Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-22 / 145. szám
1985. június 22. IK Korszakos személyiség volt Friss, gazdag színvilágú tájképek, a falu mindennapjainak egy-egy jelenetét megörökítő, ol thatatlan derűről tanúskodó vásznak gyönyörködtetik a látogatóit a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központban. A tárlat — amely Döbrentey Gábor életművének egy szeletét muitaitja be a nyíregyházi közönségnek — szinte fellesel a küzdelmes sorssal, amely a művésznek osztályrészül jutott. — Édesanyja özvegyen nevelte önt és kilenc testvérét. Ilyen körülmények között gyakorlatilag a nullával egyenlő a kitörés esélye. — Mégis sikerült, és nemcsak nekem, a többi testvéremnek is, akik között gazdálkodó és pedagógus egyaránt akadt. De festő csak belőlem lett, jóllehet többen is tehetségesen rajzoligaittaik a családban. — ön még a múlt században született, aligha kerülhette el az első világháború idején a katonáskodást.. . — Sajnos valóban így volt. Háromévi frantszoligá'lat után olyan betegen jöttem haza, hogy még éviekig feküdnöm kellett. Ekkor, az ágy, betegség fogságában kezdtem rajzolni, festeni — a magam módján kapaszkodtam az életbe . . . Felgyógyulásom uitán végleg eldöntöttem, hogy festő leszek. Első mesterem Révész Imre volt Kecskeméten. 1928-ban kerültem a Képzőművészeti Főiskolára, ahol össze-ivissza hét évet töltöttem, először Glatz Oszkár tanítványaként, majd tanársegédként. Innen tehát a képeken a nagybányai iskola visszfénye, a technika, a mesterségbeli tudás jegye, az üde, eleven színvilág. — Mikor, mivel aratta első sikereit? — A 30-as években SSSi témájú képekkel. A Műcsarnok egyik pályázatán a három nagydíjból én kaptam az egyiket (a másik kettőt Szőnyi István és Aba Novák Vilmos). Ezt követően szülővárosom, Szombathely bízott meg egy Szent István-témájú táblakép elkészítésével. A festmény az ottani városházát díszítette volna, de a második világháborúban megsemmisült. A háború, majd a személyi kultusz évei megroppantották a művészi pálya ívét. Döbrentey Gábor évtizedekre letette az ecsetet. — A pályát is elhagyta? — Nem. Már a főiskolán foglalkoztam a monumentális festészettel, akkor gyűjtött A Mester kiállítása megnyitóján (jobb oldalon) ismereteimnek, tapasztalataimnak ez idő alatt nagy hasznát vettem. A Parlament falfestményeit restauráltam, hasonló feladatokat kaptam a Tudományos Akadémián, az Operaházban. Több vidéki kastély freskóinak helyreállításán is dolgoztam. Ez olyan kemény fizikai munka volt, hogy ha akartam volna, akkor sem bírtam volna festeni. A osond csak tavaly tört meg, amikor ismét a szülőföld hívta a már-már elfeledett művészt. S most Nyíregyháza. — Három—négy éve, hogy újból festege- tek, de műterem híján inkább csak tájképeket — a Balatont, Mecsek lábánál elterülő vidéket... Minden stílus tetszik, ha elmélyülést, hangulatot, értéket látok benne. — Családja? — A feleségem rajztanárnő, de teljesen leköti a munkája. Szép gyermekrajzgyűjte- ménye van. A lányom annak idején egyszerre jelentkezett az orvoskarra és a Képzőművészeti Főiskolára — képzelje, mindkettőre fölvették ... Aztán az orvosit választotta. — Immár 89. évébe g£íí erővel megújult munkakedvét? — Ha festésről van szó, győzöm! Gönczi Mária Döbrentey Gábor festőművész képeiből nyílt kiállítás a napokban Nyíregyházán a Váci Mihály Művelődési Központban. Mostani kiállításán, melyet június 26-ig tekinthetnek meg az érdeklődők," az idős művész ismét'' bebizonyítja: nemcsak a monumentális munkák mestere. Sokácok fehérben Pécsváradi házak, emberek Kotróhajó a Balatonon Henry Fonda emlékezetére Nemrég sugározta televíziónk — közkívánatra, közönségszavazatok alapján — a Volt egyszer egy vadnyugat című amerikai filmet. Az egyik főszerepet Henry Fonda játszotta. A produkció 1969-ben készült, Fonda akkor már rég a csúcson volt: az egyik legnépszerűbb amerikai filmszínész, világsztár, sok-sok szereppel a háta mögött. Az amerikai közönség nehezen fogadta el, hogy ebben a filmben Hank — így nevezték Fondát — hidegvérrel kiirt egy egész családot. A gonosz megformálása nem illett bele a képbe, amelyet a nézők róla, a kedvencről kialakítottak. Milyen is volt valójában? Pályája kezdetén kritikusai felfedezni vélték, hogy „tipikus vadnyugati” járását, hangját, lóra termett testalkatát szülőföldjének, Neb- raskának köszönheti, ö maga erről így vélekedett: „Közép-nyugatról jöttem, és büszke vagyok rá. Nem kértek, és nem is kellett, hogy kérjenek, hogy játszam Sha- kespeare-t vagy más klasz- szikusokat, mert én mindig omahai vagyok, nebraskai. Sohasem akartam igazán más lenni. Ha megpróbáltam, kudarcot vallottam.” Nem tartozott a világ legnagyobb színészei közé. De mindenképpen az élvonalban foglalt helyet, az amerikai film korszakos személyisége volt. Befelé forduló, kevés szavú ember, hol kötekedő, hol rendkívül hűvös. Tehetséges volt, aki még a kommersz filmek nem igazán megírt figuráinak is úgy kölcsönözte oda egyéniségét, hogy mind a közönség, mind a kritikusok dicsérték. 1905. május 16-án született a Nebraska állambeli Grand Islandban. A középiskola elvégzése után a minnesotai egyetemen újságírást tanult. Az egyetemi színjátszóknál jegyezte el magát a színpadHenry Fonda dal. Játszott, díszleteket festett. Nem kis családi viharok után végleg a színészetet választotta élethivatásul. Ötször nősült. Két gyermek apja, egyet örökbefogadott. Jane és Peter édesanyja, Frances Seymour Bro- kow öngyilkos lett. A nyugalmat, boldogságot ötödik felesége, Shirlee mellett találta meg, vele élt haláláig. Rengeteg filmet forgatott. Sok feledésre érdemeset és sok emlékezeteset. Az egyik legemlékezetesebb az Érik a gyümölcs Tom Joadja. Vagy Az ifjú Lincoln? A tizenkét dühös ember esküd tje? A Háború és béke Pierre Be- zuhovja? Az Arany-tónál halálra készülő öregembere? — Az Oscar-díjat csak élete utolsó éveiben kapta meg. Amikor 1982. augusztus 12-én, hosszú betegség után elhunyt, a Newsweek című hetilap a többi között ezt írta: „...Egy fél ország számára Fonda személyesítette meg az amerikai eszményképet. Egyesítette Clark Gable ironikus bájét, John Wayne egy tömbből faragott figuráját, James Cagney amerikai temperamentumát, Gary Cooper szófukarságát, Spencer Tracy rendíthetet- lemségét, James Stewart közvetlenségét.” Valamiben azonban egyedülálló volt: dinasztiát alapított. Leánya, fia és egyik unokája is a filmművészetet választotta élethivatásul. Jane és Peter más-más úton jár ugyan, de követi apját. Azt a Henry Fondát, aki most, május 16-án lett volna 80 éves. Három éve halott, de filmjei, alakjai fel-feltűn- nek moziban, képernyőn, hogy meggyőződhessünk róla: méltán volt a legnépszerűbbek egyike. Erdős Márta nyári filmajánlat Házibuli (francia film, Claude Brasseurrel) Gál Farkas A szerző mindjárt a bevezetőben felhívja a figyelmet, hogy nem tudományos igény- nyél és precizitásisaJl megírt jogtörténeti sziakiköinyvet kívánt az olvasó kezébe adni, hanem ismeretterjesztő szándékkal íródott, különféle forrásokból összeállított, a földesúri bíráskodást mutató „jogi eseteket”. A földesúri bíráskodás a feudális rend jellemző vonásaként kíséri végig azt a társadalmi-gazdasági alakulatot, amely a jobbágy-földesúr viszonyra örökös röghöakötötit- siégi jellegű összetartozásra épült. Hazáinkban már a XIII. században érvényesült az úriszék, a földesúr ítélkezési joga. A Dózsa-féle parasztháborút követően a hírhedt Tripartitum (Warbőczi Hármaskönyve) szolgáltatta az úri önkény jogalapját. Igaz, Werbőczi főműve sohasem szeratesíttetett, mégis az úriszéki gyakorlat fundamentumát képviselte. Olyannyira beleivódott a joggyakorlatba, hogy 1628-ban fölvették a Corpus Juris Hungarici (Magyar Törvénytár) gyűjteményeibe, s érvényét csak 1848-ban vesztette el. Gál Farkas könyvében a nép mélységes alávetettsége, kiszolgáltatottsága, az ítéletek embertelensége, a kegyetlenség, egy hatalmát még máglyák lángjával is fenntartó viliág mutatkozik be előttünk. Megtudhatjuk melyek voltak azok a bűnök, amelyeket ez a korszak a legsúlyosabb vétkek közé sorolt. S ha mai tudatunkkal nézzük ezeket a bűnökét, valóban elítélendők, csakhogy nagyon sok esetben — s ezt számtalan adat bizonyítja — justizmord történt. Vagyis még a bizonyítékok is hiányoztak a bűnösökkel szemben. Nem kellett más, mint egy-két rosszakaratú ember s máris embereket törtek kerékbe, vagdaltak négyfelé, kötöttek lovaskocsi után, az enyhébb büntetések- \ ről, mint botozás, pálcaütés, esztendőkig tartó vasban eltöltött rabság, közmunka, böjt, pénzbüntetés, most nem is beszélve. Nem csak olvasmányosak, de tanulságosak is azok a fejezetek, amelyek bemutatják, hogy milyen volt — vallási előítéletek, vallási szigor miatt is — az olyan bűnök megítélése, mint az istenkáromlás, a magzatelhajtás, pa- ráznaság, a házasságtörés, a hitszegés, boszorkányosság stb. melyek kegyetlen büntetése előtt nem csak érthetetlenül, de mély megrendüléssel is áll a mai ember. Az is kiviláglik ezekből a történetekből, hogy a közönséges bűnözők ellen, mint a pusztai talvajlás, rablás, betyárkodás is, ugyancsak folyt az állandó küzdelem, s a könyv is egész fejezetet szentel a híres betyárok cselekedeteinek, illetve az ellenük lefolytatott pereknek. Legtöbbjük az akasztófán végezte, de sokan raboskodtak a kiskunfélegyházi börtönben is, ahol most a szinte egyedülálló börtönmúzeum őrzi az egykor vallató-, kínzóeszközöket, hírhedt betyárok arcképeit, a siralomház eredeti tárgyait. A könyv Pásztor Zoltán fotói segítségével mutatja be a börtönmúzeumban található „rek- vizíitumokat”, szinte illusztrációnak mondható dokumentumokat. A könyv befejező fejezete a börtönviszonyokat, a kínvallatás módszereit és a pallos működését részletezi. Itt olvashatjuk Katona Józsefnek, a Bánk bán szerzőjének, Kecskemét akkori ügyészének egyik feljegyzését. Arra kéri az úriszéket, hogy az új áristomot építtessen, mert „a jelenlegiben 20—30 ember is egy rakáson szorong, és a börtönt a rabok mulató hellyé változtatták.” A tesrti fenyítéseket pedig csak annyira veszik, hogy némelyike 15—20 pálcaütést is kiáll a másik helyett egy pint borért. Katona József kétségtelenül a tényeket írta ■le, de az sem lehet vitás, hogy nem mindenkinek volt „mulató hely” a tömlöc. Ez a könyv' méltán tarthat igényt érdeklődésünkre, hiszen a nagyközönség előtt egy alig-alig ismert világot tár fel. Orosz Szilárd If M HÉTVÉGI MELLÉKLET Áz úriszék előtt
