Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-03 / 102. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. május 3. Kommentár Gorbacsov üzenete az olasz kormányfőnek Az embargó Az Egyesült Államok elnöke nyilvánvalóan hiú ember. Kettős értelemben is az: magánemberként és politikusként. Május első napján ennek ékes bizonyítékát adta a Nicaragua ellen elrendelt teljes kereskedelmi embargóval. Az első kommentárok nem véletlenül azt emlegették, hogy a kereskedelmi zárlat, amellett, hogy vitathatatlanul nagy gondokat okoz Nicaraguának, leginkább a kongresszusnak volt címezve. Bettino Craxi olasz miniszterelnök csütörtök délelőtt. Bonniba való elutazása előtt a miniszterelnöki hivatalban fogadta Nyikolaj Lunykov római szovjet nagykövetet, aki Mihail Gorbacsov üzenetét adta át az olasz kormányfőnek. Ezt maga a szovjet nagykövet közölte az újságírókkal közvetlenül a találkozás után. Kérdéseikre válaszolva elmondta, hogy az üzenet a bonni csúcstalálkozóval kapcsolatos, a béke megőrzésének ügyével foglalkozik. Honecker Moszkvába látogat Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének meghívására május 4- én bánáti látogatásra a Szovjetunióba érkezik — jelentették be csütörtökön hivatalosan Moszkvában. Reagan—Kohl találkozó Bonnban Tüntetés volt a washingtoni Fehér Ház előtt amiatt, hogy az NSZK-ban Reagan amerikai elnök koszorút helyez el a bit- burgi temetőben, ahol volt SS-katonák sírhelyei is találhatók. Politikájának odahaza csak igen ritkán mondtak ellent első négy évében. Éppen ezért volt számára olyan fájó csapás, hogy a kongresszusban megfeneklett a nicaraguai ellenforradalmároknak szánt 14 millió dollár ügye. A kedve szerinti katonai megoldást átmenetileg félre kellett tennie, maradt a kereskedelmi embargó, amely egy nagyhatalom kezében különösen erős fegyver. Mert bármennyire is rossz volt már évek óta Washington és Managua kapcsolata, azért az amerikai kontinens leghatalmasabb gazdaságával mégis jelentős maradt ’ Nicaragua kereskedelme: az ország évi forgalmának 15—20 százalékát tette ki. Egy olyan helyzetben, amikor a rá- kényszerített háborúskodás a sandinista rendszer erejének javát leköti, s a nicaraguai gazdaság irdatlan nehézségekkel küzd, súlyos csapás egy ilyen embargó — ez nem vitás. Annál is inkább, mert a Fehér Házból nyilván még egyéb hálókat is szőnek Nicaragua megfojtására. Bizonyosan tovább nehezítik az ország hitelfelvételeit, sőt kereskedelmét — finom vagy nyílt zsarolással — más országokkal. A nagy Egyesült Államok, miután a búzdított és gyámolított ellenforradalmár csapatok nem tudják elsöpörni a baloldali managuai rendszert, most totális gazdasági háborúba kezdett a kis Nicaraguával. Érthető, hogy ezáltal különleges súlyt kapott Ortega most folyó körútja az európai szocialista országokban. A gazdasági fojtoga- tást túlélni értelemszerűen csak baráti segítséggel lehet. S ez jó esély, amelyet az is igazol, hogy Reagan döntését Amerikában is sokan bírálják, mondván célt nem érhet, csak elzárja az utat a békés rendezés előtt. Nagyon valószínű, hogy a sértődött elnöki célja éppen ez volt. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár „teljes mértékben jogosnak" nevezte az Egyesült Államok űrfegyverkezési programját Ronald Reagan amerikai elnökkel való csütörtöki, bonni tárgyalásán. Kohl ugyanakkor az NSZK-nak azt a kívánságát hangsúlyozta, hogy a nyugat-európai államok dolgozzanak ki közös álláspontot az amerikai programban való részvételükkel kapcsolatban. Washingtonban aláírták azokat az okmányokat, amelyek alapján Magyarország csatlakozik a Nemzetközi Pénzügyi Társasághoz (IFC) és a Nemzetközi Fejlesztési Társuláshoz (IDA). Ezzel hazánk tagja lett a Világbank e két leányvállalatának. A hét vezető tőkés állam csütörtök délután kezdődő gazdasági csúcstalálkozója előtt az amerikai elnök és a nyugatnémet kancellár egyetértettek abban, hogy az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) tanácskozássorozatát már a jövő év elején ösz- sze kell hívni a szabad kereskedelmet akadályozó korlátok leépítése érdekében. Mindketten szorgalmazták a tőkés gazdasági fellendülés erősítését. A Magyar Népköztársaságnak az IFC-hez történő csatlakozásával az ország nemzetközi kapcsolati rendszere új elemekkel gazdagodott, s ezek révén további lehetőségek nyílnak meg a szövetkezeti szektor támogatására, valamint közös vállalatok létrehozására. Az IDA révén — multilaterális alapon is — részt vehetünk a fejlődő országok gazdaságfejlesztési programjainak támogatásában és megvalósításában. Hármas ikrek Szolnokon Hármas ikrek születtek Szolnokon a Hetényi Géza Kórház szülészeti osztályán: Mága Mihályné 19 éves fiatalasszony egy fiú- és két lánygyermeknek adott életet. Az újszülöttek közül — sorrendben — Mihály 2100, Mariann 1800 és Ilona 2100 gramm súllyal látott napvilágot. Az édesanya mintegy fél óráig tartó első szülése után jól érzi magát, kicsinyei is valamennyien egészségesek. A gyermekek közül csupán a legkisebb súllyal született Mariannt tartják a koraszülött osztályon megfigyelés alatt. Magyarország tagja lett az IFC-nek és az IDA-nak Az elbai eskü Leroy Wallins általában elégedett a sorsával. Csak — úgy véli — egyszer nem volt szerencséje az életben: nem volt módja arra, hogy 1945 áprilisában, az Elba partján, átöleljen egy orosz katonát. Bezzeg Joe Polowski, ő ott találkozott az oroszokkal. És Wallins jól emlékszik arra, mi történt akkor a barátjával. Polowski derűsen tért vissza a háborúból szülővárosába, Chicagóba. A szovjet katonával való kézszorítás, úgy látszott, hitet oltott belé: ő, Joe Polowski, személyesen felelős az amerikai— szovjet kapcsolatok sorsáért. Igen, Wallins jól emlékszik arra, hogyan ment azután barátjának a sora. Polowski előbb beiratkozott a chicagói egyetemre. De csak 1947-ig tanult — és akkor kitört a másik háború — a hidegháború. És Joe szeme láttára a reakciós mccharttysták pusztítani kezdték mindazt, ami jó, ami értékes volt az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolataiban. Amit a Hitler fölött aratott közös győzelem vívott ki, és az Elba menti találkozás megszentelt. De hát miért ontotta vérét ő, Polowski? Miért kockáztatta az életét? Ez a veterán félbeszakítja egyetemi tanulmányait, és önmagát,, minden energiáját teljesen a |két hadsereg, a két nép közötti háborús szövetség emléke megőrzésének szenteli. De hogyan lehet megőrizni ezt? Polowski nem tudja. Eleinte csupán minden év április 25-én kimegy a Chicago River partjára, és ott őrt áll az elbai találkozó tiszteletére. A városi lakosok elmennek mellette, ránéznek a magányosan álldogáló emberre, kérdezgetik egymástól: ki ez? Elolvassák az újságokban megjelenő rövid cikkeket erről a különös őrségről és elgondolkodnak: hát valóban keresztet lehet tenni már az oroszok és az amerikaiak kölcsönös megértésére? Be kell feketíteni a volt szövetségeseket, mint ezt a mccharthysták teszik? Igen, Leroy Wallins nagyon jól emlékszik, hogy még mit tett akkor az ő Joe barátja. Elkészített egy okmányt, s „Az elbai eskü" címet adta neki. Ebben arról volt szó, hogy a szovjet és az amerikai katonák történelmi jelentőségű találkozója a távoli európai folyó partján, időben egybeesett egy másik történelmi mérföld- . kővel — az Egyesült Nemzetek Szervezetének megalapításával a San Fran- ciscó-i konferencián. A chicagói veterán ebben az egybeesésben mélységes értelmet lát: az emberiség nyugalma és biztonsága roppant mértékben attól függ, milyenek lesznek a vezető nyugati ország kapcsolatai a szocialista világ vezető országával. Az elbai találkozó emlékét nem lehet kiirtani a „vörösök" ellen indított hajtóvadászattal! Polows- kinak nemcsak meggyőződése ez, hanem mindent meg is tesz, hogy megakadályozza az ellenkezőt. Ez a veterán ugyanolyan merészen harcol az antikom- munizmus ellen, ahogyan Hitler ellen küzdött a háborúban. 1949-ben az ő kezdeményezésére Costa Rica-i, a libanoni és a Fülöp-szigete- ki küldöttség az ENSZ-ben határozati javaslatot terjeszt elő, amelyben azt ajánlja, hogy az elbai találkozó napját nyilvánít- ság nemzetközi békenapnak. A minden szovjettel szemben táplált gyűlöletnek abban a légkörében, amelyet akkor az Egyesült Államokban szítottak, ez jelentékeny győzelem volt. Örömteli nap a veterán számára! Hírét közli a rádióban, az újságokban, többek között a chicagói egyetem diákújságjában is, amelynek a szerkesztője akkor a fiatal Leory Wallins volt. Éppen akkor kezdődött sok évig tartó barátságuk, amelyet a közös eszményképek forrasztottak egybe. Amerikában szokás az, hogy a bibliára esküsznek. Leroy Wal Hasról és Joseph Polowskiról ezt lehet mondani: az ő bibliájuk az „elbai eskü” lett. Ez a két chicagói erre az okmányra esküdött meg egymásnak, hogy életét az Amerika és a Szovjetunió népei közötti kölcsönös megértés megvédésének és továbbfejlesztésének szenteli. — Én akkor persze diáklapunkban cikket közöltem Polowskiról és az Odüsszeiájáról — monja el nekem Wallins. — Ö, milyen veszélyes dolog volt ez! Az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság informátorai minden kulcslyukba bekandikáltak, mindenütt hallgatóztak! A szovjetekről mondott minden jó szó rosszul végződhetett ... Wallins számára — majdnem így végződött. Több mint valószínű, hogy éppen azért vitték el a koreai háborúba, mert cikkeiben arra szólított fel, hogy ne feledjék el az elbai találkozót. Az Egyesült Államok koreai kalandja hamarosan kifulladt. Leroy hazatért és postájában talált egy levelet, amelyet Polowski írt. — Joe azt írta, hogy 1955. április 25-én lesz az elbai találkozó tizedik évfordulója. Ezt kérdezte: hát nem tudjuk megünnepelni ezt a jubileumot? És ki is találtak valamit. 1955. április 25-én Washingtonban egybegyűjtöt- ték az elbai találkozó 13 amerikai veteránját, aztán Polowski nyolcat közülük meghívott Moszkvába. Ez az utazás és a szovjet harci bajtársak viszont- látogatása kissé lefékezte a Szovjetunióval szemben táplált gyűlöltség lendkerekét. 1966-ban Polowski és Wallins Chicagóban megalapítja a „Veteránok a békéért" szervezetet, amely azért száll síkra, hogy a Hitler-ellenes koalíció országaiban támasszák fel az „elbai szellemet.” — A veteránok sok embernél jobban tudják, micsoda szerencsétlenség a háború. Szervezetünknek azonban másféle célja is van. Meg akartuk értetni az amerikaiakkal azt a gondolatot, hogy a békeharc — hazafias cselekedet. Bármilyen különös, de való: nálunk ez# az emberek fejébe kell verni! Reagan és hivei arra törekedtek, hogy a békemozgalom rossz hírét keltsék. Mintha ez nem hazafias mozgalom volna, mintha bizonyos külföldi köröket szolgálna ki. Mi veteránok ezt mondjuk: a békemozgalom, a leghazafiasabb szervezet országunkban! És amikor amerikai zászlóval, gyakran egyenruhában háborúellenes tüntetéseken veszünk részt, akkor a nép megérti ezt... A nyolcvanas évek elejére a „Veteránok a békéért” mozgalom országos hírnévre tett szert. Csak Joe Polowski már nem jelenik meg a gyűléseken, nem vesz részt a tüntetésekben. Amikor a szervezet felvirágzott, ő, aki létrehozta, már a halálos ágyán volt. Úgy tűnt, ezt az öreg katonát az a felismerés emésztette, gyötörte, hogy a Rea- gan-kormányzat majdhogynem szándékosan konfrontációba sodródik a Szovjetunióval. S neki, Joseph Polowskinak, az Egyesült Államok 1. hadserege 69. gyalogos hadosztályához tartozó 273. ezred közlegényének, nincs ereje arra, hogy megakadályozza a bajt. Vagy mégis van? Végrendeletében úgy intézkedik, hogy az Elba mentén temessék el. Egy ilyen lépés, jegyzi meg halála előtt barátaihoz intézett levelében, „mindenképp megnyugtató, alkotó szellemű és pozitív hatással lesz az eseményekre”. A hatóságok szintén így gondolkodtak. Ezért nem voltak restek taktikusan figyelmeztetni a haldoklót: „Semilyen pénzügyi segítséget ne várj a földi maradványaidat tartalmazó koporsó szállításához! Az a vér,, amelyet á negyvenes években ontottál, egyetlen centet sem ér... ” De a végakaratot teljesítették. Leory Wallins és barátai pénzt gyűjtöttek. És egy esős napon három amerikai és három szovjet tiszt végigvitte a csillagossávos zászlóval takart koporsót az Elba menti Tor- gau városka utcáin. Joseph Polowski visszatért oda, ahol a szovjet—amerikai barátságot előmozdító, szent szolgálata kezdődött. A veterán megtalálta a módját, hogy még halála után is a békét szolgálja. E cselekedete után sok ezer új tag gyarapította a „Veteránok a békéért” sorait. Most, amikor közeledik a győzelem 40. évfordulója, a szervezet aktivistái és még azok a volt amerikai katonák is, akik azelőtt sohasem vettek részt háborúellenes tiltakozásban, újra egyesültek Joe Polowski leghőbb ábrándjának megvalósítására —, hogy ünnepélyesen megemlékezzenek az elbai találkozó jubileumáról. — Ez a gondolat már valóban országos amerikai gondolat lett — mondja Leroy Wallins, aki ma a „Veteránok a békéért” szervezet vezetője. — Én Michigan államban, eldugott helyen, jóformán az erdőben lakom, és a telefonom szün- telenül szól. Charles Matthias és Spark Matsunaga szenátorok, a háborúellenes csoportok aktivistái, különböző háborúk veteránjai és egyszerű amerikaiak, akik ma sem feledkeznek meg arról, hogy a legfontosabbra gondoljanak — mind ezt mondják: igen, így kell tenni. Mint nagy ünnepre, úgy kell emlékezni arra a napra, amikor az Elba partján a katonák átölelték egymást. Vlagyimir Szimonov Ballagási vásár május 6-tól 18-ig a Nyíregyházi ÁFÉSZ Búza téri áruházában! Ágyneműgarnitúrák és egyes ruházati cikkek 20—30 százalékos árengedménnyel kaphatók. Keresse fel az áruházhoz tartozó, a Búza tér 15. sz. alatt lévő műszaki raktárházunkat is. Ajánlatunk: hűtőgépek, vízmelegítők, mosógépek, kerékpárok, segédmotoros kerékpárok, szovjet táskavarrógép, csillárok és világítási felszerelési cikkek, /nrim OTP-ÜGYINTÉZÉS, UNlgiSi HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS! (710)
