Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-26 / 148. szám
1985. június 26. Kelet-Magyarorszäg Értelmiség a mezőgazdaságban A tsz diplomásai TERMELŐSZÖVETKEZETEINKBEN talán soha nem volt akkora jelentősége a belső tartalékok mozgósításában az emberi tényező növekvő szerepének, mint napjainkban. A vezetés színvonala nagymértékben befolyásolja, sőt sok esetben meghatározza egy- egy közös gazdaság eredményességét, ezen keresztül sok száz ember sorsát, sok esetben a település helyzetét. A szövetkezeti értelmiségnek a termelési kultúra, a közéletiség, és szövetkezeti kormányzat fejlesztése területén — nem túlzás — küldetése van. Ezért nemcsak az a fontos, hogy a tsz-efcben dolgozó értelmiség szakmailag és politikailag jól képzett legyen, hanem szilárd erkölcsi alapokkal is rendelkeznie kell. A TESZÖV által készített felmérés adatai szerint Szabolcs-S^atmár termelőszövetkezeteiben 5267 dolgozó tekinthető szellemi foglalkozásúnak. A felsőfokú végzettségűek száma négy évvel ezelőtt 1467 volt, a felmérés időpontjában 1631. A növekedés 10 százalékos. A fluktuációra jellemző, hogy 1088-an érkeztek, és 739-en távoztak a tsz-ekből. Jelenleg a betöltetlen állások száma 103, legtöbb üres hely az ágazatvezetőkre és a növényvédő szakemberekre vár. A vizsgált időszakban 630 kezdő szakembert vártak, amelyre 507 pályázatot hirdettek meg, és 129, felső- oktatási intézményben tanulóval kötöttek ösztöndíjas szerződést. CSAK A SZAMOKAT TEKINTVE, a megye szakember-ellátottsága összességében jónak mondható. Kedvezőtlen azonban a helyzet, ha a területi elhelyezkedést vizsgáljuk. Az agrárértelmisóg nagy része a városok környékén igyekszik elhelyezkedni, emiatt a periférikus területek szak- emberhiánnyal küzdenek. Ezeken a helyeken elsősorban az onnan származó emberek vállalnak munkát. A mezőgazdaságban dolgozó értelmiség munkájára jelentős befolyást gyakorolnak életkörülményeik. Az életmód, a közérzet, és a politikai, közéleti aktivitás is függ ettől. Az átlag- keresetek szintje hozzávetőlegesen azonos a népgazdaság más ágazataiban dolgozó vezetőkével és szakemberekével, de a teljes képhez hozzátartozik, hogy a mezőgazdaságban azonos összegért tovább kell dolgozni. A kereseti arányokból megállapítható, hogy a jelenlegi bérgazdálkodás nem tükrözi kellőképpen a nagyobb 'szaktudást, a kockázat- és felelősségvállalást. Még olyan is előfordul, hogy az irányító szakember bére nem éri el az általa irányítottakét. Ennek következménye, hogy többen orientálódnak a kevesebb felelősséggel járó és kényelmesebb munkahelyek felé. Sok esetben nem szívesen vállalnak nagyobb jövedelemmel járó, de felelősségteljesebb feladatokat. Kiegészítő jövedelemforrás a háztáji gazdálkodás. Szö- vetkezetpolitikailag és morálisan az a helyes, ha a vezetők a tagegyenlőség tiszteletben tartásával azonos elveken és mértéken alapuló háztájit tartanak. Az életkörülmények fontos eleme a lakáshelyzet. Saját házzal csaknem kétezer vezető rendelkezik. Szolgálati lakást használ 615, és egy önmagáért beszélő szám: a vezetők közül 535 lakik más településen. AZ AGRÁRÉRTELMISÉG dinamikus létszámnövekedésével fokozatosan változott a vidéki társadalom szerkezete is. A mai faluban számuk közel azonos a pedagógusokéval, ennek kapcsán döntő szerepük van a település politikai és kulturális helyzetének alakításában. Az elnökök és a fővezetők igen nagy számban töltenek be a helységekben választott politikai tisztségeket. A legutóbbi választásokon az arányuk még fokozódott is. A mezőgazdasági szakemberek mind több esetben jelentik az állami irányító apparátus utánpótlás bázisát. A felmérés által vizsgált időszakban a szövetkezeti vezetés helyzete javult. A politikai, állami és érdek- képviseleti szervek segítségével emelkedett a képzettség szintje, javult az anyagi helyzet és ezzel együtt az élet- és munkakörülmények. Munkájuk társadalmi elismerésének foka nőtt, a közéletben aktívan- vesznek részt. Továbbra is nagyon fontos feladat az utánpót ■ lás biztosítása, és a. szakmai szint növelése érdekében a felsőfokú intézményekkel szocialista szerződésen alapuló kapcsolat fenntartása. ENNEK ÉRDEKÉBEN a TESZÖV növeli a szövetség által ösztöndíjban részesítettek számát, elsősorban a kedvezőtlen adottságú vidékeken, főleg mátészalkai és fehérgyarmati körzetekben. Esik Sándor Egymásra utáltán Vasmarokkal - számitóan — Az árversenyben nem hiszek — jelenti ki Egri Tibor, a hárommegyés MÉH vállalat igazgatója Debreceniben. — Esetünkben ez nem lenne más, minthogy mind szűkebbre és szűkebbre szabnánk az árrésünket, magyarán a hasznunkat. Egyikünk sem áll olyan jól, hogy ezt megtehetné. De nem is ez az a terület, ahol túllicitálhatjuk egymást. A másikénál magasabb színvonalú szolgáltatás, illetve a feldolgozottsági fokok növelése .. . ezek azok a fegyverek, amelyekkel kiüthetjük a versenytársat a nyeregből. A vas- és acélhulladék ösz- szegyűjtésének, feldolgozásának és tovább értékesítésének piacán ütközhetnek, kereszteződhetnek a két vállalat érdekei. Csábitás A Herbária Vállalat nagy halászi gyógynövény üzemében naponta 300—350 kilogramm borsmentát dolgoznak fel. Ezenkívül, közel hatvan féle gyógynövényt csomagolnak belföldre. Képünkön válogatják a borsmentát. (Császár Csaba felvétele) — Nemrégiben csábította el tőlünk a MÉH a Hajtóművek és Festőberendezések Gyárát — közli Gönczi Györgyné, a KOKÖV nyíregyházi, egyben egyetlen szabolcsi telepének vezetője. — Ez rendkívül érzékenyen érintett .bennünket. Az átpár- tolás következményeként évi kétezer tonna jó minőségű vashulladéktól esünk el. Ráadásul olyan körülmények között, amikor 1984-ben a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem (tudtuk a korábbi évek állandó mennyiségét, mintegy 16 ezer tonnányi anyagot begyűjteni a megyéből. A HAFE igazgatójának, Hekmann Lászlónak véleményét — amelyet a cégével kapcsolatban felmerült kérdés kapcsán hallatott — nemigen illetheti kritika. — Hódítson vissza a KOKÖV magának, állunk elébe. Egyelőre a MÉH nekünk jobb üzlet, mert szolgáltat. Például : besegít az elfekvő készletein^ értékesítésében. Kedvezményes ruházati, háztartási vásárt szervez a kapuinkon belül. A haszonvas-tele- pein elsőséget élvezünk a vásárlók között. Itt a gyárban, a helyszínen préselik a vashulladékot, tehát nem kell naponta kihívni őket. De aki ennél többet nyújt, amellé állunk. Tartozunk az igazságnak annyival, hogy megemlítsük: a MÉH szervezeti, gazdálkodói felépítésének és a gazdaságba való beágyazottságának köszönhetően bizonyos helyzeti — de mondhatjuk monopol — előnyöket élvez a begyűjtésben. Hiszen az üzemeknél nemcsak vashulladék keletkezik, hanem rengeteg más egyéb eldobni való anyag is. A termelőknek is kényelmesebb, ha az összes feleslegessé vált melléktermék eltüntetését egyszer s mindenkorra a MEH-re bízzák. Arra gondolni sem merünk (?), hogy a MÉH esetleg felfüggesztené, vagy zavaróan lelassítaná egy-egy cég összes, még valahol hasznosítható hulladékának elMár csak a példa kedvéért is szívesen látnánk két olyan vállalatot, amelyek — a szó klasszikus értelmében — versenyeznek a piacon. Ügy tetszett, hogy a Kelet-magyarországi MÉH Nyersanyag-hasznosító Vállalat és a Kohászati Alapanyag-előkészítő Közös Vállalat (KOKÖV) valóban egymásnak feszülnek. Az alaposabb vizsgálat azonban arra derített fényt, hogy a két cég között legfeljebb csak huzalkodás, szelíd küzdelem folyik, mert a felek támaszkodni is kényszerülnek egymásra. Vasmarokkal fogják egymást, s ez egyszerre jelent kölcsönösséget, gyanakvást és készenlétet is. szállítását abban az esetben, ha például ezek a cégek egyszerre csak a kidobott vasakat a KOKÖV-riek engednék át. Noha e feltételezésnek nehéz hitelt adni, tagadhatatlan, hogy — monopolhelyzeténél fogva — a „zsarolás” veszélye fennáll. Előny—hátrány — Előnyére van a MÉH- eseknek az is, hogy közismerten szerteágazó tevékenységet folytatnak, ezért a jövedelmezőbb területekről köny- nyebiben csoportosíthatnak át pénzeket a kevésbé nyereséges, vagy akár veszteséges területek megsegítésére, gazdálkodásának javítására. Ezt már Herbák Béla, a KOKÖV debreceni területi begyűjtőteiepének vezetője magyarázza. — A kizárólag „egy lábon álló”, csak hulladékvassal foglalkozó KOKÖV-nek ilyesmire nincs lehetősége. Az is nagy „előny”, hogy nekik minden jelentősebb településen van telephelyük, és lényegesen nagyobb a gépkocsiparkjuk. Mielőtt a két vállalat egymáshoz való viszonyáról kialakuló képünk egyoldalúvá válna, idézzük Egri Tibort. — Szabolcsban most a miénk lett a HAFE, de ha a három megyét tekintem — tehát még Hajdút és Szolnokot is —, a „hódítási” helyzetünk korántsem ilyen rózsás. Sőt, az utóbbi .időben mi állunk .rosszabbul, hiszen a KOKÖV két nagy gyárat ragadott el tőlünk. Eltekintünk attól, hogy részletezzük, miért számít a begyűjtésiben a szocialista szektor zsíros falatnak. Elegendő, ha csak a nagy és biztos hulladék mennyiségére, a szállítóeszközök kihasználtságára utalunk. De nem hallgatható el az a tény sem, hogy az elmúlt években érezhetően csökkent a pazarlás az üzemekben, meggondolják, mit dobnak ki. Vasat a lakosságtól — Április közepétől a KOKÖV a lakosságtól is átveszi a hulladék vasat. Eddig nem volt ilyen. A begyűjtött rneny- nyiséget csak ezen a módon lelhet növelni. Áraink alighanem kedvezőbbek a MÉH- áraknál — mondja Herbák Béla. Hogyan értékeli a fejleményeket a MÉH vezetősége? Ezt a vállalat igazgatója tolmácsolja: — Az árkülönbözet jelentéktelen, kilónként itíz-har- minc fillérrel adnak többet, ez nem igazán ösztönző hatású. Egyébként sincs a lakóterületeken annyi és olyan minőségű vas, amiért érdemes lenne harcolni. Szabolcsban begyűjtőnk összesen 21 ezer tonna vas- és acélhulladékot, és ennek általában csak a harmada származik a kommunális területekről. Felmerül a kérdés, hogy lehet-e egyáltalán igazi versenyhelyzet két olyan vállalat között, amelyek egymás lekötelezettjei is? A MÉH Vállalat évente 50 ezer tonna vas- és acélhulladékot ad át a KOKÖV-nek kohászati előkészítésre, előfeldolgozás- ra. Ez az egyetlen csatorna az országban, amelyen keresztül a Kelet-magyarországi MÉH Vállalat ilyen volumenben értékesíthet. Ugyanakkor — és a zavartalan együttműködés fejében — a MÉH a KOKÖV fizetési nehézségeivel szemben elnéző. Végül csak a vasmarok marad, és azt sem tudni, ki kit markol vele. Sztancs János Konvejorok Kínába Tavaly kínai szakemberek keresték meg a HAFE nyíregyházi gyárának vezetőit azért, hogy konvejorok és porszóró berendezések tervezéséről és gyártásáról tárgyaljanak velük. A megbeszélések sikerrel jártak, s ennek eredményeként megkezdték kínai megrendelésre a termékek tervezését, amelyben nyíregyháziak is részt vettek. Ez év első felében a nyíregyházi gyár elkészítette a megrendelt komplett berendezést. A termék minőségének ellenőrzésére és átvételére hat főből álló kínai delegáció tartózkodott náluk, melyet Ding Xi Fang a sang- haji hűtőgépgyár igazgatója vezetett. A berendezés egyik része, (húszvagonnyi) elkészült és elszállították Kínába, míg a másik húszvagonnyi terméket június végén adják vasútra a nyíregyházi gyárból. Híd—fából Amíg nem látják el sem hiszik, hogy dirib-darab akác- fákból; olyan 100 méter fesztávolságú, 20—30 tonna teherbírású híd készült napok alatt a Szipa patak felett, mely állja az idők viharát, s a nagy forgalmat. A FEFAG svéd licenc alapján hasznosítja a hulladék akácfát. A csapolt, ragasztott hidat a helyszínen állították össze, hogy a tákosi erdőből az évi 2—3 ezer köbméter fát ki tudják szállítani. Gondolva az őszi-téli időjárásra, a fehérgyarmati erdészet dolgozói sziladekorral vonták be a faanyagot, ezzel is növelve tartósságát, (m. k.) Cápa A cápa a dramaturgia egyik alapszabálya szerint nem jelenik meg mindjárt a film elején a maga valóságában. A fűrészfogakkal teli hatalmas tátott szájat csak a cselekmény első harmada után látjuk meg egy pillanata, s megrettenünk. Ezt nevezik a hatás kedvéért való késleltetésnek. Spielberg filmjét is több mint tízéves „késleltetéssel” vetítik most nálunk, s ennek korántsem valami dramaturgiai szabály az oka, ettől ugyanis nem rettenünk meg: tudomásul vesszük, hogy nálunk ez így szokás. Az effajta filmek esetében megvárjuk amíg elsimul a világsiker hullámverése, utána azt mondjuk kissé gyanakodva: ugyan nézzük meg már mi is. Mit tudnak ezek a szuperprodukciók, hogy úgy oda van érte a nép? Tényleg, mit tud Spielberg és stábja, amit mi nem tudunk? A kérdés ravasznak látszik, de ne dőljünk be, mert a válasz pofon egyszerű. Spielberg — akárcsak Hitch- coc — jó mozit tudnak csinálni, a dramaturgia alapszabályai szerint. Nem keverik össze a cselekmény szálait, nem ga- balyodnak bele a részle- . tekbe, nem magyarázzák túl, amit a közönség már úgyis ért és egy pillanatra sem engedik, hogy a néző diszkréten elálmosod- jon. Hallottam — vagy olvastam valahol —, hogy a kubaiak jókat derültek a filmen, mondván: az igazi cápák nem ilyenek. Márpedig ők csak ismerik, hiszen a Karib-ten- gerre járnak strandolni. Mi nem derülünk — nem ismerve közelről ezt a vérszomjas ragadozót —, inkább elgondolkodunk. Miért van az, hogy Spielberg és társai eny- nyire aggályosán ügyelnek a dramaturgia alapszabályaira? Miért bizonyítgatják ilyen látványosan kifogástalan szakmai tudásukat? Talán nem szeretik, ha fimjeik fél házzal mennek a világ kisebb és nagyobb mozijaiban? Fogadtak egymással egy üveg Martiniba, hogy akkor is megnyerik a közönséget, ha filmjükben végeredményben semmi maradandó művészi gondolat sincs ? Vagy még csak nem is fogadtak? Eleve úgy állították össze a csapatot (operatőr, színészek stb.) csupa olyan emberekből, akik mindent tudnak, amit ebben a mesterségben tudni lehet? ________M. A. 3