Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-22 / 118. szám
1985. május 22. Kelet-Magyarország 7 Postabontás Nem ér a nevem „Azt szeretik, ha keveset beszélünk, de halkan” — a szerfölött bölcs megállapítás egy kisfiú szájából hangzott el a minap a rádióban. Korát meghazudtoló éleslátással, lefegyverző őszinteséggel beszélt a gyerek arról, mit jelent az óvodában őszinte embernek lenni... Hiszen már ekkor megkezdjük leszoktatni őket arról, hogy véleményt mondjanak dolgokról (lásd a kisfiú fenti kijelentését). Pedig az óvodások még úgy érzik (pláne, ha otthon még támogatják is ebbéli igyekezetüket), hogy — ismét óvodásunkat idézve — „kötelező elmondani”, ha eszükbe jut valami, márpedig lépten-nyomon eszükbe jut... És az óvodában (az említett rádióműsorban is elhangzott) viszonylag még jó is a helyzet. Az iskolásévek alatt aztán mind „megfontoltabbak” lesznek a gyerekek. A maguk bőrén tapasztalják, hogy az őszinteség kétélű fegyver. Nemcsak gyógyításra szoruló kelevényeket fakaszthatunk fel vele, de meg is sebezhetünk másokat, és közben persze magunk is sebeket kaphatunk. Hogy milyen felnőtt lesz a kamaszból, azon múlik, megtanul-e, megtanítjuk-e bánni ezzel a fegyverrel, vagy pedig kivesszük a kezéből (ha ugyan ő maga el nem hajítja, mint az életben használhatatlant ...). Csakhogy alkalmas vívómesterek vagyunk-e mi, felnőttek? Valljuk be, sokan bizony rég sutba dobták hajdan oly nagyra tartott, s fennen villogtatott fegyverüket, az őszinteséget. Mások meg legfeljebb csak vag- dalkoznak vele hébe-hóba. Megint mások elő-elő- veszik ugyan, de csak akkor, ha fedezékből — mondjuk névtelen vagy álnéven írt levélben, szűk családi, baráti körben — „hadakozhatnak”. Mindennek rajta a bélyege köz(össégi) életünkön is. Hurcoljuk magunkkal a közömbösség, érdektelenség, a „ne szólj szám...” koloncait, s ma is számos azoknak tábora, akik másokkal kapartat- nák ki a gesztenyét. Ne menjünk messzire, maradjunk csak a magunk háza táján: a mi postánkban is akad olykor-olykor egy levél, melynek feladójáról utóbb kiderül, hogy „nem ér a neve”. De egyre többen ragadnak tollat azért, hogy a közösség valamely ügyes-bajos dolgának elintézése érdekében emeljenek szót, nevüket adva az ügyhöz (még ha kérik is néha, hogy ne kerüljön nyilvánosságra). Lehetséges, hogy érdemén túl becsüljük ezt a jelenséget, ha kapcsolatba hozzuk a közéletiséggel. De talán mégsem olyan nagy a kettő között a távolság. Bejárható, ha rögös, ha kátyús is az út. S ha még gyerekcipőben topogunk is. Gönczi Mária AZ ÉREM MÁSIK OLDALA Azzal vádolják családjukat, hogy ők költöztették be az egereket a lakótelepi házba — panaszolta egyik levélírónk. A furcsa panasz volt a témája annak az írásnak, amely Egérfogó címmel jelent meg egy hónappal ezelőtt. A jegyzetre szemrehányó levéllel reagált a házbizottság elnöke, hiányolván, hogy az írás megjelenése előtt nem végeztünk alapos „környezettanulmányt”. Mentségünkre azt tudjuk felhozni, hogy nem akartunk verébre ágyúval lövöldözni — egy nevet, címet nem közlő panaszos levél nyomán született íráshoz nem tartottunk szükségesnek körültekintő vizsgálódást. A hb-elnök nem cáfolja azt a tényt, hogy egerek vannak az épületben, s, hogy a lakógyűlésen csakugyan megjegyezték: „ez természetes, ha valaki egeret visz a házba”. Elhangzott továbbá az is, hogy a panaszos gyermeke követte el a csínyt. A közösség szószólójaként a hb-elnök a fentieket azzal egészíti ki, hogy panaszosunk erősen eltúlozta sérelmét, és egyébként is személyes ellentét lappang a dolog mögött. A lakók különben elégedettek a házfelügyelővel, aki munkáját becsülettel végzi, és nincs szándékában onnan elköltözni. Olvasónk további részleteket is közöl, de hely hiányában csak a lényegre szorítkoztunk. Bízunk abban, hogy legközelebb — amennyiben netán hasonló belvillongásra kerülne sor — sikerül „házon belül” tisztázni a nézeteltéréseket... ERDŐBEN Az erdészet dolgozói mindent elkövetnek, hogy a tölgyes erdő a pihenni vágyókat, a sportolókat szolgálja. Néhány hete javították ki a tornapálya mellett az esővédőket, amelyeket vandál kezek rongáltak meg. A szánkózódombnál lévő faház épségét idáig sikerült megőrizni, a közelmúltban azonban ennek is szétverték az oldalát. Időnként ugyanis olyan fiatalok ütnek itt tanyát, akik az ivászatot, szipózást tekintik „szórakozásnak”. Képzelhető, milyen következményekkel jár egy-egy ilyen kirándulás .. . Nem lenne szabad beengedni az erdőbe a motorosokat sem, hiszen az ösvények sétára és nem száguldozásra valók. Ha ez így megy tovább, félő, hogy a csöndre, a tiszta levegőre vágyó idős emberek, a gyermeküket sétáltató felnőttek és a sportolók kiszorulnak a fák közül. Paál István Nyíregyháza, Toldi u. 62. (írjuk mindezt 1985-ben, — az erdők évében ...) KOMMENTÁR NÉLKÜL Felháborodással olvastam a múlt heti Fórumban a postának panaszomra adott válaszát. A személyes kivizsgálás alkalmával ugyanis én megerősítettem a kézbesítéssel kapcsolatos panaszomat, amit jegyzőkönyvbe is mondtam. Ezért nem értem a posta válaszát! Az igaz, hogy nem kértem a kézbesítő megbüntetését. Erre most sem tartok igényt. Én csak azt szeretném, ha rendesen kézbesítenék nekem is a küldeményeket. Nagyon bánt tehát, hogy — amikor pedig én jó szóval is beértem volna — még én kapom a megleckéz- tetést. R. A. Nyíregyháza (Panaszosunk újabb, fentieket tartalmazó levele — pontos címmel, névvel — megtalálható a szerkesztőségben. A levélíró egyébként személyesen is megerősítette azt, aminek most helyt adtunk.) KABALÁS Mennyi pénzt, mennyi társadalmi munkát áldoztak a nyíregyháziak arra, hogy szabadidőközpont legyen a Kabalásból! Elszomorító most látni, hogy mindennek jó része kárba vész. A kerítést darabokban hordják el. Még a W. C. egy részét is ellopták. Az elegyengetett területet egyesek homokbányának tekintik. Mások épp fordítva: kocsiszámra hordtak ide épületbontásból származó törmeléket, ami azóta is úgy van ott, ahogy leborították a teherautóról. Még csak azt a fáradságot sem vették, hogy kinyissák a kaput — az egyik szárnyat egyszerűen leszakították, félrelökték és úgy mentek be. A szép környék mást érdemelne. H. O. Nyírpazony ÉS ISMÉT ... Sóstón lakom a hús- és élelmiszerbolt mellett. Ügy két héttel ezelőtt megjelent néhány ember, és az üzlet háta mögötti területen kivágták az összes fát. Jó pár éves, derékvastagságú, életerős fák voltak. Mi, a környék lakói, fel vagyunk háborodva, és szeretnénk tudni, miért került sor a fák kivágására. Eddig senkitől sem kaptunk elfogadható magyarázatot, így csak találgathatunk. Egyesek még azt is tudni vélik, hogy mindez engedély nélkül történt — valóban így volna?! Angyal Tiborné Sóstófürdő, Napfény köz 10. (H. J. a nyíregyházi Stadion utcáról ugyancsak a fák sorsán borong. Az ott elültetett félszáz csemetéből ugyanis mindössze 4 maradt meg, a többi a szó szoros értelmében szomjan pusztult — senki nem locsolta őket... Ügy látszik, ez a téma örökzöld marad — ellentétben a fákkal...) Ártalmas? Akkumulátort vásároltunk nemrég Nyíregyházán, a görbeházi tsz Moszkva utcai töltőüzemében. Ottjár- tunkkor megdöbbenve tapasztaltuk, milyen rossz levegőben végzik munkájukat az emberek. Nyitva volt az ajtó, és működött a ventillátor is, de szerintem ez sem javíthat sokat a körülményeken. Kíváncsi lennék az illetékesek (gondolom, a munka- védelmi felügyelőség) álláspontjára, vajon ők is osztják-e véleményemet? Szekeres Jánosnc Nyíregyháza Szerkesztői üzenetek Az illetékesekhez fordultunk Sipos Józsefné demecseri, Szabó Bertalan kisvárdai, Okszi Sándor kislétai, Rácz Béláné tiszabezdédi, Bódi Ferenc berkeszi, Nagy Mihályné nyírkátai. Katona Sán- dorné orosi, dr. Mohos József nyíregyházi, Zilahi. Miklósné nyírturai, Monostori Lászlóné beregda- róci, Molnár Jánosné nyírtéti, Timándi György- né nagykállói, Angyal Andrásné nyírjákói, Horváth Károlyné encsencsi, és Minya Károly nyíregyházi olvasónk ügyében. Levélben válaszoltunk Szép László gemzsei és Krutilla Mihály vásáros- naményi lakosnak. Balogh Józsefné berkeszi levélírónk kedves sorait megkaptuk, örülünk, hogy közbenjárásunk eredményesnek bizonyult. Tóth Béláné mátészalkai olvasónkat tájékoztattuk, hogy amíg a dolgozó munkaviszonyban van, munkáltatója köteles részére a szabadságot kiadni, azt pénzben megváltani nem lehet. Vári János nyíregyházi lakost értesítettük, hogy a gondozási díj megállapításánál nemcsak a nyugdíj összegét, hanem a tartásra köteles hozzátartozók jövedelmét is figyelembe veszik. Többek kérésére közöljük, hogy a mezőgazda- sági termel szövetkezet tagjának a családi pótlék az előző naptári évben teljesített munkanapok számával arányosan jár. Kótaji olvasóinkat tájékoztatjuk, hogy a községben az idén sajnos nem tudnak költeni a közvilágítás javítására, — ugyanis a tanács a rendelkezésére álló összeget az 50 személyes óvoda építésének befejezésére fordítja. Áz illetékes válaszol elnézést.,. „Kétértelmű” címmel tette közzé a Kelet-Magyarország május 4-én azt az esetet, hogy az egyik nyíregyházi autóbusz elejéin más járatot jelzett a szám, mint a végén. Az utasok tájékoztatása érdekében jól olvasható, megvilágítható, forgatható táblákat helyeztünk el az autóbuszokon. Mindez a korábbi feliratokhoz képest minőségi javulást eredményezett az utastájékoztatásban. Mégis, magunk is úgy tapasztaljuk, hogy — ha ritkán is, de — előfordul hasonló eset, minit amilyen a cikkben szerepel. A hiányosság megszüntetésére elrendeltük a forgalomirányító pontokon a fokozottabb ellenőrzést. Az autóbuszvezetők anyagilag is felelősek a hibátlan munkavégzésért. A kellemetlenségért szíves elnézést kérünk. i1 Jí* T.é' A.Á V. -A* A Volán 5. sz. Vállalat, Nyíregyháza MÉG NEM BÜNTETTEK „Tilos?” címmel jelent meg egy írás a lap április 24-i számában. A szerző a Krúdy Gyula utcai házak előtti terület „rendezettségét” vitatta. Az újságíróval a következők miatt nem értünk egyet. A terület — mint ahogy a cikkhez mellékelt képen is látható — közterület, amelyen a „természet viszontagságai” által kikezdett talajon az emberek munká j ánok nyomai is észrevehetők. Emberek ültették pl. a fákat, amelyek gondozásra szorulnának. Irodánknak nem áll rendelkezésére ar.nyi pénz, hogy az egész váró- »an rendbe tegye a zöldte Heteket. Azon fáradozunk - és ezt várjuk a lakosságtól = —, hogy legalább azt ne gyük tönkre, ami már meg n. A területet rendbe lehetr hozni társadalmi munká J is, de az ott lakók ilyen ényt tudomásunk szerint ég nem jelentettek be. Az újságcik ben megjelöli területen ellenőreink a köz- terület-rongálókat figyelmeztették, de büntetést eddig még nem szabtak ki. Nyíregyházi Városi Tanács műszaki és fenntartási iroda Albérletben a bérlőnél; vevők és eladók Gál Ferenc debreceni lakos felesége Nyíregyházán örökölt egy kétszobás ingatlant, amelyben bérlő lakik. A bérlő az egyik szobát kiadta albérletbe, noha a tulajdonosok ezt határozottan megtiltották. Rendszertelenül fizeti a lakbért is. Levélírónk azt szeretné tudni, hogyan szüntethetnék meg ezt az állapotot. A magántulajdonban lévő lakás bérlője és a tulajdonos közötti vita eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozik. Ilyen ügyekben a tanácsi bérlakásokra vonatkozó szabályokat alkalmazzák. A tulajdonosnak tehát ugyanúgy kell eljárnia, mint a tanácsi bérlakás kezelőjének. A lakbértartozás felmondási ok. Fel kell tehát szólítani a bérlőt — írásban, határidő megjelölésével — a tartozás megfizetésére, azzal a kiegészítéssel, hogy ameny- nyiben nem fizet, a bérleti szerződést felmondják. Ha a megadott határidőre a bérlő nem fizeti meg tartozását, 8 napon belül írásban fel kell mondani a bérleti szerződést a következő hónap utolsó napjával. A felmondási idő 15 napnál kevesebb nem lehet. Ha a bérlő a felmondást nem fogadja el, vagy nem költözik ki a megadott határidőre, 8 napon belül be kell nyújtani a keresetet a bírósághoz, kérve, hogy érvényesítsék a felmondást, és rendeljék el a lakás kiürítését. Hasonló módon kell eljárni akkor is, ha a bérlő albérletbe adja a lakást (vagy annak egy részét), ez ugyanis a lakás rendeltetésellenes használatának minősül. Tamási Béla nyíregyházi olvasónk eladta lakását azzal a feltétellel, hogy az idén június 30-ig — amíg az általa megvett ingatlant felújítja — még bennlakhat. Időközben azonban megbetegedett, hosszabb időre kórházba került. Emiatt késik az új lakás helyreállítása, és az átköltözésre is csak 3—4 hónap múlva kerülhetne sor. A vevő azonban ragaszkodik ahhoz, hogy az ela ló — az eredeti megállapodás értelmében — június 30-ig hagyja el a lakást. Levélírónk kérdése az, hogy van-e mód a lakás további használatára? Mivel nem ismerjük az adásvételi szerződés részleteit, ezért csak általánosságban adhatunk tanácsot. Meghatározott ideig történő lakáshasználat esetén, amennyiben a szerződő fél nem tartja be a kikötött időt, rosszhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználóvá válik. A rosszhiszemű lakáshasználatot a bíróság állapítja meg, mérlegelve azt is, miért nem teljesítették a szerződés feltételeit. A rosszhiszemű lakáshasználat megállapításával egy időben a vevő esetleg kérheti azon költségeinek megtérítését, amelyek azért keletkeztek, mert az eladó nem tett eleget kötelezettségének. Tanácsunk az, hogy a határidő lejárta előtt próbáljon meg egyezségre jutni a vevővel vagy legalább részlegesen elvégezni a felújítást, hogy ki tudjon költözni a megadott határidőre. A peres eljárás végkimenetele ugyanis nagyon bizonytalan és inkább a vevő javára dőlhet el. Ferenczi Zoltánná kisvárdai olvasónk örökölt egy családi házat, amelyben üzlethelyiség is van. Az üzlet bérleti díja 1977 után — amikor a hagyatéki ügyeket intézték — magasabb lett, mint korábban volt. A levélíró nem tudott a jogszabálymódosításról, így a bérlő még ma is a korábbi bérleti díjat fizeti. Azt szeretné tudni, visszamenőleg kérheti-e a bérlőtől a megemelt díjat. A módosító rendelet az új bérmegállapításról és közléséről úgy intézkedett, hogy azt a bérbeadónak 1979. december 31-ig kellett a bérlővel írásban közölnie. A határidő elmulasztása jogvesztéssel járt, így olvasónk csak az írásbeli közlést követő hónap első napjától kérheti visszamenőleg az új bért. A bérbeadó és a bérlő közötti vita eldöntése egyébként a bíróság hatáskörébe tartozik. Dr. Kovács Mihály
