Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-27 / 48. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. február 27. Gromiko—Andreotti tárgyalások Szemben a szovjet küldöttség Andrej Gromiko vezetésével, háttal az olasz delegáció Giulio Andreottival az élen. dége tiszteletére. Ezen az A szovjet külügyminisztert olasz politikai társadalmi k d f d gazdasági es pénzügyi elet 6 több képviselője is részt vett. niszterelnök. Szigorú vizsgálat Tragikus bányaszerencsétlenség Craxi fogadta a szovjet külügyminisztert Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első el­nökhelyettese, külügyminisz­ter kedden — hivatalos ró­mai látogatásának első prog­rampontjaként — olasz kol­légájával, Giulio Andreotti­val folytatott megbeszélése­ket. A tanácskozás közép­pontjában a leszerelés téma­köre, a kelet—nyugati vi­szony, a közel-keleti helyzet és a kétoldalú kapcsolatok álltak. A tanácskozás először négyszemközt, majd a kül­döttségek tagjainak részvéte­lével folyt. A két külügymi­niszter felvázolta országa ál­láspontját a kelet—nyugati kapcsolatokról, illetve a le­szerelés érdekében teendő lé­pésekről. A megbeszélések után a külügyminisztereknek bemu­tatták a szovjet—olasz diplo­máciai kapcsolatok 1917-től 1984-ig terjedő történetét do­kumentáló kötetet. Ezután Andreotti ebédet adott ven­A szíriai külügyminiszté­riumba kérették hétfőn Jor­dánia damaszkuszi ügyvivő­jét a két ország határán va­sárnap történt incidens mi­att. A KUN A kuvaiti hír- ügynökség a szíriai kormány szóvivőjét idézve elmondta, hogy a szíriai külügyminisz­térium illetékesei tájékoztat­ták a jordániai diplomatát az ügyről, és követelték az eset tisztázását. Szíriai rész­ről — közölte az ügyvivő — mélységesen elítélik a határ­sértést. Jordánia damaszkuszi ügy­vivője ígéretet tett arra, hogy tájékoztatja kormányát a szíriai álláspontról. Mint arról korábban hírt adtunk, az esetről a SANA hivatalos szíriai hírszolgálati iroda vasárnap este közölt jelentést a damaszkuszi bel­ügyminiszter nyilatkozatát idézve. Ebből az tűnt ki, hogy Fabius francia miniszterel­nök kedden délelőtt látoga­tást tett a lotharingiai For- bachban, melynek közelében hétfőn súlyos bányaszeren­ismeretlen fegyveresek a két ország határát Deraa térsé­gében átlépve megtámadtak egy arra haladó gépkocsit, két utasát megölték, egyet pedig megsebesítettek, majd visszamenekültek jordániai területre. A SANA az eset kapcsán írott kommentárjá­ban Jordániát határsértéssel vádolta. Az amerikai szenátus két tagja szerint az amerikai ha­tóságok nem tették meg a szükséges lépéseket az ausch­witzi tömeggyilkos orvos, Joseph Mengele felkutatásá­csétlenség történt, s a való­színűleg sújtólég okozta rob­banás következtében 22 bá­nyász életét vesztette, 103 pedig megsérült. A minisz­terelnök a bányánál tett lá­togatás után felkereste a kórházban ápolt sebesülteket, majd kijelentette, hogy szigo­rú vizsgálatot indítanak a katasztrófa okainak feltárá­sára. A CGT azzal vádolta a bá­nyaigazgatóságot, hogy a ter­melékenység mindenáron való fokozása érdekében el­hanyagolta a biztonsági in­tézkedéseket, s elmulasztotta azoknak a legkorszerűbb esz­közöknek alkalmazását, ame­lyek lehetővé tették volna a robbanás elkerülését. A CGT felszólította a bányászokat, hogy 22 társuk temetése nap­ján 24 órás sztrájkkal fejez­zék ki fájdalmukat és harag­jukat. ra, holott a hetvenes évek­ben a Központi Hírszerző Hivatal, a CIA és más ható­ságok olyan dokumentumok birtokába jutottak, amelyek nemcsak Mengele tartózkodá­si helyéről tartalmaztak ada­tokat, hanem azt is jelezték, hogy része van az illegális kábítószer-kereskedelemben. A szenátorok kedden Wa­shingtonban sajtókonferen­cián ismertették azokat a tit­kos okmányokat, amelyeket a CIA most követelésükre rendelkezésre bocsátott, de amelyeket még mindig meg- cenzuráztak. Az első — most nyilvános­ságra hozott — CIA-jelenté- sek szerint az amerikai fel­derítés 1979-ben rábukkant egy bizonyos Henrique Woll- man nevű orvosra, aki Para- guayban, Encarnacion városa közelében élt s akinek szere­pe volt a kábítószerekkel tör­ténő üzletekben. A vizsgálat valószínűvé tette, hogy Woll- man valójában Mengele. Egy másik jelentés” azt is közölte, hogy a gyanús 'személy me­zőgazdasági gépekkel keres­kedik, több latin-amerikai országban tart fenn irodát és valószínűleg ezeken keresztül bonyolítja le a kábítószerüz- leteit is. A CIA ezzel kapcso­latban más amerikai ható­ságokat is megkeresett, de ezek függőben hagyták a nyomozást. Korábban, még 1974-ben egy másik CIA-ér- tesülés arról számolt be, hogy Mengelén plasztikai műtétet hajtottak végre arcvonásai megváltoztatására, sőt nyoma van annak is, hogy megsze­rezték a tömeggyilkos fény­képét, amely már a műtét utáni arcát mutatta. A Nyíregyháza és Vidéke ÁFÉSZ 1985. április 2-től — ötéves időtartamra SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE meghirdeti az alábbi üzleteit. VENDÉGLÁTÓIPAR: 7. sz. Italbolt 10. sz. Falatozó 11. sz. Italbolt 12. sz. Pecsenyesütő - 14. sz. Falatozó 43. sz. Italbolt 49. sz. Étterem 52. sz. Italbolt Kiskereskedelem: 4. sz. Élelmiszer 13. sz. Vegyesbolt 43. sz. Vegyesbolt 59. sz. Élelmiszer 68. sz. Élelmiszer 74. sz. Tej-kenyérbolt PÁLYÁZATOKAT 1985. március 20-ig lehet benyújtani a szövetkezet központjába. (Nyíregyháza, Búza tér 6. sz.) A versenytárgyalást 1985. április 1-én 14 órakor tartjuk az ÁFÉSZ központi iroda pinceklubjában. Tájékoztatást és bővebb felvilágosítást a szövetkezet közgazdasági főosztálya ad. (Búza tér 6. sz.) (349) Nyíregyháza, Felsősima Nyíregyháza, Sóstóhegy, Iskola u. Nyírtura, Táncsics u. 1. Nyíregyháza, Dugonics u. 3. Kótaj, Kossuth u. 61. Oros, Nagyszállás Nyírtelek, Arany J. 34. Nyírtelek, Görögszállás Nyíregyháza, Tokaji út 10. Nyíregyháza, Mandabokor, II. Oros, Világostanya Oros, Nagyszállás Oros, Diák u. 12. Kálmánháza, Nyíregyházi u. 84. Határincidens Szíria és Jordánia vitája Plasztikai műtéttel Mengele és a kábítészer Tíz óra az óceán felett Következik: MAGYAR SZÓTÓL volt hangos február második hetében Havanna számos rendezvényterme, szállodá­ja: másfél száz vendég ér­kezett a Köpeczi Béla mű­velődésügyi miniszter ve­zette kulturális delegáció­val, és szépszámú kereske­delmi szakember, az And- rikó Miklós államtitkár ál­tal vezetett kereskedelmi küldöttséggel. Magyar kul­turális és áruházi napok színhelye volt a kubai fő­város — viszonzásaként a tavaly hazánkban tartott hasonló rendezvényeknek. Megélénkült a turistaforga­lom is: több magyar utazá­si iroda indít társasutakat januárban, februárban, s ha nem szól bele valame­lyik hideg ciklon — mint ; ez év január közepén — bronzbarnán érkezhetnek haza a Karib-tenger mel­lől az utasok az idén iga­zán hideg magyar télbe. Nekem február elején szerencsém volt: a zsúfolt havannai programok után zavartalan napsütés foga­dott néhány napra a szi­getország déli részének egyik csendes tengerparti üdülőhelyén. De haladjunk sorjában; mit is jelent elutazni a föld túlsó oldalára? Órák­ban nem sokat, a hosszab­bik repülőút is „mindösz- sze” tizennégy óra — eb­ből általában körülbelül tíz ] óra az óceán felett. Egy ; helyben ülni viszont eny- nyit még a -gyakorlottabb utasnak is fárasztó kissé. Berlinből, Madridból, Moszkvából, Prágából van­nak közvetlen havannai já- : rátok, amelyek leszállás nélkül, vagy egy félórás technikai pihenővel (ami tulajdonképpen tankolást jelent) teszik meg az utat. A CUBANA légitársaság IL—62M típusú, 158 szemé­lyes gépe már ott pihent a Berlin-Schönefeldi repülő­téren, amikor a MALÉV TU—154-es gépe másfél órás út után Budapestről megérkezett. (A nagy gép­nek az óceán oda-vissza átrepülése között mindösz- sze két és fél órányi szü­netet engedélyez a menet­rend.) Nekem nagyon tetszik, hogy óriási távolságokat is szinte percnyi pontossággal tesznek meg a repülőgépek. A miénk 13,30-kor szállt fel Óváros, szemben a kikötő. Berlinben, húsz-harminc perc alatt értük el a 11 ezer méteres repülési ma­gasságot. Érdekes, hogy nem „légvonalban” repül­tünk úticélunk felé, hanem (ha a térképen nézzük): „vízszintesen”, a kanadai partokig. Üj-Founland szi­getén, Gander repülőterén 20,30-kor landoltunk. Köz­ben 15 óra tájban a gépen bőséges ebédet szolgáltak fel, amely természetesen jéggel hűsített kubai rum­mal kezdődött, franciasalá­tával majd sültekkel foly­tatódott sörrel, kávéval fe­jeződött be. A tálcán a sü­temények mellett meglepe­téssel fedeztem fel a Nyír­egyházi Konzervgyárban készült dzsemet. Míg a kedves stewardessek ebéd közben udvariasan újra itallal kínáltak, arra gon­doltam, nemcsak látványra szép és érdekes a munká­juk, hanem nehéz is: há­romnegyed órányi idő alatt hatan 150—160 vendéget szolgálnak ki, ez egy földi pincérnek sem csekély­ség ... Nem tudom, hány ezer litert fogyaszt egy ilyen úton az IL—62, de, hogy gyorsan tankolják, az biz­tos. Harminc perc eltelté­vel újra a levegőben vol­tunk, miután földi viszo­nyok között is megmozgat­hattuk a hosszú ülés során elgémberedett lábainkat. Akinek volt pénze, a fris­sen vásárolt kanadai szu­venírről, vagy éppen az esti újsággal foglalatoskod­hatott az újabb étkezésig, amit valahol New York és Washington között szolgál­tak fel, miközben gépünk (természetesen csak a tér­képen) függőlegesen „lefe­lé” haladt. Hajnali 3,30- kor, percre pontosan a me­netrend szerint landoltunk a kubai főváros Jósé Marti repülőterén. Ahol az óra 21,30-at mutatott — hajnal helyett esti csúcsforgalom volt, a hatórás időeltolódás „jóvoltából”. A formaságok rövidebb ideig tartottak, mint ahogy bőröndjeink előbukkantak a szállítószalagokon, így ké­sedelem nélkül belevethet­tük magunkat a forgatag­ba. Ez egyáltalán nem volt nehéz, hiszen több száz helybeli várta az érkező­ket — ki vendéget, ki csak úgy passzióból autózott, buszozott a gyerekekkel — nagy repülőgépet, messzi­ről jött idegeneket látni. Este is huszonöt fok me­leg, szokatlan párás levegő kényszerítette arra az érke­zőt, hogy téli ruhatárát bő­röndbe rakja, s egy szál ingben, könnyű nadrágban üljön buszba, s így indul­jon a gyönyörű pálmaso­rokkal övezett úton a bel­városba. A HOTEL NÁCIÓNÁL — szálláshelyünk — „város” a belvárosban. A harmincas években épült, 500 szobás, több étteremmel, bárral, kabaréval, üzletekkel, kon­dícionálóhelyiségekkel, úszómedencékkel rendelke­ző vendégváró komplexum, maga is nevezetesség. Rá­adásul Havanna központjá­nak kellős közepén, a ten­gerparti sétány mellett he­lyezkedik el, más szállo­dák, vendéglátóhelyek szomszédságában. Környé­kén éjfélkor is magával ra­gadó a forgalom, s még a közel tizennégy órás repü­lőút után sem lehet ellen­állni, hogy sétát tegyen a távolról érkezett utas. El­sőnek természetesen irány a tengerpart, a Malecon, — ahonnan be lehet látni Ó- és Üj-Havannát egyaránt. A régi erőd, a 25 emeletes Libre-szálló, a tenger mel­lett futó hatsávos modern autópálya a kétmilliós met­ropolis sajátos arcát mu­tatja. A járműforgalom ki­sebb mint Budapesten, hi­szen a magánautók száma jóval alatta marad a mi­énknek, de a közlekedés ördöngős ügyességet kíván. Gyorsan hajtanak, várat­lanul, sokszor jelzés nél­kül váltanak sávot, hirtelen előznek. Időbe telik ezt megszokni — bár a vezetők rendkívül udvariasak. Az európai szemmel irgalmat­lan forgalomban csaknem három hét alatt egyetlen balesetet sem láttam ... MAGYAR ZÁSZLÓK HAVANNÁBAN Marik Sándor KUBAI UTAZÁS (1.) A modern Havanna. (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom