Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-29 / 74. szám
2 Kelet-Magyarország 1985. március 29. Á szerkesztő bizottság jelentése Óvári Miklós beszél.-------------------------------------------------------------------------------------. Mihail Gorbacsov távirata Kádár Jánoshoz KÄDÄR JANOS ELVTÄRSNAK, a Magyar Szocialista Munkáspárt , főtitkárának Kedves Kádár elvtárs! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a magam nevében szívből köszöntőm önt a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárává történt megválasztása alkalmából. A Szovjetunióban mély tisztelet övezi önt, a testvéri Magyarország és a magyar kommunisták pártjának vezetőjét, a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom kiemelkedő személyiségét. Közismert az Ön tevékenysége, amelyet a magyar—szovjet barátság és együttműködés erősítése, valamint a békéért és a szocializmusért folyó közös harcunk érdekében kifejt. Kívánok Önnek, kedves Kádár elvtárs, Magyarország kommunistáinak és minden dolgozójának újabb sikereket a fejlett szocialista társadalom építésében, az MSZMP XIII. kongresszusa határozatainak végrehajtásában. MIHAIL GORBACSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára v ____________________________/ Grigorij Romanov és Kádár János az elnökségben. Fogadás a pártkongresszus külföldi vendégei tiszteletére Óvári Miklós jelentette a kongresszusnak, hogy a szerkesztő bizottság elvégezte munkáját. Megállapította, hogy a határozat tervezete összhangban van a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolójával, Kádár János elvtárs és Gyenes András elvtárs szóbeli kiegészítésével. A kongresszuson felszólaló küldött elvtársak kifejezték egyetértésüket a határozat tervezetével. A tartalmi mondanivalót érintő módosító javaslatok nem hangzottak el, és ez megkönnyítette a szerkesztő bizottság munkáját. Mégis úgy ítéltük meg, hogy a vitában elhangzottak figyelembevételével helyes néhány hangsúlyos mondattal gazdagítani a határozat szövegét. A kongresszus előtti vitákat, a pártértekezletek állás- foglalásait is figyelembe véve javasoljuk, hogy a kongresszusi határozatban is fogalmazzuk meg: a párt fontos feladatának tartja, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje a munkásosztály helyzetének alakulását, és azt is, hogy — bár a város és a falu közötti különbség csökken — a falusi lakosság életkörülményeinek javítása a jövőben is fontos feladat marad. Szükségesnek tartottuk, hogy a határozat foglalkozzon az ellenőrzés fontosságával. Ezért a határozatban javasolunk egy mondatot arról, hogy a szocialista törvényesség érvényesítése megköveteli a következetes és határozott ellenőrzést, és ennek részeként a népi ellenőrzés munkájának fejlesztését. A pártértekezletek és a hozzászólások alapján javasoljuk annak az igénynek a megfogalmazását, hogy az irodalom és a művészetek járuljanak hozzá a valóság ismeretének gazdagításához, az emberek életszemléletének. magatartásának alakításához. Többen szóltak kongresz- szusunkon az emberi tényezők fontosságáról. Ezért javasoljuk, hogy a határozatban is szerepeljen a feladat: a tudomány, a kultúra, a művelődés fejlesztésével segítsük az emberek alkotóképességének kibontakoztatását. Ugyancsak nyomatékosan szóltak a küldött elvtársak az alkotó munka, a szocialista értékek megbecsüléséről. Javasolták és elfogadásra ajánljuk, hogy a tömegtájékoztatásban is kapjanak ezek nagyobb hangsúlyt. Már az előzetes vitákban is többen javasolták, hogy egy-egy kérdést alaposabban elemezzünk és térjünk ki részletesebben a feladatokra. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek vitája és az itteni vita is javaslatokban, gondolatokban sokkal gazdagabb volt, mint ami végül is a határozatban megjelenik. Ezt én nem tartom hibának, sőt természetesnek ítélem. Mégis azt javasolom, hogy a határozat ne menjen bele a részletekbe. Ha ugyanis azt akarjuk, hogy a kongresszus legfontosabb mondanivalója eljusson a párt tagságához, sőt egész népünkhöz, arra kell törekednünk, hogy határozatunk a legfontosabb kérdésekkel foglalkozzon. Ne legyen túl terjedelmes és részletező olvasmány. A tervezet a párt politikai irányvonalának folytatásából indul ki. Ez felel meg egész pártunk és népünk óhajának és a felszólaló küldött elvtársak egyértelmű állásfoglalásának is. Ez egyben azt is jelenti, hogy a párt vezető szerveinek korábbi fontos határozatai — csak példaként említem: a szakszervezeti munkáról, az ifjúsági mozgalomról, a gazdaságirányításról, az oktatásügyről szóló határozatokat — változatlanul érvényben vannak, és ezért most az elfogadásra javasolt határozatban nem szükséges ezeket részletesen megismételni. A teendők részletezése ellen szól az is, hogy a határozat meghozatalával a munka nem fejeződik be. Mondhatnánk azt is, hogy valójában csak ezután kezdődik. A Központi Bizottság és a párt végrehajtó szervei öt éven át e határozatok szellemében fognak dolgozni, és legfontosabb feladatuk, hogy a teendőket konkretizálják és a végrehajtásra részletesebb programot dolgozzanak ki. A szerkesztő bizottság megállapította azt is, hogy a határozat tervezete tartalmazza annak a széles körű vitának a legfontosabb tapasztalatait, amely a kongresszus előkészítésének időszakában országszerte folyt a kommunisták aktív részvételével, és nem kis számban szövetségeseinek, a szocializmus pártonkívüli híveinek a bevonásával. Nagyon fontosnak tartom, hogy a megyei szintű pártértekezletek a politika fő kérdéseiben azonos álláspontra jutottak, és ezek egybeesnek a Központi Bizottság véleményével. A pártértekezletek állásfoglalásai, amelyek természetesen hangot kaptak a kongresszusi felszólalásokban is, nem teszik szükségessé a határozati javaslat érdemi módosítását. A kongresszus előtti hónapokban a Központi Bizottsághoz számos levél is érkezett. Kivétel nélkül mindegyik levélírót az a szándék Vezette, hogy segítse a kongresszus munkáját. Ezúton is szeretném a levelek íróit tájékoztatni arról, hogy minden levelet figyelmesen elolvastunk, a javaslatokat mérlegeltük. Közülük bizonyára sokan ráismernek gondolataikra az elfogadásra javasolt határozatban. A levélírók között voltak fiatalok, dolgozó felnőttek, nyugdíjasok, munkások, parasztok, értelmiségiek. Voltak, akik a párt politikájához szóltak hozzá, és voltak, akik saját gondjaik megírásával próbáltak általánosabb problémákat érzékeltetni. Voltak közöttük olyanok, akik sok évtizede párttagok, és olyan pártonkívüliek is, akik pártonkívüli kommunistának vallották magukat. Megható volt olvasni a munkában megfáradt munkáskezek és a gondosan fogalmazó értelmiségiek észrevételeit. És megható tudni, hogy sókan nem egyéni érdekből, hanem a közügyek iránt érzett felelősségből vették a fáradtságot, tanulmányozták a Központi Bizottság irányelveit, gondolkodtak és tollat ragadtak. Az észrevételek egy részét természetesen nem tudtuk hasznosítani közvetlenül a kongresszusi határozati javaslatban. Ügy érzem, hogy a levélírók item is ezt várták. Ahogy egyikük fogalmazott: „Levelemmel azt szeretném elérni — írja —, hogy valahol valakik odafi- gyeljenék az apróbbaknak tűnő problémákra is”. Ezt az észrevételt én nagyon fontosnak tartom. A kongresszus sok fontos ügyet nem tud részleteiben szabályozni. De ha azt akarjuk, hogy a társadalomnak jó legyen a közérzete, minden párt-, állami és társadalmi funkcióban lévő elvtársunknak foglalkoznia kell ezekkel a kisebbnek látszó ügyekkel. Ugyanezt mondhatom a kongresszuson elhangzott számos olyan észrevétellel kapcsolatban is, amelyek nem kerültek be a határozatba. Az itt elhangzott szavaknak súlyuk van. A Központi Bizottság végrehajtó szerveinek és apparátusának fontos feladata lesz, hogy tanulmányozza és munkájában hasznosítsa a kongresszuson elhangzott észrevételeket. Engedjék meg tisztelt elvtársak, hogy egészen röviden szóljak a határozati javaslattal szorosan összefüggő néhány tartalmi kérdésről is. A kongresszus előtt megélénkültek a viták. Ez érthető, hiszen a kongresszust nemcsak a Központi Bizottság, hanem az egész párt készítette elő. Ezek a viták megerősítették azokat az alapelveket, amelyek a mi pártunkat Magyar Szocialista Munkáspárttá teszik és amelyeket megerősíteni, megőrizni, fejleszteni kötelességünk. Ilyen alapelv az, hogy Magyarországon szocializmus épül és nem valami más és ez a cél akkor is, amikor a gazdaságirányítást tökéletesítjük, az állami életet fejlesztjük, amikor a kulturális alkotás és a tudományos kutatás szabadságát valljuk. És ez a cél, ez a szándék akkor is, ha esetleg egy-egy új elgondolás nem minden részletében válik be, és ezért módosításra van szükség. Évtizedek óta sarkalatos pontja politikánknak, hogy legfontosabb vívmányunk a népi hatalom, elsőrendű kötelességünk ennek védelme és erősítése. Ennek érdekében történelmi programunk a szocialista demokrácia fejlesztése, a szocialista nemzeti egység erősítése. Tudatában vagyunk annak, hogy a szocializmus nem spontánul fejlődik, szükség van vezető, szervező erőre, és ez a munkásosztály forradalmi pártja, amely fejlődése során az egész nép pártjává válik. Pártunk a marxizmus—le- ninizmus elméletét követi, de ezt nem dogmaként teszi, hanem a gyakorlati munkában nélkülözhetetlen iránytűnek tekinti. A pártélet lenini elveinek és normáinak érvényesülésén dolgozunk, s ez egyaránt vonatkozik a párt belső életére, valamint a párt és a tömegek közötti kapcsolatok építésére. Végül pártunk ilyen alapvető jellemvonásának tekintem azt is, hogy hazafias és egyben internacionalista párt vagyunk, elutasítjuk a nemzeti közömbösséget és egyben a nacionalizmus minden megnyilvánulását is. A szocialista országok közösségéhez tartozunk, a nemzetközi munkásmozgalom része vagyunk akkor is, amikor a békés egymás mellett élés lenini elve alapján építjük kapcsolatainkat a más társadalmi berendezkedésű országokkal, vagy amikor a kölcsönös előnyök figyelembevételével fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat. Pártunk politikájának ezek a maradandó érvényű elvei megtalálhatók a határozati javaslatban, bár tudjuk, hogy ezek ismétlésnek tűnnek. De a politika folyamatossága megköveteli ezeknek az elveknek ismételt leszögezését. A kongresszusi vitában viszonylag nagy teret kaptak történelmi kérdések is. Azt hiszem, hogy nemcsak a fel- szabadulás 40. évfordulója magyarázza ezt. Talán még az sem, hogy megjelentek vitatható nézetek, írások, téves állásfoglalások is. Kevésbé a tudományos művekben, többnyire inkább visszaemlékezésekben, publicisztikában. A történelem és ennek részeként mozgalmunk története számunkra mindenekelőtt azért fontos, mert segít megismerni a jelent és tervezni a jövőt. Segít megérteni, honnan jöttünk, kik vagyunk és mivé lehetünk. A részletekről vitatkozhatunk, vitatkozni is fogunk, de vitathatatlan tény, hogy a felszabadulás gyökeres fordulatot hozott az ország életében, teret nyitott a cselekvésre, az értelmes és tartalmas emberi életre. Vitathatatlan tény az is, hogy korszakos vívmányaink, amelyekről a határozattervezet is szól, azért valósulhattak meg, mert a párt a nép érdekeit képviselve, a szocialista célokat szem előtt tartva napirendre tűzte a megoldásra váró kérdéseket, mert forradalmi párt tudott maradni. Ez a mi viszonyaink közt azt jelenti, hogy le tudtuk küzdeni az akadályokat és a torzulásokat, szembe tudtunk nézni saját gyengeségeinkkel, hibáinkkal is. A megújulás és a reformok pártja volt ez a párt már az 1956. évi ellenforradalmat követő nehéz napokban is, és ez maradt a konszolidált viszonyok között is. Voltak vitáink is, de ezekben a vitákban a párt vezető testületéiben — beleértve mostani XIII. kongresszusunkat is, nem konzervatívok és reformpártiak csatáztak, hanem a szocialista fejlődés hívei vitatták és keresték a helyzetnek leginkább megfelelő megoldásokat. Ez az egység a mi legfőbb erőnk, eredményeink egyik legfontosabb kiindulópontja és jövő terveink végrehajtásának biztosítéka. Megítélésem szerint a határozat tervezete ebben a szellemben érinti történelmi múltunk legfontosabb kérdéseit. Ami pedig a jövőt illeti, a határozati javaslat tartalmazza legfontosabb teendőinket a következő öt évre. A kongresszus egységes volt a határozati javaslat támogatásában. Bízom benne, hogy ugyanez az egység megnyilvánul majd a végrehajtásban is. A Központi Bizottság a kongresszus elé terjesztette a Szervezeti Szabályzat módosítására vonatkozó javaslatokat is. A küldöttelvtársak támogatják a benyújtott javaslatot, további módosításra nem érkeztek észrevételek. Ezért azt javaslom, hogy a tisztéit kongresszus fogadja el a Központi Bizottság által javasoltakat az előterjesztés szövegezése szerint. Végezetül a szerkesztő bizottság nevében megköszönöm a tisztelt küldöttelvtársak bizalmát, és kérem, hogy jelentésünket fogadják el. Óvári Miklós előterjesztését követően L osonczi Pál a kongresszus nevében megköszönte a szerkesztő bizottság munkáját, s mivel a bizottság jelentésével kapcsolatban kérdés, észrevétel nem hangzott el, tájékoztatta a küldötteket, hogy a jelentésről a határozathozatalkor szavaznak. Ezt követően az elnök bejelentette: a Központi Ellenőrző Bizottság jelentéséhez nem hangzott el módosításit igénylő javaslat, ezért Gyenes András, a KEB elnöke elállt a külön vitaösszefoglalótól. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és Központi Ellenőrző Bizottsága a kongresszus befejezése alkalmából csütörtökön este fogadást adott a taA Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusán részt vett külföldi delegációk közül számos küldöttség már elutazott Budapestről. Hazautazott Csehszlovákia Kommunista Pártjának küldöttsége, amelynek vezetője Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB titkára volt. A delegáció búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Elutazott Budapestről Ausztria Kommunista Pártjának küldöttsége, amelyet Walter Silbermayr, az AKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára vezetett; a Görög Kommunista Párt delegációja, amelynek vezetője volt Dimitrisz Szarlisz, a GKP Politikai Bizottságának tagja; a Holland Kommunista Párt küldöttsége, amelynek vezetője John Geelen, a HKP nácskozáson részt vett külföldi vendégek tiszteletére. A meleg, baráti hangulatú fogadáson Kádár János, a párt főtitkára mondott pohárköszöntőt. Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára volt; a San Marinó-i Kommunista Párt küldöttsége, amelyet Gilberto Ghiotti, a San Marinó-i KP főtitkára vezetett; az angolai MPLA-Munka- párt küldöttsége, amelynek vezetője volt Maria Mambo Café, az MPLA-Munkapárt KB titkára; a Francia Szocialista Párt küldöttsége, amelyet Marcel Debarge, az FSZP Végrehajtó Irodájának tagja, országos titkár vezeteti?; a Német Szociáldemokrata Párt képviselője: Hans Schumacher, a Die Neue Gesellschaft felelős szerkesztője; az Olasz Szocialista Párt képviselője: Angelo Gaetano Cresco, az OSZP Országos Tanácsának tagja, parlamenti képviselő; a Pánhellén Szocialista Mozgalom képviselője, Jan- nisz Ziagasz, a KB és a külügyi bizottság tagja. Küldöttségek elutazása
