Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-15 / 112. szám
1985. május 15. Kelet-Magyarország 3 Képviselőjelöltjeink Imre lózsefné A megye lakosságának jó harmada még meg sem született, amikor Imre Jó- zsefné — a 7. számú körzet képviselőjelöltje — már a Kender-Juta és Politextil nagyhalászi üzemében dolgozott. Persze akkor hol volt még ez a név, kendergyárnak hívták a környék legrégebbi ipari létesítményét. Ez pedig 1959-ben történt, a szinte még manufakturális üzemben, ahol mai szemmel nézve, szinte lehetetlen munkakörülmények uralkodtak. Mégis nagy szó volt ide bejutni, pláne egy tizenöt-tizenhat éves lánynak. Imre József - né itt is az egyik legkegyetlenebb munkára, a kenderkötözők közé került, ám még ide is csak próbaidősként. Ha itt megállja a helyét, alkalmas lesz kényesebb feladatok megoldására is — gondolhatták az üzem akkori vezetői. Nem csalódtak. S az akkori gyermeklányból a közben eltelt évek során a gyár egyik leghűségesebb, s egyben legtapasztaltabb dolgozója lett, akit nincs olyan munka szinte, mellyel meg ne lehetne bízni. A kenderkötözés után tanulta ki a matracvarrás mesterségét, s ekként dolgozott több mint tizenkét évig, amikor soha nem látott korszerűsítési folyamat kezdődött a több évtizedes gyárban. Ekkortájt lett Imréné is csévélő, majd később szocialista brigádvezető, a gyár egyik legkiforrottabb kisközösségének irányítója. Férje gépkocsivezető a KEMÉV-nél, lányuk éppen most áll a nagy döntés előtt, az általános iskola után Kovács Andrásné öt évvel ezelőtt, egy nagyhalászi munkásasz- szonynak kikerekedett a szeme a csodálkozástól: megtudta, hogy képviselő- jelölt lett. S hogy teljes legyen az elképedése, a jelölőgyűlések után néhány héttel a Rétköz szívének képviselőjeként léphetett be szabolcsi társaival együtt az ország házába. Kovács Andrásné, -ha kezdetben kételkedett is küldetése „jogosságában’-, a választói csöppet sem. Tudták, hogy a nagyhalászi zsákgyár munkásasszonya híven képviseli majd az itt élők érdekeit, s tisztában voltak azzal is, hogy a maga módján közreműködik majd az országot érintő döntések előkészítésében. Mert 1980-ban, a legutóbbi képviselő-választások idején Kovácsnénak már híre volt a környéken, amit a zsákgyári működésének köszönhetett. A kerület jelenlegi képviselőjének nincsenek magasabb iskolái, maga az élet 7-es számú választókerület melyik gimnáziumot is válassza. Imre Józsefné élete sok mindenben hasonlatos jelölttársa, Kovács Andrásné életéhez. Tősgyökeres nagyhalászi, az apja kezdettől fogva tagja a pártnak, ő is gyermekkorától kezdve kemény fizikai munkát végez és mindig szívesen vállalkozott a közszereplésre. Hosszú ideig volt a helyi fogyasztási szövetkezet felügyelő bizottságának tagja, volt megyei küldött a szövetkezetek országos kongresszusán, de tagja volt a járási tanácsnak annak idején, s aktív népfrontosként ismerték. Soha nem élt másutt, csak szülőfalujában, Nagyhalászon, ennek ellenére ismeri nemcsak az itteni, hanem a környéken élők legégetőbb gondjait. Elsőként említi a társközségek közművesítésének sürgető igényét — ez a nagyobb településeken már megvalósult —, de mindjárt hozzáteszi: mindenképpen javítani kellene a települések mellékútjainak állapotán is. Van mit tenni az alapellátás javításában, s jó néhány községben óhatatlanul szükség lenne a boltok felújítására. tanította meg eligazodni az életben. Negyedmagával nőtt fel egy olyan családban, melynek feje, Sári András közismert ember volt Nagyhalászon. Ismerték. mint jó nevű kádármestert, s ismerték mint harcos kommunistát, aki sokáig irányította a helybéli párttagok életét. Lánya, amikor elvégezte az általános iskolát, tizenöt évesen beállt a téeszbe, tizenhat éves korában már brigádvezető lett. Majd jött a házasság, jöttek a gyerekek — fia katonatiszt, nagylánya itt dolgozik a zsákgyárban, a kisebbik pedig harmadikos középiskolás — s ők kiköltöztek Homoktanyára. Sokáig ott volt boltos, majd, miután bent a faluban kezdtek építkezni, jelenlegi munkahelyén helyezkedett el szövőként, ahol hamarosan szakszervezeti bizalmivá választották, s nevét nemcsak a közvetlen munkahelyi vezetői, de a pesti anyagyár irányítói is megtanulták. Mert amivel munkatársai megbízták, azt tűzön-vízen kivereked- te. Persze, ha ő is meggyőződött kérésük igazáról. Ez a munkastílus jellemezte képviselői tevékenységét is. Az elmúlt öt esztendőben igen sokat változott az itt élő tízezrek élete. Általános iskola épült, vagy épül Nagyhalászban, Nyírpazonyban, Demecser- ben, Nyírturán és Nyír- bogdányban ... Űj orvosi körzetek alakultak, orvosi rendelők, szolgálati lakások épültek, boltokat, ABC-áruházakat húztak fel... Persze soksok teendő maradt még az elkövetkező évekre is. Ez azonban nemcsak ezen a környéken van így. Kovács Andrásné mindenesetre nyíltan nézhet most is választói szemébe. Nyíregyházán az új megyei kórház központi laboratóriumában működik a Hitachi klinikai automata berendezés, amely segítségével 16 féle enzimvizsgálatot végezhetnek. A műszerrel Bernáth Mária és Hatala Lászlóné dolgozik. (Elek Emil felvétele) — Kézenfekvő, sőt elkerülhetetlen volt egymás segítése — mondja Varga Béla, a penyigei Zöld Mező Tsz főag- ronómusa. Nyomatékül a tsz területét ábrázoló térképre mutat. Gyermektenyérnyi barna satírozások a fehérre hagyott szántók között. — Ezek a FEEAG-erdők. Tizenhárom termelőszövetkezet — köztük a penyigei — és a Felső-Tisza-vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság fehérgyarmati erdészete 1981 nyarán megalakította a Szamos—Tisza közi Erdő- gazdasági Együttműködési Társaságot. A mezőgazdasági üzemek összesen 2300 hektár erdőt vittek be a társaságba, az erdészet — mint gesztor — kétszer ennyi területtel lépett be. Döntö a kölcsönös előny — Itt nem kellett új és újabb időpontokat kitűzni az alakuló ülésre, egyből összejött a bolt, — meséli Kanyó László, a FEFAG fehérgyarmati erdészeti vezetője, aki a társaság munkáját is irányítja. — A vonzáskörzetünkön kívül maradt tsz-ék erdőterülete 300 hektár körül van. Jelentéktelen nagyság. Találni széles e megyében is olyan mezőgazdasági üzemi vezetőt, aki — mert próbálta — a vállalatközi formákat, a társulásokat, társaságokat, kis híján a kóklerség rokonértelmű fogalmaiként emlegeti. Indoka a következő: „Gesz-torkoskodni 4 llok a sorban, kenyérre várva. A tenyérnyi lakótelepi boltocska ajtaja nyitva, s valahol bekapcsolnak egy rádiót. Mint középkori városok sikátorában öntötték nyakon a gyanútlan járókelőt egy nagy fazék mosogatóvízzel, úgy ömlik rám. s csorog végig rajtam a világ legidétlenebb slágere, hogy: „Popokatepetl, óh! Micsoda elragadó ■.Még mindig él ez a bulvárművirág? Még mindig nem rongyőlódott el? — gondolom. — Még mindig azt hiszik valahol, valakik, hogy szórakozni csak ilyesmivel lehet? — Ne mérgelődj! — szólal meg ekkor bennem egy hang. — Ez a dal profimunka. Operettrészlet. (Mondta is melyikből való, de már nem emlékszem.) — Világos — bólintottam —, de azért hadd mondjam el, amit akarok. Szól a sláger a kenyérbolt előtt, s én zuhanok vissza az időben. Mintha valami mélység nyílt volna meg alattam. Nagyanyám fogja a kezem, megyünk, bűvész lép fel a közeli ipariskolában, oda igyekszünk. Nemrég ért véget a. háború, a Hatzel téren ott tátong a hatalmas víztároló medence, melyet a gyújtóbombák ellen ,.rendszeresítettek”, de nemigen oltottak vele, mert erre a környékre nem hullottak bombák, csak egy, s az is romboló akna volt. „Házad itt állt, szerteszállt” — jut eszembe Illyés Gyula gyönyörű verssora. A Csillag utca elején egy háznak csak a vörös beton lábazata maradt meg. Minden más „szerteszállt". Régen volt. Megyünk nagyanyámmal. A szenzáció hírére összesercgtettek az alvégesi gyerekek. Ott volt a mai kispiac környékének minden mezítlábasa. A jegyet egy csillogó ruhás nő szedte az ajtóban, a cilinderes mester pedig felhúzott egy tölcséres gramofont. Recsegve, sisteregve tört elő a dal, hogy „Popokatepetl, óh! Micsoda elragadó ... Ez szólt végig az előadás alatt is. Másnap valamennyien kórusban énekeltük a szerintem egyetlen lehetséges szövegértelmezést, így: „Popó, a tépett ló, mikor az elragad ó”. Mert miért ne lehetne egy ló tépett, elragadni pedig a nagyapám lova is el tudott, kivált amíg fiatalabb volt, s zab is akadt elegendő. Később rájöttem mennyire tévúton járt az én gyerekes „verselemzésem”. A Popokatepetl egy veszedelmes vulkán valahol Mexikóban. O volt az elragadó. (Öh!) Öt nyaggatta a bűvész, ez az idétlen dal recsegett a belövésektől szaggatott iskola körül és a légoltalmi víztároló fölött. (Micsoda elragadó!) Kínban kiagyalt sorok negédeskednek, amiket válogatás nélkül szippantott fel annak idején a szórakoztatóipar, s most csorgat rám megint, míg a kenyereskocsira várunk. Szavak, szavak. Hallom, hogy tiltakoztok. Sehogyan sem érzitek jól magatokat ebben a sorban. Ezért érthettem én félre értelmeteket annak idején, s — többek közt — ezért idegesít most is ez a buta, semmit nem jelentő szöveg. P irítsatok már végre ránk, ti kedves, szép szavak. Mert az igénytelenséggel párosult álság nem tibennetek lakozik. A tépett ló közöttünk él, mezőinken legel, s virágainkon toporog. Mester Attila persze megéri, de hogy ellenszolgáltatás nélkül tagdíjat fizessünk, arra eddig is megvoltak a megfelelő szervek." A fogalmazás és á példa szándékosan ingerlő. Kanyó Lászlónak azonban nem inge, nem veszi magára. — Nálunk pusztán azért, mert valaki tag, egy fillért sem kell fizetni. Közös pénzügyi alapunk, közös eszközeink sincsenek. Éves szerződéseket kötünk a kölcsönös előnyök figyelembevételével. Bárki bármikor kiléphet, de eddig senki sem akart. Különben társaságunk alapvető célja az, hogy a felesleges kapacitások hasznos cseréjét elősegítse. Bizonytalan erdei talaj? Aki benne él a szakmában, óhatatlanul felteszi a kérdést: mit szólt ehhez az új szervezethez a Mezőgazdasági Szövetkezetek Szabolcs- Szatmár megyei Területi Szövetségének nyírbátori erdészeti csoportja? Lehetetlen, hogy legalább gyanakvással ne figyelte volna a fejleményeket, hiszen ez a társaság könnyen kihúzhatta volna (kihúzhatja) a lábuk alól az „erdei” talajt. Elméletben mindenképp. — Egy percig sem fondor- kodtunk a háttérben — magyarázza a fehérgyarmati főnök. — Az alakuló ülésünkre is meghívtuk a TESZÖV képviselőit, és ma is minden egyes igazgató tanácsi összejövetelre hivatalosak. Nem vagyunk haragban, mindenki csinálja a maga dolgát. Minden hektár erdő után fix összegeket fizetnek a tsz- ek, ha a TESZÖV szolgálataira igényt tartanak. Szakmai irányítást és tervezést tudnak vállalni a nyírbátori szövetkezeti erdészek. Látni fogjuk, kevesebbet nyújtanak, mint ami a gesztor FEFAG- nál elérhető. Van olyan tsz, amelyik a TESZÖV-vel is dolgoztat, de a társaságnak is tagja. Korrekt üzletek Térjünk vissza Penyigére. A főagronómus: — Húsz-huszonöt embert tudtunk átadni tavaly is a FEFAG-nak két-három hétre, fiatal erdők ápolására. Az erdőgazdaság közelben dolgozó gépeit a műhelyünkben javítjuk, tankolhatnak is nálunk. Mi kapunk szaktanács- adót a 150 hektár erdőnkhöz, és kapunk tűzifát hatósági áron. Sokat jelent, hogy a dolgozóinknak nem keli Gyarmatfa menni a téli tűz- revalót beszerezni, a tsz az udvarukba borítja a fát. Ha nagyobb vágás van az erdészetnél, mi adunk járművet a szállításhoz. Ezeket az üzleteket korrektül elszámoljuk egymásnak. Fűrészeinket a FEFAG-nál használatos típusra cseréljük majd, mert így a javítás és az alkatrész- ellátás biztos, kiegyensúlyozott lesz. Nagy előny, hogy a társaság tagjai az erdőgazdaságon keresztül hozzájuthatnak import alkatrészekhez, gépekhez, amire különben aligha lenne módjuk. Faipari melléktevékenységükhöz nagy biztonsággal — és mindenki előtt nekik — szállít a FEFAG megfelelő minőségű fát. A nemrég kidolgozott tuskó- zás nélküli erdősítési technológiát ingyen átadják a taggazdaságoknak. Csak lazán — A laza együttműködési keret a hasznot hozó ötletekkel a társaság minden tagjának jól megfelel — mondja a fehérgyarmati erdészeti vezető. — Nékünk például nem kell Nyíregyházáról gépeket kérni a szállításhoz, ha nagyobb kitermelést tervezünk, hanem megoldjuk a szomszéd tsz segítségével. Lehet, hogy a nyíregyházi központ nem is tudna átcsoportosítani gépeket, amikorra meg tudna, esetleg megváltozhat az időjárás, a rossz terepviszonyok miatt állni kényszerülnénk. Ma már ezek a költségek nem terhelnek bennünket, e téren olcsóbb -lett a termelés, nagyobb lehet a nyereség. Eredményünk múlt évben 6,5 millió forint-volt. S bár a 13 tsz összesített erdészeti, faipari eredménye tavaly közel 3 millió forint veszteség volt, munkájuk hatékonysága a korábbi évekhez képest javult. Ez a társaság az igényeknek — minden bizonnyal — így lazán felel meg a legjobban. Nemcsak azért, mert ebben a formában a szervezethez tartozás mellett az önállóság illúziója tökéletes maradhat, hanem azért is, mert a szorosabbra fűzés egyet jelentene valamilyen közös, pénzügyi, illetve egyéb vagyonalap létrehozásával. Ez pedig adóköteles volna, ami egy csapásra megváltoztatná a tagok gazdasági magatartását. Sztancs János Laza társaság érdekközössége Cseréljünk kapacitást!
