Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-01 / 76. szám

Magyar jubilálni kiállítás Lázár György Moszkvában Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke a hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára rendezett moszkvai jubileumi kiállí­tás megnyitására párt- és kor­mányküldöttség élén vasár­nap a Szovjetunióba utazott. A delegáció tagjai: Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Fa­luvégi Lajos és Marjai Jó­zsef, a Minisztertanács el­nökhelyettesei, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Roska István külügyminisz- ter-helyeltes és Rajnai Sán­dor hazánk moszkvai nagy­követe. Április 4-re készül a megye Felszabadulásunk 40. év­fordulójának megünneplé­sére készül az ország. Nagy­gyűléseken, baráti találkozó­kon, a felszabadító hősökre emlékező koszorúzásokon, képzőművészeti és dokumen- tumkiiállirtásokon idézik fel 1945. április 4. történelmi fordulópontját és az utat, amelyet az ország azóta meg­tett. Az utcák, terek már fel­lobogózva várják az ünnep­napot. Üdvözlő feliratok, színes dekorációk díszítik a középületek és az állami in­tézmények homlokzatát A felszabadulási ünnep alkalmából kitüntetéseket nyújtanak át a termelőmun­kában, a tudomány, a mű­szaki fejlesztés, a gyógyítás, az oktatás, a művészet terü­letén elért kimagasló ered­ményekért, s átadják a ki­váló és érdemes művész cí­meket is. Az ünnep előestéjén Nyír­egyházán megyei díszünnep­séget rendeznek. Megyeszer- te számos koszorúzási ün­nepségen tisztelettel adóz­nak a hazánk szabadságáért a felszabadító harcokban el­esett szovjet hősök és más népek elesett katonái emlé­kének. Az évforduló tiszteletére új létesítményeket, kereske­delmi egységeket avatnak fel. Nyíregyházán ma adják át a megyei kórház új, 445 ágyas szárnyát és a Nyír- Domus áruházat, a VAGÉP új teherautó-javító csarno­kát holnap adják át. Zászlódíszbe öltözött vasárnap délelőtt a ma­gyar—szovjet határon lé­vő Barátságkert. Hazank felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából mintegy ezer résztvevő­vel rendeztek béketalál- F0ZÓÍ7 —afftetycn a határ menti városok, közsé­gek, ipari és mezőgaz­dasági nagyüzemek kép- i iselői vettek részt. Ott volt az Országos Béke­tanács 30 fős küldöttsége is, amely a nap során tovább­utazott Ungvárra, hogy részt vegyen az évforduló ünnep­ségein. Tíz óra előtt néhány perc­cel indult a magyar résztve­vők népes csoportja a Barát­ságkert szovjet oldalára, az ünnepség színhelyére. Az el­ülső sorokban haladtak á me­gye párt-, tanácsi, népfront-, szakszervezeti és ifjúsági ve­zetői; őket kitüntetett mun­káskollektívák, s az ünnepi műsort adó művészeti cso­portok követték. Az orsz <g- határon a Kárpátontúli terü­let párt- és állami vezetői fogadták a magyar vendége­ket; szovjet pionírok virág­gal kedveskedtek a delegáció tagjainak. A dísztribünön helyet fog­laltak Szabolcs-Szatmár me­gye és a Kárpátontúli terület vezetői, dolgozó kollektívák képviselői, veteránok. Szin­tén az elnökségben foglalt helyet I. G. Baljaszinszkij, a Szovjetunió debreceni fő­konzulja. Veress Gábor, a beregszá­szi kerületi pártbizottság első titkára és Illés Elemér, a vásá- rosnaményi városi pártbi­zottság első titkára köszön­tötte a magyar—szovjet bé­ketalálkozó résztvevőit, majd V. Sz. Jarosovec, a Kárpá­tontúli területi pártbizottság titkára mondott köszöntőt. A szovjet—magyar barátságot méltatva kiemelte a határ menti területek együttműkö­désében rejlő lehetőségeket. Ezt követően a Kárpátontúli Felszabadulási ifjúsági staféta Szombaton reggel hazánk négy megyéjéből indult út­jára felszabadulásunk negy­venedik évfordulója tisztele­tére a fegyveres fiatalok és az ifjúgárdisták felszabadu­lási stafétája. A Szabolcs- Szatmár megyei fiatalok a sóstói KISZ politikai iskolá­jában találkoztak azokkal a szovjet katonafiatalokkal, akik velük együtt járják vé­gig a negyven évvel ezelőtti szabolcsi események helyszí­neit. A szovjet fiatalok egy olyan történelmi zászlóval érkeztek erre a stafétára, amely alatt a második világ­háború idején szovjet kato­nák ontották vérüket hazá­jukért, a kelet-európai népek felszabadításáért. A fiatalok útjuk első állo­mása Nyírbátor volt, ahol részt vettek az újonc ha­tárőrök eskütételén, majd megismerkedtek a csapat­múzeum gazdag anyagával, amely többek között Nyírbá­tor és környékének felszaba­dulási emlékeit is tartalmaz­za. A fiatalok autóbusza ez­után Mátészalkát és Vásáros- naményt érintette. Vasárnap folytatódott a megyejárás. Ekkor többek között Nagy- kállóba látogattak el, végig­járták azokat az útvonalat, ahol egykor harcoltak a Vö­rös Hadsereg katonái. Ütjük során találkoztak több vete­ránnal, ellenállóval és ven­dégei voltak MSZBT-tagcso- portnak is, A felszabadulási staféta résztvevői vasárnap este Bor­sod megyei fiatalokkal talál­koztak, akik szintén két na­pig látják vendégül a szov­jet katonafiatalokat. A végcél Nemesmedves, ahová az öt irányból induló staféta hazánk felszabadulá­sának negyvenedik évfor­dulójára érkezik. Szovjet művészeti csoport békét szimbolizáló jelenete. terület politikai életéről, gaz­dasági eredményeiről, a kol­lektívák munkasikereiről be­szélt, s elmondta: 1984-ben elért eredményeiért a terület a közelmúltban kapta meg1- az SZKP KB, a Szovjetunió minisztertanácsa és a Kom- szomol KB vörös vándor­zászlaját. A továbbiakban részlete­sen szólt azokról a gazdasá­gi sikerekről, amelyek a szovjet—magyar gazdasági együttműködés eredményeit fémjelzik. Kiemelte a mun- káskollektivák közvetlen kapcsolatainak jelentőségét, köztük a Kárpátontúli terü­let és Szabolcs-Szatmár me­gye üzemeinek, termelőszö­vetkezeteinek gyümölcsöző kapcsolatait. Beszédének fejező részé­ben a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója kapcsán hangsúlyozta: nap­jainkban különös aktualitása van a békéért folytatott harcnak, a béke megőrzésé­nek. Varga Gyula, a Szabolcs- Szatmár megyei pártbizott­ság első titkára lépett ezután a mikrofonhoz. Felszabadu­lásunk napjairól beszélt el­sőként, arról, hogy népünk ma is tisztelettel adózik a felszabadító hősöknek, a szovjet népnek, majd így folytatta: — A felszabadulás után új alapokon épült a magyar és a szovjet nép testvéri barát­sága. A négy évtized során ez a barátság kiállta az idők próbáját. A Szovjetunióval való szövetség, a sokoldalú együttműködés politikánk szilárd elemévé, társadalmi, gazdasági fejlődésünk meg­határozó tényezőjévé vált. A továbbiakban Szabolcs^ Szatmár fejlődésének négy évtizedéről beszélt, majd az MSZMP XIII. kongresszusán megfogalmazott célokról szólt. Beszédének további ré­szében a két határ menti te­rület kapcsolatainak eredmé­nyeit, az együttműködést hangsúlyozta, amely hozzájá­rul a magyar—szovjet barát­ság erősödéséhez, mind szé­lesebb alapokon történő ki­bontakozásához. Beszédének befejező részében a Szovjeté unió és a szocialista közösség békepolitikáját méltatta. Munkások szólaltak fel ez­után: Boros Sándor, a mu­zsalyi szovhoz brigádvezető­je és Csatlós Ibolya, a vásá- rosnaményi üveggyár mun­kásnője beszélt szovjet és magyar munkáskollektívák •.■•evében, majd V. A. Matve- jev, a szovjet békevédelmi bizottság elnökhelyettese szólt a békéért folytatott kö­vetkezetes küzdelem fontos­ságáról. Fodor István, az Or­szágos Béketanács titkára a magyar békemozgalom ered­ményeiről, céljairól beszélt, majd B. Sz. Zrezarcev az Ukrán Békevédelmi Tanác titkára javaslatára a béketa­lálkozó résztvevői aláírták a világ népeihez szóló — a bé­kevédelmi tanács által ko­rábban elfogadott — felhí­vást, amelyben a béke meg­védésére hívnak fel minden haladó erőt. A Barátságkertben rende­zett béketalálkozó a Kárpá­tontúli terület és Szabolcs- Szatmár megye művészeti csoportjainak színes kultúr­műsorával ért véget. Népünk javára M egkülönböztetett figye­lem kísérte az elmúlt héten az MSZMP XIII. kongresszusának ta­nácskozását. Arra várt vá­laszt az ország, s benne me­gyénk lakossága, hogy mi­lyen cselekvési programot dolgoz ki a párt legfelső fó­ruma a társadalom időszerű problémáinak megoldására, milyen tennivalókat lát szük­ségesnek szocialista vívmá­nyaink megőrzésére és to­vábbfej lesztésére. A négynapos tanácskozás meggyőző választ adott ezek­re a kérdésekre. A beszámo­lók, az ötvennyolc felszóla­lás, a feladatokat világosan összefoglaló határozat mind arról tanúskodnak, hogy pártunknak van politikai koncepciója a további cse­lekvés tartalmára, a problé­mák megoldásara. A XIII. kongresszus olyan nemzeti programot körvonalazott, amelyet teljes szívvel ma­gáénak vallhat és követhet minden hazáját szerető em­ber, a szocializmus vala­mennyi híve. Az értékelésben és a fel­adatok meghatározásában pártunk számára megbízha­tó iránytű áll rendelkezésre: a körülmények alakításának, a világ megváltoztatásának forradalmi-tudományos el­mélete, a marxizmus—ieni- nizmus. Elméletünknek az élet által sokszorosan igazolt alapelveit az MSZMP a jö­vőben is megingathatatlanul követi, de n)im kezeli az el­veket dogmaként, hanem fo­lyamatosan szembesíti azo­kat a változó valósággal. Az alapvető irányvonal folya­matossága és a szüntelen készség a megújulásra — politikánknak ez a két alap­pillére a XIII. kongresszuson ismételten megerősítést ka­pott. Mert az eredményes munkának e kettő egysége volt és ilesz a jövőben is az egyik legfőbb biztosítéka. A kongresszusi vita egy­értelműén kifejezte: az MSZMP számára változatla­nul alapvető törekvés az em­berek é let viszon yainak szeb­bé, jobbá, gazdagabbá téte­le A Központi Bizottság be­számolója nyíltan szólt arról, hogy a kedvezőtlenre for­dult gazdasági körülmények miatt az elmúlt években eb­ben a tekintetben nem tud­tunk előbbre lépni, sőt a la­kosság egy részének, bizo­nyos rétegeknék az életszín­vonala csökkent. A kong- rfesszus azonban úgy ítélte meg, hogy most már megte­remthetők — és meg is te­remtendők — e tendencia megfordításának feltételei. Ezért tűzte célul, hogy a nyolcvanas évek második fe­lében meg kell alapozni az életszínvonal érzékelhető emelkedését. A kongresszus vitája or­szág-világ előtt tanúsította, hogy a párt érzékenyen fi­gyel a társadalom különböző rétegeinek méltánylást igény­lő szükségleteire, legyen szó alkár a nyugdíjak vásárlóér­tékének megőrzéséről, akár a családot alapító fiatalok lakáshoz jutásáról, vagy bi­zonyos foglalkozási csoportok keresetének viszonylagos el­maradásáról. De a kong rész- szus, amikor számba vett minden ilyen gondot és prob­lémát, pártunk hagyomá­nyaihoz híven tartózkodott bármiféle megalapozatlan ígérgetéstől. Felelősen csak azt mondhatta, hogy a jöve­delmeik, keresetek növelésé­hez, a juttatások, kedvezmé­nyék kiterjesztéséhez min­denekelőtt a gazdasági, pénz­ügyi alapokat Idéll megte­remteni, mert bármiféle más eljárásiból csalk kára szár­mazhat a társadalomnak és az egyénieknek is. A legfon­tosabb, hogy a munkatelje­sítményék értéke, minősége emelkedjék. Nem a több, ha­nem a színvonalasabb, jobb munka teremthet anyagi fe­dezetet az életszínvonal eme­lését, a társadalmi igazságos­ság erősítését célzó elgondo­lásaink valóra váltásához. A következő években élén­kítem keil a gazdasági fej­lődést. olyan növekedést kell elérni, amely ehetővé teszi a népgazdaság anyagi-mű­szaki alapjainak fokozatos és széles körű megújítását, a nép jólét emelését. A gazdálkodás és az életviszonyok korsze­rűbbe tételével egyen­értékű törekvésként fogal­mazódott meg a kongresszu­son társadalmunk, gazdasá­gunk szocialista vonásainak erősítése. Ennek elengedhe­tetlen része, hogy határozott és egyértelmű küzdelmet folytassunk az elvietektől idegen, normáinkkal és cél­jainkkal össze nem egyeztet­hető jelenségek ellen. A nem- kívánatos jelenségek elleni küzdelem erősítése megkí­vánja a közvélemény aktivi­zálását, a szocialista demok­rácia további elmélyítését és erőteljes kibontakoztatását. Mindezeket a kongresszus a legfontosabb teendőink közé sorolta. A kongresszus meghozta határozatait, állást foglalt a társadalmat foglalkoztató legfontosabb kérdésekben. E határozatok valóra váltása alkotó szellemű gondolko­dást. mérlegelést, új megol­dások keresését, megvalósí­tásukra való vállalkozást igényel minden pártszerve­zetben, a politikai rendszer valamennyi láncszemében. A kongresszus állásfoglalásai­nak alapos megértése, a he­lyi tennivalók átgondolt meg­határozása elengedhetetlen feltétele annak, hogy újult erővel, megújult gondolko­dással és munkastílussal folytassuk országépítő, a magyar nép javát, szolgáló munkánkat. \JlaCiIf őynnt TI |tni>aÁ| A mezőgazdasági nagyüzemek »C,IR carp dl, d uursuia ti* naP alatt el tudnák vetni a kora tavaszi növényeket, azonban az időjárás sokfelé áthúzta számításukat, a fel­ázott talajra nem mehetnek rá a vetőgépek. így van ez megyénkben is, ahol több gazdaság változtatott a vetésterven. Ahová kora tavaszi vetésű növényt szántak — árpát, zabot — néhány száz hektárral csökken a terület, s helyébé kukorica kerül. A borsó vetését számítógépes programmal folytatják. A homokos területeken a megkésett szántást szinte teljes egészében befejezték, a szatmár-beregi térségben a napsütés és a szikkasztó szél hatására várhatóan néhány nap múlva indulnak a vetéssel. Serénykednek a fóliák alatt is. A nyírségi szövetke­zetekben jó magágyakat készítettek a dohánynak, elsősorban a háztáji ellátására. A nagyüzemi területeken java részt befejeződött, az almafák metszése, sőt néhány he­lyen a tél végi lemosó permetezés végénél tartanak. Ezt a munkát a hét végén is folytatták. Képünkön: szombaton megkezdték a tavaszi árpa vetését a nyíregyházi Ságvári Tsz mandabokori üzemegységében. (E. E. feiv.) Magyar—szovjet héketalálkozí/ XI,II. évfolyam, 76. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1985. április 1., hétfő

Next

/
Oldalképek
Tartalom