Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-07 / 31. szám
1985. február 7. Kelet-Magyarország 3 Héretek L apunk keddi számában írtuk: „Tavasszal elkezdik a nyíregyházi autóbusz-pályaudvar építését”. Ugyanezt a hírt, majdnem pontosan ebben a megfogalmazásban olvashatjuk a Kelet-Magyarország egyik 1972-es számában is. Szó sincs ellentmondásról, s a két hír között eltelt 13 esztendő dacára mindkét közlés igaz. Csak annakidején a Jókai téri (jelenlegi) pályaudvarról, most pedig a vasútállomáshoz közel eső területen, a Petőfi és a Vasgyár utca találkozásának körzetében tervezett új, remélhetőleg nem „soron következő” nyíregyházi buszállomásról van szó. Akkor, tehát tizenhárom évvel ezelőtt különösebb lelkesedés nélkül fogadtuk ezt az épületében is, parkoló, leálló területével is rendkívül szűkre, kényszeredettre sikerült beruházást. Nem aratott osztatlan elismerést sem az utazóközönség, sem a Volán (akkortájt még AKÖV) szakemberei körében, sőt már az első percekben elhangzott az a jogos megjegyzés, hogy ez a pályaudvar nem elégíti ki még az akkori igényeket sem, nemhogy a közeli és a távlati forgalom várható növekedését. így is lett. Semmi okunk arra, hogy ne bízzunk az új buszpályaudvar majdani tökéletességében — abban, hogy a tervező, kivitelező ezúttal hátrafelé és előre is tekintett, vagyis okult a Jókai térből és figyelembe vette az ezredfordulón, sőt még sokkal később is utazni kívánó gyermekeink, unokáink igényét is. Eszembe jut erről az a köznapi bölcsesség, ami a nem éppen tehetős ember bevásárlását szokta kísérni: „inkább drágább szövetből veszek ruhát, mert az sokáig kitart...” És eszembe jut a Tv-híradó pár hete sugárzott riportja is. A BKV egyik vezetője úgy nyilatkozott, hogy a helyi közlekedés megemelt jegyárai nyomán kulturáltabb, tisztább utazási feltételeket, pontosabb utastájékoztatást nyújtanak a jövőben. Most itt a lehetőség Nyíregyházán is. Szilágyi Szabolcs Az Ipari Szerelvénygépgyár mátészalkai gyárában idén több mint 200 milliós értékben készítenek különböző méretű szerelhető gömbcsapot. Képünkön: Paragh László és Simon Ferenc nagyméretű szerelhető gömbcsapokat állít össze. (G. B.) Bővítik a Szabolcs Cipőgyárat Új üzemcsarnok Záhonyban Várják a jelentkezőket Sikeres esztendőt tudhat maga mögött a Szabolcs Cipőgyár. A múlt évben több mint 1 millió pár férficipőt gyártottak — a szandáltól a csizmáig —, melyek nagyobb része exportra került. Legnagyobb vevőjük, a Szovjetunió mellett sikerült meghódítaniuk a tőkés piacot is. Először 1983-ban szállítottak árut a nyugatnémet MARC-cég megrendelésére 15.millió forintért. A bemutatkozás olyan jól sikerült, hogy tavaly már 92 millió forintért vásárolt a cipőgyár termékeiből az NSZK-partner. Nem maradnak munka nélkül az idén sem a cipőgyáriak. Olyannyira nem, hogy — kapacitás híján — tőkés megrendeléseket kellett visz- szautasítaniuk. Mivel keresettek a vállalat termékei, ezért évek óta milliókat költenek bővítésre, fejlesztésekre. Másfél éve nyílt meg a gyár új üzeme Záhonyban. Itt a Palotai Bőrdíszmű Vállalat volt részlegében rendezkedtek be, ahol közel 3 és fél millió forint értékben felsőrészkészítő gépeket állítottak munkába. Tavaly további 4 millió forintot költöttek fejlesztésekre. Elsősorban a meglévő gépparkot újították fel: tűző- és alja-összeszerelő masinákkal. A nyírbogdányi és a záhonyi üzemben egy-egy esztergával korszerűsítették a tmk-részleget, s vásároltak egy Ikarust is a dolgozók szállítására. A múlt év igazi szenzációja a 2 új, olasz gyártmányú oldalazógép beszerzése volt. Mivel a masinák automatikuson kenik föl a ragasztót az alapanyagra, ezért a vállalat számít a termelékenység növekedésére. (Ez a művelet eddig kézzel történt.) A sikeres próbaüzemelés után a napokban helyezték véglegesen üzembe a gépeket, a gyártó cég szakembereinek irányításával. Ebben az évben ismét milliókat költenek bővítésekre a Szabolcs Cipőgyárban. Ahogy a fagy felenged, azonnal hozzálátnak Záhonyban egy új csarnok alapozásához. A korszerű szociális helyiségekkel felszerelt üzemrész terv szerint október végére készül el, s még az idén megkezdődik benne a termelés is. Az ehhez szükséges gépek egy része már tavaly megérkezett, a többit pedig megrendelték. Ám. .ahhoz, hogy decemberben- -megkezdődhessen a munka a csarnokban, legalább száz új dolgozóra lesz szükség. Nagy gond ez, hiszen most is létszámhiánnyal küzd a cipőgyár. Csak Nyíregyházán legalább 30—40 szakember hiányzik. Méghozzá jó szakemberekre várnak, hiszen a nyíregyházi központban gyártják az összes tőkés exportra kerülő cipő felsőrészét. Csak itt történik valamennyi termék alja-összeszerelése is. A két vidéki — a záhonyi és a nyírbogdányi — tüzödében a belföldi és a szovjet exportlábbelik felsőrészeit készítik. Tennivaló bőven lesz, hiszen az idén szovjet piacra félmillió, belföldre 350 ezer pár cipő gyártását tervezik. A MARC-cég részére pedig 200 ezer pár kész cipőt és 90 ezer pár felsőrész szállítását vállalta a gyár. H. Zs. A Nyíregyházi Konzervgyárban naponta 34 ezer ötnyolca- dos üveg Nagymama lekvárját készítenek sárgabarackból. Felvételünkön Renyószki Erzsébet a töltőgépet ellenőrzi. (Elek Emil felvétele) A jó gazdaság elnöke azt mondotta: — Itt néhány fát ki kell vágni, hogy a primőrökre essen majd fény, s legyen levegőjük. — Hát ezt az asszonyok meg nem oldják — mondotta Nagy Pista, az ifjú brigádvezető- agronómus —, ezt csak akkor tehetjük, ha szombat-vasárnap itthon lesznek az iparba járó férfiak. — Jó. Legyen akkor, meg lesz fizetve, fűrészgépünk van, mindenünk van, csak munkaerő kell. Ilyen módon ezt meg is szervezték. Az állami munkába eljáró férfiak csapata vállalta a munkát megfelelő összegért, csak azt kérték: Ancsin Miska ne legyen velük, elég ezzel a nullával az állam által fizetett brigádban dolgozni, bárcsak elérné már a nyugdíjat. — Na, akkor csak legyen magukkal — mondotta Nagy Galambos Lajos; Pista, ifjú agronómus. — A ledöntött fák lenyesett galy- lyait tán össze tudja szedni, csomóba tudja rakni. — Nem valószínű — mondotta Gere Gerzson, az állami munkában eljárók vezetője, — de legyen. Kérjük azonban a biztosítást külön a mi állami biztosítónktól. — Micsoda ésszel rendelkeznek maguk? — Ilyennel. Ismerünk magasságokat és mélységeket, tehát e napra is kérjük a külön biztosítást. Ha nem lesz semmi baj, kutyák szájába az egész, ha lesz, egyénenként már nem a mi dolgunk. Ennyi. Történt pedig, hogy nekiálltak a munkának. Új szabályozók a kereskedelemben ÉRDEKELTSÉG A PULTOKNÁL HOGY VÁSÁRLÁSUNK ÖRÖM-E vagy bosszúság, az nemcsak a kereskedőktől függ, hanem az ipartól is, attól, hogy van-e elég áru a polcokon. De azt senki nem vonja kétségbe, hogy a boltok, áruházak korszerűségéért, naprakészségéért a kereskedők a felelősek, ők az igazi gazdák. Az a tény, hogy az 1985-ös költségvetés nem tervezi a belföldi felhasználás csökkenését, a lakosság reáljövedelmei és a beruházások nőnek, valamint a szabályozók megváltoznak — új gazdálkodási környezetet teremt a kereskedelem számára. A paletta színesítése már évekkel ezelőtt megkezdődött. Lehetővé vált például, hogy a termelők és a kiskereskedők is „nagykeres- kedjenek”, így oldódhatott a nagykereskedelem, merev szervezetrendszere, megszűntek az eseti, területi monopolhelyzetek. A ma már nem is olyan új, majd négyéves üzemelési formák kulcsszava az önálló gazdálkodás és a jövedelmezőség. A boltok és vendéglők hatvan százaléka működik 1985-ben korszerű módon. Ezek az üzletek javítják a kiszolgálás színvonalát és az áruellátást, növelik a vállalati nyereséget, de sajnos gyakori a fogyasztók becsapása, és többen bontanak fel szerződést, mint ahogy az kívánatos volna. Az áruházak, raktárak, szállodák szinte mindegyike hamarosan jövedelemérdekeltségben dolgozik majd. Ezzel párhuzamosan a vállalati központok feladata is változik: egyre inkább a hosszú távú üzletpolitika kidolgozása, a stratégiai döntések meghozatala, a nagypbb beruházások . yAb i nak fő .teendőikké. A. szjec- , ződéses üzletek gondját- baját intézendő pedig áruforgalmi, elszámoltatási funkciók ellátására csoportok alakulnak majd — érdekeltségi alapon működve! Már megjelent a hivatalos értesítőben, hogy mely kereskedelmi vállalatokat hova sorolnak, vállalati tanács vagy választott vezetés irányítja majd a céget. A gazdálkodó szervek egy részénél 1986 a határidő. A Merkur és a gyermek- élelmezési vállalat — sajátosságaik miatt — kivételt képeznek. Az élő'munkával való takarékosságra ösztönöz az új szabályozó rendszer és ez a kereskedelem egyes ágazataiban speciális helyzetet teremt. Világos, hogy az élelmiszerboltokban és a vendéglőkben nem lehet, nem is szabad csökkenteni mindenütt az eladók, pincérek létszámát, sőt van, ahol kevés ember jut a pult mögé. A bérarányosán növekvő jövedelemelvonást ezek a gazdálkodó szervezetek csak fokozatosan képesek elviselni, ezért az adók számukra alacsonyabbak. Az a tény, hogy az élő munka drága, más gazdasági döntést is indukálhat — például a nagykereskedelmi vállalatok nem nyitnak majd annyi butikot, mint eddig — hallottam egy szakmabéli vezetőtől. AZ ÜJ VÁLLALATVEZETÉSI FORMÁK bevezetésével fokozatosan megszűnik a minisztérium tulajdonosi jogainak gyakorlása, A minisztérium operatív irányítás helyett a törvényességi felügyeletet látja majd el. Ugyanakkor a fogyasztásicikk-kereskede- lemben és a vendéglátásban az Országos Anyag- és Árhivatal a Belkereskedelmi Minisztériumra ruházza a piacfelügrjeleti funkciót. Éppen a verseny és a zavartalan áruellátás érdekében olykor meg kell előzni a forgalmi zavarokat, vagy azokat elhárítani. Mindehhez több piaci információval kell rendelkeznie majd a minisztériumnak is. Bár arra számítanak, hogy csökken a beavatkozások száma; ez attól függ elsősorban, akadozik-e valamilyen cikkből a termelés. Felmerülhet a kérdés, mi lesz, ha a vállalati jövedelmi különbségek növekedésével egy-egy cég a csőd szélére jut? Nos, a kereskedelmi vállalatok kozott nincs veszteséges, igaz, alaphiányos akad. Ezeknél a minisztériummal közösen keresik majd azokat a módszereket, amelyekkel az alaphiány megszüntethető. A gazdálkodásban új elemnek számít majd a kereskedelmi hitel, az árufedezeti kölcsön. Lehetővé válik ezután is — a közehnúit- ' bari mai több példa volt: rá —, hogy a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek idegen forrásokat is — kötvény és más formában — bevonjanak céljaik megvalósításába. A GAZDASÁGI SZABÁLYOZÁS továbbfejlesztése során arra törekedtek a szakemberek, hogy a kereskedelmi vállalatok számára olyan feltételeket alakítsanak ki, amelyek kellő érdekeltséget, egyben gazdasági kényszert létesítenek a vállalkozó típusú magatartás kialakításához — nyilatkozta Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkár. — Bár szigorúbb a gazdálko- dési környezet, nagyobbak a követelmények — az önállósággal nő a felelősség is! —, a szabályozók hatékony munka esetén a kereskedelem valamennyi ágában garantálják a vállalatok és szövetkezetek eredményes működését. Elek Lenke Törés Aki nem élte, nem munkálta, nem tapasztalta, micsoda ördögien fenséges munka a pusztítás, az nem tud semmit, ehhez csak a teremtés fogható az isteni gondolat méltóságába. S hogy így állt-e oda, a dőlő fa alá, szalonnás kenyérrel a kezében, rágva, nyelve, várva; várva valamire Ancsin Miska, ki tudja? — hiába ordítottak neki: — Gyere onnan, ugorj onnan, te állat. S még az sem mondható, hogy nem ugrott. A maga módján. Egy ág, tán a legfelső, megcsapta a combját. A fizika törvényei szerint ez a legerősebb csapás fadöntésnél. Ancsin Miska combnyaktörést szenvedett. örökre munkaképtelenné vált az orvosok megállapítása szerint. A szövetkezet fizet neki havonta haláláig 4610 forintot. Hogyan jött ki ez az ősz- szeg, tán a magas ég se tudja. 3. Néha, az igazán dolgozók keserűn megkérdik: — Nem kéne eltöretnünk a karunkat-combunkat? De aztán csak legyintenek: — Amíg megvan a munka utáni vágyunk, minek törődni ilyesmivel? Jóska! — Na! — Metsszük az almafát vasárnap? — Még szép. A friss gally- tűzön sütünk egy-egy arasznyi szalonnát. Benne vagy? — Hagymát húzunk a nyárs végére, úgy csepegtetjük majd a friss kenyeret. — Ne beszélj többet, te átok, máris összegyűlt a nyál a számban. — Majd leöblítjük. Nevettek, s dolgoztak szép emberi rend szerint tovább. 2. 1.
