Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-12 / 35. szám
1985. február 12. Kelet-Magyarország 7 Üzemi tapasztalatok Hyírlugoson Ipari almatermesztés A fryírlugosi Állami Gazdaság összes területe 414 hektár. A gazdaságban 1983-ban a selejtezéseket befejezték, a meglévő területeink terméshozama, a kívánalmaknak megfelelően, a hektáronkénti 20 tonnát meghaladja, Kerten belül legfeljebb kisebb tábla, vagy táblarész kivágása lehet indokolt, amikor határozat születik új ültetvény telepítésére. 1984-ben négy almáskertünkből kettőt jelöltek ki költségtakarékos, elsősorban ipari alapanyagot előállító termelésre. A Szilágyi-tag 77 hektár M—4 alanyú, termőkaros ültetvény, a Demjénkert: 117,5 hektár M—4, és kisebb hányadán vadalanyú, termőkaros, illetve középtörzsű ültetvény. Mindkét kertben az uralkodó fajta a jonatán, a starking 15—20 százalékos részarányt képvisel. A technológiai leírása, metszés: a fák földről elérhető részeinek ritkítása, a gyomirtást akadályozó ágrészek levágása, nagyobb ágrészek fűrésszel való kivágása. Harminc hektár területen a törzsekről 80—90 centi- méteres magasságig minden elágazás eltávolítása a „Normandie 2000” típusú gyártmányú felszedőgép üzembe állítása végett. Nyesedék eltávolítása: metszéssel egy időben a nyesedék berakása a sorközökbe, traktoros farvillával történő kihordása, illetve elégetés. A vastag ágrészeket a dolgozók tűzi fának saját célra feldolgozták. Műtrágyázás: két menetben, Agronit 28 százalékos N-műtrá- gya szórás februárban 120—150 kg ha, májusban 120—300 kg ha dózisban. Facsíkgereblyézés: kézzel 77 hektár területen végeztük, a gyomirtás hatásának növelése érdekében. Kézi talaj munka: padkaeltávolítás kézikapával — rázógépes és felszedőgépes betakarításhoz. Vegyszeres gyomirtás: május közepén Nike Super Combi 4,5 —5 kg ha dózissal, 600 1/ha vízben ^ kijuttatva végeztük. Szükség 'szerinti területeken Gramo- xone 5 kg^ha-os felülkezelés. — Sorközművelés: dixtiler 4- simító forgó boronálás, majd a természetes gyep képződése után, négyszeri fűnyírás RZ—3-as szárzúzóval. Kézi kaszálás: foltosán, ahol a betyárkóró felszaporodott, s amit a zúzó nem tudott a sorban lekaszálni. Betakarítás, szedés: rázás 4 léalmaszedés saját tárolásra. Fa alatti csomagolás szovjet exportra. — Kihordás, kocsirakás: traktoros magasemelővel. — Kiszállítás: .traktor 4- vontató, tehergépkocsi. — Tárolás: hűtő- házban originál. Kompót — területen összekazlazva, illetve száraz tárolóban, takarva. Temi- sol -1- F 60 4- fólia. Léalma — feldolgozásra elszállítva. Értékelés: az elsűrüsödés, illetve a termőrészek felkopaszodásának elkerülése érdekében erőteljesebb ritkító metszésre van szükség. A műtrágyázást a továbbiakban is célszerű a várható terméshez számítva, évi két időpontban elvégezni. A vegyszeres gyomirtást gereblyé- zés után végezve sem lehet egyszeri kezeléssel tökéletesen megoldani, felülkezelésre többnyire szükség van. A fűkaszálást az RZ—3-as szárzúzóval csak a korona szélességéig lehet elvégezni, szükség lesz egy oldalazó fűkasza alkalmazására, mert a kézi kaszálás nem járható módszer. Az alkalmazott „költségtakarékos” növényvédelemmel elértük, hogy minden fontos kártevő ellen védelmet biztosítottunk, a lombozat egészséges maradt, csupán a perzselés volt nagyobb mérvű a szokásosnál. Rézkészítményeket csak olyan fenológiai stádiumban kell használnunk, amikor a perzselés veszélye minimális. A Szilágyi-tag termésátlaga az előző évekkel azonos, egy tábla ront a terméshozamon, — amelynek kivágása a pusztulástól függően egy-két éven belül elkerülhetetlen. A Demjénkert terméshozama az -elmúlt három évben visszaesett, az alacsony termés nem a gyenge metszésnek köszönhető. összességében az ipari almatermesztési kísérlet eredményes volt. A két, erre a célra kijelölt kert több, mint 2 ezer forint eredményt adott — tonnánként. Bacskay Zoltán termelési igazgatóhelyettes Mérőberendezés és energiatakarékosság Mostanában elsőbbségük van az energiatakarékosságot segítő törekvéseknek. A későbbi fűtési igény szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy milyen fajtájú és minőségű anyagokból építik az épületeket, különösen azok főfalait. Hőcsillapítás és hőkésleltetés szempontjából tulajdonképpen le kellene „vizsgáztatni” a tömegesen alkalmazandó ösz- szes új építőanyagot. Ehhez természetesen megfelelő műszerek is kellenek. A fenti igény ismeretében alakították ki hazai szakemberek a Transwall elnevezésű mérőberendezést, amely laboratóriumi vizsgálatokhoz éppúgy alkalmazható, mint meglévő épületszerkezeteken elvégzendő mérésekhez. Nagy előnye a berendezésnek, hogy tetszőlegesen összetett falszerkezetek mérésére alkalmas, és hogy viszonylag gyors, roncsolásmentes mérést tesz lehetővé. A vizsgálatot végző számára három fontos jellemzőt mér: a hőellenállást, a hőcsillapítást és a hőkésleltetést. A mérőberendezés úgy működik, hogy a fal egyik oldalára felhelyezett fűtőlappal hőt keltenek, és a fal két oldalán a hőmérőkkel meghatározzák a keresett jellemzőket. Az értékelést kis kalkulátor vagy mikroprocesszor végzi. A mérés tartományától függően a megfelelő üzemmód beállítható. Annak megfelelően is beállításra szorul a készülék, hogy épületfalakat, kemencefalazatot vagy különféle' építőelemeket vizsgálnak-e vele. Áram és ivóvíz — atomenergiával Gondok közúton, járdán amikor a kijelölt útvonalakon csak mechanikai érdesítést alkalmaztak. Kiderült, hogy a sóval kezelt utakon nemcsak biztonságosabb a közlekedés, de költségek is jóval kisebbek: 0,84 svájci frankkal szemben 2,32 frankba került négyzetméterenként a kizárólag hóekézett és érdesített utak kezelése. Kiszámítható az is, hogy a menetidő növekedése, a többlet üzemanyag-fogyasztás és egyéb tényezők milyen mértékben növelik az utazók költségeit, nem számítva a kényelmetlenségeket. Helyettesíthető! Valószínű, hogy a hagyományos, kristályos nátrium- klorid egyeduralma már nem tart soká. A környezetvédelmi szempontok mellett azért sem, mert nem jelent minden időjárási helyzetben megoldást. Amint azt az idei télen is tapasztalhattuk: 70—75 százalék relatív légnedvesség alatt hatástalan; az olvasztás sebessége —7 C° alatt annyira lelassul, hogy kiszórása értelmetlen. (Sőt, a környezeti hő elvonásával együtt járó olvasztási folyamat veszélyes visszafagyáshoz vezethet, különösen ott — pl. hidakon — ahol a szerkezet illetve a talaj hőtartalékára nem lehet számítani.) Az ismert lehetőségek közül a kalciürnkíortd atkahna-“ zása látszik a legjobbnak, elsősorban — néhány ország kialakult gyakorlatához hasonlóan — nátriumkloriddal kombinált formában. Az egyik legelterjedtebb eljárás szerint a kristályos nátrium- klorid-szemcsékre a kiszórás pillanatában kalciumklorid- oldatot permeteznek. Ez az ún. tapadósó, megelőző beavatkozás esetén sem sodródik le az útburkolatról, hosz- szabb ideig hatásos marad és —15 °C-ig eredményesen alkalmazható. A kb. 30 százalékos vizes oldat pedig a legnagyobb hidegben is elolvasztja a jeget, fagyáspontja —40 °C körül van. A környezetszennyező hatás azzal is mérséklődik, hogy a kalciumionok javítják a talaj légcseréjét és kedvezően befolyásolják a pH értékeket. Lényeges még az is, hogy a kiszórt só mennyisége jelentősen csökkenthető. Kímélni a környezetet Riasztó lehet, hogy a kalci- um-klorid ára közel harminc- szoros, azonban a gazdaságossági elemzések szerint — megfelelő technológia esetén — az új eljárás versenyképes lehet a hagyományossal szemben. A hazai autópályákon is feltűnik már egy-egy korszerű import szóróberendezés, az igen magas ár miatt azonban ezek elterjedésére nem számíthatunk. Szerencsére a közúti igazgatóságok jelenlegi szórógépeinek egy része — a legfontosabb kiegészítő berendezések itthoni gyártásával — átalakítható. Ezzel a jelenleginél hatékonyabb, a környezet számára kíméletesebb eszközökkel harcolhatnak az utak üzemeltetői a téli közlekedés veszélyei ellen. Merza Péter fenntartási főmérnök, Nyíregyházi Közúti Igazgatóság Amióta telente só virágzik a cipőkön és gyors romlásnak indul az autók karosszériája, gyakran hangzik el a kérdés : nincs-e kíméletesebb módja az utak, járdák hó- és jégmentesítésének. Sokan az út menti növényzetet, a talajt, a vizeket féltik a sózástól, noha hazai mérések ezt az aggodalmat eddig még nem igazolták. Legolcsóbb az NaCI Szarvasmarha-tenyésztési tanácskozás Elegendő tejet, több húst Tanuljuk és alkalmazzuk a fejlett módszereket A szovjet atomerőművek jelenleg 21 ezer megawatt teljesítménnyel állítják elő az országban termelt összes villamos energia 9 százalékát. A nukleáris energiával működő 13 erőműben harmincöt blokk termeli az áramot, és évente száznegyven milliárd kilowattóra villamos energiával látja el az országot. Az atomenergia ily módon 70—75 millió tonna hagyományos tüzelőanyagot pótol. Az új beruházások révén további hatezer megawattal növelik az atomerőmüvek teljesítményét. Jelenleg 22 atomerőmű épül a Szovjetunióban, s a következő ötéves tervben várhatóan kétszer annyit költenek nukleáris erőművek létesítésére, mint korábban. A jói bevált, hagyományos reaktorok mellett a Szovjetunióban — a tőkés országokban is megfigyelhető irányzatnak megfelelően — nagy figyelmet fordítanak az új „generációra”, az úgynevezett szaporítóreaktorokra. A gyors- vagy szaporító-re- aktorokban erősen dúsított urán vagy plutónium a fűtőanyag. De miközben ezek — hőt termelve — energiaellátásra már alkalmatlan izotópokká alakulnak át, a reaktorok aktív zónáját körülvevő tórium—232 szintén hasadóképes urán—223-má alakul át, tehát az ilyen reaktor a hőtermelésen kívül újabb hasadóanyagot is előállít, sőt többet, mint amennyit fogyaszt, így azután érthető, hogy például egy 1000 MW-os szaporítóreaktor uránigénye századrésze a hagyományos reaktorénak! A Szovjetunióban jelenleg már három gyorsneutronnal működő atomerőmű is üzemel. Képünkön egy ilyen atomerőművi szaporítóreaktort láthatunk, amelynek hulladékhőjével tengervíz-desz- tillálást is végeznek, ekként állítván elő ivóvizet a sós tengervízből. (Fotó: APN—KS) A közúti igazgatóságok szinte kizárólag őrölt nátri- umkloridot használnak a síkosság elleni védekezéshez, mert sokszorosan olcsóbb, mint más, hasonló tulajdonságú anyagok, és nagy meny- nyiségben is könnyen beszerezhető. A többé-kevésbé közismert hátrányok miatt itthon és külföldön intenzíven kutatnak alkalmas helyettesítő anyagok, eljárások után, sok, egyébként megfelelőnek bizonyuló vegyi anyag — csakúgy mint az elektromos fűtés, vagy az infrasugárral történő melegítés — a rendkívül magas költségek miatt még a legfejlettebb motori- zációjú országokban sem terjedhetett el általánosan. Mi történne, ha teljesen megszüntetnék a kémiai olvasztószerek használatát? . Erre a kérdésre próbáltak választ adni a svájci Zürich kanton egyes útjain 1972—77 között végzett kísérlet során, A Magyar Agrártudományi Egyesület és a TESZÖV rendezésében a közelmúltban szarvasmarha-tenyésztési tanácskozást tartottak Nyíregyházán. A termelőszövetkezeti állattenyésztési szakemberek előtt dr. Dohy János állattenyésztéstani tanszékvető egyetemi tanár tartott bevezető előadást. — Magyarországon jelentős szarvasmarha-állománnyal rendelkezünk — 725 ezer darab tehén, ebből mintegy 100 ezer a húshasznú — mégis legalább 50 százalékkal növelni kéllene az állományt, hogy az egy hektárra jutó darabszámban elérjük az optimális létszámot — hangsúlyozta bevezetőül a professzor. — Cél, hogy a szükséges tejet (belföldi fogyasztásra, exportálni nem lehet) a lehető legkevesebb tehén adja. Ha javítani akarjuk a tehénállomány összetételét, csökkenteni kell a tejelő és a kettős hasznú egyedek számát, ugyanakkor növelni szükséges a húshasznosításúakat. A nemesítésünket a húshasznúra kell állítani. A keresztezésben jó alap lehet a magyartarka fajta. A szarvasmarha-tenyésztésünk, -tartásunk kettős szorítás alatt áll: egyik az elkerülhetetlen önköltségcsökkentés, a másik a minőség iránti igény kielégítése. A piacon óriási a konkurrencia. Ausztrália és Dél-Amerika hatalmas legelőin (pampák) igen alacsony költséggel állítják elő nagy tömegben a marhahúst. Hatalmas tankhajókban szállítva az olcsó húst, Európában is versenyképesek tudnak lenni. Ezért mi csak minőségi áruval tudunk a piacon maradni. A minőség ma már mást jelent, mint amikor az exportunk 80 százalékát az olasz piac vette fel. Ha őket kielégítettük egységes áruval, nagy gondunk nem volt. A megváltozott körülmények között a sokféle piac differenciált igényeit kell kielégítenünk. Nyugat-Euró- pában túltermelés van marhahúsból. A Közös Piac országaiban a múlt évben a megtermelt húsnak 5 százaléka eladatlan maradt. Most 10 ezer szám vágják ki a teheneket. Nekünk mindent el kell követnünk, hogy a dekonjunktúra alatt jelentősen ne csökkenjen a tehénállomány. A marhahús eddig fontos tétel volt a külpiaci egyensúly javításában, jobb tenyésztői munkával a jövőben is az maradhat. Az előadó ezután a különböző fajták, típusok keresztezési eljárásait ismertette. Az értékes magyartarka fajtát tömegben, tehát nemcsak génbahknak kell megtartani. Szólt a többszörös keresztezési eljárásokról. Hangsúlyozta: a jól megválasztott he- terózis olyan előny, ami beruházást nem igényel, de 15—20 százalékkal több húst állíthatunk elő általa. Az elletést előre lehet hozni. Elérhető, hogy kétéves korra az üszők borjadzanak. Leggazdaságosabb a tavaszi, a legelőre való elletés. A hústermelésben nagyobb figyelmet kell fordítani az ikerellés növelésére. Egyes fejlett országokban ezzel a módszerrel 40 százalékkal több borját nyernek. Természetesen ez nagy szakértelmet, felkészültséget kíván. Hasonlóan a különböző embrióátültetések és egyéb korszerű eljárások. Belátható időn belül az élő tenyészállat export-importot felváltja az embriószállítás. A mi biotechnikai felkészültségünk üzemi szintre ezt az eljárást egy évtizeden belül nemigen tudja átvenni. A fejlett biotechnikával rendelkező néhány külföldi kutatóintézetben már az embrióosztással kísérleteznek, fél és negyed embrióból is nyernek egészséges borjakat. Az embrióosztás, a génsebészet beláthatatlan eredményeket tartogat számunkra. Erre azonban fel kell készülnünk módszertanilag, instrumentálisán és intellektuálisan, hogy fogadni tudjuk a világ élvonalában levő eredményeket. Az olcsóbb takarmányozásról szólva elmondta a professzor, hogy a szarvasmarhatartás alapja a szálastakarmány-termelés, a gyepgazdálkodás megjavítása kell, hogy legyen. A húsmarhák téli alaptakarmánya lehet a szalma, a kukoricaszár — amelyből szinte korlátlan gazdagok vagyunk —, amit ásványi anyagokkal, vitaminokkal dúsíthatunk. A föld ásványi energiái, mint a szén, a gáz, az olaj, rohamosan fogynak, de a biomassza a gén útján megújuló, s ha szakszerűen, okosan gazdálkodunk vele, nagy eredményeket érhetünk el. A biomasszának különösen nagy hányadát és gazdaságosan hasznosítja a szarvasmarha. Csikós Balázs TUDOMÁNY TECHNIKA KÖZGAZDASÁG „A metszés egyik legfontosabb célja beengedni a fényt a korona belsejébe. A viszonylag határozottabb ritkításért éréskor kárpótol majd a gyorsabb és teljesebb színesedés.” A Nyírkert szakembereinek a vajai II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetben Zatykó Imre, az újfehértói kutató- intézet kutatója tart gyakorlati bemutatót. (Gaái Béla felvétele) Sóból is megárt a sok
