Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-20 / 66. szám

1985. március 20. Kelet-Magyarország 3 rjjEGYZETt Társaság a levelesért Kevesen tudják talán, hogy létezik egy csendben munkálkodó, ám annál tar­talmasabb eredményeket elérő társaság megyénk­ben. Tizenhat évvel ezelőtt alakították meg Szabolcs- Szatmárban, a területi szer­vezetek között elsőként a Magyar Pedagógiai Társa­ság megyei tagozatát._ Még a pedagógusok közül is so­kan alig tudnak erről a létszámában kicsi, száznál alig több embert magában foglaló közösségről. Mi a dolguk? Kik a tagjai? Kik lehetnek egyáltalán a tag­jai? Milyen hasznot hoz a köznek, az egyénnek a társaság léte? A pedagógiai közgondol­kodást és a megújulást sze­retnék ébren tartani, ser­kenteni. Egyaránt figyel­nek a neveléstörténet jeles évfordulóira és a ma köz­oktatásának égető gondjai­ra, a tananyagcsökkentéstől az iskola és a család kap­csolatáig. Három munkabi­zottságot alakítottak. Az általános pedagógiai mun­kabizottság a nevelés-okta­tás elméleti kérdéseivel foglalkozik, segíti a tovább­képzést, az ismeretterjesz­tést, támogatja a pedagógiai publikációt és az egyéb ne­velési jellegű fórumokat. A módszertani munkabizott­ság szakmódszertani kérdé­sek, tantárgypedagógiai problémák, a módszertani kultúra csiszolásán fárado­zik. A harmadik mun­kabizottságuk az isko­lák szervezési, vezetési dolgaival foglalkozik, szor­galmazza és gondozza az iskola- és tantárgytörténeti kutatásokat. S___________________________ Nem egy elkülönült, el- méletieskedő, tudományos­kodó társaságról van tehát szó, hanem zömében gya­korló pedagógusokról — a legkülönbözőbb iskolatípu­sokból — akik arra szö­vetkeztek, hogy főként sza­bad idejükben közreadják kutatásaik eredményeit, részt kérjenek országos tantervi, oktatási és neve­lési változások kidolgozásá­ból. A közoktatás korszerűsí­téséhez a megyei tagozat is elkészítette az elmúlt évben a tananyagcsökken­tési javaslatait, számos idő­szerű nevelési és oktatási témakört vizsgált meg, töb­bek között olyanokat, mint az önképzés és önállóság a főiskolai tanárjelöltek ne­velésében, vagy a gyakorla­ti képzés funkciója a hiva­tásra nevelésben. Foglal­koztak a tanulói ismeret- szerzés logikai és lélektani problémáival, az ifjúsági szervezetek önkormányza­ti képességével, a gyermek- védelemmel és így tovább. Külön is figyelemre méltó, hogy a megyei tagozat fel­karolja és bátorítja a me­gye egykori nagy pedagó­gus egyéniségei életútjának feldolgozását. Kitekintés, a saját érté­kek feltárása, a megújulá­si kedv erősítése, a hazai és külföldi pedagógiai iro­dalommal való lépéstartás — és hasznosítás. Ezekben foglalható össze a társaság megyei tevékenysége. A nevelésért dolgoznak, a ne­velők önbecsülését erősí­tik. Bárkit szívesen látnak maguk között, aki ezt sze­retné segíteni. P. G. A csengeri Lenin Tsz-ben kísérletképpen az egyik MTZ—80-as traktorra turbót szerelnek, amely megnöveli a gép erejét. Az MTZ-turbót szervestárgya-kiszóró pótkocsival „vetik” munkába, ahogy az idő engedi. (Elek Emil felvétele) A profiltisztítás jegyében a Taurus nyíregyházi gyá­ra is folyamatosan meg­szünteti az elavult, korsze­rűtlen termékek gyártását. A napokban két helyen, a régi szőnyegüzemben és a kerékpárköpeny üzemben történnek nagy változások. A régi szőnyegüzem helyén megkezdődött a korábbi gé­pek leszerelését követően az abroncs peremkarika gyártósorának telepítése. A munkákat a helyi tmk-sok végzik angol szerelő veze­tésével. Várhatóan március­ban már megkezdődik a próbaüzem, s áprilisban üzemszerűen termelnek a berendezések. Az angol NS- gépsor a teljes felfutás után naponta 500 Budapesten gyártandó tömlő nélküli ab­roncshoz fogja majd bizto­sítani a peremkarikát. A kerékpárköpeny-üzem- ben kisebb mennyiségben még folyik a kerékpárkö­penyek gyártása, de már a szakemberek szerelik a sze­mélyabroncs újrafutózó és a targoncaköpeny gyártó gépeket. Az olasz Marago- ni-cégtől vásárolt berende­Séta S étáltatják az őszön már iskolába me­nőket. Valamely teljesen felesleges dol­gok miatt kellett lemen­nem a postára — távirat, képeslapok vásárlása —, mondom, teljesen felesle­gesnek tűnt az út, ámde! Ámde hazafelé menet szemben jön velem egy csoport gyerek, még innen az iskolás koron. — Hová mentek? — Hát most sétálunk, ebéd előtt. — S mi lesz az ebéd, tudjátok már? — Valami leves, meg hús, meg tészta is. Velünk jössz? — A. — Kérd. meg az óvóné­nit, hogy jöhess velünk, jó? — Mem mehetek, vár anyám. — Akkor is gyere. — Jó, majd elkérezke- dem. — Neked is kell kérez- kedni? Hát te öreg bácsi vagy már, nem? — De. — Mi várunk ám! Részemről rendben is lenne, de otthon hagyha­tom-e egyedül mamát? Ifjú1 és öreg egyszerre. Nehéz ez. Galambos Lajos Acélszürkében — Megyénk egyik fontos üzeme a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár. Az elmúlt évben is több mint 3 milliárd forint értéket termeltek a megye határán fekvő, egyenle­tesen fejlődő üzemben. Teljesen új, avatás előtt álló épület magasodik a gyárudvar peremén, újabb csőrendszerek „há­lója” feszül a közelében. A futószalagok végén fehérköpe­nyes asszonyok csomagolnak, címkéznek, s útra kél innen a nyugtató Amerikába, a maláriaellenes gyógyszer a tró­pusokra, a növényvédő szer a Szovjetunióba ... Patikatiszta környezetben, szigorú rendben dolgoznak a tiszavasváriaik. A gyár kol­lektívája nemrég elismerést kapott a munkásőrség orszá­gos parancsnokától. A hosszabb ideje tartó jó együttműködés és a munkás- őrszolgálat segítése elisme­réseképpen az országos pa­rancsnok oklevelet és emlék­plakettet adományozott a gyár dolgozóinak. Munkás­kollektíváknak, nagyobbrészt lányoknak, asszonyoknak szól az elismerés. S persze azok­nak is, akik a munkát szer­vezik, irányítják. Nem keve­sebb, mint százötven, egye­temet vagy főiskolát végzett szakember dolgozik a gyár­ban. Milyen is itt konkrétan az együttműködés az acél­szürke egyenruhában szolgá­latot teljesítő munkásőrök és a „civilek” között? A gazda­sági, a politikai és a kikép­zési eredmények azt mutat­ják, jó. Balogh Mihály raktárve­zető, munkásőr szakaszpa­rancsnok : — Jó a légkör a munkás- őrök körül. A mellettünk dolgozók megértik, hogy szükség van a munkásőrök tevékenységére. Ha jó mun­kahelyi légkörből megyünk el, jobbak lehetnek a kikép­zési eredmények. Az elmúlt években sorozatban három­szor voltunk a század leg­jobb szakasza, tavalyelőtt az egység legjobb szakasza cí­met is elnyertük. Gépkocsit, helyiséget kapunk minden munkásőr rendezvényre. A gyár évekig támogatta a kas­sai milicistákkal kialakított együttműködésünket, ehhez a jövőben is támogatást kap­hatunk. Májer Gyula, a villamos­üzem vezetője, beosztott munkásőr: — Az önkéntes testületben tapasztalt jó szellemet a munkahelyünkre is magunk­kal hozzuk. A munkások se­gítenek bennünket, a vezetők úgy szervezik a munkát, hogy szolgálatunk alatt ne le­gyen fennakadás. Az előre tervezett munkásőr-foglalko- zások idejére különösen jól megszervezik a helyettesíté­sünket. Bodák János személyzeti és oktatási vezető, a század szol­gálatvezetője : — Általában előre terve­zetten megyünk el szolgálat­ba, gyakorlatra. Így a közép­vezetők meg tudják szervez­ni a biztonságos termelést nélkülünk is. A gyári kol­lektíva kedvezően befolyá­solja hangulatunkat, ennek is köszönhető, hogy alegysé­günk tagjai régi, stabil mun­kásőrök. Mándoki István, a gyár igazgatója: — Személyes jó kapcsola­tokkal is kötődnek egymás­hoz nem munkásőrök és TISZTÁBB PROFIL zésekkel nemcsak a futófe­lületet, hanem peremtől pe­remig futózzák újra a sze­mélygépkocsi-abroncsokat. Ennek az üzemnek a ter­melése a tervek szerint idén nyár végén indul, s évente 100 ezer újrafutózott abroncsot és 50 ezer tar­goncaköpenyt készítenek. Közös vonás mindkét üzemben, hogy az általuk gyártott termékek nemcsak korszerűek, hanem import­kiváltók is. A képen: a régi szőnyegüzemben helyükre kerülnek a peremkarika gyártósor gépei, (gb.) Nyugdíjas állás, biztos kereset. Az idősebbeknek alig­ha kell magyarázni, hogy a vasútról van szó, hiszen a fel- szabadulás előtt jóformán ez a terület nyújtotta az egyet­len igazán biztos kenyeret az országban. — Még a hatvanas évek­ben is válogathattunk a je­lentkezők között — idézi a múltat Kovács Sándor vas­úti főtanácsos, a MÁV nyír­egyházi körzeti üzemfőnök­ség személyzeti és munka­ügyi csoportvezetője. — Oly­annyira, hogy még a legegy­szerűbb munkákra, például kocsitakarításra sem kellett akárkit felvennünk. Csak azokat alkalmaztuk, akik magatartásuk, életformájuk alapján a legalkalmasabbak voltak a vasúti munkára. S hogy hol tartunk most? Ná­lunk ma már a „kilépett” munkakönyvi bejegyzés sem akadály... Csak a nehezét... Kovács Sándor keserű mo­sollyal sorolja tapasztalatait. munkásőrök. Mi vezetők, örülünk annak, hogy a mun­kásőröket politizáló légkör veszi körül. Ez jó hatással van a termelésre, a szocialis­ta brigádmozgalomra. Meg­pályáztuk a Kiváló Vállalat címet, most különösen sokat várunk a brigádmozgalom­tól. Mindenben számítunk a munkásőrök példamutatásá­ra. Zágonyi Dénes üvegműves szakmunkás, munkásőr: — Brigádunk felújítja a kiégett neoncsöveket, s eze­ket különböző célra hasz­nálhatják a laboránsok. A felújításokkal évente 30 ezer forintot takarítunk meg. A 30 ezer forint sok, de gyári szinten csepp a ten­gerben. Borbély Sándor mun- kaverseny-felelős (szintén munkásőr) ezt mondja: — A múlt év nyarán a kongresszus tiszteletére 75 brigáddal vállaltuk, hogy anyagból és energiából 29 millió forintnyit takarítunk meg. Aztán jöttek a plusz- vállalások. Az előzetes szá­mításokból már tudjuk, hogy április 4-ig mintegy 40 mil­lió forint lesz a megtakarí­tásunk. Ebben a megélénkült bri­gádmozgalomban a munkás­őrök előmozdítónak számíta­nak. Nábrádi Lajos Joggal szomorkás, hiszen ő még ahhoz a korosztályhoz tartozik, amely sok tagja egy életre letette a voksát a vas­út mellett. Fiatalon, 1949- ben helyezkedett el a MÁV- nál. Volt mozdonylakatos, mozdonyvezető gyakornok, kocsivizsgáló. Aztán súlyos baleset érte, de továbbra is hű maradt hivatásához. Igaz, már nem dolgozhatott a sí­nek és vasparipák között. Adminisztratív munkakörbe helyezték, úgy jutott el a csoportvezetői székig. — Megvan a magyarázat rá, miért tartunk itt — foly­tatja a gondolatsort a főta­nácsos. — Ma már sok mun­kahely ugyanolyan biztos megélhetést nyújt, mint a vasút. Ráadásul nálunk a hetvenes évek óta nincs kie­melt bérezés. Az emberek manapság inkább a vasutas élet nehezét, mint szépségét látják. Azt, hogy szigorú a fegyelem, hogy a szolgálat nem ismeri a hétvégét és az ünnepeket. Ráadásul sok munkakörben egész évben a szabad ég alatt kell dolgoz­ni. Mindezt alig-alig ellensú­lyozzák a kedvezmények. Csak a mi körzeti üzemfő­nökségünkön több, mint két­száz állás van üresen. Tóth Gézáné csoportveze­tő-helyettes mondja: A létszámhiány miatt kényszerült arra az üzemfő­nökség, hogy kérje a válla­latokat: ahol létszámcsök­kentés van, ott irányítsák a MÁV-hoz a fölösleges mun­kaerőt. Utolsó lehetőség? — A hetvenes évek köze­pétől egyre fogyott nálunk a létszám, egészen 1983-ig — folytatja Kovács Sándor. — Tavaly megállt ez a folya­mat: többen léptek munká­ba, mint amennyien elmen­tek. Nagy gondunk, hogy sok vándormadár próbál ná­lunk szerencsét. Egyesek azért kötnek ki a vasútnál, mert számukra ez az utolsó lehetőség. Szezonális mun­kára, kocsitakarításra kény­telenek vagyunk mindenkit felvenni, aki egyáltalán je­lentkezik. Még a „kilépette­ket” is. De azért ez nem jel­lemző a vasút egészére. Na­gyon sok fiatal kezd nálunk, akik között vannak, akik el­hivatottságból választják ezt a foglalkozást. Mint Juhász Tibor is, aki mezőgazdasági szakközépis­kolai érettségivel a zsebé­ben döntött úgy, hogy vas­utas lesz. — Tanult szakmám nem érdekelt. Érettségi után hó­napokig csellengtem, de nem találtam megfelelő állást. Egy ismerősöm ajánlotta a MÁV-ot, s az ő elbeszélésé­ből nagyon megtetszett ez a munka. Tavaly szeptember­ben azzal a konkrét elképze­léssel jelentkeztem, hogy vasúti szolgálattevő szeret­nék lenni. A bökönyi fiatalember lel­kesen magyarázza, hogy ez a munka sokkal több annál, hogy az ember kijön a pe­ronra és elindítja a vonato­kat. — Feladatom lesz a forga­lom irányítása az állomá­son, s a két szomszédos ál­lomás között: ha minden jól megy júliustól. Addig ta­nulnom kell. Háromból egy vizsgán már sikeresen túl­vagyok, most személypénz­tárosi kiképzésre járok. Szép ösztöndíjat kapok. S ha az utolsó vizsgám is jól sikerül, 5 ezer forintos fizetésre szá­míthatok. Később a vasúti tisztképzőt is szeretném el­végezni. Aki elhivatottságból vá­lasztja ezt a pályát megta­lálhatja a perspektívát a MÁV-nál. Vonatvezetőkre, jegy vizsgálókra, vonatféke- zőkre, mozdonyvezetőkre nagy szükség van. Már nyolc általános iskolai végzettség­gel várnak kocsirendezőket, váltókezelőket, sarusokat. Aki pedig nem sajnálja az időt a tanulásra, idővel vas­úti tisztképzőt, főiskolát, egyetemet is végezhet. Az utánpótlást nem bízzák csak a véletlenre a vasúton: szó­rólapok, személyes beszél­getések útján már az iskola­padból megpróbálják tobo­rozni a fiatalokat. Házi Zsuzsa Egy délelőtt a munkaügyi vezetővel „Hív a vasút, vár a MÁV” Ösztöndíjjal

Next

/
Oldalképek
Tartalom