Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-13 / 36. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. február 13. Az FKP-kongresszus határozata Széles népi tömörülés: kiút a válságból A L’Humanité kedden kö­zölte az FKP XXV. kong­resszusának határozatát. A határozat hangsúlyozza: új helyzet állt elő, mert az 1981-ben alakult kormány nem váltotta be a várakozá­sokat. A szocialista párt, — amely abszolút többséggel rendelkezik a nemzetgyűlés­ben, — 1982-től kezdve a nagytőke által óhajtott irányban változtatta meg a kormány politikáját, s en­nek az útnak folytatása csak gazdasági és politikai ku­darchoz vezet. A kommunis­ták ebből levonták a tanul­ságot, s nem vesznek részt a kormányban, hogy ezzel világosan megmutassák: nem vállalnak felelősséget ezért a politikáért. Véget ért tehát a francia politikai életnek az a negyedszázados idősza­ka, amelyet a baloldali közös kormány programjáért foly­tatott küzdelem jellemzett. A közös kormányprogram kudarcáért azonban nem a kommunistákat terheli a fe­lelősség, mert ők már ide­jében felhívták a figyelmet a vállalt kötelezettségek meg­tagadásának veszélyére. A határozat részletesen elemzi a jelenlegi belpoliti­kai válságot, s hangsúlyoz­za, hogy az a kapitalista tár­sadalmi rend alapjainak a válsága, tehát leküzdhető, ha olyan megoldásokat fo­gadnak el, amelyek megnyit­ják az utat a gyökeres gaz­dasági, társadalmi és politi­kai változás előtt. Ezt a vál­tozást a szocialista társada­lom francia módon való fel­építésének megkezdésével, széles népi tömörülés létre­hozásával kell végrehajtani. A határozat rámutat, hogy a széles, többségi népi tö­mörülés nem áll ellentétben a baloldali egység gondola­tával, de az egység fogalmát sokkal szélesebb alapokra kell helyezni, annak túl kell terjednie a múltban kiala­kult baloldali többségek ke­retein. Az FKP továbbra is hajlandó kormányzati fele­lősséget vállalni, s együtt­működni más politikai erők­kel, így különösen a szocia­lista párttal, ha ez az együtt­működés a francia néppel szemben vállalt kötelezettsé­gek megvalósítására irányul. A határozat a szocialista országokkal kapcsolatban hangsúlyozza, hogy ezek az országok jelentős eredmé­nyeket értek el, s jelenleg fontos reformokat valósíta­nak meg további fejlődésük érdekében. Máris bebizonyí­tották, hogy a szocializmus jobban képes megoldani az emberiség előtt álló nagy problémákat, mint a tőkés társadalmi rendszer. A pártélet kérdéseivel fog­lalkozva, a határozat állást foglal a demokratikus cent­ralizmus elve mellett. Rámu­tat, hogy a párt belső mű­ködésének alapja a beható és szabad vita után a többség által hozott döntések végre hajtása. Ez minden kommu nistának kötelessége, ugyan­akkor minden kommunista megőrizheti saját vélemé nyét, s azt szabadon védel­mezheti a párt szervezetei ben. Moszkvában Befejeződtek a szovjet» görög tárgyalások Moszkvában kedden véget értek a szovjet és a görög kormányfő tárgyalásai. Nyi- kolaj Tyihonov és Andreasz Papandreu értékelése szerint a megbeszélések hozzájárul­tak a két ország közötti ba­ráti kapcsolatok fejlesztésé­hez. Nyikolaj Tyihonov és And­reasz Papandreu megállapo­dott arról, hogy felújítják a tárgyalásokat egy, a Szovjet­unióból Görögországba tartó gázvezeték közös megépíté­séről. Megerősítették, hogy mindkét ország a kereske­delmi kapcsolatok volumené­nek növelésére, a forgalom kiegyenlítettebbé tételére tö­rekszik. A nemzetközi élet kérdései közül különösen nagy figyel­met szenteltek az eurppai helyzetnek. Megállapították, hogy a stockholmi konferen­cia sikere számottevően javí­taná a kontinens politikai légkörét, elősegítené az össz­európai enyhülési folyamat folytatását. A Szovjetunió és Görög­ország a ciprusi kérdés tar­tós és igazságos rendezését kívánja. Ennek alapja a szi­get függetlenségének, szuve­renitásának, területi egységé­nek, s a Ciprusi Köztársaság el nem kötelezett státusának tiszteletben tartása kell hogy legyen — mutattak rá a meg­beszélésen. Most építtessen cserépkályhát! Érdemes! Vállalatunk a február 11. és március 31. között megren­delt és beépített kályhák tulajdonosai között sorsolást tart. Főnyeremény: a beépített csempe értékének visszatérítése. Kisorsolásna kerül további 10 értékes nyeremény: pl. rádió, számológép, óra, vásárlási utalvány stb. A megrendelők kérésére három havi részletfizetést engedélyezünk. Megrendeléseket elfogadunk, illetve további felvilágosítást adunk az alábbi címeken: Nyíregyháza, Kereszt u. 9. sz. Kiisvárda, Bódi Lajos u. 38. sz. Mátészalka, Zrínyi I. u. 13. sz. Nyírbátor, Iskola u. 24. sz. Vásárosnamény, József A. u. 2. sz. Fehérgyarmat, Vörösmarty u. 32. sz. Sz.-Sz. m. Kommunális Szolgáltató Vállalat. (238) Kongresszustól kongresszusig (2.) Az értékteremtés nehéz terepe PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK DÉL-KOREÁBAN Kedden Dél-Koreában meg­kezdődtek a parlamenti vá­lasztások. összesen tíz poli­tikai párt vagy csoportosu­lás indított jelölteket. A 276 képviselői mandátum közül 184 sorsa közvetlen választások útján dől el, míg a fennmaradó 92 mandátu­mot a választásokon kapott szavazatok arányában eloszt­ják az egyes pártok között. Mégpedig olyan sajátos mó­don, hogy a legtöbb szavazat­hoz jutó párt automatikusan a 92 képviselői hely közül kétharmadhoz, azaz 61-hez jut. A SZIKHEK ULTIMÁTUMA Az Indiában élő szikh kö­zösség vezetői ultimátumot intéztek az új-delhi központi kormányhoz, sürgetve, hogy az március 5-ig fogadja el több követelésüket. Ellenke­ző esetben — hangoztatja a közlemény — a szikhek til­takozó menetet szerveznek Üj-Delhiben március 8-án — jelentette a PTI indiai hír- ügynökség. A szikh Akaii Dal Párt egyebek között azt követeli, hogy engedjék szabadon azo­kat a híveiket, akiket akkor tartóztattak le, amikor ta­valy júniusban a központi kormány katonákat vezényelt ki a szikh zavargások megfé­kezésére. Ugyanakkor köve­teli mindazok megbüntetését, akik felelősek a Gandhi asz- szony elleni merénylet nyo­mán kitört szikhellenes za­vargásokért. ROBBANÁS EGY LENGYEL BÁNYÁBAN Robbanás történt hétfőn este egy sosnowieci szénbá­nyában (katowicei vajdaság). A föld alatt 600 méter mé­lyen egy rakodótartályban előbb kigyulladt 300 tonna szén, majd amikor a szenet elkezdték csillékbe önteni, berobbant a szénpor. Ekkor már 23 bányamentő dolgozott a veszélyeztetett részlegen, hogy megakadá­lyozza a tűz továbbterjedé­sét. Ketten közülük a helyszí­nen meghaltak, a többi 21-et sikerült kimenteni. Mind­annyian kórházban vannak, hátuk állapota súlyos. A népgazdaság hatodik ötéves tervéről szóló törvény — el­fogadta az országgyűlés 1980. december 19-i ülésén — I. fe­jezet, 3. paragrafusa így kez­dődik: „A gazdasági tevékeny­ség fő iránya a népgazdaság egyensúlyi helyzetének, ezen belül a külgazdasági egyensúlynak a helyreállítása és megszi­lárdítása”. Ebben az egyetlen mondatban félreérthetetlenül ott állt a sorrend is, a „mi a fontos” és a „még fontosabb”, mi kerül az első helyre. Együttes jelenlét Egész gazdasági munkánk feltételrend­szere kedvezőtlenebb, mint számítottuk 1980-ban, a középtávú program készítése­kor. Kedvezőtlenebb, külső, azaz világpo­litikai és világgazdasági okok, valamint a reméltnél lassúbb belső — termelés és ter­mékszerkezeti — változások miatt. Eredmények és gondok, jó irányok és kedvezőtlen hatások együttes jelenléte jel­lemző mai gazdasági helyzetünkre, azaz nem lettek uralkodóvá — meghatározóvá — a kívánt változások. Mert megőriztük az ország fizetőképességét —, ami bizo­nyos szakaszokban rendkívüli erőfeszíté­seket, intézkedéseket és népszerűtlen lépé­seket is szükségessé tett —, de a nemzet­közi versenyképesség sajnálatosan lassan változik áz elengedhetetlen irányban, arányban. Minden elosztás alapja, a nemzeti jöve­delem 1984-ben 800 milliárd forint feletti összeget tett ki. Értékteremtő munkánk­kal nehéz terepen jártunk, járunk. Figyel­meztető volt, hogy a párt XII. kongresz- szusának évében, 1980-ban a nemzeti jö­vedelem a tervezett 3—3,5 százalékos nö­vekedéssel szemben csökkent, nem érte el az 1979. évit. Meglehetősen kedvezőtlen volt tehát a hatodik ötéves terv start­helyzete. A szocialista gazdaságban rejlő erőkre, a tartalékokra azonban fényt vet, hogy 1981-ben a nemzeti jövedelem gya­rapodása elérte a tervezettet, 1982-ben meghaladta ... ám 1983-ban ismét éle­sebbé váltak a feszültségek — a növeke­dés csupán 0,4 százalékot tett ki —, majd tavaly újból sikerült a tervezettnél na­gyobb haladást felmutatni. Kellemetlen társ Nemcsak a nemzeti jövedelemnél, ha­nem az anyagi ágazatoknak szinte min­degyikénél tapasztalhattuk ezt a — vi­szonylag — erőteljes ingadozást, a terve­zett és a tényleges mértékek eltérését. A középtávú program például az ipar ter­melésnövekedését 19—22 százalékban lát­ta megszabhatónak, s bár az árukibocsá­tás bővült — az egy foglalkoztatottra jutó termelés pedig kimondottan gyorsan emel­kedett —, a tényleges eredmény ennél sze­rényebb, hiszen az ipar bruttó termelése 1981—1982-ben 2,4—2,4, 1983-ban 0,9,1984- ben 3 százalékkal növekedett az előző év­hez viszonyítva. Kellemetlen társ volt vé­gig az időszak minden esztendejében a külkereskedelmi cser ear ányromlás. Ta­valy például érzékeny árveszteségeket szenvedtünk el az élelmiszerek kivitelé­ben, szinte minden árucikk olcsóbb volt, mint 1983-ban. Ennek ismeretében értékelhetjük súlyá­nak megfelelően azt a tényt, hogy 1984- ben a nem rubel elszámolású kivitelben az 1983-ast meghaladó többletet tudtunk elérni. Az 1983-as összeg: 13,2 milliárd fo­rint. A kongresszus évében, 1980-ban még 18,2 milliárdos passzívum állt a külkeres­kedelmi forgalom egyenlegében. Nem ez volt a csúcs! Az 1978-as volt az, 59,9 mil­liárdos mínusszal... Az ilyen és hasonló tények, adatok világítják meg azoknak a társadalmi erőfeszítéseknek, áldozatoknak a szükségességét és egyben hasznát, ame­lyeket ezekben az esztendőkben tettün'- hoztunk — a beruházások visszafogásától a fogyasztói árszínvonal jelentős növeke­déséig —, amelyek a szó szoros értelmé­ben próbái voltak a társadalom teherbíró képességének, ugyanakkor igazolói is a nagy feladatok, nagy célok által megtar­tott nemzeti egységnek. Beérve a hivatkozz nyi példával. A szak­emberek egy része — nem alaptalanul — sikerágazatként emlegeti a mezőgazdasá­got. S valóban, a szélső ;éges időjárási vi­szonyok ellenére a külső egyensúly javí­tásában jelentős szerepet vitt, ugyanakkor megteremtette — tiszteletet követelő áldo­zatos munkával megtermelte a mostoha természeti hatások ellenére is — a zavar­talan belföldi ellátás fedezeté. A gabona- termelésben például az 1985-re. előirány­zott termelési színvonalat már korábban elérte az ágazat, rugalmasságból tanúságot téve, 1984-ben, amikor az állati termékek iránti külpiaci kereslet visszaesett, gyor­san megtett lépésekkel ellensúlyozta ezt az élőállatok exportálásával, azaz jól meg­felelt annak a követelménynek, amelyet a párt XII. kongresszusának határozatában úgy fogalmaztak meg, hogy „a nagyüze­mek munkája váljék hatékonyabbá”. Az eredmény minősít Ha nehezen, ha lassan is, de megtanul­juk: nem a szándék, hanem az eredmény minősíti teljesítményeinket a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban. Igazodási, kor­szerűsítési törekvéseink természetesen nem korlátozódnak csakis az anyagi jellegű gyarapodásra, másfajta változtatások so­ra — elsőként a gazdaságirányítási rend­szer továbbfejlesztése, az új vállalkozási formák lehetősége, a negyvenórás munka­hét csökkentette időalapok ellensúlyozása — érzékelteti, gyorsabb haladásra kívá­nunk átváltani. Gyorsabbra, mert csakis a nagyobb tempóval érhető el, hogy a gazdálkodás legfőbb célja, az életszínvo­nal emelkedése szilárd alapokra támasz- kodhassék a következő fél évtizedben. Következik: TÉNYEK, TANULSÁGOKKAL M. O. N apjainkban sok he­lyütt látjuk — új- ságoik, folyóiratok hasábjain, az ünnepre ké­szülő ország és benne a fő­város számos helyén — a 40-es számjegyet. Ez a számjegy emlékeztet. Em­lékeztet bennünket a négy évtizeddel ezelőtti sorsfor­dító eseményekre. 1945. február 12-én este 9 órakor Moszkvában 324 löveg 24 össztüze köszön­tötte a Vörös Hadsereg Budapestért vívott harcá­nak győzelmes befejezését. A Szovjetunió rádióállomá­sai a nap folyamán közve­títették a szovjet legfelsőbb főparancsnok 277. számú külön hadparancsát, amely tudatta, hogy a Második és Harmadik Ukrán Front csapatai több mint másfél hónapos, 51 napig tartó ost­rom és a nagyvárosban ne­héz körülmények között vívott kitartó és kemény harcok után február 13-án befejezték az ellenség Bu­dapesten bekerített hadse­regcsoport jának megsem­misítését. Ezzel teljesen el­foglalták Magyarország fő­városát, Budapestet, a né­metek hadászatilag fontos védelmi csomópontját a Bécs felé vezető úton. A főváros felszabadítása három ütemben ment vég­be. Január 1—10 között a peremkerületek (Újpest, Rákospalota, Kispest, Cse­pel, Kőbánya, Öbuda) sza­badultak fel, január 11—18 között a pesti oldal belső kerületei, s ennek során a pesti gettó is. Ezt követően került sor a budai oldal tel­jes felszabadítására január 19 es február 13 között. 1944. karácsonyán bezá­rult a Vörös Hadsereg gyű­rűje Budapest körül. De­cember 29-én a szovjet had- vezetőség parlamentereket küldött a náci csapatokhoz. Osztyopenkó és Steinmetz kapitányokat azonban or­vul meggyilkolták. Ezzel kezdetét vette a fővárosért indított 51 napos kemény küzdelem. A felszabadító szovjet egységek súlyos véráldoza- tot hoztak azért, hogy Bu­dapestet megkíméljék a tel­jes pusztulástól. Utcáról utcára, házról házra folyt a közelharc a nehéztüzérség bevetése nélkül azért, hogy az ország fővárosának köz­művei, műemlékei, csoda­szép hidjai ne pusztuljanak el. Az esztelen fasiszta rombolás azonban a Duná­ba robbantotta teljesen ér­telmetlenül a hidakat, fel­robbantotta a házak tucat­jait, ártatlan emberek ezre­it kergette a halálba. Az ostrom alatt mintegy 28 ezer lakos vesztette életét a harci cselekmények követ­keztében. A német fasiszta csapatok és a nyilas cső­cselék romhalmazzá változ­tatták a fővárost. Bár Magyarországon nem került sor a szomszédos or­szágokhoz hasonlóan nem­zeti felkelésre, mégis sike­rült a partizánharcot meg­indítani a fővárosban és egyes bányavidékeken, a nagyobb ipari centrumok­ban. Ezek jelentősége azon­ban elsősorban politikai és nem katonai. Nem feled­kezhetünk meg a budapesti akciógárdákról, a Laci, a Marót, a Szír csoportról, az újpesti partizánok nagysze­rű akcióiról, a kispest-kő­bányai csoport tevékenysé­géről és a Budai önkéntes Ezrednek a nemzet becsü­letét a 24. órában mentő harcairól. 1945. február 13-án fel­szabadult Budapest. Az új élet kezdetén azonban ott tornyosultak a szinte meg­oldhatatlannak látszó sú­lyos nehézségek. Mindenütt a szörnyű pusztulás nyo­mai. Romok, temetetlen ha­lottak; nem volt víz, vil­lany, gáz. Járványveszéllyel kellett számolni. A felsza­badított városban sem ke­nyér, sem élelmiszer-tarta­lék nem volt. Éhínség fe­nyegette Budapest sok száz ezer lakosát. Az emberek agyában pedig ott élt a fa­siszta terror friss emléke. Ilyen körülmények között kellett megindítani az éle­tet. A kommunisták kezde­ményezésére, a szovjet vá­rosparancsnokság segítséget nyújtott ahhoz, hogy az éhezés megszűnjön, meg­kezdődhessen a romok el­takarítása, az új élet építé­se. (v. s.) Negyven éve szabadult fel Budapest

Next

/
Oldalképek
Tartalom