Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-24 / 95. szám
2 Kelet-Magyarország 1985. április 24. Alma, retek, paprika Megtöltik a város éléskamráját Hosszú évekig vártak Fehérgyarmaton arra, hogy a városban a fúvós muzsika is meghonosodjon. Bárány Béla fiatal zenetanár munkájának mostanra érett be a gyümölcse, a félszáznyi növendék nem hiába „borzolta a kedélyeket” hosszú ideig. Ugyanis a próbák, a szereplésre való felkészülés során a bérházakban lakó szomszédok megértésére is szükség volt, van a sikerhez. Megérte, hiszen az ifjú fúvósok nélkül ma már szinte elképzelhetetlen egy-egy jelesebb esemény, legyen ez obsitosok köszöntése, koszorúzási ünnepség, a fáklyás menetdalverseny. Május elsején reggel a közel 40 tagú zenekar muzsikája ébreszti majd a városlakókat, s ók fogadják a sportpályára érkezőket is. Ugyanezen a napon a Szamos étterem előtt egyórás műsorral szórakoztatják majd az ünneplőket. A városi tanács, a művelődési központ, a KISZ-bizottság, a helyi üzemek többsége eddig is komoly segítséget nyújtott a zenekarnak, s mint ígérik, így lesz ez az elkövetkezőkben is. Képünkön: tavaszi térzene a parkban. (Molnár Károly felv.) (Pályadijak ] Értékes munkák születtek Április elején került sor annak a helytörténeti, irodalmi képzőművészeti pályázatnak az értékelésére, amit a hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából hirdetett a város még a múlt év őszén. A zsűri huszonkét pályázó huszonhét munkáját értékelte. A tizennégy helytörténeti pályázatból egyet a Kormány Margit vezette pényigei gyermek honismereti szakkör készített/ Az „Adatok Penyige felszabadulásának történetéhez” című munkájuk első díjat kapott. A pe- nyigei pedagógus az „Egy küldött naplója” és „15 éve történt” című munkájával ugyancsak I. díjat szerzett. A felnőttek kategóriájában Csáthy Miklós fehérgyarmati tanár „Az oktatásügy fejlődése Fehérgyarmaton” és Márkus Zoltánná fehérgyarmati könyvtáros „Adalékok az MKP fehérgyarmati szervezetének működéséről” című dolgozatát megosztott második díjjal jutalmazták. A harmadik díjat ugyancsak megosztva Balogh Lőrinc imgyszekeresi iskolaigazgató „A kisszekeresi iskola története” és Csáthy Mik- lósné fehérgyarmati általános iskolai igazgatóhelyettes „A fehér- gyarmati Kossuth park története” című pályamunkája kapta. A középiskolások között Mercz Zsuzsa és Gégény Irén a fehér- gyarmati tégiagyár történetét dolgozták fel második díjas munkájukban. „Fehérgyarmat társadalmi és gazdasági fejlődése a felszabadulás után” volt a címe Fábián Zoltán gimnazista III. díjas dolgozatának. Szabó Endre, a városi tanács elnökhelyettese az irodalmi pályázatok közül Udud István gyarmati pedagógusnak „Emlékek sínpárján”, „Mégis béke”, „Bárányfelhő”, valamint „Szálkák és gerendák” című pályamunkáiért első, Makay Béla túr- istvándi nevelőnek „Akácok alatt” című kisregényéért és „Még emlékszünk, Borisz” című irodalmi színpadi összeáUításáért második, Budaházi István rozsá- lyi népművelőnek és Szilvási Csaba fehérgyarmati középiskolai tanárnak harmadik díjat adhatott át. A képző- és iparművészeti munkákból Tar Béla jánkmajti- si fafaragó „A szabadság életfája” második, Varga Zoltánná botpaládi pedagógus szőttese harmadik díjban részesült. Az elmúlt évtizedben egyre nagyobb az igény Fehér- gyarmaton és körzetében, a családi ünnepek társadalmi rendezése iránt. A városi tanácson lévő családi iroda munkatársai szívesen adnak segítséget az öregek napjának megrendezéséhez, a nőnapi köszöntéshez, élüzem- avatóhoz, házassági évfordulók ünnepléséhez. A számszerűség tekintetében még mindig a névadók viszik el az első helyet. Igaz, a korábbi 150-es születésszám öt év alatt 90-re csökkent, Gyarmatról ma már joggal mondhatjuk el, hogy város. Ha nem is metropolis, de város. Vajon hogyan boldogulnak az emeletes házak tövében a háztáji gazdaságok, egyáltalán milyen szerepet játszanak a város életében a kistermelők? Szakács József, a fogyasztási szövetkezet — az áfész koordinálja tevékenységüket — elnöke tömören válaszol : — Nagyszerűen, s azt is elmondhatjuk, hogy mind nagyobb szerepet játszanak termékeikkel a város ellátásában. Szakcsoportok A gyarmati szövetkezet patronálásával egyébként tizenhárom szakcsoport működik a környéken, s ezeknek jóval több, mint ezer tagja van. Legtöbben a sertéstenyésztők vannak, több százan, s ha hirtelen abbahagynák a hizlalást, akár be is lehetne zárni a húsboltokat. Ám miért hagynák abba, amikór —, ha nem is rengeteg, de — tisztes nyereség üti markukat. Dobos Béla is tagja a szakcsoportnak, évente huszonöt—harminc sertést hizlal. — Ha az áfész nem segítene, azonnal felszámolnám az állományt — mondja. — Sajnos a költségek elviszik a bevétel kétharmadát, az is igaz viszont, hogy a disznóval jóval kevesebb gond, mint például a méhekkel. Évek óta rendszeresen úgy nyolcvan családdal dolgozom, s nekem a dongók tisztes nyereséget szorgoskodnak össze évente: tavaly például hatvanezer forintot hoztak. Dobos Béla nehezen boldogulna a szövetkezet és a szakcsoport segítsége nélkül. Kedvezményesen kapja társaival együtt a méhek táplálására, gyógyítására szolgáló cukrot, gyógyszert, de a költözködéshez igénybe veheti a közös teherautóját is. Elmondhatják ezt magukról a gyümölcs-, de még jobban a zöldségtermesztők is. A város egyik legismertebb almatermelője, Kovács Zsig- mond, aki évről évre kétszázharminc fát gondoz. Rengeteg gond van a kertde ebből 78 gyermek társadalmi névadón vett részt, s többször került sor üzemi és csoportos névadókra is. A házasságkötések száma évek óta 130—140 között ingadozik a városkörzetben. Ezek felét rendezik az iroda segítségével. Fehérgyarmaton 70—80 házasságkötésre kerül sor évente, s gyakorlatilag majd mindegyik fiatal pár igénybe veszi az iroda szolgáltatásait, mely a jövőben még színesebb, emlékezetesebb ünnepségek rendezésére készül. tel, de mint állítja, ha megfelelően bánnak vele, még mindig megéri. Biztonságos órtókesftés — Az almát már sokan, sok helyen elsiratták, három-négy évvel ezelőtt nálunk sem volt valami rózsás a helyzet — fejtegeti. — Szerencsére a szövetkezet — tulajdonképpen az ő kezükben van a sorsunk — a legkritikusabb helyzetben olyan intézkedéseket hozott, amely elűzte fejünk felől a viharfellegeket. Felhők ugyan még úszkálnak, de a legsúlyosabb probléma, az átvétel körüli herce-hurca megszűnt, s az értékesítési biztonság mindennél többet jelent. Kovács Zsigmond tavaly például 260 mázsa ezport- és mintegy harminc mázsa léalmát adott el, majdnem 170 ezer forintos bevételhez jutva. Ám ha ideszámítjuk a permetezés ötvenezres, a szedés harmincezer forintos költségét, s még a rengeteg kisebb tételt, aligha irigyelhetjük tőle a hasznot. — Tavalyelőtt százezer forint volt a bevételünk, ám a nyereség egyetlen fillér sem — mondja. — Mégsem vágtam ki a fákat. Nem volt szívem hozzá, s a rákövetkező év engem igazolt. Különben is, valahol hiányzott volna az az alma. Szerencsére a környék boltjaiból nem hiányzik az alma, de a paprika, paradicsom, uborka sem. Erről gondoskodnak a helybéli zöldségtermesztő szakcsoport tagjai, akik ma már döntő szerepet játszanak a város ellátásában. A kistermelők mintegy kilencezer négyzet- méter fóliával borított területen nevelik a palántákat, s februárban, márciusban itt sem kuriózum a primőr. A fóliás paprika, paradicsom természetesen csak kis része annak a zöldség-gyümölcs mennyiségnek, amit évközben állítanak elő a gyarmatiak és a környékbeliek. Pirul a szamóca A környék egyik legrégebbi „zöldségese” Földvári Imre, a Zalka Máté Termelőszövetkezet brigádvezetője, aki most is 400 négyzetméter, fóliával borított területen dolgozik. Párálló sátrakban nézelődünk, az egyik sorban már pirul a szamóca, másik helyen pedig ka- romnyi hosszú kígyóuborkák lógnak az indákon. — Sajnos, a télen betegeskedtem, ez meg is látszik, hiszen a paprika, a paradicsom még csak most virágzik, későn tudtam kiültetni a palántákat — vezet bennünket körbe birodalmán. — Egyébként másfél ^tizede kezdtem a fóliás kertészkedéshez, de még tíz évvel ezelőtt is mindössze hatvan négyzetméterem volt. Minta társaim többsége, én is fokozatosan növeltem a területet, s ma már elértem azt a nagyságot, amit optimálisnak lehet nevezni. Földvári Imre a múlt évben 130 ezer forint értékű zöldséggel látta el a város boltjait. Nyereségéről nem szól a fáma, de a városlakónak nem is ez a fontos. Hanem az, hogy tele vannak a gyarmati élelmiszerboltok. S ez tudatos, tervszerű együttműködés eredménye. Balogh Géza nemcsak a munka Fiatalok a gyárban Alábbi írásunkban a téglagyár fiataljairól lesz szó, airiik mindig jelentős szerepet játszottak a gyár életében. Aktív közéleti tevékenységük túlnőtt az üzem, sőt a város határaim is. Az üzem KISZ- alapszervezete különösen az utóbbi öt-hat évben végez kiemelkedő munkát, köszönhető ez az akkor megválasztott új vezetőségnek, amely jelenleg is azonos összetételben dolgozik. Tankóczi Gyula titkár vezetésével a 35 KISZ- tag rendszeres résztvevője a különböző helyi és megyei politikai, kulturális rendezvényeknek, vetélkedőknek. A KISZ-tditkáron kívül — aki termelési művezető az üzemiben — mások mellett Kertész Istvánné pénztáros és statisztikus, Páti István meós, Bardóczy Balázs TMK- művezető, Salagvárdi István műszaki vezető, Haga Bertalan villanyszerelő a legaktívabbak ezeken a rendezvényeken. Sikereiket roppant nehéz sorokba foglalni. Néhány ezek közül: 1980: „Könyv és ifjúság” elnevezésű vetélkedő járási I. helyezése, és a „Politikai— műveltségi” vetélkedő I. helyezése. 1981: az „Olvasó ifjúságért” országos mozgalomban a KISZ KB különdí- ját kapták kimagasló teljesítményükért. Még ugyanekkor a „Vagyunk a tűz” nevű vetélkedőn bizonyultak a járás legjobbjának, a rákövetkező évben pedig a „Három tavasz nyomában” című erőpróbán hódították el az első helyet. Tavaly az „Elődeink nyomában” elnevezésű vetélkedőn szerepelték a legjobban, az idén februárban pedig a „Ki tud többet városunkról!” című szellemi tornán végeztek az első helyen. Ezenkívül rendszeresen részt vesznek a Zalka Máté Gimnázium által megrendezett természettudományi vetélkedőkön, ahol 1983-foan első, 1984-ben pedig második helyezést értek el, de többnyire sikeresen szerepelnek a vállalati versenyeken is. Az üzem vezetői szerencsére minden támogatást megadnak a KISZ-alapszervezet működéséhez, együtt örülnek fiataljaikkal a sikereknek. Erkölcsileg, de anyagilag is elismerik aktivitásukat, hiszen nemcsak a gazdasági eredmények, hanem a fiatalok tevékenysége is öregbíti a téglagyár jó hírét. Pedig nem könnyű egy-egy vetélkedőre, rendezvényre felkészülni, hiszen a fiatalok magva — az üzem sajátosságainak megfelelően más-más munkarendben dolgozik. Egy-egy vetélkedőre készülve a megadott tematikát egymás között megosztják az érdeklődési körüknek megfelelően. Aztán kezdődik a búvármunka, mely sok szabad időt elvesz. Szerencsére örömmel csinálják, mert szeretnek játszani és szinte minden terület érdekli őket, legyen az politika, irodalom, filmtörténet, vagy gazdaság. Mindegyik, de különösen a legutóbbi vetélkedő, a „Ki tud többet városunkról!” megnyerése kívánt komoly erőfeszítést a gyár fiataljaitól. Húsz csapat méretett meg ezen, és nemcsak a város történetéből kellett feleletet adniuk, de a zenei műveltségüket is komoly próbára tették. Ezen a vetélkedőn számot kellett adniuk a földrajzban, biológiában szerzett jártasságukról, de ismerniük kellett a háború előtti Sza- bolcs-Szatmár múltját, fejlődésének szakaszait és jelenlegi sikereit, eredményeit is. Az elődöntők során éppen csakhogy bejutottak a legjobb hat csapat közé, ekkor döbbentek rá, hogy ha ezen a vetélkedőn egyáltalán labdába akarnak rúgni, naponta készülni kell. Meg is lett az eredménye: így győzMolnár Károly f > Negyven év jutalma — A hajnali három óra engem már itt talál a telepen. Mire felkél a nap fejnek, takarmányoznak az emberek, a reggeliig lemegy a nagyja a munkának ... Én még soha nem hiányoztam a korai indulásról. Ezek a szavak nem lehetnek túlságosan fiatal emberéi, hiszen a korai kelés csak egy bizonyos kor után lehet természetes. Osán László, a Zalka Máté Termelőszövetkezet tehenészeti telepének portása a het- vennegyedik esztendejét tapossa és bizony fiatal kora óta része van azok sorsában, akik a kevés alvásuk alatt is más emberek dolgával foglalkoznak álmukban. — Itt laktunk a Kenderalján — emlékezik a fel- szabadulás előtti időkre. — Bakó István gazdasági cselédje voltam, a földből éltem amióta az eszemet tudom. Amint jött a demokrácia én is párttag lettem ..., negyvenhatban, ha jól emlékszem. Attól kezdve csak szerveztük a tsz-t és szerveztük, fújhatott akármerről a szél. Jöhetett a Nagy Imre-program, meg ötvenhat, azt a kis magot nem tudta semmi széthordani, ami az elején összejött. Osán László hiába volt annak előtte cseléd, őt választotta elnöknek a tagság, pedig akadt azok között tizholdas és több lovas gazda is. Egy község, négy brigád, — ez volt az első szervezet. Szervehát, Gróftanya, Üjbéres, Jékei-tag. A nevek régiek, a brigádok újak, lassan gyökeret vert a közös gazdálkodás. Ami nehéz volt, az lezajlott 1965-ig. Osán László akkor adta át a „csákánynyelet” utódjának. Természetesen azután is mindig ott volt, ahol a legnagyobb szükség S ________________________ mutatkozott a tapasztaltabb emberekben. — Minden napnak megvolt a maga terhe, — simítja hátra ősz üstökét a húszévesre vallóan élénk tekintetű, napbarnította arcú idős ember. — És hogy eltelt! Csak annak tűnhet hosszúnak, aki kívülről vesz szemügyre negyven elrepült évet. Nekem elröppent, mint egy pillanat. Most csak nézzük mi, magam korabeliek a hatalmas traktorokat, majd elhúzzák a határt. Pusztán a gyereknek szenzáció ez. Ám nekünk is ugyanilyen meglepő volt a fogatos v.e- tőgép után a harmincsoros traktor vontatású. Mindig lép-lép egyet az ember, talán csak ezzel volt hosz- szabb ami eltelt. A kapus birodalma a telep kulcsa. Nélküle nem történik semmi, fontosabb akárkinél. Mert azzá teszi magát. Laci bácsi kicsit raktáros is, tőle szép a park, és általa olyan a hangulat, ami valahogy más, mint egy tehenészeti telepen megszokott. Családias, bennsőséges. Ügy áll ki az öreg a kapuba, mint ahogy régi gazdák szoktak a portájuk elé. Van ok a büszkeségre. A tsz-t joggal érezheti egy kissé sajátjának, hiszen benne van az ő életéből is negyven esztendő. Jutott emellett idő öt gyermek felnevelésére és a példás családi életre, amelyben múlhatatlan érdemei vannak az odaadó harcostársnak, a hűséges feleségnek. Osán László felszabadulásunk ünnepén az Április Negyediké Érdemrendet kapta azért az életért, amelyből negyven év immár kitörölhetetlenül Fehérgyarmat történelmének része. Ésik Sándor _______________________> Névadóházasságkötés Családi ünnepek A^^S FEHÉRGYARMATON
