Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-04 / 103. szám

1985. május 4. TÓTFALUSI KIS MIKLÓS EMLÉKEZETE A betű művésze Tótfalusi Kis Miklósra, a világhírű magyar betűmet­szőre, a „Janson” elnevezésű nyomdai betű alkotójára, nyomdászra, könyvkiadóra, a teológia és a nyelvtudomá­nyok tudós művelőjére, a közművelődés úttörőjére em­lékezett április 25—27-én Debrecen abból az alkalom­ból, hogy háromszáz eszten­deje, 1685-ben látott napvilá­got Amszterdamban Károlyi Gáspár magyar nyelvű bib­liájának Kis Miklós álltai nyomtatott új kiadása Mindössze fél évszázadot (1650—1702) élt Tótfalusi Kis Miklós, de a rövid, megpró­báltatásoktól terhes élete alatt is kitörölhetetlenül be­véste nevét a magyar és az európai művelődéstörténet könyvébe. Előnevet szülőfa­luja, Alsó-Misztótfalu után kapta. Iskoláit Nagyenyeden végezte, majd Hollandiába, Amszterdamba indult, ahol három év alatt elsajátította a betűmetszés és betűöntés mű­Tótfalusi Kis Miklós metszet­te örmény betűkkel készült misekönyv. vészeiét. Mivel szülőföldjéről. Erdélyből nem kapott kellő biztatást, önerejéből látott hozzá a magyar nyelvű bib­lia kinyomtatásához. Akkor már negyven esztendeje nem készült a bibliából magyar kiadás, ezért vállalkozása nagy hiányt pótolt. Nyomdai szaktudását vetette latba a szükséges tőke előteremtésé­hez: megrendeléseket vállalt, s hamarosan a gazdag hol­land város irigyelt és elis­mert nyomdászává lett, aki­nek külföldön is híre ment. Hazatérve Kolozsvárott nyi­tott önálló nyomdát, ahol népművelői szándékkal jó, olcsó könyveket nyomott: egyházi és világi kiadványo­kat. Felvilágosult gondolko­dásmódja, a polgárosult Hol­landiában szerzett egyetemes kitekintése azonban szembe került provinciájának feudá­lis szemléletével. Munkássá­gát egyre több támadás érte, mígnem tanai visszavonására kényszerülve, megrokkanva idő előtt utol nem érte a ha­lál. Hátrahagyta azonban könyveit, s a bennük foglalt, általuk képviselt üzenetet, amelyről ma már tudjuk, hogy nemcsak a magyar könyvtörténet számára jelen­tenek elévülhetetlen értéket, hanem az egyetemes művelt­ségnek is kiemelkedő állo­másai. Sokoldalú életműve állt középpontjában annak a nemzetközi konferenciának is. amely a múlt héten zajlott Debrecenben, az Akadémiai Bizottság székházában. Meg­nyitó beszédében Szabolcsi Miklós, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia nyelv- és iro­dalomtudományok osztályá­nak elnöke hangsúlyozta, hogy Kis Miklósban nemcsak a betű művészét, hanem . a biblia újjáálkotóját, a ma­gyar művelődésügy egyete­mes szellemiségű képviselő­jét tiszteljük. A magyaror­szági református egyház kép­viseletében dr. Kocsis Ele­mér, a Debreceni Reformá­tus Kollégium főigazgatója azt emelte ki a tanácskozás részvevőit köszöntőén gon­dolataiban, hogy Tótfalusi ál­dozatkészsége, hazaszeretete és hite régóta példaként ra­gyog előttünk: mint olyan forradalmáré, akinek szenve­déssel kellett megpecsételnie az emberi haladásért folyta­tott küzdelmét. A kétnapos tanácskozás, amelyre 10 országból 28 kül­földi és 170 magyar tudomá­nyos kutató érkezett, szám­ba vette Kis Miklós életút­jának tanulságait, munkás­ságának főbb irányait és ha­tását. A konferenciához kap­csolódva a Kossuth Egyetem könyvtára szép kiállításon mutatja be Tótfalusi életét, az egyetem díszudvarán pe­dig Tótfalusi Kis Miklós-dí- jas grafikusművészek alkotá­saiból nyílt bemutató. Debre­cenben a Nyomtató utcán emléktáblát is avattak a be­tű művésze tiszteletére. A Helikon Kiadó az évfor­dulóra jelentette meg a Dá­vid zsoltárok Szenei Molnár Albert által fordított, Tótfa­lusi Kis Miklós révén nyo­mott egykori kiadásának ha­sonmás kötetét, amely már kapható a boltokban. (t. g.) T íz éve jelenik meg a könyvtárosok egyesülete megyei szervezetének szerény külsőben, de annál in­kább gazdag tartalommal ren­delkező szakmai folyóirata, a „Szaboles-Szaitmári Könyvtári Híradó”. 1974-ben, az indulásnál megfogalmazott célok tulajdon­képpen változatlanok: a megye könyvtárügyének kívántak pub­likációs fórumot teremteni, amely a híd szerepét is betölti a három egymás mellett műkö­dő — tanácsi, iskolai, szakszer­vezeti — könyvtárhálózat kö­zött. Olyan írások közlésére vállalkozott a Híradó, amelyek tájékoztatják a könyvtárak fenn­tartóit, egyben a könyvtároso­kat is fejlesztésről, módszertani, szakmai kérdésekről, újszerű kezdeményezésekről, a könyvtár­ügy pillanatnyi helyzetéről. „Mit sikerült ebből megvaló­sítani?” — teszi fel a kérdést a tízéves jubileumot méltató írá­sában a Híradó szerkesztője, Futaky László, a megyei és vá­rosi könyvtár igazgatóhelyette­se, aki éppúgy, mint a héttagú szerkesztő bizottság, napi mun­kája mellett szervezi, szerkeszti az írásokat, s tesz erőfeszítése­ket a tartalom, a profil fino­mítására, a folyóirat csöndes népszerűsítésére. Ez a folyóirat ötszáz példány­ban jelenik meg, nincs nagy propagandája, de ma már hiá­nyozna a megyei publikációs palettáról. A szerkesztő azt tart­ja a legfontosabbnak, hogy a mai napig életben maradt ez a szerény orgánum. Ez köszönhető azoknak, akik komolyan bíztak A ti rpó teológusnál „Alább írt nehéz betegségben 2?és ugyan az egésségemmek semmi jóbulását nem várván, az alábbirt emberséges embe­reket kívántam a Hazamból, hogy ők előt­tek az én utolsó akaratomat és á kis Gaz- daságomibül kinek kinek mit, és hogy adni, és testálná, és az cselédem közzött rende­lést tenni...” — így kezdődik Havrán Já­nos testámentuma az ezerhétszázas évek Nyíregyházájáról. A gyönyörű, gót betűs írással készült végrendeletet, illetve a má­solatát dr. Németh Zoltán, a tanárképző fő­iskola idegen nyelvi lektorátusának vezetője teszi elém. — Testamentumok, osztályos egyezségek Nyíregyházán 1757 és 1792 között — ilyen címmel készítek most egy dolgozatot. Jó­részt nyelvészeti kérdésekkel foglalkozom benne, de a testamentum tárgyára is fi­gyelni fogok. Eredetileg cseh nyelven ké­szültek ezek az iratok, mégpedig a bibliai cseh nyelven, irodalmi szlovák ugyanis még nem volt — magyarázza a tanár úr, akit a szlavisztikával és a néprajzzal foglalkozók egyaránt ismernek. És aki nélkül jóval ke­vesebbet tudnánk ma a nyíregyházi tirpá­kok hajdani életéről. — A hetvenes évek közepe táján mertem először leközöltetni a tirpák szót. A Kelet- Magyarország vasárnapi mellékletébe írtam róluk két cikket, abban szerepeltettem elő­ször. Ma már van tirpák kenyér, rendeznek tirpák estet, de akkor még erősen negatív kicsengése volt a szónak — magyarázza fő­iskolai dolgozószobájában vendéglátóm. az írott szó erejében, hitték, hogy ez a munka közelebb hoz­hat, összetarthat azonos célokért dolgozó közösségeket. Tíz éve tematikáját, a megje­lent írások értékeit még cím­szavakban is lehetetlen volna felsorolni. A jubileumi szám sem tesz erre kísérletet, inkább a ma legfontosabb tennivalóit veszi sorra. A „Könyvtárügyi feladatok a minisztérium 1984. évi vizsgálata alapján” című írá­sából — szerzője Kovács Tibor, a megyei tanács művelődési osztályvezető-helyettese — nem­csak a könyvtári szakemberek, hanem mindenki kiolvashatja, merre tartanak a könyvtárak megyénkben, min kellene vál­toztatni, hol a Legnagyobb a fe­szültség igény és lehetőség kö­zött. A megye művelődésében — kétségtelenül — az egyik leg­jelentősebb eredmény a köz­ponti, megyei-közművelődési in­tézményrendszer kiépítése. Saj­nálatos, hogy ezzel nem tartott lépést a megye egész intézmény­rendszerének fejlesztése és ez alól a könyvtárhálózat sem ki­vétel ... Régi és új gondok élnek együtt a megye könyvtáraiban. Az utóbbi 5—10 évben a tanácsi könyvtárhálózatban — a máté­szalkai városi könyvtár kivéte­lével — nem történt jelentős fejlesztés, ami döntően befolyá­solta • a könyvtárhálózat teljesí­tőképességét. A városi és a na­gyobb körzeti könyvtárak jelen­tős része zsúfolt, a 12 gyermek- könyvtár működési feltételei is elmaradnak az „Irányelvben” előírtaktól. Ugyanakkor — írja a szerző — jelentős eredmény a 35 ket­tős funkciójú — Közművelődési és iskolai — könyvtár kialakí­tása, amely együtt járt a műkö­dési és személyi feltételek ja­vulásával, kialakította azt a kis­települési könyvtári modellt, amely egyaránt képes lakossági és iskolai könyvtári igények ki­elégítésére. Üj lehetőséget, mi­nőségi változást ígér az integrált megyei és városi könyvtár is. Van mit számba venni a tíz­éves jubileum alkalmából, de érdemes jobban figyelni a gon­dokra is. Ebben is segített az évek során a Híradó. A tárgyi, személyi feltételek folyamatos figyelemmel kísérése — a gon­dok jelzése — mellett egy-egy fontos, időszerű szakmai kérdés­re is ráirányította a könyvtáro­sok figyelmét. A könyvtárosok szakmai, módszertani kulturált­ságát, megújulását is segítve foglalkozott többek között az ál­lománygyarapítással, az olvasó- szolgálati tevékenység újszerű vonásaival. A kölcsönzött doku­mentumtípusok bővítésével — poszterek, folyóiratok, hangos- i könyvek, kották stb. — új réte­geket sikerült bevonni a könyv­tárhasználók körébe. A könyvtári munka színvona­lasabbá, sokszínűbbé válásáért, a könyvtárosok magasabb szak­mai és általános műveltségéért is tett a maga eszközeivel a Híradó. A szerkesztő joggal ír­ja: lassan kialakult saját pro­filja, s úgy fogadta el a köztu­dat, hogy ez a megyei periodika nem akar több lenni, sem más, minthogy a szűkebb hazát érin­tő könyvtárügyi kérdésekben az érdekeltekhez szóljon, megbíz­hatóan tájékoztasson közös ten­nivalókról, tervekről. A mi pedig a jövőt illeti? „Eredeti elképzeléseink szellemében dolgozunk tovább, szeretnénk, ha Híradónk a következő években kiforrot- ' tabbá, tartalmasabbá, a könyv­tári munka segédeszközeként használhatóbbá válna ...” En- * nek megvalósításához kívánunk további friss ötleteket, életszerű írásokat megyénk e csöndben munkálkodó írásos fórumának, a Híradónak és önzetlen társa­dalmi munkásainak ... Páll Géza Egyik munkájában ft"«!­lentósváltozásokon ment át. Az ország más részein ma már korántsem csak a Nyíregy­háza környékére 1753-tól betelepült szlovák lakosságot illetik e névvel, hanem általában jelenti a nyíregyházit, sőt a szabolcs-szat- máriit. — A második világháború után Szlová­kiába áttelepülitek még magukkal is vitték az elnevezést, ott a tirpák Magyarországról érkezett szlovákot jelent. A tréfásan főtirpákként is emlegetett Né­meth Zoltán — bár az eddig leírtak nem ezt sugallják — nem szlovák anyanyelvű. Hon­nan hát az érdeklődés? — Taksonyban, egy Galánta melletti ma­gyar faluban születtem, ott mindennapos volt a szlovákokkal, németekkel történő ta­lálkozás. Amikor a határt jártuk, a másik nyelvén köszöntünk egymásra, ha a mezs­gyén találkoztunk. Az elemiben is tanultam valamelyest szlovákul, de az igazi iskola a sok kétnyelvű kiírás, tábla volt. A bizonyít­ványban mindkét nyelven olvastam a tan­tárgyak nevét; a vasúti átjáróra nem csak magyar nyelvű táblát tettek, ott állt az is, hogy: „Pozor na vlák!”. Észrevétlenül ragad­tak meg bennünk a szlovák szavak. A (ha nem is mindig idilli, de természe­tes) együttélést a második világháború za­varta meg. Mire véget ért, addigra pedig a szerencsétlen, félresikerült ki- és áttelepí­tési egyezmények. A középiskolás Németh Zoltán leventeként' hadifogságba került. Mi­re végre megint otthon lehetne, akkor meg nagy útra kell indulniuk: a Kis-Alföld észa­ki meghosszabbítását jelentő Mátyásföldről az Alföld itteni csücskébe költöznek. — Végül huszonkét évesen érettségizhettem le a kereskedelmi iskolában, a „Kefében”. A közgazdasági és a humán pálya között in­gadoztam, aztán a debreceni egyetem orosz szakát választottam. A fő tárgy mellett szlovák és cseh kurzu­sokra is eljárt, és különösképpen kedvére valónak találta a szláv nyelvtörténetet, a szlavisztikát. — Ott vannak körülötted ^rt^nem foglalkozol velük? — vetette fel egyszer ne­kem Kiss Lajos, a Kossuth egyetem volt ta­nára. Megtetszett az ötlet, aztán 1970-től buszon, biciklivel, gyalog jártam a bokrokat — magnóval a kezemben. Elhanyagolt terü­lete volt ez a néprajznak és a nyelvészet­nek is. 43-ban megjelent ugyan egy nagy­szerű könyv Márkus Mihály tollából (A bo­kortanyák népe), de Miska bácsi áttelepült a háború után Szlovákiába, s nem akadt, aki folytatta volna, amit elkezdett. (Ö még most is gyakran jár haza, további kutatásokat végezni.) Közben hatalmasat változott a tir­pákok élete. Azt hiszem, az én tízéves in­tenzív tanyajárásom időszaka majdnem az utolsó pillanat volt, amikor még a régi élet­módot is ismerő öregeket faggathattam. Hatalmas anyag gyűlt össze a magnószala­gokon (s mindet maga gépelte át!). Erdész Sánd órákkal közösen létrehozták a tirpák archívumot; Nyíregyházi szlovák („tirpák”) nyelvjárási és néprajzi emlékek címmel ki­adványsorozatot indítottak (1977-ben jelent meg az első, 81-ben a második kötet, s ha­marosan kézbe vehetjük a harmadikat is); a Szabolcs-Szatmári Szemle 1979/2. számá­ban a Danes Lajos lekottázta népdalokból közöltek válogatást. — Csak a szöveget tudta *1^?; dallam már elfelejtődött az egyik dalnál. Gondoltam, ez már így marad. Aztán jóval később, Gömörben jártamkor megütötte a fülemet egy dal. Jobban odafigyelve kide­rült, hogy ugyanarról a népdalról van szó, vagyis az itteni szöveghez ott találtam meg a dallamot. Na most akkor népzenegyűjtő, nyelvész, néprajztudós, netán szociológus vagy micso­da Németh Zoltán? — merül fel a kérdés bennem. Ha a tanulmányait, előadásait vesz- szük sorra, sem jutunk közelebb a válasz­hoz. Lássuk csak: harmadszor hívták meg Békéscsabára a nemzetiségkutató konferen­ciára; előadást tart Szombathelyen a II. szla­visztikai konferencián; állandó vendége a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége néprajzi szekciójának ülésén, a nyári néprajzi táborokban; Szegeden szlo­vák szakos főiskolásoknak tart előadásokat; a Múzeumi Kurírban a bibliai cseh nyelv nyíregyházi használatáról publikál; Hunga- rizmusok a mai tirpák nyelvben címmel közli dolgozatát a KLTE kiadványa. .. Az­tán — hallgatva Németh tanár úr felvidéki ízeket őrző beszédét — egyre kevésbé ér­dekel, hogy beszorítható-e a tevékenysége valamely tudománykategóriába. A mrplv pc ]pf kérdései összefüg­------- H UJCIV Cí> 1C«. gelwk húsz éve még nem volt ritkaság buszon, piacon a szlovák szó, tizenöt éve még szekérrel jöt­tek a Zrínyi Ilona utcába „vétetkőzni”. Az­óta teljesen átalakultak a tirpákok létfelté­telei is. Egyre kevesebben maradnak az én régi kedves ismerőseim, adatszolgáltatóim közül is. Papp Dénes o KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Fórum a könyvtárosoknak j Egy szerény folyóirat a> I ■ | UDiieuma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom