Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-01 / 26. szám

1985. február 1. Kelet-Magyarország 3 Jogász a tsz-ben A z idősebb parasztembe­rek emlékében a jo­gász valami csavaros- eszű, minden ügyből hasznot- húzó, „Jobb felől üt nekem fütyöl, Bal felől üt s nekem fütyöl” személyként él. Ez a szemlélet is hozzájárult — ha nem is meghatározóként — hogy a termelőszövetkeze­tekben korábban nehezen fo­gadták be a jogászt. A hely­zet az utóbbi 10—15 évben jelentősen megváltozott. A múlt év végén a megyénk­ben lévő 122 mezőgazdasági szövetkezetben 83 jogászt fog­lalkoztattak. Napjainkra a mezőgazda- sági nagyüzemek koncentrá­lódása, tevékenységi körük bővülése, a belsőszabályozás előtérbe kerülése, a szövet­kezeti demokrácia erősödé­séhez kapcsolódó önkor­mányzati szerveknek bővülő és egyre inkább meghatáro­zó szerepe megkívánja a jo­gász alkalmazását. Továbbá az áru és piaci kapcsolatok fejlődése a szövetkezeti ve­zetőket arra figyelmezteti, hogy munkájuk jogszerű, fe­lelősségteljes elvégzéséhez a jogi szakember foglalkozta­tása nélkülözhetetlenné vált. A jól dolgozó jogász nem­csak a jogi konfliktusok meg­oldásában működik közre, hanem aktív részt vállal a helyi sajátosságokhoz igazo­dó belső szabályzatok kidol­gozásában, döntések előké­szítésében, a gazdaság szer­vezésében, irányításában. A mezőgazdasági szövetke­zetekben a jogászok, főállás­ban, közös alkalmazásban, a jogi iroda útján, másod-, mellékfoglalkozásban, vagy ügyvédként végeznek mun­kát. Közülük negyvenegyen főfoglalkozásként látják el feladatukat. Az eddigi ta­pasztalatok azt bizonyítják, csak a főfoglalkozású jogász tud maradéktalanul eleget tenni a szövetkezet .kívánal­mainak. Félnapos futó láto­gatásokkal, de különösen te­lefonon nem lehet érdemle­ges munkát végezni. örvendetes, hogy egyre több fiatal jogász vállal fő állást a termelőszövetkeze­tekben, s a többi szakembe­rekhez hasonlóan a törzsgár­da tagjává válik. Sájnos, ke­vés a jogtanácsosi szakvizs­gával rendelkezők száma. Körükben az átlagosnál na­gyobb a munkahely-változ­tatás. A fluktuáció az utóbbi időben ugyan csökkent, azonban a kedvezőtlen moz­gás még mindig túlságosan nagy. Elsősorban nem anya­gi, hanem a beilleszkedés, a vezetőkkel való kölcsönös megértés hiánya okozza a kedvezőtlen jelenséget. Ezzel összefügg, hogy mindösszesen tízen laknak a munkaadó termelőszövetkezet területén. Jó lenne elérni, hogy a tsz- vezetők a jogászt olyan mun­katársnak tekintsék, akiknek szüksége van a tapasztalat átadására, a feladatok meg­határozására, számonkérésé­re, értékelésére, dicséretére és elmarasztalására. A szö­vetkezetekben dolgozó jo­gászok anyagi megbecsülése általában megfelelő. A mun­kavégzéshez szükséges tár­gyi feltételek javultak. El­lentmondásos a helyzet az anyagi és az erkölcsi megbe­csülés között az utóbbi rová­sára. A jobb munka feltétele a kölcsönös megbecsülés, elis­merés. Vonják be a jogászo­kat a tervek, ülések előké­szítésébe, a szerződések kö­tésébe. A jogászt hívják meg a vezetői megbeszélésekre. A másik oldalról nem árt, ha a jogász közelebb kerül a szak­mához, riéha szétnéz az is­tállókban, vagy megismerke­dik a helyszínen is egy-egy peres építkezéssel és így to­vább. A jogászok a múltban politikus értelmiségi réteg­nek számítottak, ma egyesek részéről kevés a közéleti am­bíció és tevékenység. Tovább kell szorgalmazni a dolgo­zókat érintő jogpropaganda mennyiségét, minőségét, jól­lehet az utóbbi időben ezen a területen is történtek elő­relépések. Egy mondatban: a munka javításához szüksé­ges, hogy a jogászok jobban együttéljenek a szövetkezet­tel. Cs. B. Kevesebb tanya Az utóbbi másfél évtized­ben a megyében mintegy négyszáz tanya szűnt meg, a tanyákon élők száma az 1970-es 62 ezerről 1980-ra 36 ezerre csökkent. Vannak vi­szont olyan nagyobb tanyák, ahol nem csökken a népes­ség. Ezért a helyi tanácsok­kal egyeztetve újabb 25, na­gyobb külterületi lakott he­lyet kívánnak kijelölni tartós fennmaradásra. Közéjük tar­tozik például Balkány-Tor- máspuszta és környéke, Nagycserkesz, Tamás-, Ci­gány- és Halmosbokrok, Nyírtelek-Felsősóskút, Fe- renctanya, Kálmánháza-Pe- tőfitanya. Tanács és tsz együtt­működésével A leghidegebb januári na­pokban is ingujjban utazhat­tak a körzeti iskola tanulói Nagyszekeresre, a körzet­székhelyre. Az új Ikarus 211- es járatával jutnak el az óvodások, de a tsz-tagok is naponta, lakásukról úticél­jukhoz. Bállá Jenő tsz-elnök: — Zsarolyán, Nemesbor- zova, Kisszekeres, Nagysze­keres lakói alkotják a ter­melőszövetkezetet. A tanácsi körzet is e négy települést tartalmazza. A több éves ta­pasztalat arról győzött meg: a két szerv — már mint a tsz, illetve a tanácsi vezetés — együttműködése létszük­séglet. Közösen vásároltuk a buszt, s az üzemelés is meg­oszlik ; kétötöd—háromötöd arányban. Reggel fél hatkor a mellék­üzemági állandó dolgozókat szállítja a 42 személyes busz; majd a tsz és tanács bejáró dolgozóit; őket 260 iskolás gyerek, majd a körzeti óvoda legkisebbjei követik. Ez fél Ikarus a végeken Nagyszekeresen, a körzeti iskola előtt. 9-re befejeződik. Ekkor a gépkocsivezető egy Nysa — mikróval elvégzi a beszerzést a konyhára, s mivel hango­sító is van a járművön, a ta­nácsi illetve közérdekű köz­leményeket ismerteti a négy településen. Ebéd után újból az autóbusszal az üzemiek, illetve a délelőttinek megfe­lelően a többiek hazaszállí­tása a program. Lehetőség van, a nemzeti — nemzetközi ünnepek központi rendezvé­nyére szállításra; s természe­tesen a gyerekek országjárá­sára is. Mód nyílott a labda­rúgók és szurkolók bajnoki mérkőzésekre szállítására. A szocialista brigádok, a nők, de az önkéntes tűzoltók, vagy a kiszesek is megkaphatják évente (ingyen) a buszt, s ezzel tartalmas programo­kat bonyolíthatnak. Naponta 20 ezer Új fényszórók Kisvérdáról Modernizálja termelését és újabb fényszórófajtát gyárt a Tungsram RT kis- várdai gyára. A múlt év őszétől mintegy nyolcva- nan 4 hónapon át ismer­kedtek Nagykanizsán az aszimmetrikus autófény­szórók gyártásával. Az el­ső komplett gyártósort már áttelepítették Nagy­kanizsáról és a sikeres próbaüzem után a héten megkezdődött a folyama­tos termelés. Naponta mintegy húszezer fényszó­rót gyártanak, amelynek jelentős része tőkés ex­portra kerül. Csábítása nyolcadikból — Fonónőnek: kilencezer — Utánpótlás a textiliparnak Újfehértón „Leszámolópapírok'7 háttere „Szövőlány cukros ételekről álmodik .. — jut eszembe a József Attila-i látomás, amint Szilvási Ilona beszél pályakezdéséről az Üjpesti Gyapjúszövőgyár új­fehértói gyárában. Vajon mi volt az ő álma, amikor ide jelentkezett pár éve szövőtanulónak? — Egyedül az ösztöndíj volt, ami vonzott — mondja azzal az őszinteséggel és biz­tonsággal, mint aki immár megtalálta a számítását. — Arra persze nem gondoltam, hogy a gép mellől megyek majd nyugdíjba, de itt jó le­hetőség van fölemelkedni. Most már továbbtanulok, munka mellett a pénzügyi szakközépiskolában. Miközben pár szót váltunk, éppen két asszony kopog Rutkai Mihály személyzeti és oktatási osztályvezető ajta­ján, kezükben a „leszámoló” papírokkal: elmennek. Eddig a vállalat - autóbusza szállí­totta őket falujukból, mos­tanra már csak ketten ma­■wremény próbára teszi a mI hideg a Szabolcs Vo­lán dolgozóit, hát még azokat, akik a világ távoli országútjain juttatják el a magyar gyártmányokat a külföldi megrendelőkhöz. Ilyen feladatot lát el a két fiatal gépkocsivezető, Ko­vács István és Soltész Ist­ván. — Idehaza még valahogy csak könnyű. Itt egymást érik a községek és ha vala­mi baj van, egy telefon, könnyen meg tudjuk ma­gunkat értetni és érkezik a segítség. De külföldön más­képpen van. Telefont sem könnyű találni, a nyelvtu­dásunk sem elég ahhoz, hogy kellőképpen meg tud­juk értetni magunkat, ép­pen ezért a szállítójárműve­ket olyan állapotban kell tartani állandóan, hogy az a legkisebb hibalehetőséget is kizárja. Vad Zsolt nemzetközi diszpécsertől megtudom, hogy két beszélgető partne­remet a vállalatnál úgy tartják számon, mint „be­repülő pilótákat”. Őket kül­dik az első fuvarral abba az Kamionosok hóviharban országba, ahol eddig még a vállalat kamionjai nem jár­tak. Néhány napja jöttek vissza például Norvégiából, ahová különböző méretű külső és belső gumikat szál­lítottak mezőgazdasági gé­pekhez a nyíregyházi gumi­gyártól. Mind a ketten négy, illet­ve 5 éve kerültek a világ országútjain járó kamionra. Eddig tizenkét országban jártak. Több esetben voltak Szovjetunióban, aztán Finn­ország, Lengyelország, Ju­goszlávia, Nyugat-Németor- szág, Ausztria, Csehszlová­kia, Románia, Bulgária, Svédország, NDK-utak előz­ték meg Norvégiát. Élelmi­szertől kezdve konzerveket, gumit, farostlemezt és sok más egyebet szállítanak. — Sok romantikus elkép­zelés van a mi munkánk­kal kapcsolatban — mondja Soltész István —, azt kép­zelik, hogy mi mindent hozhatunk mi haza külföldi útjainkról. És ez az első té­vedés, bennünket is kötnek a törvények, sőt ránk foko­zattan érvényesítik és mi nem élhetünk vissza azzal a bizalommal, amit a válla­lattól kaptunk. — Jó érzés, hogy akár­merre járunk a világban, szívélyes a fogadtatás, mi­helyt megtudják, hogy ma­gyarok vagyunk. Dicsérnek bennünket, tudnak előre­haladásunkról és ma már egyre több országban isme­rik hazánkat. Akikkel be­szélgettünk, elmondták, szívesen jönnek hazánkba, mert itt rendezett körülmé­nyek vannak. — Ha a rakodási idő le­hetőséget ad, igyekszünk megismerkedni a városok szépségeivel és bizony sok horgászparadicsomot ismer­tünk meg, de nekünk nem volt időnk horgászni. Gyö­nyörű szép virágkamevá- lokat láttunk, és felejthe­tetlen emlékeket adott Ró­ma régi negyedének megte­kintése. Több esetben kerü­lünk kellemetlen helyzetbe, amikor csak saját találé­konyságunk és szakmai hoz­záértésünk húz ki bennün­ket a csávából. Legutóbb Norvégiában igen barátság­talanul fogadott benünnket a tél: olyan hóvihar volt, hogy reszketett körülöttünk minden. A csúszós út egyik oldalán a hegy, a másik ol­dalt 200 méter mélységű szakadék és felettünk ijesz­tően gyülekező fekete felhő. A csúszós úton félóránként mentünk 3 kilométert előre és csörgött rólunk a verej­ték. Amilyen zord volt az idő­járás, olyan kedvesen fo­gadtak bennünket megér­kezésünkkor a megrende­lők. Kínáltak teával, kávé­val, megkérdezték, milyen segítség kell és mi besze­reztük a szétment hóláncok helyett az újat, mert tud­tuk, visszafelé üresen még nehezebb lesz az út. Sajnos így is volt, még segélyko­csit is igénybe kellett venni. Zsurakovszki Mihály radtak, a busz költséges vol­na a gyárnak kettejükért, másként a bejárás megoldha­tatlan — megválnak a mun­kahelytől, amit egyébként szerettek. Mennek, vissza a tsz-be. Munkaerő­tartalék Komoly munkaerő-után­pótlási gondokkal küzd a gyár, nehéz napokat élnek át mindazok, akik a szakember- képzésért felelősek. Rejtett munkaerő-tartalék még csak akad a környéken — s mint mondják, a rövid ideig tartó betanítás után vannak, akik szakképzettség nélkül is meg­állják a helyüket — nincs azonban elegendő jelentkező a most végző általános isko­lások közül fonó, illetve szö­vő tanulónak. Ez pedig most annál is nagyobb feladatokat ró a gyár illetékeseire, mert ettől a tanévtől — múlt év szeptemberétől — az újfe­hértói textilipari szakközép- iskola profilja bővült, mos­tantól a szakmunkástanuló­kat is itt oktatják. Kevés a jelentkező Milyen tapasztalatokat ho­zott az utóbbi idő, amióta er­re a változásra készülnek? A különféle válaszokat som­mázva: egyre nehezebb meg­szerezni az utánpótlást, a fia­talok körében veszített nép­szerűségéből ez a szakma- csoport, a gyár termeléséhez optimálisan szükséges szak­ember-utánpótlásnak csak kis hányada jelentkezik. Néz­zük a számokat: jelenleg évente tizenöt fonóra és tíz szövőre lenne szükség, ta­valy és néhány megelőző év­ben is ennyit lett volna sze­rencsés szakmunkástanulónak fölvenni. Helyettük most fo­nó szakon van öt elsős, négy másodikos és harmadikos, a szövőknél öt elsős, három másodikos, a harmadikig egy sem jutott el. Zajos az üzem, sokat kell gyalogolni a gépek között — ezt hozzák föl elriasztó pél­dának, meg a három műsza­kot, de ezzel ellentétben ott áll az a tény, hogy mint min­den munkahelyet, ezt is szok­ni kell, s az egy év gyakor­lati idő után a megfelelő kézügyesség és rátermettség meghozza gyümölcsét: van itt olyan fonónő, aki kilenc­ezer forintot is megkeres. Többen vannak, akik a szak­középiskolai végzettséggel sem hagyják el a gépet, igye­keznek jó ösztöndíjrendszer­rel is eíébemennl a diákok­nak, kedvező az étkeztetés, a szociális ellátás, megbecsülik a jó munkaerőt. Gyermekek üzemlátogatáson Mindezekről személyes ta­pasztalat alapján tud beszél­ni Tóth Erzsébet oktatási elő­adó, aki egyben a gyár pá­lyaválasztási megbízottja. Szakközépiskolában végzett, fonóként, így nincs gond, ha a környék iskoláinak nyol­cadikosai előtt beszél erről a munkáról. — Szükség, nagy szükség van a toborzásra — mondja Rutkai Mihály — nincs más választásunk, most is házal­ni fogunk. Meghívjuk a gye­rekeket üzemlátogatásra, hát­ha több lesz a jelentkező. Persze van, akit nem kell agitálni, hanem érdeklődés­ből, magától jelentkezik, mert úgy érzi, erre termett. Példa, hogy Szatmár környé­kéről vagy Debrecenből is van tanulójuk. És példa ar­ra is, hogy jelesebb propa­gandával előbbre léphetnek, hiszen sok nyolcadikos és családja a pályaválasztás előtt szinte mit sem tud er­ről a lehetőségről. Ennek a propagandamunkának a jobb hatékonyságában bíznak a gyár elsőszámú vezetői: ta­lán nem szükségszerű, hogy ezután is a textilágazat ma­radjon a könnyűipar „nehéz­ipara”. Baraksó Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom