Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

Emberek sorsával Hnl <5i"in"ihhpn ho1 ritkábban> aáó­I IUI oUl UUUt/ll,^ hogy szülőföld­jére visszalátogasson Fekete József, aki hiva­tala szerint a SZÖVOSZ, a Fogyasztási Sző­ke zetok Országos Szövetsége főosztályveze­tője. Személyzeti ügyekkel foglalkozik, így akarva-akaratlanul emberek sorsáit befolyá­solja, dönt felőlük vagy javaslatot ad róluk. — De csak úgy, mintha mindig Nyírkércs- re gondolnék, az ottani kovácsműhelyre, ahonnan indultam — hárítja el a túlzó jel­zőket. — Azt vésem eszembe, miként gon­dolkodtak, hogyan éltek azok az egyszerű emberek. S tudom, hiába változott a világ, jött az új a gondolkodásban, a környezet­ben, de az a falusi becsületesség kell, hogy áthasson mindig. Elmúltak már azok az idők, amikor a ko­vácsműhely udvara afféle falusi találkozó­hely volt, valóságos népgyűlések szántere. De megmaradt az onnan hozott szellem, amivel boldogulni lehetett az életben. Igaz, ez előbb nem volt több, mint egy budapes­ti munkásszállás a Könnyűipari Gyárszerelő és Építő Vállalatnál, azonban a nyíri homok kevés megélhetést nyújtó valóságához jól jött a kiegészítés. Még nagyobb élmény volt társaival együtt újra iskolapadba ülni, a kisivárdai szakérettségi után a gödöllői ag­ráregyetemen tanulni. Titkos álom volt a tanulás, s utána a bi­zonyítási vágy a magasabb iskolában. S a nyiladozó értelem már megteremtette a vá­gyakozást a másra, a többre. Amiben persze segítséget adott az ifjúsági mozgalom is. Előbb a faluban, sihederként az EPOSZ, utána a DISZ, hogy az ellenforradalom után teljes szívvel vesse be magát a KISZ szervezésébe. Mozgalom és tanulás ^ így nem meglepő, hogy a diploma megszer­zése után a Földművelésügyi Minisztérium­ban eltöltött idő csak kitérőnek tűnt, mert rövidesen a KISZ Központi Bizottságában a falus osztályt vezette. — Dehogy gondoltam én erre, hiszen a minisztériumban igen szép feladatot kap­tam: a termelőszövetkezetek önköltség szá­mításával foglalkoztam. Igaz, néha csak az íróasztaifá óknak készült a felmérés, mégis úgy éreztem, benne vagyok az élet sűrűjé­ben, az újjászerveződő tsz-mozgalomban. Jártam a vidéket, oktattam is, így nem cso­da, hogy rövidesen visszakerültem — bár csak egy évre — Nyíregyházára. A megyei tanácson a termelőszövetkezetek erősítésé­vel foglalkoztam. Izgalmas, érdekes munka volt, éreztük hasznát és értelmét, mert gyors döntésiek születtek. Alkalmas volt ez az idő arra is, hogy a megyéhez még jobban kötődjem. Minden bizonnyal igaz, hogy egy falusi fiatat gondolkodását, szándékait és lehető­ségeit az érzi igazán, aiki maga is közülük került ki. Márpedig az ifjúsági szervezet­ben számtalan lehetőség, akció adódott, amelynek kimondott célja is a falusi fiata­lok megnyerése volt. tgy születtek a szániEó- és fejőversenyek, vállaltak védnökséget a Tisza II. vízilépcső fölött, hogy csak a fonito- saíbbakaf említsük. — Edzést, karaktert munka — vallja utólag. — Megtanított or­szágos fejjel gondolkodni. De közben is mű­ködött a szabolcsi kontroll, hogy az otthoni atyafiság miként látná, értékelné, amit csi­nálok. Mint ahogy a fejnek állandó edzést adott a folyamatos önképzés. Az üzemszervezés izgatta, ebből készítette doktori disszertá- cdójáit. Majd 1974-ben már a kandidátusi dolgozatát védhette m eg, amiben a terme­lőszövetkezeti népesség alakulásával foglal­kozott. — Igazából hobbiként, az írás, a kutatás öröméért tanultam, mert erre különösebben soha nem volt időm — jegyzi meg. — De hiába kerültem 1973-ban a SZÖVOSZ-ba, mégsem hagytam abba az ilyen irányú munkát. Különben is itt mondhatnám nagy­szerű családba kerültem, csak az érzi örö­mét ennek a munkának, aki ismeri a szö­vetkezeti mozgalom erejét. Az új munkakör váltást is jelentett. Köz­vetlenül kell emberekkel foglalkozni, az ok­tatással, továbbképzéssel törődni. — Van mit tenni — ismeri el, amikor ép­pen szabolcsi példákat hozunk. — A szö­vetkezeték, a szövetkezeti kereskedelem szakemberállományának fejlesztése, a friss ismeretek átadása igencsak nagy munkát ró mindenkire. Így nem véletlen, hogy most is ötvözi az elméletet a gyakorlattal. Tankönyvek ké­szültek, amelyekben a káderpolitika megva­lósításának tapasztalatairól írt, a szövetke­zeti mozgalom gyakorlatát tárgyalta. — Azt megérteni, hogy a vezetés pótló­lagos erőforrás a szövetkezetekben, szinte nem is egyszerű — meditál mai gondjain. — Pedig a fejlődés éppen azon múlik, mi­lyen emberek kerülnek a szövetkezetek élé­re, mennyire képesek a modern kereskede­lemnek, felvásárlásnak megfelelni. A személyzeti munka ^ry; re kíván tárgyszerűséget, hivatalnoki maga­tartást, s ugyanakkor törődést az emberrel, belátást, esetleg megértést akkor, amikor először mennydörögni kellene. Ennek egye­sítése nap mint nap harcot jelent Fekete Józsefnek is, azonban mindig az ember kell, hogy győzzön, amikor megoldásra váró problémával találja magát szemközt. Lányi Botond Bernd Svetlik festménye Az osztrák művész képeit a budapesti Dorottya utcai Galériában mutatták be. Ezek kö­zül mutatunk be egyet: Ház. ,,Tudományos, természettani kísérlet" Mozi: kilenc évtizede A nyíregyházi premier A XX. század emberének érzelmi és gondolati világát nagymértékben befolyásol­ta, illetve befolyásolja a film­művészet, ami a múlt szá­zad végén indult el hódító útjára. Az élatoagyságú, ki­vetített mozgóképekkel Pá­rizsiban, 1895. december 28- án találkozhattak először az érdeklődők a Lumióne test­vérek jóvoltából, akik a köz­tudottban, mint a film és a mozi feltalálójaként élnek, holott bemutatójukat számos más kísérlet előzte meg, amiről részletesebben ír Ne- mesküirty István legújabb filmesztétikai és filmtörténe­ti könyvében; A képpé vará­zsolt idő- ben. Egy évvel a Lumiére test­véreik vetítése után, szinte egész Európa megismerke­dett a vetített mozgóképek­kel, amely a villamosságnak köszönhette létét. A millen­nium évében (1896) Buda­pest közönségét is megbabo­názta a vetítővásznakról, fa­lakról visszaköszönő valósá­gos élet mozgó látványa. Az ünnepségekre érkezett meg Edison Kinetoscop-ja, ekkor kezdtek dolgozni Lumiére munkatársai Budapesten, s már magyar vonatkozású fel­vételeket is készítettek, me­lyeknek egy-ikét darabját e sorok írójának is volt alkal­ma látni. Hatásukra magyar szakemberek is „fabrikáltak” felvevő- és vetítőgépeket, vagy vásároltak külföldi be­rendezéseket, amivel aztán 'különféle vállalkozók, cirku­szosok, mutatványosok bejár­ták aiz egész országot, mintegy „A helynévgyűjtő munka igen fáradtsággal és törődés­sel jár ugyan, de nagyon sok megbecsülhetetlen tanulság­gal is. Mikor figyelő, kíván­csi szemmel nézünk körül községünk vagy városunk ha­tárán, egyben beletekintünk múltjába, szerves fejlődésé­be és reményfkeitő jövőjé­be is. A faluját, szülő- vagy neveltetési helyét közvetle­nebbül ismerő ember vi­szont jobban szereti azt a földet, amelyen dolgoztak ősei és dolgoznak majd utó­dai is.” Ezeket a sorokat a magyar nyelvtudmány doy­enje, Szabó T. Attila írta le csaknem ötven évvel ezelőtt. Kijelentése sokáig pusztába kiáltott szó maradt, míg az 1960-as évek elején mozgalom indult a helynevek összegyűj­tésére. 1964-ben Zala megye kezdte el a közzétett, s azóta még négy megye teljes anya­ga látott napvilágot. Több megyében viszont úgy dön­töttek, hogy a közzétételt járásonként teszik meg. Ez történt nálunk is; 1967-ben jelent meg Mező András: A baktalórántházi járás föld­rajzi nevei című kötete, amely 36 helység mai és tör­téneti névanyagát ismerteti. Az igaz, hogy a járások meg­szűntek, de a gyűjtés idején az irányítók ebben a közigaz­gatási egységben gondolkod­tak, a további kötetek is majd ennek megfelelően je­lennek meg. Nem is gondolnánk, hogy mennyi név van! összeszám- lálásukra nem vállalkoztunk, de annyit elég megjegyezni, hogy a közzététel 508 oldalt igényelt. Mivél történeti név­anyagról (is) van szó, a szer­ző minden egyes helység tör­ténetét ismerteti — pontos előfutáraiként egy születendő művészetnek; a filmművé­szetnek. Egy ilyen vállalkozó tartatta meg az első mozgó­fénykép előadást 1898. októ­ber 8-án, Nyíregyházán a Városa színházban, amit másnap újabb előadások kö­vettek. Erről két helyi la­punk, a Nyíirvidék és a Nyír­egyháza is beszámolt. Az utóbbi újság így kezdte tudósítását: „Mozgófényké­pek. Edison egyik szórakoz­tató érdekes találmányát fog­ja Kővári M. elektrotechni­kus bemutatni Nyíregyhá­zán a színházban szombaton és vasárnap...” Thomas Alva Edison ha nem is feltalálója, de min­denképpen egyik úttörője volt a filmnek. 1887-től kezd­ve foglalkozott a mozgás visszaadásának problémájá­val, melynek eredményeként előbb készítette a Kinetosz- kop-ot — amelyen azonban csák egy ember nézhette egyszerre — majd 1896-ban már olyan készüléket hozott forgalomba, amelyel 35 mil­liméteres filmjeit már ki is tudta vetíteni. Ennek a gép­nek egyik változatával „bű­völte” a nyíregyházi közön­séget a fővárosi technikus. Az általa vetített 1-2 perces filmek nagyjából a mai hír­adófelvételeknek feleltek meg. A filmek elsődleges célja nem egy adott történet elmondása, hanem a mozgás látványának megragadása, az élet különböző pi'LLanaltai- nak meglesése és visszaariá­szakirodalmi utalással — ez­zel egyben útmutatást is ad a honismeret kutatóinak, il­letve az érdeklődőknek. Az adattár két részből áll. Az elsőben a belterület ne­veit dolgozza fel — javarész­ben utcaneveket. Figyelem­mel kísérhetjük a utcanevek változását, sőt azt is, hogy a népi név, illetve a hivatalos név „üti egymást”, pl. Kds- arhan a Kutyaszorító népi névnek Alkotmány utca hi­vatalos név felel meg, Köl­esén a Lekvár utcának Kos­suth utca, Jánkmajtison a Dilivégnek Vörösmarty ut­ca stb. A külterületi neveket is két részre lehet osztani. Kálnási Árpád csillaggal je­löli azokat a neveket, ame­lyek már csak az oklevelek­ben találhatók meg, esetleg Pesty Frigyes 1864-es (egye­lőre) kéziratos gyűjteményé­ben, de a lakosság már nem ismeri. Ilyen volt pl. Sonká­don a Sár-patak, Sárga-pa­tak. Ezeknek a helyét is már csák hozzávetőlegesen lehet meghatározni. Tájékoztatást kapunk az egykori állatvi­lágról is. Feltűnően sok a madárnév (Darvas, Gémes, Szarkás), a víznevek pl. utalhatnak az ott tenyésző halra (Csík-gö- dör, Csukás). Van amikor nem a gyakoriság, hanem az alkalmi felbukkanás ered­ményez nevet (Medve-szeg, Farkas száraza). Hód is le­hetett valaha ezen a tájon, hiszen ilyen név is van: Hód fészke. A Tyúk-szer elneve­zés nem a háziszám yasna utal, hanem arra, hogy ezten a területen gyakori volt a fajdtyúk. A Lébuc-tábla nem személynévből származik, hanem a bíbicnek itt haszná­latos nevére. A jellegzetes nö­vényzet is nagy hatást gya­korolt a névadásra. Érdekes, hogy a legjellegzetesebb fa az éger volt, csaknem min­den falu helyneveként elő­fordul, de nem ritka a cser sém. Természetes, hogy egy- egy helységnek volt jellegze­sa volt. Tizennégy darab ’’életkép” szerepelt a műsor­ban, s a nézők többek közt láthattak utcai jeleneteket, ámuilhattak az indiai fakírok mutatványain, rácsodálkoz­hattak a tenger hullámaira, a vonat mozgására, megis­merkedhettek a kovácsok munkájával, a Bismarc portréját készítő festő moz­dulataival, gyönyörködhet­tek a francia emberek és hadsereg felvonulásában, stb. A filmekkel kapcsolatban az alábbiakat írja a fentebb említett lap tudósítója: „A mozgófényképek a villamos fény alkalmazásának egyik rendkívül érdekes módja, amely gyönyörködtet amel­lett, hogy úgy is leköti a szemlélő figyelmét, mint tu­dományos természettani kí­sérlet.” A korabeli hírlapíró mint „tudományos természettani” kísérletként mutatta be a filmet, ami megfelelt az ak­ikori valóságnak, melyben a film érdekességként, kurió­zumként szerepelt, s művé­szeti törekvésed is, csak ké­sőbben jelentek meg. Ennek ellenére igen fon­tos dátuma ez városunk mű­velődéstörténetének, hiszen első mondataimban is jelez­tem: a filmnek nagy hatása van a tömegekre, ami szerin­tem fokozottan érvényes egy kisebb város tagjaira, akik kevésbé válogathatnak a kü­lönböző művészeti alkotások, produkciók között. Sarkadi Gábor tes növénye. Tallózzunk egy keveset közülük! Mogyoró- szeg, Nyáras, Füzes, Szilas, Fodormentás. A Csinár- s- éger előtagja arra utal, hegy ott nagyon sok volt a csalán (=csinár). Érdekes, hogy a fákon kívül alig-alig találjuk meg egy-egy haszonnövény nevét, pl. Kenderes, Rizs­föld. Számos név őrizte meg egykori tulajdonosa nevét, többek között Haynauét is, de gyakoriak az effélék is: Tóth Están rekesze. Bizonyos eseményeket is megörökít­hetnek a földrajzi nevek, a nyílhúzás szokását a számos Nyíl, vagy Nyilas elnevezés. A kölesei Ravaszd nevű ha- tánrész nem arra utal, hogy az egy ravasz emberé volt, vagy esetleg sok róka élt, hanem arra, hogy ott állt agy Havasad nevű falu, amely a XV. században pusz­tult el. A tréfás indíttatású Gatyaülep a kutyaszorítót idézi fel, a Nagy-láz az er­dőirtást, a Nagy-örmény pe­dig a folyó örvényes voltát (az örmény népnévhez nincs köze). Az adattár használhatósá­gát megkönnyíti az, hogy a szerző ABC-sorrendben köz­li a neveket. Természetesen — mivel földrajzi nevekről van szó — minden helység kül- és belterületi térképét is megtalálhatjuk, s a pontos helyet számok jelzik. Külön fejezetet szentel a földrajzi köznevekre és a heiyzetvi- szonyíitó elemekre. Ezek egy része általában ismert (pl. bánya, csatorna, almás stb.), mások viszont kevéssé vagy egyáltalán nem érthetőek megfelelő szótár nélkül, pl. bákány (mocsaras, nádas hely), kosár (karám), sűrű (mocsári erdő). Qánn. aki a honismerettel fogtalkoziK, nagy naszonnai és sok tanulsággal forgathat­ja ezt a könyvet, s ajánlhat­juk mindenkinek, akit szü­lőföldünknek ez a darabkája érdekel. Mizser Lajos Botpaládtól Zsarolyánig KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. április 13. 41

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom