Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-01 / 26. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. február 1. Kommentár Bécsi keringő Tovább folytatódik a kü­lönös „bécsi keringő”, újabb szakaszához érkezett a mi­nap a közép-európai haderő csökkentéséről és a fegyver­zet korlátozásáról tartott tárgyalássorozat. A NATO és a Varsói Szerződés teljes jo­gú részt vevő és megfigyelői státussal rendelkező tagjai megkezdték a 35. fordulót az osztrák fővárosban. A maratoni hosszúságú megbeszéléseken eddig gya­korlatilag semmilyen ered­mény nem született, s a megfigyelők kissé borúlátó­an ítélik meg a mostani for­duló kilátásait is. A Varsói Szerződést és a NATO-t képviselő országok állás­pontja ugyanis meglehetősen messze esik egymástól, s a szocialista országok ismételt kísérletei ellenére sem sike­rült kompromisszumos meg­oldást találni. Pedig az utób*- biak, még 1983-ban, olyan tervezetet tettek le az asz­talra, amely messzemenően figyelembe vette a nyugati álláspontot. A válasz azon­ban egy teljes évet késett, s az ellenterv korántsem ta­núsított akkora rugalmassá­got, mint azt az akkoriban született nyilatkozatok, vagy a máig publikált „független” újságcikkek sugalmazták. Eddig csupán abban sike­rült megállapodni, hogy mindkét fél 700 ezerre csök­kenti szárazföldi, és 200 ezerre a légierő kötelékébe tartozó csapatainak létszá­mát. Alapvető nézetkülönb­ség van azonban a jelenlegi létszámok megítélésének kérdésében, és a csökkentés útjainak kiválasztásában is. Arról nem is beszélve, hogy a nyugati fél hallani sem akar fegyverzetcsökkentésről, sőt, erősíti hagyományos fegyverzetét, miközben meg­kezdődött az amerikai köze­pes hatótávolságú nukleáris rakéták telepítése. Ez a ko­rábbihoz képest alapvetően módosítja az európai politi­kai légkört, és a katonai helyzetet, s így mindenkép­pen fontos tényezője lesz a most újrakezdődő tárgyalá­soknak. Az előző, 34. forduló szo­katlanul heves szócsatákkal ért véget decemberben. Most, néhány nappal a genfi szov­jet—amerikai tárgyalások időpontjának bejelentése után, talán némi remény van — ha nem is a megállapo­dásra — a nyugodt hang­vételre, a tárgyszerű megbe­szélésekre, esetleg minimális előrelépésre is. A kezdetkor kitűzött cél azonban még na­gyon messze van. H. G. A moszkvai Kremlben csü­törtökön szovjet—csehszlo­vák külügyminiszteri tárgya­lások kezdődtek. A baráti légkörű és teljes nézetazonosság jegyében le­zajlott megbeszélésen a nem­zetközi kérdések megvitatá­sával összefüggésben Bohus- lav Chnoupek üdvözölte Andrej Gromiko és George Shultz genfi megbeszélései­nek eredményeit. A szovjet és a csehszlovák külügyminisz­ter megerősítette, hogy azo­nosan értékelik a jelenlegi nemzetközi helyzetet, s hang­súlyozták: továbbra is ér­vényben vannak a Szovjet­unió valamint a Varsói Szer­ződés tagállamainak javasla­tai. Andrej Gromiko és Bohus- lav Chnoupek a nukleáris fe­nyegetés elhárítása, a kozmi­kus és nukleáris fegyverke­zési hajsza megfékezéséért folytatott küzdelem szem­pontjából nagy jelentőségű­nek értékelte a hat ország ál­lam- és kormányfőinek Üj- Delhiben megtartott tanács­kozásán elfogadott dokumen­tumot. A szovjet—csehszlovák kül­ügyminiszteri megbeszélések jna folytatódnak. Robotok a harctéren? Huszonöt ország több mint ötven politikai személyiségének részvételével egynapos leszerelési találkozó kezdődött Athén­ban. A vajdasági ügyészség szer­dán Gdanskban vádat emelt Bogdan Lis és Adam Michnik ellen, mert 1985. január 21-én részt vettek a „Szolidaritás” úgynevezett Ideiglenes Koor­dinációs Bizottságának ille­gális ülésén. A tanácskozáson olyan, a társadalmi légkör megmérge- zésére irányuló felhívást fo­gadtak el, amely a jelenlegi társadalmi-gazdasági hely­zetben egyértelmű provoká­ciónak minősül. Adam Michnik élt a tavaly júliusi amnesztia nyújtotta lehetőséggel. Ugyancsak az Fények, zöld felhő UFO-t láttak Az Aeroflot szovjet légitár­saság TU—134A típusú, Tbi­liszi—Rosztov—Tallinn út­vonalon közlekedő gépének pilótái hajnalban 4 óra 10 perckor nagy, egyenletes fé­nyű csillagra lettek figyelme­sek az égen. Ebből vékony fénysugár indult, le egészen a földig, majd a fénysugár fokozatosan kiszélesedett, hosszú, elnyújtott kúpra em­lékeztetett. A gép minden jobb oldalt ülő utasa látta, hogy a pontból egy másik, szélesebb, ám halványabb kúp, majd egy harmadik, egé­szen fényes is kiindul. A megvilágított földterületen látszottak a házak és az utak. A történet — a Trud be­számolója szerint — így foly­tatódik: a pilóták egyaránt a földtől 40—50 kilométerre le­vő ismeretlen objektumot ír­tak le, amelynek reflektorai a gépre irányultak. Vakító fehér fényt láttak, koncentri­kus színes körökkel. A minszki repülésirányító köz­pont azonban semmit sem észlelt, pedig a fehér pont felvillant, s a helyén zöld felhő alakult ki. A gép előtt a repülési magasságtól lej­jebb, majd följebb mozgott, végül oldalra tért ki, és ol­dalt, a géppel azonos magas­ságban és sebességgel követ­ni kezdte a TU—134-est. A felhő belsejében fények villantak, olyan volt az egész, mint a pislogó lámpácskák a karácsonyfán. A navigátor mindent jelentett a földnek, a gépen pedig mindent leír­tak és lerajzoltak. A Tallinnba igyekvő gép­pel szemközt repült egy má­sik, Leningrádból indult ugyanilyen típusú gép. En­nek pilótái a földi irányító­központ koordinátái alapján érzékelték, majd a tallinniak- kal teljesen azonos módon, de tőlük függetlenül, leírták a jelenséget. A Trud Nyikolaj Zseltu- hinhoz, az Országos Tudomá­nyos-Műszaki Társaság ano- máliás jelenségekkel foglal­kozó bizottságának alelnöké- hez, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagjához fordult magyarázatért. Zsel- tuhin szerint ez esetben nem állja meg a helyét egyetlen olyan magyarázat sem, amely távoli, ismert légköri vagy geofizikai jelenségek közeli­nek tűnő, esetleg többszörö­sen visszavert képéről szól, hiszen a pilóták meghatároz­ták az ismeretlen felhő tőlük mért távolságát. Egyetlen kö­vetkeztetést lehet levonni: a tallinni legénység általunk meg nem határozott repülő testnek (közismert angol rö­vidítésével UFO-nak) neve­zett jelenséggel találkozott. Nem rakétákat — munkát akarunk! Belga fiatalok tüntet­nek Brüsszelben az egyre növekvő munkanélküliség ellen. (Kelet-Magyarország telefotó) A TASZSZ mi űrfegyverkezésről Lyukacsos rakétaernyő böző célpontokra beprogra­mozott robbanótöltetekkel (MARV) végzett munkálato­kat. A „hadászati védelmi kezdeményezés” megvalósítá­sa, az 1972-ben kötött szer­ződés washingtoni elutasítá­sa esetén a helyzet megvál­tozik: a két fél erőteljesen hozzálát a fent említett rob­banótöltet típusok fejleszté­séhez. A „csillagháborús tervek” védelmezői a rakétaelhárító védelmi rendszerek megter­vezésénél a fő hangsúlyt az ellencsapást mérő rakéták pályájának kezdeti szakaszá­ban V megsemmisíteni képes potenciál megteremtésére he­lyezik. Akkor ugyanis a hor­dozórakéta sebessége ala­csony néhány percnyi időtar­tamban. Vlagyimir Bogacsov emlékeztet arra: Robert McNamara, az Egyesült Ál­lamok volt hadügyminisztere és több más amerikai szak­ember egyet ért abban, hogy a meglévő műszaki lehetősé­geket kihasználva a rakéta kezdeti gyorsulásának idejét azonban hatvan másodpercre is lehet csökkenteni — már­pedig ilyen rövid idő"alatt a rakéta észlelése, a döntés meghozatala és a rakéta meg­semmisítése még akkor is le­hetetlen volna, ha az űrbéli rakétaelhárító fegyvereket a rakétatámaszpontok fölött telepítenék. A Washington által terve­zett rakétaernyő tehát eny­hén szólva lyukacsos — von­ja le a végkövetkeztetést a TASZSZ hírmagyarázója. A „csillagháborús tervek” amerikai pártfogóinak egyik érvelése az, hogy az Egyesült Államok területe csaknem száz százalékig sebezhetetlen- né válna a megtorló ellen­csapással szemben, ha rend­szerbe állítják a kozmikus elemeket is magába foglaló rakétaelhárító védelmi rend­szert — állapítja meg Vla­gyimir Bogacsov, a TASZSZ szovjet hírügynökség szemle­írója. Az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezés meg- indoklásakor Washington ab­ból indult ki, hogy az Egye­sült Államok katonai fölé­nyének elérésére irányuló gyakorlati lépések láttán a Szovjetunió karba tett kéz­zel ül majd. Csakhogy az Egyesült Államok által meg­bontott egyensúly helyreál­lítása érdekében a Szovjet­unió hadászati potenciáljának növelése értelmében kényte­len lenne ellenlépéseket ten­ni — szögezi le a szovjet ka­tonai hírmagyarázó. Ezt vagy támadó 'erőinek fokozásával, vagy védelmi eszközeinek ki­bővítésével érhetné el. Mind­két esetben az amerikai „ha­dászati védelmi kezdeménye­zés” tervének megvalósítása korlátlan fegyverkezési ver­senyhez, a katonai szemben­állás szintjének emelkedésé­hez vezetne. A rakétaelhárító rakéta- rendszerek korlátozását elő­író szovjet—amerikai szerző­dés (SALT—I) értelmetlenné tette a rakétavédelem áttö­résére képes, egymástól füg­getlenül manőverező, külön­T ermelőszövetkezetek, állami gazdaságok figyelem! A KELET-MAGYARORSZÄGI TÜZÉP VÄLLALAT 2 métertől 4 méter hosszúságig, 17 cm-től 30 cm-es átmérőig akácrönköket vásárol. Továbbá ajánlatokat várunk egységes hasáb tűzifa folya­matos szállítására. Cím: Kelet-magyarországi TÜZÉP Vállalat tüzelőosztály Nyíregyháza, Tanácsköztársaság tér 9. (Ül) opEC: Lehet kicsit olcsóbban? Hol vannak az OPEC ré­gi szép napjai, amikor a 13 tagország olajminiszterei legföljebb azon vitatkoztak, hány dollárral emeljék nyersolajuk hordónkénti árát? A mértéktelen árfel­hajtás is közrejátszott ab­ban, hogy 1978—83 között az Egyesült Államok 20 szá­zalékkal, a Közös Piac 21 százalékkal csökkentette olajfelhasználását. Ezzel az OPEC-nek, a kő­olajexportáló országok szer­vezetének is számot kellett vetnie: az elmúlt években elsősorban a szervezet ex­portolaja iránt csökkent a kereslet, miközben mások — Nagy-Britannia, Norvé­gia, Mexikó, Kína, Egyip­tom, a Szovjetunió — még némileg növelhették is kivi­telüket. Az olajkartell tör­ténetében immár másodszor kellett árcsökkentést elha­tározni a héten — az 1983. márciusi első, mintegy 5 dolláros hordónkénti ár­mérséklés nem bizonyult elegendőnek és nem szilár­dította meg a piacot az OPEC-olaj termelésének visszafogása sem. Ezúttal azonban nem tud­tak egységes döntést hozni a Genfben rendkívüli érte­kezletre összegyűlt olajmi­niszterek. Elhatározták, hogy hordónként 30,50 dol­lárról 28,90 dollárra csök­kentik a legdrágább olaj­fajták árát és valamivel kisebb mértékben a gyen­gébb minőségét — Szaúd- Arábia például 29 dollárról 28 dollárra csökkentett —, a legolcsóbb fajták árát pedig változatlanul 26,50 dolláros szinten tartják. Az OPEC átlagára így 30—60 centtel csökkenhet hordónként. Csakhogy a határozathoz éppen a legdrágább fajták termelői közül nem csatla­kozott Algéria, Líbia, Irán és Gabon -r- bár a többi mi­niszter úgy véli, hogy a pia­ci törvények hamarosan úgyis arra kényszerítik eze­ket az országokat is, hogy beadják derekukat. Az egység hiányának az az oka, hogy különbözőek az OPEC-tagok: vannak köztük szegény országok, amelyeknek az-olaj jövede­lemből nagy népességet kell eltartaniuk, vissza kell fi­zetniük az adósságokat és fejleszteniük kell a gazdasá­got — és vannak kis lakos­ságú gazdag országok, első­sorban az öböl menti arab királyságok, amelyeknek az elmúlt években felhalmo­zott devizatartalékai még mindig hatalmasak. Az utóbbiak ráérnek az olaj­stratégiai megfontolásokkal törődni: úgy vélik, az olaj kényszerű olcsóbbítása al­kalmasint előny lehet ál­ruhában, ösztönzi az olaj­fogyasztás növelését, siette­ti azt az időt, amikor már csak az OPEC-nek lesz ola­ja. Kétségtelen, hogy a föl­dön még ki nem bányászott olajtartalék 66 százaléka az OPEC-országok birtokában van. A szegényebb országok­nak azonban erre nincs idejük: akár áraikat csök­kentik, akár exportjukat, mindenképpen a csőd, a fi­zetésképtelenség rémével kell számolniuk. Ilyen hely­zenben van elsősorban Ve­nezuela és Nigéria, de nem rózsás Irán, vagy Algéria gazdasági helyzete sem. Ezeknek az országoknak a képviselői most is rámutat­tak: az olajpiaci helyzet OPEC-szempontból kedve­zőtlen alakulása az utóbbi évben már nemcsak a piaci törvények, hanem a piaci spekuláció következménye is volt. Mit várhatnak a nyugati üzemanyag-vásárlók a mos­tani árcsökkentéstől? Nyu- gat-Európában nem sokat, a dollár árfolyamának növe­kedése már eddig is sem­missé tette számukra a vi­lágpiaci olajárcsökkenéseket — az olajért ugyanis dol­lárban kell fizetni a tőkés világban. Ráadásul a kor­mányok mindenütt arra tö­rekednek, hogy az -adók emelésével lehetőleg szin­ten tartsák az olajtermékek fogyasztói árait — legutóbb például Ausztriában közöl­ték, hogy bármi is lesz az OPEC-értekezlet kimenete­le, a fogyasztói árak előre­láthatólag nem fognak csök­kenni. Ennek a nyugati stratégiának az a célja, hogy ösztönözze a takarékossá­got, meghosszabbítsák az OPEC-en kívüli olajforrá­sok élettartamát. Gromiko—Chnoupek> tárgyalások amnesztiatörvényt alkalmaz­va szüntették be december 14-én a büntetőeljárást Bog­dán Lis ellen. Az ügyész úgy döntött, hogy az eljárás lefolytatásá­hoz nem szükséges a vádlot­tak előzetes letartóztatása. Vádemelés Lengyelországban Az amerikai hadiipar már gyártja a „gondolkodó” ro­botfegyvereket, a Pentagon pedig ezek harctéri bevetésé­re készül — írta csütörtökön a moszkvai Pravda amerikai lapjelentésekre hivatkozva. A kaliforniai Robot Defense Systems cég egyik alkalma­zottja újságírókkal közölte, hogy vállalatánál katonai ro­botok sorozatgyártásának megkezdésére készülnek. Várhatóan még ez év végéig megkapják az első rendelé­seket a cég által kifejlesztett „ember nélküli felderítőgép­re”. A Grumman Corporation „robot-harckocsik” , létreho­zásán dolgozik, amelyeket hat mérföldes körzetben távve­zérléssel irányítanak. Ez az óránként 60 mérföldes sebes­séggel haladó robot felderíti és megtámadja a páncélozott eszközöket — írja a Pravda hírmagyarázója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom