Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-12 / 35. szám

1985. február 12. Kelet-Magyarország 3 A szakszervezetek és a horgászmozgaiom Több, mint hobbi A HDNNIACOOP kisvárdai baromfi-feldolgozó üzemében műszakonként 42—44 ezer­baromfit dolgoznak fel konyhakészre. (Császár Csaba felvétele.) Tél a gyümölcsösben A fa élni akar Vásárosnaményban várják az újabb enyhülést Tél van, ez elvitathatatlan. Ha pedig tél van, akkor hideg is van. Ez a mostani január, február igazán meg­mutatta. mire képes az évszak. Esett a hó, volt mínusz hu­szonhat fok a határban, sőt néhol talán még ettől is több. A hó szerencsére jótékonyan beborította az őszi vetést, mintegy betakarva a fiatal növényeket. Ám a gyümölcsfák már sokkal védtelenebbek a fagytól, s bizony a hosszantar­tó, alacsony hőmérséklet károsítja a rügyeket. KÉTÁGÚ CSELEKVÉS EGYESÍTÉSÉT jelentette az a megállapodás, amelyet a közelmúltban kötött a Szak- szervezetek Szabolcs-Szat- már megyei Tanácsának titkársága és a horgász-szö­vetség megyei intéző bizott­sága. Az együttműködésről szóló határozat a két szer­vezet helyi tennivalóit jelöli meg kettős céllal. Az egyik: o dolgozók és családtagjaik szabadidejének eltöltése, fel­üdítő, egészséges természeti környezetben. A másik: en­nek a természeti környezet­nek a védelme, amit SZOT- elnökségi határozat sorolt a szakszervezeti tennivalók kö­zé. Felvetődhet a gondolat, hogy a kemény munkát kí­vánó gazdasági feladatok kö­zepette miért került előtérbe a szabadidő, a horgászmoz­galom, és ezekkel párhuza­mosan a környezet- és ter­mészetvédelem? Éppen azért, mert a dolgozók és család­tagjaik jobb életkörülmé­nyeinek megteremtése a vég­ső cél. Mert a megfelelő környezetben eltöltött pihe­nés után újult erővel lehet visszatérni a munkahelyek­re. A horgászmozgalom társa­dalmi jelentősége megnöve­kedett. A szervezett horgá­szok negyedmilliós táborá­hoz négyszer-ötször annyi családtag és barát tartozik. Közös kirándulásaik, hétvé­gi túráik, a fizetett szabad­ság idejére szervezett tábo­rozásaik eddig is jelentősen kiegészítették a szervezett üdültetést. A családi és kö­zösségi együttlétek a vízpar­ti majálisokon, horgászta­nyákon vagy akár nomád sá­tortáborokban — jelentősen túlnőtték a korábbi elkép­zeléseket. Közösségszervező erővé, gondolkodást alakító tényezővé váltak. Vonzásuk, az egész mozgalom vonzása megnövékedett. Számításba vehető az a halzsákmány is. amely eny­híti a háztartások gondjait. A megye nyolcezres horgász­táborának évi másfél száz tonna körüli halfogása nyolc­milliós értékkel gazdagítja a családok étlapját. ENNÉL NAGYOBB JE­LENTŐSÉGE VAN ANNAK, hogy a horgászok olyan vi­zeken teremtettek halbősé­get, ahol a halállomány már kiveszőben volt, vagy éppen tavakat létesítettek, kemény munkával, terméketlen, víz­nyomásos területeken. A környezet- és természetvéde­lem tevékeny részesei lettek azzal, hogy óvják vízi, víz­parti paradicsomaikat, vi­gyázzák élőlényeit. Mindezt saját forintjaik­ból, jó néhány helyen jelen­tős anyagi áldozatok árán teszik. Bár egyre több példa van arra, hogy vállalatok, ipari üzemek, termelőszövet­kezetek pártfogolják, szak- szervezeti bizottságaik révén anyagilag is segítik a hor­gászmozgalmat. Mint példá­ul a SZÁÉV, a tiszavasvári Alkaloida, a záhonyi vasút- ' igazgatóság, a fehérgyarmati téglagyár. Ennek továbbfej­lesztésére törekedve és hatá­rozattal is mozgalmi kere­tekbe foglalva kezdte el együttműködését a megálla­podó két szervezet. Egyrészt lehetővé teszik, hogy a vízi környezetben lé­vő vállalati, szakszervezeti üdülőkben, hétvégi kirándu­lóhelyeken a horgászat is a kikapcsolódás formája le­gyen. Másrészt újabb terüle­tek bevonásával növelik a vízparti pihenés és horgá­szat lehetőségeit, főként a Tisza és a Szamos körzetei­ben, a tavak, holtágak, víz­tározók mellett. Kiemelve a városok közvetlen környékét és kihasználva a nyíregyházi Bujtos és a sóstói üdülőkör­zet adottságait. Előmozdítják,'hogy a hor­gászegyesületek újabb vízte­rületeket vehessenek keze­lésbe, azokon halasítsanak és kulturált pihenési lehető­ségeket teremtsenek. Arra törekszenek, hogy a városok és üdülőterületek melletti vizek elsősorban a pihenés, a horgászat céljait szolgál­ják. Az együttműködés célja, hogy a gyermekek és kis jö­vedelmű nyugdíjasok számá­ra minél több kedvezményes lehetőség legyen és a fiata­lok, szakmunkástanulók is részesei legyenek a vízparti szabadidős és horgászprog­ramoknak. A SZAKMAI SZAKSZER­VEZETEK, a szakmaközi bi­zottságok és a vállalati, üze­mi szakszervezeti bizottsá­gok, a vállalati, üzemi, ter­melőszövetkezeti vezetők és horgászegyesületek együtt­működését koordinálja a megállapodás. Megjelölve a környezet- és természetvé­delem teendőit is, hogy a dolgozók és családjaik egész­séges környezetben tölthes­sék pihenőidejüket. A prog­ram megvalósítása az 1990- ig érvényes megállapodás szerint — nagy közösségi haszonnal jár majd. Pristyák József Az almafák metszését ja­nuár közepén kezdték a vá- sárosnaményi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. A napközbeni mínusz tizenöt fokban a legedzettebb ember is nehezen végzi ilyen időben a munkát. Aztán jött egy enyhülés, s most ismét hó borítja a gyümölcsöst, .visz- szatért a hideg is. Álma a tárolóban — Háromszázhetvenegy hektár az almásunk — mond­ja Zentai Gyula, a szövetke­zet elnöke, — ebből kétszáz Hektár intenzív koronafor­májú. Nem mondom, amint újra enyhül az idő, egyetlen szabad percünk sem lesz, de mi mar most így számolunk ezzel. Vagyis a munkaszer­vezésnél figyelembe vesszük. A gyümölcstermesztők mel­lett mozgósítjuk a traktoro­sokat. fogatosokat, a női dol­gozókat, akik metszeni tud­nak. A naményiaknak tavaly rekordtermésük volt almá­ból. 7760 tonnát takarítottak be. Ennek a tizedrészét a Hungarofruct tuzséri hűtő­házában tárolták, amit szov­jet exportra szállítanak. A nagy termésből fakadóan — figyelembe véve az alma cik­likusságát — az idén keve­sebb gyümölcs várható. Vi­szont a hideg miatt nem le­het a szokásos módon meg­metszeni a fákat, több rügyet kell hagyni a vesszőkön. Mert ezzel biztosíthatják az idei termést. Ugyanis nem mindegyik rügy károsodik, s nem is egyformán. Így az el- fagyottak mellett ott vannak az épek is. Holy és atka ellen fagy Szóval nem könnyű dolog a metszés most. Szemre azt képtelenség megállapítani a nyugalmi állapotban, melyik rügy él. melyik fagyott meg. Ellenben a hideg nemcsak a rügyeket, de a károsítókat és a kórokozókat is megtizedel­te. A lisztharmattal ugyan a legkevesebb a gond. viszont ezt szinte teljesen elintézte a fagy: a vesszők végein te­lelnek át. azok pedig jócs­kán átfagytak. A fuzikládi- ummal már más a helyzet. Ez a gomba a lehullott leve­leken ,,húzza meg magát", azt viszont vastagon fedi a hó, elősegíti az áttelelést. Erre már most fel kell készülni a gazdaságokban, s rögtön az első leendő alkalommal vé­dekezni ellene. — Az állati kártevők közül nem sok éri meg a tavaszt — így Kozák Károly, a szö­vetkezet növényvédő szak­mérnöke. majd folytatja. — A lombosía-fehérmoly. az at­kák és más károsítok nem kívánták ezt a hideget, de a mi szempontunkból jól jött. Persze azt most még nem le­het megmondani, mi várható tavasszal, a nyáron, hogyan kell majd permetezni. A téli fagy is okoz kárt. de mindig nagyobb kárral jár a virág­záskor bekövetkező tavaszi fagy. Riigyvizsgálat a Nyírkertnél Messzemenő következtetést nem lehet levonni a hideg­ből. Vásárosnaményban is, máshol is jóval mínusz húsz fok alatt volt többször a hő­mérséklet januárban, ám a fa annyira akar élni, hogy képes kiheverni a leghide­gebbet is. Különösen azok, amelyek időben ..felkészül­tek" a télre, amelyekről még szeptemberben leszedték az almát. Azokon a rügyek tel­jesen kifejlődtek, amit a hosszú ősz még elősegített. Rügy- és vesszövizsgálattal megállapítható a fagyás mér­téke. Ezt elvégzi a gazda­ságnak a Nyírkert gyümölcs­termelési rendszer. s ez alapján már kerek képet kapnak tél tábornok csínyte- véséröl. Sipos Béla Rendszeresen vizsgálják az építkezéseken használt építő- és vegyianyagok minőségét a SZAÉV szakipari laboratóriu­mában. Képünkön: Tar Attila laborvezető ajtók, ablakok fes­tékmintáinak rétegvastagságát vizsgálja. (GB) A minap ajándékba kaptam egy szellemes önvizsgáló szerkeze­tet. A lényege az, hogy kis korong elforgatásával egy skála megmutatja az elfo­gyasztott italféleség lebon­tásának mértékét, a test­súly és az ivástól eltelt idő függvényében. A skála használatával egyszerűen leolvasható, hogy én, a 75 kilómmal fél deci konyak, vagy két deci bor, illetve egy üveg sör elfo­gyasztása után 3 órával már kocsiba ülhetek, mert a szervezetem már lebontotta az alkoholt. Viszont egy li­ter bor elfogyasztása után még 12 óra elteltével sem szabad vezetni. Vagyis egy „rövidített" éjszakát kö­vető reggel kocsiba ülni — még „ittas vezetés"-nek mi­nősül. És mégis hányán megteszik. Viszont miért karambo­loznak az antialkoholisták? Mert nemcsak szesszel él az ember — van, aki indula­tokkal mérgezi magát. Én is készítettem egy másik prak­tikus skálát, amely kimu­tatja az ember mérgezettsé- gi szintjét „pumpában” ki­fejezve. 0,6 százaléknál ma­gasabb a vér cukor szintünk ha reggel azt mondja az asszony — ma megint nem ereztelek eléggé, amikor hozzámbújtál; ha a főnök És ott van a fizikai fá­radtság — az is veszélyfor­rás. Kimutatja egy másik Szabadalmam: egy hónapi éjszakai hánykolódás ami­att, hogy az asszony mért nem jött még haza a mozi­ból, vagy egy hetes gyöt­rődés azon, hogy ki lesz az új osztályvezető — (lehetsé­ges, hogy az a rohadt, tör­tető Nyaldosy?); vagy két­Autósok, figyelem! a minap azt mondta: néz­ze, Kovács elvtárs — ma­ga ebben a negyedévben nem kap prémiumot, mert a múltkor öt percet késett: vagy ha az első esőtől beá­zott a lakás. Ilyenkor legalább olyan rosszak az ember reflexei, mintha ivott volna. órás értekezlet után közvet­lenül — amikor a Bla-bla- termelés előtt álló feladato­kat vitatták meg — nein szabad volán mellé ülni.. . A szerelmi állapotok kü­lönböző fokozatai is leg­alább ilyen veszélyesek. A volán mellett elábrán­dozó nagylány, vagy a légy­ottra száguldó férfi ugyan­olyan veszélyforrás a közle­kedésben, mint a részeg ámokfutó. 10 perccel a sötét nézőtér­ről kijövet, az első csók után, vagy a nászéjszakai kóstolót követő fél órában, vagy a félrelépés kimagya- rázásának tervezgetése köz­ben á gépkocsivezetők vér­alkoholszintje a megenge­dett mérték felett van. Hát ezért van az a sok ka­rambol, mert vagy igyekvő az ember és dolgozik, töri magát, vagy szerelmes és emészti magát, vagy iszik és kábítja magát. Az egyik kö­zeli barátom mindegyiket művelte, és mégse érte so­káig semmi baj. Kivétel erő­síti a szabályt — gondoltam. Végül mégis elérte a vég­zet — mégpedig gyalog. A kedvesének a férje — merő fáradtságtól — elütötte a járdán. Kulcsár Attila JEGYZETEK Három forintért A könyvtári statisztikából fogalmazott hírt lapunk csütörtöki számából is­merem: „Népszerű a könyv­tárközi kölcsönzés megyénk­ben. A Móricz Zsigmond Me­gyei és Városi Könyvtár ta­valy 873 kötet könyvet ka­pott, 734-et pedig továbbított hazai és külföldi könyvtá­raknak — az olvasók igényei szerint.” E hírünk utolsó félmonda­tában a magyar közművelő­dési könyvtári rendszer lé­nyege, tartalma sűrűsödik. Mert mi is ennek a könyvtár- közi kölcsönzésnek a jelentő­sége? Az, hogy az olvasó akár különleges; ritka igényeit is kielégítse. Az, hogy a hazai közművelődési könyvtárháló­zat bármely országos hatás­körű vagy vidéki (megyei, vá­rosi, községi) könyvtárába évente 3 forintért beiratkozó felnőtt olvasó azonnal be­kapcsolódhat — igényei, ku-, tatási céljai szerint — a világ tekintélyes könyvtári szerve­zetébe. Ha érdeklődéséhez, kutatásaihoz a nyíregyházi vagy csengeri olvasónak olyan könyvekre van szüksé­ge, amelyek — tegyük fel Pá­rizs vagy Leningrád könyvtá­rában található — nincs aka­dály: az olvasóhoz legköze­lebbi könyvtár számára a könyvtárközi kölcsönzés rendszerében megszerzi a művet vagy eredetiben, vagy mikrofilmen. Tudniillik ha­zánkban az Országos Széche­nyi Könyvtár szervezi, irá- nyíta ezt a nemzetközi könyvkölcsönző szolgálatot. És az idézett hírben még egy érdekesség rejlik. Több száz könyvet küldött el a mi megyei könyvtárunk 1984- ben hazai és külföldi könyv­táraknak. Jelzi ez a tény azt, hogy könyvtárunk gyűtemé- nye — bizonyára sok helytör­téneti mű — iránt ország-vi­lág szerte érdeklődnek kuta­tók, olvasók. Szerény, de kitapintható pél­dája ez annak, hogy egy táj­egység (nevezzük vidéknek) miként kapcsolódik, forr egy­be a nemzeti és az egyete­mes kultúra áramkörével. w ígéret T eljes, mértékben egyet- p értek hírszerkésztő kol­légámmal, aki lapunk szerdai számában így fo­galmazott: ,.A több mint 23 millió forintos létesítmény át­adását jövő év augusztusára ígéri az építkezés fővállal­kozója." Egészen pontosan az „ígéri" szó használatával ér­tek egyet, s nem azzal a ténnyel, hogy a fővállalkozó csak ígéri, nem pedig kije­lenti. hogy átadja az iskolát. Kollégám, aki építőipari ígér­getéseken, határidő-módosítá­sokon, az anyag és a szerve­zés hiányán nevelkedett, ta­pasztalatból tudja, hogy így kell fogalmazni, különben ha nem ezt teszi, őt, az újságírót, a lapot, a Kelet-Magyaror- szágot okolja majd az olvasó, az új létesítményre várakozó (jelen esetben a diák, szülő, pedagógus), ha netán mégsem augusztus lesz aZ átadásból. Ez a kis „ígéri” szócska fel­ment minket a mástól átvál­lalt tájékoztatási felelősség alól. Szó sincs persze arról, hogy kételkednénk a fővállalkozó ígéretében, mindössze arra vágyakozik az újságíró, hogy egyszer jöjjön el a kijelentő­mód ideje, s megszűnnek az ilyen feltételes módon — ha nem is nyelvtani értelemben — fogalmazott hírek. Szilágyi Szabolcs

Next

/
Oldalképek
Tartalom