Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-20 / 116. szám
2 Kelet-Magyarország 1985. május 20. Javában tart a takarítás Iszaptenger a szabadstrandon Nagy lendülettel merül a lapát az iszapba. A sár hangosat cuppant, s máris repül belőle egy merítésnyi a talicskára. A tüzes májusi napsütésben bokáig sáros mentősök takarítják gergelyíugornyai üdülőjüket a lerakodott hordaléktól. — Minden évben eljövünk rendet tenni — magyarázza Kurucz Sándor mentőápoló —, de ilyen állapotokra nem számítottunk... Május elején már minden készen állt az idénykezdetre az ugornyai kirándulóhelyen. Aztán „gondolt” egyet a Tisza, s május 5-én lassú áradással elöntötte az árteret. Olyan magasan állt a víz, hogy jóformán csak a tető látszott a parti étterem épületéből. S mikor egy jó hét múlva visszavonult, annyi hordalékot, iszapot hagyott maga után, hogy napokig még megközelíteni sem lehetett a környéket. — Legalább százezer forint pluszköltségre számíthatunk a Tisza „tréfája” miatt — ráncolja homlokát Gergely Ferenc, a vásáros- naményi fogyasztási szövetkezet elnöke. — Kezdhetjük újra a festést, takarítási. Megpróbáltuk vízsugárral lemosni a sarat, de ilyen vastag réteget csak lapáttal lehet eltávolítani. Ezért társadalmi munkát is hirdettünk a dolgozóinknak — takarításra. Még a derűs napsütésben is lehangoló látvány a part áradás után. A sáros falú épületeken — melyek nem állnak cölöpökön — jókora magasságban sárgás csík jelzi, meddig ért a víz. A kerítéseken korhadt ágak, galy- lyak akadtak fenn, az utak gödreiben pocsolyák csillognak. Bizony lesz tennivaló, amíg újra rendbe hozzák a szabadstrandot. Pedig ha napsugaras marad az idő, várható, hogy már a napokban megérkeznek az első vendégek a Tisza partjára. Az ÁFÉSZ — amíg nem tudják teljesen kitakarítani a területet — áthidaló megoldást keresett a látogatók kiszolgálására. — Télen 35 köbméter jeget sikerült elraktároznunk — folytatja az elnök. — Jegeskocsiban viszünk le sört és üdítőt, hogy legalább egy- egy üveg italt venni tudjanak a parton a kirándulók. Közben pedig szorgalmasan dolgozunk. A jó idő nekünk is kedvez, így minden remény megvan rá, hogy az igazi szezonkezdetre befejezzük a felkészülést. (h. zs.) KáposztaNem tudom megszámolta e már valaki, hogy egy káposztának hány levele van? Nem is érdekes persze, anélkül is belátható, hogy a káposzta az nem más, mint a levéltömeg maga. (No meg egy kis torzsa.) Egy másik, postán elküldött levéltömegről jutott mindez eszembe, meg arról, hogy_ talán ez a levéltömeg ‘volt a káposztaügy maga. Mert levél aztán íródott ez ügyben annyi, hogy nem fagyott volna meg alatta az el nem kelt káposzta. No de nem bűzlik már az ügy, legalábbis a káposzta nem, állapítottam meg a minap Leveleken keresztülutazva. Néhány törzs ékte- leníti ugyan még a határt, de a szárazabb részeken bizony már ültetik a ... Fogadjunk, kitalálták mit! Mondom, a bűz már elmúlt, egyedül a feszültség hatalmas. 750 kilovolt remeg az ültetők felett a távvezékben. Ök nyugodtan ültetik a káposztájukat. (és) Még tisztán hallani a szó- dásfiú kolompolását Nyíregyházán, a Bethlen Gábor utcából, mikor megérkezik a postára özvegy Krotta And- rásné. Kulcsot halász elő a táskából, kinyitja a postafiókot, s jó kétmaroknyi levelet, nyomtatványt emel ki belőle. Aztán letelepszik az ablaknál, s átnézi a küldeményeket. Mire végez, már vagy tucatnyian szortíroznak — szinte kivétel nélkül nők — hasonló levélhalmokat. — Látja azt a férfit? — mutat az egyik ablak irányába Krotta néni. — Ö szokott elsőnek érkezni, az OTP-ből. Második a bank embere, s rendszerint én vagyok a harmadik. Kicsit később, nyolc óra tájban futnak be a többiek. Krotta Andrásné pár esztendeje még varrónő volt a Nyírség Ruházati Szövetkezetben. Aztán nyugdíjazták. Mivel hál’ istennek jól bírja magát, no meg a pénzre is szüksége volt, visszatért a szövetkezetbe hivatalsegédnek. Azóta napi négy órában ő hozza-viszi a küldeményeket a szövetkezetbe. VasárnaD este láthattuk a televízióban a Töredék című sorozatban a nyírbátori Kru- csay-oltárról vetített filmet. A lenyűgözően szép, drámai erejű műemléket Krucsay János szabolcsi földesúr, táblabíró építtette 1737-ben. Az a Krucsay János, aki első hitvesét hűtlenség gyanúja miatt kivégeztette és Magyarországon utoljára élt pallosjogával. Később kiderült, hogy hamis volt a vád, a férfi vezekelni akart az oltár építésével. Az engesztelő, magasztos szándékot hirdeti a gyönyörű műalkotás, mely- lyel tegnap este a tv-nézők is megismerkedhettek. Felvételünk korábban, a film forgatása közben készült a stábról. (Elek Emil felv.) Eljárók a hivatalban Randevú a postán Az eljáró hivatalsegédek legalább látásból ismerik egymást. Ha nagy is a csomag, azért pár perc mindig jut egy kis tereferére. Egyikük mosolyogva újságolja, hogy munkakezdés előtt már megjárta a piacot. A másik a gyermekekről, a harmadik az unokákról mond néhány szót. Közben fürgén járnak a kezek: válogatják a leveleket. — Azt vizsgáljuk, hogy nem került-e másnak címzett boríték a postafiókba — magyarázza Rajpolszki Lászlómé, aki több szatyorral, köztük egy kerekeken gördülő táskával jár a postára. Hiába, a társadalombiztosítási igazgatóság címére nap mint nap közel ezer boríték érkezik. A legtöbb ügyfelektől, intézményektől. A vaskos pakpamétában persze akad egy-két üdvözlet, s pár magánlevél is. — Ma nem is jött sok küldemény — folytatja Raj- polszkiné, de azért szívesen veszi Tóth Miklósné segítségét. — Régóta ismerjük egymást — veszi át a szót Tóth- né, aki a vízügyi igazgatóságon hivatalsegéd, s Nyírturáról jár be Nyíregyházára. — Természetes, hogy segítünk egymásnak. A magam csomagja már a szatyorban van, mit is csinálnék nyolc óráig. Szokás szerint ekkor kezdik osztani az ajánlott küldeményeket a postán. Aztán táskába kerülnek ezek is, s az eljárók szétszélednek a városban. — Egy rövid ideig a tanyai kollégiumban dolgoztam, mint vasalónő. A munkám ötig tartott, ezért csak későn értem haza Nyírturára. Mikor meghallottam, hogy hivatalsegédet keresnek a vízügynél, jelentkeztem — sorolja Tóthné. — Nagyon szép munka a miénk. Pontosan tudom a dolgom, és független vagyok. Pedig nem egyszerű feladat a hivatalsegédé. A nagy levélforgalmú munkahelyekre sokszor tíz kilónál is súlyosabb csomagokkal mennek az eljárók. Estig még nagyon sok dolguk van. Például bankba, OTP-be mennek, leveleket kézbesítenek városon belül. A munkát rendszerint ismét a postán fejezik be, ők adják fel munkahelyük küldeményeit. A tárgyalóteremből Aranka és a kölykök Kedélyes történet, Delfin-könyv címe is lehetne: Aranka és a kölykök, az olvasó azonban okkal gyanaszik, ezúttal egészen másról van szó. Még tizenhat éves sem volt M. Aranka, amikor szülőfalujában, Tiszavasvári- ban kisebbfajta gyereksereg élén igencsak felnőtt módon szerzett pénzt . . . Arankáról néhány dolgot rriég el kell mondani elöljáróban, így talán jobban érthetővé válik, hogyan is juthatott idáig, összesen két osztályt járt ki az iskolában. Tizenhárom évesen — az aLm-a meg a fája! — azért kellett állami gondozásba venni, mert anyja éppen börtönbüntetését töltötte. Kisegítő iskolai otthonban helyezték el, de onnan két hónap elteltével megszökött. Azóta nem vitték vissza (?). s már az állami gondozása is megszűnt. A szakértői vélemény szerint elmegyengesége kismértékben korlátozta cselekménye következményeinek a felismerésében. Hol üsse agyon az időt estefelé egy tizenhat éves gyereklány és négy. nála is jóval fiatalabb cimborája, ha nem a presszó előtt? Aranka és a kicsik legalábbis így gondolhatták, mert október 3-án ekképpen cselekedtek. Ha pedig már ott vannak, valamiféle szórakozás is kéne. Aranka vetette fel, hogy menjenek a presszóból hazafelé akkor induló idős ember után. és vegyék el a pénzét. így is történt. Mikor. utolérték, a lány az idős ember karját és elölről a fejét kapta el, az egyik gyerek pedig hátulról fogta meg a vállát és a derekát, és együttes erővel lenyomták a földre. Közben a többi gyerek is odaért, s közösen zsebelték ki az idős férfit. A pénztárcájában találtak is 3200 forintot. A megtámadott embert otthag.yák a földön fekve, ök pedig elmenekültek. A Nyíregyházi Városi Bíróság dr. Spisákné dr. Kiss Judit tanácsa csoportosan elkövetett rablás miatt vonta felelősségre M. Arankát. (A gyerekek, mive! 14 évesnél fiatalabbak voltak az októberi események idején, nem büntethetők.) A jogerős ítélet szerint két évet kényszerül a fiatalkorúak börtönében tölteni a vádlott. Akció a műemlékekért A közelmúltban a sorok írója azon kesergett, hogy omladozó értékeink, műemlékeink sorsa végleg megpecsételődött. Tanyát vert bennük az enyészet. és egyre apad a remény, hogy helyreállítva közös kincsünk tartósan fennmarad. Friss keltezésű a hír, hogy az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár székesfehérvári gyárának négy és fél ezer dolgozója felhívással fordul az ország vállalataihoz, gyárához, szövetkezeteihez, intézményeihez: vállalják el egy-egy műemlék pat- ronálását. Akciójuknak nevet is adtak a székesfehérváriak: Egy üzem — egy műemlék. Felhívásuk arról is tájékoztat, házuk táján melyik műemlék helyreállítására gondoltak elsőként. Székesfehérváron a közelmúltban fejezte be az Országos Műemléki Felügyelőség a régi rác templom felújítását. A szomszédságában található az a népi építészeti együttes, melyet a székesfehérvári kollektíva a város- rendezési tervvel összhangban szeretne megóvni. Társadalmi munkájuk értékét, a műemlék- védelmi célból szervezett kommunista műszakok bérének egy részét nem egyszerűen arra kívánják felhasználni, hogy az épületeket megmentsék, hanem új szerepet is adnának a műemlékeknek. A népi mesterségek találnának bennük otthonra. Ha a székesfehérváriak felhívása országosan visszhangra talál, számos omladozó műemlék menekülhet meg a pusztuSzerenád, kísérővel Tanáruktól, iskolájuktól búcsúzó diákok, végzős középiskolás fiúk és leányok kórusa t töltötte be kellemes hangulattal a múlt csütörtök este fél. 10 körül a jósavárosi Ungvár sétányt. Szépen énekeltek, s a hatalmas tízemeletes ház ablakában itt is, ott is kinéztek a lakók: szívesen hallgatták a hagyományos diákbúcsú ismert dallamait. De nem mindenki. A szerenádba belecsattant egy pálinkásüveg. Valamelyik emeleti ablakból dobták ki a diákok közé. a betonra. A diákok ottmaradtak, befejezték éneküket és elbúcsúztak tanáruktól, majd távoztak. A jelenet ezzel nem ért véget. A közelből az egész esetet fi-^ gyelő szakállas, munkásruhás fiatalember, miután a diákok elhagyták a terepet, odaállt a jókora jósavárosi ház elé és .ló ötperces szónoklatot vágott ki, a lehető legnagyobb hangerővel. Kemény, olykor meg sem válogatott szavakkal fűszerezve mondta meg a magáét annak az ablaka mögé, lakása mélyére rejtőzött „gazembernek” (ő mondta így), aki még a tanáruktól búcsúzó diákok érzelmeit sem tiszteli. (szilágyi) Emlékház és huzavona-SzéljegyzetekLombtalanítás Szokatlan környezetpusztító tevékenységre hívták fel szerkesztőségünk figyelmét a megyeszékhely Vasvári Pál út 87. szám alatti házának lakói: valaki vagy valakik szánt szándékkal lepermetezik a ház előtti (egyébként társadalmi munkában ültetett) magasra nőtt fákat. Valószínű — gyanakodnak az ott lakók —, valamelyik lakótárs nem szeretheti az árnyékot adó fákat, ezért gyomirtóval permetezgeti. Pontosan nem tudom, hogy évente menynyi összeget költ városunk faültetésre, parkosításra, ám azt igen, hogy az ilyen környezetet pusztító „fanyűvőket” előbb- utóbb eléri a kis közösségek és remélhetőleg a törvény keze is. (császár) Iramodásra a Kállósemjéni Általános Iskolától, a hangulatos természetvédelmi parkban áll majd a nagyközség szülöttének. Pál Gyulának emlékháza. Évekkel ezelőtt határozták el, hogy az egykori, ma már használaton kívüli kápolnában állandó bemutatóval ápolják a helyi kötődésű képzőművész emlékét. A termelőszövetkezet építőbrigádja vállalta el a felújítási munkálatokat, és kitűzték a kiállítás ünnepélyes nyitásának időpontját. Több alkalommal is. Előbb a felújítást kellett átütemezni, mert menet közben az épület állagában az előre láthatónál több hiányosságra — a falak rossz szigetelése, a tetőzet hibái — derült fény, s azok megszüntetése nélkül végső soron a festmények kerültek volna veszélybe. Azután azért csúszott a határidő, mert az építőbrig.ád kapacitását kötötték le más feladatok. Hol tart ma az emlékház ügye? Ami az épületet illeti, végeztek a teljes felújítással. Kívül- belül lefestették a falakat, rendbe hozták a tetőzetet is. Eddig közel kétszázezer forintot költöttek a lendő emlékházra. Hátravan a berendezési tárgvak — paravánok, vitrinek — elkészítése, és a kiállításhoz szükséges villanyszerelési munka. A kállósemjéni tanácson elmondták, hogy a következő lépésekkel addig várnak, amíg az illetékes minisztériumból megérkezik az emlékházat engedélyező határozat. Ugyanakkor a megyei tanácson megtudtuk, hogy a Művelődési Minisztériumból az egyetértő és jóváhagyó válasz idén januárban megérkezett. Eszerint a Szabolcs-Szatmár megyei Múzeumi Igazgatóság szakmai felügyeletével létrejöhet az állandó kiállítás, melyen a Jósa András Múzeum tulajdonában és magántulajdonban levő Pál Gyula-olajfestmények, -szénrajzok és -pasztellek láthatók majd. A minisztériumi levél óta tehát ismét hónapok teltek el, a kállósemjéni állandó bemutató megnyitása várat magára. Marad a remény, hogy nem sokáig tart már az emlékház körüli. az ügyhöz méltatlan huzavona. (rg) Egyelőre csak kívülről vehető szemügyre a leendő Pál Gyulaemlékház Kállósemjénben.
