Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-09 / 82. szám

Kulcsszó: a költség Az eredményes gaz­dálkodás kulcsszava: a költség. Ezt pedig leg­inkább a takarmány emészti. Nem mindegy tehát, hogy mit etet­nek, s honnan szárma­zik az. Ezt ismerték fel a nyírmadaiak, s kezd­tek mind nagyobb sze­repet adni a mellékter­mékeknek. (Riportunk a 3. oldalon.) Várható események Április 9„ kedd: a la­kosság társadalmi munká­jának tapasztalatait érté­kelik a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács V. B. és a Hazafias Népfront megyei bizottsága elnökségének együttes ülésén Nyíregy­házán. Április 10., szerda: Ba­lázs J. Róbert belsőépí­tész alkotásaiból kiállítás nyílik Nyíregyházán, a Képcsarnok Benczúr Gyu­la-termében. Április 12., péntek: Meg­kezdődik az „űrhajózás hete” Nyíregyházán. A Vá­ci Mihály megyei és váro­si Művelődési Központban kiállítás nyílik Az űrku­tatás képekben címmel. — Időszerű társadalmi kér­désekről nagyaktívaülést tart Nyíregyházán, a Krú­dy moziban Pozsgai Imre, a HNF Országos Tanácsa főtitkára. — Az országos hulladékgyűjtő verseny első helyezettje: Szabolcs- Szatmár megye. Az ünne­pélyes díjátadásra Nyír­egyházán, a HNF székhá­zában kerül sor. Sürget az idő a földeken Gyorsított ütemben vetnek, permeteznek A természet nem fogadta kegyeibe az utóbbi hónapok­ban megyénk mezőgazdasági •nagyüzemeit, ahol az idő- rszerű munkák mintegy két­hetes késésben vannak. Ta­valy ilyenkor például a gyü­mölcsfák metszése már ré­gen befejeződött, az idén vi­szont még mindig adnak munkát a kertek. A múlt évben április elején már javában folyt a tél végi lemosó perme­tezés, az idén viszont csak most kezdődik az igazi munka. í A szigorú tél azonban nem­csak a gyümölcsösökben érezteti még mindig hatását a mínusz 15—20 fokos hideget produkáló napokon lehetet­len volt a metszés — sok ter­melőszövetkezetben elkéstek az őszi talaj munkákkal is. Többek között ez is magya­rázza, hogy a tavasziak ve­tésével sem állunk valami fényesen. A tavaszi árpának például már a földben lenne Kisiparból kétmilliárd Mesterek háza a helye, ám a tervezett 3900 hektáros területnek alig több mint felén került föld­be a mag. Pedig az idő sür­get, hiszen már csak néhány nap van hátra, amikor még érdemes az említett növényt vetni. Ugyanez a helyzet a cu­korrépával, melyből 3700 hektár a vetésterv, a gazda­ságok keményen dolgoznak, hogy időben elvessék a mag­vakat. Az országos ellátásban is jelentős szerepet játsza­nak a szabolcsi burgo­nyaültetvények, nem mindegy tehát, hogyan állnak ezzel a gazdasá­gok. A nyírségi nagyüzemek az idén mintegy három és fél ezer hektáron termesztik -az említett növényt, a megyei tanácson szerzett informá­ciók szerint közvetlenül a húsvéti ünepek után — az előrejelzések szerint addigra a talaj is megfelelő állapot­ba kerül, szerencsére segí­tett ebben a vasárnapi eső is — kezdődik a gumók ülte­tése. Az időszerű munkákat most is a Nyírségben gazdálkodó szövetkeze­tek kezdhették el hama­rább. A megye laposabb, kötöt- tebb földjein dolgozó gazda­ságainak erre alig van lehe­tősége, ám ez lehetővé tette az együttműködést. A szat­mári, beregi termelőszövet­kezetek szakemberei, gépei már napok óta a homokon dolgoznak, hogy ott befejez­vén a munkát a vendéglá­tók traktorjaival, vetőgépjei­vel térjenek majd vissza. A hosszan tartó kemény tél késlelteti ugyan a tavaszi munkákat, ám a vastag hó­takarónak köszönhetően az őszi kalászosok viszonylag jól tűrték a zord telet. Kifagyásról alig érkezett hír, ám igaz, hogy a hir­telen jött olvadás miatt jelentős a belvízkár. Április 4-én hazánk felsza­badulását ünnepelte az or­szág, ám jó néhány szabol­csi gazdaságban serény munka folyt ezen a napon, mint ahogy a húsvéti ünne­pek előtti szombaton is. Sok helyén ekkor is metszettek, vetették az árpát, s elkezd­ték a kertekben a lemosó permetezést. (bg) Sportrovatunk tartalmából Újabb lehetőséget szalasztott el az NYVSSC labdarúgó-együtte­se • Kézilabda: a meccs elma­radt, a búcsú nem... • Gond­ban a salakmotor hívei • Egy rendhagyó sakkparti története (Tudósításaink a 7—8. oldalon) Tudományos ülésszak Vaján Köpeczi Béla előadását tartja. A legújabb adatok szerint a 6 ezret meghaladja azok száma, akik kisipari tevé­kenységet folytatnak Sza- bolcs-Szatmárban. Természe­tesen a főhivatású kisiparo­sok száma ettől lényegesen kevesebb, mert ebben a szám­ban a vállalati, üzemi és egyéb munkaviszony és a nyugdíj melletti dolgozók is benne vannak. Legutóbb ép­pen az volt a célja a népfront megyei elnökségének, hogy a számok mögé nézzen és fő­ként a kistelepülések kisipa­ri ellátottságát, szolgáltatási tevékenységét vegye szűrő alá. A korábbi években beve­zetett ösztönző jogszabályok jó eredményeket hoztak. Ja­vult a szolgáltatások minősé­ge, a kisiparnak a megyé­ben jelentős szerepe van az ipari árutermelésben és a fo­gyasztói szolgáltatások kielé­gítésében. 1984-ben elérte és meghaladta a kétmilliárd fo­rintot a megye kisiparának teljesítményértéke. A VI. ötéves tervidőszakra — az új szolgáltatási formák előtérbe kerülésével — köz­ponti támogatással, az ipa­rosok saját pénzeszközeinek igénybevételével és társadal­mi munkával 11 szolgáltató­házat, 5 mesterek házát és 1 gépjárműjavító bázis kivite­lezését tervezik. A megvaló­sításhoz pályázat alapján az országos fejlesztési alapból a megyei tanács útján 8 millió forintot irányoztak elő. A KIOSZ országos vezetősége további 4,4 millió . forintot adott ennek a támogatására. A tervezett beruházások ér­téke meghaladja a 30 millió forintot. Tizenöt település kapott eddig ilyen létesít­ményt, ahol elsősorban a szolgáltató szakmának adnak helyet. Kiemelt feladatuk a kistelepülések ellátottságá­nak javítása. Sajnos, a társadalombizto­sítási jogszabályok változása nehezíti a további fejleszté­seket. A kistelepülésekén dolgozók jövedelme olyan kis­mértékű, hogy az SZTK-járu- lék megfizetése is teher. A kistelepüléseken dolgozó ipa­rosok korábban adókedvez­ményben részesültek, ez két éve megszűnt. Jelenleg a helyi tanácsok adhatnak adókedvezményt, ami maximum 50 ezer forint lehet. A kedvezmények meg­adásáról eltérőek a tapaszta­latok, több helyen a tanácsok nem szívesen adják meg a kedvezményeket, aminek eredményeként egyre többen adják vissza az iparengedé­lyeket. A megye kisiparosai évente 4—5 millió forint értékű tár­sadalmi munkával is hozzá­járulnak a települések fej­lesztéséhez, elsősorban óvo­dák, bölcsődék, iskolák, egészségügyi létesítmények építésében, felújításában, korszerűsítésében vesznek részt. A magyar történelem ki­emelkedő személyisége, II. Rákóczi Ferenc kétszázötven évvel ezelőtt, 1735. április 8-án hunyt el. Az évforduló-''] alkalmából április 6-án, szombaton a megyei tanács, j a Hazafias Népfront megyei j bizottsága, a TIT-szervezet, a megyei múzeumi igazgatóság és a vajai II. Rákóczi Fe­renc Termelőszövetkezet tudományos ülésszakot ren­dezett a vajai Vay Ádám ■ Múzeumban. Vaja, mint a kuruc ha­gyomány ápolója méltó hely­színe volt a tudományos em­lékülésnek, melyen többek között részt vett Ekler György, a megyei pártbi­zottság titkára, Gyúró Imre, a megyei tanács elnökhe­lyettese. Az utolsó békeal­kudozás után éppen Vajáról indult az az út, mely a nagyságos fejedelem életében a hosszú bújdosás végállo­másához, Rodostóhoz veze­tett. Egyébként nincs Rá­kóczi pályájának egyetlen olyan szakasza, amiről több vita lett volna a történet- írásban és a közvélemény beit, mint éppen a bújdosá- sé. Újszerű szempontok felvo­nultatásával és eddig isme­retlen vagy kevésbé ismert forrásokra támaszkodva ke­resett választ a még nyitott kérdésekre a vajai tudomá­nyos ülésszak. Heckenast Gusztáv, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Történettu­dományi Intézete osztályve­zető-helyettese elnöki meg­nyitója után Köpeczi Béla akadémikus, művelődési mi­niszter tartott előadást, Rá­kóczi és Rodostó címmel. A fejedelem törökországi tar­tózkodása idején is diplomá­ciai tervekkel foglalkozott, hangsúlyozta az előadó, és az európai hatalmi viszonyokra figyelve, várta a kedvező pillanatot, amikor Magyar- országon újra kezdheti har­cát a haza függetlenségéért vagy legalább Erdély önálló­ságának visszanyeréséért. Emellett jelentős irodalmi munkásságot folytatott. Az írás nem nagyúri kedvtelést jelentett II. Rákóczi Ferenc számára, hanem tudatos írói tevékenységet. Emlékirata­it és Vallomásait is azzal a céllal vetette papírra, hogy a magyar ügynek szövetsé­geseket szerezzen. Köpeczi Béla az emlékiratok eddig ismeretlen változatának be­mutatásával új kutatási ered­ményeket tárt a tudományos ülésszak résztvevői elé. A bevezető előadást köve­tően három korreferátum hangzott el. Rákóczi „Vallo­másai”-nak néhány problé­májára R. Várkonyi Ágnes, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem tanszékvezető egye­temi tanára hívta fel a fi­gyelmet. Vizkelety András kutatóhely-vezető az MTA Irodalomtudományi Intézeté­től Rákóczi műveinek egy­házi cenzúrájáról beszélt, míg Zachar József főszer­kesztő, a Hadtörténeti Inté­zet munkatársa a törökor­szági kuruc katonai emigrá­ció történetét foglalta össze. Kedves színfoltja volt a tudományos ülésszaknak, amikor az új történeti fes­tészet és szobrászat jeles, külföldön élő alakjának, Bo- dó Sándornak adományát át­nyújtották a vajai Vay Ádám Múzeumnak. A most 65 esztendős alkotó a kuruc hagyományt példásan ápoló vajaiak előtt így kíván tisz­telegni. A nyolc éremből ál­ló kollekció, amit Varga Béla múzeumigazgató vett át, az amerikai függetlenségi hábo­rúban harcolt külföldieknek, köztük a magyar származású Kovács Mihály ezredesnek állít emléket. Az ülésszak végén a résztvevők ünnepé­lyesen megkoszorúzták II. Rákóczi Ferenc vajai mell­szobrát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom