Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-05 / 29. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. február 5. Szovjet küldöttség az FKP kongresszusán Kommentár Egy terv margójára A z összeg kimondva és leírva egyaránt döbbenetét kelt: ezer milliárd dollár. Ennyit költött fegyverekre a Pentagon Ronald Reagan hatalomra jutása, 1980 óta. Ennek a meghökkentő ténynek a felidézését teszi időszerűvé, hogy hétfőn terjesztette a törvény- hozás elé Ronald Reagan az Egyesült Államok új, 1986-os pénzügyi évre szóló költség- vetésének tervezetét, amelynek világpolitikai hatású, fontos része a katonai kiadások programja. Szakértők szerint két nagyon egyértelmű tendencia bontakozik ki a költségvetési tarvezet előirányzataiból: a tisztében újraválasztott elnök gyakorlatilag minden olyan szociális programot megnyirbál, amelynek fenntartására nem kötelezik törvényes rendelkezések a kormányzatot. A szociális kiadások csökkentése szinte minden területre kiterjed, a farmereknek nyújtott ártámogatástól kezdve az öregkori betegbiztosításig. Ezzel szemben a katonai kiadások terén nemhogy csökkenésre nem lehet számítani, de még az ütemnövekedés lassulása is ki van zárva. Az október 1- én kezdődő új pénzügyi évben az ideinél 10 százalékkal többet, összesen 313,7 milliárd dollárt szánnak a „jó étvágyú" Pentagonnak. Ezek az irányzatok — a küszöbön álló genfi tárgyalások tükrében — meglehetősen elgondolkodtatóak. Annál inkább, mivel Washington tudatosan terjeszti azokat az állításokat, miszerint szovjet részről megsértik a fegyverzet-ellenőrzésben vállalt kötelezettségeket. Voltaképpen ezzel próbálják magyarázni a rendkívül magas katonai kiadástervezetet. Megalapozatlan vádak egyfelől, rekord katonai kiadástervezet másfelől — mindez jócskán megzavarja a tárgyalások előtti hetek és napok légkörét. Változatlannak tűnik az amerikai alapállás, amely a Szovjetunióval való tárgyalásokat az erő pozíciójára kívánja építeni. Maguk a washingtoni vezetők úgy fogalmaznak, hogy a stratégiai erők fejlesztése erősíti az amerikai pozíciót azokon a megbeszéléseken, amelyeken a nukleáris fegyverek csökkentésének reális útjait kutatják. De vajon miért kellenek újabb és újabb első- csapás-mérő eszközök ahhoz az útkereséshez, amelytől végső fokon az egész világ békéje függ? A Francia Kommunista Párt vezetőségének meghívására Párizsba utazott az SZKP küldöttsége, hogy részt vegyen az FKP XXV. kongresszusán. A delegációt Mihail Szolomencev, az SZKP KB PB tagja, az SZKP KB mellett működő pártellenőrzési bizottság elnöke vezeti. Tagjai Vagyim Zaglagyin, az SZKP KB tagja, az SZKP KB nemzetközi osztálya vezetőjének első helyettese és T. I. Zsdanova, a leningrádi városi pártbizottság titkára. A svájci teherautósok hétfőn megbénították a forgalmat az ország határátkelőhelyeinek többségén. A képen: úttorlasz- ként szolgáló kamionok, előttük sztrájkoló vezetőik. n genfi leszerelési Konferencia (Folytatás az 1. oldalról) zott a leszerelési konferencia szempontjából is. Az a tény, hogy a külügyminiszteri találkozóról kiadott közös nyilatkozatban a két legnagyobb nukleáris hatalom most első ízben nyilvánította közösen egyik legfőbb céljává a nukleáris fegyverzetek felszámolását, kedvező légkört teremt a tanácskozás számára. Azt persze ma még senki nem állíthatja biztosan, hogy a leszerelési konferencián folytatott tárgyalásokat Washington nem próbálja meg ismét a katonai (Folytatás az 1. oldalról) mogatják. A terv szerint idén 7 millió 452 ezer forint lesz a vállalat jóléti és kulturális alapja. Januártól különböző átszervezésekre került sor a KEMÉV-nél és egy számítógépet is munkába állítottak. Idén folytatják a lakásépítéseket Nyíregyházán, fontos munka vár a KEMÉV-esekre Záhony térségében és a szomszéd megye székhelyén, Debrecenben is. A Szabolcs-Szatmár megyei Építő- és Szerelő Vállalat tavaly két leányvállalatot alapított, ez létszámot, termelőfölény megszerzésére tett kísérleteinek fedezésére felhasználni. A Szovjetunió a maga részéről a szocialista közösség más országaival együtt — és szorosan együttműködve az el nem kötelezett államokkal — továbbra is a fegyverzetek korlátozását, a leszerelést szolgáló gyakorlati intézkedések mielőbbi kidolgozásán munkálkodik. A genfi leszerelési konferencia napirend jén nem szerepel ma egyetlen olyan kérdés sem, amelynek megoldására a Szovjetunió ne tett volna építő javaslatot. erőt vont el az anyavállalattól. Ezt is figyelembe vették, amikor az anyavállalat idei termelési értékét 270 millió forintra tervezték. A szigorított bérszabályozást választották, a dolgozók háromszázalékos béremelést kapnak. Az ÉPSZER egy versenytárgyaláson a közelmúltban elnyerte a nyíregyházi egészségügyi szakközépiskola építését. Idén fővállalkozóként elkezdik az iskola építését. Kisvárdán átadják a 150 személyes óvodát. A vásárosna- ményi lakásépítések is nagy munkát adnak a vállalatnak. (n. 1.) r------------------------------------------------------------------------------------------------------\ Franciaország: „Közírók” reneszánsza A világ egyik legrégibb foglalkozása, a „közíróé” már-már eltűnt Franciaországban. 1978-ban csupán három ilyen embert tartottak nyilván — akik polgártársaik számára leveleket írtak. A kötelező általános iskolai oktatás I887-es bevezetésétől az elmúlt évtizedekig szégyen lett az analfabétizmus. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy még — vagy már? — két- miilliáan élnek az országban, akik nem tudnak ími- olvasni. És még többen olyanok, akik jártak iskolába, de egy levelet képtelenek megfogalmazni, fgy a „közíró” szakma némileg szomorú másod virág zásnak indult: 1985-ben már százötvenen igazolhatták magukat ezen a címen. A „közírók" — volt gépírónők, titkárnők, kereskedelmi alkalmazottak, vagy egyszerűen olyanok, akik szeretnek írni — tehát újra elfoglalták helyüket a nagyvárosokban, a falusi piacokon, a kiskocsmák V _______________ hátsó termeiben. A munka jellege kicsit megváltozott: régen szülők írtak gyermekeiknek a városba, szerelmesek leveleztek ily módon. Ma azért inkább hivatalos leveleket kérnek: a munkaadóhoz, a házkezelő- séghez, a társadalombiztosítási központhoz, vagy éppen Francois Mitterrand- hoz, az ötödik köztársaság negyedik elnökéhez. A közírók egyaránt ismerik a hivatalos bikkfanyelvet és az udvariassági formulákat, amelyek ilyenkor szükségeltetnék. Előfordulnak persze nem hagyományos kérések is: van, aki megírta első regényét, és arra kéri a „közírót", hogy stilizálja át egy kicsit művét. Van, aki ver-' seket rendel. A költészet kedvelői bizalommal fordulhatnák egy montpamas- se-i „közíróhoz”, aki pergamenre fekete tintával rajzolja betűit. így korszerűsödik is a szolgáltatás. A „közirók"- nak, hogy jól képviseljék klienseiket — állítják —, meg kell ismerniük őket, életüket, gondolataikat. „Amikor egy levél elkészül, a megrendelőnek úgy kell éreznie, hogy ő írta” — mondja Párizs egyik legdivatosabb „közírója”. A „közírók” doyenje 85 éves, egész életében ezt csinálta: az írástudatlan katonák levelezését bonyolította. Most elégedetten tekint végig a színesedő szakmán, amelynek már érdek- védelme is van: 1980-ban létrehozták a „közírók” szakszervezetét. E pálya új mesterei — akik szolgáltatásaikért egyébként óránként 200 frankot is elkérnek — úgy érzik, hogy van jövőjük, mert ők „íráskészséget adnak azoknak, akik ezzel nem rendelkeznek, és akik így jobban képesek megvédeni érdekeiket”. Erre az igényre felelt nemrégiben a közügyek államtitkára, amikor bejelentette: a francia prefektúrákon hamarosan közírói irodákat állítanak fel. SZAKSZERVEZETEK TANÁCSKOZÁSA INDIÁBAN Hétfőn az indiai fővárosban megkezdődött az ázsiai és óceániai országok szakszervezeteinek tanácskozása. Több mint húsz ország szakszervezeti tömörülésének képviselői, valamint a Szakszervezeti Világszövetség és más nemzetközi szervezetek küldöttei a gazdasági fejlődésről és egy új világgazdasági rend megteremtésének kérdéseiről tárgyalnak. SVÁJCI KAMIONSZTRÄJK Svájci teherautósok hétfő reggel megbénitották a forgalmat az ország határátkelőhelyeinek többségénél. így tiltakoztak az ellen, hogy külföldön magas útadókat vetnek ki a svájci kamiono- sokra — a hasonló korábbi svájci lépés viszonzásaként. Svájc ez év elején magas útadót rótt ki a nyugat-európai államokból Svájcba érkező teherautókra. Annak idején a svájci rendelkezés bejelentésekor a határ túloldalán bénult meg a forgalom a kami- onosok felháborodása miatt. FÖLDRENGÉS IRÁNBAN Közepes erősségű földrengés rázta meg vasárnap Irán déli részét. A Richter-skála szerint 5,6 erősségű földmozgásokat a Siráztól délnyugatra lévő Fathábád városban észlelték. Itt egy személy életét vesztette, százan megsebesültek. A több mint fél napon át tartó, csaknem félórás időközökben egymást követő földlökések jelentős anyagi károkat okoztak. Ezer ház romba dőlt, 500 épület súlyosan megrongálódott.----------------------------------------------------------------■> Kairói levelünk Bulldózerek és régészek I emondott Ahmed Kedri, Egyiptom műemlékeik nek mentőangyala, más néven az országos ré- gészeti hatóság miniszteri rangú igazgatója. Kedrivel együtt — aki Magyarországon védte meg kandidátusi disszertációját — kollektiven benyújtotta lemondását az ókori és középkori műemlékek védelmével megbízott testület is. Dr. Kedri és a műemlékvédelmi bizottság lemondását szerencsére nem fogadták el. A Husszein-mecset átépítésének ügye azonban alapos parlamenti vihart kavart föl Kairóban. A különleges eset úgy kezdődött, hogy a műemlék- védelmi bizottság megkérdezése nélkül hozzáfogtak a Szaijidna al-Husszein mecset és mauzólem átépítéséhez. A sok millió dollár fölött rendelkező arab Contractors vállalat, a dúsgazdag volt miniszter: Oszmán Ahmed Oszmán cége kapta a megbízatást, hogy bővitse ki egy újabb imateremmel a mecsetet, ahol az iszlám ünnepeken Hoszni Mubarak elnökkel az élen ott látható szinte az egész kormány. Építészetileg ezt csak úgy tudták volna megvalósítani, hogy hozzányúlnak a falakhoz és lebontják a mecset török kori fakupoláját. Ahmed Oszmanék azt állítják, hogy a falakat tényleg kikezdte a talajvíz, és hogy a kupola korhad. A bontáshoz annak rendje s módja szerint hozzá is kezdtek. De magukra szabadították a poklot. A mecsetnek magának nincs túl nagy építészeti jelentősége. Jelenlegi formájában a múlt század óta áll fenn, neogótikus európai stílusú templom, török minaretekkel. A bazámegyed közelében fekvő mecset helyén azonban egy, a XII. századból való templom állt. Ennek mauzóleumában őrzik — a hagyomány szerint — Mohamed próféta egy hajszálát, Husszein fejét, bár a mauzóleum ma már nem látható. Husszein a próféta unokája volt, elesett Mezopotámiában, 661-ben és — a történetírók szerint — zöld zsákba bevarrt fejét 1153- ban Kairóba vitték. Tiszteletére építették a mecsetet, eredetileg 1155-ben. Azóta sok átalakításon ment át. Az alapítás korából azonban megmaradt a „zöld kapu”, a Baab al-Akhdar és egy minaret. Most az építészek ezeket is el akarják tüntetni. A Fatimida-korabeli kapubejárat és az ajjubidák korából való minaret újjáépítésére az építészek szent esküt tettek, de nem egyezkedtek a régészeti hatóságokkal, csak a kormánnyal. Kétnapos, Egyiptomban ritkán átélt parlamenti vihar után a kormányzat taka- rodót fújt. Abdel Hamid Radvan kulturális államminiszter letagadta, hogy része volt az átépítés engedélyezésében. Még azt is, hogy Kedri műemlékvédelmi elnök és huszonöt társa lemondott. Kárnál Hasszán Ali miniszterelnök csak a második parlamenti vitában szólalt fel. Furcsamód kiderült, hogy Kedriék valóban állásukat kötötték a bulldózer kontra régészeti vitához. — A kormány — közölte Ali — nem fogadja el dr. Kedri és a bizottság lemondását, és a kérdés tisztázásáig megállít minden további bontást a Husszein-mecset ódon falain. S akik a tengernyi gonddal küzdő Egyiptom történelmi örökségét oltalmazzák, most ezt tarják a legfontosabbnak. Patak Károly ________________________________________________________ Brit „keleti politika“ A brit külügyminiszter pénteken balkáni körútra indul: érinti Bukarestet, majd Szófiát. Két hónappal később pedig egyszerre három középkelet-európai fővárost is célba vesz: Berlint, Prágát és Varsót Tartalmi értelemben nehéz bármit is megelőlegezni ezeknek a hivatalos látogatásoknak, valami azonban mindenképpen szembetűnik: a brit diplomácia hirtelen aktivizálódik „kelet felé”. Sokakat ez arra bátorít, hogy a bekövetkező fejleményekben az NSZK nevéhez kapcsolt „Ostpolitik” brit változatát lássák. Mások szerint az Ostpolitik, mint fogalom, immár egy többé-ke- vésbé meggyökeresedett politikai-gazdasági kapcsolat- rendszert takar; az, amit a britek kezdeményeznek, nem változata, hanem saját csíraformája ugyanennek. Nem történt egyéb, mint hogy Nagy-Britannia „utánaeredt” a többi nyugat-európai országnak, egyrészt hogy behozza hátrányát, másrészt kidomborítsa önállóságát is, atlanti értelemben. A szigetország kimaradt az enyhülési diplomácia és a kapcsolatépítés fő áramából szövetségeseihez képest és a külpolitikailag aktív semleges tőkés országokhoz (Ausztriához, Finnországhoz) képest is. Akkor pedig, amikor Margaret Thatcher 1979-ben hatalomra jutott és zord idők kezdtek járni az enyhülési politikára, London hűvösen távol tartotta magát a párbeszéd fenntartását célzó igyekezettől, noha ezt például az NSZK az SPD kormányzati szerepének megszűnése után is vállalta. A fordulat 1983 őszére tehető, amikor Margaret Thatcher — közvetlen újjává- lasztása után — több egymást követő beszédében is a szocialista országokkal folytatandó párbeszéd szükségességét, ennek biztonságpolitikai jótéteményeit kezdte hangoztatni. Ő maga ezek után — igaz, nem hivatalos látogatáson — megfordult Moszkvában, illetve hivatalos vendégként Budapesten is. Külügyminisztere 1984 júliusában, egy korábbi budapesti út után, ugyancsak elutazott a szovjet fővárosba. A jó éve megkezdett diplomáciai kört most zárja be, mégpedig annak a vélhető készségnek a kinyilvánításával, hogy a diplomáciai szint a lehető legmagasabb politikai szintre emelkedjék, azaz maga a miniszterelnök is bekapcsolódjék az érintkezésnek ebbe a szélesedő folyamatába. Az utóbbi mozzanat mindenképpen hangsúlyozandó, mivel a jelek arra vallanak, hogy a brit vezetés korábbi keletű, kissé doktriner idegenkedése a kapcsolatépítéstől — megszűnt. Ebben a politikai bölcsességnek éppúgy szerepe lehet, mint a gazdasági kényszernek. Azaz, ha Nagy-Britannia „keleti nyitása” kerül szóba, ebben olyan összetett jelenséget kell látni, amelyben a politika az intenzívvé tett gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok szálláscsinálójának szerepét is betölti. Kissé nyersen szólva a britek felismerték: nem, vagy egyre kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy a kelet—nyugati „tortából” nekik mindenki másnál kisebb szelet jusson, a megrendelésekből kimaradjanak, vagy ne részesüljenek igényeiknek és lehetőségeiknek, színvonaluknak megfelelő módon. A politikai jóindulatnak és a gazdasági előnyöknek ez az összekap- csalódása tapintható módon tűnt elő Mihail Gorbacsov- nak, az SZKP PB tagjának, a KB titkárának karácsonyi, nagy-britanniai látogatásán, ahol is a brit fél bátorítást kapott, hogy állítsa meg tartós lefelé csúszását a Szovjetunió tőkés kereskedelmi partnereinek listáján. A brit—szovjet kapcsolatok élénkülése a brit „keleti politikának” világpolitikai értelemben nyilván a legfontosabb tényezője, de Howe külügyminiszter februári—áprilisi útiprogramja — a tavalyi előzményeket kiegészítve — széles érdeklődést mutat a Varsói Szerződésbe tömörült országok mindegyike felé. Noha világos: az érintkezés, a kapcsolatok sűrűsége, üteme eddig sem volt, ezután sem lesz egyenletes, a szimmetria esélyei ma erősebbek, mint voltak. Konkrétan ez annyit jelent, hogy miközben például az NDK és Bulgária minden idők első, hozzájuk látogató brit külügyminiszterét fogadja, Romániával a viszony szinten tartása, Lengyelországgal pedig a korábban kiemelkedően jónak tűnő viszony fokozatos helyreállítása a tét.
