Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-04 / 52. szám
1985. március 4. Kelet-Magyarország 7 Kosárlabda NB H Jobbak voltak a miskolciak A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola mindkét kosárlabdacsa- pata a miskolci egyetem együttesével találkozott. Az ugyancsak bajnokesélyes borsodi kosarasok ellen a nyíregyházi nőknek ment jobban a játék, félidőben még vezettek is két ponttal. Eredmények: Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai SC—Miskolci EAC, női mérkőzés 67:79 (37:35). A bajnokj elölt miskolci egyetemista lányok igen nehezen tudtak felülkerekedni a kiválóan játszó hazaiakkal szemben. Ld.: Aczél, Jeszenszki és Rubin 16, Sáti 11 pont. Jók: a legjobb dobók és Sáti. MGFSC—MEAC férfimérkőzés 88:106 (39:57). A hazaiak tartalékosán vették fel a küzdelmet, mivel centereik nem játszhattak. Ennek ellenére javuló játékot nyújtott az MG, csak az első félidő második részében tudtak távoli kosarakkal elhúzni a vendégek. Ld.: Kiss 20, Pintér és Kollár 19, Jávorszky 16. Jó: Kiss Norbert. Bihari Zsuzsa: „Szeretnénk ismét NB I-esek lenni . ..” Darvasi Zsuzsa: „Furcsa körülmények között jöttünk el Szegedről ...” Hazai győzelem a LOTTÓ KUPÁN Szombaton rendezték meg Kisvárdán — az 5-ös iskola csarnokában — az első alkalommal kiírt női kézilabda Lottó Kupát. A szervezők — a Szabolcs-Szat- már megyei Kézilabda Szövetség és az OTP megyei igazgatósága — hagyományt szeretnének teremteni a kupának. Nagy érdeklődés kísérte a bemutatkozást, telt ház mellett nagy meglepetés született. Az NB-s csapatokat megelőzve, a lelkesen és eredményesen játszó, megyei bajnokságban szereplő hazaiak őrzik egy évig a vándorkupát. Részt vevő csapatok: Nyíregyházi Volán-Dózsa (NB I B), Nyíregyházi Tanárképző (NB II), Debreceni Kinizsi (NB II), Mátészalkai MTK (NB II), Kisvár- dai SE (megyei I. oszt.), Záhonyi VSC (megyei I. oszt.). A selejtezők eredményei: Vo- lán-D—Mátészalka (17:6), D. Kinizsi—Nyh. TK (20:9), Mátészalka—Záhony (24:3), KSE—TK (21:10), Volán-D.—Záhony (33:7), D. Kinizsi—KSE (17:17). Helyosztók: 5—6. helyért: Nyh. TK—Záhony (18:9), 3—4. helyért: D. Kinizsi—Mátészalka (12:11). A döntőben KSE—Volán-D. 21:20 (11:9). Legjobb dobók: Hegedűs 6, Dankóné 5, Nagy 4, illetve Makovi 9, Haumann és Szalai 4. Az OTP különdíjakat ajánlott fel — 40—40 darab lottószelvényt — ezek nyertesei: legjobb kapus: Lőrincz Edit (Mátészalka), legjobb mezőnyjátékos: Szalai Mária (Nyh. Volán-D.), a torna gólkirálya: Hegedűs Éva (KSE) 20 góllal. A legsportszerűbb csapat különdiját Mátészalka kapta. Haumann (Volán-Dózsa) kapura tör a mátészalkai védők között. Kettős magyar győzelem távolugrásban Pálóczi Európa-bajnok! Megismétlődött a sporttörténelem vasárnap délelőtt Athénban: akárcsak 1983. márciusában a Budapest Spartcsarnokban, most a Neo Falirio új sportpalotában is kettős magyar győzelem született a férfi távolugrásban! A különbség „csupán” annyi, hogy akkor Szalma László vehette át az aranyat, Pálóczi Gyula az ezüstöt, most viszont a nyíregyházi Pálóczi állhatott a dobogó legfelső, míg a Vasas kitűnősége a pódium második fokára. — Idén harmadszor sikerült javítanom a legjobbomon, s a párizsi világjátékokon elért ezüstérem után először lettem Európa legjobbja, úgy tűnik, pályafutásom eddigi legsikeresebb esztendejének elején járok — nyilatkozta a fordulatokban bővelkedő verseny után Pálóczi Gyula, a Nyíregyházi VSSC sportNB l-ből az NB l-be? Zsuzsa és Zsuzsa Szegedről jöttek, azonos a keresztnevük (a vezetéknév is hasonló hangzású), együtt laknak egy nyíregyházi IBUSZ-la- kásban, textilipari szakközépiskolában érettségiztek, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola földrajz—testnevelés szakára fognak felvételizni, kedvenc sportáguk a röplabda, ütőjátékosok ... De ne is soroljuk tovább a hasonlóságokat. Azaz még egyet: január közepétől mindketten az NB I felé kacsintgató női röplabdacsapatot erősitik az NYVSSC-ben. — Furcsa körülmények között jöttünk el Szegedről — mondja a tizenkilenc éves, 178 centiméter magas Darvasi Zsuzsa. — Előző egyesületünk bázisvállalata, a DELÉP úgy határozott, hogy megszünteti az NB I-es női röpiabdaszakosztályt. Az egészben csak az a különös, hogy mindez a bajnokság kellős közepén jutott eszükbe, és mi csak az újságból szereztünk tudomást róla. A két jó képességű játékosnak kapóra jött a nyíregyháziak hivó szava: ilyen bánásmód után nem szándékoztak továbbra is a csongrádi megyeszékhelyen maradni, pedig másodosztályú együttes ott is van. — Szeretnénk ismét NB I-esek lenni, s úgy tűnik, itt megvan erre minden esélyünk. Ráadásul már korábban elhatároztuk, hogy tanárképző főiskolára felvételizünk, Nyíregyházán pedig erre is van lehetőség — indokolja döntésüket a 21 éves Bihari Zsuzsa, aki még barátnőjénél is magasabbra nőtt egy centivel. A társak hamar befogadták őket, beilleszkedési gondjaik nincsenek, jól érzik magukat a ma még kicsit idegen városban. Igaz, Darvasi Zsuzsa nagyon várja a szombatokat, amikor hazamehet szüleihez, de hát ilyen hirtelen elszakadás után természetes egy kis honvágy. Nehezebb viszont megszokniuk, hogy — mivel a másodosztályban nincsen munkaidő-kedvezmény — igen kevés a szabad idejük. A SZAÉV-nél dolgoznak. Bihari Zsuzsa munkaügyi, sporttársa pedig pénzügyi előadóként. — Ledolgozom a nyolc órát, aztán alig egy órás szünet után következik az edzés. Utána pedig jó fáradtan elég nehéz tanulni. Azért már elkezdtem a földrajzot — amíg a fogorvosi váróban ültem. Szórakozásra végképp nincs idő. legfeljebb edzés után ülünk le beszélgetni egy kicsit a lányokkal — meséli el a napi programot Darvasi Zsuzsa. A kettős cél érdekében (feljutás és továbbtanulás) azonban szívesen vállalják ezt a cseppet sem könnyű életritmust. Tudják, hogy van még mit fejlődniük röplabdázásban is. Bihari Zsuzsa régebben atlétikáit és a tájfutásba is belekóstolt. Mindig feladó játékos szeretett volna lenni, de pechjére eddig általában a játékostársai alacsonyabbak voltak nála. Ütőként is nyitásfogadásban és a mezőnyjátékban jeleskedik jobban. Azt mondja, a sáncmunkában van még mit javulnia. Darvasi Zsuzsa is más sportágakban alapozta meg a röplab- dás sikereket. Utőerejét a kajakozásnak, ruganyosságát az atlétikának köszönheti. Saját bevallása szerint a nyitásfogadás a gyengébb oldala, és jobban kell koncentrálnia a pályán. Megkérdeztük, mit várnak az elkövetkező fél évtől. Darvasi Zsuzsa bízik a feljutásban, a határozottabb lelki alkatú Bihari Zsuzsa pedig így válaszolt: „Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog !'* Ügy legyen. tolója, Sigér Zoltán tanítványa. — Már az elmúlt hét végi Tricotex Kupán 8,ionéi jobbat vártam magamtól, cseppet sem bánom, hogy a tervet itt, Athénben sikerült túlteljesítenem. Ügy gondolom, a jövőben a 8,15-nél is többre leszek képes, hiszen még legalább 5—6 évig versenyezni szeretnék! — Jómagam a Tricotex ltupán betegség miatt nem indulhattam, így kétszeresen is vágytam a bizonyításra — vette át a szót Szalma László, aki kétszeres fedettpályás EB-győztesként érkezett Görögországba. — Lassan lendültem bele, nekem cseppet sem fekszik a délelőtti versenyzés, még szerencse, hogy a végén két ugrásom is „ösz- szejött”. Azt hiszem, ha este szerepelhettünk volna, mindketten legalább 10 centiméterrel többet érünk el. örülök a kettős győzelemnek, Pálóczi sikerét előre megjósoltam! Pálóczi Gyula, az újdonsüll Eu- rópa-bajnok. A férfi távolugrás végeredménye: Európa-bajnok: Pálóczi Gyula (Magyarország) 815 cm. 2. Szalma László (Magyar- ország) 815 (mivel első két ugrásuk egyforma volt, a harmadik ugrás döntött Pálóczi javára). 3. Szergej Lajevszkij (Szovjetunió) 814. 4 z elmúlt alig több mint két év — amióta az NYVSSC- nél önálló pártszervezet működik — igen gazdag tapasztalatokat eredményezett. A város, a megye, sőt az ország közvéleménye megismerhette erőfeszítésünk nagyszerű eredményeit. Megtudhatta — mivel ezek nyilvánosságot kaptak — a tévedéseket, botlásokat is. Sajnos, ezek között volt olyan is, amely nem csak a sportmorált sértette. Következményei jól ismertek. Az talán kevésbé, hogy az események mennyire viselték meg a klub dolgozóit, de legfőképpen a kommunistákat: mennyire befolyásolták eredményességünket. Alapszervezetünk, egyesületünk súlyos árat, kemény tandíjat fizetett. Vajon csak a szubjektív tényezők, az emberi gyengeségek játszottak ebben szerepet? Hisszük, hogy nem. A kudarcok, az emberi botlások mögött épp úgy megtalálhatók az objektív okok, mint a nagyszerű eredmények, sikerek mögött. Megyénkben, s városunkban a 70-es évek második felében az a politikai elhatározás született, hogy az utánpótlás-nevelő megyébpl, városból fejlett élsporttal rendelkező, versenyző várossá, megyévé kell vállni. Ezek következtében nagyszerű tervek születtek, érdemi lépések is történtek. Létrehoztunk egy nagy központi egyesületet, az NYVSSC-t. Kialakítottunk egy olyan kiválasztási rendszert, amelyet mind a mai napig egyetlen más megye vagy város sem képes utánozni. Nagy volt a lelkesedés, tenniakarás. A sportvezetés támogatott minden olyan kezdeményezést, minden olyan szakembert, amelytől, illetve akitől előrelépést lehetett remélni. És jöttek az eredmények is. Megvalósult a város régi dédelgetett álma: NB I-es lett labdarúgócsapatunk, Váradi János személyében először lett olimpián érmes versenyzője nyíregyházi sportklubnak. Az atléták stabilan az ország legjobb három szakosztálya közé kerültek. Ekkortájt vált világklasz- szissá Bakosi Béla. Már itt készülődött Nyíregyházán a kiválasztási rendszerünk eddigi legeredményesebb versenyzői között, az akkor még 15 éves Vasvári Sándor, s az alig 14 éves Pálóczi Gyula is. Ismét NB I-es lett férfi röplabdacsapatunk. Tehetséges úszók bontogatták szárnyaikat. A szinte hihetetlen gyorsasággal elért eredményeinkre valamennyien büszkék voltunk. Az összefogás, az erő koncentrálásának gyorsban meglett az eredménye. A kívülállónak úgy tűnhetett, hogy felhőtlen az ég. Létesítményekkel gazdagodtunk! Magunk mögött tudhattuk az ország talán legeredményesebb diáksportját is. Volt erőnk arra is, hogy az egyetemes magyar sport érdekében lemondjunk olyan klasszis képességekkel rendelkező, tehetséges sportolókról, mint a labdarúgó Nagy Antal, Dajka László, vagy Fórián Éva, Ormos Edit. A város, a megye sportjának eddigi legsikeresebb évei voltak ezek. Mégis már ekkor érezni lehetett, hogy valami egyre jobban hiányzik; mintha valami kimaradt volna a koncepcióból, a tervezésből. Mi, akik a sport műhelyeiben dolgozunk, rájöttünk, hogy miről is van szó. Ennek a lényege röviden: nem tervezték meg, nem munkáltuk ki kellően az élsport jövőjét, tennivalóit. Ügy jártunk, mint az a beruházó, akinek van elég pénze, szellemi kapacitása egy nagyszerű létesítmény megtervezéséhez, még a kivitelezés megkezdéséhez is, de ahhoz már kevés, hogy azt a tervnek megfelelően fel is tudja építeni. Az élsportkoncepció indításához mi is rendelkeztünk a megfelelő anyagiakkal, de nem tudtuk az elért eredményekkel szinkronba hozni a tárgyi és létesítményhelyzetünket. Büszkék voltunk egy új öltözőre, közben máshol egy egész stadiont építettek. Nagyszerű munkacsarnok építéséhez kezdtünk a kezdő sportolók számára, de évekig nem tudtuk a szükséges anyagok hiányában átadni. Megépült az atléták fedett edzőcsarnoka, nem volt azonban pénz a fűtőrendszer elkészítéséhez. Álmodozunk a városi sportcsarnokról, rekortán borítású atlétikai pályáról, míg máshol az országban megépítették azokat. Ügy érezzük, hogy városunkban ,,egy krajcár” még mindig hiányzik . . . Az elért eredményeink megtartásán van a hangsúly. Mert nem csak a vas, a gép, a technika, de az ember is gyorsabban kopik, amortizálódik mostoha körülmények között. Nagy hibát követnénk el, ha mindent csak erre fognánk. Sajnos, a meglévő anyagi lehetőségünket nem használtuk fel kellő hatékonysággal, erre is mondanék egy példát: az élsportkoncepció tervezésekor valakinek az is az eszébe jutott, hogy birkózást is kellene csinálni, minthogy a nyíregyházi, a szabolcsi gyermek még rendelkezik azzal az őserővel, amit ez a markáns sportág igényel. Rögtön alakult is birkózószakosztály, amelyre azóta is százezreket költünk. Egy szakosztály élsportelvárással, de minimális eredményekkel! S hogy miért? Meggyőződésem, hogy a szakemberhiány miatt. Más. Természetes dolog volt — hál’istennek —, hogy színházat akartunk, amihez többek között színészek is kellenek, s ha már vannak, akkor lakniuk is kell valahol. És felépítettük a színészházat. Nagyszerű dolog, mert többek között példát is mutat, hogyan kell egy beruházást előrelátó okossággal megtervezni és megvalósítani . . . Ellenben, ha élsportot akarunk, akkor miért nem építjük fel a sportolók házát? Mert nagyon drága lenne? Minden bizonnyal! De ha azt is látjuk, hogy az NYVSSC-nek éheken keresztül százezrekbe kerül csak az IBUSZ-lakások bérleti díja, lehet, hogy már nem is tűnik annyira drágának. Mondanék másik példát is: a 70-es évek vége óta szorgalmazzuk az esti tornapálya kialakítását. Itt nem elsősorban az élsport érdekeiről van szó, a város dolgozóinak, a tisztességesen túlterhelt diákság érdekében kezdeményeztük. A tömegek sportjának érdekében, mert ők az év legnagyobb részében csak munkaidő előtt, vagy után érnek rá sportolni. Sajnos, ezt a tervünket azóta sem tudtuk megvalósítani. 4 párt megyei végrehajtó bizottsága a minőségi sport fejlesztésére olyan feladatokat határozott meg, amelyek garanciát jelentenek az elkövetkező évek kezdeményezéseihez, sikereihez. Persze, ezeket a feladatokat is el kell végezni. Mindenkinek a maga területén a legnagyobb igényességgel, szakértelemmel, előrelátással. Alapszervezetünk kommunistái nevében is kérem, hogy a konkrét végrehajtási tervek készítésében kérjék ki azok véleményét is, akik közvetlenül az élsport „műhelyeiben” dolgoznak. örülünk, hogy ez az igényünk találkozik a városi vezetés töprengésével, mert ez megfogalmazódott a városi pártértekezlet anyagában is. De még több konkrét támogatást kérnék városunk termelő üzemeitől, vállalataitól, gyáraitól is. Ha az elért eredményeinket meg akarjuk tartani, ha verseny- képesek akarunk maradni, nemzetközi és hazai színekben is, az ehhez szükséges feltételeket teljes mértékben meg kell teremteni. Hisszük, hogy ez sikerülni fog. Orendi Mihály, az NYVSSC pártalapszervezetének titkára • Részletek a nyíregyházi pártértekezleten elhangzott felszólalásból. m M [[SPORT]