Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-09 / 57. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. március 9. ÜJ ANGOLAI KÜLÜGYMINISZTER Új külügyminisztert neveztek ki csütörtökön Angolában. Az afrikai ország diplomáciáját a jövőben Alfonso Van-Dunem Mbinda irányítja. Korábban az MPLA-munkapárt nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó KB titkára volt. AMERIKAI FELDERÍTŐ REPÜLŐGÉP A KNDK LÉGTERÉBEN Az amerikai légierő egyik SR—71-es típusú felderítő repülőgépe csütörtökön berepült a KNDK légterébe — jelentette a TASZSZ szovjet hírügynökség a KCNA koreai hírügynökségre hivatkozva. A koreai hírügynökség megállapította: februárban összesen tizenöt alkalommal sértette meg amerikai felderítő repülőgép a Koreai NDK légterét. A térségben most tartják a „Team Spirit—85” elnevezésű dél-koreai—amerikai hadgyakorlatot. LETARTÓZTATÁSOK INDIÁBAN Több mint negyven Pakisz- tán-barát szélsőséges személyt tartóztatott le az indiai rendőrség csütörtökön a Pakisztánnal határos Dszam- mu és Kasmír szövetségi államban. Dzsammu és Kasmír rendőrfőnöke úgy nyilatkozott, hogy a letartóztatásokra a közelgő turistaszezon miatt volt szükség. +' ”‘ VOROTNYIKOV TITOGRADBAN A Crna Gora-i Szocialista Köztársaság kormányának meghívására csütörtökön Ti- togradba érkezett Vitalij Vo- rotnyikov, az SZKP KB PB tagja, az OSZSZSZK minisztertanácsának elnöke. A ti- togradi repülőtéren a magas rangú szovjet vendéget Ra- divoje Brajovics, a Crna Gora-i kormány elnöke fogadta. EGYIPTOMI KÖNYVAJÁNDÉK MAGYAR EGYETEMEKNEK Dr. Abdel Moneim Ahmed Atik, az Egyesült Arab Köztársaság budapesti nagykövete felkereste az Eötvös Loránd Tudományegyetemet, valamint a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet, és az egyetemek vezetőinek átadta az egyiptomi kulturális minisztérium könyvajándékát segítségül az egyetemi arab nyelvoktatáshoz. Lázár György és Havasi Ferenc fogadta Manfred Gorywodát Lázár György, a Miniszter- az MSZMP Politikai Bizott- tanács elnöke pénteken a ságának tagja, a Központi Parlamentben fogadta Man- Bizottság titkára. A szívélyes fred Gorywodát, a Lengyel baráti légkörű megbeszélése- Népköztársaság miniszter- ken részt vett Faluvégi La- elnök-helyettesét, a minisz- jós miniszterelnök-helyettes, tanács mellett működő terv- az Országos Tervhivatal el- bizottság elnökét. A lengyel nöke. Jelen volt Jerzy Zie- vendéget ugyancsak pénte- linski, a Lengyel Népköztár- ken fogadta Havasi Ferenc, saság budapesti nagykövete. Ronald Reagan a Fehér Házban találkozott Vlagyimir Scser- bickijjel, az Egyesült Államokban tartózkodó szovjet parlamenti delegáció vezetőjével. Bolgár—nyugatnémet külügyminiszteri tárgyalások Szófiában. A képen (balra) Mladenov és Genscher a tárgyalódelegációk tagjai körében. Az NSZK-beli Dortmundban robbanás történt a Hertie- áruházban, amelynek következtében nyolcán megsérültek, az anyagi kár jelentős. A képen a robbanás színhelye. Nőnapi ünnepségek, kitüntetések Tegnap szinte valamennyi munkahelyen ünnepséget tartottak a nemzetközi nőnap alkalmából. Nagykállóban a helyi művelődési központban tartott községi ünnepségen köszöntötték a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége helyi alapító tagjait. Március 8-án az IKSZV Tokaji úti épületében látták vendégül a nődolgozókat. A Nyíregyházi 15. számú Általános Iskola tanulói adtak műsort, és az ünnepségen több nőnek nyújtották át a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Mátészalkán a MÁV körzeti üzemfőnökségén a 75. nemzetközi nőnap tiszteletére központi ünnepséget tartottak. Ebből az alkalomból hárman kaptak Kiváló Dolgozó kitüntetést és tizenhárom szakszervezeti aktivistát jutalmaztak. Az üzemi KISZ- bizottság rövid irodalmi összeállítással kedveskedett, majd az ünnepeltek nevezhettek szellemi vetélkedőn és légpuskalövészeten. Bensőséges ünnepséget _ rendeztek a Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyáregységében. Nyírbátorban nyolcszáz, a csengeri üzemben 560 nőt köszöntöttek. Az ünnepségen nyújtották át Csapos Jánosné szakoktatónak a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést, hatan pedig Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesültek. A nemzetközi nőnap alkalmából Gulyás Ferencnének, a KEMEV titkárságvezetőjének a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést adományozták, amelyet az ÉVM-ben vett át. A nőnap alkalmából Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesítették Lőkös Sándor- net, a SZÁÉV üzemi pártbizottságának munkatársát. A Szakszervezeti Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát kapta Sö- rényi Istvánná, a SZÁÉV osztályvezetője. Az igazságügy-miniszter a nemzetközi nőnap alkalmából dr. Nemesné dr. Fekete Gabriella mátészalkai városi bírósági bírónak a Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt adományozta, továbbá Papp Istvánná megyei bírósági előadót és Varga Ernő- né mátészalkai városi bírósági előadót miniszteri dicséretben részesítette. A kitüntetéseket március 8-án az Igazságügyi Minisztériumban adták át. Március 8. alkalmából a megyei tűzoltóparancsnokságon Kovács Lajosné a Tűzbiztonsági Érdemérem ezüst fokozatát kapta. A Magyar Nemzeti Bank elnöke Kiváló Munkáért kitüntetésben részesítette Kígyós Jánosnét, az MNB megyei igazgatóságának főelőadóját. A nemzetközi nőnap alkalmából ünnepséget tartottak a Sza- bolcg-Szatmár megyei Rendőr- főkapitányságon. Itt elhangzott, hogy a belügyminiszter soron kívül előléptette rendőr őrnagy- gyá Petró Magdolna rendőr századost. Kitüntette a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatával Bódi Etelka polgári alkalmazottat, bronz fokozatával Vida Ferencné, Görögh Demeter- né polgári alkalmazottakat. A Közbiztonsági Érem arany fokozatát kapta Pápainé Ferencz Mária rendőr főtörzsőrmester, bronz fokozatát Endrédi Endréné, Szilvási Györgyné, Dicső Gézáné, Kői Endréné, Papp Lászlóné, Dankó Józsefné polgári alkalmazottak. Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Fazekas Béla Gyuláné polgári alkalmazott. Tudósítás Moszkvából és Washingtonból Genf küszöbén Kulcsfontosságú tárgyalások kezdődnek március 12-én Genfben a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői között. Milyen várakozással tekintenek Moszkvában és Washingtonban e megbeszélések elé, s egyáltalán, milyen csomaggal mennek a küldöttségek a svájci konferenciavárosba? M oszkvában reménnyel, ugyanakkor illuziótlan realizmussal tekintenek a genfi tárgyalásokra. Tudják, hogy Gromiko és Schultz januári megállapodása csak az első lépés volt a hosszú úton. A Szovjetunió a genfi megoldáskeresést azzal is elő kívánja mozdítani, hogy nyíltan közrebocsátja a maga álláspontját: mit akar és mit nem akar. ELŐSZÖR IS NEM AKAR semmiféle egyoldalú fölényre szert tenni az Egyesült Államokkal és a többi NATO-országgal szemben. Egészen egyszerűen nincs szüksége ilyen fölényre: sem fenyegetni nem akarja őket, sem akaratát nem akarja rájuk kényszeríteni. A Szovjetunió békében, jó kapcsolatokat fenntartva akar élni velük. A szovjet álláspont második fontos építőeleme: a Szovjetunió a fegyverkezési hajsza beszüntetését, nem pedig folytatását akarja. És ezen a ponton nagyon fontos mozzanat, hogy Moszkva nem marad meg a puszta óhajnál. A szovjet diplomácia — kezdeti lépésként — már javaslatot tett a nukleáris fegyverek befagyasztására és az újabb rakéta telepítések beszüntetésére. A szovjet indítványt a múlt tanulságai is motiválják. Emlékezetes még a NATO 1979-es kettős, pontosabban párhuzamos határozata, amely így hangzott: tárgyalni és közben telepíteni. A világ jól tudja, mi lett a kettős döntésből: maradt belőle a telepítés. Végül a Szovjetunió a felhalmozott fegyverkészletek tényleges csökkentését, jelentős részük megsemmisítését kívánja, nem pedig újabb és újabb fegyverrendszerek létrehozását, legyen szó akár a világűrbe, vagy a földre telepítendő támadó, név- leg védelmi eszközökről. A Szovjetunió végső célja — és ehhez nyújthat reményt Genf — a nukleáris háború veszélyének megszüntetése az egész világon. NINCS BORULÄTÖ HANGULAT Moszkvában az új genfi tárgyalások küszöbén. Általános a vélemény, hogy a megvitatandó kérdésekben mutatkozó nézeteltérések ellenére pa- rancsolóan szükséges és egyértelműen lehetséges a megállapodás. Szükséges, mert ezt diktálja a túlélés érdeke. Lehetséges a megállapodás és ehhez csupán az szükséges, hogy mindkét fél komolyan, becsületesen tárgyaljon. Mit jelent ez? Sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy mind a két fél tartsa tiszteletben a másik jogait és törvényes érdekeit, az egyenlőség és az azonos biztonság elvét. Kedvező tényként könyvelik el a szovjet fővárosban. hogy a most kezdődő genfi tárgyalásokon nem kell a nulláról indulni. Gromiko és Shultz januárban megegyeztek, hogy Genfben három munkacsoportban tárgyalnak. A megvitatandó kérdések: a hadászati fegyverek, a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök és az űrfegyverkezés. Moszkvában kiemelt jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a három kérdést átfogóan és egymással szoros kölcsönhatásban tárgyalják. A siker kilátásai attól függnek majd, hogy a tárgyalások aprólékos munkájában mennyire tudják érvényesíteni a januári találkozón megfogalmazott valamennyi alapelvet. MOSZKVA ELSŐRENDŰ FELADATNAK TEKINTI az űrfegyverkezés megakadályozását. Jóllehet, Washington a csillagháborús terveket elkeresztelte stratégiai védelmi kezdeményezésnek, arra hivatkozik, hogy az egész „még csak” a tudományos kutatások szakaszában van, ez azonban a lényegen mit sem változtat. Pillanatig sem kétséges, hogy az ártatlanná maszkírozott külső mögött egy alapvetően agresszív terv húzódik meg. Vagyis: egy rakétaelhárító rendszer kiépítése a világűrben azt jelentené, hogy az Egyesült Államok nukleáris fegyverzetével, „kardjával” első csapást mérhetne a Szovjetunióra anélkül, hogy visszavágástól kellene tartania, mivel azt felfogná a rakétaelhárító rendszer, azaz a „pajzs”. A „stratégiai védelmi kezdeményezés” nevű támadó jellegű koncepció megvalósításával Washington minden irányú, vég nélkül fegyverkezési hajszára kárhoztatná az emberiséget. A Szovjetunió természetesen megtalálná a módját, hogy válaszoljon erre az újabb kihívásra. De nem ez a cél. A Szovjetunió a tárgyalóasztal mellett és a fegyverzet minél alacsonyabb szintjén akarja biztonságát szavatolni. A nagy kérdés, hogy ezt akarja-e Washington is. A rekordméretű katonai programok hajszolása az amerikai kongresszusban, a katonai fölényre törekvés, a csillagháborús tervek nem erről tanúskodnak. Ugyanakkor Genfben mégiscsak szovjet—amerikai párbeszéd kezdődik, az űr- és nukleáris fegyverkezés megakadályozásáról, {Klánéi Dóztef. A Z EGYESÜLT ÁLLAMOK sajtójában a küszöbönálló tárgyalások központi helyet foglalnak el. Néhány napja például oldalakat töltöttek meg az elemzések a rangelső lapokban, a New York Times-ban és a Washington Postban — az űrfegyverkezésről. Sejti, tudja mindenki, hogy ez lesz a kulcskérdés Genfben. ÉPPEN EZÉRT IDEGESEK a fegyverkorlátozás hívei Amerikában. Aggódva látják a kormányzat — és teljes tekintélyével Reagan elnök — ragaszkodását az űrfegyverkezési elképzelésekhez, becenevén a „stratégiai védelmi kezdeményezéséhez”, amit különben a közéletben makacsul „csillagháborús” programként emlegetnek. Az elmúlt hetekben, a költségvetési kihallgatások és a szenátus külügyi bizottságának külpolitikát felmérő vizsgálata keretében sorra szólaltak meg az illetékes kormányférfiak, meg azok is, akik ma nem viselnek hivatalt, de gazdag tapasztalataik feljogosítják őket a tanácsadásra. Közvetlenül a tárgyalások nyitánya előtt egyébként is bonyolult a washingtoni helyzet. A kormányzat javában készül Genfre, viszont még ennél is nagyobb buzgalommal árulja fegyverprogramjait. Maga Reagan elnök most úgy állítja be a dolgot, hogy azok kárhoztatnák kudarcra a szovjet—amerikai egyezkedést, akik ellenzik a kormány MX rakétáit, s persze űrprogramjának kutatási kereteiből is sajnálnák a pénzt, elutasítják az erre fordítandó összeg megháromszorozását. Meg kell hagyni, az érv kezd hatni a törvényhozókra, senki sem vállalná szívesen a felelősséget a genfi holtpontért. A kormányzat érvelése szerint azért kell több pénz az MX-rakétákra, mert azok cseretételek lehetnek Genfben, az űrprogramra viszont azért, mivel nem lesz belőle az ... A KILÁTÁSOK TEHÁT NEM A LEGJOBBAK, ám oktalanság volna túlzott következtetéseket levonni azokból a megnyilatkozásokból, amelyek nyilvánvalóan a tárgyalások előtti taktikázást tükrözik. A képlet megértéséhez tudni kell, hogy a szovjet—amerikai fegyvertárgyalásnak harsány szélsőjobboldali ellenzéke van Amerikában. Ezek az erők bőszen olvassák Reagan fejére saját korábbi kijelentéseit az amerikai erőfölény megszerzéséről, amit — mint igazi programot — a héják veszélyeztetve éreznek Genf tényétől is. S ebben a közegben azok is igyekeznek kemény fiúként viselkedni, nyilatkozni, akik különben realistán közelítik meg a nagyhatalmi kapcsolatokat. Közülük sokan értesülések szerint váltig bíznak benne, hogy Reagan végül mégiscsak hajlandó lesz engedni űrprogramjából. Nos, e hit és híresztelés szintén hozzátartozik a washingtoni képhez. Némely elemzők úgy vélik, az elnöknek majd választania kell egy genfi megegyezés lehetősége és annak elszalasztása között. Komoly tudósok egész sora szerint megvalósíthatatlan ábránd a Reagan elképzelte „pajzs”. Az fel sem merül a washingtoni vezetőkben, hogy ók akadályozhatják a megegyezést ragaszkodásukkal NEM JÖ JEL, ha már előre keresik az alibit a kudarcért. Valójában azonban az amerikai kormányzat is tudja jól, hogy a közvéleményben hatalmas a várakozás Genf iránt. Maga Reagan elnök újabban többször is szól arról az óhajáról, hogy javítani akarja a szovjet—amerikai viszonyt, szilárdabb nagyhatalmi kapcsolatokra törekszik. Ezzei a programmal minden közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak túlnyomó többsége egyetért. Miként a Gal- lup-iroda felmérése jelzi, hogy a publikum 4:1 arányban szükségesnek ítéli a katonai fejlesztés ütemének visszafogását. A kormányzat egy idő óta úgy fogalmaz, hogy Amerika immár helyreállította önbizalmát, visszaszerezte erejét. Már a tavaly őszi elnökválasztáson is szüksége volt Reagannek a békeprogram hangoztatására. Sokan úgy vélik, ennek a konzervatív elnöknek kiváló esélye lenne egy megállapodás belpolitikai elfogadtatására. Majd elválik, s éppen Genfben, hogy valóban igaza volt-e annak az amerikai kollégámnak, aki novemberben ezzel a logikával érvelve örült Reagan győzelmének. Mondale-től sohasem fogadták volna el a szovjetekkel kötött megállapodást — hangoztatta. Most már csak az a kérdés, hogy vajon Reagan még képes-e hazahozni azt Genfből? doJir Dáno-i
