Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-22 / 93. szám

1985. április 22. Kelet-Magyarország 7 Egy lépés a végállomás előtt Hajrá, Vidi! A szerdai UEFA Kupa vissza­vágó mérkőzésen Szarajevóban a Zseljeznicsar stadionjában forró kilencven — de lehet, hogy száz­húsz — perc vár a fehérvári gárdára. A jugoszláv vasutas csa­pat, a „Szarajevói gyors” Szé­kesfehérváron pirosat kapott, de ez nem jelenti azt, hogy nem futhat be a nagy állomásra, az UEFA Kupa döntőjébe. Minden­esetre a jelző pillanatnyilag a VIDEOTON-nak mutat zöldet. A székesfehérváriak olyan le­hetőség előtt állnak, amivel vi­déki csapat még sohasem büsz­kélkedhetett. Az első mérkőzé­sen a Zseljeznicsar ellen Székes- fehérváron szintén a tartalékos — talán nem is illik már ezt a jelzőt használni — VIDEOTON szerzett kétgólos előnyt. Vajon folytatódik-e az eddigi diadalmenet Szarajevóban is? A VIDEOTON játékosai ugyanolyan elszántsággal és józansággal ké­szülnek a szerdai kilencven perc­re, mint eddig minden mérkőzé­sükre. Nyoma sincs az elbizako­dottságnak, ugyanakkor annyira már megedződtek az eddigi for­ró hangulatú, szoros csatákban, hogy kellő önbizalommal ren­delkeznek. Tudják, hogy a két­gólos előny nem biztosíték, és a továbbjutás a Zseljeznicsar „bar­langjában” dől el. Kovács Ferenc vezetőedző annak ellenére, hogy alaposan felmérte már korábban is az ellenfelet, vasárnap eluta­zott Szarajevóba, hogy a leg­frissebb benyomásaival egészítse ki a szerdai taktikát. Azt, ame­lyiket minden valószínűség sze­rint ugyanazoknak a játékosok­nak kell végrehajtani, akik az előző mérkőzésen szerepeltek. Kétséges ugyanis, hogy felépül-e Máj er, annak ellenére, hogy No- vath már edzésben van, nem va­lószínű, hogy pályára lép, Csong­rádi pedig biztos, hogy nem ját­szik. Mindenesetre Kovács Fe­renc képesnek tartja a csapatát arra, hogy sikerrel vegyék ezt az akadályt is. Ivica Oszim, a jugoszláv csa­pat hatalmas termetű és tekinté­lyű edzője Székesfehérváron bosszankodott a harmadik beka­pott gól miatt. De a kezdeti le- hangoltság után azt ígérte és ígéri most is, biztos abban, hogy együttese képes lesz kiharcolni a továbbjutást. Igaz, ennek le­hetőségét már a sóstói stadion­ban meg akarták teremteni. . . Azt a csodálatos kaput, ame­lyik az UEFA Kupa döntőjének „dísztermébe” nyílik, a VIDEO­TON félig már kitárta, és azon lesz, hogy teljesen kinyíljon előtte. A fehérváriak azt tartják, nehezebb zárat is kinyitottak már. (sipos) Salakmotor VB Harmadik Petrikovics Vasárnap délelőtt Miskolcon rendezték meg a salakmotor fel­nőtt egyéni VB-futamot. Hét nemzet 16 motorosa Indult, kö­zöttük Három magyar versenyző. Mindhárman nagyszerűen helyt­álltak, a nyíregyházi Petrikovics a harmadik helyen végzett. Vég­eredményben első lett Viktor Kuznyecov (szovjet), második Zaluszki (lengyel), Tihanyi az ötödik, Sziráczki a hetedik he­lyet szerezte meg. A miskolci verseny első nyolc helyezettje vesz részt május 5-én Wiener- Neustadtban a legközelebbi vi­lágbajnoki selejtezőn. 350-en teljesítették a távot Kézilabda MB I B, MB II MM Ússzon az egészségéért!" A konzervgyár KISZ-fia- taljai és a megyei úszószö­vetség aktivistái voltak a há­zigazdái a szombati „Üsszon az egészségéért!” tömegsport­rendezvénynek, amelynek a Városi Fürdő adott otthont. 10 órakor minden készen állt: a rendezők a helyükön voltak, az emléklapok ott so­rakoztak az asztalon és a részt vevők izgatottan várták a rajtot. — Célunk az egészséges életmódra nevelés, a szabad­idő helyes eltöltése — mond­ta Bodnár Ákos, a zsűri tag­ja. — A szabályok egysze­rűek: 14 éven aluliaknak 25 métert, 14 éven felülieknek 50 métert kell úszni bármi­lyen úszásnemben. Akik tel­jesítik a távot, emléklapot, kapnak. — A konzervgyárnak eb­ben az évben ez az első tö­megsport-megmozdulása, amelyet városi méretekre bő­vítettünk ki — folytatta Ko­vács Andrásné, a konzerv­gyár dolgozója, aki a megyei úszószövetség főtitkára. — A vállalatnál minden üzem­részben plakátokon hirdet­tük, a stúdiósok naponta többször hívták fel a figyel­met a programra. Az elsőként rajtolók kö­zött volt Bay Ernő, a kon­zervgyár gazdasági igazga­tója. — Ez volt életem első fe­jese, ami jókora hasasra si­került. Én törzsvendége va­gyok az uszodának, egyenle­tes tempóban 500 métert szoktam leúszni. Nagyon saj­nálom, hogy megszűnt a reg­geli úszáslehetőség, délután nem mindig van időm hódol­ni ennek a szép sportágnak. A legidősebb és legfiata­labb résztvevő a Gyurikovics család két tagja volt. Anette 5 éves, középcsoportos az óvodában, és a nagymama se­gítségével úszta le a 25 mé­tert. A nagyapa, Gyurikovics Tibor 57 éves, hetente egy­szer jár le az uszodába. — Örömmel és szívesen teljesítettük a távot — mondta a család „szószóló­ja”, Gyurikovics Tiborné, a nagymama. — Már tegnap este megfőztem az ebédet, így az egész család kijöhetett az uszodába. Bodnár Ákos, aki sebész főorvos, kedves ismerőst pil­lantott meg. — A hölgy a múlt évben élet-halál között lebegett. Súlyos epeműtéten esett át és most boldogan, egészsége­sen gyermekével együtt tel­jesítette a távot. A legjobb időeredmény 50 méteren 37,3 másodperc volt. Bármennyire tömegsport jel­Bodnár Ákos a szabályokat ismerteti. lege volt a rendezvénynek, azért mindenkinek az idejét mérték. Aki a legjobb telje­sítményt elérte: — Vidnai József vagyok. Régebben versenyszerűen úsztam és miután abbahagy­tam, nem szakadtam el tel­jesen a sportágtól, rendsze­resen ezer métereket úszók. Fél tizenegykor érkeztek a konzervgyári fiatalok. — Nekik az úszáson kí­vül még futás is szerepelt a mai műsorban. A Vörösmar­ty téri játszótértől az uszoda bejáratáig 500 métert kellett futni — magyarázta Kőhegyi Péterné szervező titkár. Egy órakor rövid összegzé­sül Bodnár Ákos a követke­zőket mondta: — A tavaszi napsütés soka­kat a kertekbe csábított, de ennek ellenére 350-en telje­sítették a meghatározott tá­vot, aminek nagyon örü­lünk. Szeretnénk még sok ilyen uszodában gyönyörköd­ni Nyíregyházán. Több lehe­tőség nagyobb tömegeket vonzana tömegsportakcióink­ra. Legközelebb nyáron, a sóstói medencében találko­zunk újra az úszást kedve­lőkkel. M. Cs. Röplabda NB II Vereség Tanácskozás a sakkvilág­bajnoki döntő időtartamáról Május 13—17. között Tu­niszban összeül a Nemzetkö­zi Sakk Szövetség (FIDE) Végrehajtó Bizottsága. A ta­nácskozás egyik legfonto­sabb napirendi pontjaként megtárgyalják a világbajno­ki döntő időtartamának 24 játszmában történő maximá­lását. Ismert, hogy a két szovjet nemzetközi nagymester, a világbajnok Karpov és kihí­vója, Kaszparov szeptember 4-én kezdi újra a világbaj­Az utóbbi időben a nyugati sportsajtéban olyan információk kerültek napvilágra, hogy a női magasugrás egykori világcsúcs- tartója, a szovjet Tamara Bikova „eltűnt” a sportversenyekről. Ezt a hírt tálalta olvasói elé az egyik legnépszerűbb. legneve­sebb nyugatnémet lap, a Die Welt is. A cikkek feltételezik, hogy Bikovát esetleg eltiltották a ver­senyzéstől, vagy pedig „rács mögé került”. Mindezt arra „ala­pozzák", hogy a kiváló képessé­gekkel rendelkező sportoló utol­jára január közepén Osaka ja­pán városban szerepelt nemzet­közi versenyen, azóta viszont semmi hírt nem hallottak róla. Ezeket a nyugati híreket cá­folta meg pénteki számában a Szovjetszkij Szport. A szovjet noki döntőt, amelyet a FIDE elnöke, Florencio Campoma- nes korábban befejezettnek nyilvánított. A végrehajtó bizottság ülésére a két érdekeltet, Karpovot és Kaszparovot is meghívták. Bármilyen dön­tést is hozzon a testület, az csak akkor emelkedik tör­vényerőre, ha a FIDE kong­resszusa jóváhagyja, au­gusztus 23—30. között az ausztriai Crantzban. sportláp megemlíti, hogy Bikova szorgalmasan készül a szabadté­ri versenyidényre, jelenleg Tas- kentben edzötáborozik. A magasugrónővel nemrég ta­lálkozott a TASZSZ munkatársa is. Bikova elmondta, hogy nagy akarással készül erre az évre, amelyben remélhetőleg elkerülik a sérülések. Beszélt arról is, hogy legközelebb Olaszország­ban indul nemzetközi versenye­ken. Későbbi terveiről szólva ki­tért arra, hogy májusban Bul­gáriába utazik, ahol a szovjet sportolók egy csoportja a bolgár atlétákkal közösen edz az év to­vábbi versenyeire. Bikova na­gyon várja ezt az utazást, hiszen Szófiában találkozik a jelenlegi világcsúcstartóval, Ludmilla An- donovával, aki egy személyben barátnője és vetélytársa. Miskolcon Miskolcon vendégszerepeit csü­törtökön az NYVSSC NB Il-es női röplabdacsapata. A házigaz­da a Miskolci VSC volt. MVSC—NYVSSC 3:2 (12, —14, 8, —10, 2). Az első és második helyezettek összecsapása volt ez a találkozó, amely az ötödik játszmától eltekintve szoros ered­ményt hozott. S éppen az ötödik játszma volt az, amelyben meg­mutatkozott a miskolciak na­gyobb rutinja, jobb játékereje. Idegileg is pihentebbek voltak a borsodi lányok, s ez a javukra billentette a mérleget. Pénteken hazai pályán fogadta a Tanárképző Főiskola női NB Il-es röplabdacsapata a Debrece­ni Sportiskola együttesét. Nem kísérte szerencse a hazaiak já­tékát, csak egy játszma megnye­résére futotta erejükből. DSI—Tanárképző Főiskola 3:1 (—15, 13, 2, 5). Alig egy óráig tar­tott a mérkőzés, s az első játsz­mában úgy tűnt, jó napot fogott ki a TK. Vert helyzetből nyerték meg a játszmát, a másodikban is 9:2-re vezettek, ám ezután ért­hetetlenül visszaestek, s nem volt nehéz dolguk a vendég debrece­nieknek. TERÜLETI OSK-DÖNTÖ Vendégsikerek röplabdában A hét végén rendezték Nyír­egyházán a röp Labda területi OSK-döntőt. A lányoknál há­rom, a fiúknál négy csapat vett részt. Eredmények: Lányok: Debreceni Sportisko­la—NYVSSC 3:1, BSI—Közgáz- Külker 3:0, Közgáz-Külker— NYVSSC 3:2. Első lett a DSI, 2. Közgáz-Külker, 3. NYVSSC. Fiúk: Csepel—NYVSSC 3:1, DSI—Kazincbarcika 3:2, NYVSSC —DSI 0:3, Csepel—Kazincbarcika 3:1, NYVSSC—Kazincbarcika 3:1, Csepel—DSI 3:0. Első: Csepel, 2. DSI, 3. NYVSSC, 4. Kazincbar­cika. Az országos döntőbe — ame­lyet Szegeden tartanak — a két első helyezett asapat került. Mai műsor Atlétika: Városi középiskolai egyéni és csapatbajnokság a nyír­egyházi stadionban 14 órától. Kézilabda: MNK nöl mérkőzés. Tanárképző Főiskola—Ojfehér- tó, TK-pálya, 17,30 perckor. Megyei bajnokság, férfi: Mezőgazdasá­gi Főiskola—Baktalórántháza, MG-pálya, 16,00 órakor. „Kacsák” Tamara Bikováról Egy győzelem, egy vereség Szombaton bajnoki fordulót játszott özdon a Nyíregyházi Vo- lán-Dózsa NB I B-s női kézilab­dacsapata. A pontszerzés most sem sikerült. Az NYVSSC NB li­es férfi kézilabdázói sportszerű mérkőzésen tartották itthon a két pontot. Eredmények: Nők: Ózd—Nyíregyházi Volán- Dózsa 19:14 (8:4). Mérkőzés ele­jétől a hazai pályát élvező ózdi­akkal nem tudtak lépést tartani a volánosok. Góldobók: Szalai 6, Simonné 3, Kékes 2, Török, Haumann, Siti 1—1. Férfiak: NYVSSC—Sajóbábony 23:18 (10:8). Hazai mérkőzésén könnyed játékkal is biztosan győ­zött a nyíregyházi csapat. Gól­szerzők: Márton 6, Hanufer 4, Szántó 3, Czakó, Bőd, Oláh. Só­lyom 2—2, Mandzák, Belányi 1—1. /-------------------------------------------------------------------------------------\ Az úttörő-olimpia dőntöjébea „Ülj a kezedre, Zoli!" Osztálytársai megígérték, hogy elolvassák a hétfői lap­ban a róla szóló cikket, és bú­csúzóul azt mondták: „Min­dent bele!”. Az osztályfőnök utolsó tanácsa az volt; „Ügyes légy!”. De miért is kellene biztatás Rácz Zolinak, a 2. számú gyakorló általános is­kola hatodikos tanulójának? A kedves, szelíd arc mögött már most egy mini sakklexi­kon fedezhető fel, amellyel Zoli még jobb eredményre képes. De ne legyünk telhetet­lenek. Az elmúlt két év ered­ménye alapján a legmegfele­lőbb jelző az, hogy tehetséges. Cikkünkben a két év felfelé ívelő fejlődési görbéjét szeret­nénk végigkísérni. — Mikor kezdtél el sakkozni? — 10 éves voltam, amikor egyik délután apukám egy sakkal foglalkozó könyvet ol­vasott. Felállította a bábukat és elmagyarázta, hogy melyik­kel hova lehet lépni. Azután fokozatosan különféle egysze­rű variációkat tanultam meg tőle. Szinte egyik pillanatról a másikra a sakk lett a ked­venc sportágam. — A múlt évben indultál elő­ször versenyen és szinte be­robbantál a sakk-köztudatba! — Tavaly a városi úttörő­olimpián vezettem először ver­senyen a bábukat és második helyen végeztem. Apukám bízott a jó szereplésemben, de álmában sem gondolta, hogy megszerzem az ezüstérmet. A megyein nyolcadik helyen vé­geztem, de szorgalmasan búj­tam a sakkirodalmat. Nem­sokára minősítő versenyen megszereztem a IV. osztályú szintet és a SZAÉV OB Il-es csapatának igazolt versenyző­je lettem. — Üj edződ lett, egy közös­ségbe kerültél, rendszeresen jársz edzésekre. Hogyan ké­szültök a mérkőzésekre? — Trembácz Laci bácsi ve­zetésével minden héten csü­törtökön 2—3 órás edzéseken gyakoroljuk a variációkat. En­nek eredményeként jól megy a spanyol megnyitás Breyer- féle változata. A középjátékot még túlkombinálom, elhamar­kodom a lépéseket. Siettetném a partit és ekkor szoktam hi­bázni. Apu ilyenkor azt mond­ja: „Ülj a kezedre, Zoli!”. — Milyen tapasztalatokat szereztél az OB II-ben? — A SZAÉV csapatában a 14. táblán játszom, ahol álta­lában a többi csapat ifjúsági játékost szerepeltet. A Pénz­s________________ Rácz Zoltán verő ellen 'szerepeltem először bajnoki mérkőzésen. Egy II. osztályú sakkozó ellen veszí­tettem, aki azért játszik az utolsó táblán, hogy minden partit megnyerjen. A legem­lékezetesebb csatát egy szege­di volt I. osztályú sakkozóval vívtam, akit sikerült legyőzni. — Ebben az évben már szép sikert értél el. Erről mondjál néhány mondatot. — Az úttörő-olimpia városi döntőjén második, a megyei döntőn első lettem. Az orszá­gos döntőt június elején Zán- kán rendezik meg, ahová apu­kám is elkísér. Edzőmtől meg­kaptam a Sakkenciklopédia B kötetét és Portisch Lajos: Hatszáz végjáték című köny­vét, ezekből készülök. Nem ismerem az indulókat, de azért „szekundásommal” (apu) bí­zunk a jó eredményben. Indu­lok még a Nyírségi tornán, ahol Élő-pontszámaim alapján a D csoportba (1400 pont) so­roltak. Az országos 13 éven aluliak bajnokságán 1984-ben 20 Élő-ponttal gyarapítottam pontjaim számát. Nemrég mi­kor átnéztem a múlt évi par­tikat, akkor tudtam lemérni igazán, hogy fejlődtem. Az ez évi versenyen 20 pontnál töb­bel szeretnék a tarsolyomban hazatérni. Máthé Csaba _______________________> Guczoghy újabb három bajnoksága Vasárnap délelőtt az olim­piai csarnokban a szeren- kénti döntőkkel folytatódott a baráti hadseregek tor­nászbajnoksága, amely a szakemberek szerint maga­sabb színvonalú küzdelmet hozott, mint bármely koráb­bi hasonló versenyen. A fér­fiaknál az összetett győztes Guczoghy György újabb három bajnoksággal tűnt ki, (a gyűrűn hármas holtver­senyben lett első), míg a nőknél mind a négy szeren szovjet siker született, Guro­va és Prjahina testvériesen osztozkodott a lehetősége­ken, előbbi az ugrásban és a talajon, utóbbi a felemás- korláton és a gerendán ve­hetett át aranyat. Néhány további érdekes­ség: a Magyar Néphadsereg­válogatott tagjai közül az os­lói férfi EB-re készülő Bor­kai Zsolt igen bátran koc­káztatott, de balszerencséjé­re a lólengésben a gyakorlat végén, a nyújtón pedig a legnehezebb elem bemutatá­sa közben hibázott, s így győztesnek látszó pozícióból szorult le az első helyről. A nőknél a legtöbb vastapsot a szovjet Prjahina érdemelte ki, aki a gerendán „ördögi” gyakorlatot mutatott be, s a talajon is győzött volna, ha a ritkán látható duplaszaltó- duplacsavart, azaz a dupla Cukaharát nem hibázza el. Említést érdemel még a Ko­reai NDK férfiversenyzőinek produkciója, közülük is el­sősorban Ko In Szu teljesít­ménye, aki a talajon és az ugrásban sem talált legyő­zőre, s további két szeren tartozott a legjobbak közé. Végeredményben a nyolc nemzet kiválóságait felvo­nultató baráti hadseregek tornaszpartakiádjáról el le­het mondani: a rendezés és a színvonal is dicséretet ér­demel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom