Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-06 / 104. szám
o Kelet-Magyarország 1985. május 6. KÉPZELT RIPORT strandnyitásról — Bizony alig győzzük öltöző- szekrénnyel, kabinnal meg vállfával ... — mondja a kabinosnő, s izzadó homlokát jéggel töltött nylonzacskóval borogatja. Szavait a strand pénztára előtt kígyózó sor teszi még hitelesebbé ebben a közel 30 fokos május eleji hőségben. A medence körül frissen levetkőzött, s még a tél színeit viselő, ki- hypózott testek gőzölögnek, s nem törődve az ügyeletes úszómester, orvos figyelmeztetésével, úgy csapódnak bele a hüs vízbe, hogy nyomukban gőzfelhő emelkedik a tiszta, májusi égboltra. Egy nagyobbacska gyermek 6 forintos fagylaltot tölcsérestől ereszt le a torkán, s egy nyelésre eltünteti a jeges falatot. S a buszok ontják az embereket a Jósából, a Déliből, meg a kőrútról. A kocsik ablakait fehér lepedővel, újságpapírral óvják a tűző nap sugaraitól. A járművekből kiszállók Szinte önkívületben tépik le magukról forró ruhadarabjaikat, mert még a lombok nyújtotta árnyék alatt is perzsel a levegő. A strand füvén patakokban csordogál a testekről leFotóriporterünk, Elek Emil 1984-es archívumából. csöpögő napolaj. Tüneményes gyorsasággal fogy a sör, a hideg üdítő. A sóstói strand hangszóróiból, egy régesrégi sláger dallama terül szét az embertömegen: „Jaj, úgy élvezem én a strandot...” (Ilyenkor május elején valami ilyesmit szoktunk írni lapunk hasábjain, csakhogy ezúttal „A meteorológiai intézet jelenti...” Nem is folytatóin. Álljon itt vigaszul egy tavalyi riportképünk a tavalyi nyárról. De tessenek elhinni: az idén is lesz strandnyitás. Az időpontot majd megírjuk, ha a meteorológiai intézet mást jelent.) (szilágyi) Tejivó és cégéresére „Faiatnyi“ falatozók Szerdán rendszerint zsúfolt Nyíregyházán a Zrínyi Ilona utcai tejbár. Sokan jönnek be ilyenkor vásárolni a környező településekről, és éhüket, szomjukat csillapítani lépnek be a boltba. Összesen nyolc hasonló reggelizőhelyet talál a vendég a megyeszékhelyen. Ötöt az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat, hármat pedig a tejipar tart fenn. Hogy meddig? Ügy tűnik, csak ideig-óráig. Meghúzták ugyanis a lélekharangot a bolti „étkezdék” felett. Nem első ízben kerültek veszélybe, öt év alatt eddig három üzlet szűnt meg, a Hímes utcai és a Kun Béla utcai tejboltnaik pedig megváltoztatták a profilját. Aiz utóbbinál a tejipart vállalat lépett frigyre a vendéglátó vállalattal. A házasságból „született” a falatozó, a forgalom azonban azóta is messze elmarad a remélttől. A kevés fogyasztó, vendég miatt panaszkodnak az élelmiszer kiskereskedelemhez tartozó reggeliző helyeken is. Veszteségesek, mert kevesen vannak azok, akik rendszeresen a magasított asztalkák mellett fogyasztják a reggelinek, tízórainak, netán uzsonnának vásárolt tejet, kávét, kiflit, brióst. A kereskedelmi szakemberek pedig úgy vélik, néhány betérő diák miatt luxus ezeket a boltokat fenntartani. A Schmidt Mihály utcai tejivót nyolc—tíz éve cserélték el a húsbolt kisebb helyiségére, ám az az alap- terület is nagynak tűnik. A kiskereskedelmi vállalat szeretné levenni a jelenlegi cégért és üvegvisszaváttót alakítana inkább ki. A tanácsi szervek a kényszerű helyzetben csak azt javasolják, hogy próbálják az üzemben tartók megkeresni a reggelizőhelyek fenntartásának módját. A választék bővítésével, színesítésével lehetne talán kísérletezni. (Ismerősöm szegedi példával hozakodik elő: a belváros két hangulatos tejivójában mindig kapható tejbegríz, túrógombóc, sajtos, mákos, diós metélt, természetesen a hagyományos tejtermékek mellett. A másik üzilebben pedig meleg, hideg szendvics, palacsinta, kávé, fagylalt, üdítőital fogyaszatható.) Példáért nem kell azonnal távoli városba szaladni. Elég figyelni a nyíregyházi vasútállomás melletti kis büfét. A forgalomból ítéLve kiskereskedő tulajdonosának nincs oka panaszra. Talán a szerencsésen választott helynek, talán az igényekhez igazított választéknak, vagy mindkettőnek köszönheti látogatottságát. Példáját, módszerét az áruházak, az oktatási intézmények közelében és a piac környékén érdemes lenne követni. Mert a tej ivókra, falatozókra szükség van. Ha úgy tetszik, hozzátartoznak a székhelyvárosi szerepkörhöz. Reszler Gábor ISKOLAI ÉTKEZTETÉS Hogyan készül az éllap? Van Nyíregyházán egy bizottság, amelyik kéthetente mindig más és más iskolában ül össze, hogy a következő időszakra összeállítsa az iskolai menüt, a reggelitől az uzsonnáig. Legutóbb, az 1. számú gyakorlóiskolában nem kevesebben, mint tizenheten ülték körül az asztalt, óvónők, tanárok, konyhavezetők, a megye- székhely stomatológus főorvosa, s végül, de nem utolsósorban a „fogyasztók” képviseletében két diák is. Eleinte megpróbáltam követni és jegyezni a javaslatok és ellenjavaslatok tömegét, a lehetőségekhez képest legjobb étlap kialakítására született ötletek seregét, de /rájöttem, ez szinte képtelenség. Nézzük inkább a tanulságokat. Akinek eddig netán kétségei voltak, az most meggyőződhetett róla: az étlapkészítőket a korszerű követelmények betartására való törekvés irányítja, természetesen az adott pénzügyi feltételek között, melyekről tudvalévő: nem tartanak lépést az emelkedő árakkal. Tudom, a gyerekek nem mindent esznek szívesen, sokszor pontosan a szülői fintorgások miatt, pedig igaza volt annak a vezető óvónőnek, aki azt mondta: — „Olyasmire is szükségük van a gyerekeknek, amit nem szeretnek." S, hogy mennyire körültekintően járnak el a gyerekek étkeztetéséért felelősek, arra jó példa néhány kisebb vita. Vita arról, hogy adható-e ivóié főzelék elé, megfelelő táplálék-e a tejberizs és a tejbegríz, és sorolhatnánk tovább. Természetesen nemcsak az étlap-összeállítás szerepelt a napirenden, de minden, ami ezzel összefügg. így, egyebek közt elhangzott a javaslat a vendéglátó vállalat képviselőjének, hogy a gyermekélelmezést tekintsék legalább olyan fontosnak, mint a boltok ellátását, hiszen korántsem mindegy, hogy a gyerekek mit esznek. Elmondták: addig volt jó, ameddig a konyhák is vásárolhattak a boltokban. Szó esett arról, hogy jó lenne a szülőket is meghívni a kéthetenkénti ösz- szejöVetelre, mert nagyon fontos lenne, hogy lássák: nem mindig van igazuk, amikor a saját (és tudjuk, sokszor nem az egészséges étkezést szolgáló) ízlésünket akarjuk átplántálni gyermekünkbe; mert semmiképpen sem tekinthető egészségesnek az a folyamat, melynek eredményeként az óvodában a főzeléket még élvezettel kanalazó gyerek, az iskolában ugyanazt a főzeléket fanyalogva tolja el maga elől. Hiszen annak van igaza, aki azt mondta a jelenlévő diákokhoz fordulva: „Mondjátok meg a többieknek is, hogy a főzelékre, a fehérjékre nagy szükség van, mert ezek nélkül bizony nincsen okos gyerek." S. Z. Filmsuli A Kelet-Magyarország ez év április 17-i „Filmsuli” írása nyomán tanulmányoztam a megyei moziüzemi vállalat által meghirdetett vetélkedő anyagát, s bizony nem kis bosz- szúsággal olvastam végig a kérdéseket, amelyek 10—14 éves gyerekek számára készültek. Nagyon jó kezdeményezésnek tartottam és tartom is a vetélkedőt, mert hozzájárulhat gyermekeink szélesebb körű neveléséhez, megtaníthat a film szereteté- re, erősítheti a közösségi szellemet, s nem utolsósorban gyarapíthatja a fiatalok ismereteit. De nem ilyen formában! A feladatokat olvasva egyre jobban megerősödött bennem az az érzés, hogy egy felületesen, találomra összeállított anyagot tartok a kezemben, s gyerek legyen a talpán, aki felnőtt segítség nélkül meg tud válaszolni a kérdésekre, amiknek pontértékei nincsenek arányban a válaszok fajsúlyával. Persze az előbbieket sok szemszögből lehet megítélni. A tárgyi tévedéseket azonban nem! Például az egyik nagyszerű szovjet színészt, Nyikolaj Cserkaszovot nemes egyszerűséggel besorolták a rendezők közé, vagy a Fehér hajó című film rendezőjét tévesen közük. Ezek a tévedések bizonyára nem örömöt, hanem bosz- szúságot okoznak minden gyereknek. Gondolom, nem ez volt a cél! A szándékolt hibakeresést én sem tartom szimpatikusnak, azonban úgy érzem, az előbbieket meg kellett említenem, mert egyetlen film- szerető embernek sem lehet közömbös, hogy fiataljaink megszeretik-e, vagy egy felületes munka következtében el_ riadnak a filmművészettől. Reméljük, a verseny döntőjén a gyerekek életkoruknak megfelelő feladatokat kapnak majd, amit örömmel, játékosan tudnak megoldani, mert csak így érheti el célját a verseny, melynek sikeréért őszintén szurkolok. Sarkadi Gábor Két táborban a természetvédők, avagy ...meddig hallatszik a kutyaugatás? A tárgyalóteremből Ittasan vitt részeget Megsajnálta munkatársa ismerősét a huszonhét éves nyíregyházi Szögi Imre, amikor tavaly októberben találkozott vele egy este, s látta, milyen részeg. Ilyen állapotban aligha tudott volna eljutni lakóhelyére, Beszterecre K. I. Felajánlotta, hogy hazaviszi a Trabantjával. Eddig nem is lenne baj, akad azonban egy-két bökkenő . . . Szöginek kocsija ugyan volt, jogosítványa viszont nem, mivel azt már korábban elvette a bíróság tőle — ittas járművezetés miatt. S ezzel már eljutottunk a másik gondhoz: ő is megivott vagy négy üveg sört, meg két- három féldecit. Mindez nem akadályozta meg abban, hogy kocsiba üljön. Derült, csendes időben, egyenes, öt méter széles bitumenúton haladt Oros belterületén, úgy 65—70 kilométeres sebességgel. Az úttest száraz volt, mégis elvesztette uralmát a jármű felett (úgy emlékszik, cigarettára akart gyújtani), s a bal oldali beton vilLanyoszlopnak ütközött. K. I. a baleset következtében eltörte a szegycsontját, s agyrázkódást szenvedett, a gép- kocsiveztő megúszta könnyebb sérülésekkel, a Trabantban húszezer forint kár keletkezett. A Nyíregyházi Városi Bíróság Gucsáné dr. Fekete Magdolna tanácsa Szögi Imrét súlyos testi sértést okozó ittas vezetésért hét hónap szabadságvesztésre ítélte és két évre eltiltotta a jármű- vezetéstől. A másodfokon döntő megyei bíróság helyben hagyta az ítéletet, így az jogerőssé váLt. Jó ideig csak olykor-olykor rebbentette meg a felszínt a mélyben dúló harc. Aztán ahogy elfajult a küzdelem, úgy vetett egyre nagyobb hullámokat a Herman Ottó Országos Állat- és Természetvédő Egyesület vezetését megosztó vita. Nem közönséges belvillon- gásról van szó. Mint kiderült, sokan halásznak a zavarosban. s nem is eredménytelenül — nagy fogásokról szállingóztak a hírek... — Mi persze nem tudhatjuk pontosan, mi folyik „odafönt”. Nagy pénzekről, drága, az egyesület zsebére lebonyolított külföldi utakról rebesgetnek — magyarázza Szekeres Pál, a HÉROSZ nyíregyházi csoportjának vezetője. — A helyzet tavaly év végére már úgy elmérgesedett, hogy Fekete István Állatvédő Egyesület néven megalakult egy rivális szervezet. — Önöket mennyiben érinti mindez? — Kezdetben úgy látszott, a mi köreinket nem zavarja a fővárosiak acsarkodása. A csoportnak otthont adott a városmajori művelődési ház. Felügyeleti szervünk természetesen a HÉROSZ, de jóformán annyi velük a kapcsolatunk, hogy nyilvántartják tagjainkat. A tagdíjakból befolyt összeget teljes egészében saját céljainkra használhattuk fel. így tudtunk pl. kiállításokat rendezni, ebből fedeztük az előadók tiszteletdíját. Ügy terveztük, hogy kalitkákat, akváriumokat, terrénumokat is vásárolunk majd. De hát ebből most már nem sok minden lesz ... Az idén ugyanis lejár a megalakulástól számított egy év, ami azt jelenti, hogy júliustól a fenti összeg (amely egyébként az egyetlen bevételi forrása a nyíregyházi csoportnak: az évi 50—100 forintos tagdíjakból jön ösz- sze) 60 százalékát be kell fizetni az országos egyesületi pénztárba. Ez a 60 százalék a nyíregyháziak számára ablakon kidobott pénz, hiszen cserébe semmit sem kapnak. De más baj is vap. — Kezdenek a tagjaink elszállingózni — kesereg Szekeres Pál. — A csoport derékhadát a gyereksereg alkotja. Nem egy szülőtől hallottam már, hogy nem fogja engedni a gyerekét, mert ha ez folyik az egyesület országos vezetésében, akkor itt sem lehetnek különbek .. . Pedig a mi lelkiismeretünk tiszta. Mégis most attól kell tartanunk, hogy ez a közösség szétzüllik, mielőtt igazán tehetett volna valamit. A mintegy 200 tagot számláló nyíregyházi csoportból eddig tizenöten-húszan jelentették be kilépési szándékukat. Amíg tehát az országos vezetés egyes tagjai között folyik a macska—egér harc, „idelent" és még sok más helyi egyesületben embereket veszítenek egy mindany- nyiunk számára létfontosságú küzdelemben, a természet védelméért folyó csatában. Pedig ezek a csoportok végzik — végezhetnék — a munka oroszlánrészét, hiszen náluk nem az a tét, hogyan lehet megtollasodhi fajtiszta kutyákon, s hogy ki kaparintja meg a macska-szépségverseny fődíját... Arra vállalkoztak ezek ' a gyerekek és felnőttek, ami — hitük, s hitünk szerint — egyetlen értelme ennek a munkának: fű és fa, bokor és virág, víz és levegő, madár és vad védelmére. Mert egyre inkább rászorulnak. Gönczi Mária Akik a villámokból élnek Papp József olyan szakember, aki munkatársaival együtt mennydörgésből és villámlásból „él". — Ilyenkor tavasszal és a nyári zivatarok idején tart számunkra a főszezon — mondja a nyíregyházi Vörös Csillag Tsz villamosbizton- ság-technikai csoport vezetője. Vannak megrendelőik Szabolcsból és Hajdú-Biharból, de eljönnek értük Borsod megye vállalataitól, termelőszövetkezeteitől is. ök újították fel tavaly a nyírbátori növényolajgyár villámhárító rendszerét, de kérik őket a villámhárítók rendszeres felülvizsgálatára is. Ezt végzik Borsod és Szabolcs több termelőszövetkezetében. — Milyen a jó villámhárító? — Minden villámhárító a szigorú szabványnak megfelelően készül — mondja a szakember. — A földelő vezeték-vasból, a villámot felfogó vezeték pedig az időjárás viszontagságainak legjobban megfelelő acél-alumínium sodronyból. Természetesen különböző méretekben gyártjuk — az épületek jellegének megfelelően. Középületekre és nagyobb lakóépületekre kötelező a villámhárító felszerelése, de a magánházakra még nem, bár ott is hasznos lenne. A Vörös Csillag Tsz 15 főt számláló részlege foglalkozik a kötelező jellegű érintésvédelmi, tűzrendészed és villámvédelmi felülvizsgálatok elvégzésével is. — Szerződés alapján mi látjuk el a munkákat három megye több nagy üzemében és tsz-ében is — mondja a csoportvezető. — Ez a munka állandó és rendszeres szakképzést követel. A csoport dolgozói jelenleg is az MTESZ-ben szervezett villámvédelmi tanfolyamon tanulnak. Szigorodtak az előírások, s ezeket el kell sajátítani. Csak azok a szakemberek végezhetik a villámhárítók felülvizsgálatát, akik rendelkeznek a legújabban előírt szakvizsgákkal. Ezeknek a szakembereknek fontos szerepük van a drága villamos energia hatékony felhasználásában is, hiszen ők vizsgálják felül azokat a berendezéseket, amelyek beállításától függ, hogy mennyi energia spórolható meg. (farkas) Megyei I. kategóriás kórusok mutatkoztak be szombat délután a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központban Nyíregyházán. A hangversenyen a mátészalkai Pedagógus Kórus, a kisvárdai Ifjúsági Vegyeskar, a nyírbátori Tinódi Vegyeskar, a fehérgyarmati vegyes kar és a Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanítói szakának leánykara és a vásárosnaményi Liszt Ferenc Vegyeskar lépett közönség elé. Képünkön a vásárosnaményi együttes látható.
