Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-13 / 60. szám

1985. március 13. Kelet-Magyaromig v 3 /Képviselő- és tanácstagi választások Ki a mi emberünk? Átgondoltabb energiagazdálkodás Szükségből erény A NYÁR ELEJEN ESE­DÉKES VÁLASZTÁS még kevéssé foglalkoztatja a közvéleményt. Az 1983. évi új választási törvényt az ál­lampolgárok többnyire nem ismerik, noha az előzetes társadalmi vita és a tör­vényhozás annak idején az ország nyilvánossága előtt zajlott. Élénk eszmecserék témája viszont a választás, pontosabban a kettős és töb­bes jelölés, az országgyűlé­si képviselők a választott és függetlenített tanácsi tisztségviselők körében és közvetlen környezetében. A változásoknak — ahogyan mondani szokták — nem nagyon tapsolnak. Íme két példa. Elhiszem beszélgető partneremnek, bár az illetőt nem ismerem, hogy a kiváló közéleti em­ber húsz év után megválik a képviselőségtől, nem je­lölteti magát az egyik vá­lasztókerületben. Pedig ak­tív és egészséges, szép ered­ményeket is tud felmutat­ni. De nem vállalja a „bu­kás”, a vakrepülés kocká­zatát. A versenytárs(ak), a vele egy'szavazólapra ke­rülő jelölt(ek) személye csakúgy, mint az előzetes megméretés próbája, a vá­lasztás kimenetele ismeret­len. A régi képviselő úgy gondolja, nem tudja „kí­nálni”, „eladni” magát, ha pedig nem őt választják meg, azzal az elmúlt húsz év teljesítményét is kétsé­gessé teszik. A másik példálózást egy nagyközségi tanács elnöké­ről hallottam. Fiatal agro- nómus, a KISZ-ben tűnt ki aktivitásával, politizáló kvalitásaival. Nem ideva­lósi, de a falu többsége be­fogadta. Határozott, olykor talán túlságosan is ráme­nős, magabiztos. Vezetői gyengéje; kevés benne a diplomáciai, a taktikai ér­zék. A népszerűtlen intéz­kedések vállalásával, szó­kimondó, némelykor kife­jezetten nyers modorával szerzett már magának ha­ragosokat az ügyfelek és a tanácsi ügyintézők közt egyaránt, A falu egészében bízik, de egy választókör­zetben esetleg hangulatot szíthatnak ellene. Ám neki valójában nincs visszalépé­si lehetősége, indulnia kell, a polgártársak egzisztenciá­járól döntenek. A két példáról könnyű lenne azt mondani, külön­leges eset, kivétel az álta­lános szabály alól. De va­jon nem ugyanennyire vagy még inkább különleges és kivételes les; azoknak a je­lölteknek az esete, akik a nagyközségi tanácselnökkel vagy netán, a mégis in­dul — a húsz éve ország- gyűlési képviselővel kerül­nek egy szavazólapra? Va­jon nem eséMelenebbek-e azok a jelöltek, akiket a választók még nem ismer­nek, illetve ki nem próbál­tak? Ök miért tudnák ma­gukat jobban „eladni”, amikor a fellépés is, a be­szélőkészség is a gyakorlat, tehát részben a közszerep­lés függvénye. Hozzá kell szoknunk: nem lesznek egyszerű, kockázatmentes ügyek. A választási rend­szer megváltozott: a kettős vagy többes jelölés kötele­ző minden választási kerü­letben, körzetben. (Az or­szágos listára a képviselők­nek csupán 10 százalékát választják, azokat, akik a politikai, állami életben be­töltött szerepüknél fogva pem egy szűkebb régiónak, hanem a nemzetnek felel­nek majd.) A KETTŐS ÉS TÖBBES JELÖLTEK HELYZETE — éljük csak bele magunkat — extrém és kivételes. Pon­tosabban csak annak érez­zük, mert az új megválto­zott körülményeket a régi választási rendszer beideg­ződéseivel szemléljük. Lo­gikus tehát az új szemlélet határozott igénye. A jelöl­teké és a választóké egy­aránt. Indokolatlan például a szerencsejátékok szokásos szóhasználata. A jelölt koc­káztat, nyer vagy veszít. Nem lehet vesztes, tehát nem is kockáztat az, akit a sokaságból fontos köz­tisztségre jelölnek. Bár nem minden jelölt kerül a do­bogó felső fokára, ám he­lyezést azért elérhet. Az 1983. évi választási tör­vényben új tisztség a pót­tanácstag és a pótképvise­lő. Így az, aki a szavazatok egynegyedét megszerzi, megüresedés esetén auto­matikusan a testület teljes jogú tagjává válik. Az új tisztség ezáltal talán segít majd az előítéletek elosz­latásában. AZ ALTALANOS VÁ­LASZTÁS JELLEGE VÁL­TOZIK. Az egykori szava­zás helyett érdemi válasz­tásra nyílik lehetőség. Az a cél, hogy aktivizálódjék választó és választott, s köztük a kapcsolat közvet­lenebbé, mondhatnánk sze­mélyesebbé váljék, elmé­lyítve s egyben nagyobb próbának kitéve a kölcsö­nös bizalmat. Mivel a nyil­vánosság szerepe megnő, nehéz túlhangsúlyozni a népfront és minden illeté­kes felelősségét a jelölések előkészítésében, a jelölő gyűlések szervezésében. Nélkülözhetetlen a lakó- és munkahelyi felnőtt • népes­ség véleményének időbeni megismerése. Az aktív politikai munka szerepe, a pártszervek fele­lőssége megnő az új válasz­tási rendszerben. A párt A Gyógyászati Segédeszközök Gyárának nyíregyházi rész­legében a megyében lévő orvosi szakrendelők részére évente 1500 gyógyfűzőt és haskötőt készítenek. Képünkön: Dankó Ferencné és Kéri Andrásné. (Császár Cs. felvétele) vezető szerepén azzal nem esik csorba, ha egyik vagy másik titkár jelöltje csu­pán helyezést ér el a vá­lasztásokon. De azzal igen, ha nem képes érvényesíte­ni politikáját meggyőző szó­val, kiállással, szervezéssel a jelöléseknél, a gyűlése­ken, majd a testületek mun­kájában. A Hazafias Népfront leg­alább két személyt javasol minden jelölő gyűlésen egy- egy tisztségre. A választó- polgárok további személye­ket javasolhatnak. A jelö­lő listára mindazok felke­rülnek, akik elnyerik a je­lölő gyűléseken részt ve­vők egyharmadának támo­gatását. Természetszerűleg feltétel, hogy a törvény sze­rint választók és választ­hatók legyenek. Továbbá, hogy elfogadják a nép­front programját. Tehát a választási rendszerben lévő bizonyos garanciák eleve védik a népképviseleteket az oda nem való elemek­től. De a jelölések szerve­zői, a gyűlések résztvevői gondoskodhatnak legin­kább arról, hogy a közös­ségért végzett önzetlen munka, a nép szolgálata, a nemzet, a szocializmus ügye iránti hűség legyen az ajánlás feltétele. A népszerűség, a szim­pátia elnyeréséért, a sza­vazatokért folyó verseny­ben hol a határ? Nem te­kinthetjük követhető min­tának, sőt veszélyesnek tartjuk és elutasítjuk az elvtelen udvarlást, a meg­alapozatlan ígéreteket, a politikát, a nemzeti vagy a szövetségi érdekeket sértő megnyilatkozásokat. (Alig­ha tűrhető el például a magyarság helyzetének fe- szegetése egyik vagy másik szomszédos ország rovásá­ra.) A verseny tehát elvi engedmények nélkül az or­szágos és a helyi politikai célok eredményes képvise­letéért, megvalósításáért folyik. S ebben a jelöltek­nek kellő fórumot, nyilvá­nosságot, a sajtóban egyen­lő esélyt kell biztosítani. MINT MINDEN JELEN­TŐS ÜJÍTÁS, az 1983. évi választási törvény szintén bizonyos értetlenségbe üt­közik. Nem szabad ezeket a félelmeket, veszélyeket, gondokat lebecsülni, hiszen a stílus- és módszerbeli ki­siklások káros és kóros be­idegződéssé válhatnak, ronthatják az új formák hatásfokát, előidézhetik le­járatásukat. De a veszélyek, félelmek, gondok elhárítá­sában bizton építhetünk az ország minden értelemben felnőtt lakosságára, a min­dennapok történelmét ala­kító kortársakra. Kovács József — Rádiót szeretnék ven­ni — mondtam az eladó­nak. — Rádiót? — nézett rám határozatlanul. ’— Igen, rádiót szeretnék venni — ismételtem hatá­rozottan. A fiatalember fel­emelte a telefonkagylót. — Főnök, itt valaki rá­diót akar ... Igen, igen, tu­dom már, én is erre gon­doltam ... Köszönöm, fő­nök ... — Azután rámmo- solygott. — Igen, régen valóban rádiónak nevezték. Tehát ön egy receivert szeretne ... Mindaz, amit azután el­mondott, zavarba hozott Először ilyesmikről volt szó, mint „first class”, „sound”, „soft line” és „di­rect drive”, majd „automa­tic turnable system recor­der”. Azután a szelektív le­mezcseréről mondott vala­mit, majd ilyen szavak Nem igazán ösztönző, ha a dolgozó azért kapkodja magát a gép mellett, hogy ne fázzon. Az se fokozza a jókedvét, ha újabb ünnep­napon kell dolgozni. Márpe­dig mindkettő megtörtént — nem is olyan régen — me­gyénk egyik igen jól gazdál­kodó üzemében, a nyíregy­házi papírgyárban. — Muszáj az elején kez­deni — mondja Sárái Sándor igazgató —, hogy minden érthető legyen. Tavalyelőtt a gyár energiaracionalizálási pályázatot nyert, a vele járó hitellel. A múlt év első ne­gyedében el is készültünk a- szükséges munkákkal. Az eredetileg gázolaj és pakura felhasználására épült ka­zánjainkat földgáz tüzelésű­re alakítottuk át. Lesijti meglepetés Nem vitás, ez ésszerű lé­pés volt. A gáz olcsóbb, ve­zetéken jön, nincs gond a tárolással, készletezéssel. Mi több, ösztönöznek is a fel- használására. — Lesújtó meglepetés volt az októberi gázkorlátozás — folytatja az igazgató. — Egy napra le is kellett áll­nunk. Csak ez az egy nap 8 millió forint termeléski­esést jelentett, 50 vagonnyi készáru nem készült el. És mindez a szállítási csúcsok idején. Szerencsére az egyik társgyárunk magára vállalta a ránk mért korlátozást. így nagyvállalati-társgyári se­gítséggel, a legkritikusabb időt sikerült átvészelni. De továbbra is gázon maradni, óriási rizikó volt, főleg, hogy a hiány megszüntetésére senki semmilyen garanciát nem tudott adni. Eluntét Biztos és vélt veszteség, bizonytalan ideig tartó, fel­tételezett hiányok közepette. Ez volt az alapképlet, csak be kellett helyettesíteni. Egy­szer gázzal, másszor paku­hangzottak el: „Tadpeck super class”, „Quadro Sound”, „hi-fi”, „Stereo- Receiver” és „styling”. — Ne haragudjon, sem­mit nem értek — mondtam felindultan. — Szenzoros nyomógom­bok — mondta nyugodtan a fiatalember —, „on and off muting tape, phone moni­tor”. — Aha — bólintottam só­hajtva. — A soft sound kiváló hangminőségű — folytatta —, mert tranzisztoros erő­sítői vannak. Ezután modu­lációról, diódákról, oszcil­látorról beszélt és amikor megkérdeztem, tudom-e rával, gázolajjal. Minthogy az utóbbiak szállítása bizto­sítottnak látszott, a na­gyobb bajokat elkerülendő, a gyár vezetősége a 3 millió forintos, de összegében biz­tos veszteség mellett dön­tött. Ennyibe került ugyan­is a már gázra racionalizált kazánok visszaalakítása pa­kurára, illetve olajégetésre; A nagy hidegek már így érték őket. — Egy biztos. A rövid idő és a korlátozás miatt a pa­pírgyár nem élvezte a gáz­zal tüzelés előnyeit, mely­nek a költségek csökkenté­sében, majd a nagyobb vál­lalati eredményben kellett volna megmutatkoznia — in­dokolta az elhatározásukat az igazgató. — Mindeközben az üzemben és az irodák­ban mínusz fokokat is mér­tek. Érthető volt az embe­rek morgása. Minden tőlünk telhetőt megtettünk, védőruhát, védőitalt osztot­tunk. Egy át nem hágható meny- nyiségi energiakorlátot ha­tározott meg erre az évre az Ipari Minisztérium a papír­gyárnak is. öt százalékkal kevesebb energiát fogyaszt­hat, mint 1983-ban. Készül a papírgyár egyik keresett terméke, a csomagolódoboz. alternatív égőfejet szerel­jünk — vázolta a közeljövőt az igazgató. Az ember azt .gondolja: hány cégnek megoldaná a gondját az alternatív, ola­jat, gázt egyaránt hasznosí­tani tudó égő. Csakhát vál­lalataink — enyhén szólva — nem ragaszkodnak az ilyen, forintért kapható mű­szerhez. A konvertibilis va­lutájú piacon beszerezhető égő után ácsingóznak. Jobb­nak tartják. Kár, hogy az égető szükség ellenére csak kerülő úton, furfanggal jut­hatnak hozzá. Sztancs János öbbféle fűtőanyag — Van saját energiaracio­nalizálási programunk. Erre kisebb hiteleket remélünk. Másutt már kipróbált, meg­takarító módszereket kívá­nunk alkalmazni. Sokat vá­runk az új energiakímélő technológiánktól. Nagy az esélyünk, hogy a mínusz 5 százalék nem hoz bennünket zavarba. A villamos energi­ára, melynek korlátozása különben jelentéktelen mér­tékű volt, semmiféle befo­lyással nem bírunk. — Ugyanakkor szeret­nénk, ha valamely energia- hordozó hiánya a jövőben nem hozna bennünket a téli­hez hasonló kínos helyzet­be. Ezért azon leszünk, hogy még az idén kazánjainkra majd használni a készülé­ket, megígérte, hogy ad hozzá „operating contruc- tions”-elemet, majd folytat­ni akarta véget nem érő előadását, de én félbeszakí­tottam. — Köszönöm, köszönöm, meggyőzött... — mondtam. A fiatal eladó jóindulatúan nézett rám. — Tehát döntött? — Persze — mondtam —, vagyis .... őszintén szólva még nem egészen ... — Még nem tudja, melyik receivert válassza? — kér­dezte az eladó. — Nem — válaszoltam —, azt nem tudom, fizikatan­folyamra iratkozzam be, vagy angol nyelvtanfolyam­ra. Az eladó értetlenül nézett rám. ‘ Lipcseyné Bánfalvi Júlia fordítása Jelenlét E gy különös és elgon­dolkodtató véle­ménnyel szeretnék most vitába szállni. Nem a vita kedvéért, ami ma­napság elég gyakori az újságok hasábjain, hanem azért, mert évekkel koráb­ban nekem is volt ilyen (vagy majdnem ilyen) vé­leményem, de sikerült meggyőződnöm helytelen­ségéről ; s most másokat is szeretnék meggyőzni, ami tudvalévőén a legnehezebb műfaj az újságírás gyakor­latában. A vélemény pedig így hangzik: tulajdonképpen rosszabb a helyzet most, hogy Nyíregyházának ön­álló színtársulata van, mert amíg nem volt, ide járt Miskolc, Szolnok, Deb­recen, Békéscsaba, min­denhonnan a legjobb elő­adásokat igyekeztünk megszerezni, nem volt műsorpolitika, de voltak jobbnál jobb darabok, s éves átlagban több is, mint mostanában van. A hétfői Kelet-Magyar- országban benne van ugyan, mégis hadd idéz­zem most más szövegkör­nyezetben Csikós Sándor színművész szavait, melye­ket a megyei pártértekez­leten mondott el: „A színházzal megjelent a vá­rosban az értelmiség egy sajátos típusa, aki. . . részt vállal és kér a mindenna­pi társadalmi gondokból és azok, megoldásából”. Mert eí a lényeg. A je­lenlét. Nem vendégségbe, átutazóba jönnek hozzánk jó, jobb vagy rosszabb produkciók, hanem a már eddig meglevő szellemi műhelyek mellé egy újabb született, hatása kisugár­zik, s a színház falain kí­vül is nyomon követhető. Tagjai részt vesznek köz­életünkben, mint az idé­zett példa is mutatja, for­málni, alakítani igyekez­nek városunk, megyénk szellemi arculatát. Ezzel is gazdagabbak va­gyunk. Mester Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom