Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-03 / 102. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. május 3. Kommentár Gorbacsov üzenete az olasz kormányfőnek Az embargó Az Egyesült Államok elnö­ke nyilvánvalóan hiú ember. Kettős értelemben is az: ma­gánemberként és politikus­ként. Május első napján en­nek ékes bizonyítékát adta a Nicaragua ellen elrendelt teljes kereskedelmi embargó­val. Az első kommentárok nem véletlenül azt emlegették, hogy a kereskedelmi zárlat, amellett, hogy vitathatatla­nul nagy gondokat okoz Ni­caraguának, leginkább a kongresszusnak volt címez­ve. Bettino Craxi olasz minisz­terelnök csütörtök délelőtt. Bonniba való elutazása előtt a miniszterelnöki hivatalban fogadta Nyikolaj Lunykov római szovjet nagykövetet, aki Mihail Gorbacsov üzene­tét adta át az olasz kormány­főnek. Ezt maga a szovjet nagykövet közölte az újság­írókkal közvetlenül a találko­zás után. Kérdéseikre vála­szolva elmondta, hogy az üzenet a bonni csúcstalálko­zóval kapcsolatos, a béke megőrzésének ügyével foglal­kozik. Honecker Moszkvába látogat Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, az NDK államtanácsának elnöke a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­gének meghívására május 4- én bánáti látogatásra a Szov­jetunióba érkezik — jelen­tették be csütörtökön hivata­losan Moszkvában. Reagan—Kohl találkozó Bonnban Tüntetés volt a washingtoni Fehér Ház előtt amiatt, hogy az NSZK-ban Reagan amerikai elnök koszorút helyez el a bit- burgi temetőben, ahol volt SS-katonák sírhelyei is talál­hatók. Politikájának odahaza csak igen ritkán mondtak el­lent első négy évében. Ép­pen ezért volt számára olyan fájó csapás, hogy a kong­resszusban megfeneklett a nicaraguai ellenforradalmá­roknak szánt 14 millió dol­lár ügye. A kedve szerinti ka­tonai megoldást átmenetileg félre kellett tennie, maradt a kereskedelmi embargó, amely egy nagyhatalom kezében különösen erős fegyver. Mert bármennyire is rossz volt már évek óta Washing­ton és Managua kapcsolata, azért az amerikai kontinens leghatalmasabb gazdaságával mégis jelentős maradt ’ Nica­ragua kereskedelme: az or­szág évi forgalmának 15—20 százalékát tette ki. Egy olyan helyzetben, amikor a rá- kényszerített háborúskodás a sandinista rendszer erejének javát leköti, s a nicaraguai gazdaság irdatlan nehézsé­gekkel küzd, súlyos csapás egy ilyen embargó — ez nem vitás. Annál is inkább, mert a Fehér Házból nyilván még egyéb hálókat is szőnek Ni­caragua megfojtására. Bi­zonyosan tovább nehezítik az ország hitelfelvételeit, sőt kereskedelmét — finom vagy nyílt zsarolással — más or­szágokkal. A nagy Egyesült Államok, miután a búzdított és gyá­molított ellenforradalmár csa­patok nem tudják elsöpörni a baloldali managuai rendszert, most totális gazdasági há­borúba kezdett a kis Nicara­guával. Érthető, hogy ezál­tal különleges súlyt kapott Ortega most folyó körútja az európai szocialista orszá­gokban. A gazdasági fojtoga- tást túlélni értelemszerűen csak baráti segítséggel lehet. S ez jó esély, amelyet az is igazol, hogy Reagan dönté­sét Amerikában is sokan bírálják, mondván célt nem érhet, csak elzárja az utat a békés rendezés előtt. Na­gyon valószínű, hogy a sér­tődött elnöki célja éppen ez volt. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár „teljes mértékben jogosnak" nevezte az Egye­sült Államok űrfegyverkezé­si programját Ronald Rea­gan amerikai elnökkel való csütörtöki, bonni tárgyalá­sán. Kohl ugyanakkor az NSZK-nak azt a kívánságát hangsúlyozta, hogy a nyu­gat-európai államok dolgoz­zanak ki közös álláspontot az amerikai programban való részvételükkel kapcsolatban. Washingtonban aláírták azokat az okmányokat, ame­lyek alapján Magyarország csatlakozik a Nemzetközi Pénzügyi Társasághoz (IFC) és a Nemzetközi Fejlesztési Társuláshoz (IDA). Ezzel ha­zánk tagja lett a Világbank e két leányvállalatának. A hét vezető tőkés állam csütörtök délután kezdődő gazdasági csúcstalálkozója előtt az amerikai elnök és a nyugatnémet kancellár egyetértettek abban, hogy az Általános Vámtarifa- és Ke­reskedelmi Egyezmény (GATT) tanácskozássoroza­tát már a jövő év elején ösz- sze kell hívni a szabad ke­reskedelmet akadályozó kor­látok leépítése érdekében. Mindketten szorgalmazták a tőkés gazdasági fellendülés erősítését. A Magyar Népköztársaság­nak az IFC-hez történő csat­lakozásával az ország nemzet­közi kapcsolati rendszere új elemekkel gazdagodott, s ezek révén további lehető­ségek nyílnak meg a szövet­kezeti szektor támogatására, valamint közös vállalatok létrehozására. Az IDA ré­vén — multilaterális alapon is — részt vehetünk a fej­lődő országok gazdaságfej­lesztési programjainak tá­mogatásában és megvalósí­tásában. Hármas ikrek Szolnokon Hármas ikrek születtek Szolnokon a Hetényi Géza Kórház szülészeti osztályán: Mága Mihályné 19 éves fia­talasszony egy fiú- és két lánygyermeknek adott életet. Az újszülöttek közül — sor­rendben — Mihály 2100, Ma­riann 1800 és Ilona 2100 gramm súllyal látott napvilá­got. Az édesanya mintegy fél óráig tartó első szülése után jól érzi magát, kicsinyei is valamennyien egészségesek. A gyermekek közül csupán a legkisebb súllyal született Mariannt tartják a koraszü­lött osztályon megfigyelés alatt. Magyarország tagja lett az IFC-nek és az IDA-nak Az elbai eskü Leroy Wallins általában elégedett a sorsával. Csak — úgy véli — egyszer nem volt szerencséje az életben: nem volt módja arra, hogy 1945 áprilisában, az Elba partján, átöleljen egy orosz katonát. Bezzeg Joe Polowski, ő ott találkozott az oroszok­kal. És Wallins jól emlék­szik arra, mi történt akkor a barátjával. Polowski de­rűsen tért vissza a hábo­rúból szülővárosába, Chi­cagóba. A szovjet katoná­val való kézszorítás, úgy látszott, hitet oltott belé: ő, Joe Polowski, személye­sen felelős az amerikai— szovjet kapcsolatok sor­sáért. Igen, Wallins jól emlék­szik arra, hogyan ment azután barátjának a sora. Polowski előbb beirat­kozott a chicagói egyetem­re. De csak 1947-ig tanult — és akkor kitört a másik háború — a hidegháború. És Joe szeme láttára a re­akciós mccharttysták pusz­títani kezdték mindazt, ami jó, ami értékes volt az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolatai­ban. Amit a Hitler fölött aratott közös győzelem vívott ki, és az Elba men­ti találkozás megszentelt. De hát miért ontotta vé­rét ő, Polowski? Miért kockáztatta az életét? Ez a veterán félbeszakítja egyetemi tanulmányait, és önmagát,, minden ener­giáját teljesen a |két hadsereg, a két nép kö­zötti háborús szövetség emléke megőrzésének szen­teli. De hogyan lehet megő­rizni ezt? Polowski nem tudja. Eleinte csupán min­den év április 25-én ki­megy a Chicago River part­jára, és ott őrt áll az elbai találkozó tiszteletére. A városi lakosok elmennek mellette, ránéznek a ma­gányosan álldogáló em­berre, kérdezgetik egy­mástól: ki ez? Elolvassák az újságokban megjelenő rövid cikkeket erről a kü­lönös őrségről és elgon­dolkodnak: hát valóban keresztet lehet tenni már az oroszok és az ameri­kaiak kölcsönös megérté­sére? Be kell feketíteni a volt szövetségeseket, mint ezt a mccharthysták te­szik? Igen, Leroy Wallins na­gyon jól emlékszik, hogy még mit tett akkor az ő Joe barátja. Elkészített egy okmányt, s „Az elbai eskü" címet adta neki. Ebben arról volt szó, hogy a szovjet és az amerikai katonák történel­mi jelentőségű találkozója a távoli európai folyó part­ján, időben egybeesett egy másik történelmi mérföld- . kővel — az Egyesült Nem­zetek Szervezetének meg­alapításával a San Fran- ciscó-i konferencián. A chicagói veterán ebben az egybeesésben mélységes értelmet lát: az emberiség nyugalma és biztonsága roppant mértékben attól függ, milyenek lesznek a vezető nyugati ország kap­csolatai a szocialista világ vezető országával. Az elbai találkozó emlé­két nem lehet kiirtani a „vörösök" ellen indított hajtóvadászattal! Polows- kinak nemcsak meggyőző­dése ez, hanem mindent meg is tesz, hogy megaka­dályozza az ellenkezőt. Ez a veterán ugyanolyan me­részen harcol az antikom- munizmus ellen, ahogyan Hitler ellen küzdött a há­borúban. 1949-ben az ő kezdemé­nyezésére Costa Rica-i, a libanoni és a Fülöp-szigete- ki küldöttség az ENSZ-ben határozati javaslatot ter­jeszt elő, amelyben azt ajánlja, hogy az elbai ta­lálkozó napját nyilvánít- ság nemzetközi békenap­nak. A minden szovjettel szem­ben táplált gyűlöletnek ab­ban a légkörében, amelyet akkor az Egyesült Államok­ban szítottak, ez jelentékeny győzelem volt. Örömteli nap a veterán számára! Hí­rét közli a rádióban, az új­ságokban, többek között a chicagói egyetem diákúj­ságjában is, amelynek a szerkesztője akkor a fia­tal Leory Wallins volt. Ép­pen akkor kezdődött sok évig tartó barátságuk, ame­lyet a közös eszményképek forrasztottak egybe. Amerikában szokás az, hogy a bibliára esküsznek. Leroy Wal Hasról és Jo­seph Polowskiról ezt lehet mondani: az ő bibliájuk az „elbai eskü” lett. Ez a két chicagói erre az okmányra esküdött meg egymásnak, hogy életét az Amerika és a Szovjetunió népei közöt­ti kölcsönös megértés meg­védésének és továbbfej­lesztésének szenteli. — Én akkor persze diák­lapunkban cikket közöltem Polowskiról és az Odüssze­iájáról — monja el nekem Wallins. — Ö, milyen ve­szélyes dolog volt ez! Az Amerika-ellenes tevékeny­séget vizsgáló bizottság in­formátorai minden kulcs­lyukba bekandikáltak, mindenütt hallgatóztak! A szovjetekről mondott min­den jó szó rosszul végződ­hetett ... Wallins számára — majd­nem így végződött. Több mint valószínű, hogy éppen azért vitték el a koreai há­borúba, mert cikkeiben arra szólított fel, hogy ne feledjék el az elbai találko­zót. Az Egyesült Államok ko­reai kalandja hamarosan kifulladt. Leroy hazatért és postájában talált egy levelet, amelyet Polowski írt. — Joe azt írta, hogy 1955. április 25-én lesz az elbai találkozó tizedik évfordu­lója. Ezt kérdezte: hát nem tudjuk megünnepelni ezt a jubileumot? És ki is találtak vala­mit. 1955. április 25-én Wa­shingtonban egybegyűjtöt- ték az elbai találkozó 13 amerikai veteránját, az­tán Polowski nyolcat kö­zülük meghívott Moszk­vába. Ez az utazás és a szov­jet harci bajtársak viszont- látogatása kissé lefékez­te a Szovjetunióval szem­ben táplált gyűlöltség lendkerekét. 1966-ban Polowski és Wallins Chicagóban meg­alapítja a „Veteránok a békéért" szervezetet, amely azért száll síkra, hogy a Hitler-ellenes koalíció or­szágaiban támasszák fel az „elbai szellemet.” — A veteránok sok em­bernél jobban tudják, mi­csoda szerencsétlenség a háború. Szervezetünknek azonban másféle célja is van. Meg akartuk értetni az amerikaiakkal azt a gon­dolatot, hogy a békeharc — hazafias cselekedet. Bár­milyen különös, de való: ná­lunk ez# az emberek fejé­be kell verni! Reagan és hivei arra törekedtek, hogy a békemozgalom rossz hí­rét keltsék. Mintha ez nem hazafias mozgalom volna, mintha bizonyos külföldi köröket szolgálna ki. Mi veteránok ezt mondjuk: a békemozgalom, a leghaza­fiasabb szervezet országunk­ban! És amikor amerikai zászlóval, gyakran egyen­ruhában háborúellenes tüntetéseken veszünk részt, akkor a nép megérti ezt... A nyolcvanas évek ele­jére a „Veteránok a béké­ért” mozgalom országos hírnévre tett szert. Csak Joe Polowski már nem jelenik meg a gyűléseken, nem vesz részt a tünteté­sekben. Amikor a szerve­zet felvirágzott, ő, aki lét­rehozta, már a halálos ágyán volt. Úgy tűnt, ezt az öreg ka­tonát az a felismerés emész­tette, gyötörte, hogy a Rea- gan-kormányzat majdhogy­nem szándékosan konfron­tációba sodródik a Szov­jetunióval. S neki, Joseph Polowskinak, az Egyesült Államok 1. hadserege 69. gyalogos hadosztályához tartozó 273. ezred közlegé­nyének, nincs ereje arra, hogy megakadályozza a bajt. Vagy mégis van? Végrendeletében úgy in­tézkedik, hogy az Elba mentén temessék el. Egy ilyen lépés, jegyzi meg ha­lála előtt barátaihoz inté­zett levelében, „minden­képp megnyugtató, alkotó szellemű és pozitív hatás­sal lesz az eseményekre”. A hatóságok szintén így gondolkodtak. Ezért nem voltak restek taktikusan fi­gyelmeztetni a haldoklót: „Semilyen pénzügyi segít­séget ne várj a földi marad­ványaidat tartalmazó ko­porsó szállításához! Az a vér,, amelyet á negyvenes években ontottál, egyetlen centet sem ér... ” De a végakaratot telje­sítették. Leory Wallins és barátai pénzt gyűjtöttek. És egy esős napon három amerikai és három szovjet tiszt végigvitte a csillagos­sávos zászlóval takart ko­porsót az Elba menti Tor- gau városka utcáin. Joseph Polowski visszatért oda, ahol a szovjet—amerikai barátságot előmozdító, szent szolgálata kezdődött. A veterán megtalálta a módját, hogy még halála után is a békét szolgálja. E cselekedete után sok ezer új tag gyarapította a „Veteránok a békéért” so­rait. Most, amikor közele­dik a győzelem 40. évfor­dulója, a szervezet aktivis­tái és még azok a volt ame­rikai katonák is, akik az­előtt sohasem vettek részt háborúellenes tiltakozás­ban, újra egyesültek Joe Polowski leghőbb ábránd­jának megvalósítására —, hogy ünnepélyesen meg­emlékezzenek az elbai ta­lálkozó jubileumáról. — Ez a gondolat már va­lóban országos amerikai gondolat lett — mondja Le­roy Wallins, aki ma a „Ve­teránok a békéért” szerve­zet vezetője. — Én Michi­gan államban, eldugott he­lyen, jóformán az erdőben lakom, és a telefonom szün- telenül szól. Charles Matt­hias és Spark Matsunaga szenátorok, a háborúelle­nes csoportok aktivistái, különböző háborúk vete­ránjai és egyszerű ameri­kaiak, akik ma sem feled­keznek meg arról, hogy a legfontosabbra gondolja­nak — mind ezt mondják: igen, így kell tenni. Mint nagy ünnepre, úgy kell emlékezni arra a napra, amikor az Elba partján a katonák átölelték egymást. Vlagyimir Szimonov Ballagási vásár május 6-tól 18-ig a Nyíregyházi ÁFÉSZ Búza téri áruházában! Ágyneműgarnitúrák és egyes ruházati cikkek 20—30 száza­lékos árengedménnyel kaphatók. Keresse fel az áruházhoz tartozó, a Búza tér 15. sz. alatt lévő műszaki raktárházunkat is. Ajánlatunk: hűtőgépek, vízmelegítők, mosógépek, kerékpárok, segédmotoros kerékpárok, szovjet táskavarrógép, csillárok és világítási felszerelési cikkek, /nrim OTP-ÜGYINTÉZÉS, UNlgiSi HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS! (710)

Next

/
Oldalképek
Tartalom