Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-11 / 58. szám
8 Kelet-Magyarország 1985. március 11. Az ezeréves ... Közműtérkép Nyíregyházáról Tv-dokumentumfilm a tiszanagyfalui földosztásról Attil varas, ami a füM alatt vai Március 17-én negyven esztendeje, hogy eldőlt az ezeréves per, megszületett az Ideiglenes Kormány földre- form-rendelete. Az 1970-ben készült riport-dokumentum- film az 1945-ös földosztásnak állít emléket. Felvázolja a földreformrendelet megalkotásának történelmi előzményeit és körülményeit, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok állásfoglalásait, a legfontosabb vitatott kérdéseket. A filmriport színhelye a Szabolcs megyei Tiszanagy- falu, ahol 1945. március 27- én — a moszkvai rádió akkori híradása és a Magyar Nép című megyei újságban Rákos Sándor tollából megjelent riport tanúsága szerint—. Magyarországon előzöl osztottak földel. A mű- orban megszólalnak az egyA film egy jelenete: Sajben András, az első földosztó. ♦ kori események résztvevői: Munkácsi Mihály és Bodrogi András, akik először földet kaptak; Sajben András és Jármi Kálmán, akik a földet osztották és Békési Mihály, aki azt kimérte. Veres , Péternek ^ —■ az Országos Föltfbiitbkrdhäezö'' ‘•’íhnácS' egykori elnökének — a filmben elhangzó interjúja volt a halála előtti utolsó nyilatkozata. A filmet március 14-én, csütörtökön 17,50 órakor a televízió egyes csatornáján láthatjuk ismét. Szerkesztő- riporter: Ilkei Csaba. A szerkesztő munkatársa: Kop- ka János. Operatőr: Jano- vids Sándor. Vágó: Bíró Istvánná. Gyártásvezető: Tóth Gábor. Rendező: Pintér Gyula. A városoknak melyik része az értékesebb: amelyik az utcákat, tereket járva látható, vagy ami a föld alatt bújva láthatatlan. Bármenynyire is furcsa, az utóbbi a drágább. Egy-egy új lakótelep kialakításakor milliókat költenek el, amíg a házfalak építéséhez foghatnak. A közművesítés nyeli a forintokat, ám e föld alatti „város” nélkül nem létezhet egyetlen modern lakóhely sem. S éppen azért, mert ezek a föld alatti kábelek, vezetékek, csatornák „láthatatlanul” futnak, olykor az építés rombolást okoz. A kábelszaggatás kabarétréfák mulatságos jelenete lett, ám igen drága ez a humor. Egy nagyfeszültségű kábel széttépése, telefonkábelek elnyírása csak ezertízezer forintos költséggel állítható helyre, nem beszélve arról a termeléskiesésről, amit a tartós áramkimaradás okoz. Nyíregyháza az utóbbi években szinte minden pontján megfiatalodott. Hogy tisztán lehessen látni, mi a helyzet a föld alatt, ezért a megyeszékhely vezetői 1975-ben elrendelték egységes közműtérkép készítését. Az országban egyedülálló vállalkozásnak számított ez akkor, hiszen az Építésügyi és Városfeljesztési Minisztérium hasonló tartalmú határozata csak 1979-ben jelent meg. Az egységes utasítás kötelezte a közművek gazdáit, hogy úgynevezett szakági térképeket készíttessenek, és azon folyamatosan tüntessék fel, hol futnak közműveik. Nyíregyházánál maradva a rendelkezés vonatkozott a SZAVICSAV ivóvíz- és szennyvízhálózatára, a csapadékcsatornákra, a tiszántúli áramszolgáltató villany- vezetékeire, a posta távbeszélőkábeleire, a TIGÁZ gáz- és a TÁVHÖ vállalat központifűtés-hálózatára. A megyeszékhely belterületéről — vagyis a Ságvári-telepről és a Tünde utcától a Csalóközig bezárólag — néhány éven belül elkészültek a résztérképek. Ezekből a tanács összeállította a Geodéziai és Térképészeti Vállalattal, valamint a Kartográfiai Vállalattal a valamennyi közművet feltüntető térképet. Mi olvasható le erről? Szinte minden. Látható, milyen mélyen futnak a föld alatt a kábelek, mennyi az aknák szintje, úttól, faltól való távolsága, a csatornák lejtése. Mellékelt törzslapból azt is megtudhatja az érdeklődő, mekkora átmérőjű cső fut az utcájában, milyen anyagból készítették. Egyébként ennek a föld alatti „tartománynak” a legméCsak kisvárdai gond? „Aggodalommal és felháborodással vettük tudomásul, hogy a Gyár úti szolgáltatóház fodrászrészlegét be akarják zárni. A többi üzlet nagyon messze esik lakóhelyünktől. Minden városban növelik a szolgáltatást, csak pont Kisvárdán nem? A környéken lévő nagyüzemek női dolgozói továbbra is igényt tartanának e szolgáltatásra. Kérjük segítségüket.” (23 aláírás) — Csak nem dolgozni jött hozzánk? Ránk férne a segítség! — elegyedik szóba velem a pénztárosnő, amíg a fodrászszövetkezet elnökasszonyára várok Kisvárda belvárosának legnagyobb szalonjában. Nyakba nőtt üstökű fiatalember nyit be a férfiak részlegébe, de látva a várakozók sorát, odébb is áll. A nőknél csöndesebb nap van (messze még a hét vége); azért sem a fodrászok, sem a kozmetikus nem ér rá trécselni. A tárgyalóteremből Kallóba akarta vitetni... Az elmúlt ősszel lapunk már foglalkozott a nyíregyházi Oláh Éva mesterkedéseivel. Azóta már megszületett az ítélet is a harminchét éves nő ügyében, de mielőtt ezt. ismertetnénk, idéztük fel az augusztusi eseményeket. ' Oláh Éva vőlegénye megvett egy .házat Nyíregyházán, a Színház utcában. A szerződés megkötésekor tudta, hogy új tulajdonában bérlők laknak, sőt már előbb kísérletet tettek — kettesben —, hogy megszerezzék a pincerészt, mert bárt akartak berendezni ott. A használó kezdetben hajlott is erre, később azonban meggondolta magát: csak akkor adja oda a pincét, ha az új tulajdonos megfelelő lakást biztosít a részére a Színház utcai helyett. Oláh Éva erre taktikát változtatott — vőlegénye érdekében. Tudta, hogy K.-né két állami gondozott gyermeket nevel, így azt eszelte ki, hogy bepanaszolja a gyermek- és ifjúságvédő intézetnél. Felkereste a GYIVI igazgatóhelyettesét, s elmondta neki, hogy K.-né üti-veri a gyerekeket, ott semmiképpen nem hagyhatják őket. A kivizsgálás azonban bebizonyította, hogy semmi ilyesmi nem történt. Másik húzása már majdnem eredményre vezetett. Felhasználva korábbi ismereteit (a nagykállói elmegyógyintézetben volt pszichoterápia-vezető), elhatározta, hogy K.-nét „beutalja” az ideggondozóba. Elment a körzeti orvos rendelőjébe, ahol közölte, hogy pszichológus Nagy- kállóban, állami gondozott gyerekekkel foglalkozik (?), a személyi igazolványát is megmutatta. Az orvos nem volt ott, csak két asszisztens. Velük közölte, hogy K.- né késsel zavargatja a gyerekeket, már az elmegyógyász főorvos is megvizsgálta, s megbeszélték, hogy kórházba kell szállítani az asz- szonyt. Ezután kérte, állítsanak ki mentőszállítási utalványt. Az íróasztalon találtak az asszisztensek egy ilyen — aláírt — utalványt, kitöltötték K.-né nevére — Oláh Éva diktálása alapján — skizofrénia kórismével. Másnap vőlegényével együtt ismét megjelent K.-né lakásán, próbálták rábeszélni a pincerész átadására, ismét csak sikertelenül. Oláh Éva ezután kitöltötte a szállítási utalványt, ráírta a dátumot, és hogy „három órán belül szállítandó”. A mentőállomás ügyeletesével közölte, hogy egy közveszélyes elmebeteget kell Nagykállóba vinni, aki őt késsel zavargatta. A mentősök karhatalmi segítséget kértek, s úgy jelentek meg este a Színház utcában. Az állítólagos elmebeteg azonban egyáltalán nem úgy viselkedett, mint amilyenre számítottak, ezért csak a megyei kórház idegosztályára vitték. Az ügyeletes orvos megvizsgálta, s megállapította, hogy K.-né beszállítása teljesen indokolatlan volt, ezért hazaengedték. A Nyíregyházi Városi Bíróság dr. Oroszné dr. Bíró Anna tanácsa aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette, aljas indokból elkövetett rágalmazás és magánokirat-hamisítás miatt vonta felelősségre Oláh Évát, s ezért tíz hónap szabadság- vesztésre és tízezer forint pénzbüntetésre ítélte — a szabadságvesztés végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette. Fellebbezések után került az ügy a megyei bíróságra, amely az első fokú ítéletet helybenhagyta, így az jogerőssé vált. — Ez a legforgalmasabb üzlet — csatlakozik hozzám az elnöknő, Linszki Józsefné. — Bár a többivel is csak ennyi gondunk lenne! Van vagy hatvan üzletünk vidéken, de némelyikben még víz sincs ... Költeni kellene rájuk, méghozzá sokat. De meg se merem mondani magának, mennyi jut nálunk fejlesztésre... A legtöbbet mégis a munkaerőhiány miatt fáj a fejem. A száznegyven dolgozónk kilenctizedé nő. Képzelhetik: az egyik szülési szabadságon, a másik gyesen, a harmadik táppénzen ... Ez a maszekvilág is alaposan keresztülhúzta a számításainkat — a legjobb fodrászaink üzletet nyitottak, a tanulók közül alig néhány marad a szövetkezetben. Ezzel aztán, ahogyan mondani szokták, „témánál is vagyunk”. — A munkaerőhiány miatt akarják bezárni a Gyár úton lévő üzletet is? — Ahogy mondja. De csak akartuk. Nem engedélyezte a tanács. — Haladjunk sorjában ... — Férfi-, női fodrászat és kozmetika van az üzletben — vagyis ez utóbbi most éppen zárva, mert nincs kozmetikusunk. Valamikor pedig milyen jól menő bolt volt ez... De két régi, gyakorlott női fodrászunk ellyebb pontja négy méter körüli, annyira mélyítették le például a szennyvízvezetékeket. — Megvolt tehát a közműtérkép, ám a közművek gazdái nem vezették napról napra a változásokat — magyarázta Bartos Tibor, a Nyíregyházi Városi Tanács műszaki-fenntartási irodája vezetője. — Nehezen vetkőzték le a régi beidegződést, hogy majd a hibaelhárításhoz kiküldik a régi szakit, aki valamikor fektette a vezetéket, tehát megtalálja. Az emlékezetre itt nem lehet hagyatkozni, mert a tévedés sokba kerül. Megtörtént az utófelmérés, és 1983 decembere óta most már napra készen vezetjük a város közműtérképét. Segített ebben az említett ÉVM-utasítás, ami szerint az új közműveket még nyílt árkosán kell bemérni, és ilyenkor az előbújó régi vezetékek helye is pontosítható. Zsúfolt a térkép az átlagembernek, ennél csak a most előkészületben levő alaptérképen igazodik el majd nehezebben. 1986 nyarától már a város minden vagyontárgyát, a háztól a kerti pádig feltüntető rajzra vezetik rá a közművek helyét, hogy még kisebb legyen a véletlen rongálások veszélye. (rg) ment, magánioarosnak. A mostani két fiatalasszony hamarosan kismama lesz. Csak tanulókat tudok a helyükbe állítani, hiszen látta, a belvárosi üzletből sem tudok kit idehozni, ott is kevesebben vannak a kelleténél. Az üzletben csakugyan két tanulólány igyekszik ellesni a szakma fogásait. Idő van rá, hiszen csak egy-egy vendég ül a tükrök előtt, a harmadik most hajtja fejét a haj mosótálba. — Higgye el, van olyan nap, hogy csak egy-két vendég fordul meg itt. A haj- mosónk elvállalta a takarítást is, különben még azt a havi kétezer forintot sem tudná megkeresni ... Ez az óriási, 170 négyzetméteres szalon csak úgy nyeli , a pénzt — fűtés, világítás, víz . .. Pedig itt már olyan takarékosság van, azt is megnézzük, hány törülközőt szárítunk, hány neoncső ég egyszerre ... És mégis: évi százezer forint veszteségünk van ezen az üzleten — sóhajt fel az elnöknő. — A levélírók szerint önök bérbe akarták adni ezt a szalont az Öntödei Vállalatnak, amely bemutatóteremnek szemelte ki a tágas helyiséget. — Való igaz. Jól jött volna az az évi 74 ezer forint bérleti díj. De, mint ahogy az előbb mondtam, a tanács nem járult hozzá, mert nem szabad a szolgáltatást visz- szafejleszteni — ebben tulajdonképpen igaza is van. A fodrászat tehát marad. Ha sikerülne kialakítaniuk egy stabil vendégkört, akkor a víz színén tarthatnák magukat. A „hol van, hol nincs” fodrász-, kozmetikusszalon azonban nem számíthat állandó kuncsaftra. A nők kiválasztott, megszokott fodrászukhoz szeretnek járni, nem szívesen viselik egy esetleg kedvük ellen való frizura kockázatát... A szövetkezet pedig próbálkozik, amivel csak lehet: árulnak már cipőt bizománybán, most tervezik egy kilósbolt nyitását. Hiába no, minden fillér számít. Gönczi Mária vísszHWM Csak felháborodunk! Lapunk február 26-i számában a fenti címmel megjelent fényképes glosszámkra két levelet kaptunk olvasóinktól. Az egyikre tegnapelőtti, szombati számunkban reagáltunk, a másikat — amelyet szombaton kézbesített a posta szerkesztőségünkbe — az alábbiakban közöljük: „Nagyon örülök, hogy a Kelet-Magyarországban megjelent a kitört fa fényképe és a rövid írás. Nem farsangi hangulat végeredménye ez a szomorú látvány. Az ÁFÉSZ SG 91 — 49-es rendszámú, kis teherszállító (vagy nem tudom minek nevezni) kocsija törte ki. Két férfi ült benne — beragadt a hóba és tolatás közben kiborította a fát. A gyerekek segítettek kitolni a kocsit. Mindezt láttam, de szólni nem akartam, a rendszámát viszont feljegyeztem. Mindenképpen be akartam jelenteni, csak nem tudtam, hova írjak, így talán — az ön segítségével — a „bűnös” megkapja a büntetést.” — itt konkrét név és cím következik a levélben, s egy kérés: „A leírtakat vállalom, de kérem, hogy nevemet az újságban ne közölje”. ★ A szerk. megjegyzése: köszönjük a természet védelmében az együttműködő konkrét segítséget. A leírtakat tanulságosnak tartjuk, noha nem feltétlenül a „bűnösök” megbüntetését szeretnénk ebben az esetben. El tudjuk képzelni ugyanis az áruszállító gépkocsi „legénységének” küzdelmét a hóval, a csúszó útfelülettel, s még azt is, hogy vétkes szándék nélkül, munka közben véletlenül követték el a rongálást. Ami azonban elvárható és természetes lenne: vállalni ennek a természet sérülésével járó üzemi balesetnek a következményét, sőt az is megtörténhet, hogy a Nyíregyházi ÁFÉSZ — a téli nehéz munkát végző dolgozója helyett — átvállalja majd a következményt és új fát ültet tavasszal a kitörött helyébe. És még valamivel tartozunk: az előző, a névtelen levél írója nevében elnézést kell kérnünk a vidám farsangozóktól, akiket meggyanúsított a rongálással. Kisplasztikák Mátészalkán Kisplasztikáival mutatkozik be ismét Mátészalkán Kiss István szobrászművész. A Kossuth-díjas kiváló alkotó neve ismerősen cseng a mátészalkaiak fülében, hiszen a szatmári város szép főterét Kiss István Felszabadulási emlékműve díszíti. A mostani, egyben második mátészalkai tárlatát március 13- án hazánk felszabadulásának 40. és Mátészalka várossá nyilvánításának 15. évfordulója tiszteletére rendezik meg. A mátészalkai városi pártbizottság, a városi tanács, a Szatmári Múzeum és baráti köre, valamint a városi könyvtár közös szervezésében szerdán délután három órakor tartják a megnyitót. A mátészalkaiak a könyvtár új gyermekrészlegében április 12-ig tekinthetik meg Kiss István alkotásait.
