Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-27 / 72. szám

1985. március 27, Kelet-Magyarország 9 olvasóink leveleiből Postabontás Köszönet „A más bajával szem­ben közönyösek az embe­rek, mindenki csak a ma­ga pecsenyéjét sütögeti” — halljuk, olvassuk, érez­zük a magunk bőrén nap mint nap. Erősíti tapasz­talatainkat a buszon ké­nyelmesen ülő tizenéves, aki szemrebbenés nélkül hagyja állni karon ülő gyermekével az anyukát; a járókelők, akik szájtát- va nézik, hogy lopják el fényes nappal valakinek a motorját; a felnőttek, akik szó nélkül hagyják a gyerekek lépcsőházi ran- dalírozását. És még foly­tathatnánk a sort. ŰTTALAN UTAKON Se szeri se száma a tavasz „csalhatatlan” jeleinek. Szá. munkra például mi sem jelzi jobban a kikelet közeledtét, mint hogy megszaporodnak a kátyúkat, a vízzel, cipőma­rasztaló sárral borított utakat kifogásoló olvasólevelek. Egy csokorra való az egyheti termésből: „A húsboltba árut hozó gépkocsik elakadnak ebben a sá­ros, laza, feláztatott földben. Reggelente arra ébredünk, hogy túráztatják a gépkocsit, hátha ki tud jönni a kátyúból. A dombház és a mi házunk között még épül két ház — ide sem építettek ki bejárót. . . . láttam, hogy a húsbolt dolgozói saját maguk akartak bejárót építeni, köveket cipeltek, a föl­det próbálták elegyengetni, ne legyen gidres-gödrös”. (Jár- my László, Nyíregyháza, Kossuth u. 2—4., 6-os számú épület.) „240 lakás közel 700 lakója nevében bátorkodom szót emel­ni. Lassan egy éve, hogy átadták az első épületeket a Sarló utcában — azóta megoldatlan itt a gyalogosközlekedés. Az autóbusztól csak a Család utca közepén, sárban, munkagé­pek közt lávirozva tudjuk elérni a mi utcánkat. ..” (Benkei László, Nyíregyháza, Sarló u. 21.) „Bokáig érő sarat dagasztunk mi, a Család utca környé­kén lakók. A gyerekek csak üggyel-bajjal tudják megközelí­teni az új iskolát.” (Biró Ferenc, Nyíregyháza.) „Évek óta elhanyagolt az Irodaház és az úgynevezett „pi­ros ház” közös udvara. Az illetékesek szerint nincs pénz arra, hogy rendbe tegyék. Ha így nem megy, akkor társa­dalmi munkában kellene megpróbálni. Segíthetnének azok a vállalatok, intézmények, amelyeknek az Irodaházban van a központjuk: salakot, törmeléket hordhatnának az udvarra. Az elegyengetésben bizonyára közreműködnének a lakók is, akik egyébként — legalább a saját otthonuk előtt — próbál­koznak a környezet szépítésével.” (Mester Zoltán, Nyíregy­háza.) Nem soroljuk, nem idézzük tovább a leveleket. Még any- nyit: mindegyikben az illetékesek segítségét kérik. Kérésü­ket ezúton továbbítjuk. teljes értékű árut olcsóbban adják (mint ahogyan van is erre példa számos más cikk esetében...). Szilágyi István Nyíregyháza, Május 1. tér 10. nincs Aram Több mint egy hete annak, hogy kidőlt egy villanyosz­lop a Család u. 59. számú ház előtt. A balesetveszély miatt — mihelyt tehettük — szóltunk a TITÁSZ-nak, hogy áramtalanítsák a veze­tékeket. Ez meg is történt — az egész környéken kikap­csolták az áramot. Az osz­loppal azonban azóta sem történt semmi, ugyanúgy fekszik ott, mint egy héttel ezelőtt (igaz, a bura már el­tűnt róla). No és persze az­óta sincs áram. Ennyire el­feledkeztek volna rólunk?! A környék lakói Szerkesztői üzenetek Id. Szabó Andrásné sza- bolcsbákai, Buczkó László- né újfehértói, Tóth István berkeszi olvasónknak levél­ben válaszoltunk. Szőnyi Béla nyíregyházi,.. Tóth Miklós bátorligeti, Fe­kete Andrásné besztereci, Végső Sándorné vasmegye­ri, Bucskó János geszteré- di, Tinku Józsefné gemzsei, Bodnár Béla beregsurányi, Orosz István geszterédi, Kiss Béla kántorjánosi, Fo­dor Ferencné győrteleki, Tóth Jánosné nyíregyházi, Russa Lászlóné besenyődi, Nagy Istvánné fülesdi, Jak- sa Ferenc tiszaeszlári, Ba­kó László nyíregyházi, Farkas Józsefné gyügyei, Geszterédi Endre csenger- újfalui, Soltész Barnabás pátyodi, özv. Tisza Kál­mánná mátészalkai, Cser­nyi Miklósné gacsályi, özv. Szántó Árpádné nyíregy­házi, Szabó Tiborné deme- cseri, Ágoston Istvánné dombrádi, Mike Kálmánná kömörői, Olajos Ferencné hetefejércsei, Dávid Ist­vánné pusztadobosi lakos ügyében az illetékes segít­ségét kértük. Orosz Béla sóstóhegyi, Juhász Lajosné tiszavasvá- ri olvasónk köszönő sorait megkaptuk, örülünk, hogy közreműködésünk eredmé­nyes volt. Bosák Sándor kálmán- házi olvasónkat az illeté­kesek tájékoztatták, hogy a termelőszövetkezeti tagok betegségi segélyének egy munkanapra járó összege a keresőképtelenséget meg­előző naptári évben elért nettó átlagrészesedés 65 százalékánál kevesebb és 75 százalékánál több nem le­het. Több olvasónk kérdésére válaszolva üzenjük, hogy táppénz csak azokra a na­pokra jár, amikor a dolgo­zót keresetveszteség éri. Heti pihenőnapra, szabad­napra tehát nem fizetnek táppénzt. Az illetékes válaszol KÉSZÜL A TERV Pedig nem veszett ki be­lőlünk a segítőkészség. Legtöbbünkben ott szuny- nyad az önzetlenség, a gondoskodás vágya, hogy aztán egyszer tettre vált­sa okoskodásunkat. A jó szándék váratlan megnyil­vánulása sok emberben váltja ki az „elmondani mindenkinek” érzését. Például Varga Istvánné Tiszabezdéden azért fo­gott tollat, mert balesete után két fiatalember segít­ségével kerülhetett miha­marabb kórházba. Vonat­ról szállt le, megcsúszott, eltörött a lába — két if­jú emberen és egy házas­páron múlott, hogy rög­tön orvoshoz jutott. Egy magát megnevezni nem akaró nagymama is arra kért bennünket, kö­szönjük meg nevében egy Lada ismeretlen gazdájá­nak, hogy segített vissza­szerezni unokája kerék­párját. Nem tudjuk a nevét an­nak a néninek sem, aki behozta egyik olvasónk — immár elveszettnek hitt — járóbotját. így, isme­retlenül is köszönet érte. A jó szó, a közösség gondoskodása íratott leve­let Piricséről Vasvári Já­nossal. Kortársaival együtt már évek óta nyugdíjban van. Munkahelyük, a Nyirbéltek és Vidéke ÁFÉSZ azonban továbbra is számon tartja az időse­ket. Szót váltanak velük a gondokról és örömökről egyaránt. Amint látják, voltakép­pen egészen hétköznapi dolgokról van szó, csupa olyasmiről, amit termé­szetesnek is vehetnénk, sőt, annak kellene ven­nünk, mert annak kellene lennie. S hogy mégis hálát vált ki egy-egy hasonló emberi gesztus, ez azt bi­zonyítja, hogy — Örkény István szavaival élve — nagyon vágyunk % meleg­ségre ebben a nem éppen barátságos világban. A szikra tehát mind­annyiunkban pislákol. Ha lehet — s ugyan miért ne lehetne —, próbáljunk meg gyakrabban másokat és magunkat is melegítő tüzet csiholni belőle. Gönczi Mária < __________________________ LEHOZZÁK A ROLÓT Örömmel fogadtuk, ami­kor megnyitották Nyíregy­házán, a Felszabadulás út­ján, a Centrum Áruház kö­zelében az Olcsó Áruk Bolt­ját. Könnyen megközelíthe­tő, forgalmas helyen van, szívesen vásárolnak itt a nagycsaládosok, nyugdíjasok, akiknek nagyon is meg kell nézniük, hová teszik forint­jaikat. Most mégis azt hal­lottuk, hogy lehúzzák a ro­lót. Nem tudjuk, csak ideig­lenesen zárják-e be a boltot, yagy végleg? S ha ez utób­bi az igaz, akkor vajon mi­ért került sor erre az intéz­kedésre? G. F.-né Nyíregyháza, Bessenyei tér (és sokan mások) CSAK KÉT UTCA? Itt Oroson csak két utca lakóit kötelezték a szemét- szállítási díj fizetésére, az­az csak ebből a két utcából viszik el a háztartási hulla­dékot. A többiek a település végére (ki hová ...) hordják a szemetet, ami nemcsak fá­radságos, de környezetvédel­mi szempontból is erősen ki­fogásolható. Gondolom, min­den utca lakói kifizetnék a szemét elszállításáért kirótt összeget, ha rájuk is kiter­jesztenék ezt a szolgáltatást. Ügy véljük, ha egy építési anyaggal megrakott autó be tud menni az utcába, a sze­métszállító kocsinak sem okozhat ez gondot. Vagy va­lami egyéb akadálya van a dolognak? S. P.-né Oros FÜSTÖLGÉS A dohányzás magánügy — mondják azok, akik a niko­tinkedvelők táborába tar­toznak. Ezzel egyet is érte­nék, ha nem akarnák a do­hányosok lépten-nyomon rá­erőltetni a szenvedélyüket másokra. Az ember nem tud úgy elmenni egy hivatalba sem, hogy ne fújnák az ar­cába a füstöt várakozás köz­ben. A minap szemtanúja voltam annak, hogy egy fér­fire rászólt emiatt egy kis­mama — válaszul azt kapta, hogy „szokjon rá maga is”. A nálunk sokkal fejlettebb országokban egyre keveseb­ben dohányoznak, nálunk pedig mind nagyobb mérete­ket ölt ez a káros szenve­dély. A közintézményeknek kellene jó példával elöljárni, és legalább a várakozóhelyi­ségekben megtiltani a do­hányzást. Nyilánszky György Nyíregyháza, Kossuth u. 4. BUSSZAL A DOMUSBA Látom a városban a pla­kátokat, hogy milyen irány­ban közlekednek majd az autóbuszok a napokban megnyíló Domus Áruházba. Amennyire a térképről és a hirdetésekből meg tudom ítélni, itt a Pazonyi út és a Család utca környékén (a benzinkút után, a 11-es busz megállójában) nem fog meg­állni a busz. Nekünk tehát jó darabot gyalogolni kell, hä ki akarunk jutni az áru­házba, holott a fent emlí­tett helyen kiépített megál­ló van, tehát nem jelentene gondot, hogy itt is felszáll­hassanak az utasok. B. G.-né Nyíregyháza TÜRÓ RUDI Unokáim kedvence ez az édesség, amit mindig az Ungvár sétány 3. alatt lévő boltban szoktunk megvásá­rolni. Március 22-én azon­ban kellemetlen meglepetés­ben volt részünk: a máté­szalkai tejüzem Túró Rudija valamely ismeretlen okból szokásos méretének felére zsugorodott. Ára azonban megtartotta eredeti nagysá­gát, holott szerintem az vol­na a méltányos, hogy a nem Kisvárda egyik legforgal­masabb része a Kossuth ut­ca. Mégis hiába kérjük, hogy a gyerekek biztonsága érde­kében jelöljenek ki gyalo­gos átkelőhelyet a Kodály Zoltán Általános Iskola előtt — írta levelében egy város­lakó. Minderről Zebra cím­mel olvashattunk a március 13-i Fórumban; most az ille­tékestől kapott választ közöl­jük. A Kossuth utca forgalma valóban jelentősen megnőtt, mert a Dimitrov út átépítése miatt a járművek nagy ré­sze ezen az útvonalon köz­lekedik. A Dimitrov út vár­hatóan az év közepére kapja meg új burkolatát, és akkor a buszmegállóhelyek is vissza­kerülnek eredeti helyükre. A Kodály Zoltán Általános Iskola előtt mindkét irány­ban a gyermekekre figyel­meztető közúti jelzőtábla van. A kijelölt gyalogátkelő­hely megvilágításának tervét 1984 novemberében rendel­tük meg a TITÁSZ-tól. A ki­viteli tervet a nyíregyházi Mélyépítés-tervező GMK ké­szíti. A tervek alapján kap­juk majd meg az engedélyt a megyei tanácstól, és csak ennek birtokában kerülhet sor a kivitelezésre, várhatóan még 1985 első felében. Kisvárdai Városi Tanács V. B. városgazdálkodási osztály (A Zebra című írás máso­dik részében azt kérdezték a kisvárdaiak, hogy mikor te-, lepítik ki a város központjá­ból a buszmegállókat. A Vor Ián Vállalattól kapott tájé­koztatás szerint ezeket a megállóhelyeket az utasok érdekében és a forgalombiz­tonsági szempontoknak meg­felelően alakították ki, és egyelőre nem terveznek vál­toztatást.) FÁT ÜLTETNEK A Kelet-Magyarország már­cius 11 —i számában jelent meg a Csak felháborodunk című írás. Szerzője afölött háborgott, hogy (mint kide­rült) egy gépkocsi kidöntött egy szép fácskát. Az esetnek szemtanúja is akadt, aki fel­jegyezte a rendszámot. A gépkocsi szövetkezetün­ké. Köszönettel vettük a fi­gyelmes járókelő észrevételét, de az esetről már tudomá­sunk volt, maga i gépkocsi- vezető jelentette. Természe­tesen nem szándékosan törte ki a facsemetét. Az ügyben a szükséges intézkedést meg­tesszük: amint az időjárás engedi, új • fát ültetünk. Nyíregyháza és Vidéke ÁFÉSZ (Sajnos gyakori eset, hógy véletlenül, netán vandál mó­don derékba törnek, esetleg szükségből kivágnak egy-egy fát. A természet még oly fa­natikus szerelmeseinek sem lehetne egy szavuk sem, ha mindegyik fa helyett ilyen gyorsan ültetnének újat. De az ilyen szándék ma még rit­kább, mint a lakótelep be­tonjának szabadon hagyott négyszögében bántatlanul fává cseperedő csemete ...) Kártalanítás kisajátításért; bérlik és bérbeadék Veress Sándor demecseri olvasónk 1978-ban testvéré­vel közösen örökölt egy zártkerti ingatlant. Testvére a saját ingatlanrészét unokájának ajándékozta, olvasónk pedig ezer forintért eladta, szintén testvére unokájának. A közelmúltban az örökölt ingatlant kisajátították. A tár­gyaláson kiderült, hogy a korábbi tulajdonváltozást az in­gatlannyilvántartásban nem vezették át: még mindig ol­vasónk és bátyja szerepel tulajdonosként. Levélírónk sze­retné tudni, hogy a kártalanítási összegből — amely nyil­ván több ma már, mint két éve volt — kaphat-e további összeget, mert véleménye szerint annak idején áron alul adta el az ingatlant. Az érvényben lévő kisajátítási rendelet alapján az ingatlanok forgalmi értékét a megelőző öt év ingatlanfor­galmi adatai alapján állapítják meg, de legnagyobb súly- lyal az előző két év adatait veszik figyelembe. Kártalaní­tásra az ingatlan bejegyzett tulajdonosa jogosult,' kivéve, ha vita merül fel a tulajdonos mivoltával kapcsolatban. Olvasónk — saját bevallása szerint — eladta ingatlanát, de az adásvételi szerződést, ha egyáltalán írásban készí­tették, valószínűleg nem küldték el az Illetékhivatalhoz (illeték kiszabása végett), így azt a Földhivatalnál sem je­gyezték be. Ilyen esetekben, amikor ún. „telekkönyvön kívüli tulajdonos” van, bírósági letétbe helyezik a kárta­lanítási összeget mindaddig, amíg a bíróság nem dönt az előzőleg kötött adásvételi szerződés érvényességéről. Amennyiben azonban az érdekeltek a tárgyaláson egy­más között megegyeznek, nincs akadálya az összeg kifi­zetésének. , Párosi Dezső nyíregyházi lakos eltartási szerződést kötött egy olyan személlyel, akinek tanácsi bérlakása volt. Az eltartott halála után levélírónkat kétszeres használat­bavételi díj kifizetésére kötelezték. Kérdése az, hogy a fizetendő összeg fejében igényt tarthat-e arra, hogy a bér­beadó (az IKSZV) rendbe tegye a neki kiutalt lakast. A fizetendő lakás-használatbevételi díj mértéke függ az eltartó vagyoni, jövedelmi viszonyaitól és attól, mennyi ideig lakott együtt az eltartottal. Ha az eltartó több mint 5 évig gondoskodott eltartottjáról, nem kell -lakás-haszná­latbavételi díjat fizetnie. Ha egy éven túl laktak együtt, de az eltartó nem jogosult tanácsi bérlakásra, akkor két­szeres, ha jogosult, akkor egyszeres használatbavételi di­jat kell fizetnie. Ha az eltartott egy éven belül meghal, akkor az eltartó csak jóhiszemű, jogcím nélküli lakáshasz- nálónak minősül, és az ezekre megállapított fizetési köte- lezettségek vállalása esetén lesz bérlője a lakásnak A bérleti jogviszony folytatója az előző bérlő után változatlan feltételekkel lakik a lakásban, tehát csak olyan javításokat kérhet a bérbeadótól, amit a jogszabály előír. Ezek- az épület központi berendezéseinek, a közös helyi­ségeknek a karbantartása, a közterületre néző ablakok festése, az elektromos vezetékek felújítása. A bérlő köte­les viszont gondoskodni a lakás hideg-meleg burkolatának javításáról, védőkezeléséről, az ajtók, ablakok festéséről, a tisztántartásról, a berendezések rendben tartásáról, az elektromos vezetékek és az érintésvédelmi rendszer la­kásban lévő szakaszán keletkezett hibáinak megjavítása- ról, a kapcsolók és csatlakozók cseréjéről. Olvasónk tehát — függetlenül a tartási szerződésben foglaltaktól — csak az előbbiek szerint kérhet javítást a bérbeadótól. „ , Dr. Kovács Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom