Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-27 / 72. szám
1985. március 27. Kelet-Magyarország 5 Tisza László: Mozgósítjuk tartalékainkat, kamatoztatjuk a segítséget Oláh István: Honvédelmi politikánk i nternaciona lista Tisztelt kongresszus! A Szabolcs-Szatmár megyei pártértekezlet a legszo- rítóbb gondként és egyben megoldandó feladatként a foglalkoztatást, a megye mezőgazdasága jövedelemtermelő képességének növelését, az iparszerkezet korszerűsítését és a települések — elsősorban a kistelepülések — ellátási szintjének javítását fogalmazta meg. Meghatározta ezekben a saját feladatainkat, hogy tartalékaink feltárásával is többet kell tennünk a gyorsabb fejlődésünkért. Ugyanakkor hangsúlyoztuk, hogy a megye továbbra is számít és nem nélkülözheti az ország megkülönböztetett figyelmét és segítségét. A Központi Bizottság beszámolójában azt kerestem — és jó érzés elmondani, hogy megtaláltam —, amely a fenti feladatok megoldásában is segítséget jelent. Mint minden területre, így egy megyére vonatkozóan is a legátfogóbb minőségi mutató, hogy az mennyire képes népességét megtartani, milyen perspektívát nyújthat az ott élő emberek számára. Megyénk is élvezte a 70-es évek viszonylag magas növekedési ütemét. Javult az infrastrukturális ellátás, fejlődött az intézményhálózat és főleg növekedett a foglalkoztatás. Ezek eredményeként megállt a népességcsökkenés, sőt 21 ezerrel nőtt a lakónépesség száma. A 80-as évek országos gondjai természetesén megyénkben is éreztették hatásukat, de a központi támogatás és a megye lakosságának növekvő erőfeszítése az életkörülményekben továbbfejlődést eredményezett. Jelentős feszültség keletkezett azonban a foglalkoztatásban. Ezen belül is legnagyobb gondunk, hogy az iskolából kikerülő munkaképes korú fiatalokat nem tudjuk munkához juttatni. Sajnos ismét 2—3 ezerrel csökken évente a megye lakónépessége. Ezért olvastam örömmel a Központi Bizottság beszámolójában, hogy a VII. ötéves tervnek az élénkülő gazdasági fejlődés programjának kell lenni. A termőalapok bővítésének programja feltételt teremthet a megyében meglévő szabad munkaerő foglalkoztatására is. Tisztelt kongresszus! Pártunk 1957 óta folytatott terület- és településfejlesztő politikája bevált és az utóbbi években is jelentős fejlődést eredményezett. Segítette az arányosabb fejlesztést, de a térségek közötti szintkülönbségeket kevésbé mérsékelte. Megyénk — és úgy hiszem, hogy az ország néhány más területe is — számos sajátos gonddal küszködik. A tanácsi fejlesztési pénzek csökkenése legnagyobb mértékben a lakásépítésre hatott. A bérlakások aránya a tízszázalékos határ alá csökkent, amit a magánerős lakásépítés növelésével nem tudunk ellensúlyozni. Különösen nehéz helyzetbe kerültünk a jelentős anyagi gondokkal küzdők, elsősorban a fiatal házasok és nagycsaládosok lakáshoz juttatása területén. Nagy örömünk, hogy már 125 településünk kap vezetékes vizet — a fejlesztés zöme önerőből történt —, de még így is száz településünk vár egészséges 'ivóvízre. Az országosnál jó- vak nagyobb születési arányszám miatt, a feszítő középfokú oktatási helyzet mellett, nálunk még az általános iskolai tantermek építése iránt is nagy az igény. Sok kórházi ágyat teremtettünk, éppen most adjuk át a 450 ágyas kórházat, de a tízezer lakosra jutó ágyszám így is csupán kétharmada, a Tisza László tízezer lakosra jutó orvosi létszám csak mintegy fele az országos átlagnak. ötéves tervünk fő céljait csak úgy tudjuk megvalósítani, hogy fejlesztési tartalékainkat kimerítettük, a helyi erőforrásokat maximálisan igénybe vettük. Jó érzés itt is elmondani, hogy a szabolcsi emberek kiemelkedő mértékben járulnak hozzá településeik fejlesztéséhez. Az eddig megvalósult beruházásokban közel 30 százalékos a magánerő részesedése, amely az országos aránynak mintegy kétszerese. Különösen magas a társadalmi hozzájárulás a lakásépítésben, a közműfejlesztésben, az útépítésben, az óvodai és általános iskolai fejlesztésben. Mély ellentmondás, hogy a legalacsonyabb jövedelmi szintű szabolcs-szatmári lakosság a településfejlesztésre a legtöbbet áldoz a megyék között, az egy főre jutó tanácsi fejlesztési alapot tekintve viszont ez a megye a legkevesebbel részesülők közé tartozik. Magyarázat a jelentős lakossági beruházásra ; nálunk a lakossági hitel 33 százalékkal haladja meg a betét összegét. (Országosan 18 százalékkal a betét a hitelösszeget.) Ez azt jelenti, hogy egy kereső — akire több eltartott jut az országostól — évente 6500 forint törlesztési kötelezettséget visel. Ezért jelentett biztatást számunkra az Irányelvek egy mondata, amely szerint a településfejlesztés terheinek viselésében mutatkozó különbségeket mérsékelni kell. A megye népének nagy erőfeszítései ellenére az ellátottsági szintkülönbségek több területen nem csökkentek. Ezért is üdvözöljük kétszeresen a Központi Bizottság beszámolójának e mondatát: „A jövőben a hosszú távra kialakított terület- és településfejlesztési követelményeknek. megfelelően olyan gyakorlatot kell folytatni, amely kedvező feltételeket teremt a területi aránytalanságok mérsékléséhez.” Tisztelt pártkongresszus! Ismerve a népgazdaság helyzetét, tudjuk, rövid távon nem várható a gondok megoldása. Ezért — a ki- egyenlítés politikája alapján az országban, de egy-egy megyében is — a legnagyobb feszültséget jelentő társadalmi kérdések megoldására indokolt helyezni a súlyt. Ezt figyelembe véve kell meghozni döntéseiket a területi, helyi testületeknek is. Nekünk tanácsi területen dolgozóknak meg kell találni saját feladatainkat. Erősítenünk szükséges a tanácsi testületi munkát, meg kell teremteni a testületek valódi önállóságát a döntéshozatalban. De ehhez szükséges, hogy a központi szervek is jobban törekedjenek a döntéshozatal feltételeinek megteremtésére. Rendkívüli jelentősége van és lesz a jövőben annaik, hogy a megnövekedett tanácsi önállósággal miiként tud élni a helyi lakosság, és a testületek. Ezért is tulajdonítunk nagy fontosssá- got a tanácstagi választásoknak. A lakossággal való párbeszéd során a kongresszusi határozatok megvalósítását i tartjuk a legfontosabbnak. Ezzel együttjár, hogy a település népe olyan embereket találjon és válasszon meg, akik a legrátermettebbek, a legvonzóbban, legokosabban képviselik a politikát és képesek mozgósítani minden fellelhető tartalék föltárására és hasznosítására. De az is szükséges, hogy a jelenleginél kapjon nagyobb rangot a tanácstagi munka. Eltökélt szándékunk, hogy a jó döntéshez nélkülözhetetlen személyi feltételeket megteremtsük, hogy elősegítsük az eszközök jobb és célszerűbb felhasználását, hogy mindenki ügyévé váljék a terület- és településfejlesztés. A tanácsok új, önálló gazdálkodása — egy kísérleti számítás alapján is — előnyösnek ígérkezik. (Reméljük, lesz is miből gazdálkodni.) Csakhogy ez sem megy önmagától. Az új gazdálkodási rendszer újfajta gondolkodást igényel. Fel kell készítenünk a helyi tanácsokat arra, hogy a jövőben is elsőrendű fejlesztési forrás a saját lehetőségeink megtalálása, saját tartalékaink mozgósítása. És ha ezeket megtaláltuk, ükkor nagyobb a jogunk igényelni további központi segítséget a jövedelem- szerzési és -ellátási feltételeink javításához. Tisztelt kongresszus! A jövő feladatai nagyobb szervező munkát és felelősséget jelentenek számunkra is, de meggyőződéssel vallom, ezáltal fokozódik a lakosság aktivitása. És — egyetértek a beszámolóval — mindez nemcsak az eszközök célszerűbb felhasználását, hanem a terület- és településfejlesztés közüggyé tételét is elősegíti. Vallom, hogy ezek alapján mér a VII. ötéves tervben tovább erősödik községeink népességmegtartó képessége és a hozzánk hasonló térségekkel együtt javulnak megyénk lakosságának életkö. rülményei is. Felszólalása végén elmondta: — Grigorij Romanov elvtárs szólt a szovjet—magyar barátság erősödéséről. Ehhez szeretném hozzátenni: a mi határ menti megyénkben a magyar—szovjet barátság már a hétköznapi életünk szerves részévé vált. Ezt mutatja többek között az is, hogy záhonyi vasutasok a szovjet és a csehszlovák vasutasokkal együtt munkával köszöntötték pártunk kongresszusát. Oláh István vezérezredes, honvédelmi miniszter, a Magyar Néphadsereg küldötte bevezetőben elmondotta: — A kommunisták a hadseregben is nagy felelősséggel vitatták meg az előző kongresszus óta végzett munkát. Jó érzéssel állapíthattuk meg, hogy a hadseregben erős, jelentős politikai befolyású pártszervezetek dolgoznak, amelyek eredményesen töltik be szerepüket. A kommunista katonák meggyőződéssel támogatják a párt politikáját. A felszólaló a továbbiakban rámutatott: ma, amikor a katonai erőfeszítések és lépések szinte meghatározói a nemzetközi helyzetnek, a honvédelem ügye, a védelem helyzete a párt politikájának is fontos része. Honvédelmi politikánk huzamos idő óta kiegyensúlyozott, reális, megalapozott, amelyet társadalmunkban széles körben megértettek és magukévá tettek a dolgozó emberek. Ennek tudható be, hogy az állampolgárok túlnyomó többsége eleget tesz honvédelmi kötelezettségeinek; a párt-, állami és gazdálkodó szervezetek aktív, hozzáértő részesei az ország védelmi erőfeszítéseinek. Ezután arról szólt, hogy békénk, biztonságunk oltalmazása, a haza, szocialista rendünk védelme, legnemzetibb ügyünk, széles értelemben az ország egészének, valamennyi állampolgárának senki másra át nem ruházható kötelezettsége. — Ugyanakkor honvédelSzabó István, a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke, Hajdú-Bihar megye küldötte rámutatott, hogy a magyar mezőgazdaság egyes részterületeken — így például a gabonatermesztésben, az energiagazdálkodásban — intenzív fejlődést ért el, és igényes összehasonlításokat is kiáll. Sikeres a legfejlettebb külföldi és hazai technikára alapozott gabonaprogram, és más fontos részterületeken is évről évre növekvő, nem ritkán minőségileg új követelményeknek tett eleget a mezőgazdaság. Az elvonások növelésének hatására a terhek tovább nagyobbodtak. Mezőgazdaságunk először találta magát szembe számottevő értékesítési nehézségekkel, melyeknek hatásait államunk nagyobb részben ellensúlyozta, de egy kisebb részüket rfiár mi politikánk sarkalatos tétele — mondotta —, hogy hazánk védelmének ügyét, feladatait a Varsói Szerződés szövetségi rendszerében, a testvéri szocialista országok hadseregeivel szoros egységben lehet és kell megoldanunk. Honvédelmi politikánk tehát internacionalista, elkötelezett politika, amelynek kezdettől fogva szilárd tartópillére a magyar —szovjet barátság és a Varsói Szerződés szervezetéhez való tartozás, a szövetségben vállalt kötelezettségek hiánytalan és jó szellemű teljesítése. A ránk kényszerített fegyverkezési versenyről ezután a következőket állapította meg: — A magyar nép, egész közvéleményünk bizonyos lehet abban, hogy mi, a Magyar Néphadsereg katonái éppúgy érdekeltek vagyunk a fegyverkezési verseny korlátozásában, a béke intézményes garanciáinak kiépítésében, a tárgyalások sikerében, mint hazánkban bárki más. Történelmi tapasztalataink és a józan ész azt követeli a szocializmust építő népektől, hogy őrizzük meg az utóbbi évtizedekben létrejött katonai erőegyensúlyt a két szemben álló tömb között — mondotta Oláh István. A Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői, s azon belül a szovjet nép óriási áldozatvállalása a Szovjetunió hatalmas gazdasági, tudományos és katonai potenciálja volt és marad a fő tényezője az esztelen és féktelen imperialista fegyverkezés ellensúlyozásának. A magyar nép a tőle elvárható reális mértékben járul hozzá a Varsói Szerződés egyesített katonai erejéhez, rajta keresztül a mindenkori erőegyensúlyhoz. A felszólaló ezután arról beszélt, hogy egész társadalmunkat foglalkoztató kérdés a felnövekvő nemzedék szocialista szellemű nevelése, s ebben mindienkor fontos szerep hárul a hadseregre. E feladatnak a hadsereg parancsnoki állománya, politikai munkatársai, a kommunisták az elmúlt években is felelősséggel tettek eleget. Majd rátért arra, hogy a katonák huzamos idő óta dolgoznak a nagy népgazdasági beruházásokon, részesei a lakásépítési program megvalósításának, a közlekedés fejlesztésének. Sokat dolgoznak a mezőgazdasági munkacsúcsok idején, jelentős társadalmi értéket hoznak létre. Közvéleményünk megbecsüli, számon tartja a gyakran éjt nappallá tevő szolgálatot és munkát — mondotta. A jövőről szólva kijelentette: — A következő időszakban — szövetségeseinkkel összehangoltan és a körülmények figyelembevételével — tovább folytatjuk a néphadsereg fegyverzetének, felszerelésének, a hozzá kapcsolódó infrastruktúrának a fejlesztését, a szervezeti korszerűsítést. A jövőben még nagyobv hangsúlyt adunk az emberi tényezőknek. Ennek pedig döntő feltétele, hogy néphadseregünk mindenkor s minden tekintetben rátermett és felkészült hivatásos állománnyal rendelkezzen. 16 nyelvű Magyarország Növelhető mezőgazdaságunk jövedelemtermő képessége H étfő délelőtt óta tizenhat nyelven szól a világhoz az ország: az MSZMP XIII. kongresz- szusát ennyiféle nyelven sugározza a tolmácsgárda. Tizenhárom fülkében cserél nyelvet a gondolat. A beszédeket ezekben a tolmácsfülkékben ültetik át a magyarul nem értő, de Magyarország iránt érdeklődők százmilliói nyelvére. Méghozzá azonnal, hiszen mind a tizenhárom nyelven szinkrontolmácsok fordítanak. Az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának részéről Magyar Lászlóné irányítja a csapatot: Valamennyien magyar állampolgárok — mondja. — Nincs közöttük úgynevezett nyelvzseni, aki tucatnyi nyelven tud. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a negyedik, ötödik nyelvet általában már nem lehet tökéletesen megtanulni. A legtöbb munkatársunk egy-három nyelven tolmácsol, de azon szinkrongyorsasággal és egymást váltva. — Végül is tizenhárom vagy tizenhat nyelven szól a világhoz a magyar pártkongresz- szus? — Tizenhaton! A magyaron kivül tizenhárom nyelven: oroszul, németül, angolul, franciául, spanyolul, bolgárul, csehül, lengyelül, románul, vietnámiul, szerb-horvátul, továbbá portugálul és olaszul továbbítjuk a kongresszus szövegét. Ezenkívül két kisegítőt kaptunk két követségtől, így koreaira és Kambodzsa khmer nyelvére is lefordítják. Ez összesen tizenhat nyelv. — A világ milyen tájaira jut így -el a tájékoztatás Magyar- országról? — Európában a legtávolabbi ország Portugália, az újvilágban Kuba, ' frikában Madagaszkár, Mo. tnbik, Angola, Ázsiában Korea, Vietnam. a gazdaságoknak kellett elviselniük. Az elmúlt öt év növekvő követelményei terhelési próbának is tekinthetők — hangsúlyozta a TOT elnöke. — Ezt a szövetkezeti parasztság — értékelve a . jó politikai légkört, hasznosítva a háztáji többletmunka lehetőségeit — kitűnően, mezőgazda- sági üzemeink és azok vezetői azonban már változó színvonalon, nagy többségében azért megfelelően állták ki és viselték el. Ez is igazolja, hogy agrár- és a szövetkezetpolitikánk teljesen egybevág a parasztságunk érdekeivel. Pártunk politikájában megfelelő helyet, észszerű távlatokat kapott mezőgazdaságunk, termelőszövetkezeti mozgalmunk is. Hasznos az a gyakorlat — hangoztatta Szabó István —, hogy a szövetkezetek önállóan és mindenekelőtt saját felelősségükre gazdálkodnak, szervezik a háztáji és a kisegítő gazdaságok tevékenységét, egyre kevesebb kötöttséggel alakíthatják az érdekeltségi viszonyaikat. Erősíthetik a szövetkezés lényegéhez tartozó elemeket, tagjaik vagyoni hozzájárulását és közreműködését, a kölcsönös támogatást. A termelőszövetkezetek fejlődése igazolja azt is, hogy a közgazdasági eszközökkel történő szabályozás, a piaci viszonyok ésszerű mértékű kifejlesztése jelentős alkotó erőket szabadít fel és hasznosít. Az elmúlt öt esztendő arra is megtanított bennünket, hogy hazánk természeti adottságai még a mi színvonalunkon álló mezőgazdaságnak is hozhatnak meglepetést. A két aszályos esztendőre gondolok — folytatta —, amely felhívta a figyelmet mezőgazdaságunk érzékenységére, nehezítette jól megválasztott programjaink teljesítését. Ez az aszály tovább növelte a termelőszövetkezetek differenciáltságából eredő gondokat. Napjainkban a termelőszövetkezetek egyharmada gazdaságosan hasznosítja a technikát, jól kamatoztatja erőforrásait, jövedelemtermelésük viszonylag stabil. A középső harmad megrázkódtatások nélkül, de látványos eredmények híján küzd a fel- jebbjutásért, illetve az alsó harmadba való lecsúszás ellen. Nagyüzemeink kisebbik része mintegy 300—350 gazdaság — a megkülönböztetett állami támogatás ellenére is — részben a gyenge termőhelyek, részben az aszály következtében nehéz helyzetbe került. Ebből többségük nem képes önerővel kikerülni. E termelőszövetkezetek sorsának megkülönböztetett kezelése saját erőfeszítéseiken túlmenően azért is indokolt, mert gazdálkodásuk sikere vagy kudarca szorosan összefügg az ott élők sorsának javításával. A kérdések kérdése a mezőgazdaságban is a jövedelemtermelő képesség. Én is azt vallom — állapította meg —, hogy ez a lehetségesnél és a szükségesnél egyaránt kisebb. Ez alól a jó adottságú és a jól működő gazdaságok sem kivételeik. Sőt, a mozgósítható tartalékok és a lehetőségek nagy része gyakran épp ott összpontosul, ahol jó a föld, vastag a humusz, és ahol „menetrendszerűen” beköszönt az elismerés. — Mint termelőszövetkezeti elnök hiszem azt, hogy a mi agrárpolitikánkkal a mezőgazdasági ágazat jövedelemtermő képessége növelhető. Ehhez olyan gazdasági, szabályozási, műszaki fejlesztési és piaci feltételek szükségesek, amelyek normatív alapon, a gazdálkodás minden résztvevőjét a teljesítmények, az eredmények növelésére ösztönzik — hangsúlyozta Szabó István. Szabó István:
