Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-25 / 121. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Annyit tudtam róla, Jgg aJIThS időt töltött Afrikában. Aztán kezembe került a meghívó is, melyből kiderült, hogy dr. Fodor Erika a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa, s azért jött megyénkbe, hogy előadást tartson „Fekete Afrika és a világpolitika a 80-as években” címmel. Szigorú tekintetű, idősebb hölgyre számítottam, s meglepődtem, mikor egy fiatal- asszony nyújtott kezet pár perccel az előadás kezdete előtt. — Szó sincs arról, hogy nagyon sok időt töltöttem volna Afrikában, bár többször is jártam ott- De gondolom, először az érdekli, hogy miért pont az afrikai társadalmi, gazdasági viszonyokkal foglalkozom — tette föl saját maga az első kérdést, s azonnal válaszolt is rá: — Miindez a véletlenen múlt. A közgazdaságtudományi egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán végeztem. A Hazafias Népfront nemzetközi osztályán kezdtem dolgozni, a Magyar SzoMdaniitási Bizottságban. 1976-ban doktoráltam, 80’-tól pedig a Magyar Külügyi Intézetben dolgozom. Szakterületem: Afrika. Nem tudunk túl sokat erről a távoli, s titokzatosnak tűnő földrészről. A tankönyvek caák egész rövid fejezeteket közölnek róla. Ide nem szervezek társasutazásokat, ezért információkat főleg újságokból, televízióból, útleírásokból meríthetünk. A bennünk kialakult kép ezért nagyon vegyes. Ha Afrikáról van szó többnyire titokzatos őserdőket sivatagokat, az éhezéstől felpufüadt hasú feketébőrű embereket képzelünk magunk elé. Hogy valójában, milyen, arra mindannyian kíváncsiak vagyunk, de bizonyosat cgak attól hallhatunk aki személyesen is megfordult ott. — Gyökeresen más világ tikus és nagyon könnyű megszeretni. Az ott élő emberek ugyanis nyíltak, szívesen és őszintén beszélnek magukról ha alkalmuk adódik rá. Bár ^az életszínvonal igen változatos, a töhhség igényszintje jóval alacsonyabb, mint a miénk. A nagyvilágról alig tudnak valamit, ezért arról sincs tudomásuk, milyen igényeik lehetnének, ha nem ilyen elrendeltetett a sorsuk. — Az európaiak számára szinte felfoghatatlan milyen alapvető dolgok hiányoznak az életükből. Nemcsak élelmiszerekben van hiányuk, hanem az életük átalakításához szükséges legalapvetőbb fogyasztási cikkeket is nélkülözik. Olvasni például megtanítják a gyermekeket, de mi a biztosíték rá, hogy később hozzájutnak az olvasnivalóhoz? Ajándék, ha valaki otthagy nekik egy újságot, vagy könyvet. Ezek alapján úgy gondolom, hogy Afrikának nem az egzotikuma a legfontosabb, hanem óriási erőfeszítése azért, hogy az elmaradottságból kiemelkedjen. Dr. Fodor Erikának utazásain számos rendikívüli élményben lehetett része. — 1979-iben azokban a napokban tartózkodtam Zambiában, miikor rriár a végső győzelemhez közeledett a Zimbabwei Felszaiba- dítási Front küzdelme. Lusakábain szemtanúja voltam Joshua Nkomo rezidenciája 1985. május 25.ifll Hölgy—Afrikából Huszonötödször Miskolcon felrobbantásának. Ez volt az első, s remélem az utolsó háborús élményem. Az elmúlt nyáron Kongóiban egy pártkongresszuson vettem .részt. Miiint politológiával foglalkozó ember rengeteg ismeretet szereztem ahhoz, hogy tisztábban lássam: rwit is akarnak az afrikai népek együtt és külön-külön. Roppant büszkék az elért eredményeikre, melyek a mi viszonyainkhoz mérve nem túl jelentősek — számukra annál inkább ... Az afrikai utazások £> kalandok a tudományos kutató számára is. Az egyszerű hétköznapokon információkat gyűjt, rengeteg szakirodalmat olvas — német, angol, francia és orosz nyelven. E tudományos ismeretgyűjtés célja nem kevesebb, mint minél többet megtudni e távoli földrészről. Hiszen miinél gazdagabb ismeretekkel rendelkezünk róla, annál több elméleti problémára kaphattunk választ az elemzésekkel. S ez segít saját világunk nyitott kérdéseinek megválaszolásában is. — Magyarországon most van felnövekvőben a fiataloknak az a rétege, akik a fejlődő világ iránt érdeklődnek. Rengeteg a vlita az európai fogalomrendszer alkalmazhatóságáról, tehát bőven van lehetőség újat alkotni. Nagyon sok a pótolná való afrikai ismereteink terén. Ezért is hoztunk létre egy Afrika-kutatási programot, melyben különféle egyetemek, kutatóintézetek fiataljai vesznek részt — töibbek közt folkloristák, történészek, műszaki szakemberek, orvos- biológiusok. A kutatások célja: új ismereteket nyújtani azoknak a szakembereknek, akik valamilyen munkára Afrikába szerződnek. Ezek az ismeretek egyúttal hozzásegítenek bennünket egy szélesebb alapokon álló gazdasági kapcsolat kialakításához is. Fontos tennivaló a különböző nagyobb problematikákkal foglalkozó könyvek megírása, amihez — kísérletképpen — elkészítettük „A szocialista orientáció elmélete és gyakorlata” című tanulmánykötetet. Ez csak egy állomás: még sok hasonló írásra van szükség. Dr. Fodor Erika is készül több elemző tanulmány, s egy riportkötet megírására — méghozzá személyes élmények alapján. Idén szeptemberben terv szerint Kongóban tölt egy hónapot, ösztöndíjasként. — Rendkívül gazdag kutatási programmal indulok úfcniak. Ismereteket szeretnék gyűjteni például a vidéki oktatási rendszerről, a nőmozgialomról, a közélet szervezéséről, a közelilátásról. Érdekel, milyen eszközökkel dolgoznak áz emberek. Miket használ egy háziasszony, egyáltalán hogyan néz M egy háztartás. A fiatalasszony rendkívüli próbatételre készül. Mégis nagyon vonzó számára a feladat, amit önállóan kell megoldania. A merész vállalkozás miatt már előre aggódik a család. Hiszen Erika egyedül megy egy olyan országba ahol számunkra idegen szokások, körülmények, a mienktől lényegesen eltérő éghajlati viszonyok közt élnek az emberek. — Szerencsés vagyok, “J* k^g nyen sikerüLt alkalmazkodnom a különleges éghajlati viszonyokhoz. Ügy készülök fel az útra hogy minden szükséges holmi ott legyen a csomagomban a vízforraiótól a var- röfcészletig. Sokat hallunk arról, hogy mennyi veszély leselkedik az emberre e különleges klíimájú földrészen. Arra számítani kell, hogy bármikor megbetegedhetek, de félelemmel nem szabad nekivágni egy ilyen vállalkozásnak. A kongói út egészen közeli feladat. A fiatalasszonynak bőven vannak tervei a későbbiekre is: — Hazatérésem után szeretném sokoldalúan feldolgozni az összegyűjtött anyagot. Következő célom a kandidátusi disszertációm megírása. Utána folytatom a kutatásokat. Jelenleg is nagyon sok külföldi diákkal tartok kapcsolatot — többen nálam írják a diplomamunkájukat. Tőlük rengeteget meg lehet tudni szülőföldjükről, népeik hétköznapjairól, kultúrájáról. Rendkívül fontosnak tartom, hogy ezekről a témákról minél többen halljanak. Ezért is biztatom az itt tanuló fiatalokat, hogy menjenek vidékre és találkozzanak minél több emberrel. Magam is szívesen vállalkozom ilyen beszélgetésekre. Hiszen közben olyan kérdések is fölmerülhetnek, melyek rengeteg ötletet adnak a további kutatásokhoz. A kongói utazás tapasztalataira — úgy hiszem — sokan lesznek kíváncsiak Sza- bolcs-Szatmárban is. Dr. Fodor Erika mosolyogva ígérte: ha hívják szívesen eljön újra, hogy elmondja élményeit. Házi Zsuzsa Dokumentumfilmek megméretése Egy festőnövendék kérdezte mesterétől: „Mikor mondhatom, hogy kész a képem?” „Akkor — felelte a mester —, tamilkor meglepődsz annak láttán, amikor kételkedsz abban, hogy az a te műved.” Vagyis soha. Ám a válasz tartalma nem pusztán az, hogy egy festmény (vagy bármely más alkotás) sohasem lehet teljesen befejezve, hanem az, hogy az igazi alkotó nem lehet képes idegenként, külsőként szemlélni- megítélni saját művét, tulajdon alkotása „feltárását” másnak kell átengednie. Még akkor is, ha a feltáró funkció szerves része az alkotásnak, sőt akkor különösképpen. A miskolci filmfesztiválra — immár huszonötödik alkalommal — ez a megtisztelő feladat hárul: alkotások feltárása, feltárók megméretése. Mert amióta Lumiére operatőrjei megnövelték a híradófiim hosszát, amióta az ismeretlen operatőr 1897-ben hatszáz méter terjedelemben rögzítette egy lovastiszti iskola lovasainak ünnepi bemutatóját, nyilvánvalóvá vált, hogy a valóság lefilmezése nemcsak az, aminek látszik, nemcsak rögzítés; hanem feltárás, s nemcsak feltárás, hanem alkotás Ma már a nem játékfilmeknek is fontos indítéka, hogy az alkotó a saját mondandóját érezze lényegesnek: készítsen híradó-, animációs, népszerű tudományos vagy dokumenitumfiilmet — feltár és teremt. A Világ bármiféle megjelenítése magában hordozza a világról formált véleményt. A népszerű tudományos film készítője éppúgy magáiból ad valamit, s éppoly kevéssé szorítkozik a valóság bemutatására, mint mondjuk egy olyan animációs film alkotója, akinek műve — látszatra — merő abszurditás. Nem véletlen, hogy a film- történet a dokumentumfilm születéseként tartja számon Martin Duncan professzor 1903-ban bemutatott A láthatatlan világ című állattank mikroszkopikus filmjeit, amelyeket ma a népszerű tudományos kategóriába sorolnánk. MEnt ahogy az serryvé- letlen, hogy Walt Disney egyes mesefigurái nem pusztán „valóságosak”, hanem — bármily meglepőnek is hangzik — harcra buzdítanak érdemlő dokumentumokként nézzük. Csakhogy a jó dokumentum! ilm éppen nem a valóság puszta mása, nem csupán tényértékű képek felvonultatása (amelyek egyébként a hazugságot is hihetővé tehetik), hanem olyan emberi mű, amely tudatosan kelt emóciót, értelmes tettre sarkall. Nincs „fekete” dokumentumfilm, csak jó és rossz dokumentumfilm van, hasonlóan bármely művészi igényű alkotáshoz. A fércmű megjelenít és általában tetszeni próbál, a jó mű hitvallás, követelés. A rossz mű szolgál és bemutat, a jó bátorít és esetenként felháborít. Életveszélyesnek tűnik napjainkban a realista próza művelése. Kortünet ez, vagy inkább kórtünet, amely minden bizonynyal eltűnik, hiszen a valóság szorításában élő ember sohasem mondott le, s a jövőben sem igen mondhat le arról, hogy fel ne mérje maga körül a világot, el ne helyezze ebben önmagát, ne elemezze lehetőségeit, vágyait és kudarcait, ne feszüljön fel a létezés gyötrelmes kínjaira. Shakespeare igazát nem lehet elvitatni, a színjátékról szólt, de gondolatai érvényesek a művészetekre általában is: ,,a színjáték feladata most és eleitől fogva az vált és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek. hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát”. Nagy örömünkre szolgál, hogy Jánosi Zoltán jól tudja eízt. A Tiszta szívvel sorozat 5. köteteként megjelent Életveszély novellái mindvégig a valóság közelében maradnak. Ez még akkor is igaz, ha a kötet két novellája — A tükör és a diktátor, A jeruzsálemi tűzvész — para- bolikusságával, az utóbbiban megjelenő Franz Kafka-i remi- neszcenciákkal eltávolodni látszik ettől. Szerencsés választás volt az Életveszély köteteimmé emelése. Nemcsak azért, mert ez a novella a legegységesebb, hangjában a legvisszafogottabb, hanem azért is, mert kitűnően sikerült Amikor Roosevelt meghirdette a New Dealt, Disney megalkotta a Három kis malac című filmjét, aminek lényege, hogy a lusta malacot felfalja a fankas, ám a serények — mert teglaházat építettek maguknak — megmenekülnek. Könnyen lehet, hogy Disney maga se látta előre, de tény; a népszerű „Nem félünk a farkastól” filmdallam és szöveg a gazdasági válsággal küszködő Amerika harci kiáltása lett... iNem tudni, bogy a most Miskolcon vetített filmek mennyire lesznek népszerűek, s hogy a közönség milyen módon rezonál majd az alkotók szándékára. Nem tudni, hogy a közönség csak bólint-e majd ezer fejével, avagy e „rettenetes cézár” itettrekészségét erősítik a do- Ikumentalizmus jegyében született alkotások. Ezek egy része — némely vélemény szerint — feketébbnek láttatja a valóságot, semhogy hitelt a főhős Jósvái jellemrajza. Főhőst említettünk, pedig egyáltalán nem nagyszabású jellem, kisember, aki azonban életében egyszer átéli azt a pillanatot, amely arra készteti, hogy felmérje addigi életét, és megfogalmazza az etikai parancsolatot: meg kell változnia, mert elhibázott volt korábbi élete. Jánosi Zoltán finom iróniával érzékelteti, hogy ez a sorsdöntő változás közönyös környezetben zajlik. A család, a feleség és a gyerekek semmit sem tudnak a Jósvai lelkében lezajló változásokról, élik a maguk mindennapi életét. Úgy tűnik, mintha Jósvai önmagát sem válthatná meg ebben a világban. Az Életveszély ellenpólusa az Újév. Amíg az előbbi tárgyilagos hangnemével erősíti a mondanivalót. az utóbbit romantikus pátosz lengi át. Hősi küzdelem, hősi helytállás. Az erős havazásban elakadt mentőautóban egy fiatalasszony gyermeket szül. A novella az életveszélyen győzedelmeskedő ember apoteó- zisa. Jánosi Zoltán novelláiról karaktere ahhoz az elbeszélői hagyományhoz áll a legközelebb, amelyet a felszabadulás utáni irodalomban Szabó István neve fémjelzett. Ez a módszer azt igazolja, s müvekkel hitelesíti is, hogy az élet mindennapjaiban bőségesen vannak olyan mozzanatok, amelyek alkalmasak az emberség, a hűség és a tisztaság megmutatására. Jánosi Zoltán élményvilága bármennyire is a valóságból táplálkozik, írásainak többsége a tudatosan megkomponált írói szándék után tér vissza a valóságba. Jánosi Zoltán a teremtő művészek módján életet lehel a figurákba, a helyzetekbe. Nem hiba ez, hiszen Arany János a Vojtina ars poetica-jában már megírta, hogy A művész felelősségét felemlíteni épp ezért nemcsak közhely, nemcsak hagyományos publicisztikai fordulat, han(em szerves része a műalkotás egészének, része a miskolci fesztivál szellemének is. Ugyanígy a zsűri felelőssége. A zsűritagoké, akiknek ezúttal tíz híradó- film, tizenhét animációs film, tizennyolc népszerű tudományos és huszonhat dokumen- tumfilm közül kellett a díja- ziandókat kiválasztani. Az öt fesztivál vetítéses napon több mint 26 órát kellett a filmvászon előtt tölteniük, márpedig 1600 percnyi filmet végignézni is sok, nemhogy megítélni. De — ez a dolguk. Ami pedig a közönséget illeti, az ő felelősségét nem szokáá emlegetni. A közönség alkotótárs ugyani, de nem egyes filmekért, hanem közös boldogulásukért felelős. És — mellékesen — a bemutatott hetvenegy film, különösképpen a díjnyertes filmek fogadtatásával a huszonötödik miskolci film- fesztivált fogja minősíteni. Kádár Márta „nem a való, hanem annak égi mása/ mitől függ a költészet varázsa”. tgy íródott, a fikció elsődlegességéből kiindulva, A tükör és a diktátor, A jeruzsálemi tűzvész, de a legtermészetesebben realista novella az Életveszély is. Érdemes megvizsgálni Jánosi Zoltán világképét abból a szempontból, hogy mit tekint értéknek, milyen emberi magatartásokhoz vonzódik, s melyeket utasít el. A helytállást említjük először. Az Újév látványosán kínálja ezt, abból a belső sugárzásból táplálkozva, hogy van még értelme a tettnek, s csoda az ember is, ha megfeledkezik saját, partikuláris érdekeiről, s cselekvőként lép elő. Ugyanez a helytállás jelenik meg az Életveszély-ben is. A hűség, a tisztaság a második. Hűség az elvekhez, a zsarnoksággal szemben a tisztaság felmutatása például A tükör és a diktátor c. novellában. S A nagy sztori hősének is a maga tapasztalatából kell leszűrnie, hogy önmaga megbecsülése nem független a mások tiszteletétől, hogy az emberi tisztességet nem adják a diplomával. Jánosi Zoltán novellái csaknem érett elbeszélőt mutatnak. Higgadt és türelmes a helyzetek kidolgozásában, s a legtöbbször sikeres a távolságtartás mértékében is. Jó szemmel és érzékkel veszi észre a lélek finom rezdüléseit. Legjobb novelláiban gazdagon él az ellenpontozás módszerével (Életveszély, A nagy sztori), tudatosan előkészíti a történet csattanóját. Jánosi Zoltán tehetsége — amelyből ez az öt novella csak színeket mutathatott meg — feljogosít bennünket az örömteljes várakozásra. (Nyíregyháza, 1984.) Nagy István Attila Veszélyek vonzásában
