Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-29 / 151. szám
✓ i tévéken és otthon s Kelemen Endrével enet a Családi kör egyik adásából, a bal oldalon Kele- n Endre szellemi fogyatékos gye- nevelése, a velük ala- ó kapcsolat. igét bennünket a prob- és nem találunk még Sást. Ugyanis a magyar 5giai ismeretterjesztés- ncs múltja a fogyatéko- való nyilvános foglallak. Nálunk még csak a Sorstársak című műsor ett meg, felnőtteknek, tartok, a néző elfordul- kapcsolná a készüléket. Családi körben fogyaté- /erek lenne a főszereplő, nentumfilmen jobban zt a problémát. Közben íádok, a rokonok, az is- ök valóban segítségre nak, viselkedési mintá- mak, különösen az olyan lókban, ahol egészséges teg gyermek él együtt. Saját családjában menysegíti a pedagógia? ak-e rossz reagálásai? fannak, persze. Azt hi- az az előnyöm a peda- ban kevésbé jártas szü- 1 szemben, hogy tudom, - hibáztam, nem tartok »nőkul a döntésem mei- i?alóban meg tudom ten- igy másnap elismerem a k igazát. Hiszem, hogy az alatt jól alakított, nyílt -gyerek kapcsolatban van tartós érték, ami mindjüket átségíti ezeken a fásokon. Gyermekeim nagyok, fiam érettségiző, lányom egyetemista, de a nevelés, a szülői felelősség nem lett könnyebb. Ez is az évek tapasztalata, meg az is, hogy a legnehezebb: önmagunkat nevelni. önismeret nélkül, lehetőségeink felmérése nélkül a családi élet újra és újra zátonyra futhat. — Ha a régi keszthelyi diákra gondol, aki változtatni akart az embereken, elégedett önmagával, pályájával? — Divat ma sírni, hogy mi lehettem volna, ha ... Én nem panaszkodhatom. Szeretem a munkámat, nem muszájból vagyok az Iskolatelevíziónál. Talán nem szerénytelenség, ha azt állítom, hogy hangot tudok találni a családokkal. Nem vágyom más műsorba. Például nem vállalnék vitavezetést a Tudósklub pedagógiai kerékasztalnál. Nekem a gyerekeket nevelő átlagemberekhez van közöm, akik szeretnék jobban nevelni gyermekeiket, és akik nagyjából úgy bukdácsolnak a nevelésben, mint én otthon. Mert mi tagadás, az ember nem próféta saját családjában, de legalább szeretne az lenni. Kelemen Endrét a pedagógusnapon magas elismerésben részesítették, Apáczai Csere János-díjjal tüntették ki. B. R. t láthattuk, hogy a hang- ibrázolások mellett meg- tek a hangzások ábrázo- is. Jó eredményekkel ált a nyíregyházi anyag- .s. izából tapasztalatszerzés ból jönnek a szobrászok agyházára, hogy gyárainak szakmai ismereteik, ímet Andreas Jähnig, a ég Gunn Harbitz, továb- lihály Gábor és Várhelyi gy emlékezetében is losan múlatott időként iáinak a sóstói telepen elit hetek. kilencedik volt ez a mos- szobrásztalálkozó Nyír- ázán. összevetni az éve- melyik volt inkább, vagy sbé eredményes, úgy tet- nem szükséges. Mert igaz hogy az eredmény számít, em annyira, hogy feled- ! a jó ízű közös munkák :két. Mert jó ízű a közös ka Nyíregyházán, ahol rfi Sándor vezetésével fo- az öntés. Az öntés, amikor a viaszelvesztéses eljárás során maradandó ércanyagba rögzül a mű, amit a szobrász képzelete és igyekezete teremtett. Várakozás, izgalom és remény, majd öröm és bosszúság kavargásából támad a feszültség, ami az öntések szertartásait körülveszi. Sikerült-e? A sikeres mű ezzel a várakozással együtt lesz igazán az alkotó — aki a várakozás izgalmait a cizellálás gondosságában oldja fel — személyes üzenetének hordozója. A kiállított művek így vallanak a termékeny feszültségekről. Kivitelezési sematizmus egyik művön sem észlelhető. Mindenképpen gondosan érlelt, nevelt művekkel találkozik a látogató a kiállításon, ha nem is mindig felneveltekkel. Tudjuk, olyan csoportos kiállítás nem létezik, amelyen minden kiállított mű jó mű. De a törekvés erre nemes cél! Kovács Gyula Az öntés a Sóstón A városka környéke százötven esztendeje is hasonló lehetett. Végre is az Ala- csony-Tátra és a Szlovák Érchegység nyúlványai akkor is éppen úgy körülölelhették Breznóbányát, mint százötven esztendeje, amikor 1835. júniusának utolsó napjaiban a Herrmann családba az új jövevény, Ottó megérkezett. A névben — nyugodjon meg az olvasó —, nincsen semmi tévedés. A későbbi tudós ornitológus, néprajz- kutató, (vagy egyszerűbb, ha „csak” polihisztort írunk) édesapja, a helybeli kirurgus még így írta a nevét, s ezt örökölte tőle Ottó is, aki csak később, felnőttkorában „egyszerűsítette” Hermanra a családi nevet. Bizonyíthatná mindezt a hajdani mátrikula lapja is, ám azt az utas manapság már hiába keresi Breznóbá- nyán. A hajdani okirat jelenleg a besztercebányai kerületi levéltárban található. Persze, ha a - százötven esztendős anyakönyv levéltárba is került, Herman Ottó szelleme ismét elevenen él szülőhelyén, a jelenleg mintegy húszezer lelket számláló bányavárosban. Illetve, helyesebb, ha volt bányavárost írunk, hiszen az egykor aranyban, ezüstben bővelkedő tárnák mára mái kimerültek. Mindennek emlékét még őrzik a városka néhány épületén megőrzött hajdani városi címerek, amelyekben természetesen megtalálható az Anjou adományra utaló hat szál liliom. Breznóbánya lakói napjainkban nemesfém helyett a sokkal „közönségesebb” fémből, a vasból élnek. Vasszerkezeteket, egyebek között hídelemeket előállító gyáráról nevezetes inkább már a város, az egykori nemesfémbányászat ritkán emlegetett múlttá vált. A Hron partján sétálva saját szemével győződhet meg róla az utas, hogy a környezetvédelmet — amelynek szószólója volt az évszázaddal korábban élt Herman Ottó te —, Csehszlovákiában is mind komolyabban veszik. Irigylésre méltóan tisztán fut le a fenyvesekkel tűzdelt hegyek közül a pataknyi Hron vize, amely az országhatáron túl nem csak nevet vált — hiszen Hernádnak neveztetik —, de bővebben hömpölygő vize már korántsem olyan kiváló minőségű, mint itt, szlovákiai szakaszán. És hasonlóan kedvező benyomásokkal távozhat a turista, ha kirándulást tesz a környező hegyekbe vagy éppen a városka csupa park, csupa zöld főterén sétál egyet. A múzeumban a település történetével, a vidék néprajzával ismerkedhet, ha Breznóbánya, 1985. június Breznói látkép (a szerző felvétele) szerencséje van, megkóstolhatja valamelyik remek kisvendéglőben a hamisítatlan brinzával ízesített sztrapacs- kát, a jellegzetes szlovák eledelt. Ha pedig mindezen után benyit a könyvesboltba, amely ugyancsak a főtéren található, meglepve tapasztalja, hogy milyen ízléses „kiállításféle” található az üzletben: a vidék leggyakoribb madarait bemutató kré- tarajzok, amelyeket mindjárt, akár keretezve is magával vihet a vásárló. Hogy Herman Ottó munkái felől érdeklődve az eladó csak sajnálkozóan széttárt kart mutathat? Hiszen a madarak hasznáról, káráról szóló munkáját, vagy a magyar halászélettel, pásztorkodással foglalkozó tanulmányait, a pókokról írott dolgozatát és a többi könyvét bizony itthon is csak elvétve, nemegyszer csak szerencsével lehet beszerezni! Végül is ez lényegtelen. Nagyobb dolog, hogy Breznó és környéke ma, 1985. júniusában is hasonló képet mutathat, mint százötven esztendeje. S ebben a Herman Ottó szülőföldjén élő, a természettel bölcsen együttélő kései utódoknak igen nagy érdeme van. Csendes Csaba Csupa park, csupa szökőkút: a főtér. KISS BENEDEK: Hívogató Jöjj hozzám virradatban pipacsos pirkadással, hajnali sugarakban liliomhajlongással. Jöjj el a reggeli dérrel, . csöpp festék is lehet a szádon, gyere, ha látod a vérem ragadozófogú rózsafákon. Délben is jöhetsz hozzám pestises páskomok hosszán. Gyere a verődő délutánban, mikor szememen pilleszárny Leginkább alkonyaikor. A Napot négyelik. Akkor. S ha máskor elmaradnál, éjjel el ne hagyj már! Jöjj hozzám minden időben, , patyolatban, megviselődten, gyere színekkel megáldottam eszméletembe ágyazottan: általam-virágzóan, velem-visel ősén! ANTAL ATTILA: van. Váci Mihály földjén Fárad a vihar, nézek a lombját-vesztett akácra: fájdalmas-éles arc az ég derengő félgömbjébe zárva. Számlálom sebeit, mormolom veszteségét, mintha litániát: akác, akácfácska, hát se levél... se virág!? .. Megváltó hittel e dombra mért álltái, egedben ha köd az oltalom? Szél ver által, megfeszít, ládd... — S ki támaszt fel harmadnapon? •ízelítő o költő Napok és szemek című új kötetéből. BODNÁR ISTVÁN: Skandináv fehér éjszakák Víz felett, víz alatt fehér fényű lángok, éjszaka, éjszaka álomtalan álmok. Bukik a víz mögé egyik felől a nap, túlfelöl, vízmögül máris az égre kap. Alkonyodik, virrad. Alkonyodik, virrad, Szó, szó, csend csend, csend, szó; eggyé elegyülnek, madarak, madarak el nem csendesülnek. Fény lebeg, árny lebeg csillagtalan éjjel, virrasztunk, virrasztunk, varázsló igével. Herman Ottó szülőföldjén 1985. június 29 O 0
