Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-12 / 59. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. március 12. Konsztantyin Csornyenko életútja Konsztantyin Csernyenko 1911. szeptember 24-én pa­rasztcsalád gyermekeként született a krasznojarszki határterület novoszelovói já­rásának Bolsaja Tyesz falu­jában. Munkásélete kora gyermekkorában kezdődött, amikor béresként dolgozott. Egész további dolgos életút- ján Komszomol-, majd párt­vezető volt. 1929—1930-ban a krasznojarszki határterü­let novoszelovói járásában a Komszomol-bizottság pro­paganda- és agitációs osz­tályát vezette. 1930-ban ön­kéntesként belépett a Vörös Hadseregbe, s ott lett 1931- ben a kommunista párt tag­ja. Katonai szolgálatának le­töltése után Konsztantyin Csernyenko a krasznojarszki határterületen dolgozott. Az OK(b)P Központi Bizottsága mellett működő felső szintű pártszervezői iskola elvégzé­se után 1945-től a penzai te­rületi pártbizottság titkára­ként, majd 1948-tól a Mol­dáviai Kommunista Párt Központi Bizottsága propa­ganda- és agitációs osztálya vezetőjeként dolgozott. 1956- ban az SZKP Központi Bi­zottságának apparátusába került, a propagandaosztály alosztályvezetője lett. 1960- tól a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége Titkár­ságának vezetője volt. 1965­A magyar vezetők részvéttávirata Az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében a magyar vezetők részvéttávira­tot intéztek az SZKP KB, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa és a szovjet kormány vezetőihez. Tisztelt Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Mi­nisztertanácsa, egész népünk mély megrendüléssel ér­tesült Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke elhunytáról. Őszinte részvétünket fejezzük ki a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének, a Szovjetunió kormányának, a testvéri szovjet népnek, az elhunyt családjának. Mély gyá­szukban osztozunk. Súlyos veszteség érte a szovjet népet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat, a haladó emberisé­get. Csernyenko elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam élén kifejtett felelősségteljes, áldozatkész tevékenységével, egész életében eredménye­sen járult hozzá az SZKP lenini politikájának valóra váltásához, a fejlett szocialista társadalom tökéletesí­tésére irányuló feladatok kidolgozásához és megvalósí­tásához. Konsztantyin Csernyenko elvtárs személyében a következetes internacionalistát is gyászoljuk, aki nagy érdemeket szerzett a szocialista közösség egységének erősítésében, közös eszméink valóra váltásában, a kommunizmus és a béke ügyének előmozdításában. Nagyra értékeljük azt a figyelmet és gondoskodást, amelyet Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko elvtárs pártjaink internacionalista kapcsolatai elmélyítésének, a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága ápolásának, sokrétű együttműködése fejlesztésének szentelt. * A Magyar Szocialista Munkáspárt, egész népünk a gyász óráiban együttérez a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a testvéri szovjet néppel. A proletár interna­cionalizmus eszméihez híven, továbbra is őrizzük és gondosan ápoljuk országaink, népeink barátságát, a jö­vőben is mindent megteszünk gyümölcsöző együttmű­ködésünk továbbfejlesztése érdekében, népeink, a vi- lágbéke és a nemzetközi biztonság javára. Meggyőző­désünk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja a jövő­ben is töretlenül halad előre a lenini úton, s minden erejével a szocializmus, a társadalmi haladás és a béke ügyét szolgálják amiért egész életében fáradhatatlanul tevékenykedett igaz elvtársunk és barátunk, Konsztan­tyin Usztyinovics Csernyenko elvtárs. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság r Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke ben az SZKP KB általános osztályának vezetője lett. 1966-tól 1971-ig az SZKP Központi Bizottságának pót­tagja. A párt XXIV. kong­resszusán, 1971 márciusában az SZKP Központi Bizottsá­gának tagjává választják, majd 1976 márciusában a XXV. kongresszus után tar­tott központi bizottsági ülé­sen az SZKP Központi Bi­zottságának titkárává. 1977- től az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, 1978- tál pedig tagja. Az SZKP KB rendkívüli, 1984. február 13-án megtar­tott ülése Konsztantyin Csernyenkót az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitká­rává választotta, öt cikluson keresztül volt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának, és két cikluson keresztül az Oroszországi Föderáció Leg­felsőbb Tanácsának küldötte. 1984 áprilisában Konsztan­tyin Csernyenkót a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nöksége elnökének választot­ták. Sok erőt és figyelmet for­dított Konsztantyin Cser­nyenko a párt által a töme­gek körében végzett eszmei nevelő és szervező munka tökéletesítésére, a párt ká­derpolitikájára. Nagy figyel­met szentelt annak, hogy gyorsuljon a társadalmi fej­lődés növekedésének üteme, intenzívebbé váljon a gaz­daság működése, meggyor­suljon a tudományos és mű­szaki haladás, tökéletesedjen a gazdasági mechanizmus, erősödjék a fegyelem és a szervezettség. A Szovjetunió Honvédelmi Tanácsa vezető­jeként sokat tett az ország védelmi képességének erősí­tése, a szovjet fegyveres erők harci képességének növelése érdekében. A bonyolult nemzetközi helyzetben Konsztantyin Csernyenko fáradhatatlanul dolgozott azért, hogy meg­valósuljon a párt békeszere­tő lenini külpolitikája, amely a béke és a nemzetközi biz­tonság megszilárdítását, a fegyverkezési hajsza megfé­kezését, az atomháború ve­szélyének kiküszöbölését szolgálja. A haza szolgálatában szer­zett nagy érdemei elismeré­seként Konsztantyin Cser­nyenkót háromszor tüntet­ték ki a Szocialista Munka Hőse címmel, négyszer kap­ta meg a Lenin-rendet, há­romszor a Munka Vörös Zászló érdemrendet. Konsztantyin Csernyenko egész élete a lenini párt nagyszerű ügye iránti meg­ingathatatlan odaadásnak, a kommunista eszmék győzel­méért végzett önfeláldozó munkának nagyszerű példá­ja. Ragyogó emlékét örökre megőrzik szívükben a kom­munisták, minden szovjet ember. Orvosi jelentés A Konsztantyin Csernyen­ko halálának okairól kiadott orvosi jelentés rámutat, hogy Csernyenko hosszabb ideje szenvedett tüdő tágu­lásban, amelyhez keringési és légzési elégtelenség, to­vábbá idült, májzsugorodás­ba átment májgyulladás já­rult. A kezelés ellenére az érintett szervek állapota to­vább rosszabbodott. Március 10-én, moszkvai idő szerint 19.20 órakor szív-, tüdő- és májelégtelen­ség lépett fel, amelynek kö­vetkeztében megállt a szív­működés. A boncolás a fenti diagnózist igazolta. A jelentést orvosi bizott­ság írta alá, első helyen Jev- genyij Csazov akadémikus­sal. II szovjet nagykövetség közleménye A Szovjetunió budapesti nagykövetsége közli, hogy mindazok, akik Konsztantyin Csernyenkónak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nöksége elnökének elhunyta alkalmából — a szovjet nép fájdalmában osztozva — részvétlátogatást kívánnak tenni, március 12-én, kedden 9 és 18 óra között, március 13-án, szerdán 8 és 10,30 óra között róhatják le kegyele­tüket a nagykövetség VI. ke­rület, Bajza utca 35. szám alatti épületében. Március 13: országos gyásznap A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa március 13- át, Konsztantyin Usztyino­vics Csernyenko, a Szovjet­unió és a nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő személyisége temetésének napját országos gyásznappá nyilvánította. E napon a Kossuth Lajos téren katonai tiszteletadással felvonják, majd félárbocra eresztik az állami zászlót. Gyászlobogót helyeznek el a középületeken és az intézmé­nyeken, a vendéglátó- és szórakoztató helyeken pedig szünetel a zene- és a műsor­szolgáltatás. A KGST-országok tavaly nyári csúcsértekezletének másnapján Konsztantyin Csernyenko megbeszélést folytatott Kádár Jánossal. (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) Az idei tervekkel kapcso­latban külön üdvözölte a ku­koricaterület nagyságának alakulását. Az alma piaci helyzetének javítására jó esz­köz az átoltás, erre már sike­res kísérletek vannak. Szóba került még a melioráció ügye is; örvendetes, hogy a beregi térség földjei sorsának ren­dezése már a következő terv­időszak közepén megkezdő­dik, a kivitelezési tervek el­készítéséhez már a követke­ző évben hozzákezdenek. A tanácskozáson érintették az új szabályozók hatását megyénk kedvezőtlen adott­ságú termelőszövetkezeteire, és egyetértettek abban, hogy a megváltozott helyzetben e gazdaságokat jobban sújtják az új rendeletek az indokolt­nál, és szükség van — az érintett tsz-ek körében — az enyhítésre megoldást keresni. Váncsa Jenő tegnap dél­utáni programjában a megye termelőszövetkezeteinek ve­zetőinek egy csoportjával ta­lálkozott. Kádár János távirata Mihail Gorbacsovhoz Mihail Szergejevics Gorbacsov elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának Moszkva Tisztelt Gorbacsov Elvtárs! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magam nevében őszintén gratulálok és elvtársi jókí­vánságaimat fejezem ki önnek abból az alkalomból, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkárává választották. Biztosak vagyunk abban, hogy az ön vezetésével a Szov­jetunió Kommunista Pártja, annak Központi Bizottsága to­vább halad a lenini úton és a szovjet dolgozók újabb nagy eredményeket érnek el a fejlett szocialista társadalom töké­letesítésében. A Szovjetunió töretlen békepolitikája, a békés egymás mellett élés elvének érvényre juttatásában tett kitartó erő­feszítései biztos támaszt nyújtanak a földünk békéjéért küz­dő erőknek, a világ békeszerető népeinek. Szilárd meggyő­ződésünk, hogy a Szovjetunió, a szocialista közösség orszá­gai a jövőben is sikeresen szolgálják a társadalmi haladás és a béke egyetemes ügyét. Tisztelt Gorbacsov Elvtárs! A magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép nevében ismételten kifejezem szívből jövő jókívánsá­gainkat. Sok sikert kívánok önnek a szovjet nép eredmé­nyeinek gyarapítása, közös szocialista céljaink megvalósí­tása és a világbéke megőrzése érdekében kifejtett felelős­ségteljes tevékenységében. Biztosítom önt, a Szovjetunió Kommunista Pártját, a testvéri szovjet népet, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt, a dolgozó magyar nép — mint ahogy eddig —, a jövő­ben is mindent megtesz azért, hogy tovább szilárdítsa a pártjainkat, népeinket összefűző megbonthatatlan barátsá­got, előmozdítsa az országaink közötti sokoldalú együttmű­ködés elmélyítését. Budapest, 1985. március 11. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Gorbacsov beszéde Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Köz­ponti Bizottság hétfői rend­kívüli ülésén elmondott be­szédében hangsúlyozta, hogy az SZKP stratégiai irányvo­nala, amelyet a Központi Bi­zottsága legutóbbi ülésein Jurij Andropov és Konsz­tantyin Csernyenko tevékeny közreműködésével dolgoztak ki, a jövőben is változatlan marad. Ami a külpolitikát illeti, irányvonala világos és kö­vetkezetes: ez a béke és a haladás irányvonala — hang­súlyozta Mihail Gorbacsov. A párt és az állam legfon­tosabb hitvallása, hogy vé­deni és minden módon erősí­teni kell a legközelebbi har­costársainkhoz és szövetsé­geseinkhez, a nagy szocialis­ta közösség országaihoz fű­ződő testvéri barátságunkat. Ami a tőkés országokhoz fűződő kapcsolatokat illeti, emlékeztetett arra, hogy ked­den megkezdődnek a Szov- jetunió--és az Egyesült Álla­mok közötti tárgyalások. Az ezekkel kapcsolatos szovjet álláspont jól ismert. Újra megerősíthetem: — Nem akarunk egyolda­lú előnyökre, katonai fölény­re szert tenni az Egyesült Államokkal és a NATO or­szágaival szemben. A fegy­verkezési hajsza beszünteté­sét, nem pedig folytatását kí­vánjuk. Ezért javasoljuk az atomfegyverkészletek be­fagyasztását, a rakéták to­vábbi telepítésének beszünte­tését. A felhalmozott fegy­verzetek hatékony és jelen­tős mértékű csökkentését kí­vánjuk, nem pedig új fegy­verrendszerek létrehozását, legyen szó akár kozmikus, akár földi fegyverekről. Azt akarjuk, hogy genfi tárgya­ló partnereink megértsék a Szovjetunió álláspontját, és hasonló törekvésekkel vá­laszoljanak rá. Így lehetővé válik a megállapodás, s a vi­lág népei megkönnyebbülten fellélegezhetnek — jelentet­te ki Mihail Gorbacsov.--------------N Napi külpolitikai kommentár Genfi nyitány A svájci konferenciavá­rosban minden technikai feltétel készen fogadta a szovjet és az amerikai kül­döttséget. Azt azonban, hogy a politikai feltételek is megvannak-e reális ered­mény elérésére, csak a jö­vő döntheti el, méghozzá nem is a közeljövő. Vala­mennyi megfigyelő egyetért abban, hogy Genfben a legjobb esetben is hosszú és nehéz megbeszélések várhatók, és a kimenetel nem utolsósorban attól függ: levonja-e az amerikai fél annak az alapvető tény­nek a konzekvenciáit, hogy a Mont Blanc tövében nem a régi, a meghiúsult tár­gyalások folytatódnak, ha­nem új konferencia kezdő­dött, új feltételek mellett, új — Gromiko és Shultz emlékezetes tárgyalásain elért — kompromisszum nyomán. E kompromisszum lénye­ge éppen az, hogy a genfi asztal három legfőbb „terí­tékét” egymással szoros összefüggésben vitassák meg. Genfben tehát — mi­vel az életben is ez a hely­zet — nem választják el egymástól mereven a kö­V _____________________ zép-hatósugarú és a ha­dászati rakéták, valamint a kozmikus fegyverkezés kérdéseit. Nem lehet elég­gé hangsúlyozni, hogy szov­jet vélemény szerint ez a megközelítés, ez a komple­xitás a most kezdődő meg­beszélések alapja, és a foly­tatás jórészt attól függ, nem akarja-e a másik fél kikezdeni ezt az alapot. A szakadék a két alapál­lás között meglehetősen mélynek tűnik, de hát a konferencia feladata éppen a szakadék betemetése, és az amerikai delegációra ta­lán nem marad hatástalan a világközvélemény Genf­ben is érzékelhető nyomá­sa. „A szovjet—amerikai kap­csolatok története — írja a prágai Rudé Právo — azt bizonyítja, hogy lehetsége­sek kölcsönösen elfogadha­tó, a két ország és szövet­ségesei biztonságát tiszte­letben tartó megállapodá­sok.” Az emlékezetes elbai találkozás negyvenedik év­fordulóján ennek az óvato­san derűlátó megállapítás­nak kétségtelenül megvan a maga történelmi fedezete. _____________________^

Next

/
Oldalképek
Tartalom