Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-22 / 93. szám
1985. április 22. Kelet-Magyarország 3 © KERDESEIREI'liHil-Mill az Illetékhivatal igazgatója, ír. Lordovics István Van-e különbség üdülőhelyi telek, vagy egyéb ingatlan illeték- kulcsa között? — kérdezi Málnási János, nyíregyházi olvasónk. — Belterületi (akár építési telek, akár nem), külterületi, zártkerti telekvásárlásnál az illetékkulcs 17 száíalék. Üdülő, vagy üdülő jellegű területen lévő ingatlanvásárlás esetén a forgalmi érték 20 százaléka az illetéknek. Ez a 20 százalék érvényes a levelében említett tiszalöki telekre és más — Sóstógyógyfürdőn, Császárszálláson vagy Gergelyiugornyán — üdülőterületen lévő telkekre Állítólag van olyan rendelkezés, hogy ha eladom a házamat és ugyanakkor veszek egy másikat, nagyobbat, értékesebbet, úgy az illeték alapja a két ár közötti különbség. Tényleg van ilyen megoldás? — kérdezi ugyancsak Málnási János. — A lakás eladása esetén ha az erről készült szerződést bemutatják illetékkiszabásra, illetőleg ilyen kötelezettség hiányában (például ha az OTP vásárolja vissza az ingatlant) a szerződés megkötésétől számított egy éven belül az eladó másik lakást vásárol, az illeték alapja az eladott és vásárolt lakások — terhekkel nem csökkentett — forgalmi értékének különbözete. Ez azt jelenti, hogy az átvállalt OTP-kölcsönt nem vonjuk le. Ha a megállapított értékkülönbözet nagyobb az utóbb vásárolt lakás forgalmi értékénél, az illeték alapját a megvásárolt ingatlan forgalmi értéke képezi, az egy éven belüli eladást figyelmen kívül hagyjuk. Az illeték- kulcs 7 százalék. A bankkölcsön illetékköteles-e — kérdezi Tóth József nyíregyházi olvasónk. — Igen. Szeretném eladni szövetkezeti lakásomat, de azt hallottam, hogy az állami támogatást vissza kell fizetni. Igaz-e ez? — kérdezi Balogh Árpád jósavárosi olvasónk. — Ha a tanácsi értékesí- tésű szövetkezeti lakást az első telekkönyvi tulajdonosa 15 éven belül eladja, akkor kell az állami támogatást megfizetni mégpedig az eladónak, hiszen ő kapta az állami támogatást. A helyi tanács pénzügyi szakigazgatási szerve dönt a megfizetés, felmentés kérdésében. Illetékkiszabásra csak abban az esetben lehet elfogadni, amennyiben az eladó igazolja, hogy az állami támogatását rendezte. Eladtam a lakásomat és a/ OTP-tól egy használt lakást vettem. Igénybe vehetem-e az egy éven belüli kedvezményt? — kérdezi Sipos László kisvárdai olvasónk. — Sajnos nem. Ebben az esetben az illetékkiszabás alapja a lakás eladási ára. Az illeték ennek 2 százaléka. Sok kérdést tett fel egy petne- házi olvasónk. Tudni szeretné: írhat-e saját kezűleg eltartási szerződést az eltartott, érvényes-e ez megtámadás esetén a bíróság előtt, s mennyi illetékbélyeget kell ragasztani a szerződésre? — Vagyonátruházási szerződést — így eltartási szerződést is — írhat az eltartott saját kezűleg, vagy írhat más hozzáértő a családban, de az okiratnak feltétlenül tartalmaznia kell a Legfelsőbb Bíróság XXV-ös számú Polgári Elvi döntése szerint az ügyletkötő feleknek, az eltartási szerződés tárgyának, az ingatlan, illetve ingók értékének megjelölését és annak kifejezését, hogy az eltartás milyen kikötések mellett történik. Két tanú aláírása szükséges. Az okiratot a helyi tanács igazgatási szervének jóváhagyása teszi érvényessé. Jóváhagyás után az okirat a bíróság előtt is érvényes. Természetesen ügyvédi munkaközösségeknél és közjegyző előtt is köthető szerződés. A szerződésírás költsége az értéktől függ. Ingatlanért történő tartás esetén igazolni kell a tanács által záradékolt nyilatkozattal, hogy az eltartó nem esik ingatlanszerzési korlátozás alá. A vagyonátruházási illeték lakástulajdon fejében történő tartás esetén 7 százalék; kert, külterületi ingatlan esetén 17; üdülőingatlan esetén 20 százalék; ingó (például készpénz) fejében történő tartás esetén 3 százalék. Ugyanez a petneházi olvasónk kérdezi: több testvér örökölt a szülőktől egy telket, s valamennyien kifizették az ezért járó illetéket. Az egyik testvér meghalt, részét testvérei örökölték. Kell-e újból illetéket fizetni? — Igen, kell. Újabb örökhagyó után örökölnek, még ha ugyanazon ingatlan további hányadának megszerzését tartalmazza is a hagyatékátadó közjegyzői végzés. Síremléket szeretnék építeni szüleimnek, s az a kérdésem: figyelembe veszik-e ezt az örökösödési illeték kiszabásánál? — kérdezi Tamás József Nyíregyházáról. — Az öröklési illeték megállapításánál rokonsági fokra tekintet nélkül minden esetben le lehet vonni a temetési (kegyeleti) költségeket. Ezalatt a számlával igazolt költségeket, például a koszorúkat, a sírhelyet értjük. Nem lehet azonban figyelembe venni sem a síremlék, sem a kripta költségeit, kivéve, ha az örökhagyó végrendeletben kötelezte az örököst ezek felállítására, illetve megépítésére. A halotti tor költségeit sem tudjuk az illeték alól mentesíteni. Amennyiben a hagyatékban ingóság is van, a hagyatéki terhet elsősorban ezek értékéből kell levonni. (Az Illetékhivatal igazgatójához érkezett többi kérdésre keddi lapunkban válaszolunk.) B. J. ] ó érzés volt hallgatni Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes expozéját. Amikor a terület- és településfejlesztés feladatai mellett érvelt, többször is hivatkozott a mi megyénkre. Természetesen itthon is sokszor szóba kerülnek az eredmények. Ám más az akusztikája, ha az országos összehasonlításban érvként hivatkoznak az itt történtekre. Arra például, hogy a hetvenes évek elején ezer lakos közül Komárom megyében 240-en, Szabolcs- Szatmárban hatvanan dolgoztak az iparban. Az akkori négyszeres különbség — főként az itteni ipartelepítések hatására — kétszeresre csökkent. Nem arról van tehát szó, hogy eltűntek a különbségek Szabolcs-Szatmár és az ország más, iparilag fejlettebb területei között. A miniszterelnök-helyettesi expozé bizonyítéka volt annak, hogy az 1968-as politikai bizottsági határozat a legjobbkor segített a megyének, hiszen végül is nem kivételezett helyzetbe kerültünk általa, hanem egy nagyobb szabású országos területfejlesztési terv megvalósítása során ból mindössze 14 élvezhette ennek előnyeit, ma már hetven. Az ilyen adatsorok után egyenesen adódott a következtetés, amelyet az országgyűlés magáévá tett: a felzárkóztatás időtálló cél, A Parlamentben, Szabolcsról lehetett leküzdeni a legnagyobb hátrányokat. Még egy adatsor Faluvégi Lajos beszédéből, amely azt példázta, a fejlesztéseket lehet úgy alakítani, hogy azok minden területen érezhetők legyenek, de a hátrányos helyzetből indulók számára fokozott segítséget jelentsenek. Országosan ugyanis 1971-ben még csak minden második lakos részesült közműves vízellátásban, jelenleg százból nyolcvan. A felzárkózás folyamatát jól példázza Szabolcs-Szatmár megye, ahol korábban száz lakosazt a jövőben is folytatni kell. A szót kérő két szabolcsi képviselő azt bizonyította, hogy Szabolcs-Szatmár lakossága nem adományt kér, hanem több és jobb munkalehetőséget, korszerű termelési feltételeket és a műveltség emeléséhez esélyegyenlőséget. E tekintetben bőven maradt megoldandó feladat az ezredfordulóig szóló terv számára is, amely csak keretet jelenthet, hiszen napjainkban alapvetően pénzügyi okok miatt nem lehet újra hasonló nagyságrendű fejlesztéseket megvalósítani. Nagyrészt a meglévő értékekre, a társadalmi összefogásra, a helyi erőkre kell számítani. Újra elkezdődött a megye népességének csökkenése, amely szinte barométerként jelzi, hogy több területen a mainál is érzékelhetőbb változásokra van szükség. A távolra ingázók fele még mindig szabolcsi, de ennél figyelemre méltóbb, hogy számuk immár közép- és felsőfokú végzettségűekkel gyarapodik. Az alapos munka tehát még hátra van. A megyei tanács ezt követően hagyja majd jóvá saját hosszú távú fejlesztési elgondolását. Addig van még idő társadalmi vitára, megfontolt eszmecserékre, amelyekhez a kiinduló alapot — számunkra kedvező hangsúlyokkal — az országgyűlés tavaszi ülésszakán megfogalmazták. Marik Sándor Szcmbekötftsdi a hiánycikkeknél „Vevők vagyunk“ — csak papíron...? Mintha szembekötősdit játszanának, elfut egymás mellett (hiába keresi) a gyártó és a kereskedő, így marad igen sok hiánycikk. Legalábbis ezt igazolják azok a tapasztalatok, amit a megyében is szereztünk. — Szóba sem állnak itthon velünk, hiába házalunk, hogy van kapacitásunk. így inkább Pécsre, vagy Győrbe szállítunk, onnan inkább kapunk megrendelést — állítják olyan nyíregyházi kisiparosok, akik szívesen közreműködnének a hiánycikkek gyártásában. Katalógus és értéke — Higgye el, nekünk is érdekünk, hogy minél kevesebb hiányzó cikkünk legyen — bizonygatja Mirgay Katalin, a VASVILL, a Vas- és Műszaki Kereskedelmi Vállalat nyíregyházi áruforgalmi vezetője. Elég megnézni azt a könyvet, amelyben a hiányzó cikkeket felsorolják. Található ebben fejszétől, asztalosvésőtől a villáskulcsig, különféle vízvezeték-szerelvényektől a kisebb műszerekig igen sok minden. Olyan, néha filléres cikkek, aminek hiánya miatt sokszor nem lehet dolgozni, egy-egy lakásépítésnél megáll a tudomány. A VASVILL is rendszeres résztvevője a „Vevők vagyunk” kiállításnak, amelyet a termeltetők tanácsa rendez. Az említett katalógusban pedig felsorolják, melyik nagykereskedelmi vállalat hány ezres tételben venné meg a kívánt árut. Egyedül az árnál maradt üres a rubrika, hiszen megegyezés szükséges hozzá, hogy mind a termelőnek, mind a kereskedőnek megérje. Hiábavaló ötletek — Legyek őszinte: éppen a VASVILL-lel gyengécske a kapcsolatunk, pedig az ő területükön dolgozunk — tájékoztat Lopatovszki Ede, a Kisipari Termeltető Vállalat, a KTV miskolci alközpontjának vezetője, ahová a nyíregyházi kirendeltség is tartozik. — Csak egy példát mondok — folytatja. — Az ön által említett katalógusból véletlenül sem kaptunk, így aztán hiába állunk elő az ötletekkel. A másik oldalon, a VAS- VILL-nél viszont megnézhető, mostanában sokkal vék- nyabb a katalógus, mint a korábbi években. Vagyis csökkentek a hiánycikkek. A múlt évben a vállalat területén 42 millió forint értékű árut sikerült beszerezni, s ebből 11 milliós volt a nyíregyházi kirendeltség forgalma. Ráadásul azt is szorgalmazzák, hogy a helyi termeltetés növekedjen. Tavaly 35 millió forint értékben így szereztek be árut. Tízből egyet — Olyan „apróságokról” van szó, mint például a fa- kéregkaparó, csiganáló, gumitölcsér, vízvezeték-szerelvények — magyarázza Mirgay Katalin. — Ehhez a szövetkezetek, a tsz-mellék- üzemek keresnek meg bennünket, de mindenkinek felvilágosítást -adunk. A KTV-nél is „szépek” a számok, ha azt nézzük, hogy négy megyében 160 milliós forgalmat bonyolítanak le, s ebből 4—5 millió forint értékben hiányzó cikkeket gyártanak a kisiparosok. Azonban ettől jóval többre lennének képesek. — Tíz ajánlattal szemben jó, ha egyet elfogadnak — kesereg Lopatovszki Ede. — Mi egy héten belül reagálunk az igényekre, de ehhez tudni kellene róluk. S ha már a pécsi példát említette: velük azért boldogulunk könnyebben, mert sokkal rugalmasabbak, az árban is könnyebben megegyeznek, így szívesebben dolgoznak nekik az iparosaink. így marad a tanulság: helyben feltétlen javítanunk kell a kapcsolatot. Lányi Botond fügt EMBERE A mozdonyvezető A MÁV nyíregyházi körzeti üzemfőnöksége 1984. évi munkája és a szocialista munkaversenyben elért eredményei alapján elnyerte a MÁV Vezérigazgatóság és a Vasutasok Szakszervezete által adományozott Kiváló üzemiőnölkség címet. Kik azok, akik nagyban hozzájárultak a megtisztelő címhez? A személyre szóló kitüntetéseket április 17-én adták át a debreceni vasút- igazgatóságon, Nyíregyházáról négy dolgozó utazott oda és vette át a Kiváló Dolgozó kitüntetést, köztük Ragány László villanymozdony-veze- tő, szakszervezeti bizalmi. — Mikor határozta el, hogy mozdonyvezető lesz? — Gyermekkoromban — mondja az atléta termetű, erőiteljes fiatalember. — Ajakén születtem, ez amolyan vasutas község. Sokan járnak onnan Záhonyba, Fényes! itkére, Komoróra dolgozni. Elektrolakatos szakmát tanultam, hogy egyszer majd a mozdony közelébe kerülhessek. A szakmunkásvizsga után én is Záhonyban helyezkedtem el, villanyt szereltem a dízel-elektromos gépeken. Egyre jobban megfogott a villanymozdony varázsa. Elvégeztem Miskolcon egy tanfolyamok s 76-ban idejöttem Nyíregyházára. — Itt is lakik? — Abban az évben, április 29-én költöztünk be jósavárosi lakásunkba. Ennék nemsokára kerek évfordulója lesz. Itt élünk azóta feleségemmel és a két kislánnyal, így van négy vasutas a családban. — ök is vasutasok? Hogyan? — Ügy, hogy egy én vagyok, ők meg alkalmazkodnak hozzám, mert ezen a pályán másként nem megy. Ehhez olyan családi háttér kell, ahol minden a vasút érdekében történik. — Nehéz a mozdonyvezetés? — Tulajdonképpen igen. Mi nem állhatunk félre a parkolóban, mint a kamiono- sok, ha úgy érezzük, féradtak vagyunk. A vonatnak menni kell. Nekünk állandó kondícióban kell lennünk, egészséges, jó idegekkel, biztosan működő reflexekkel, és ez életmód kérdése elsősorban. — Milyen vonalakon jár? — Egy hónap tehervonat, — ezt úgy hívjuk, hogy szakajtó forda, — és egy hónap személy. Általában a Záhony —Budapest, Nyíregyháza— Miskolc—Füzesabony vonalon. — Melyik a könnyebb? — A szakajtó. Nincs az a nagy sebesség, rövidebbek az utak is. — Mennyiben érzi, hogy hozzájárult az üzemfőnökség kiváló címéhez? — Ez csapatmunka — mondja. — Itt Nyíregyházán jó csapat volt mindig és most is jó. Reméljük, az is marad. Ez is benne van abban, amit az üzemfőinökség produkált. Meg az is, hogy az emberek zúgolódás nélkül tudomásul veszik, hogy a vasútnak menni kell. Beszélgetésünket lassan félbe kell szakítani: Ragány Lászlónak másfél óra múlva szolgálatra kell jelentkezni. „Kipihenten, józan állapotban, megborotválkozva és egyenruhában”, ahogy a szabályzat ide vonatkozó pontja szó szerint előírja. Mester Attila Minden családhoz megérkezett már az értesítés arról, hogy nyilvántartásba vették, s hol, hányas szavazó körben adhatja le voksát országgyűlési képviselő- és tanácstagjelöltjére. Aki nem olvasta volna tüzetesen a másfél hónap múlva sorra kerülő választás tudnivalóit, az is értesült valamilyen híradásból: a június 8-i szavazás más lesz, mint az azt megelőzőek. A kettős, illetve többes jelölés már önmagában minőségi változás, ám ennél többről van szó. Legtöbbünknek szokatlan, évtizedek óta példa nélküli személyes versengés kezdődött el az országban. A választók bizalmáért, a politika jobb képviseletéért, majd végrehajtásáért, azok körében, akiket a népfront bizottságai, illetve a jelölőgyűlések résztvevői arra érdemesnek találnak. Mint lapunk híroldalán láthatja az olvasó, nálunk ma indul a választási — nem tévedés és túlzás — küzdelem. Mások gyakorlatából már tudjuk, hogy ezzel igazán izgalmas politikai színtérre léptünk. Csupán amiatt, hogy mindannyiunknak tanulni kell a jók közül is a legjobbat kiválasztani. Szakítani megszokással, beidegződéssel, annak adni bizalmunkat, aki elfogadja, s a legszimpatiku- sabban, legrátermettebben akarja és képes képviselni politikánkat, választó- kerülete érdekeit. Meg kell tanulnunk jelölni és kiválasztani, majd szavazni is, hiszen az egyéni lista két, három, vagy négy jelöltje közül június 8-án csak egy lesz tanácstag vagy képviselő. S bár elsőrendűen a politikára szavazunk, a megvalósulás szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy a személyek kérdésében is tudunk-e okosan állást foglalni? A legfontosabb választási aktus, a jelölögyűlé- sek sorozata kezdődik ezen a napon. Vizsgázunk most újra: demokratizmusból, politikai-közéleti érettségből. Egyikünknek sem szabad elbukni e vizsgán. Sem jelöltnek, sem választónak. Mert a pótvizsga árát nekünk kell majd megfizetni. Kopka János SZERKESZTŐI Vizsga
