Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-23 / 45. szám

1985. február 23. Kelet-Magyarország 3 Változott a „leányzó” fekvése Feláldozták egv taktikáért Meghallotta az új idők szavát, s az elsők között hozott létre 1983-ban leányvállalatot a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat. A gépkölcsönzésre, szolgáltatásra alakult Utigép a kezdeti nehézségek után mind eredményesebben dolgo­zott, ezért a múlt év végére még a dolgozók között is meg­lepetést keltett a hír: felszámolják a leányvállalatot: ilyen­formán nincs rá szükség. A határozat megszületett, kétéves működés után ha mással nem, egy tapasztalattal gazdagab­bak lettünk a gazdasági élet egyedi vonásait illetően. — A kevesebb rendelés miatt veszélybe került nem­csak a leányvállalat, hanem az anyacég gazdaságos műkö­dése — indokol Ojtozi János igazgató. — Így olyan mun­kákat vállaltunk erre az év­re, amelyeket megosztottság nélkül jobban el tudunk lát­ni. Éppen az erők egyesítése indokolta a megszüntető ha­tározat kiadását. Szembesítés Furcsa dolog, de tulajdon­képpen nem kell több, mint egy kétoldalas levél ahhoz, hogy §gy leányvállalat ne működjön többé. Igaz, előtte szükségesek, voltak a külön­féle egyeztetések, de végül is egy igazgatói határozat mondta ki a megszüntetést. — Növekedtek az admi­nisztrációs terhek, a külső cégeknek nyújtott gépköl­csönzés, a szolgáltatás pedig nemhogy a kívánt szintet, de még a tíz százalékot sem ér­te el — folytatja dr. Rapp László közgazdász, aki az elemzéseket készítette. Mindez igaz akkor, ha az alapításnál hozott nagyralátó tervekkel szembesítjük a va­lóságot. Mert akkor, amikor országszerte csökkent az út­építés, a vállalat speciális gépeit nehezen lehetett hasz­nosítani más cégeknél. Arról nem is beszélve, hogy az asz­faltkeverő telepeket csakis a helyi útépítők használhatják. Ilyen 'megközelítésben pedig nem valósak az anyavállala­ti számok, hiszen a keverőt leszámítva már mintegy 25 százalék körüli az idegen cé­geknek végzett munka érté­ke. Ráadásul az induláshoz képest fokozatos fejlődés mutakozott. Hideg zuhany Nagyobb baj viszont, hogy a leány-, a Közúti Építőgép Kölcsönző, Javító és Ipari Szolgáltató Vállalat tevé­kenységében a szolgáltatások bővítése alig sikerült, az ipa­ri munkáknál viszont a jö­vedelmezőséggel volt baj. Hiába alakítottak ki jó kap­csolatokat a vasipari szövet­kezettel, a Mezőgéppel, ha az ottani termelékenység alatt maradtak. — Keserves dolog volt az önálló szervezet kialakítása, de már az első évben más­fél milliós nyereséggel zár­tunk — mondja a volt igaz­gató, Mester Ferenc. — A kö­vetkező évre 3,7 milliós1 nye­reséget terveztünk, a három­negyed éves 4,5 millió pedig azt mutatta, hogy gyengébb utolsó negyedév esetén is si­keresek leszünk. — Ezért ért hideg zuhany­ként mindenkit a megszünte­tés — állítja Orosz Tiborné, aki főkönyvelője volt az Uti- gépnek. A közelmúltban tartott pénzügyi ellenőrzés szintén elégedett volt a leányválla­lat munkájával. Ami kriti­kai megjegyzés volt, az arra a felemás helyzetre vonatko­zott, ami anya és leánya kö­zött fennállt. „A célkitűzése­ket csak úgy érhették volna el, ha megfelelően érvénye­sül anya és leánya között a demokratizmus” — fogal­mazza meg a revizori jelen­tés. A leányvállalat működését a gazdasági szabályozók is segítették. így tehették meg, hogy 13 százalék körül emel­ték a béreket, míg az anya- vállalatnál a két százalékot sem érjték el. Mindez feszült­séget szült. Csakhogy a vál­tozó szabályozás erre az év­re már változtatott a hely­zeten. „A kisvállalatokra vonat­kozó sajátos érdekeltségi (bérszabályozási) rendszer az év végével megszűnik, így egyik előnyét a szervezeti kü­lönállás elvesztette” — indo­kol a megszüntető határozat. Ezek után érthető, hogy az anyavállalat az új évben szervezeti változtatásokat ve­zetett be, az Utigép mint gé­pészeti főüzem önelszámoló rendszerrel működik, s ezt a modellt szeretnék kiterjesz­teni a többi főüzemre is. A Nyíregyházi Közúti Épí­tő Vállalat most újabb pro­filokat keres, a tokaji vasúti Tisza-híd rekonstrukcióját kapta meg, gabonasilókat épít, még a lakásépítésbe is belekóstol, amihez szükség van az erők összefogására, a képzett emberekre. Mind­ez vállalati szempontból in­dokolttá teszi, hogy nem el­különülten — s esetleg eltérő érdekviszonyok mellett — működik egy leányvállalat. Indulatok — A visszaházasítás talán nehezebb volt, mint a létre­hozás — foglalja össze Oj­tozi János igazgató. Ebben természetesen ben­ne vannak az emberi indu­latok is, de nem árt egy olyan tanulságot sem , leszűrni, amely különbséget tesz rö­vid és hosszú távú elképzelé­sek között. Amikor országo­san lehetővé tették a leány- vállalatok létrehozását, ak­kor a rugalmasabb alkalmaz­kodást, termelést feltételezték (ahogy ez megvalósult az Utigépnél is). így akár úgy tekinthetjük a leányvállalat megszüntetését, mint amelyet feláldoztak a rövid távú, a szabályozókhoz gyorsan al­kalmazkodó vállalati taktiká­nak. Lányi Botond Meghívtak egy intéz­ménybe, ahol olyan gyer­mekek élnek, akiket elhagy­tak a szülei. Ezek, ebben az intézetben már iskolás korúak, felkészítik őket az esetleges továbbtanu­lásra is, akár ipari, mező- gazdasági középiskolába kerülhetnek innen; több­ségüket figyelemmel kí­sérik továbbra is, és a ki­választódás rendje szerint az országban lévő legma­gasabb tanintézetekbe is elkerülhetnek. Nem egy olyan kiváló mérnököt, egyetemi tanárt, traktorost, agronómust, óvónőt, szí­nészt stb. ismerek, akik ilyen környezetből hágtak fel az egyetemi katedráig, közéleti-politikusi teendők ellátásáig. Az egész világon Magyar- ország az elsők között van az elhagyott gyermekek gondviselésében, ha nem éppen a legelső az UNESZ-- CO legutóbbi, birtokom-, ban lévő adatai szerint. (1981) 2. Nos, aki ismer, tudhatja, hogy egyszerűen bolondu­lok a gy< 'inekekért. • Én nem tudom, honnan van, ezt a kis. lurkók azon­nal meg is érzik. A kutyák szaglásának, megérzőké­pességüknek kiválóságáról olyan sokan írtak nagy­szerű munkákat, hogy er­ről abszolúte felesleges Galambos Lajos: Gyermekek szót ejteni. Ám a gyerekek megérzőképességéről ? Fél kezem ujjain fel tudnám sorolni kik, mikor, s érvé­nyesen hogyan? 3. Mondom, meghívtak egy intézménybe, csak, hogy meséljek a gyerekeknek, ho­lott ilyen jellegű munkám soha nem jelent meg, bár­ha írtam ilyesfajtát, de azt az erre illetékes kiadó so­ha nem fogadta el, mond­ván: túlságosan komoly ez a gyerekeknek. Komoly? A gyermek a legmélyebb filozofikus mesét is el tud­ja fogadni, mi több, értel­mét magába szívja azon­nal, különbül, mint a fel­nőtt. Móricz, mindkét Tolsztoj, Dante s annyian még, talán az önmaguk szó­rakozására írtak volna gyermekmeséket? Ugyan. A bölcs, a természet rend­je szerint a legnagyobb gyermek s ilyenformán minden ép gyermek bölcs. Avagy például Petőfi csupán szórakozásból ír­ta volna meg Arany Laci­nak, hogy „Volt egy em­ber, nagy bajuszos ...” És ugyan a kisiskolások tan­könyveiben miért is lenne ez megtalálható? Einstein, az mc!, minden világok el- pusztíthatóságának felemel- hetőségének atyja, miért olvasott Nobel-díjas ko­rában is annyi gyermek­mesét: Andersentől, Tolsz­tojtól és Móricztól is, igen! 4. Meghívtak az elhagyott gyermekek intézetébe. Mesélni fogok nekik. Va­lódi mesét, bűbájos való­ságot önmagukról, önma­gunkról. Megértik bizonyosan. A szabadság négy évtizede Nyfrmadán Ott lenni a haza térképén I dézet egy nyolca­dikos kisdiák, „Nagyapám visz- szaemlékezései községünk fel- szabadulására” című gyűjtéséből: „Nagyapám, Czigler Elek gyermekkorát a Karászi-ta­nyán töltötte, Nyírmadán volt inas és az uradalmakban lakatosként dolgozott. A há­ború itt érte Nyírmadán. Október hónapban a Gardá­ba, a Szemszúróba, a Mo­gyorós-dűlőben és a Csőkaly környékén ásták be magu­kat a németek. Október 29- én, vasárnap este a szovjet parancsnokság alatt álló ro­mán csapatok érkeztek a község felszabadítására. A németek a református temp­lom tornyából és a mai Rá­kóczi útról fedezték a visz- szavonulást. Ekkor néhány községbeli ember is meghalt, így. Gebei István, többen megsebesültek, mint Kovács János, akinek fél karját le­szakította a gránát. A falu lakossága a kertek végén — a terebélyes fák alatt ásott bunkerekben töltötte el a né­hány napot, éjszakát, s a pincékben húzódott meg. Az említett napon — va­sárnap — gyalogos, hétfőn lovas egységek érkeztek a fa­luba. A román csapatok a Boyer-kastélyban, a szovjet csapatok parancsnoksága a mai állami gazdasági épület­ben volt... Hírek érkeztek a már felszabadult területek­ről, hogy a parasztoknak föl­det osztanak, hogy új világ lesz. A valódi hirek közé ta­lálgatások is keveredtek, a csajkarendszerről, a kolhoz­ról... 1944. november 27. és de­cember 1. között a Vitriol faraktáros lakásában estén­ként néhányan összegyűltek, . hogy beszélgessenek a kiala­kult helyzetről. Gyertya mel­lett a kommunista párt meg­alakítását tervezgették a részvevők: Lovas József, Ba­logh Antal, Bereczki András, Czigler Elek, Dorka János, Jakab Gusztáv, Kiss József, később csatlakoztak: Balogh' Antalné, Czigler Elekné, Sző- nyi István. Megyei utasításra a Kovács-féle nagy bálterem­be összehívták a falu lakos­ságát. A beszéd végére az emberek kiszivárogtak a te­remből, csak néhányan ma­radtak. Féltek 1919 megis­métlődésétől. Féltek, hogy visszajönnek a németek és az urak ...” A nagyapa visszaemléke­zése történelmi dokumen­tum, s aligha találhattunk volna hitelesebb forrást a nagy sorsforduló felidézésé­re e kiragadott szemelvé­nyeknél. Csupán még néhány mondat: „1945 februárjában megkezdte a munkát az olaj­ütő és a szeszgyár. Az inflá­ció idején az emberek olajat ütöttek, szeszt főztek és ezt cserélték a szükséges ipar­cikkekre. Az élet néhéz volt, de az emberek örültek egy­másnak és bizakodtak...” S a nyírmadai emberek valóban hozzáláttak sorsuk kovácsolásához. Központi és helyi erőfeszítések eredmé­nyeként gépállomás, hizlalda létesült a községben, megala­kult az első termelőszövétke- zet is. Ha valaki vasúton, majd a megépült műúton kocsival érkezett a községbe, talán a legjellemzőbb amiről be­hunyt szemmel is tudta hol jár, egy sajátos szag volt. A sertéshizlalda árasztotta. De a hizlalda, majd az állami gazdaság adta az itt élő em­bereknek a megélhetést. S ha az ötvenes években a község jelképe volt a hizlalda, amelynek környezetromboló erejét ma már a tsz földjén ' jó célokra hasznosítják, mi lehetne a mai Mada jelké­pe ... Találgatjuk és nehezen tu­dunk dönteni. Panyi György- né, a nagyközségi pártbizott­ság nemrég megválasztott titkára az almát említi első­nek, majd rögtön hozzáteszi a tsz és az állami gazdaság melléküzemágait, hisz van itt — az országban csak még egy helyen — nikecelüzem, varroda, léüzem, most pedig kalapgyárról tárgyalnak. — Szeretnénk, ha vissza­térne a régi fénye Nyírma- dának, ahol híres állami gaz­daság, hizlalda, gépállomás volt. Ahová érdemes volt el­jönni látogatóba is. És jöt­tek is, a legnagyobb vezetők is, amire az itt élő emberek büszkék is voltak. Most úgy látjuk, újra feljövőben van a községünk, kilábalunk az időjárás által ránk kénysze- rített helyzetből, erősödőben van a tsz-ünk, az állami gazdaság, a hizlalda is dol­gozik. A két községben — Nyírmadán és Pusztadoboson 2300 a foglalkozatottak szá­ma. Ennek örülünk, mert a község életképessége jórészt ettől is függ ... És függ, természetesen mástól is, tehetjük hozzá, így az életmód, az életkö­rülmények, a városiasodás minőségétől is. Krivács Ist­ván, a tíz éve alakult vízmű telepvezetője mondja, hogy 1013 család otthonában van már vezetékes víz, és leg­alább félezer nyírmadainak van fürdőszobája. Mégis, már a jövőbe tekint, azt mondja: — Egy-egy portára fél­évente 60—100 köbméter vi­zet is beadunk. De annak a víznek valahol, a használat után tovább kell folyni. És ez a nagy gond. Nincs a köz­ségnek szennyvízrendszere, az emberek a régi ásott ku- takba engedik a szennyvizet, ami hihetetlenül nagy bajokat idézhet elő, beszivárog a ta­lajba, fertőzheti az ivóvizet. Aligha lehet tovább halogat­ni a szennyvízrendszer ügyét. Társulásos alapon sze­retnénk hozzálátni, de igen sokba fog kerülni, talán 20 millióba is ... A községi tanács elnöke, Lovas József azzal veszi át a szót, hogy igen nagy fej­törést okoz, mitévők legye­nek. Most el tudnák készít­tetni a szennyvíztelep tervét, igaz csaknem félmillióba ke­rülne, de mit érnek vele, ha nem lesz pénz a kivitelezés­re. De a gondot nem vehetik le a napirendről. A mostani falugyűlésen is szóba került ez, csakúgy, mint az igen hi­ányzó öregek napközi ottho­nának ügye, amit egyebek mellett az nehezít, hogy nem találnak megfelelő épületet. — Községünkben egyéb- .ként megfelelő az egészség- ügyi ellátás — folytétta á ta­nács elnöke — három kör­zeti orvosunk van, van fo­gászati rendelés is, gyógy­szertár, Pusztadoboson váro­si szintű rendelő. Amennyire lehetséges, igyekszünk a vi­szonylagos határmezsgyén levő helyzetünket enyhíteni, így a Volánnal megoldást ta­láltunk a Kisvárdára utalás­hoz, ahová egyes korházi osztályokra kell utazni a be­tegeinknek, de a bírósági ügyeket is ott intézik. Érdekes a fekvése a köz­ségünknek, Baktalórántháza, Kisvárda, Mátészalka, Vásá- rosnamény közelsége és tá­volsága egyaránt érzékelhe­tő, s mindenüvé meg kell ta­lálni az odavezető utakat. Az iskolában Ferenczi Ist­ván igazgató egy tíztagú pe­dagógus kutatócsoport irá­nyítója arról beszélt, hogyan lehetséges egy községi isko­lában nemcsak lépést tartani a'-korszerű pedagógiai mód­szerekkel, eljárásokkal, ha­nem együttműködni a deb­receni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetemmel is, közös kutatási programokban. Mindez nagyon fontos, még­is inkább az ragadott meg az iskolaigazgató szavaiból, amit a község vezetőiről mondott: sorolta az óvodától a községi tanácsig, a hizlal­dától az állami gazdaságig, hogy mindenütt 30—40 év kö~ rüli vezetők dolgoznak. — Több mint kétszáz ér­telmiségi él és dolgozik Nyír- madán, de mondhatom, alig akad, aki ne tenne a mun­kájával és azon túl is a köz­ségért. És az sem a véletlen műve, hogy gyakorlatilag a fiatalok vezetik a községet. Befejezésül Asztalos János általános iskolai tanár sza­vai kívánkoznak ide, aki a község felszabadulása 40. év­fordulója alkalmából indított családi totójáték egyik szer­vezője, így vélekedik: — Azon túl, hogy sikerült felkelteni az emberek érdek­lődését az elmúlt 40 eszten­dő eseményei, eredményei és hősei iránt, vitathatatlan eredménye a játéknak, hogy közösséget szervez, alakít és formál... Az utóbbi négy hónapban annyi történelmi témájú könyvet vásároltak a két községben, amennyit még- soha és ugrásszerűen meg­nőtt a könyvtárak forgalma. Meggyőződésünk: egy lépést megint tettünk, hogy az itt lakók még jobban szeressék szülő- és lakóhelyüket, Nyír- madát. Páll Géza Az állami gazdaság új lakónegyede.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom