Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-07 / 105. szám
o Kelet-Magyarország 1985. május 7. * > Bessenyei Színkör: 0 hajnalok itt csendesek V alahányszor amatőröket látok a színpadon, s úgy hozza a sors, hogy írni is akarok róluk, zavarban vagyok: mihez is mérjem őket? A zavar csak fokozódik, ha olyan darabot nézek meg, amit „profi” előadásban is láttam már. Ilyen zavarban voltam, amikor nemrég elmentem a nyíregyházi művelődési központba A hajnalok itt csendesek előadására, melyet a Bessenyei Színkör amatőrjei interpretáltak. _____ Aztán, ahogy néztem az előadást, a kezdeti bizonytalanságot a figyelem, majd az öröm váltotta fel, mert azt láttam, hogy ez a produkció képes közvetíteni számomra ugyanazokat az értékeket, mint amiket annak idején a hivatásosok játéka adott nekem. Röviden szólva: ez az előadás is arról szólt mint az. Az egyéni tragédiák itt is milliók tragédiájává állt össze, itt is szívbemar- koló volt az alig kezdődött, s a háború által kegyetlenül kettévágott életek szomorúsága, s itt is hősök voltak azok a lányok, s az őket túlélő, parancsnokukból apjukká változó őrmester, akik a háború egyik — egyébként jelentéktelen — pontján tették kötelességüket. Itt is kézzelfogható volt a különbség a csendes hajnalok sorsokat rögzítő beszélgetései, a békés — majdnem azt írtam: békebeli — fürdőzései, az őrmester kisfiús zavarai és a kegyetlen valóság, a géppisztolyok halált hozó ropogása között. Műkedvelők vitték színre az egyébként mindenkor hatásos, de nem hatásvadászó darabot, úgy hogy igazi feszültséget teremtettek a színpadon, s igazi megrendülést váltottak ki a nézőkből. Ha mindez igaz — márpedig a tapsból erre lehetett következtetni —, akkor ez nagy érdeme az egyetlen hivatásos színésznek, ezúttal rendezőnek Berki Antalnak, aki pontosan felismerte mire képesek a színkör tagjai, érdeme a hangulatos zenét szerző Mester Ágnesnek, s érdeme minden játszónak, akiknek neve az egyéni értékelés szándéka nélkül álljon itt: Agyagási Edit, Sitku Erika, SchrankóÉva, Kürner Éva, Fekete Gabriella, Szilvássy Klára, Mester Ágnes, Illyés Péter és Mándi László. (speidl) V ___________________) állami gondozott gyermeket. Előbb egyet, s aztán egy hirtelen ötletre még hármat. A férjem az elsőt sem ellenezte, de amikor egy napon egyszerre négy gyermek köszönt rá hazajövet, hogy „csókolom, apukám!”, — mondhatom, nagyot nézett. — Manapság ritka a három vagy több gyerek. Nem fárasztó egyszerre négy? — Nagy családból származom, nekem ez természetes. Meg aztán azt is szeretném, hogy ezek a gyermekek testvérként szeressék egymást. NEM FEKÜDT LE... — Magam úgy vagyok ezzel, mint édesanyám volt. Amíg bármelyikünk hiányzott a családból, nem feküdt le aludni. Én sem csukom le a szemem, ha valamelyikük nincs itthon. Volt gondom emiatt, mert 3—4-nél kevesebb gyermek soha sincs a házban. Most is 3 fiú van — Imre már 15, Attila 9, Peti pedig 8 éves. A legnagyobb már 8 éve a mienk, a kicsi meg 4. — Bizonyára senki előtt nem titok, hogy a nevelőszülők anyagi juttatást kapnak a gyermekek neveléséért. Mi az, amit pénzzel nem lehet megfizetni? — Az a pénz, amit gyerekenként kapunk, annyira kevés, hogy nem hiszem, bárki vállalná csak a pénzért. Én eddig 16 gyermeket neveltem fel. Két nagylányom már férjhez ment. Unokáim is vannak. A két lányt egy hónapban, egyforma stafírunggal indítottuk el az életre. Azóta is rendszeresen hazajárnak, mindkettő szép családi házban lakik. De kapok leveleket azoktól is, akik még nőtlenek, vagy visszamentek saját szüleikhez. SZERETŐ FIA ... — Tartják-e a gyerekek egymással a kapcsolatot? — Szerencsére a legtöbbje igen. Akik egymást nem látogatják, tőlem kérdeznek a másik felől. Ez is nagy boldogság nekem. Mostani három gyermekem is összetart. Ügy nevelem őket, hogy egymásra mindig számíthassanak. Olyan jó látni, hogy este a nagy betakargatja a kicsiket, törődik velük. Így érzem azt, hogy mi igazi család vagyunk. Zsamba Péternével nagy halom levél és fénykép társaságában beszélgettünk. Minden fényképhez fűződik egy-egy történet. Kit azért emleget, mert nagyon hízelgő volt, kit azért, mert nagyon okos. Pontosan úgy, ahogy az „igazi” anyák szokták. S ha most itt felemlegetjük őket — ezeknek a gyermekeknek a szülőany- jai talán nem is tudják, hogy gyermekük nélkülük is igazi családra, puha, védelmező fészekre talált. Köszönet érte a Zsamba „szülőkhöz” hasonló embereknek, akiknek a legszebb köszönet mégis az, amit az egyik ákom-bákom levél aláírásában láttam: „Szerető fia, Pisti”. Kovács Éva Dombrád: Várják az üdülőket A rendkívüli hideg és a hosz- szan tartó tél, meg a Tisza jeges árja nem kímélte a domb- rádi és a tiszakanyári Tisza- parti üdülőket sem. Legnagyobb kár a vendéglátó épületekben esett. Tiszakanyáron az áfész melegkonyhás helyiségét majdnem ellepte a víz. A falak úgy eláztak, hogy újra kell vakolni, festeni, üvegezni. Dombrá- don már kisebb a kár. Itt ugyanis fából épült a Vigadócsárda. Itt is tönkrement minden üveg. Vastag iszapréteg takart mindent. Üjra kell építeni a külső W. C.-ket is. Az iskola- szövetkezet nyári pavilonját teljesen elsöpörte a jegesár. Nem várt és sok kiadást jelent ez a dombrádi áfésznek. A felújítási munkákat már megkezdték és május közepén szeretnének nyitni. A nagyközségi közös tanács műszaki brigádja is már egy hónapja dolgozik a 120 személyes úttörőtábor rendbetételén. Igyekezni kell nekik, mert június 18-án szeretnék fogadni az első turnust. Tavaly közel ezer fiatal üdült itt a vízi- és kerékpártúrázókkal együtt. Most is szeretnék ezt a számot elérni. A tanács eddig 112 telket alakított ki, de még szeretnének újabb hatvanat, mert olyan nagy az érdeklődés. A Volán Tisza- parti járatot indít, naponta kétszer Kisvárdáról, a MÁV-állo- másról, ami szombaton és vasárnap is fog közlekedni. Beszerzés feszítővassal Május első vasárnapján az anyákat köszöntöttük. Ez az a nap, amikor minden gondunk és munkánk mellett is megállunk egy pillanatra, hogy megköszönjük azt a törődést, gondoskodást, amit eléggé megköszönni egyetlen gyermek sem tud, az anyai szeretetet. Zsamba Péternét Nyíregyházán, a Katona utcában kerestük. Rá anyák napján 16 gyermek gondolt szeretettel, holott egyiket semő szülte. NAGY CSALÁDBÓL — Hogyan is kezdődött? — Mindig nagyon szerettem volna gyermeket, de nekem sajnos nem lehetett, pedig mindent vállaltam miatta. öreg, beteg szüléimét hosszú évekig ápoltam, s gyakran kapott el valami furcsa üresség. 1960. augusztus 1-én hoztam ki először Milliósok klubja Érdekképviselet, műszaki, jogi tanácsadás Minden kilométert baleset- mentesen! Ezt a jelmondatot tűzte maga elé a Milliósok Klubja, amely idén januárban alakult meg Nyíregyházán. — Legalább három éve dédelgetem már magamban a gondolatot, hogy létre kellene hozni ezt a klubot — hallottuk Leviczki Imrétől, a Volán 5-ös számú Vállalat gépkocsi- vezetőjétől, a klub titkárától, — Az ötletet az adta, hogy egyre többen vagyunk a megyében, akik több, mint egymillió kilométert vezettünk baleset nélkül. Ügy gondoltam, fórumot kellene teremteni a milliósoknak, ahol kicserélhetnénk tapasztalatainkat, s egyben mód lenne a szakmai továbbképzésre is. Ezt az országosan is egyedülálló klubot a Magyar Autóklub megyei szervezete keretében sikerült létrehozni. Hazánkban ezt megelőzően a Fővárosi Autótaxinál indult hasonló kezdeményezés, kizárólag a vállalat dolgozói részére. A nyíregyháziak ettől sokkal nagyobb fába vágták a fejszéjüket, hiszen idővel szeretnék a megye egész területéről toborozni a tagságot A kezdeményezés sikerét bizonyítja, hogy már januárban, az alakuló ülésen mintegy 80 bejegyzett tagjuk volt. A létszám azóta tovább gyarapodott. Klubtag lehet mindenki, aki a Magyar Autóklub tagja, s lehetőleg rendelkezik a Közlekedésbiztonsági Tanács plakettjével, melyet egymillió kilométeres balesetmentes vezetésért adnak a gépkocsivezetőiknek. — Kéthavonként egyszer tartjúk a foglalkozásokat. Nincs sok pénzünk — mecénásunk az autóklub és a KBT megyei szervezete, melyektől 10—10 ezer forintot kaptunk —, így évente két rangosabb programot tervezünk. Az idén szeretnénk meghívni Petress István, a Csúcsforgalom munkatársát, hogy beszéljen a közlekedés pszichológiájáról A másik téma: autódiagnosztika, s a forgalombiztonság műszaki feltételei. Erre az előadásra a Bánki Donát szakközépiskola egyik műszaki tanárát szeretnénk felkérni. Az ez évi célok között szerepel a közlekedési jogsegély-tanácsadás, s a műszaki szaktanácsadás megszervezése. Érdekképviseleti munkánk keretében pedig arra keresünk módot, hogyan kaphatnák meg a KBT plakettjét azok a gépkocsivezetők — például magánfuvarozók —, akiknek nem kell menetlevelet vezetniük, s így nem tudják hivatalosan igazolni, hogy pontosan mennyit vezettek. Pedig ők ha hosszú éveken át fuvarozással keresik a kenyerüket, s nem okoznak balesetet — éppúgy megérdemlik az elismerést, mint vállalatoknál dolgozó társaik. Kiemelt feladatnak tekintik a klub vezetői a járművezetők szakmai ismereteinek bővítését is. Ezért szerződés- kötéseket terveznek a munkahelyekkel, a gépkocsivezetők továbbképzésére. Április közepén a második foglalkozáson jóváhagyták a klub éves programját a tagok. Legközelebb júniusban találkoznak — szokás szerint — az Autóközlekedési Tanintézet épületében. (házi) Többszörös visszaesőként állt a bíróság előtt a harminchat éves nyíregyházi Hollik György. 1978-ban hét év börtön után szabadult, amit erőszakos közösülés és garázdaság miatt szabtak ki rá, egy év sem telt el azonban és ismét elítélték. Lopások és ittas járművezetés miatt azóta három alkalommal összesen öt év börtönre ítélték, miindiig úgy, hogy alig szabadult, megint leültették. Legutóbb tavaly november 22-én tért haza, december 24-én viszont már ismét bűn- cselekményt követett el. A Selyem utcai boltot látogatta meg ittasan. (Korábban már kellett kényszergyógyításnak alávetnie magát.) A rolót védő vaspántot feszítővassal vette kezelésbe, s nem került túlságosan nagy erőfeszítésébe a biztonsági (?) zár feltörése sem. A boltban talált három papírzsákot, s azokat jól megtömve itallal, kávéval, édességgel távozott. A pénztárfiókot is felnyitotta, s az ott talált háromszáz forintot eltette. Peohjére nem jutott messzire, mert a közeli vállalat éjjeliőre távozás közben tetten érte. A Nyíregyházi Városi Bíróság dr. Bodnár Zsolt tanácsa Hollik Györgyöt lopás bűntette miatt egy év börtönre ítélte, s két esztendőre eltiltotta a közügyektől, egyben elrendelte a kényszergyógyítását. Az ítélet másodfokon jogerőre emelkedett. SZÖVETKEZETI SZÍNJÁTSZÓK TALÁLKOZÓJA. Az első májusi hét végén Szolnok fogadta a szövetkezeti színjátszókat, a megyei művelődési központban. A találkozó — melyen megyénkből a fehérgyarmati Szatmár Színpad vett részt — jó alkalom volt az amatőr színjátszóknak a véleménycserére, tapasztalatszerzésre. A szolnoki Hid, a debreceni Stúdió, a jánoshalmi Színjátszókor, a dunaföld- vári Játékszín és a barcsi Gábor Andor Színpad produkciói között a fehérgyarmatiak produkciója (képünkön) a szép magyar beszéddel, a fegyelmezett előadásmóddal, s a jubileumi eseményekhez való alkalmazkodással érdemelte ki az országos zsűri elismerését, (m. k.) A nyíregyházi megyei-városi művelődési központban szombaton sokan keresték fel a gyermekfoglalkozást. E hét végén bábkészítéssel ismerkedtek a gyermekek, ül) Ml IGAZI CSALÁD VAGYUNK... A tárgyalóteremből Boldogság, sokszemközt Bardot és a gerlicék B rigitte Bardot, a neves francia filmsztár, aki a közelmúltban sikeres kampányt folytatott annak érdekében, hogy hazájában tiltsák be a fókabébik szőrméjének importját, s védelmébe vett más, kipusztulással fenyegetett állatfajokat is, vasárnap megkezdte legújabb hadjáratát: ezúttal a Délnyugat-Franciaor- szágban fészkelő gerlicék védelmében. E vonuló madárkák minden év májusában ezerszámra érkeznek Afrikából, hogy a Bordeaux környéki szőlőskertekben költsék ki tojásaikat. A hosszú tengeri repülés közben legyengült gerlicék könnyű prédát jelentenek annak a több ezer gerlicevadásznak, akik — egy hosszabb ideje létező hagyománynak megfelelően — speciális, több méter magas oszlopokon elhelyezkedve lesnek hajnalonként a gyanútlan gerlékre. Bardot vasárnap hétszáz állatvédő híve élén a gerlicevadászok gyülekezőhelyére utazott s egy rögtönzött sajtótájékoztatón kijelentette: „Ha egy tradíció öldökléssé fajul, akkor annak véget kell vetni”. VjSSHMSEM Vita pezsdül a smőda körül örök mondás: „Kinek nem inge, ne vegye magára”. A Nyíregyházán működő szó- dások közül szakmailag és korban én vagyok az „öreg”. Ezért érintett „Az igazi szódáról” írott cikk a lapban. A pontosság kedvéért elmondom: előbb alaposabb tanulmányozást kívánt volna a szódavíz gyártásának technológiája és a selejt üvegeknek a piacra kerülése. Ugyanis a szénsavat „kispórolni” fizikai lehetetlenség, mert ha nincs nyomás, nem megy az üvegbe a víz. Ám ehhez az kell, hogy jó legyen a szódásüvegfej. Sajnos az utóbbi időben nálam is jelentkezett az orrán, száján folyó üvegek tömkelegé. Én, az „öreg” szódás rájöttem a titok nyitjára, és ezt a titkot megosztom. A Nyírkémia Vállalat megszüntette a szódavíz gyártását. (Kivéve a pezsdí- tővizet.) A fennmaradó jó és rossz üvegeket egyaránt értékesítették. Ezek között kb. 10 ezer darab az olyan üveg, ami javításra szorul. Ez a nagy mennyiségű üveg elkelt és kikerült a forgalomba — javítás nélkül. Nekem sajnos csak a hozzám befutott, rossz üvegek javítása „jutott ebből”. Ezért cserébe jó, üzemképes szódásüveget adtam, öreg szódás koromra sem kapacitásom, sem energiám nincs a sok rossz üveg javítására. Győzném, ha csak az én területemen meghibásodott üvegeket kellene javítani. De az a nagy mennyiségű rossz üveg, ami az utóbbi időben jelentkezik, erőmön és lehetőségemen felüli energiát követel, amivel már nem tudok megbirkózni. Megemelt fővel nézek a kuncsaftjaim szemébe, mert kevés szénsavval töltött szódával nem károsítottam meg őket soha, az 54 éves kisipari tevékenységem alatt. Mivel Nyíregyházán a szódás kisiparosok száma megnőtt, az eddigi napi 3 rossz üvegem helyett kb. 50 az ajándékba hozott üveg, ami javításra szorul. „Az öreg szódás” Gunyecz Ferenc, Nyíregyháza, Sólyom u. 15.
