Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-20 / 66. szám
1985. március 20. Kelet-Magyarország 3 rjjEGYZETt Társaság a levelesért Kevesen tudják talán, hogy létezik egy csendben munkálkodó, ám annál tartalmasabb eredményeket elérő társaság megyénkben. Tizenhat évvel ezelőtt alakították meg Szabolcs- Szatmárban, a területi szervezetek között elsőként a Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozatát._ Még a pedagógusok közül is sokan alig tudnak erről a létszámában kicsi, száznál alig több embert magában foglaló közösségről. Mi a dolguk? Kik a tagjai? Kik lehetnek egyáltalán a tagjai? Milyen hasznot hoz a köznek, az egyénnek a társaság léte? A pedagógiai közgondolkodást és a megújulást szeretnék ébren tartani, serkenteni. Egyaránt figyelnek a neveléstörténet jeles évfordulóira és a ma közoktatásának égető gondjaira, a tananyagcsökkentéstől az iskola és a család kapcsolatáig. Három munkabizottságot alakítottak. Az általános pedagógiai munkabizottság a nevelés-oktatás elméleti kérdéseivel foglalkozik, segíti a továbbképzést, az ismeretterjesztést, támogatja a pedagógiai publikációt és az egyéb nevelési jellegű fórumokat. A módszertani munkabizottság szakmódszertani kérdések, tantárgypedagógiai problémák, a módszertani kultúra csiszolásán fáradozik. A harmadik munkabizottságuk az iskolák szervezési, vezetési dolgaival foglalkozik, szorgalmazza és gondozza az iskola- és tantárgytörténeti kutatásokat. S___________________________ Nem egy elkülönült, el- méletieskedő, tudományoskodó társaságról van tehát szó, hanem zömében gyakorló pedagógusokról — a legkülönbözőbb iskolatípusokból — akik arra szövetkeztek, hogy főként szabad idejükben közreadják kutatásaik eredményeit, részt kérjenek országos tantervi, oktatási és nevelési változások kidolgozásából. A közoktatás korszerűsítéséhez a megyei tagozat is elkészítette az elmúlt évben a tananyagcsökkentési javaslatait, számos időszerű nevelési és oktatási témakört vizsgált meg, többek között olyanokat, mint az önképzés és önállóság a főiskolai tanárjelöltek nevelésében, vagy a gyakorlati képzés funkciója a hivatásra nevelésben. Foglalkoztak a tanulói ismeret- szerzés logikai és lélektani problémáival, az ifjúsági szervezetek önkormányzati képességével, a gyermek- védelemmel és így tovább. Külön is figyelemre méltó, hogy a megyei tagozat felkarolja és bátorítja a megye egykori nagy pedagógus egyéniségei életútjának feldolgozását. Kitekintés, a saját értékek feltárása, a megújulási kedv erősítése, a hazai és külföldi pedagógiai irodalommal való lépéstartás — és hasznosítás. Ezekben foglalható össze a társaság megyei tevékenysége. A nevelésért dolgoznak, a nevelők önbecsülését erősítik. Bárkit szívesen látnak maguk között, aki ezt szeretné segíteni. P. G. A csengeri Lenin Tsz-ben kísérletképpen az egyik MTZ—80-as traktorra turbót szerelnek, amely megnöveli a gép erejét. Az MTZ-turbót szervestárgya-kiszóró pótkocsival „vetik” munkába, ahogy az idő engedi. (Elek Emil felvétele) A profiltisztítás jegyében a Taurus nyíregyházi gyára is folyamatosan megszünteti az elavult, korszerűtlen termékek gyártását. A napokban két helyen, a régi szőnyegüzemben és a kerékpárköpeny üzemben történnek nagy változások. A régi szőnyegüzem helyén megkezdődött a korábbi gépek leszerelését követően az abroncs peremkarika gyártósorának telepítése. A munkákat a helyi tmk-sok végzik angol szerelő vezetésével. Várhatóan márciusban már megkezdődik a próbaüzem, s áprilisban üzemszerűen termelnek a berendezések. Az angol NS- gépsor a teljes felfutás után naponta 500 Budapesten gyártandó tömlő nélküli abroncshoz fogja majd biztosítani a peremkarikát. A kerékpárköpeny-üzem- ben kisebb mennyiségben még folyik a kerékpárköpenyek gyártása, de már a szakemberek szerelik a személyabroncs újrafutózó és a targoncaköpeny gyártó gépeket. Az olasz Marago- ni-cégtől vásárolt berendeSéta S étáltatják az őszön már iskolába menőket. Valamely teljesen felesleges dolgok miatt kellett lemennem a postára — távirat, képeslapok vásárlása —, mondom, teljesen feleslegesnek tűnt az út, ámde! Ámde hazafelé menet szemben jön velem egy csoport gyerek, még innen az iskolás koron. — Hová mentek? — Hát most sétálunk, ebéd előtt. — S mi lesz az ebéd, tudjátok már? — Valami leves, meg hús, meg tészta is. Velünk jössz? — A. — Kérd. meg az óvónénit, hogy jöhess velünk, jó? — Mem mehetek, vár anyám. — Akkor is gyere. — Jó, majd elkérezke- dem. — Neked is kell kérez- kedni? Hát te öreg bácsi vagy már, nem? — De. — Mi várunk ám! Részemről rendben is lenne, de otthon hagyhatom-e egyedül mamát? Ifjú1 és öreg egyszerre. Nehéz ez. Galambos Lajos Acélszürkében — Megyénk egyik fontos üzeme a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár. Az elmúlt évben is több mint 3 milliárd forint értéket termeltek a megye határán fekvő, egyenletesen fejlődő üzemben. Teljesen új, avatás előtt álló épület magasodik a gyárudvar peremén, újabb csőrendszerek „hálója” feszül a közelében. A futószalagok végén fehérköpenyes asszonyok csomagolnak, címkéznek, s útra kél innen a nyugtató Amerikába, a maláriaellenes gyógyszer a trópusokra, a növényvédő szer a Szovjetunióba ... Patikatiszta környezetben, szigorú rendben dolgoznak a tiszavasváriaik. A gyár kollektívája nemrég elismerést kapott a munkásőrség országos parancsnokától. A hosszabb ideje tartó jó együttműködés és a munkás- őrszolgálat segítése elismeréseképpen az országos parancsnok oklevelet és emlékplakettet adományozott a gyár dolgozóinak. Munkáskollektíváknak, nagyobbrészt lányoknak, asszonyoknak szól az elismerés. S persze azoknak is, akik a munkát szervezik, irányítják. Nem kevesebb, mint százötven, egyetemet vagy főiskolát végzett szakember dolgozik a gyárban. Milyen is itt konkrétan az együttműködés az acélszürke egyenruhában szolgálatot teljesítő munkásőrök és a „civilek” között? A gazdasági, a politikai és a kiképzési eredmények azt mutatják, jó. Balogh Mihály raktárvezető, munkásőr szakaszparancsnok : — Jó a légkör a munkás- őrök körül. A mellettünk dolgozók megértik, hogy szükség van a munkásőrök tevékenységére. Ha jó munkahelyi légkörből megyünk el, jobbak lehetnek a kiképzési eredmények. Az elmúlt években sorozatban háromszor voltunk a század legjobb szakasza, tavalyelőtt az egység legjobb szakasza címet is elnyertük. Gépkocsit, helyiséget kapunk minden munkásőr rendezvényre. A gyár évekig támogatta a kassai milicistákkal kialakított együttműködésünket, ehhez a jövőben is támogatást kaphatunk. Májer Gyula, a villamosüzem vezetője, beosztott munkásőr: — Az önkéntes testületben tapasztalt jó szellemet a munkahelyünkre is magunkkal hozzuk. A munkások segítenek bennünket, a vezetők úgy szervezik a munkát, hogy szolgálatunk alatt ne legyen fennakadás. Az előre tervezett munkásőr-foglalko- zások idejére különösen jól megszervezik a helyettesítésünket. Bodák János személyzeti és oktatási vezető, a század szolgálatvezetője : — Általában előre tervezetten megyünk el szolgálatba, gyakorlatra. Így a középvezetők meg tudják szervezni a biztonságos termelést nélkülünk is. A gyári kollektíva kedvezően befolyásolja hangulatunkat, ennek is köszönhető, hogy alegységünk tagjai régi, stabil munkásőrök. Mándoki István, a gyár igazgatója: — Személyes jó kapcsolatokkal is kötődnek egymáshoz nem munkásőrök és TISZTÁBB PROFIL zésekkel nemcsak a futófelületet, hanem peremtől peremig futózzák újra a személygépkocsi-abroncsokat. Ennek az üzemnek a termelése a tervek szerint idén nyár végén indul, s évente 100 ezer újrafutózott abroncsot és 50 ezer targoncaköpenyt készítenek. Közös vonás mindkét üzemben, hogy az általuk gyártott termékek nemcsak korszerűek, hanem importkiváltók is. A képen: a régi szőnyegüzemben helyükre kerülnek a peremkarika gyártósor gépei, (gb.) Nyugdíjas állás, biztos kereset. Az idősebbeknek aligha kell magyarázni, hogy a vasútról van szó, hiszen a fel- szabadulás előtt jóformán ez a terület nyújtotta az egyetlen igazán biztos kenyeret az országban. — Még a hatvanas években is válogathattunk a jelentkezők között — idézi a múltat Kovács Sándor vasúti főtanácsos, a MÁV nyíregyházi körzeti üzemfőnökség személyzeti és munkaügyi csoportvezetője. — Olyannyira, hogy még a legegyszerűbb munkákra, például kocsitakarításra sem kellett akárkit felvennünk. Csak azokat alkalmaztuk, akik magatartásuk, életformájuk alapján a legalkalmasabbak voltak a vasúti munkára. S hogy hol tartunk most? Nálunk ma már a „kilépett” munkakönyvi bejegyzés sem akadály... Csak a nehezét... Kovács Sándor keserű mosollyal sorolja tapasztalatait. munkásőrök. Mi vezetők, örülünk annak, hogy a munkásőröket politizáló légkör veszi körül. Ez jó hatással van a termelésre, a szocialista brigádmozgalomra. Megpályáztuk a Kiváló Vállalat címet, most különösen sokat várunk a brigádmozgalomtól. Mindenben számítunk a munkásőrök példamutatására. Zágonyi Dénes üvegműves szakmunkás, munkásőr: — Brigádunk felújítja a kiégett neoncsöveket, s ezeket különböző célra használhatják a laboránsok. A felújításokkal évente 30 ezer forintot takarítunk meg. A 30 ezer forint sok, de gyári szinten csepp a tengerben. Borbély Sándor mun- kaverseny-felelős (szintén munkásőr) ezt mondja: — A múlt év nyarán a kongresszus tiszteletére 75 brigáddal vállaltuk, hogy anyagból és energiából 29 millió forintnyit takarítunk meg. Aztán jöttek a plusz- vállalások. Az előzetes számításokból már tudjuk, hogy április 4-ig mintegy 40 millió forint lesz a megtakarításunk. Ebben a megélénkült brigádmozgalomban a munkásőrök előmozdítónak számítanak. Nábrádi Lajos Joggal szomorkás, hiszen ő még ahhoz a korosztályhoz tartozik, amely sok tagja egy életre letette a voksát a vasút mellett. Fiatalon, 1949- ben helyezkedett el a MÁV- nál. Volt mozdonylakatos, mozdonyvezető gyakornok, kocsivizsgáló. Aztán súlyos baleset érte, de továbbra is hű maradt hivatásához. Igaz, már nem dolgozhatott a sínek és vasparipák között. Adminisztratív munkakörbe helyezték, úgy jutott el a csoportvezetői székig. — Megvan a magyarázat rá, miért tartunk itt — folytatja a gondolatsort a főtanácsos. — Ma már sok munkahely ugyanolyan biztos megélhetést nyújt, mint a vasút. Ráadásul nálunk a hetvenes évek óta nincs kiemelt bérezés. Az emberek manapság inkább a vasutas élet nehezét, mint szépségét látják. Azt, hogy szigorú a fegyelem, hogy a szolgálat nem ismeri a hétvégét és az ünnepeket. Ráadásul sok munkakörben egész évben a szabad ég alatt kell dolgozni. Mindezt alig-alig ellensúlyozzák a kedvezmények. Csak a mi körzeti üzemfőnökségünkön több, mint kétszáz állás van üresen. Tóth Gézáné csoportvezető-helyettes mondja: A létszámhiány miatt kényszerült arra az üzemfőnökség, hogy kérje a vállalatokat: ahol létszámcsökkentés van, ott irányítsák a MÁV-hoz a fölösleges munkaerőt. Utolsó lehetőség? — A hetvenes évek közepétől egyre fogyott nálunk a létszám, egészen 1983-ig — folytatja Kovács Sándor. — Tavaly megállt ez a folyamat: többen léptek munkába, mint amennyien elmentek. Nagy gondunk, hogy sok vándormadár próbál nálunk szerencsét. Egyesek azért kötnek ki a vasútnál, mert számukra ez az utolsó lehetőség. Szezonális munkára, kocsitakarításra kénytelenek vagyunk mindenkit felvenni, aki egyáltalán jelentkezik. Még a „kilépetteket” is. De azért ez nem jellemző a vasút egészére. Nagyon sok fiatal kezd nálunk, akik között vannak, akik elhivatottságból választják ezt a foglalkozást. Mint Juhász Tibor is, aki mezőgazdasági szakközépiskolai érettségivel a zsebében döntött úgy, hogy vasutas lesz. — Tanult szakmám nem érdekelt. Érettségi után hónapokig csellengtem, de nem találtam megfelelő állást. Egy ismerősöm ajánlotta a MÁV-ot, s az ő elbeszéléséből nagyon megtetszett ez a munka. Tavaly szeptemberben azzal a konkrét elképzeléssel jelentkeztem, hogy vasúti szolgálattevő szeretnék lenni. A bökönyi fiatalember lelkesen magyarázza, hogy ez a munka sokkal több annál, hogy az ember kijön a peronra és elindítja a vonatokat. — Feladatom lesz a forgalom irányítása az állomáson, s a két szomszédos állomás között: ha minden jól megy júliustól. Addig tanulnom kell. Háromból egy vizsgán már sikeresen túlvagyok, most személypénztárosi kiképzésre járok. Szép ösztöndíjat kapok. S ha az utolsó vizsgám is jól sikerül, 5 ezer forintos fizetésre számíthatok. Később a vasúti tisztképzőt is szeretném elvégezni. Aki elhivatottságból választja ezt a pályát megtalálhatja a perspektívát a MÁV-nál. Vonatvezetőkre, jegy vizsgálókra, vonatféke- zőkre, mozdonyvezetőkre nagy szükség van. Már nyolc általános iskolai végzettséggel várnak kocsirendezőket, váltókezelőket, sarusokat. Aki pedig nem sajnálja az időt a tanulásra, idővel vasúti tisztképzőt, főiskolát, egyetemet is végezhet. Az utánpótlást nem bízzák csak a véletlenre a vasúton: szórólapok, személyes beszélgetések útján már az iskolapadból megpróbálják toborozni a fiatalokat. Házi Zsuzsa Egy délelőtt a munkaügyi vezetővel „Hív a vasút, vár a MÁV” Ösztöndíjjal
