Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-09 / 57. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. március 9. ÜJ ANGOLAI KÜLÜGYMINISZTER Új külügyminisztert ne­veztek ki csütörtökön Ango­lában. Az afrikai ország diplomáciáját a jövőben Al­fonso Van-Dunem Mbinda irányítja. Korábban az MPLA-munkapárt nemzet­közi kapcsolatokkal foglal­kozó KB titkára volt. AMERIKAI FELDERÍTŐ REPÜLŐGÉP A KNDK LÉGTERÉBEN Az amerikai légierő egyik SR—71-es típusú felderítő repülőgépe csütörtökön bere­pült a KNDK légterébe — jelentette a TASZSZ szovjet hírügynökség a KCNA ko­reai hírügynökségre hivat­kozva. A koreai hírügynök­ség megállapította: február­ban összesen tizenöt alka­lommal sértette meg ameri­kai felderítő repülőgép a Koreai NDK légterét. A tér­ségben most tartják a „Te­am Spirit—85” elnevezésű dél-koreai—amerikai had­gyakorlatot. LETARTÓZTATÁSOK INDIÁBAN Több mint negyven Pakisz- tán-barát szélsőséges sze­mélyt tartóztatott le az in­diai rendőrség csütörtökön a Pakisztánnal határos Dszam- mu és Kasmír szövetségi ál­lamban. Dzsammu és Kas­mír rendőrfőnöke úgy nyi­latkozott, hogy a letartózta­tásokra a közelgő turistasze­zon miatt volt szükség. +' ”‘ VOROTNYIKOV TITOGRADBAN A Crna Gora-i Szocialis­ta Köztársaság kormányának meghívására csütörtökön Ti- togradba érkezett Vitalij Vo- rotnyikov, az SZKP KB PB tagja, az OSZSZSZK minisz­tertanácsának elnöke. A ti- togradi repülőtéren a magas rangú szovjet vendéget Ra- divoje Brajovics, a Crna Gora-i kormány elnöke fo­gadta. EGYIPTOMI KÖNYVAJÁNDÉK MAGYAR EGYETEMEKNEK Dr. Abdel Moneim Ahmed Atik, az Egyesült Arab Köz­társaság budapesti nagykövete felkereste az Eötvös Loránd Tudományegyetemet, vala­mint a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyete­met, és az egyetemek vezetői­nek átadta az egyiptomi kul­turális minisztérium könyv­ajándékát segítségül az egye­temi arab nyelvoktatáshoz. Lázár György és Havasi Ferenc fogadta Manfred Gorywodát Lázár György, a Miniszter- az MSZMP Politikai Bizott- tanács elnöke pénteken a ságának tagja, a Központi Parlamentben fogadta Man- Bizottság titkára. A szívélyes fred Gorywodát, a Lengyel baráti légkörű megbeszélése- Népköztársaság miniszter- ken részt vett Faluvégi La- elnök-helyettesét, a minisz- jós miniszterelnök-helyettes, tanács mellett működő terv- az Országos Tervhivatal el- bizottság elnökét. A lengyel nöke. Jelen volt Jerzy Zie- vendéget ugyancsak pénte- linski, a Lengyel Népköztár- ken fogadta Havasi Ferenc, saság budapesti nagykövete. Ronald Reagan a Fehér Házban találkozott Vlagyimir Scser- bickijjel, az Egyesült Államokban tartózkodó szovjet parla­menti delegáció vezetőjével. Bolgár—nyugatnémet külügyminiszteri tárgyalások Szófiá­ban. A képen (balra) Mladenov és Genscher a tárgyalóde­legációk tagjai körében. Az NSZK-beli Dortmundban robbanás történt a Hertie- áruházban, amelynek következtében nyolcán megsérültek, az anyagi kár jelentős. A képen a robbanás színhelye. Nőnapi ünnepségek, kitüntetések Tegnap szinte valamennyi munkahelyen ünnepséget tartot­tak a nemzetközi nőnap alkalmából. Nagykállóban a helyi műve­lődési központban tartott közsé­gi ünnepségen köszöntötték a Magyar Nők Demokratikus Szö­vetsége helyi alapító tagjait. Március 8-án az IKSZV Tokaji úti épületében látták vendégül a nődolgozókat. A Nyíregyházi 15. számú Általános Iskola ta­nulói adtak műsort, és az ün­nepségen több nőnek nyújtották át a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Mátészalkán a MÁV körzeti üzemfőnökségén a 75. nemzetkö­zi nőnap tiszteletére központi ünnepséget tartottak. Ebből az alkalomból hárman kaptak Ki­váló Dolgozó kitüntetést és ti­zenhárom szakszervezeti aktivis­tát jutalmaztak. Az üzemi KISZ- bizottság rövid irodalmi össze­állítással kedveskedett, majd az ünnepeltek nevezhettek szelle­mi vetélkedőn és légpuskalö­vészeten. Bensőséges ünnepséget _ ren­deztek a Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyáregységében. Nyír­bátorban nyolcszáz, a csengeri üzemben 560 nőt köszöntöttek. Az ünnepségen nyújtották át Csapos Jánosné szakoktatónak a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést, hatan pedig Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesül­tek. A nemzetközi nőnap alkal­mából Gulyás Ferencnének, a KEMEV titkárságvezetőjének a Kiváló Munkáért miniszteri ki­tüntetést adományozták, ame­lyet az ÉVM-ben vett át. A nőnap alkalmából Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetés­ben részesítették Lőkös Sándor- net, a SZÁÉV üzemi pártbi­zottságának munkatársát. A Szakszervezeti Munkáért kitün­tetés ezüst fokozatát kapta Sö- rényi Istvánná, a SZÁÉV osz­tályvezetője. Az igazságügy-miniszter a nemzetközi nőnap alkalmából dr. Nemesné dr. Fekete Gabriel­la mátészalkai városi bírósági bírónak a Kiváló Munkáért ki­tüntető jelvényt adományozta, továbbá Papp Istvánná megyei bírósági előadót és Varga Ernő- né mátészalkai városi bírósági előadót miniszteri dicséretben részesítette. A kitüntetéseket március 8-án az Igazságügyi Mi­nisztériumban adták át. Március 8. alkalmából a me­gyei tűzoltóparancsnokságon Kovács Lajosné a Tűzbiztonsági Érdemérem ezüst fokozatát kap­ta. A Magyar Nemzeti Bank elnö­ke Kiváló Munkáért kitüntetés­ben részesítette Kígyós Jánosnét, az MNB megyei igazgatóságának főelőadóját. A nemzetközi nőnap alkalmá­ból ünnepséget tartottak a Sza- bolcg-Szatmár megyei Rendőr- főkapitányságon. Itt elhangzott, hogy a belügyminiszter soron kívül előléptette rendőr őrnagy- gyá Petró Magdolna rendőr szá­zadost. Kitüntette a Haza Szol­gálatáért Érdemérem ezüst fo­kozatával Bódi Etelka polgári alkalmazottat, bronz fokozatával Vida Ferencné, Görögh Demeter- né polgári alkalmazottakat. A Közbiztonsági Érem arany fo­kozatát kapta Pápainé Ferencz Mária rendőr főtörzsőrmester, bronz fokozatát Endrédi Endréné, Szilvási Györgyné, Dicső Gézáné, Kői Endréné, Papp Lászlóné, Dankó Józsefné polgári alkalma­zottak. Kiváló Munkáért ki­tüntetést kapott Fazekas Béla Gyuláné polgári alkalmazott. Tudósítás Moszkvából és Washingtonból Genf küszöbén Kulcsfontosságú tárgyalások kezdődnek március 12-én Genfben a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői között. Milyen várakozással tekintenek Moszk­vában és Washingtonban e megbeszélé­sek elé, s egyáltalán, milyen csomaggal mennek a küldöttségek a svájci konfe­renciavárosba? M oszkvában re­ménnyel, ugyan­akkor illuziótlan realizmussal te­kintenek a genfi tárgyalásokra. Tud­ják, hogy Gromiko és Schultz januári megállapo­dása csak az első lépés volt a hosszú úton. A Szov­jetunió a genfi megoldáske­resést azzal is elő kívánja mozdítani, hogy nyíltan közrebocsátja a maga ál­láspontját: mit akar és mit nem akar. ELŐSZÖR IS NEM AKAR semmiféle egyoldalú fö­lényre szert tenni az Egye­sült Államokkal és a töb­bi NATO-országgal szem­ben. Egészen egyszerűen nincs szüksége ilyen fölény­re: sem fenyegetni nem akarja őket, sem akaratát nem akarja rájuk kény­szeríteni. A Szovjetunió bé­kében, jó kapcsolatokat fenntartva akar élni ve­lük. A szovjet álláspont má­sodik fontos építőeleme: a Szovjetunió a fegyverke­zési hajsza beszüntetését, nem pedig folytatását akar­ja. És ezen a ponton na­gyon fontos mozzanat, hogy Moszkva nem marad meg a puszta óhajnál. A szovjet diplomácia — kezdeti lé­pésként — már javaslatot tett a nukleáris fegyverek befagyasztására és az újabb rakéta telepítések beszünte­tésére. A szovjet indítványt a múlt tanulságai is mo­tiválják. Emlékezetes még a NATO 1979-es kettős, pontosabban párhuzamos határozata, amely így hang­zott: tárgyalni és közben telepíteni. A világ jól tud­ja, mi lett a kettős dön­tésből: maradt belőle a telepítés. Végül a Szovjetunió a felhalmozott fegyverkész­letek tényleges csökken­tését, jelentős részük megsemmisítését kívánja, nem pedig újabb és újabb fegyverrendszerek létre­hozását, legyen szó akár a világűrbe, vagy a földre telepítendő támadó, név- leg védelmi eszközökről. A Szovjetunió végső célja — és ehhez nyújthat reményt Genf — a nukleáris hábo­rú veszélyének megszün­tetése az egész világon. NINCS BORULÄTÖ HANGULAT Moszkvában az új genfi tárgyalások kü­szöbén. Általános a véle­mény, hogy a megvitatandó kérdésekben mutatkozó nézeteltérések ellenére pa- rancsolóan szükséges és egyértelműen lehetséges a megállapodás. Szükséges, mert ezt diktálja a túlélés érdeke. Lehetséges a megállapo­dás és ehhez csupán az szükséges, hogy mindkét fél komolyan, becsületesen tárgyaljon. Mit jelent ez? Sem többet, sem keveseb­bet, mint azt, hogy mind a két fél tartsa tiszteletben a másik jogait és törvényes érdekeit, az egyenlőség és az azonos biztonság elvét. Kedvező tényként köny­velik el a szovjet főváros­ban. hogy a most kezdődő genfi tárgyalásokon nem kell a nulláról indulni. Gro­miko és Shultz januárban megegyeztek, hogy Genf­ben három munkacsoport­ban tárgyalnak. A megvi­tatandó kérdések: a ha­dászati fegyverek, a köze­pes hatótávolságú nukleá­ris eszközök és az űrfegy­verkezés. Moszkvában ki­emelt jelentőséget tulaj­donítanak annak, hogy a három kérdést átfogóan és egymással szoros kölcsön­hatásban tárgyalják. A si­ker kilátásai attól függ­nek majd, hogy a tárgya­lások aprólékos munká­jában mennyire tudják ér­vényesíteni a januári ta­lálkozón megfogalmazott valamennyi alapelvet. MOSZKVA ELSŐRENDŰ FELADATNAK TEKINTI az űrfegyverkezés meg­akadályozását. Jóllehet, Washington a csillaghábo­rús terveket elkeresztelte stratégiai védelmi kezde­ményezésnek, arra hivat­kozik, hogy az egész „még csak” a tudományos kuta­tások szakaszában van, ez azonban a lényegen mit sem változtat. Pillana­tig sem kétséges, hogy az ártatlanná maszkírozott külső mögött egy alapve­tően agresszív terv húzó­dik meg. Vagyis: egy ra­kétaelhárító rendszer ki­építése a világűrben azt jelentené, hogy az Egyesült Államok nukleáris fegy­verzetével, „kardjával” el­ső csapást mérhetne a Szovjetunióra anélkül, hogy visszavágástól kellene tar­tania, mivel azt felfogná a rakétaelhárító rendszer, azaz a „pajzs”. A „straté­giai védelmi kezdemé­nyezés” nevű támadó jel­legű koncepció megvaló­sításával Washington min­den irányú, vég nélkül fegyverkezési hajszára kárhoztatná az emberisé­get. A Szovjetunió termé­szetesen megtalálná a módját, hogy válaszoljon erre az újabb kihívásra. De nem ez a cél. A Szovjetunió a tárgya­lóasztal mellett és a fegy­verzet minél alacsonyabb szintjén akarja biztonsá­gát szavatolni. A nagy kér­dés, hogy ezt akarja-e Washington is. A rekord­méretű katonai progra­mok hajszolása az ameri­kai kongresszusban, a ka­tonai fölényre törekvés, a csillagháborús tervek nem erről tanúskodnak. Ugyan­akkor Genfben mégiscsak szovjet—amerikai párbe­széd kezdődik, az űr- és nukleáris fegyverkezés meg­akadályozásáról, {Klánéi Dóztef. A Z EGYESÜLT ÁLLAMOK sajtó­jában a küszöbönálló tárgyalá­sok központi helyet foglalnak el. Néhány napja például oldalakat töltöttek meg az elemzések a rangelső lapokban, a New York Times-ban és a Washington Postban — az űrfegyverkezésről. Sejti, tudja mindenki, hogy ez lesz a kulcskérdés Genfben. ÉPPEN EZÉRT IDEGESEK a fegyver­korlátozás hívei Amerikában. Aggódva lát­ják a kormányzat — és teljes tekintélyé­vel Reagan elnök — ragaszkodását az űr­fegyverkezési elképzelésekhez, becenevén a „stratégiai védelmi kezdeményezéséhez”, amit különben a közéletben makacsul „csillagháborús” programként emlegetnek. Az elmúlt hetekben, a költségvetési kihall­gatások és a szenátus külügyi bizottságá­nak külpolitikát felmérő vizsgálata kereté­ben sorra szólaltak meg az illetékes kor­mányférfiak, meg azok is, akik ma nem viselnek hivatalt, de gazdag tapasztalataik feljogosítják őket a tanácsadásra. Közvetlenül a tárgyalások nyitánya előtt egyébként is bonyolult a washingtoni hely­zet. A kormányzat javában készül Genfre, viszont még ennél is nagyobb buzgalom­mal árulja fegyverprogramjait. Maga Reagan elnök most úgy állítja be a dol­got, hogy azok kárhoztatnák kudarcra a szovjet—amerikai egyezkedést, akik ellen­zik a kormány MX rakétáit, s persze űr­programjának kutatási kereteiből is saj­nálnák a pénzt, elutasítják az erre fordí­tandó összeg megháromszorozását. Meg kell hagyni, az érv kezd hatni a törvényhozók­ra, senki sem vállalná szívesen a felelős­séget a genfi holtpontért. A kormányzat érvelése szerint azért kell több pénz az MX-rakétákra, mert azok cseretételek le­hetnek Genfben, az űrprogramra viszont azért, mivel nem lesz belőle az ... A KILÁTÁSOK TEHÁT NEM A LEG­JOBBAK, ám oktalanság volna túlzott kö­vetkeztetéseket levonni azokból a megnyi­latkozásokból, amelyek nyilvánvalóan a tárgyalások előtti taktikázást tükrözik. A képlet megértéséhez tudni kell, hogy a szovjet—amerikai fegyvertárgyalásnak har­sány szélsőjobboldali ellenzéke van Ame­rikában. Ezek az erők bőszen olvassák Reagan fejére saját korábbi kijelentéseit az amerikai erőfölény megszerzéséről, amit — mint igazi programot — a héják veszé­lyeztetve éreznek Genf tényétől is. S ebben a közegben azok is igyekeznek kemény fiú­ként viselkedni, nyilatkozni, akik külön­ben realistán közelítik meg a nagyhatalmi kapcsolatokat. Közülük sokan értesülések szerint váltig bíznak benne, hogy Reagan végül mégiscsak hajlandó lesz engedni űr­programjából. Nos, e hit és híresztelés szintén hozzá­tartozik a washingtoni képhez. Némely elemzők úgy vélik, az elnöknek majd vá­lasztania kell egy genfi megegyezés lehe­tősége és annak elszalasztása között. Ko­moly tudósok egész sora szerint megvaló­síthatatlan ábránd a Reagan elképzelte „pajzs”. Az fel sem merül a washingtoni vezetőkben, hogy ók akadályozhatják a megegyezést ragaszkodásukkal NEM JÖ JEL, ha már előre keresik az alibit a kudarcért. Valójában azonban az amerikai kormányzat is tudja jól, hogy a közvéleményben hatalmas a várakozás Genf iránt. Maga Reagan elnök újabban többször is szól arról az óhajáról, hogy ja­vítani akarja a szovjet—amerikai viszonyt, szilárdabb nagyhatalmi kapcsolatokra tö­rekszik. Ezzei a programmal minden köz­vélemény-kutatás szerint az amerikaiak túlnyomó többsége egyetért. Miként a Gal- lup-iroda felmérése jelzi, hogy a publikum 4:1 arányban szükségesnek ítéli a katonai fejlesztés ütemének visszafogását. A kor­mányzat egy idő óta úgy fogalmaz, hogy Amerika immár helyreállította önbizal­mát, visszaszerezte erejét. Már a tavaly őszi elnökválasztáson is szüksége volt Reagannek a békeprogram hangoztatására. Sokan úgy vélik, ennek a konzervatív elnöknek kiváló esélye lenne egy megállapodás belpolitikai elfogadtatá­sára. Majd elválik, s éppen Genfben, hogy valóban igaza volt-e annak az amerikai kollégámnak, aki novemberben ezzel a lo­gikával érvelve örült Reagan győzelmének. Mondale-től sohasem fogadták volna el a szovjetekkel kötött megállapodást — han­goztatta. Most már csak az a kérdés, hogy vajon Reagan még képes-e hazahozni azt Genfből? doJir Dáno-i

Next

/
Oldalképek
Tartalom