falura, segítették a szövetke­zetek megalakítását, gépesíté­sét, de közben szóvá tették, hogy mégis drága a zöldség. A zöldség ma is drága, de azért ma már egyértelműen bebizonyosodott: érdemes Gazdaságunknak megfelelő minőségű, alacsony önköltsé­gű, korszerű termékeket kell gyártania a hazai fogyasz­tás, a szocialista országok es minden kereskedelmi partne­rünk számára. Érjük el, hogy keressék a magyar árut, le­gyen értéke, becsülete. Gazdaságirányítási rend­szerünk most már több mint 16 éve működik sikeresen. A továbblépés egyik eleme a vállalati önállóság kiszélesí­tése. Ez arra is módot ad, hogy a kollektívák, a társa­dalmi szervek jobban bele­szólhassanak abba, mi tör­ténjék a munkahelyeken. Kedves elvtársak! Hosszabb időszakra vissza­tekintve a társadalmi krízis, az ellenforradalom ellenére is jelentős a fejlődés. Ha ösz- szehasonlító számokat né­zünk, 1950-hez viszonyítva a nemzeti jövedelem ötszörö­sére, az ipari termelés ki­lencszeresére, a mezőgazda- sági termelés kétszeresére növekedett. Gyarapodott a dolgozók műveltsége, kultú­rája, a reáljövedelem is 3,ö- szeresére növekedett 1950 óta. S még valamit: jelenleg Magyarországon a lakások hatvan százaléka 1950 után épült. Ez nem rossz arány. Ennek a politikának, és ha egészen pontos akarok len­ni, akkor úgy mondom, hogy a párt politikájának, a nép­frontpolitikának és népünk megértésének, helytállásá­nak ilyen óriási eredményei vannak. Amikor gondjain­kat, tennivalóinkat vesszük számba, gondoljunk arra, milyen nehéz feladatokat ol­dottunk meg, amikor meg­volt hozzá az akarat, a fele­lősség és a hozzáértés. A küz­delem, a harc soha nem hiá­bavaló. S ha elég állhatato­sak, következetesek vagyunk, és nem tágítunk céljainktól, nem hunyjuk be a szemün­ket a nehézségek láttán, ak­kor ezentúl is megvalósít­hatjuk terveinket. Ilyen szel­lemben, ilyen hozzáállással bizakodva nézhetünk a jö­vőbe. Politikánk marxista—leni­nista, szocialista, kommunis­ta, népfrontpolitika. Ez mind együtt igaz. A marxis­ta—leninista elmélet, a szo­cialista társadalmi rendszer célja az, hogy a népnek bofe dogabb és jobb élete legyen, a‘z ország virágozzék, a nem­zet boldoguljon. Ez a mi po­litikánk. Ehhez szükség van arra a nagy erőre, amit mi volt a munkásosztálynak megfogni paraszttestvéfei ke­zét, és a parasztok helyesen döntöttek, mikor ezt elfogad­ták, s így végbement a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése. létrejött egy modern, korszerű, szocialista gazda­sági ág. Ez bizonyítja, hogy van értelme az ilyen munká­nak, küszködésnek. Átalakítottuk a gazdaság- irányítási rendszert is. Ez sem volt olyan egyszerű; so­kan nálunk sem értették és mások is tűnődtek rajta. Lé­péseink lényege mindig az volt és ma is az, hogy Ma­gyarországon szocialista tervgazdálkodás folyik. Az üzemek nagyfokú önállóság­gal rendelkeznek. Ez talál­kozik azzal a törekvésünkkel is, hogy a dolgozók kollektí­vái felelősen dönthessenek saját terveikről. Olyan haté­kony szocialista tervgazdál­kodásra van szükség, amely figyelembe veszi a piac kö­vetelményeit. Volt idő, ami­kor növeltük a termelést, de a termék egy része raktá­rakba került, mert kiderült, hogy sem itthon, sem kül­földön senkinek nem kell. Hát ilyen termelésre a szo­cializmusnak nincs szüksége. úgy hívunk, hogy szocialis­ta nemzeti egység. Nagy erő ez, mert a nemzet fiai és leá­nyai, mindazok, akik felis­merik a nép érdekeit, s azt szolgálni készek, összefognak és dolgoznak. A szocializmus a munkásosztály eszméje, amelyet egész népünk magá­évá tett. A szocialista cél, és maga a mű, a szocializmus, ami épül, már a mi népünk célja és műve. Elmondhat­juk: pártunk vezetésével, né­pünk becsületes, tisztességes munkájával biztatóan fejlő­dik szocialista társadalmi rendszerünk. Ennek eredménye, hogy bel- és külpolitikánk révén népünk békében és bizton­ságban él, nyugodt körül­mények között dolgozunk a fejlett szocialista társada­lom felépítésén. Van távla­tunk. Már folyik az új, a jövő év január 1-ével kezdődő ötéves terv előkészítése. Lehetősé­geinkkel reálisan számot vet­ve, most úgy tűnik, hogy ha az 1985-ös népgazdasági ter­vet megfele’ően teljesítjük, a hetedik ötéves terv már egy újabb lépés lesz előre a mö­göttünk lévő öt évhez ké­pest. Mostani ismereteink szerint a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos, az ipari termelés 13—16 százalékos, a mezőgazdasági termelés 12— 14 százalékos, a lakosság re­Azt kérem tehát önöktől, hogy támogassák azokat, akik vállalták a köz szolgá­latának nem mindig hálás, nehéz feladatát, és készek ezt a munkát tisztességgel elvégezni. Megérdemlik ezt a támogatást. Az országos listán jelöltek mellett nem kívánok agitál­ni, mert úgy tűnne, mintha magam mellett is szólnék, hiszen én is köztük vagyok. Szeretnék azonban utalni ar­ra, amit az előttem szólók is mondottak: e lista politi­kánk tükre, a rajta szereplő személyiségek részvételére szüksége van az országgyű­lésnek. Az országos listán a 35 jelölt között a pártonkívü- liek aránya egyébként na­gyobb, mint amilyen az ará­nyuk a jelenlegi országgyű­lésben. Kedves elvtársak! A szocialista nemzeti ösz- szefogás egyik eredménye, áljövedelmének és fogyasztá­sának 10—13 százalékos nö­velését irányozhatjuk elő. Ez attól is függ, hogy az idén a tervet megfelelően teljesít­sük, legyen kellő kiindulási alapunk. A lehetőségek meg­vannak rá. Nagy tartalékok­kal rendelkezünk ahhoz, hogy a munkateljesítményeket még magasabb színvonalra emeljük. Kedves elvtársak! Június 8-án szombaton vá­lasztás lesz. Azt kérjük ál­lampolgárainktól, választó- polgárainktól, honfitársaink­tól, hogy szavazzanak a szo­cializmusra, a békére, rend­szerünkre, politikánkra, s mint ahogy eddig is, a tár­sadalmi igazságosság na­gyobb fokú érvényesítésére. A választási előkészületeket idén egy új elem is élénkí­tette: most nemcsak szava­zunk, hanem a politikánk, a közügyek képviseletére vál­lalkozó jelöltek közül vá­lasztunk is. Ezt segíti elő a kötelező többes jelölés. Leg­alább két jelöltet mindenütt állítottak, de némelyik or­szággyűlési választókerület­ben hármas, sőt négyes jelö­lés is történt. A tanácstag­jelölteknél még nagyobb arányban fordult elő többes jelölés. Mindez egy lépést jelent előre, nemcsak a vá­lasztás, hanem egész szocia­lista rendszerünk demokra­tizálása útján. Mert igaz — és ez helyes is —, hogy a jelöltek mindnyájan vállal­ták a Hazafias Népfront or­szágépítő, szocialista prog­ramját, de nagyon fontos, hogy az egyéni választókerü­letekben a lakosság valóban kiválassza azokat az embe­reket, akik a legalkalmasab­bak a közéleti tisztségre és akikben a legjobban bízik. Olyan országgyűlésre és ta­nácsokra van szükségünk, amelyek képesek hatékonyan előmozdítani népünk alapve­tő törekvését, a szocializmus építését, békénk és biztonsá­gunk védelmét. Magukról a jelöltekről ter­mészetesen nem tudok szól­ni, őket választóik — így a csepelieket az itt lévők — ismerik. De a tanácstag­jelöltekkel kapcsolatban ál­talában szeretnék utalni ar­ra, hogy sokszor hallhatjuk a tanácstagok, és még in­kább a tanácsi tisztviselők bírálatát. De olyat én sehol nem hallottam, hogy valaki irigyelte volna őket. hogy a társadalmilag aktív emberek jobban megismer­ték egymást a közös küzde­lemben, a közös vállalások­ban. Jobban összeforrtunk, közelebb kerültünk egymás­hoz. Ez végső soron azt je­lenti, hogy különböző világ­nézetű emberek, párttagok, pártonkívüliek, fizikai dol­gozók, értelmiségiek foghat­nak össze az egész népünk érdekeit szolgáló közös és ne­mes célokért. A szombati választás vál­jék népünk szocialista törek­véseinek segítőjévé; olyan megmozdulássá, amely erősí­ti egységünket, összeforrott- ságunkat és növeli hazánk megbecsülését határainkon kívül is. Ami engem illet, én bízom abban, hogy ez így lesz. Kádár János nagy tapssal fogadott beszédét követően a nagygyűlés Kállai Gyula zárszavával, majd a Szózat hangjaival fejeződött be. Rz elmúlt éveket is eredményesen zártuk Többet kell tennünk a szocialista normák érvényesítéséért Ha felelősséggel dolgozunk, bizakodva nézhetünk a jövőbe Összeforrtunk, közelebb kerültünk egymáshoz a közös küzdelemben

Next

/
Oldalképek
Tartalom