Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-29 / 151. szám

2 Kelet-Magyarország 1985. június 29. Idén már harmadik al­kalommal rendezik meg Tiszadobon a cigánygyere­kek megyei olvasótáborát. A gyermekvárosban a kas­tély parkjában a Holt-Tisza partján, gyönyörű környe­zetben felütött sátrakat 25, Szabolcs megye különböző tájáról érkezett cigánygyer­mek népesíti be. A rendező, a Váci Mihály megyei és városi Művelődési Központ gazdag programot állított össze. Egészségnevelési, pá­lyaválasztási, továbbtanu­lási, ízlésformálási előadá­sok, manuális foglalkozások, szellemi, sport- és ügyessé­gi vetélkedők kötik le a gyermekek figyelmét. A tá­bor lakóival a Dongó együt­tes és a Nagy, Barkóczi ket­tős tanít megzenésített ver­seket. A programot táncház, kirándulás teszi teljesebbé. Képünk a léggömbfestési örökítette meg. (GB) Lesz-e orvos Kótajban, a 2-es körzetben? — Próbáljanak már raj­tunk segíteni — kezdi a fia­talasszony, aki egy fél falu érdekében kopogtatott be a szerkesztőségbe. — Attól fé­lünk, hogy már megint orvos nélkül maradunk... Pedig olyan rendes, lelkiismeretes az új doktorunk, annyira ra­gaszkodnánk hozzá! Mégis azt hallottuk, el akar menni. A falubeliek úgy tudják, noha a tanács maga is sze­retné, hogy maradjon az or­vos, ebben az ügyben ők is tehetetlenek. Megindul a lavina Alig hihető, hogy a község vezetői beletörődnének egy rátermett szakember távozá­sába, akire ráadásul égetően nagy szükség is van. Fodor Lajos tanácselnök vastag paksamétával készült a beszélgetésre. — Higgye el, megmozgat­tunk mi már minden kövei ebben az ügyben, nem is raj­tunk múlik a dolog, hiszen mindenki minket támogat. No, de hogy értse, miről van szó ... Volt nekünk orvo­siunk a 2-es körzetben is. De annyi panasz volt a munká­jára, magatartására, hogy úgy döntöttünk, jobb, ha bé­kében elválunk egymástól. 1984. október 15-én a dok­tornő be is adta a felmondá­sát. (Azóta sem létesített má­sutt munkaviszonyt!) Ezzel megindult a lavina. Az orvosi rendelőhöz ugyan­is szolgálati lakás is tarto­zik, szüleivel', gyermekével ebben lakott a doktornő. Vagyis lakik mind a mai na­pig. A tanács többször is fel­szólította, hogy költözzenek el, hiszen a munkaviszony megszűnése után nem for­málhat jogot a szolgálati la­kásra, amelyre egyébként is szükség lett volna, hiszen la­kás nélkül ugyan, hogy tud­nak Kótajba másik orvost szerezni?! Ajtót sem nyitnak Hosszas huzavona után a doktornő (a tanácselnök és a vb-titkár jelenlétében) kije­lentette, hogy január 21-ig elhagyja a lakást. — Nézze, ezt nyolc nap múlva küldtük... — tesz elém egy újabb iratot Fodor Lajos. „Mind ez ideig a lakásból Kótaj négy és fél ezer lakosa két orvosi körzet­hez tartozik. Mégis hónapokon át egyetlen ember vál­lára nehezedett a betegek ellátásának minden felelős­sége. Az év elején aztán úgy látszott, gyógyírt talál­tak a bajra: új orvos érkezett a faluba. Csakhogy... De haladjunk sorjában. ki nem költözött, sem szó­ban, sem írásban nem nyi­latkozott szándékáról. 1985. január 28-án reggel 8-tól 9- ig hiába nyomtam a csengőt, ajtót nem nyitottak, annak ellenére, hogy a lakásban tartózkodtak. Így kénytelen vagyok ismételten, most már írásban felajánlani a Kos­suth utca 8. sz. alatti bérla­kást, annak érdekében, hogy a község egészségügyi ellá­tása ne szenvedjen csorbát. A tanács részéről felajánlott lakás elfogadása tekintetében kérem, 5 napon belül nyilat­kozni szíveskedjen, ellenkező esetben polgári peres eljá­rást kezdeményezek a lakás kiürítése céljából.” Maradt minden a régiben. Ekkor a tanács a Nyíregy­házi Városi Bíróságihoz fo­lyamodott, ahol február 28- án egyezséget kötöttek a dok­tornővel, amelynek értelmé­ben április 1-ig kiürítik a lakást. Abban is megállapod­tak, hogy a határozat ellen egyik fél sem fog fellebbezni. Március 15-én a doktornő benyújt egy fellebbezést. El­utasítják. De továbbra sem történik semmi. A megyei bírósági végre­hajtó május 8-i határozatá­ban utasítja a doktornőt, hogy költözzön ki. Minden hiába. Amikor megpróbálják szép szóval rávenni, be sem engedi a tanácselnököt és a végrehajtót. A rendelőben alszik... — Egyszer véletlenül nyit­va maradt az ajtó, és így si­került bejutnunk — folytató ja Fodor Lajos —, akkor is­mét mindent megígért a doktornő, aki egyébként de­cember óta lakbért sem fi­zet ... Maholnap júliust írunk, és mi képtelenek vai- gyunk elérni, hogy dr. Ny M. és családja átköltözzön a másik, számukra felajánlott és rendbe hozott lakásba. S mivel nincs lakása, tá­vozni készül az új orvos, aki január 21-én lépett munká­ba. Lánya albérletben lakik, ő maga a rendelőiben alszik, hiszen ügyeletet nem lehet ellátni valami albérleti, in­nen távol lévő lakásból. Bú­toraikat, holmijukat a vá­róteremben helyezték eL, ab­ban a hiszemlben, hogy csak átmeneti állapotról van szó. Türelmük most már fogytán. Ha nem költözhetnek be a szolgálati lakásba, kénytele­nek lesznek elmenni a köz­ségből. — Hát itt tartunk most. A doktor úr pár nap múlva visszajön szabadságáról, s lakás még mindig nincs. Ezek szerint már csak a kar­hatalom segíthet...? Hallgatunk egy sort. Mind­ketten azon töprengünk, mi­ként lehetséges, hogy egyet­len, hivatásához méltatlan ember megakadályozhatja egy fél falu gyógyítását? Egyedi eset. A beavatko­zás — bármüy fájdalmas le­gyen is — elkerülhetetlen. Gönczi Mária Jó start után a Domusban Bútorgyárak „névjegye“ Április elsején nyílt meg Nyíregyháza-Kőlaposon a Nyír-Domus Áruház. Hogyan sikerült a start? Az első hó­napbari nagy, 24 millió fo­rint volt a forgalma, ami részben a vásárlóknak az új áruház iránt mutatkozó foko­zott várakozásának, érdeklő­désének tulajdonítható. A jó start után lanyhult a vevők érdeklődése, csökkent az áruház bútor- és lakbe­rendezési forgalma. — Ez országos jelenség — mondja Ádám Zoltán, az áru­ház igazgatója. — Nyáron mindig csökken a bútorok iránti kereslet. Ősszel aztán ismét megindul a vásárlók rohama. Áru van bőven, 28 millió forint értékű árukész­lettel rendelkezünk, már-már bútorraktározási gondokkal küzdünk. Azonban a készlet nem mindig és nem minden­ben felel meg a vásárlók igé­nyeinek. Szekrénysorokból változatlanul nincs elegendő. A kárpitozott árukból jó az ellátás, de egyes különösen kedvelt bútortípusból kevés van. A legtöbben az óarany, a bordó, továbbá a zöldes szí­nű szövetű bútorokat vennék, de az ipartól ilyeneket rit­kán kapnak. Égető hiánycikk a Kombi gyerekágy és a Bar­ba elemes bútor. Gond az is, hogy az ipar a kereskedelemtől már egy fél évvel előre kéri az áruigény bejelentését, s így a vásárlók várakozásaihoz nehéz rugal­masan alkalmazkodni. Az év második felében a bútorgyárak a jelenlegitől lé­nyegesen gazdagabb áruvá­lasztékot ígérnek — szek­rénysorokból is. Nyáron az áruház ipari napokat szervez, amikor is az ország több bú­torgyára bemutatja terméke­it, melyek gyártására előren­CS1LLAGOS ÉGBOLT Ragyog a Lyra Medárd ismét alaposan rászol­gált a népi meteorológiai meg­állapításra, miszerint, ha Me- dárdkor (június 8.) esik, szá­míthatunk negyvennapos esős időre. Az időn ez június 7-ével kezdődött, s alig van egy-két nap azóta, hogy ne esett volna országosan az eső. A horult ég nem kedvez a csillagok szerel­meseinek. Ha viszont felszakad az összefüggő feJhőréteg, gyö­nyörködhetünk a csillagok nyá­ri ragyogásában. Egész éjjel a fejünk fölött ragyog a Lyra Végája, a Hattyú Denebje és a Sas Atairja alkotta „nyári csil­lag háromszög”. A Merkur 13-ig a Rák, majd az Oroszlán csillagképben ta­lálható közvetlenül a látóhatár felett. Vénusz viszont „hajnal- csillag” a keleti reggeli égbol­ton a Bika csillagképben. Kelé­sével két és fél, a hónap végére három órával előzi meg a Na­pot. Az óriás bolygó Jupiter a Bak csillagképben kora esti kelése miatt egész éjszaka él­vezetes látványt nyújthat. Ha­sonlóan a gyűrűjéről nevezetes Szaturnusz is, mely este a nyu­gati égbolton tartózkodik a Mérleg csillagképben és éjfél után nyugszik. m. t. f. delést is felvesz. Ez piackuta­tást is szolgál. Elég sok a panasz az im­port minőségére. A hazaiaké javult, amiben a bútorszállí­tás korszerűsödése is közre­játszik. Ma már a bútorok nagy részét közúton kamio­nokban, a vasúton pedig kon­ténerekben fuvarozzák. Így kisebb a sérülési lehetőség. Ez annál is inkább előnyös, mivel a kereskedelem nem rendelkezik olyan feltételek­kel, hogy a bútorokon az át­vételkor egy gyári meószintű vizsgálatot el tudjon végezni. — Annak ellenére, hogy kétezer négyzetméteren tud­juk a bútorokat bemutatni, azokat mégsem áll módunk­ban úgy elhelyezni, mint azt majdan egy szobában, lakás­ban fogják — folytatja Ádám Zoltán. — Ha azt tennénk, akkor a vevők az áruknak csak mintegy harmadát tud­nák szemügyre venni. Ezért a jövőben az OTP-vei közö­sen— úgy, mint valamikor a Szamuely-lakótelepen — sze­retnénk a bútorokat lakásban elhelyezve bemutatni, kiállí­tani. (cselényí) Vigyázat, gomba! Ügy látszik hiába minden figyelmeztetés és óvó szó, ha megjön az esős idő nem maradnak el a gombamérge­zések sem. A fővárosi napi­lapok és a Kossuth rádió nem mulasztja el nap mint nap az elriasztó esetek fel­sorolásával visszatartani a senkire sem hallgató gomba- szedőket. Mégis újabb áldo­zatokról érkezik híradás. A szomorú szenzáció nem ke­rülte el tájegységünket sem. Iván Józsefné 50 éves nyír- bogát-tolgyestanyai lakos a háza környékén szedett gombából főzött vacsorát családjának csütörtök este. Férjének az életbenmaradást jelentette szerencséje, hogy későn érkezett baza és nem bagytak neki a vacsorából. Péntek reggel az asszonyt és két lányát a nyíregyházi kórházba szállították. A ki­sebbik, kilencévest azonnal repülőre ültették, hogy Bu­dapestre vigyék, olyan vál­ságos volt az állapota. De a másik kettőé sem sokkal könnyebb. A rendőrség és a KÖJÁL folytatja a vizsgála­tot. Emberek, ne bízzatok magatokban — tehetjük hozzá a hírhez. Aki ismeri, tudja, hogy a gyilkos galó­cánál alig van szebb külsejű, és vonzóbb gomba — és alat­tomosabb. Nem éri meg koc­káztatni ! (és) A tárgyalóteremből Megrontás? Bőven adódik súrlódás egy, az általánosnak feltételezett helyzetre hozott törvény, s egyes népcsoportok eltérő életmódja, hagyományos tár­sadalmi kultúrája között. Er­re igen szemléletes példa az alábbi eset, amikor hivatal­ból el kell járnia a gyámható­ságnak, illetve a bíróságnak. Szociográfiákból, irodalmi alkotásokból és a gyakorlat­ból valószínűleg sokan isme­rik az elhálás szót, amikor a hagyományos cigány közössé­gekben a nemileg éretté vá­ló lányt valamelyik, nála nem sokkal idősebb fiú élet­társsá fogadja. Ott ez a ter­mészetes, ha a más környe­zetben élők furcsállják is. így történt a 17 éves H. Zsolt és a még tizennégyet sem be­töltött H. Enikő között is. Nem lett volna semmi gond a tiszavasvári szerelmesekkel, ha a lány teherbe nem esik. Miután ez a tény nyilván­valóvá vált, a gyámhatóság előterjesztette a magánindít­ványt a fiú ellen. (A gyerek azóta megszületett.) A törvény szava úgy szól, hogy a 14 évesnél fiatalabb lánnyal történő közösülés, annak beleegyezésével is megrontásnak minősül, a büntetőeljárás tehát megin­dult H. Zsolttal szemben. A Nyíregyházi Városi Bíróság dr. Bodnár Zsolt tanácsa foly­tatólagosan elkövetett meg­rontás bűntette miatt H. Zsol­tot fél év szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtá­sát egy esztendő próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jog­erős. A város ói óvodája Egy ház akkor kezd élni, amikor beköltöznek az el­ső lakók, amikor esténként kivilágosodnak az ablakok. Egy gyermekintézmény ak­kor, amikor a folyosón elő­ször csendül fel a gyerekek nevetése. Porkoláb Andrásné a má­tészalkai Északi lakótele­pen megépült új óvoda ve­zetője mondja: — Valami nagyon szépet csinált itt a város. Van az óvodánknak száma is, de én azt szeretném, ha csak „Északi” óvodaként is­mernének minket. — Megmagyarázná? — Nézze, itt körülöttünk napról napra minden vál­tozik. Egy városrész szüle­tik. Kis túlzással, ha kiné­zek az ablakon mindennap látok valami újat. Mások itt az emberek. Közelebb vannak egymáshoz, jobban ismerik egymást. Tudom, lesz itt ABC, iskola, lesz minden, ami a lakótelepi komfortot jelenti majd, de mi itt az első intézmény vagyunk. Nyilvánvalóan egy kicsit központ is. Nehéz időszakban kezdtünk, év közben, télen. És most né­hány hónap után azt mon­dom, hogy csodálatosak a szülők, hogy segítenek ha kérünk valamit... Nevelni csak szülőnek és pedagó­gusnak együtt lehet. Ha itt a szülők fát ültetnek, akkor nemcsak a kis fa gazdagít­ja az életet, hanem az is, hogy közben megismerjük egymást, és ezekkel a kap­csolatokkal a gyerekek nyernek. — Gondjaik? — Minden kezdet ne­héz. Az első napokban ke­vés volt a gyerek, még most sem telített a létszám, de legalább most úgy tudtuk elindítani a csoportokat, hogy mindenkit jól megis­mertünk. Ennek az óvodá­nak szinte mindene van, amiről egy óvónő álmo­dozhat. Figyel ránk a város- vezetés, törődik velünk. Szerepünk is más itt, mint a többi óvodáé. Mellettünk vannak a gyárak. A jövő mindenképpen az, ha szep­tembertől megindul a busz- közlekedés is, akkor sok, az üzemekben dolgozó édesanya hozhatja majd ide a gyermekét. Most há­rom csoportban hetvenen vannak, de öt csoportban lesz majd 125 gyerekünk. Gon­dolom ebben benne van, hogy nincs zsúfoltság, hogy ideálisak a feltételek. Eh­hez hozzáteszem, hogy na­gyon jó kis gárda alakult itt ki. Szakképzettek, fia­talok, de még sem egészen pályakezdők, akik itt dol­goznak. És szinte kivétel nélkül kisgyermekes édes­anyák is. A magam pél­dájából tudom, hogy ez mekkora előnyt jelent a mi munkánkban... — Egy gyermekintézmény akkor kezd élni, amikor felcseng az első nevetés. Zsibong, nevet a gyerek­had. A vezetőnő boldog, elégedett. Az örömét mond­ja, pedig hát panaszkod­hatna is ... — Kértük, és én re­ménykedem, lesz telefo­nunk. Tény az, hogy tele­fon nélkül egy óvodában nehéz. így mindenért ma­gunknak kell menni, ren­geteg időt vesz el ez. No de gondolja végig: három hónapja vagyunk. És már csak a telefon hiányzik ah­hoz, hogy igazán itthon le­gyünk ... Bartha Gábor Benépesült az óvoda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom