Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-08 / 106. szám

1985. május 8. Kelet-Magyarország 3 Képviselőjelöltjeink Fucskó Zoltán Ha csak azt mondjuk: Penészlekről indult, máris könnyen el tudjuk képzelni, hogy megyénk egyik legfia­talabb — ha nem ö legfia­talabb — képviselőjelöltje, Fucskó Zoltán igen nagy utat tett meg 27 éves ko­rára. A SZÁÉV asztalosüze­mének belső művezetőjét a szabolcsi ipar egyik felleg­várában, a Taurus Gumi­ipari Vállalat nyíregyházi gyárának kultúrtermében zömében munkásemberek jelölték országgyűlési kép­viselőnek. Közvetlen mun­katársa volt az ajánlója is, aki a fiatalember szívóssá­gát, nagy munkabírását, kö­vetkezetességét méltatta. Szülőfalujában járta az általános iskolát, aztán bú- torasztalos tanulónak sze­gődött, Nyírbátorban tanult s a „Nyírfa” Vállalat nyír- bélteki üzemében kezdett dolgozni a friss szakmun­kás: két évig faipari szer­számokat gyártott. Közben azonban heti három alka­lommal vonatra ült, sietett Nyíregyházára, a Kossuth szakközépiskolába, tanulni. Egy év után éppen a to­vábbtanulás miatt lett, „szá- éves” és a Tünde utcai munkásszállás lakója. Érett- iSégi, aztán másfél év ka­tonaság, ahol élt a lehető­séggel s letette a techniku­si minősítő vizsgát. Lesze­relés után nyomban jelent­kezett a szakmunkástanulók egyetemi előkészítő tanfo­lyamára, s hogy milyen si­kerrel, azt jól bizonyítja: jelenleg a Soproni Erdésze­ti és Faipari Egyetem má­sodéves hallgatója s bár le­velező, nem kell szégyen­keznie az előmenetel mi­att. Nős, 11 hónapos a fi­uk. Nem állt sorba egy per­cig sem lakásért — családi kalákában a saját kezével épített kertes házat Borbá­nya szélén, a Százados ut­cában. 2-es választókerület Ifjúmunkásként lett a párt tagja, s a közélet első lépéseit a pártalapszervezet szervező titkáraként tette meg. Az idén a vállalati pártbizottság tagjává vá­lasztották. Még sohasem látta belül­ről az Országházat, ahol — megválasztása esetén — 30 ezer nyíregyházi ember szószólója lenne. Már a' je­lölést is nagy megtisztelte­tésnek érzi, s miután neki a választás napján nincs ve­szíteni valója, csendesen beszél róla: miért is dolgoz­na ő a szíve szerint képvi­selőként. A 2-es választóke­rület egyik legnehezebb te­repe a Guszev-lakótelep, ahol hiányzik a járda, meg­süllyedt az úttest, sok he­lyütt bokáig ér a víz. Tud­ja, most „nem olyan idők járnak”, hogy milliókért tartsuk a markunkat, de azt is tudja: nem minden pénz kérdése. Ha sikerül jó ügyért összefogni a la­kosokat meg az itt lévő ipari üzemeket, akkor le­het csökkenteni a különb­séget a Guszev és a belvá­rosi sávházak között. Töb­bet kell törődni az öregek­kel, a rokkantakkal, a nagy- családosokkal, a fiatal házas hajléktalanokkal: ezek ké­pezik Fucskó Zoltán prog­ramjának főbb pontjait. Novak Lajos Novak Lajos életútja — úgy tűnik — már végérvé­nyesen a vashoz, az acélhoz kötődött. A „Fémmunkás” Vállalat nyíregyházi gyárá­nak technológiai csoportve­zetője ugyanis Csepelen kezdte a munkáséveket. Oda viszont Tiszabercelről vo­natozott s mielőtt a Csepel Vas- és Fémművek dolgo­zója lett, sikeresen érettsé­gizett a gépipari techni­kumban. Nyomban bekerült a mélyvízbe: gyártásterve­ző lett s ő már akkor szem­besült olyan ma divatos fo­galmakkal, mint az anyag­takarékosság, a maximális gépkihasználás. Több, mint másfél évtizede ennek. Ö is ingázott Bércéi és Csepel között kerek tíz esztendeig, aztán közelebb húzódott a szülői házhoz: ezután már „csak” Nyíregyházára vo­natozott naponta, öt éven át, aztán ő is maga épített házat a Ságvári-telepen. A VAGÉP Vállalat technoló­gusaként dolgozott s 1980- ban ő lett a technológiai csoport vezetője. Rajtuk, a termelés jó színvonalú elő­készítésén áll vagy bukik sokszor a gyár termelése. A Csepelen tanult preci­zitást, fegyelmet magával hozta a Nyírségbe, meg az örök nyughatatlanságát, kí­sérletező kedvét is. (Két­szeres kiváló újító: ezt csak azok kapják, akik az anyag- és energiagazdálkodás te­rén újításaikkal legalább 3 millió megtakarítást produ­káltak.) Persze Novák Lajos nem afféle szemellenzős szakem­ber, hanem nyitott a világ­ra, érdekli a közösség min­den gondja-baja, legyen az gyári, avagy városi ügy. A gyáron belül mint a szak- szervezeti bizottság tagja már több, mint 13 éve bát­ran kiáll a munkások érde­ke mellett, s magával tudja ragadni őket, ha „szorít a cipő”. A gyárkapun kívül! Az utóbbi 5 évben mint a városi tanács tagja a Ság­vári-telep közel 3 ezer la­kosának életét igyekezett megszépíteni, nem is kevés eredménnyel. Dióhéjban: társadalmi összefogással, ta­nácsi segítséggel a városban elsőként itt készült magán­erős gázvezeték-hálózat; az­tán megépült vagy 10 kilo­méternyi járda, gazdagodott az óvoda, korszerűbb lett a fűtés a Bolyai téri iskolá­ban. Ha az 50-es tanácstagi körzet kapott 1 forintot a várostól, ők minimum ket­tőt tettek hozzá s a szerve­zésben Novák Lajosra min­dig számíthattak az embe­rek. Most mint képviselőjelölt sem kerget illúziókat, to­vábbra is a földön kíván járni, méghozzá nyitott szemmel s megoldani sok olyan apróbb dolgot, ami ér­zékenyen érinti az embe­rek hangulatát. Kis befek­tetéssel, sok munkával egy új buszforduló, Rozsréten, Manda-bokorban segíteni az ivóvízgondon, javítani a külterület áruellátását. Többek között ezért kíván munkálkodni gyári munká­ja és a tanulás mellett, hi­szen a most 36 éves tech­nológus — aki két szép gyermek apja — most a miskolci Nehézipari Egye­tem másodéves hallgatója. Vallja: a legfontosabb min­denben szót érteni az embe­rekkel. Havonta 400 tonna gyümölcs feldolgozásával, több mint 1 millió félliteres üvegbe tölte­nek ivólevet a Nyíregyházi Konzervgyárban. Képünkön: ringlószilvából készült ivóle­vet tölt az üvegekbe az automata gépsor. (GB) I ____Egyszerre két /»kólát____ Kísérlet—haszoDial Hogyan lehet az általános iskola két felső osztályát és a szakmunkásképzőt össze­olvasztani, egy füst alatt el­intézni? A kérdést hét— nyolc évvel ezelőtt tették fel önmaguknak az oktatási szakemberek megyénkben. Nem azért, hogy valami meghökkentően újat találja­nak ki, vagy a csodagyere­kek iskoláját kívánták meg­alapozni, ahol egyszerre vé­gezhető el az általános is­kola és a szakmunkásképző. Speciális tantere A sok túlkoros, elsősorban gyermekotthoni fiatal érde­kében kezdték el hét évvel ezelőtt az Országos Pedagó­giai Intézet szakmai felügye­letével, a Művelődési Mi­nisztérium engedélyével, a szokatlan kísérletet. Speciá­lis tantervet dolgoztak ki a szakemberek az általános is­kolai és szakmunkásképző­beli tananyag összehangolá­sára. A színhely a tiszadobi II- ku Pál Gyermekváros lett, ahol a helyi ipari szakmun­kásképző intézettel együtte­sen hozzáláttak 250, főként gyermekvárosi gyermek ok­tatásához, akik különböző családi, társadalmi okokból megkésve jutottak el az ál­talános iskola hetedik és nyolcadik osztályába. Ezt a késést igyekeznek speciális képzési módszerekkel és y tantervvel — természetesen rtgykori községünk Ecsed fi — a mai Nagyecsed — hiába volt névadó­ja a lápnak — mégsem tar­tozott teljesen a lápi közsé­gek kategóriájába. Egyetlen úton lehetett megközelíteni és ugyanazon visszafelé el­hagyni. Még abban az ősibb állapotban sem — amikor az írások szerint — Évila Csele­bi, a híres török utazó arra jártában megcsodálta mesz- sziről templomának tornyait és a várat. És bámulatában hatalmas fehér teknősbéká­hoz hasonlította, mely szinte kiemelkedik az égresekkel tarkított nádrengetegből... (Azóta persze minden meg­változott. A századfordulón elvezették a vadvizeket. Most a hatvanas években pedig a melioráció minden emlékét eltüntette. Bedúratták az ere­ket, feltöltötték a laposokat, még a híres Sárvár dombjá­ból is csak vita után hagytak meg valamit mutatóba ...) Időnként tehát át lehetett rajta kelni. Óvatosan, vi­gyázva még a lépésekre is, kerülgetve a fokokat. Mert hiába tetszett messziről si­mának a terep, az ereket, láp- kutakat a mohával fedett ingó lápokat csak az avatott szem láthatta. Ilyen részen legeltetett egyszer egy juhász. Nem nagy, olyan közepes rendű falkát, amikor a nyílt vizeket mondom — az anyátokat...! A legdíszesebb öltözékű azonnal fogadta a szíves kö­szöntést és érdeklődni kez­dett a juhásztól a következő­képpen ... — Juhánypajtásmélyavíz...? A juhász — és nem juh- gyász, ahogy a rosszakat szokták nevezni — újra iga­Lápi rege kerülgetve, egy lovas csapat közeledett feléje. Szép fényes szőrű paripákon és a rajtuk ülők, még ragyogóbb öltözék­ben ... Vélhető volt — hogy valamiféle úr és kísérete. A juhász előre köszönt és megbökte a kalapját. Gon­dolta — ne nézzék kimondott ecsedi kokónak, mert azok szoktak csak mozdulatlan- kodni és magukban morogni valamit, ha idegen került a lápon útjukba. Közben rend­re utasította kutyáit... —• Csiba te ...! Csiba, ha zított egyet kalapján, mely­nek az volt a pugrisok — pa­rasztok — előtt a rejtett kü­lönlegessége, hogy belsejének felső részébe egy bogrács ki­vágott feneke volt varrva. Hogy amikor botra kerül a sor — mert a szó kevés va­laminek intézésére — hiába vágják fejbe. Csak belerez- dül a kobakja és aztán a má­sodik ütés — egyben az utol­só — az övé volt... — Háromszázuramkengye- lig — hangzott emígyen a válasz ...! De olyan határo­zottan és minden megillető- dés nélkül, amint kérdezve volt...! Az úr intett, hogy érti és köszönni __Majd sarkantyút adott lovának és haladtak to­vább. Már messze jártak, amikor az egyik kísérő arra tett célzást, hogy a válasz bizony eléggé érthetetlen volt. így egyben tiszteletlen is. (Azt bölcsen elhallgatta az illető, hogy a kérdést se igen értette ...) — Nem a ... Pontos volt az, csak az urak nem figyel­tek oda. Mert mit is kérdez­tem? Juh hány van pajtás és milyen mély előttünk a víz...? És a válasz ... Háromszáz az uram, a víz pedig kengyelig ér...! ...Haj-haj...! Kérdezni, felelni, érteni és értetni — pedig hol volt még akkor a mai oktatás annyit hangoz­tatott bonyolultsága és a be­szélni nehéz szakkörök segí­tése, — már akkor sem volt könnyű ...! De nem ám! Szállási László a tanulók erőfeszítéseivel — behozni. Több szakmát ok­tatnak a fiataloknak, akik a szakmunkásképzéssel pár­huzamosan végzik a dolgo­zók iskolája hetedik—nyolca­dik osztályát. Kombinált oktatás Országosan egyedül Tisza- dobon próbálták ki a kom­binált oktatási formát és a tapasztalatok kedvezőek. Eb­ben az évben befejeződik a kísérlet, sor kerül a végle­ges oktatási forma kidolgo­zására. Ezek szerint az lát­szik valószínűnek, hogy a képzést egy gazdára, a gyer­mekotthonra bízzák, a bent­lakásos intézményben szer­vezik meg a speciális kép­zést, saját szakmunkáskép­zős, személyzettel. Úgy tűnik, ez a járható út, mert meg­szünteti a szervezeti kettős­séget, az esetleges tantervi átfedéseket, vagy üresjára­tokat. Magyarán, a gyermek- városban önálló szakmun­kásképző iskola létesülne, amennyiben a felsőbb okta­tási szervek is hozzájárul­nak a változtatáshoz. Tanulni és dolgozni, szak­mát szerezni — nem új tö­rekvés, elég, ha Makarenko munkaiskolájára gondolunk, melynek természetesen sajá­tosak, másak voltak a körül­ményei. De a kényszer által kikísérletezett újszerű isko­laforma, ha még kedvezőbb eredményekkel járnak majd a további erőfeszítések, or­szágosan elterjesztésre tart­hat igényt. Megyénkben mindenesetre, ha nem is old meg minden gondot, az ál­lami gondozott gyermekek szakmai és általános képzé­sét, de egy újabb lehetőség, amivel élni kell és érdemes is. Fokozatok Azt is tervezik, hogy nem­csak szakmunkás-bizonyít­ványt adnak a nyolc általá­nos elvégzését tanúsító bi­zonyítvánnyal együtt az eredményesen tanuló fiata­loknak. Gondolnak a gyen­gébb képzettségű, vagy kise­gítő iskolában tanulókra is, akik számára a betanított- munkási bizonyítvány meg- szérzéséhez kivánnak segít­séget nyújtani, hogy ők se kallódjanak el, hasznára le­gyenek. a társadalomnak és önmaguknak. P. G. Lehetőségek P anaszkodik a főagronó- mus, magas költséggel termelnek. Az elnök beszámolójában a veszteséges növénytermesztés gyökereit elemzi és vázolja a kiutat. Szerepel ebben az ala­posabb talajvizsgálat, a vető­magvak kiválasztása, a körül­tekintőbb műtrágyázás, ta­lajművelés, s nem utolsósor­ban az emberi tényező, ami­ből nem hagyható ki a gépi munka sem. Amin nagyon sok múlik. Egy biztos, a termés meny- nyiségének. növelésével nem egyenes aranyban nő a költ­ség. Az utoobi sokkal mere­dekebben tör az ég felé, s ha grafikonon ábrázolnánk, egy­szer csak metszené egymást a két vonal, és onnantól kezdve már a költségvonal megelőz­né a másikat. Vagyis a több­lettermés jóval nagyobb többletköltséggel is jár sok esetben. A nyereséges gaz­dálkodás érdekében csökken­teni kell a költségösszetevő­ket. Csegöldön most ezt te­szik a növénytermesztés és a termelőszövetkezet érdeké­ben. Előre kell bocsátani: a pél­da csegőldi, de szólhatna ez az írás más szatmári, beregi, vagy nyírségi gazdaságról, vagy akár az ország más táj­egységén gazdálkodó szövet­kezetről, állami gazdaságról. Mert nem egyedi a csegőldi traktorosok esete. Ok is, mint társaik, bárhol szívesen hall­gatják a gépek zúgását. Még ebédkor is jobb ízű a falat, ha mellettük pöfög a jármű. Közben literek, termelőszö­vetkezeti szinten tíz literek ég­nek el haszontalanul napon­ta. Egy évben . . . De ne foly­tassuk a sort, nem a közgaz­dasági számítás a lényeges. Vagy egyre inkább elhara­pódzott, hogy a munka vé­geztével a traktorral mennek haza. Ez ugyancsak üzem­anyag-fogyasztást jelent, s ha még hozzávesszük, hogy nem egyszer fekete fuvar is akad, akkor már másként fest a helyzet. J ó érzékkel ezt ismerték fel a Bajcsy-Zsilinszky Termelőszövetkezet ve­zetői. Ezentúl — mert hosszabb távon olcsóbb — minden gépen megjavítják az önindítót, a régit újra cseré­lik, feltöltik az akkumulátort, mindenképpen olcsóbb, mint minduntalan gázolajat tankol­ni. Ettől az egy intézkedéstől természetesen nem lehet a növénytermesztés nyereséges­ségét várni, sokkal összetet­tebb a feladat. Azonban az úton el kell indulni, az első lépéseket meg kell tenni. Szó volt róla, nem egyedi esetről van szó. Ezért jó lenne má­sutt is hasonló intézkedéseket tenni. (sípos) JÚNIUSBAN ALAKUL Veteránok klubja A Magyar Ellenállók, An­tifasiszták Szövetsége me­gyénkben és Nyíregyházán élő tagjaira, valamint idős baj társakra gondoltak a ve­teránok klubja megalakítá­sának ösztönzői. A megyei pártbizottság és a Magyar Néphadsereg helyőrségi mű­velődési otthona szervezésé­ben hozzák létre a klubot. Az alakuló ülés várhatóan júni­usban lesz. A veteránok klub­ja a közös mozgalmi élmé­nyek felidézésére, a fiatalok­kal találkozók szervezésére és nemzeti, valamint internacio­nalista ünnepeink megemlé­kezésére teremt alkalmat. Akik érdeklődnek az alakuló klub iránt, a helyőrségi mű­velődési otthon igazgatójánál jelentkezhetnek. (Nyíregy­háza, Színház utca 2.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom