Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-25 / 121. szám
1985. május 25. Kelet-Magyarország 3 Képviselőjelöltjeink Károly László Kisszekeres, Debrecen, Budapest, Fehérgyarmat: e helységek jelentik Károly László eddigi életének főbb állomásait. A határ menti kistelepülésen született, falusi kovács fiaként, a cívis város híres Fazekas gimnáziumában érettségizett, majd a Politikai Főiskola nappali tagozatán szerzett diplomát, s jelenleg a fehérgyarmati városi pártbizottság gazdaságpolitikai ügyekkel foglalkozó titkára. Közben azért történt még egy és más. A család anyagi helyzete miatt érettségi után nem tudott továbbtanulni, ezért fizikai munkát vállalt az erdőgazdaságnál, miközben — a tsz-szerve- zés előtt — szülei kevéske földjén szántott, kapált, aratott. Szülőfalujában az fmsz-nél vállalt később adminisztrátori munkát, majd felismerték rátermettségét, és Szamosújlakon a tanács vb-titkárának választották 1960 nyarán. Tanulta a „hivatalt”, munka mellett tett le több szakvizsgát. Kitöltötte a katonaidőt, aztán Nagyszekeres tanácstitkára, mígnem 1964-től másfél évtizedig a KISZ Fehérgyarmati járási Bizottság titkáraként dolgozott. Büszkén vallja: őt az ifjúsági mozgalom nevelte, eddigi élete legszebb korszakát dolgozta ott, s nemcsak azért szép ez az időszak, mert fiatalabb volt, hanem mert sok-sok szép cselekedetet hajtottak végre a környék ifjúságával. Vonzó programokat szervezték, termelési versenyeket bonyolítottak, fellendítették a klubmozgalmat, ifjúsági és úttörőtábort létesítettek Tivadaron, hogy csak néhányat említsünk. Itteni fáradozását a Munka Érdemrend ezüst fokozatával ismerték el... S eközben 15-ös számú választókerület még arra is maradt ereje, hogy munka mellett elvégezze a tanárképző főiskolát, történelemtanári diplomát szerezzen. Több, mint fél évtizede a városi pártbizottság gazdaságpolitikai titkáraként a fővárostól, de még a me- -gyeszékhelytől is legtávolabbi országrész hátrányait igyekszik ő is csökkenteni. Szólt e térség érdekében megyei tanácstag korában is, de most „töményen” jelentkeznek a tennivalók: a még mindig nehéz foglalkoztatási problémák, a termelési rendszerek, új technológiák meghonosítása, az alapellátás javítása a kistelepüléseken. E térségben a lakosság 52 százaléka még a mezőgazdaságból él, s amikor ő az ipari munkahelyek létesítéséről szól, a racionális foglalkoztatást érti alatta: megtartani az életerős fiatalokat, hiszen az utóbbi 5 évben a volt járás területéről több, mint 3 ezren költöztek el végleg. Mi tarthatja itthon a fiatalokat, mikor érzi otthonosan magát a műszaki és agrárértelmiség, mit lehetne tenni a szolgáltatás javításáért a kisközségekben? Mindennapi gondjai ezek Károly Lászlónak, melyek programját is képezik, ha megválasztják képviselőnek. Dr. Sándor Akik ismerik a doktornőt — s milyen sokan vannak! — talán már el is feléjtették, hogy dr. Sándor Erzsébet az ország, más'Vidékéről érkezett Szatmárba, az Ér-, dőhátra. Alig tette le a hyppokrateszi esküt, férjével — aki szintén orvos — a hamarosan rpegnyílp fehérgyarmati kórházba nevezték ki őket. Több mint 20 éve történt ez, s azóta az egész környék afféle bennszülöttnek érzi a széles körben becsült orvos házaspárt. ■. ' ; Törökszentmiklósról j indult a hentessegéd apja és , a. szakácsnő anya gyermeke: szülővárosában érettségizett, majd a Debreceni Orvostudományi Egyetem hallgatója volt 1956-tól. Mielőtt Fehérgyarmatra érkeztek (amíg épült az új kórház) Mátészalkán gyógyítottak rövid ideig. Férje sebész, ő pedig belgyógyász lett — sikeresen tette le a szakvizsgát. Sándor Erzsébet hét éven át dolgozott keményen a kórházban, első gyermekük születése után ugyanúgy inspekciózott, mint a többi kollega, gyakorta vitte magával ügyeletbe a kicsit is. Két gyerekkel mindez már túlságosan megerőltető lett volna, — ezért vállalta el a település égyik orvosi körzetét, ahol ma is naponta rendel, s ahohnán siet égy sürgős hívás nyomán a beteghez. Több, mint kétezer ember egészsége nehezedik a vállára: rájuk vigyáz legjobb tudása szerint, j Megélt itt már nagyon nehéz napokat is az orvosnő, többek között az 1970- es árvizet, amikor egy ideig egyedül kellett rendelnie az egész településen. Gyakorta előfordult, hogy a szomszédos falvakban helyettesített egy-egy kollegát, s ilyenkor mindig szembesült nemcsak a betegségekkel, hanem az emberek más irányú gondjaival is. Nem titkolja, hogy ezeknek is köze volt ahhoz: szerettek volna jobban megismerkedni — elméletileg is — a társadalmi jelenségek összefüggéseivel, s ez játszott közre abban, hogy a marxista—leninista esti egyetem hallgatói lettek. Közvetlenül az árvíz . után iő egyszer, már-’képviselőjelölt volt, akkor a nriá- sífc jelölt kapott több sza-1 vazatot. Boldog volt' az orvosnő ennek ellenére is, hogy mint a megyei tanács tagja több ciklusban képviselhette a környék népének érdekét, interpellálhatott égető kérdésekben. Különösen a megyei testület. egészségügyi állandó bizottságában érvelt sikerrel több közérdekű ügyben. Munkája közben tapasztalja:. szaporodik' a. magas vérnyomásban, a kéríngési zavarokban szenvedők száma. Napi gondja: megtanítani az embereket okosan, értelmesen élni, vigyázni az egészségre. Neki a foglalkoztatási gondok enyhítése közelebbről a nők helybeli munkaalkalmát jelenti, hogy legyen, aki összefogja a családot, adjon egy tál ételt a magára maradt öregnek. Okosabban kitölteni a szabad időt, javítani a körzeti orvosi feltételeket: szép, emberi programja. Széles Lajos Hat elemivel kapta élete első komolyabb megbízatását a matolcsi szegényparaszt családból indult Széles Lajos: alig múlt 20 éves, amikor Tunyogmatolcs első tanácselnöke lett 1950-ben. Rövid idő után már a járási tanács elnökhelyettese Fehérgyarmaton, s az ellen- forradalom után 1958-ban az elnöki teendőket bízzák rá. Nehéz sors: megfelelni a bonyolult államigazgatási teendőknek, miközben állandóan tanul. Nyolc osztály, tanácsakadémia, felsőfokú mezőgazdasági technikum, marxista—leninista esti egyetem szakosítója. Széles Lajos életének szinte minden szála összefonódott az állampolgári ügyintézéssel, hiszen miután megszűnt a járás, ő lett a megyei IdlldLS JcliaSl lUVULcilának elnöke, s amikor ez is megszűnt, őt választották Fehérgyarmat Városi Tanácsa elnökévé. Megvallja, élete jelentős fordulója volt az 1970-es árvíz, amikor „nyakig” benne volt a tragédia sebeinek gyógyításában, az újjáépítésben. A spontán jelöléssel őt küldte a parlamentbe képviselőnek a 15. választókerület lakossága, s A szabadság négy évtizede Hodászon Az ingázók faluja immár három cikluson át igyekezett megfelelni a választók bizalmának. Sokmindent sikerült azóta behozni az elmaradásból, jobbítani az itteni életen, de — pillanatig sem titkolja — mindezt a választókerület lakosságával együtt, a helyi pártszervek irányításával tudták elérni, s ő csupán egy azok között, akiké az érdem. Több, mint 22 ezer ember él a választókerületben Tunyogmatolcstól Szat- márcsekéig, Olcsvaapátitól Kisszekeresig. Öröme, hogy az ide tartozó 17 település lakosságával a legnehezebb időkben is szót lehetett érteni, közös erőfeszítésekkel apasztani a gondokat, amelyekből persze jócskán maradt még a következő évekre is. Nem tiltakozik a közismert szólásmondás ellen, hogy az árvíz ezen a részen egyszerre jelentett „aranyvizet” is — hiszen az országos összefogás valóságos csodákat hozott — de Büszkeséggel töltheti el a hodász iak at, hogy honfoglalás kori településen élnek. Egyfajta rangot valóban adhat ez, ám az érvényesüléshez nem elég; csak ügyes gazdálkodással, minden számba jöhető segítség igénybevételével tudja megteremteni a tanács a mindennapi élethez, a költségvetéshez szükséges anyagi eszközöket. És akkor még nem szóltunk a fejlesztésről, pedig arra aztán igazán szüksége lenne Hodásznak. Oly hosszú a lemaradás, amit évek, évtizedek alatt örököltek elődeiktől, hogy nincs az a gondos tanácsi tervezés és bölcs előrelátás, amely megmondhatná, mikorra érik utói a hasonló nagyságú, 3400 lelket számláló, mondjuk dunántúli, . telepijlésekej;:■ Óriási-gondunk1 Végére' tehetünk pontot, hamarosan — szól a tanácselnök,' Vára- di Lajos, aki a szomszéd faluból, Kántorjánosiból jár át naponta. — Mi még csak most jutottunk odáig, hogy az egészséges ivóvizet rtem kell nélkülöznünk. Már tavaly hozzálátott a vízügyi igazgatóság a kivitelezéshez és ha minden igaz, 86-ra kész az úgynevezett kistérségi vízmű. A tanulmánytervet négy falura készítették, két társközségünk; Kántorjáno- si és Nyírkáta mellett Nyír- derzs is szerepel. A kiviteli terv azonban csak Jánosit és Kátát tartalmazza, majd a későbbiekben a vízügyesek bizonyára bevezetik Derzsre is a vizet. Kívülről tudja mindenki, hogy 86. június 1- ére a közkutakból mélyfúrású víz jön. S akkor aztán kezdhetik a bekötéseket...! Ami nem is lesz kis dolog Hodászon, hiszen ma már szinte egyetlen ház sem épül fürdőszoba nélkül. Van pénvallja: a legtöbbet az itt élő emberek tettek sorsuk jobbra fordításáért. S bár sok minden megvalósult: új családi otthonok, vasút, buszpályaudvar, a Nagyar —Szatmárcseke közötti út, s az új munkalehetőségek is szép számmal gyarapodtak, de a történelmi hátrány még ma is élő valóság, maradt jócskán tennivaló a most megválasztandó képviselőnek is. Például: csak mérsékelni sikerült a foglalkoztatás terhein; rengeteg a teendő az intenzív gazdaságfejlesztés terén, égető gond az alapellátás javítása a kistelepüléseken; Fehérgyarmat város vonzáskörzetében is nagy erőfeszítésekre van szükség az életmód változtatásában. Mindezt csakis az emberekkel együtt lehet elérni. Legtöbbször erre gondol, mióta a jelölőgyűlésen őt is felvették a választási listára. zük az embereknek és manapság már nemcsak elköltik, hanem értelmesen akarják felhasználni az almából jött forintokat. A tavaszi választási előkészületek megmozgatták a falu apraját-nagyját. Nem sokat mond ugyan a statisztika, hogy a lakosság 15 százaléka vett részt a jelölőgyűléseken. De ha azt nézzük, hogy nagyon sokan mondták el gondjaikat, csupa olyan dolgot, amely a nagyobb közösség segítségét igényli és nem egyéni sérelem, akkor láthatjuk, a ho- dásziak szívesen szót emelnek a köz ügyeiben. Nem divat a nagy mozgás ebben a térségben. Bár a munkáskezek hiába keresnek helyben elfoglaltságot, így • nyaltukba 1 vették áz országot: Nyergesújfaluban, Szász- halombattán, á Dunántúl ipartelepéin," b sásádí tsz fóliaerdei alatt hirdetik a ho- dászi munkás becsületét. Jönnek haza hetente, kéthetente, dekádonként, ahogy már az ingázás törvényei hozzák. Reggelente tömött buszok indulnak Mátészalkára, Nyírbátorba, hogy a szerencsésebbek közelebb keressék meg a mindennapi kenyeret. — Jó lenné itt helyben megoldani a foglalkoztatást — fejtegeti Váradi Lajos —, akkor nem kényszerülnének elhagyni a szülőföldjüket az itteniek. Legalább nyolcszá- zan ingáznak és még mindig van szabad munkaerő. Több levelet írtunk budapesti gyáraknak, hogy valamilyen egyszerűbb betanított munkát telepíthetnének ide. Gondolja el, nemhogy munkát, még választ sem kaptunk ...! Aztán az itt megtermelt zöldséget, gyümölcsöt is jó lenne helyben feldolgozni. Mert abból aztán van bőven. Jött volna kicsit később, amikor az almafa virágzik! Színpompás a falu, ünnepnek érzi az idegen végigmenni rajta. Tavaly is 120 vagon fürtös meggyet vásároltak fel a három faluból. Az almáról pedig nem is szólva. Pedig az utóbbi időben rájöttek az emberek, hogy nem érdemes mindent égy lapra feltenni. így már nem ritkaság a sertés, a szarvasmarha, pedig évekkel ezelőtt mutatóban is alig volt. Az egyszerűbb, de jól jövedelmező elfoglaltságot kedvelték a hodásziak. Nem véletlenül, még ma is igen élénk kereskedői szellem él a faluban — amely századok óta híres erről. Régen lóval, tollal jelentek meg a környékbeli, de még távolabbi piacokon is, manapság gyümölccsel kereskednek. Persze, a kereskedés mindig magában hordta a veszélyt, hogy nem kell a felkínált portéka. Ezért szeretnék manapság már behozni a korábbi elmaradást, amikor nem tartották fontosnak, vagy később nem jutott pénz a hézköznapi szükségletek megoldására. Nagy reményeHodászi utcán. két fűznek a jövő év eivjénr bevezetésre kerülő fejkvótarendszerhez. Igazságosabb elosztást és megbízhatóbb tervezést várnak a lélekszám- hoz mért arányos fejlesztési alaptól. A saját anyagi források ismeretében reálisabban tervhezhetnek. Sorsának megoldását a saját kezébe veheti a falu. Már erősen számolgatnak Hodászon és a két társközségben is, hogy mire kellene költeni, mint legsürgetőbb feladatra. Nem csak a megyében, de talán az országban sincs senki, aki Hodász nevét hallva ne gondolna a cigányokra. A 3400 lakosból több mint 800 a cigány, de összetartó farnília a Rézműmes, a Lakatos és a Balogh család. Van, akit messze Hodász határain túl is ismernek, Réz- níüves Mihálynét, Lirlä óvónőt, akinek már a lánya is ezt a nehéz, de csodálatosan szép pedagógusi pályát választottá; A cigányóvoda már nemcsak ' egyszerűen gyermekintézmény, hanem jelkép: a putriból kikerült, a társadalmi felemelkedés útján, az iskoláztatás kapuihoz jutó cigányság jelképe. Rézműves Ferenc tanácstagjelölt a napokban 44 aláírással hitelesített levéllel kopogtatott a tanácselnöknél. Társaival együtt felajánlottak a fizetésükből 2— 2Q0 forintot, vegyenek belőle szemléltetőeszközöket a cigányóvoda kicsinyeinek. Tavaly is adtak már erre a célra. Nagyon összetartok, 1 amikor a putrikat felszámolták, voltak családok, akik csak azon a helyen voltak hajlandók új otthonukat elfogadni, ahol apáik, nagyapáik éltek. Igen sokan megindultak a társadalmi lépcsőfokokon, kombinált szekrény, tévé díszíti a lakást, megművelik a kertet. Őket befogadják a hodásziak, nincs megkülönböztetés velük szemben. Aki csavargó életmódot folytat, vagy éppen összeütközésbe kerül a közösség írott és íratlan törvényével, azt elítélik. Négy évtized repült el Hodász felett és az épületek, új intézmények jelzik a változást. Emellett a köztudat is megőrzi azok neveit, akik igen sokat fáradoztak azért, hogy Hodász ma elismert falva a megyének. Lakatos Bertalan, Liszkay József. Szováti Sándor, Szikszói Sándor, a volt tanácselnök, Simon István, a volt tsz-el- nökhelyettes, Veress Miklós, a Kántorjánosiban élő és a falu történetét feldolgozó Nagy Miklóst itt is megbecsüléssel emlegetik. Tanácstag, kiváló társadalmi munkáért kapott elismerést. Bár a közösség figyelmét jelző kitüntetések nem jutottak el mindenkihez, aki arra rászolgált. Medál helyett is ékes bizonyíték a falu emlékezete. Tóth Kornélia
